49. rész

-Fáradt vagyok.
-Kérlek, ígérem nem foglak lefárasztani.-nyom egy apró puszit arcomra.

Mielőtt reagálhattam volna megfogta kezemet és behúzott a szobájába. Leültem ágyára, végig mértem a helységet, ugyan olyan mint mikor utoljára itt voltam. Ágya nincs megcsinálva, szobájában pedig az ágyon kívül rend uralkodik.
-Miről akarsz beszélni?-néztem a polcán turkálóra.
-Kettőnkről.-valamit kezébe vett, háta mögé rejtette kezeit és felém fordult. Közelebb jött, hogy helyett tudjon foglalni az ágyon mellettem.
-Neked fontosabb Hae mint én... Ezen kívül semmi nincs amiről beszélnünk kellene.
-Seul, ne őt hozd már fel mindig!
-Miről beszélsz? Nem rémlik, hogy a forgatás után nem is kerestél? Hogy hívhatsz a barátnődnek mikor puszilgat és még együtt is aludtatok? Huh? Amióta, elájultam azóta nem kerestél. Most, hogy oppa elszólta magát már érdekel, hogy vagyok... Tudod Jiminék mindig mellettem voltak.
-Haragudtam rád.-szólal meg halkan.
-Áh, Jungkook te mikor nem haragszol rám?-kezdtem nevetni.
-Seul ne viselkedj így velem, kérlek.
-Tudod mennyi ideig egyedül éreztem magam? Ha nincsenek a fiúk akkor magamba fordultam volna. Állandóan azt mondod szeretsz. Ez szép és aranyos. De hiába mondod, ha nem érzem!
-Nem érzed, hogy szeretlek?-dermedve figyeli szemeimet.
-Nem. -válaszolom egyszerűen. Minden nap, azóta a nap óta, minden nap összetörtem egy kicsit legbelül. Nem kereset, nem ölelt magához az a ribanc pedig mindig átjött...
-Pedig én nagyon szeretlek Seul.-néz rám nagy szemeivel.
-Igen, gondolom. Haenak is ezt mondod?-kérdezem cinikusan.
-NE LEGYÉL MÁR VELEM ILYEN HIDEG! AZ ISTEN SZERELMÉRE!-ordít rám mitől összerezzenek, de nem mutatom ki, ijedségemet.
-Félsz, hogy ordítasz?-húzom fel egyik szemöldökömet.
-Veled nem lehet beszélni.-rázza meg lemondón fejét.
-Tudod, lehet csak az a baj, hogy nem tudsz több hazugságot kitalálni.
-Miről beszélsz?-néz rám értetlenül.
-Erről.-mutatok a szívemre.-A szívednek nem tudsz hazudni!-Felálltam mellőle és az ajtó felé indultam, de Jungkook kezei amik csuklómat fogták megállított.
-Nem engedem, hogy újra itt hagyj!-fordított maga felé. Neki nyomott az ajtónak, hüvelyk ujjával végig simított arcomon, lassan tért le ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem Jungkookot akinek könnyes szemei alatt egy aranyos mosoly jelent meg. Aigo, miért ilyen aranyos? Még mindig szeretem, minden egyes érintése mintha perzselné bőrömet.
Lassan közelített ajkaimhoz, közben végig szemeimet nézte. Már csak egy lélegzet választott el ajkaitól.
-Most megmutatom mennyire szeretlek.-Ahogy ezt a a négy szót gyorsan elhadarta, ajkaimra is tapadt először lágyan kezdte mozgatni párnáit. De kis idő után megunta és átváltott sokkal szenvedélyesebb és vadabb csókra. Alsó ajkamat beharapta, lassan vezette át nyelvét számba amit engedtem, rá szorított fenekemre és az ölébe ültetett. Úgy támasztott az ajtónak. Nyelveink táncot jártak hol az én, hol az ő szájában. Végül levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól. Lihegve figyeltük egymás arcát.
-Szeretlek.-hajolt újra ajkaimhoz, de elfordítottam a fejemet így csak puszit adott.-Gondolom, vissza kell hódítsam az én kicsikémet.-Húzta mosolyra száját.

-Majd meglátjuk sikerül-e.-nézek rá gúnyosan.
-Nyugodjon meg kisasszony, sikerülni fog.-mosolya füléig is elért, rászorított fenekemre mire beharaptam alsó ajkamat. Mindig szerettem Jungkookot mikor ilyen, rossz fiús, de az aranyos Jungkook nyerte el a szívem.
-Ne harapdált a szád, ez beindít.-Suttogja fülembe.
-Perverz.-vágom karba mire elereszt így már szabadon tudok közlekedni.
-Hova mész?-néz rám és az ajtó kilincset fogó kezemre.
-Hát aludni, fáradt vagyok!
-Ez a szobád!
-Valami nő itt aludt... én meg nem alszok így itt. Főleg addig nem ameddig le nem rázod magadról!
-Seul, beszélnünk kellene valamiről. Ülj le kérlek.-simítja végig a mellette lévő üres helyett az ágyon.
Helyett foglalok mellette és várom elkezdje.-Tudod, Hae azért aludt itt mert a volt barátja fenyegeti... megkért, hogy nem-e játszanám el az "új barát" szerepét.-mutatja idéző jellel. Mondatát elég lassan tudtam felfogni, gondolom a jó pár órás tánc lefárasztotta agyamat. Hae fenyegetés, új barát, ki az új barát? "Nem-e játszanám el az új barát szerepét." idézem fel magamban Kook szavait.
-MI VAN?-akadok ki.
-Ne ordíts.
-TE MIT VÁLASZOLTÁL?-Úgy tudtam! Vissza akarja szerezni Kookot az a kis ribanc!
-Nemet.-válaszolta.
-Akkor miért akarsz erről beszélni?-hangom sokkal halkabb.
-Sokat gondolkoztam és nem akarom, hogy valami baja essen miattam.-nyögi ki.
-Mi?-kezdek el nevetni. Szemeim benedvesedtek az sem érdekel, ha lát sírni. Ennyire fontos neki Hae?  Miközben azt se tudta velem mi van? Értem nem aggódott ennyire...
-Seul, ezt neked vettem.-nyújtja kezét felém. Egy kis doboz volt benne.
-Mi ez?
-Nyisd ki!-javasolta mosolyogva. Elvettem tőle, kinyitottam és egy gyémánt karkötő volt benne. Gyönyörű szép... de nem! Nekem nem kell. Vissza tettem a kis ajándék doboz tetejét és vissza tettem Kook kezébe.

-Szerintem add Haenak! Neki biztosan nem vettek még ilyet.
-Seul!
-Nem, Jungkook hagyj! Ha Haenak igent, mondasz engem elfelejthetsz! Mert akkor úgy veszem szakítasz velem.-hangomban érezhető a csalódottság.
-Seul én...
-Ez rajtad múlik. De neked ő fontosabb mint én...
-EZ NEM ÍGY VAN!
-Ha így lenne, nem gondolnál arra, hogy mást mondasz Haenak.-Felálltam mellőle és ott hagytam. 

Amint átléptem küszöbét hallottam ahogyan telefonja csörgött. Két könnycsepp szökött ki szemeimből. Letöröltem őket és próbáltam mosolyogni.

A szobába belépve Jimin már rég aludt. Átöltöztem kényelmesebb ruhába és befeküdtem mellé. Háttal feküdt ezért megöleltem. Nagyon jól esik a közelsége és most jól esnének a vígasztaló szavai. Meleg testétől és ritmusos szuszogásától hamar álomba merültem.

Jungkook szemszögéből:

Szóval itt hagyott, ha segíteni szeretnék egy lány barátomnak elhagyna? Gondolat menetemet telefon csörgése zavarta meg.

-Igen?
-Jungkook?-kérdezte egy ismeretlen hang.
-Igen. Ki beszél?
-Zsófi vagyok. Hae barátnője. Hae rosszul van!
-Mi baja? Hol van most?
-Egy kórházban, ma fogják haza engedni. Már jó pár napja bent fekszik, csak most tudtalak elérni megkért, hogy téged hívjalak.
-Mi baja?
-Leesett a lépcsőházban,de ő azt mondta lelökték.
-Lelökték?
-Igen.
-Mikor viszed haza?
-Úgy tízperc múlva.
-Meg adnád a címed? Beszélni akarok Haeval.
-SMS-ben elküldöm.
-Rendben, akkor egy óra múlva ott vagyok.
-Szia.
-Szia.-szakítottam meg a vonalat.

Fogadok az a seggfej exe volt. Na ezt akartam elkerülni. SMS-ben leírta az a Zsófi a címet. Csak tíz percre lakik innen. Szuper, ha most elmegyek Seul megharagszik rám. Nem akarom elveszíteni, de muszáj beszélnem Haeval. Mi van az a srác nem fogja békén hagyni?

Este tíz óra és én Haehoz tartok. Megérkezve megnyomtam a kapucsengőt. 

-Jungkook?-kérdezte az előbbi lány.

-Igen.

-Gyere fel, nyugodtan.-egy hangos, erős csengő hanggal ki is nyílt az ajtó. Második emeleten a a lépcsőtöl második házban laktak. Ezt az smsből tudtam meg. Csengettem és már ajtót is nyitott egy hosszú szőke hajú lány. De hiszen ő nem koreai származású! Még is milyen jól beszéli a nyelvünket, még csak akcentusa sincsen. 

-Gyere be!-mosolygott rám. Beljebb léptem ő pedig bevezetett Haehoz.

Tulajdonképpen semmi nem látszott rajta, ugyan úgy nézett ki mint eddig is.

-Jól vagy?-ülök le az ágy jobb oldalán elhelyezkedő székre.

-Már igen.-mosolyog rám.

-Mi történt?

-Magunkra hagynál Zsófi?-nézett szúrós szemekkel a lányra.

-P-persze.-és ránk is csukta az ajtót.

-Ő nem koreai igaz?-érdeklődöm.

-Miért érdekel?-néz rám felhúzott szemöldökkel.

-Gondoltam jól kijönnének Seulal.-vonok vállat. Örülnék, ha sok barátja lenne. Hiába haragszik most rám én szeretem és be fogom bizonyítani neki.

-Nem hiszem.-vágja rá egyből.-Átgondoltad a kérdésemet?-kétségbeesett arca már szánakozást gerjesztett bennem.

-Igen és nem akarom miattad elveszíteni Seult, Hae.-állok fel és a szobában kezdek el járkálni.-Sokat gondolkoztam ezen, de én csak egy barátod vagyok. Seul pedig nekem sokkal többet jelent nálad!

-Ezt te sem gondolod komolyan Jungkook.-kezd el nevetni.-Nem ezért csináltam ezt az egészet, hogy ezt mond nekem! Vedd már észre nem illesz ahhoz a cafkához! Hozzád én illek!-ül fel.

-Mit mondtál? SEUL NEM EGY CAFKA!-ordítottam rá.

-Azért alszik jiminel, nem törődik veled nem érted? Én pedig bármit neked adnák. Emlékszel a tizedikes osztálykirándulásunkra, Incheonban?-közeledett felém.

-Fejezd be!

-Átszöktem hozzád és akkor este elvetted a szüzességemet.-suttogta fülembe.

-Az régen volt!

-Még sem feküdtem le mással Jungkook. Én vártam rád azóta!

-De én nem szeretlek Hae!

-De! Csak nem akarod bevallani magadnak! Most is magadévá tehetsz, már erre várok mióta újra találkoztunk...-nyakamat mind a két kezével megfogta és próbálta szájához húzni. Végül leakasztottam magamról kezeit és az ajtóhoz indultam.

-Beteg vagy Hae! Ne gyere a közelembe se Seuléba vagy a srácokéba!-csuktam rá az ajtót.

-Minden rendben Jungkook?-érdeklődött a nappaliban ülő szőke lány.

-Örültem a találkozásnak, szia.

-Szia.-értetlenül nézett rám. Én csak a kijáratott kerestem, nem akartam itt lenni. Nem akartam elhinni ami pár perce történt. Szóval Hara erről beszélt múltkor, én pedig meg sem hallgattam. Hogy lehetek ekkora barom? Aigo...

Mielőtt haza mentem volna még sétáltam egyet, jól esett ki szellőztetni a fejemet. Mindent átgondoltam és bocsánatot kell kérnem Seultól. Hogy tudott ennyire felborulni az egész életem? Kezdve Seul megismerésétől... 

Seul szemszögéből:

A napok, hetek, hónapok csak repültek. A sok próba és dalszöveg írás amit oppáék csináltak persze én is segítettem amiben tudtam, meghozták gyümölcsét. Leforgattuk a teasereket is amiben már én is felbukkanok. Holnap fogjuk feltenni az új dalunkat. Igen, el sem hiszem végre ez is sikerült. Twitteren közzé tettük, hogy este nyolckor lesz fent youtubon az új videó klipp. 

-Srácok!-rohan hozzánk és bevetődik Jin mellé a kanapéra Jimin.

-Mi van Jimin?-kérdezi RapMon.

-Ha holnap feltettük az új mv-t és három óra alatt elérjük az egy misit elmegyünk bulizni?-kérdezi vigyorogva.

-Nem hiszem, hogy három óra alatt elérjük.-szólt közbe Suga.

-Szerintem meg elérjük.-szólaltam meg.

-Ujuj! Fogadást érzek gyerekek!-szagol a levegőbe J-hope.

-Fogadjunk akkor hát!-csapja össze vigyorogva V kezeit.

-Ki fogad arra, hogy elérjük egy óra alatt?-kérdezem és nézem a levegőben lévő kezeket.-Akkor Jimin, RapMon és én meg V.-írom fel a telefonom jegyzetébe.

-A többiek ellenünk vannak?-csügged Jimin.

-Igen.-vágják rá nevetve.

-Ha már ennyire jól szórakoztok, kellene tét is.-szólalok meg.

-Mire gondoltál dongsaeng?

-Ha nyerünk boxerben fogtok kifutni a házból.-vigyorgok rájuk.

-És ha mi nyerünk?-kérdezi kajánul Jungkook.

-Jungkook, velünk törődj ne Seulal.-szól rá Jimin. Hát igen, jó pár hónap eltelt már beköszöntött a tél is. Jungkookal a kapcsolatom olyan, mint a vidámparkokban a hullámvasút. Egyszer minden jó máskor pedig mindig csak veszekszünk. Mostanában pedig csak állandóan bókol, van mikor beránt egy öltözőbe és megcsókol. Nem tudom mi ütött belé, nagyon furcsán viselkedik...

-Ha mi nyerünk, akkor nektek is fehérneműben kell előttünk lennetek. De csak előttünk!-vigyorog rám Kook. Jaj nekem.