-Látom el vagytok.-sétálok beljebb, érzéseimet magamba folytatva, erőltetett mosolyt húzva arcomra.
-Meg is jöttél dongsaeng?
-Hol voltál?-érdeklődik Jungkook. Hm... hol voltam? A barátom, nem az lenne a legértelmesebb, ha tudná hol voltam? Ideges vagyok, Jungkook, pedig csak fokozza. Mi van vele? Még pár hete állandóan hívogatott, jól vagyok-e, mikor megyek vagy épp hol vagyok. Most miért nem érdekelte, oh bocsánat. Érdekli, csak éppenséggel most! Amikor kurvára haza értem és mi van ha Luhan kurvára nem enged el a kocsiból? Igen, tartottam ettől. Mert rosszul érzem magam zárt helyeken, de persze őt mit érdekli most az én életem, mikor a bálványával lehet egész áldott nap. Miután magamban ezeket levezettem részletesen számolni kezdtem, majd mikor tízhez értem kifújtam a levegőt és megszólaltam:
-Holnaptól kevesebbet leszek itthon, sőt szerintem nem is fogunk találkozni.
-Hogy hogy?-állt fel JHope. Kérlek, ne tegyetek, úgy mintha érdekelne titeket...
-Bennfentes információkat nem árulhatok el.-néztem végig rajtuk fapofával.
-Egy banda vagyunk Seul, nyögd már ki!-szólalt meg V.
Ránéztem IUra, aki hamar levágta, hogy miatta nem beszélek.
-Oh, Seulnak igaza van, ezt nem előttem kéne.-mosolyog rá a többiekre.
-Héé hisz IU nem olyan, mond nyugodtan tud titkot tartani, ugye?-néz a lányra Kook, aki bólint.
Nem hiszem el, komolyan mondom ezt nem akarom elhinni. Ha valaki pár héttel vagy talán egy hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy Jungkook, aki szerelmes belém állítólag, egy másik lány pártját fogja fogni, szembe röhögöm, de most, hogy ezt tapasztaltam talán magamat kellene kiröhögnöm. Miért van, hogy egyre szánalmasabbnak érzem magam IUval szemben?
-Seul, minden oké?-kérdezi Jin.
-Persze.-sóhajtok.-Minden rendben. Ha ezt befejeztük, akkor mennék is.
-Hova mész?-áll fel Jungkook.
-Maradj a vendégeddel, NamJoon oppa, majd beszéljünk valamikor.-néztem Namra, aki megértően bólintott.
Bementem a szobába és ledőltem az ágyra. Már most kikészültem és még csak most jelentették be, hogy randizgatnak... Nem fogom bírni, főleg ha mindig itt lesz. Megjátsszák igaz, akkor miért élik bele magukat? Miért kell itt lennie a csajnak? Miért nem húz el valahova? Dühös vagyok, egyszerűen már nem tudom eldönteni kire, magamra vagy Jungkookra vagy IUra. Nem tudom, tehetetlennek, elhanyagoltnak és magányosnak érzem magam. Sebezhetőnek. Sírni akarok és valahová elbújni. Miért kell folyton ezeken átmennem? Edina eltűnt nincs aki támaszt nyújtson, megvigasztaljon vagy szeressen és biztasson arra, hogy ezeket beképzelem és Jungkook szeret. Egyáltalán szeret még? Hülye feltételezés, biztosan így van, de még sem érzem ennek az alátámasztását.
Taehyung, akivel eltudtam beszélgetni ugyanolyan, mint Kook oda van IUért, hogy rajongás-e vagy tetszés nem tudom. Jimin,ő az aki mindig segített nekem. Jimin! Gondolkozás nélkül rohantam a szobájához, ami mellettem volt. Az ajtóban megálltam, kopogáshoz nyújtottam a kezem, de kihallani, hogy telefonon beszél, ezért úgy döntöttem megvárom ide kint még befejezi.
Öt perce állhatok itt kint és vissza fele mentem a szobába. Jiminnek meg van a maga baja, hallottam. Egy lánnyal vitatkozhatott, még zokogni is hallottam. Szóval maga alatt van, magamra zártam az ajtót.Mit tegyek? Állítsak be és mondjam el neki a bajom? Ez szívtelenül és önzőn hangzik, és nem vagyok ilyen. Kérdezzem mi a baja? Elmondaná? Hiszen barátok vagyunk, sok mindenen mentünk át biztosan támaszt nyújthatnánk egymásnak...
Jimin szemszögéből:
Végleges, szakítottunk. Nem, nem csak átmeneti, végleges szakítás. Felhívtam, hallottam a hangját. Rideg volt, lekezelő és nyíltan közölte, hogy már megérkezett New Yorkba. Vége, mindennek vége. Iszonyú érzés, utálom ezt, nem akarom érezni, hogy ennyire fáj!
Sosem éreztem magam ennyire szánalmasnak, gyengének és sajnálatra méltónak.
Könnyeim, mint az eső zuhogtak szememből, a telefonom eldobtam a szoba másik végébe, hatalmas zajjal szét is esett. Nem érdekelt. Semmi nem érdekelt. Csak egy valami, hogy ez egy kibaszottul rossz álom legyen.
Figyelmemet az ajtómon ütemes kopogtatás zavarta meg. Felé fordítottam a fejemet, megtöröltem szemeimet, majd feltápászkodtam az ágyam mellől. A kilincs után nyúltam, mikor Seul szólalt meg a túlsó oldalról.
-Jiminie itt Seul!-hangja ismerősen csengett, nem vidám és nem is boldog.
Kezem lehullott magam mellé. Senkivel nem akarok beszélni, főleg nem Riáról.
-Menj el!-szólaltam meg, hangom rekedtes volt, így megköszörültem.
-Héé beszéljünk, oké?-kopogott tovább.
-Senkivel nem akarok.-miután nem szólt vissza ballagtam az ágyam mellé, a kikapcsolt tv-ét figyeltem bambán. Tehát ilyenné változnak az emberek, ilyet éreznek mikor egy szerettük elhagyja őket és nem viszonozzák az érzésüket. Megbántam, hogy régen játszadoztam lányokkal, sajnáltam őket, ahogy magamat is. Ugyan ezt élhették át, hiszen mennyien voltak, akik szerettek, de én őket egyáltalán nem. Csak használtam őket. Visszájára fordult a dolog. Karma.
Seul szemszögéből:
Oké, senki nem kíváncsi a fejemre. Jimin egyedül akar lenni, megértem. Suga elment valahova. A többiek ugyan ott, ahol voltak és én is. A frászt, nem leszek egész este itt arra várva Jungkook mikor veszi észre, hogy én is élek. Egyik hátizsákomat felkaptam beletettem a táncolós ruhámat, de régen használtam, van talán egy hete. Hiányzik a tánc, de minden időmet a tanulásra fordítottam, pedig most mindkettőt egyszerre kellesz összehoznom.
Összecipzároztam, majd felöltöztem egy melegítő szettbe és, amit rendeltem cipőt felvettem. Épp két napja érkezett meg. Még friss, nem volt időm betörni.
-Seul bent vagy?-kérdezte Nam.
-Gyere.-válaszoltam, közben a cipőfűzővel bajlódtam. Nem bejött, majd megállt előttem.
-Beszéljünk.-ült le mellém, felém nézve.
-Hm... igazából, annyit akartam mondani, hogy nem tudom mennyire vagy már tájékoztatva, de egy duett kapcsán van egy szerződés az SM és a BigHit között. Szóval holnaptól elkezdem a próbákat, majd feléneklés és MV forgatása. Persze a tanulást nem fogom hanyagolni, próbálom majd mindkettőt jól csinálni.-tekintetem az ajtóhoz vándorolt.
-Ki lesz a duett partnered?
-Luhan.-sóhajtottam.
-Meg leszel vele?-hangjában érződött a féltés. Ez az egy volt, ami megtudott a mai nap folyamán őszintén mosolyogtatni.
-Kösz az aggódást, de inkább Jimin és Suga miatt kellene.-Részben igaz volt, hiszen mindketten nehéz időszakon mennek keresztül, de örültem, hogy valakinek feltűnt a létezésem.
-Hétvégére intéztem egy csapat összekovácsolós tréninget.-mondja el tervét.
-Ahha.-nem igazán tudtam mit kezdeni az információval.
-Remélem velünk tartasz.
-Nem hinném, sok gyakorlás stb...
-Akkor halasztjuk.-vont vállat.
-És veled minden oké, oppa? Hogy állsz SoYouval?-Hihetetlen, hogy egy szót sem említett nekem se So, se Nam. Sajnos nagyon ritkán tudunk találkozni és beszélgetni is, nagyon szigorú beosztásuk van. A miénk most sokkal lazább a közeledő vizsgám miatt, de mit tud tenni az ember, ami kötelező az az.
-So és én csak haverok vagyunk.-Haverok, aha múltkor azért hallottuk vele beszélni. Nam azt hitte nem hallottunk csak egy részletet, pedig az egészet hallottuk, de jobb is, amíg nem sejti.
-Elmegyek a táncterembe, majd jövök.-álltam fel.
-Héé kislány, örülnék ha valakit magaddal vinnél.-ismételte meg mozdulatom, majd fejemet megfogva leültetett.
-Mondjuk téged oppa?-néztem fel rá gúnyosan.
-Akár, de szerintem Jiminnek jól jönne a táncolás.-biccentett Jimin szobája felé. Ha tudná, hogy próbáltam hozzá bejutni, de lerázott... mindegy, jobb mintha kitalálná vigyem magammal Jungkookot aztán véletlenül IU is jönne. Egyikőjüket sem akarom látni, nem kérek belőlük.
Jimin szemszögéből:
Seul lépett be a szobámba kopogás nélkül, rám tört, mikor Riát akartam tárcsázni. Egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy nem jelentek neki semmit, kezdek betegessé válni, de nem értem miért lett ilyen.
-Öltözz valami kényelmesbe, hozz magaddal tánc ruhát és öt perc múlva mehetünk!-unott hanggal kiadta az utasításait, majd várt.
-Azt mondtam hagyj békén.-ejtettem ki a telefonomat a kezemből.
-Én meg elmondtam mit akarok. Táncolni fogunk! Szeretnéd még sajnáltatni magadat a csaj miatt? Miért nem beszélsz nekem róla? Nem akarsz? Én is mondani akarok neked jó pár dolgot. De nem tudok, mert a régi Jimin megváltozott, már nem törődik velem. A legjobb barátnőm eltűnt és a pasim kint van egy másik csajjal, a régi barátom meg leszar. Szóval kapd össze magad és gyere az ebédlőbe öt percen belül, ha nem jössz onnantól felejts el és sírhatsz, hogy elveszítesz, mint barátot.-miután felháborodottan elhadarta kislisszolt és magára csapta az ajtót jó hangosan. Kimeresztett szemekkel feküdtem tovább az ágyon. Mi baja van Seulnak? Szavait emészteni kezdtem és elgondolkoztam minden egyes mondatán. Egy seggfej vagyok, egy jó nagy seggfej!
Seul szemszögéből:
Egy hónap telt el. Ami azt jelenti letettem a vizsgám, egyedül matek lett jó a többi tantárgy kitűnő lett. A koreográfiánk is meg van a Luhannal közös dalunkhoz. Luhan és én még mindig feszültek vagyunk egymás társaságában. IU és Jungkook randizgatása a lapok szerint komolyabbá vált... Egy cikkben láttam egy képet, ahol a kabátját IUra adja süti. Ebben az egy hónapban kevesebbet találkoztam a fiukkal, mint általában. Na jó, nem mindnyájukkal Jimin és Suga eljártak velem este táncolni, ami kellett. Jungkookról és IUról szóló cikkek mindennap a kiborulás széléhez sodortak, ha nem fognak külön válni, akkor én fogok lépni. Unalmassá vált, hogy Jungkook nagyjából mikor visszaérek a táncolásból éjfél körül, magához ölel, elmondja szeret, aztán másnap reggeltől késő délutánig IUval van és jönnek a friss hírek, miszerint egymáshoz illőek és így tovább. A telefonom csörgése szakította meg a mai próbánkat Luhannal.
-Itt Seul.-szóltam bele.
-Kicsim én vagyok.-szólt bele apa a telefonba.-Megtaláltuk Edinát.-A név hallatán felcsillant a szemem és a gyomrom görcsbe rándult. Tudtam, ha valaki képes Edinát megtalálni, az apa!-Oda akarsz menni vagy hozassam ide?-Oda akarok vagy hozassa ide? Miért hol van Edina?
