77. rész

Suga szemszögéből:

Alig múlt hat és én fel vagyok. Remek... Nem tudom, miért van ez talán, Edina miatt? Zavar, hogy nincs mellettem, s így nem tudom milyen lelki állapotban van... Magamra kaptam egy pólót és a konyhába csoszogtam a kumamon mamuszomba. Kávé kell, azonnal!

A nappaliba beérve csoszogásom halkabbra vettem Jungkookra tekintettel. Szegény gyerek, ide kint aludt. Ezért is mondtam Edinának, legyen nálam. Nem mintha rá másztam volna... A turné alatt sem csináltam vele semmit, igaz akkor még volt valakije, de... most biztosan pocsékul érzi magát. A kanapé mellett elhaladva megtorpantam. Arcomra hatalmas vigyor ült. Nevető görcs határán voltam, kezemet épp, hogy szám elé tudtam tenni, így elfojtva a belőlem kitörő nevetést. Mi a jó isten?! Nézem tovább a kanapén fekvőket. Hát ez nem semmi... Nevetek tovább.

Pontosan, amit látok az nem más, mint Seul testét fedő póló, ami a melltartó kapcsáig fel van gyűrve. Bugyiát és fenekét tisztán látom. Takarónak semmi nyoma. Áh! Jobban megnézve, a földön hever.  Jungkook egy szál boxerbe, Seul keze Kook férfiasságán, a gyerek keze pedig Seul fenekén. Álmukban szexelnek vagy mi a fasz...?? Ők aztán tényleg egymásra vannak hangolva. Ezt meg kell örökítenem! Vigyorogva megyek vissza szobámban lévő fényképező gépért. 

Két sorozat képsor után, jobbnak láttam visszavonulni, mielőtt észrevennék, mit is csináltam. Remek kis meglepetés lesz. Óh! Hiszen karácsony van! Arcomon lévő mosoly szélesebb lett. Micsoda ajándék lesz! Nem is tudom, kinek lesz jobb nekik vagy nekem, hogy láthatom arckifejezésüket?!

Gyorsan felvittem laptopra a képeket. Nyomtatás gombra kattintva, egymás után jönnek elő ezek a művészi képek. Nem is kellett az a kávé, ez sokkal jobb annál, egy lehetőség.

Vigyorral a fejemen méregettem a már kinyomtatott képeket. Ezek megteszik!

Jungkook szemszögéből:

Meleg van. Egy ismerős érzés kerít hatalmába. Érzem ahogy testem bizseregni kezd. Szemeim egyszerre pattannak ki. Jesszusom, Seul! Nézek rá a rajtam fekvő lányra. De még, ha csak annyi lenne... keze éppenséggel most rossz helyen van. Óvatosan veszem le magamról kezét, hiába hagynám és mást csinálnák vele. Nem lehet... itt biztos nem! A rajta lévő felsőt,-amit észrevételem tanúsított az enyém- megigazítottam, hogy fedje testét. De szép látvány vagy, istenem! Megunhatatlan. 

-K-kookie?-nyöszörög, ahogy letettem magamról.

-Aludj, kicsim!-csókolóm homlokon.

-Ne menj el!-fogja meg karomat.

-Csak megkeresem a takarót.-simítok végig arcán. 

Nem telt, bele tizenöt másodpercbe, de már meg is találtam. Hogy került a földre? 

Gyorsan vissza bújtam az én kicsim mellé, magunkra borítva a hideg paplant, amit testünk melege melegít majd fel. Seul, hozzám bújt. Lábaival teljesen rám tekeredett, akár egy kígyó.Felé fordultam, s úgy kezdtem el simogatni.-Aludj, szerelmem!-suttogtam fülébe.

Jimin szemszögéből:

-Azt mondod, hogy a menedzser lemondta velük az interjút?-kérdezem kikerekedett szemekkel NamJoontól.
-Azt.-bólint, s eszi tovább reggeliét.
-Fasza...-horkanok fel, s túrok bele az omlettbe.
-Nem hagynátok abba?-mordul fel YoonGi.-Nem látjátok, hogy Edinának rossz látni a nyáladzásotokat?-Tartja a szemkontaktust Seul és Kook párossal. 
-Engem nem zavar Suga.-szólal meg halkan Jin mellett ülő lány.
-Látom az arcodon!-folytatja tovább.
-Hyung! Véletlenül, nem téged zavar?-nevetek fel cinikusan.
-Huh?-néz rám értetlenül, teljesen idegesen.
-Edina.-biccentek a lányra, mire rám kapja tekintetét.-Nem zavarja. Nyilván, szólt volna. akkor téged, miért zavar a boldogságuk?-dűtöm féloldalra fejemet.

-Jimin, szerintem ne hergeld!-bök oldalba Taehyung.
-Eszednél vagy, gyerek?-áll fel Suga.
-Végre boldogok.-biccentek Seulék felé.-Ne rontsd el...-állok fel krákogva.-Kösz, hyung... finom volt.-nézek Jinre egy mosolyt elengedve.


Seul szemszögéből:

-Ezt meg mi lelte?-néz az étkezőből kisétáló Jimin után tátott szájjal Nam. Jól esett, hogy Jimin kiállt mellettem és Kook mellett. Ez az első, hogy nem zavarja jelenlétünk, szerelmespárként. Nem, úgy láttam, mintha Edinát zavarná az, hogy Süti etet és én is őt...

-Edina...
-Hm?-kapja fel rám fejét. Kellemetlenül érzi magát... most először, a turné alatt sosem fordult elő. Szóval tényleg zavarná...? Elszégyellem magam, emiatt.
-Rossz látnod minket...?-nézek rá bűnbánóan. Mire a mellettem ülő Jungkook felhorkan. Bokán rúgóm, rosszalló pillantásaival ölni lehetne.
-Még kérded?-kérdezi flegmán Suga.
-YoonGi!-szól rá Jin.
-Mint egy szappanopera.-csámcsog Jhope.
-Nem.-szólal meg barátnőm lágy, nyugtató hangja.-Örülök, hogy boldogok vagytok.-szeme köztem és Kook között pásztázik.-Aranyosak voltatok reggel.
-Láttál minket?-hökkenek meg.
-Mindenki, dongsaeng. Mindenki.-iszik kakaójába Kook mellett ülő Tae. Ledöbbenve nézek a mellettem ülőre. Aki, ugyan, úgy nézhet rám.
-Szóval nálam fog aludni.-szól közbe határozottan Suga.
-Mi?-nézek rá.
-Amíg nem találok egy kiadó szobát, ez a legjobb megoldás.-mosolyog rám Edina.
-De...
-Akkor mindenkinek Boldog Karácsonyt!-vág szavamba ordítva Kook. Megragadja csuklóm és kihúz az étkezőből.
-AJÁNDÉK BONTÁS DÉLUTÁN!-ordít utánunk Jhope. Amíg, süti a szobánkba vonszol azon gondolkozom, vajon a többieknek tetszeni fog-e az ajándék, amit vettem nekik...

Yugyeom szemszögéből:

-Mit vettél Seulnak?-nézek Jackson ajándék szatyrába. Egy bilincs van benne és két csomag óvszer. -Mi a jó isten...?-nézek rá, majd meghal a nevetésben.
-Hallottam együtt vannak Jungkookal végre, egy kis ajándék a párnak.-vigyorog.
-Seul, ki fog nyírni.-röhög Mark. 
-Szálljatok már be a liftbe!-ordít nekünk JB.
-Jövünk, nyugi nyugi.-fogom meg a srácok és Seul ajándékát. 

Mind beszálltunk a liftbe, röhögve vártuk, hogy megérkezzünk a srácokhoz. 
Amint beléptünk udvariasan köszöntöttük a nappaliban lévőket. Nem másokat, mint Jungkookot, Jint, Jhopet és Vt. Vigyorogva ültettek le minket, s szóltak a többieknek is. Már mindenki itt van. Nevetve hallgatjuk a debütálásos storykat, hol JB mesél, hol Jin nagyon jól megértik egymást.
 Mosolyogva hallgatom őket, addig amíg meg nem hallom valakik nevetését. Egyre erősebb a zaj. Az egyik forrása, ki más mint Seul...?! De a másik, ki? 
-Végre!-pattan fel mosolyogva Kook és Seulhoz rohan. Aki egy barna hajú külföldi lánnyal jön ki nevetve.

Azta! A szavam megáll, mikor észreveszem, hogy mindkettőjükön mennyire kevés ruha van...
Az ismeretlen lány, abba hagyja a nevetést és megtorpan. 
-Edina, ismered a GOT7-et?-kérdezi Suga. Edina? Milyen származású név?
-Nem igazán...-Seul vállba csapja, mire újra nevetni kezdenek.
-Kicsim, ülj mellém!-csókol Kook Seul nyakába, mire a lány elpirul .
-Fú-új!-ordítjuk egyszerre a többi sráccal, a lány is beszáll. Kook vigyorogva néz ránk majd egy mozdulattal megfogja a lány nyakát, úgy magához húzva és megcsókolja. Hallani ahogyan cuppan az ajkuk. Fúj!
-Ez undi!-takarja el a szemeit a lány.
-Gyere ülj ide!-paskolja meg a helyett maga és mellettem Suga. A lány közénk ül, közben fel mér minket. Megstírölt minket. Meg ám! Mint, egy amerikai. Anyám, ez tetszik...
-Srácok, ő Edina, gyerekkori barátom és most vidítanunk kell. Habár én már adtam neki egy kis kedv növelőt!-vigyorog a kis puszedli.
-Ittál?-néz rá mérgesen jungkook.
-Csak egy picit.-mutatja azt a picit... ami nem is olyan pici...
-Seul! Nem éled meg a holnapot...-szűri ki fogai között Nam türtőztetve idegeit előttünk.
-NamJo-oon!-nyafog a mellettem ülő lány.-Nyu-gi!-szívja be mélyen a levegőt, mintha sose csinálta volna még.
-Majd én elintézem hyung, nyugodj meg!-biccent Namnak Kook.
-Elfenekelsz?-nevet az ölében ülő.
-Juuj!-kezdtünk el ujjongani. Jungkook teljes higgadtsággal kezeli.
-Saját érdekedben nem válaszolok erre.-krákog.

Jungkook szemszögéből:

Lehetett, nagyjából tizenegy óra, mire a GOT7 srácok haza mentek. Az ajándékozás, mit ne mondjak.... érdekes volt. Seul, rengeteg ajándékot kapott. De reménykedem benne, hogy az enyém tetszik neki a legjobban. Igen, sikerült kijózanítani a két ittasunkat. Mit fog még ezért kapni tőlem... el se tudja képzelni...
Egy páros gyűrűt kapott tőlem. Ami volta képen nem ugyan olyan, de az enyémre az van rávésve, hogy "endless love", míg neki egy szív formájú kristály van, az pedig bele illeszthető az én gyűrűmbe. Így szimbolizálva az összetartozásunkat. 

Mit ne mondjak, nem volt olcsó. Két hónapos fizetésem rá ment. De Seulra költeni ez sem elég. A srácoktól is kapott ajándékot, legjobban a Jacksonén akadt ki. Óvszer és bilincs... hasznát fogjuk venni, köszönjük. Habár Mark és BamBam ajándéka mindkettőnk tetszését elnyerte. Mark összeillő tokot vett nekünk. Míg BamBam páros pólót, ami Seulra nagy lett, de ez semmiség. A srácoktól is sok páros dolgot kaptunk, míg Seul egy ilyet sem vett... ez kissé elkeserít. 
Most épp, a fürdőben van, azt mondta van egy meglepetése... kitalálom... nem páros ruha vagy tárgy...

Ásítozva próbáltam nyitva tartani szemeimet. Fáradtnak érzem magam. De legalább a saját ágyamban vagyok. Igazából semmi bajom Edinával, bírom, de ha Suga nem lépett volna közbe lassan kikészültem volna.

Az ajtó nyitódása zavar meg elmélkedésemben. Egy köntösben lévő, fülig érő mosolyú Seul lép be. Az ajtót becsukja. A köntöst kezdi el kibogozni. Szemeit le sem veszi rólam, míg én felülve, érdeklődve figyelem, mit mutat.
Hamar kikötözi köntösét, karjain lassan omlik le a földre az anyag. A látvány, amit szabadjára enged az anyag elvesztése, részegítő. Készülj Seul, egy kurva hosszú estére!
-Tetszem?-harapja be ajkát.

-Sosem kívántalak még ennyire!-csúszom le az ágyról és rohanva  húzom magamhoz. Ajkait hamar csapdába csalom és kényeztetem. Közben kezeim felfedező útra indulnak testén.

Suga szemszögéből:

-Ide egy!-ragasztom Jungkookról és Seulról a reggel készült képet, az ajtójukra. Közben haladok tovább, hogy hova nem tettem még...

-Áh! És még ide! Ennyi is volt...-teszem az utolsó képet a fürdőben lévő tükörre. Mint, aki jól végezte dolgát vigyorogva térek szobámban. Edina alszik. Aranyos. Mint eddig is. Jó fiú módjára át adtam ágyamat neki. Hát igen... valaki nagyon akarja ezt a lányt.
Befeküdtem a földön megvetett ágyba és a mai napot átgondolva szenderedtem álomba. 

Díj ! ^^

Sziasztok!^-^

Gondolom sokatoknak ismerős ennek a bejegyzésnek a témája, ugyanis egyre elterjedtebb szokás magyar körökben is a különböző díjakra való jelölés. A Bangtan girl and boys-ra kaptam jelölést Judit Kálmán-tól és Tuba Izabel-től is, amit ezúton szeretnék nagyon szépen megköszönni! 

Ezzel járó feladatok:

1. Köszönd meg a díjat!
2. Írj magadról tíz dolgot!
3. Válaszolj tíz kérdésre!
4. Tegyél fel tíz kérdést!
5. Küld tovább tíz embernek!

2. Írj magadról tíz dolgot!

1. Két éve irtóztam az olvasástól, utáltam. Mostanra pedig rám se lehet ismerni rengeteget olvastam\ olvasok és mai napig örülök, hogy ez így van.
2. 2000-ben születtem, horoszkópom mérleg.
3. Szeretek megható filmeket\ dorámákat nézni, tetszik, ahogyan feldolgozzák mások tragédiáját, szerelmi történetét.
4. Az éven nagyon keményen tanultam, és ezt folytatni is akarom, ez a sok tanulás meghozta gyümölcsét, ugyan is végre 4-es lettem németből, aminek nagyon örültem.^^
5. Szeretek lefényképezni mindent. Még ha semmi értelme sincs akkor is. Ez az első blogom, és hamarosan elérjük az 50.000 oldalmegjelenítést, amiért iszonyatosan hálás vagyok! ^^ <3 
6. Pozitív embernek tartom magam.
7. Szemüveges vagyok, de csak tanuláshoz használom vagy mikor itthon vagyok.
8. Ha egyedül érzem magam dorámát kezdek elnézni.
9. Kevés barátom van. 
10. Szeretem a mosolygós embereket, boldogsággal tölt el és olyankor nyugodtnak érzem magam.

3. Válaszolj tíz kérdésre!

1. Mi volt az első szám, amelyet a Kpop műfaján belül meghallgattál?

-Bangtan boys- Boy in Luv ^^

2.Mi alapján jutottál arra a döntésre, hogy nyitsz egy vagy akár több blogot?

-Lényegében a kedvenc ficijeimet elolvastam végig, ezért unatkozni kezdtem. Volt mikor teljesen magányosnak éreztem magam, ezért kitaláltam valamit és írni és írni kezdtem. Végül egy majd nem 50.000 oldalmegjelenítős oldal lett belőle.:) Amit köszönök <3

3. Voltár már valaha Kpop csapat, esetleg szólóénekes koncertjén? Ha nem, ki(k)nek egy ilyen eseményére mennél el legszívesebben?

-Sajnos nem. Bangtan boys, Exo, BTOB, BEAST, GOT7, SISTAR, 4MINUTE, BIG BANG, Eric Nam, Zion. ^^

4.Mi tud ösztönözni az írás?

-Zene és talán egy érzelmes dorama. :)

5. Egy klippben mit tartasz fontosabbnak: a videó kompozícióját (öltözékek, fények, háttér), vagy inkább a koreográfiát?

- Mindenképpen a öltözékeket, háttért és a koreográfiát.:)

6.Mi alapján választottad a szereplőket?

-A Bangtan boys tagjait és más csapatok tagjait az én elgondolásomnak,hogy én hogyan, milyennek gondolom őket. A lányokat, mint például Seult, sokban magamról, mintáztam, persze 75 százalékban kitaláció az egész.

7. Ki az ultimate biasod? Miért? (Kifejtős válasz)

-Jungkook.(BTS) Nehéz megmondani, hogy pontosan miért. Egy olyan karakternek tartom, aki még ''gyerek'' és, az aranyos vonásaival szeretteti meg magát, ám egyre többet mutatja mennyire férfias is. A mosolya amitől a kedvem is sokkal jobb lesz. Imádom, a hangját valami mese szép, ahogyan táncol tökéletes. Mindig a maximumot akarja kihozni magából. Egyszerűen imádom.:)

8.Olvasni is szeretsz az írás mellett?

-Igen. Rengeteg ficit, könyvet olvasok írás mellett.:)

9. Követed a koreai stílust például az öltözködésedben, étkezésben, stb,?

-Nem nagymértékben, de mondhatni igen.

10. Álmodtál már valaha valamelyik idollal? (Kifejtős válasz)

-Oh, igen. Jungkookal és a többi Bangtan taggal is sokat, Sehunról nem is beszélve (EXO) és ne felejtsük el JunHyungot (BEAST) nagyon sokszor és teljesen élethű volt.(Álom volt, szóval perszexd)) De nekem egy élmény volt még akkor is, ha csak álom volt az egész. :)

4. Tegyél fel tíz kérdést!

1. Szoktál dorámákat vagy animéket nézni?
2. Most melyik a kedvenc kpop zenéd?
3. Melyik volt az első dorama, amit láttál és miért tetszett? Ha nem volt akkor szeretnél megnézni egyet is?
4. Miért kezdtél el írni?
5. Mit gondolsz a blogomról?
6. Voltál már kpop koncerten? Ha nem melyikre mennél el szívesen?
7. Sportolsz valamit? Ha igen mit? Ha nem, miért nem?
8. Mi szeretnél lenne felnőttként, és miért?
9. Mikor kezdtél el írni először?
10. Szeretsz olvasni?

5. Küld tovább tíz embernek!

Az én jelöltjeim:

@Edina Pálinkó

@Emília Mezőffy

76. rész

Seul szemszögéből:

Edina. Edina. Edina. Miért nem veszed fel? Fél órája tárcsázom, de csak kicsöng vagy épp a hangposta kapcsol be. Nem hiszem el... Mi van már?? Hol is tettük, ki? YoonGi! Ő biztos emlékszik rá. Mivel most sem vette fel a telefont, letettem és Sugat kezdtem el tárcsázni. Szerencsére harmadik csörgés után felvette. Nagy kő esett le a szívemről. Végre valakit eltudtam érni.

-Ne aggódj, Seul, nem sokára otthon vagyunk.-szólal meg.-Ki az, hyung?-hallom meg a háttérből Jungkook hangját.
-Oppa, tudod Edina címét?
-Miért kérdezed?
-Tudod vagy nem?-sürgetem.
-Elküldöm SMS-be.
-Nála leszek.
-Valami történt Ed...-nyomom rá a telefont.
Felkaptam pénztárcám, kabátomat telefonomat zsebébe tettem. 

A liftből kiszállva meg kaptam YoonGitól a SMS-ben a címet.   Az épületből kiérve várt a hívott taxi. Amint beszálltam, megadtam neki a címet. A kocsi felmordult és útnak indult a kijelölt címre.

Nagyjából negyvenöt perc utazás után megérkeztem Edina lakására. Már csak az volt a kérdés hanyadik emeleten lakik... Körülbelül negyven emeletes lehet az épület, hanem több, de most, ami ennél is fontosabb, hogy mit adjak be a recepciósnak...?

Két perces töprengés után, úgy döntöttem bemegyek és megmondom ki vagyok. Remélhetőleg ismer és, ha azt mondja nem mondhatja meg, akkor azt fogom hazudni, hogy munkaügy miatt jöttem.... igen, eddig ez elég jó.

Szerencsére kevesen voltak a recepción. A recepciós srác csúnyácska, de aranyos mosolyú, magas, festett szőke hajú. Hangja kellemes, talán még énekhangja is lehet. Lényegre törően kérdez és válaszol, ahogy megfigyeltem az előttem állókkal szemben nagyon segítő kész volt. Akkor most jövök én...
-Jó Napot kisasszony, miben segíthetek?-mosolyog rám. Leveszem magamról a még rajtam maradt maszkot és napszemüveget és kedvesen viszonzom mosolyát.
-Az egyik barátnőm itt lakik, de sajnos elfelejtettem melyik lakásban...-vágok be szomorú arcot.
-Áhh...-nézz rám szomorúan.
-Megmondanád kérlek?-nézek rá könnyes szemekkel. Hamar bele tanultam, abba, hogy hogyan verjek át embereket, szóval egy kis bekönnyezés gyerekjáték hála a sok dráma órának, amit az MV-k elkészítése előtt vettünk.
-Sajnálom, de...-kezdené el rutin szövegét, de közbe vágok.
-Tudja, hogy jövök, csak elhagytam a telefonomat és így nem tudok szólni... fejből pedig nem tudom a telefon számát. Kérlek...-teszem a pultra kezeimet.-Szereted a BTS-t?-nézek rá aranyosan.
-Hatalmas rajongójuk vagyok.-kezd el vigyorogni. Akkor, hogy lehet, engem nem ismert fel?
-Szeretnél velük együtt bulizni?-suttogom.
-H-hogy m-micsoda?-kérdezi lesokkolva. 
-Nem is ismersz fel én vagyok náluk az új tag...-nevetek fel.-vagy is már nem mondanám annyira újnak magam.
-Seul?-hajol közelebb hozzám és végig méri arcom.
-Jackpot!-kacsintok rá.-Nos, akkor segítesz nekem?
-Persze.-kezd el gépelni a laptopon valamit. -Hogy hívják a barátnődet?-néz fel rám.
-Edina.
-Külföldi?
-Igen.-Kisebb csend ül közénk. Én pedig csak nézem, ahogy vizsgálja a laptopot és várok.
-Sajnálom, de nincs ilyen névvel regisztrálva lakónk.-Az hogy lehet? Akkor, hogy találjam meg...? Várjunk, csak!
-Kérlek, azt nézd meg, akkor, hogy Luhan melyik lakásban lakik!-bólint és keresni kezd.
-Harminckettedik emelet.-mosolyog rám.
-Add meg a telefon számod és, ha rendezünk bulit meghívlak, ígérem.-nyújtom át neki telefonomat. Fal fehéren, remegő kézzel fogja meg telefonomat majd pötyögni kezdi a számokat. Igazságtalannak éreztem volna, ha csak, úgy leléptem volna, be sem tartva az ígéretemet ezért, így láttam ezt jónak. Vissza adta a telefonomat és rohantam a lifthez.

Amint a lift felért a harminckettedik emeletre, a fejemet kapkodtam, hogy most merre, mivel egy folyosó terült el szemem előtt, aztán, amint megláttam, hogy csak kettő ajtó van az is különböző oldalon és a folyosó elején és végén a másik, mélyet sóhajtottam, s elindultam a hozzám legközelebbre esőhöz. Ami a folyosó végén volt. Megnyomtam a csengőt, s el sem engedtem kezemet, amíg ki nem jött egy izmos srác és rosszalóan, mogorva tekintettel figyelt.
-Mit akar?
-Elnézést, azt hiszem eltévesztettem az ajtót.-hajoltam meg többször is, a srác rám csukta az ajtót, én pedig a hajamat kezdtem el tépni. Ez nagyon ciki volt... Még szerencse, hogy vissza vettem a maszkot és a napszemüveget.

A másik ajtónál maradtam a háromszori csengetésnél. Biztos, hogy itt lakik Luhan. És, ha ő itt akkor Edinának is itt kell lennie. Már vagy kilencedszer nyomom meg a hangot kiadó kis dobozt, és ekkor hallom is, hogy az ajtó felé jön valaki.
De nem az, akire én számítottam. Luhan az. Megtorpan, ahogy meglát. Rám néz, majd, mintha bocsánatot kért volna irányt váltottak szemei.

 Engem megkerülve el is ment. Ez most mi volt...?

Ledöbbenve állok az ajtóba és próbálom értelmezni, miért vágott ilyen fejet, ez addig megy így, míg észbe nem kapok, hogy Edina miatt jöttem. Lábaimat egymás után kapkodva megyek a lakásba, s zárom magam után az ajtót. Mondhatnám, hogy keresni kezdtem barátnőmet, ám hangját azonnal hallottam, amint beléptem. Sírt. Hangosan sírt. A hang hallására szívem szakad meg. Agyam csak arra koncentrál, hogy beazonosítsa hangforrását. Amint ez megtörtént rohantam hozzá. A hálószobában rá is találtam-gondolom ez az- ágyon ült össze kuporodva és sírt még mindig. Rohanva szorosan magamhoz öleltem és csak szorítottam magamhoz amennyire tudtam. Sírása nem hagyott alább, szemeim bekönnyeztek, úgy éreztem, mintha engem bántottak volna. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire kikészült, de én itt vagyok neki. 

-Mi történt?-szólaltam meg negyed órával később. Ölelésemen engedtem, hogy láthassam arcát. Kócos haja, feldagadt szemei rám emelték tekintetüket, könnyei még mindig folytak, hangja elnémult, inkább csak szipogott már. 

Kezd lenyugodni. Edina, sosem volt az, aki mások előtt elsírná magát, inkább az a kedves megértő típus, gyengeségét mindig is eltitkolta. Ritka alkalmak egyike volt, mikor még is láthatták mások gyengének, akkor viszont sírórohamok jöttek rá. Bele telt többször is egy, két óráig nyugtatgattam, míg Magyarországon laktunk.
-Szakítottunk.-válaszol remegő hanggal. Értetlenül néztem rá az előttem ülő összetört lányra. Maga elé meredve folytatta tovább.-Egyszer sem keresett. Egyszer sem... érted?-szipog.-Ma reggel, amikor haza ért-folyik le egy könnycsepp arcára-azzal dicsekedett, milyen sokat keres, s sikeres Kínában. "Kínába kell költöznünk, kicsim." Mondta boldogan.-mosolyodik el.-Meg sem kérdezte, jól vagyok-e..., vele akarok-e menni..., mint egy tárgyat, úgy akar hordozni magával.-veszi szaggatottan a levegőt.
-Veszekedtetek?-szólalok meg, mire felnevet.
-Úgy ismersz, hogy ezt annyiban hagyom?-néz rám.-Még amit az évfordulónkra vett nekem macis képkeretet is összetörte...


Átbeszéltük az egész szakításukat, problémáit én is meséltem neki pár tegnap történt dolgot, amin jókat nevetett. Észre sem vettem, hogy besötétedett addig, amíg Jungkook nem hívott és szólt, hogy hiányzom neki, s szeretne már otthon látni.
Mosolyogva csaptam össze kezeimet és felálltam az ágyról. A most már stabil lelki állapotú lányra néztem.
-Pakolj!
-Ugyan miért?
-Karácsony lesz. A fiuk szeretnék, hogy velünk töltsd az ünnepet. Mellesleg a mai után egy darabig nálunk kell maradnod.-magyarázom.
-Ez rendes a srácoktól...-mosolyog rám. Ez a mosoly nem az igazi..., akkor miért erőlteti?


Fél óra múlva már össze is pakoltunk. Nagyjából, öt bőrönd lett. Edina is rendbe szedte magát és át is öltözött én addig megvártam a lakás előtt. Szóval ezért nézett, úgy rám Luhan...

Jungkook szemszögéből:

-Hol vannak már?-toporzékolok a kanapén, észre sem vettem, hogy közben Vt is rugdostam.
-Áhh!-szólal meg.-Jungkook, fejezd már be! Ez már a harmadik.-szól rám.
-Bocs hyung...-dörmögöm el.-Mind a fa alá tettétek az ajándékokat?-állok fel, s kérdezem körbe a fiukat.
-Én igen, és a vacsora is mindjárt kész.-jelent be Jin.
-Történt volna valami Edinával?-járkál fel alá Suga.
-Én oda tettem az ajándékaimat.-szólal meg a tvt néző NamJoon.
-Én is.-jelentkezik Jimin.
-Te hyung?-nézek Vre és Hoseokra felváltva, akik egymásra néznek és a szobájuk felé kezdenek rohanni.
-Sosem díszítetted fel még a karácsonyfánkat, mi ez így hirtelen?-kérdezi Nam.
-A szerelem csodákra képes.-vetődök le mellé vigyorogva.
-NamJoon is tudja milyen az, nem igaz?-mondja az ajándékait behozó Hoseok.
-Pontosan, pontosan.-helyesli Jin.
-Aigo!-csattan fel a laeder.
-Miről van szó?-nézek rá.
-Kicsi vagy hozzá...-zárja le. Tovább faggatnám, ám a lift csengöje megszólal és belép rajta Seul három bőrönddel. Én pedig már rohanok is segíteni a szerelmemnek. De mik ezek a bőröndök? Edina is kiszáll két bőrönd kíséretében. YoonGi, amint meglátja a lányt rohanni kezd utánam. A fiuk is jönnek utánunk és csodálkozva nézünk egymásra, hogy ezekben most mind ajándék van, vagy valaki költözik...? Seul, itt akar hagyni?

-Edina, jól vagy?-szólal meg elsőként Suga. Majd karjaiba vonja a lányt.

-Srácok...-terel be minket a nappaliba Seul, Sugaékat pedig ott hagyjuk. Leültet minket a kanapéra ő pedig elénk áll.-Edina ma szakított Luhanal és nagyon maga alatt van...
-Nálunk maradhat.-bólint Jin. Seul Namra néz, aki mosolyogva helyesli az idősebbik válaszát.
-Hol fog aludni?-kérdezem meg a legfontosabbat.
-Igazából...-jön hozzám közelebb.- süti, tudod, hogy mennyire szeretlek, de nem lehetne, hogy...-tudtam.
-Persze.-lehajtott fejjel, mint aki megadja magát válaszolok. Külön kell aludnunk... hát persze...  Aigo, hogy fogom én ezt kibírni?
-Szeretlek.-nyom egy puszit számra.
-Én is.-mormogom.

Seul szemszögéből:

Jin fantasztikusan finom vacsorát készített, szentestéi hangulat is megvolt, ahogy az én kis sütim elénekelte a boldog karácsonyt, csodálatos volt. Habár tudom, hogy most durcás, de ezt most meg kell értenie. Nekem is hiányozni fog, hogy nem alszunk együtt, de napközben együtt leszünk.

-Jó éjszakát srácok!-integetek a nappaliban tv-nek. Jungkook rám sem néz, egy csókot sem adott... Edina Sugaval beszél valamit, egy váll rántással tovább mentem a szobába. Átöltöztem a pizsimbe, ami Kookie egyik pólója volt és egy bugyi alatta. Megvártam, míg Edina is bejött, s átöltözött. Elalvás előtt rengeteget beszélgettünk. Majd hamar álomba is merült. 

Fél egy, de még mindig nem tudok aludni csak forgolódom... hiányzik Jungkook. 

Jungkook szemszögéből:

Nem akartam se Jiminnel, se Taehyungal egy szobában aludni, se senkivel. Egyedül akartam lenni, ha már Seulal nem lehetek. De valahogy nem tudok elaludni. Szerencsére a kanapé kihúzhatós ezért rendesen elférek rajta és az ablakon besütő holdat figyelem. Ki sem bontottuk az ajándékokat...

Lépéseket hallok. Nem foglalkozom velük, biztosan a fiuk vagy Edina. A kanapé süppedni kezd és egy kezet érzek meg a vállamon.  Megfordulok, s egy hold fény sütötte Seul álmos arca figyel.
-Hiányoztál.-néz szemeimbe.
-Te is.-ölelem magamhoz.
-Nem is csókoltál meg még ma.-mormolja.
-Ami késik, nem mú...- be sem hagyta fejezni mondatomat, ajkaimra rácuppant és falni kezdte őket.

Hosszas csókolózás után helyzetet változtatunk, így sikeresen rám tudott feküdni, ahogyan amúgy is aludni szoktunk. Nem volt rajta takaró, így rá borítottam enyémet. Kezeim takaró alá tettem és végig simítottam testén. Majd hátán körkörös íveket rajzoltam, hamar el is aludt. Halk szuszogására és szíve dobogásának ütemére én is álomba merültem.

75. rész +16

Jungkook szemszögéből:

-Újra.-indítja el a zenét ismét Jhope. Újra eltáncoljuk a koreográfiát. Sorba vesszük a ma esti koncertet és az utána való indulásunkat. Bő négy órás próbálás után kifulladva dűltem a lihegő Seulnak. Mosolyogva hajtotta fejét fejemnek. Igen, a barátnőm ez az édes lány. Tegnap este egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt és most nem csak a szexről beszélek. Mikor mellkasomra hajtja fejét vagy magához ölel már az szívmelengető érzés. Nem értem eddig, ez hogy nem hiányzott, viszont, ha már most nincs legalább öt percig a közelembe hiány érzetem van, mintha elhagytam volna valamit... a fél szívemet? Szavakkal nehéz kifejezni, ezt az érzést. Mindig többet és többet akarok belőle, az illatából, ami annyira édes, mint a vattacukor, az arckifejezéseiből, a mozdulataiból és belőle, a teljes lényéből.

-Ha letudtátok ezt a koncerteket, akkor Mexikóba megyünk. Mindenki össze csomagolt tegnap, igaz?-néz ránk a menedzser.-A sofőr majd elhozza a szobátokban hagyott bőröndöket.-néz rá, az időbeosztásunkra.-Mindent bele srácok!

~ 2 héttel később ~

Seul szemszögéből:

Megvolt az utolsó koncertünk is. Svédországban. Most pedig mind a repülőn ülünk és Szöulba tartunk. El sem hiszem, végre! Svédország gyönyörű volt, ahogyan az ARMYk is, hihetetlen milyen sokan eljöttek és milyen hangulatot adtak az egész koncertnek. De a mondás nagyon igaz. "Mindenhol jó, de a legjobb otthon." Ami nekem a fiuk mellett van. Egyszerűen már el sem tudnám képzelni az életem nélkülük. 

-Fél óra és megérkezünk Koreába.-sóhajt fel mosolyogva a mellettem ülő Jimin.
-Már hiányzott...-nézek rá mosolyogva.
-De, mikor fogunk már interjút adni, annak az újságírónak, aki egész turnén velünk volt?-néz maga elé.
-Miért ennyire szeretsz interjút adni?-nevetem ki. Mire megrázza a fejét.
-Nem igazán.
-Akkor... csak nem tetszik a lány?-fordulok felé mutogatva. Mire kezét számra tapasztja, még jobban elmosolyodom.-Szóval, igen.-motyogom el. 
-Mit csináltok?-dugja hátra fejét Jungkook.-Hyung, azonnal vedd le a kezed Seulról!-mutogatva parancsolgat az én hősöm. Jimin egy mosoly keretében teszi, amit mond.-Többé ne csinálj ilyet vagy megláthatod, milyen jó vagyok bokszba.-néz fenyegetően Jiminre.
-Olyan férfias vagy.-harapom be alsó ajkam. Szemeit rám fordítja, majd tekintete megváltozik.
-Este megtapasztalhatod.-kacsint rám. Már csak bele gondolva is jól hangzik, mivel egy hétig nem voltunk együtt a sok próba miatt és a menstruációm végett, ezért van mit bepótolnunk.
-Nem akarok hangokat hallani.-dörmögi Taehyung, aki félálmában lehet mögöttünk.
-Seul elég hangos, szóval ajánlom a füldugót mindenkinek.-nevet Jungkook.
-Süti!-szólok rá.
-Mintha téged jobban hallottunk volna legutóbb.-szólal meg a mellettem ülő Edina. Vigyorogva fordulok felé, majd egy pacsit adok neki.
-Ez hülyeség.-szólal meg ismét.
-Ugye, hogy így van Suga?-dűl előre Edina, Jungkook mellett elöl YoonGi helyezkedik el.
-Hyung!-kezd el nyígni.
-Engem ne kérdezzetek, de örülnék, ha nem titeket kellene hallgatni, ennyiből már pornót is bekapcsolhatnánk.
-Pornó?-kérdezi tőle Jungkook.
-uhm. Mikor mások csinálják és felveszik. Van mikor lány lánnyal is. Az ám az élvezet.
-Lány lánnyal?-kérdezi kikerekedett szemekkel Jungkook.
-Még nem is hallottál róla?-nevet YoonGi.-Tetszeni fog, higgy hyungodnak.
-Jeon JungKook, ha megmersz ilyen szemetet nézni, akkor...
-Hagyd már, ő is férfiból van!-vág fenyegetésembe Suga.
-Te ilyeneket szoktál nézni, hyung?-kérdezi a nevetését vissza tartó Jimin.
-Most tényleg?-akad ki Edina.
-Szerintem itt zárjuk le ezt a témát!-szólok mindenkire.-Neked pedig-mutatok Jungkookra- ajánlom, hogy még csak véletlenül se menj fel egy ilyen oldalra sem!
-Itt vagy nekem te, akkor miért mennék?-Mosolyától, ami arcára kúszott újra nyugodt leszek és az előbbi idegességem el száll. Van valami Jungkookba, ami hatással van rám... és a kedvemre is egyaránt.


-Végre itthon!-fekszik a kanapéra Jin, amint beértünk a liftből.
-El sem hiszem.-foglalok helyett mellette.
-Milyen rég is volt...-gondolkozik el NamJoon.-Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem hiányozott Korea főleg a dormunk.-mosolyog, mint a tejbe tök.
-Hé Seul, Edinát át hívod holnap?-hajol fejem felé Suga.
-Uhm, áthívhatom, ha csak nem akarok Luhannal ketteseben maradni.-gondolkozom el.
-Csak hívd át.-kacsint rám.
-Já', já', já'!-emeli meg hangját Jungkook. Felé fordítjuk mindketten fejünket és felénk kezd el csörtetni.-Hyung, ne hajolj hozzá ilyen közel!-húzza el tőlem Sugat. Annyira édes, hogy ilyen. Egy féltékeny, gondoskodó kis süti.
-Olyan aranyosak.-vigyorog Jin.
-Te inkább gyere a szobámba kis asszony.-fogja meg csuklómat és húz maga után.
-Halkan légyszi!-ordítanak utánunk a fiuk.

-Kook, ne siess már ennyire.-csoszogok utána.-Elfogok esni.
-Már mindjárt bent vagyunk.-ahogy ezt kimondta már nyitotta is a szoba ajtaját.
Berántott maga után majd a rajtam lévő pólót villám sebességgel rántotta le. Melltartó fedte melleimet kezdte el szemlélni, s egy szó nélkül ajkaimat vette célpontba. Csókja mindent elmond. Akar, kívánt, most. Ajkai folytonos mozgatása után nyelvét is beveti, amit fogadok és kényeztetek. Közben teljesen magához húzta testemet. Kezei fenekemen. Masszírozza őket, gyengéden. Közben tolni kezd, totyogva követem, közben ajkunk egy percre sem szakad el egymástól. Amint beleütközöm egy asztalba megállok, ugyan is nem tudok merre menni. Kook kezei lejjebb csúsztak egészen nadrágom pereméig majd egyszerűen lefelé kezdte tolni a bugyival egyszerre, de hogyan még én sem tudom. Csak azt érzem, ahogy a két anyag csúszik le testemről. Kezét viszont megérzem ahogy nemiszervemhez csúsztatja. Oh mamám!

-Ha nem haragszik hölgyem, megmutatnám milyen vad férfi lakozik bennem.-csókolja meg nyakamat, keze pedig mozogni kezd.

Taehyung szemszögéből:


-Ugye minden oké, már?-ül le mellém a kanapéra Jhope.
-Két hét elég sok idő.-mosolygok rá.-Jól vagyok. Új értelmet nyert az életem, hyung. Minden erőmmel azon leszek, hogy az ARMYkat boldoggá tegyem és ők soha ne éljék át azt amit én.-veszem kezembe a telefonom.
-Jó hallani, Tae.-vereget vállba.-és amugy Nammal mit csináltatok?
-Az...-hajolok füléhez.-titok.-suttogom.
-Aigo!-csattan fel.-Miért nem mondod el?-kérdezi durcásan.
-Mit nem mond el?-jön közénk egy pohár kávéval Nam.
-Hogy...
-Semmit.-vág szavamba Hoseok.
-JHOPE, GYERE KÉRLEK!-ordít neki a konyhából Jin.
Amint kiért Nam felém fordult.
-Mire kíváncsi?
-Hogy mit csináltunk akkor este...
-Ez már a negyvenedik alkalom, hogy megkérdezi, tuti Jin mondta neki, hogy faggasson...-túr bele vigyorogva hajába.
-Kösz az az napit hyung.-mosolygok rá.
-Remélem többet nem fogsz így padlóra kerülni. Legyen eszed, ember. Itt vagyunk neked. Támaszkodj ránk, mellesleg az ARMYk szeretnek, ne gondolj Borara.-iszik bele gőzölgő csészéjébe.
-Oh, hyung! Már kérdezni akartam, hogy közted és SoYou között mi van?
-M-micsoda?-nevet kínosan.-Ezt, hogy érted?-iszik bele még egyszer poharába.
-Hát, mikor Márkékkal voltunk a tengernél tudod, te és SoYou szóval érted...-nézek rá tátott szájjal.-Együtt vagytok?
-Ki van kivel együtt?-jön be Jin és Jhope hozzánk egy tányér sütivel.
-Hyung és SoYou.-veszek egyet le a tányérról és beleharapok.-Ez finom, te csináltad, hyung?-nézek Jinre.
-Áh, igaz is akkor nagyon össze voltatok melegedve.-vigyorog Jhope, majd helyett foglal mellettem.
-Szóval együtt vagytok?-érdeklődik Jin.-A süti a hűtőben volt. Gondolom a rajongók küldték.
-Semmi ilyenről szó sincs.-simít végig tarkóján.

-Ideges vagy, hyung?-vigyorgok rá.
-Aigoo... hagyjatok már.-áll fel.
-Zavarban van a mi kis leaderünk.-ordít utána röhögve Jhope.
-Szóval akkor most együtt vannak?-kérdezem Jinéktől.
-Csak szex van köztük. Ezek szerint. De, hogy mennyire komoly azt ők tudják.-von vállat Jin hyung.
-Ohh...-Nekem is ilyen kapcsolatok kellenének? Izgalmasan hangzik.

Edina szemszögéből:

A srácok kiraktak Luhan lakásán vagy is a közös lakásunkon. Ez alatt a két hét, pontosabban több, mint két hét alatt egyszer sem kaptam egy hívást vagy üzenetet sem. 
Mellesleg, most sincs itthon. A lakás üres, sötét. A lámpák egyszerre oltódtak fel, amint megnyomtam a felkapcsolót. Bőröndömet a nappaliban hagytam és ledűltem a kanapéra.
Nem is hiányoztam neki? Szóval nem szeret már...

Hatalmas ablakokon, amik a lakás oldal falát adják, Szöul éjszakai élete jól látható. Különféle fényekben pompázó éttermek, épületek, utak a járkáló emberek. A harminckettedik emeletről minden jól belátható. Egyedül lenni és kortyolgatni a meleg forrócsokit. Kell ennél jobb?

 Talán egy szerető barát, aki haza vár, és azzal fogad, hogy hiányoztam neki... talán. A kanapé oldalán ülve, kimeredve az ablakon eszembe jut, mikor Suga reggelivel várt. Ő miért ilyen figyelmes velem? A mosolya, mikor próbált jobb kedvre deríteni. Suga nem Luhan. Ő más. Már most irigylem a jövendőbeli barátnőjét.

Jungkook szemszögéből:

-Jó volt?-vigyorogva csókolom meg homlokát, ahogy ő közelebb bújik hozzám.
-Igen.-dünnyögi álmosan és egy puszit nyom kulcscsontomra.
-Aludj, kicsim!-kezdem el simogatni fedetlen hátát, s jobban magamhoz húzom.

Bele sem telt húsz percben, de az én kis drágám, már szuszogva járta az álmok világát. Óvatosan kiszöktem alóla és boxeremet magamra kaptam. Majd óvatosan nyitottam ki az ajtót, s hajtottam be magam után. Ide hallom, ahogy a nappaliból szól a tv, nyilván megint azt a hülye műsort nézik, mint egy hónapja. Idoloknak kell valamilyen küldetéseket csinálniuk és a végén randizhatnak egy általuk kiválasztott lánnyal vagy idolal. Micsoda hülyeség...

Jól gondoltam, mind kint nézték röhögve a vízben küzdő idolokat.
-Hé, srácok!-állok a tv elé.
-Kook menj már onnan!-hesegetnek el.
-Beszéljünk!-csapom össze tenyeremet.
-Nem látjuk!
-Menj már ki a képből, ember!-fejüket egyik irányból a másikba fordítják, de így sem látnak semmit se. Amint meghallom a reklámot, azonnal el állok és vigyorogva figyelem őket.
-Aish!
-Aigoo...-csattannak fel.
-Mit akarsz?-kérdezi durcásan V.
-Egyébként máskor ennél is halkabban.-szólal meg a földön ülő Jimin.-Tudod a szobánk elég közel van egymáshoz.-rázza fejét rosszallón. 
-Holnap szenteste, ugye tudjátok?-ülök le a tv elé, mire Nam halkabbra veszi a tv-t és figyelni kezdenek.
-Igen.-válaszolják egyszerre.
-Ti mit vettetek Seulnak?-kérdezem érdeklődve. Én tudom mit fogok neki adni, már az ajándékot Svédországban megvettem. De azt akarom, hogy felejthetetlen legyen az első karácsonya velünk.
-Én egy...-kezdenek bele.

Hosszas tárgyalás után az egész holnapi napot átbeszéltük, hogy hogyan fogjuk csinálni az ajándékozást. Mivel holnap még csak szenteste, ezért még Jimin, V és Suga betudják szerezni az ajándékokat Seulnak. Miután mindent átbeszéltünk, vissza tértem az én hamupipőkémhez, aki már régen a telefonját nyomogatta az én pólómat viselve.
-Bugyi van a kisasszonyon?-kérdeztem nevetve, amint beléptem. Ő a telefonját, egyből lezárta és a párnája alá dugta. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Titkol valamit?
-Miért nézel rám, így?-kérdezi meghökkenve.
-Mit titkolsz?-menjek közelebb.
-Semmit.-vágja rá.-Edinával beszéltem. Nagyon maga alatt van Luhan miatt.-változik meg hanglejtése. Ez már nem tűnik hazugságnak. Leülök elé az ágyra és hallgatom.-Szerintem Luhan nem szereti kellően, ahogyan azt ő megérdemelné...-sóhajt.-Baj lenne, ha a karácsonyt velünk töltené?-dörgölőzik nekem és egy puha puszit nyom számra.
-Szerintem mindenki szereti. Szerintem Suganak ez lesz a legjobb karácsonyi ajándéka.-kezdek el nevetni.
-Igazad lehet.-mosolyog rám.-Tudod, örülnék neki, ha oppával összejönnének. Sokkal jobban megértenék egymást. Luhan és Edina ők inkább ellentétek, mint sem összeillőek, de úgy tartja a mondás az ellentétek vonzzák egymást.
-Ez nem minden esetben igaz.-simogatom meg arcát.
-Mi ellentétek vagyunk?-mered rám.
-Mivel te lány vagy és én fiú, mondjuk annak. De mi vagyunk a történelem legjobb ellentétei akkor, ami elválaszthatatlanul össze ragadnak.-ölelem meg erősen.



Seul szemszögéből:

Mivel Jungkook elment zuhanyozni volt időm kilopakodni a szobából. Nagyon gyorsan magamra kellett kapni pár ruhát, hog ki tudjak slisszolni a házból. Ma van szenteste és én semmit nem vettem a srácoknak... Teljesen kiment a fejemből. Ha tegnap nem hallom meg, hogy erről beszélnek akkor... most jó nagy pácban lennék... Edinának is néznem kell valamit... ő lesz a legnehezebb. Mit kellene neki vennem? A lift a második emeleten megállt. Miért állt meg, mikor én a földszintet nyomtam meg?
Az ajtók kinyitódtak. Mark és Jackson vetődtek be, mielőtt bezárult volna Bambam is csatlakozott. 
-Hát ti?-kérdezem nevetve.
-Seul?-néznek rám.
-Rég láttalak titeket.-Nézek végig rajtuk.Mire mosolyogva megölelnek. Megváltoztak sokkal másabban néznek ki. 
-Hova, hova ilyen korán?-kérdezi a liftnek dűlve a szőke Jackson.
-Szőkén nagyon férfiasnak tűnsz,oppa.-nyúlok hajához.-Igazából... ajándékot akarok vásárolni a srácoknak...
-Elfelejtetted?-kérdezi Mark.
-Áh.-mosolyog Bambam.-Nem vagyunk egyedül.
-Ti is elfelejtettétek?-nevetem el magam.
-Jb és a többiek annyira fel vannak dobva a lakást díszítik és főznek, mi meg azt se tudtuk mi van, addig amíg meg nem láttuk a karácsonyfát. Szóval mielőtt észre vehettek volna minket gyorsan eljöttünk.-mondja nevetve Mark.
-Nagyon kiakadnának, ha megint mi felejtenénk el.-meséli tovább Bambam.

Hívtunk egy taxit és mind felvettük a maszkunkat, a kabátunk süsüjével együtt. Így senki nem tudja megmondani, hogy mi idolok vagyunk. 
A plázába mentünk, ami teljesen tele volt. Jacksont elég nehéz volt meggyőzni, hogy bejöjjön. Tart attól, hogy felismerik és futnia a sok rajongó elől.
Miután Jackson abba hagyta a nyígást, talán három órába telt, míg mindent megvettem egyedül én. Habár Jungkook egyik ajándéka még hiányzik, ami voltaképpen az enyém is. Az pedig a sexy fehérnemű. De ide nem vihetem be a fiúkat. 
-Hé srácok, találkozzunk az második emelten a szökőkútnál.-mondom nekik, amire bólintanak.
Örülök, hogy ilyen könnyen ment és nem akartak velem jönni.

Egy mese szép és sexy fehérneműt választottam. Remélem sütinek tetszeni fog. Edinának is találtam megfelelő ajándékot és mindenki másnak is. Azért a biztonság kedvéért a GOT7-es fiuknak is vettem meg persze apáéknak D.O.-ról nem is beszélve. Hyolinéknak is vásároltam kisebb ajándékot. Nem nagyon tudjuk tartani a kapcsolatot a szoros beosztás között, de remélem ez majd még belefér.

-Elbírod?-kérdezi pár szatyromat fogva Bambam.
-Persze.-veszek kezembe még kettőt. 
-Kinek vásároltál ennyi ajándékot?-vesz ki a kezemből három szatyrot Mark.
-Sok barátom van.-mosolygok rájuk.
-Köszönjük, uram.-fizeti ki a taxit Jackson és a maradék négy szatyrot felveszi a földről. Ők talán négy szatyor ajándékot vettek. De én tizenöt szatyorral hagytam el a plázát. Elég sok ajándék. De van amelyikben több is van csak egybe sűrítettem. 

-Hova rakjuk le?-jönnek be a nappaliba a srácok.
-A kanapénál jó lesz.-totyogok én is oda.
-SRÁCOK!-ordítok a fiuknak. Nincsenek itthon? Akkor reggel nem is kellett volna sietnem, ha elmentek... Vagy próbánk lenne? Áh... biztos nem akkor hívtak volna... és már szabad napunk van, úgy mint holnap és azután meg V szülinapján is.
-Úgy látszik nincsenek itthon. Peched van. Így eltudod rejteni őket.-vigyorog a csomag mennyiségre Jackson.
-Köszönök mindent.-ölelem meg őket.- Holnap találkozzunk!
-Szóval mi is kaptunk valamit?-vigyorog Mark.
-Pontosan.-kacsintok rá.

Minden ajándékot sikeresen elrejtettem és becsomagoltam, persze fel is címeztem. Most pedig jöhet a szokatlan pihenés. Vagy is... Edina. Fel kell hívnom!

74. rész

Jimin szemszögéből:

-Ideje menned. Nem igaz?-néz az ajtóra.
-Nem is örülsz, hogy láthattál?-mosolygok rá.
-Azt mondtad hívsz. Máskor, ha találkozni akarsz hívj. Egyáltalán honnan tudtad, hogy ebben a szobában szálltam meg?
-Azt mondtad, interjút kellesz csinálnod velünk.-foglalok helyett a szobájában lévő fotelben.
-Igen, és?
-Na, pontosan ezért vagyok itt.-teszem keresztbe lábamat.
-Este van. Fáradt vagyok. Menj el Jimin! Egyébként, te dobtál ki. Akkor most mit akarsz?-fordít nekem hátat és a bőröndjéhez totyog.
-Ki mondta, hogy akarlak?-Na jó, igen szükségem van rád, de az túl egyértelmű lenne és az nem az én műfajom... Én csak magam mellett akarom tudni.
-Akkor arra az ajtó Park Jimin!-mutat még egyszer a kijáratra.
-Aigoo... Aigo...-állok fel.-Bocsánat kéréssel tartozol. Ugye tudod? Holnapig várok, ha nem kapom meg, ne számíts interjúra.-sétálok ki magabiztosan.


Egy szállodában vagyunk, hogy nem lepődök meg?! Hiszen újságíró... Ami, jelen pillanatban nekem kedvez. De, vajon örült nekem, hogy látott?
Őszintén megmondva nem erre számítottam, annál inkább egy szenvedélyes csókra.

Beérve a szobámba alkohol szag csapja meg orromat. Baszd meg Taehyung... Máshol nem tudtál volna inni? Remélem nem hánytál be! Egyáltalán hol van? Amint a lámpa megvilágította a szobát egyedül a negyedéig tele üveg helyezkedett vízszintes helyzetben a ágyán. A földön pár rendelten ruha, a bőröndje szét cipzározva terül szét, ezzel elfoglalva a szoba szabad felét.
Aigoo... nincs itt, de még rendet is én tegyek helyette? Ez az utolsó, hogy egy szobában vagyunk Taehyung! 

Gyorsan rendet raktam. V cuccait összehajtottam és a bőröndjébe tettem, amit összecipzározva a fal mellé állítottam. A maradék piát kiöntöttem a lefolyóba, míg az üveget a szemetesbe dobtam. Az ablakot kinyitottam, hogy az esti szellő átjárhassa az egész szobát, így eltüntetve az alkohol erős illatát és békésen aludhassak. Amint, megbizonyosodtam róla, hogy V nincs a fürdőben sem elmentem a bárba hátha ott megtalálom, de a felszolgálók még csak nem is látták. Majd, úgy döntöttem inkább Jinéktől kérdezem, hisz, ha valakik tudnak valamit, azok ők. 

Jin felháborodottan szitkozódott, hogy Nam biztos elvitte valahova és eltévedtek. De, Jhope lenyugtatta, hogy Nam mesélt neki arról, hogy régen itt élt egy vagy két évet már nem emlékszem. Szóval Tae Nammal van. Akkor most már én is vissza térhetek lepihenni.
-Jó éjt srácok!-csukom be magam után az ajtót.

A pia szag elhagyta a szobát, sokkal inkább a hideg váltotta fel. Miután becsuktam az ablakot és vettem egy forró fürdőt, befeküdtem a hideg, puha ágyamba és a szoba sötétségének köszönhetően hamar el is aludtam.

Suga szemszögéből:

-Jó Reggelt!-simogatom meg Edina arcát. Semmi smink. Haja rakoncátlanul terül szét, lepedője gyűrött, párnái feje felett díszelegnek ő pedig békésen alszik.

Nem kell fel, hiába szóltam neki. Nem is baj, így legalább feltudok neki hozni reggelit. Ágyba reggeli? Milyen romantikus lettem... Nem mindenkiért tenném ezt meg, de, ahogy észrevettem rossz kedve volt este, remélem ezzel boldoggá tudom tenni és megmosolyogtatni.

Reggeli zuhany után magamra kaptam egy nadrágot és pólót, majd halkan kiosontam a szobából. A folyosón össze találkoztam egy kócos Jungkookal, aki mosolyogva  ment a lifthez. Beszálltam mellé, majd megszólalt.
-Seul most már tényleg az enyém.-vigyorog. Így úgy néz ki, mint valami nyúl.
-Lefeküdtetek?
-El sem tudod, hinni milyen eszméletlen volt...-dűl neki a lift oldalának.-A teste egyenesen tökéletes és az ágyban. Wáó.-nevet fel.
-Legalább jártok?-nézek rá.
-Hát...-gondolkozik el.-Lefeküdtünk. Az járás, nem?-nézem rám kétségbeesetten.
-Jungkook, te hány olyan lánnyal jártál, akivel lefeküdtél?-nevetem ki. Mind jól tudjuk, hogy sok lány megfordult már a háló szobájában és akikkel komoly kapcsolata volt elég kevés.
-De hát ő lány...-néz maga elé bambán.
-Azt, hiszed egy lány nem dobhat egy éjszaka után?-A lift megérkezett a földszintre és mindketten kiszálltunk. Kiderült, hogy Jungkook is reggelit visz Seulnak ágyba, mivel még ő is alszik. Micsoda véletlen legjobb barátnők és egyiket sem lehet felkölteni.

-Hyung, akkor azt mondod, hogy ez nem komoly?-várakozik a mögöttem álló, amíg megkapom a kért reggelit. Nutellás goffrit kértem, forró csokival, míg Jungkook csokis palacsintát, tejeskávéval.
-Én azt mondom biztosítsd be magad!
-Hogyan?
-Ne beszélj, úgy mint egy szűz fiú kérlek.-nézek rá értetetlenül. Ennyire szánalmasnak és tehetetlennek érzi magát Seulal szemben?
-Hyung, te ezt nem érted. Én nem akarom újra elveszíteni főleg, hogy már az enyém lett...-túr bele hajába.
-A rendelése.-szólal meg angolul a pultos, majd oda nyújtja nekem a rendelésem. Jungkook pedig elhadarja neki, hogy írja fel a számlánkra. Az angol tudásom, eléggé hiányos, még szerencse, hogy Jungkook is velem jött. Hálám képen megvártam és együtt mentünk fel.

-Mindent bele!-mosolygok rá. Ő pedig, bólint majd tovább megy a szobája felé. Fél kézzel próbálom kinyitni a szobát a kártyával, ami nagy nehezen, de sikerül. Viszont az ágyban már senki nem feküdt. A fürdőből a víz csobogását hallom. Oh, szóval fürdik... 

-We are, we we are...-énekli ahogy kilép a fürdőből. Amint meglát megtorpan, felállok és próbálom kivenni, hogy most mire is gondol.
-Tegnap bunkó voltam ... és hát rossz kedved is volt... meg mélyen is aludtál gondoltam hozok reggelit...-szemei csillognak, ajkai pedig fel felé görbülnek. Nyugodva préselek ki magamból egy mosolyt.

-Köszönöm!-rohan felém és karjai közé zár. Vizes haja pólómat teljesen összevizezi, de addig nem érdekel, amíg a szívem ilyen boldog, amiért megdobogtatja.

Seul szemszögéből:

-Khm... khkhkhmm...
-Sss!-miért kell krákognia, mikor szépet álmodok?
-Seul, fel vagy?-hallom lépéseit, ahogy közelebb jön.
-Szerinted? Valakinek ilyenkor kell krákognia...-dugom fejemet a párnába.
-Én most elmegyek, később vissza jövök az asztalon a reggelid.- szavait hihetetlen gyorsasággal hadarta el. Öt percembe telt, míg felfogtam mit mondott. De akkor már rég itt hagyott... Reggeli? Asztalon? Azt hittem együtt eszünk majd.

Szemeimet meg dörzsöltem, majd a földön hevert pólót, ami a Jungkooké felkaptam magamra. Hajamat össze kócoltam és elvonszoltam magam az alig pár méterre lévő asztalhoz. Bele ültem a mellette lévő fotelbe és figyelni kezdtem az asztalon lévő enni valót.
Palacsinta. Már csak az emlékekre is elmosolyodtam, amik eszembe jutottak a palacsinta szóról. A beköltözésem napja volt? Igen, ha jól emlékszem. Mikor Jinnek segítettem, majd megkért, hogy hozzam ki a szobájukból a többieket. Akkor Kook Haraval járt...
Az asztalon egy hajgumit is találtam, vajon ezt is Jungkook tette ide? Áhh, biztos nem. Az furcsa lenne... honnan tudná, hogy pont hajgumit keresek? Össze fogtam kócos hajamat egy lófarokba, majd enni kezdtem a tejből készült finomságot.

Miután megettem a reggelit rendbe tettem magam, egy natur sminket feltettem arcomra, hajamat megfésültem majd, úgy fogtam újra össze. A szobát is rendbe tettem. Tudom, hogy vannak szoba lányok, de nem szeretem, ha nincs rend.
De vajon Jungkook hova ment? Lehetséges, hogy kerül? A tegnapi miatt? Most akkor kettőnk között milyen kapcsolat is van...? Aigo...
Meg kellene beszélnem vele... 

Ez mi ez a hang? Valamilyen zene szól. De hülye vagyok! Hol a telefonom? Gyorsan a hang irányába megyek és a lehető legtöbb dolgot felforgatom, ami az utamban áll, csak, hogy végleg megtaláljam a csörgő telefonomat. Amint célba értem egy mozdulattal veszem is fel.
-Halló?-szólok bele levegő után kapkodva.
-Kicsim én vagyok az.
-Apa?-mi ütött bele, hogy felhívott.
-Igen. Turnén vagytok?
-Uhm.
-Hol?
-Jól vagyok, kösz, hogy megkérdezed, apa...-hangsúlyozom ki az apa szót.
-Ne haragudj kicsim, csak, a menedzsereddel akarok beszélni.
-Mi? Miért? 
-Egy duettről.
-Milyen duett? És engem nem akartál megkérdezni erről?-észre sem vettem, de a szobában kezdtem el járkálni fel alá.
-Az egyik SM az egyik BigHites taggal, ez elég nagy reklám lenne mindkét cégnek.
-Ahha, és engem meg sem akarsz róla kérdezni akarom-e?
-Ugye elvállalod, kicsim? Úgy, sem tudunk együtt lenni karácsonykor, hiszen turnén leszel, kérlek vállald el a kedvünkért. Anyáért és értem.-Na persze...
-Mindig ilyenkor kell felhoznod ezt a szöveget, ugye?-sóhajtok.
-Mi van veled és Sehunal?
-Elvállalom.-vágom rá egyből.
-Lekötelezel kicsim, de Sehunról még beszélünk. Egyébként láttam az Incheoni fellépéseteket és büszke vagyok rád. Azt akartam, hogy az én cégemnél legyél sztár, de ha te így akartad elfogadom.
-Köszönöm, apa.
-Vigyázz magadra!
-Szeretlek apa.-mosolyodom el.
-Mi is és ha túlhajtanak csak szólj majd intézkedem és bepereljük őket!
-Apa!-szólok rá.
-Értettem.-nevet fel.- Uram, az egyik idol van itt.-szólal meg a titkárnője a háttérbe.-Mondja meg neki, hogy jöjjön! 
-Majd beszélünk, ha vissza mentem. Menj csak, vár a munka!
-Szeretlek szuper sztárom.Szia.-majd ki nyomta a telefont.


Jungkook szemszögéből:

-És ezt mondta Suga és tanácstalan vagyok... mit csináljak?
-Vegyél neki rózsát!-javasolja JHope.
-Rózsa.-írom fel a telefonom jegyzetébe.
-Kérdezd meg, hogy lenne a barátnőd! Mondjuk gyertya fény vagy együtt fürdés.-mosolyog Jin.
-Nem akar velem együtt fürdeni...-rázom meg fejemet.
-Lefeküdtetek nem? Akkor ez már semmiség.-mondja Hoseok hyung.
-De a kedvében akarok járni és nem zavarba hozni...
-Csillag nézés.-dobja be ötletét Nam.
-Hm. A tetőről szépen látni őket.-helyesli Hoseok.
-Remélem nem fogtok veszekedni, nem akarjuk megint átélni.-vakarja meg fejét Nam.
-Inkább szorítsatok, hogy legyen a barátnőm.-állok fel és az ajtóhoz megyek.
-Fighting Kicsi Jungkook!-ordítják egyszerre mosolyogva.
Akkor menjünk beszerezni a kellékeket!

Seul szemszögéből:

-Srácok, ti sem láttátok Jungkookot?-nyitok be Jimin és V szobájába, ahol Taehyung az ágyon szenved fejét fogva Jimin pedig ágya előtt áll feje fölött egy párnával, amit most rá is dob Vre.-Zavarok?-nézek felváltva kettőjükre.
-Pont jó kor jössz dongsaeng. Jimin megakar ölni!-mutat rá.
-Megakarlak ölni? Huh? Tegnap beivott Bora miatt. Meséld csak el szépen! A piát itt hagyta az egész szoba bűzlött! Hajnali 4 körül meg vissza tévedt, de még álmomból is felvert.
-Ittál?-megyek be a szobába.
-Csak egy kicsit.-dörzsöli fejét.
-Kicsit?-nevet fel Jimin.-A whisky háromnegyede hiányzott. Ugye, Kim Taehyung?!-dobja neki erőteljesen a másik párnáját.
-Áh!-ordít fel.
-Nem vagy normális, ember! Viselkedj férfiként!
-DE HÁT ÚGY VISELKEDEM! NEM A CSAJ ELŐTT CSINÁLOM!-ordít rá V Jiminre. Csodálkozva nézem az előbb még fejét fogót, aki most mérges arccal ordította le idősebb barátját. Felkapta maga mellől a palack ásvány vizet és rajtam átjutva kiviharzott a szobából, hangos ajtó csapódással jelezve tettét.

-Wáó...-mondom ki hangosan meglepődésemet. Jimin arcára egy mosoly kúszik.-Miért mosolyogsz? Most ordított le.
-Mert felnőtt férfi módjára viselkedik.-szedi össze a párnákat.-Egyébként nem láttam Jungkookot. De jó, hogy itt vagy. Beszélni akarok veled.-néz rám, amint helyre tette a párnákat.
-V-velem?-kérdezem félve. Miért akar velem beszélni?
-Uhm.-bólint.-Ülj le!-teszem amit mond és figyelni kezdem. Mit akarhat?
-Szóval... eléggé bunkó voltam veled... és te is velem... szerettük egymást meg történtek közöttünk dolgok..., de úgy hiszem én nem úgy szerettelek..., hanem mint egy testvért...-néz rám.-Mi lenne, ha mindent félre tennénk és új lappal kezdenénk az egészet? Legyünk újra barátok.-mosolyog rám.-Szeretném, újra a bizalmadat, hogy eltudj mondani mindent és én is neked. Elfogadod?-nyújtja felém kezét. Arcomra egy vigyor ül ki.
-Hát persze.-teszem kezem kezébe és erősen megrázom.
-Akkor gyere ide te!-teszi szét két kezét. Elfogadom az ölelését és boldogan ölelem át.-Hiányoztál.
-Te is!-engedem el.
-Ajánlom, hogy ne játssz Jungkookal!-néz rám gyilkos pillantásokkal.
-Én?-nevetem ki.-Hisz azt se tudom mi van kettőnk között...-nézek ki az ablakon.
-Akkor itt az ideje mesélned!-huppan le az ágyra. Maga mellett megpaskolja a helyet, amit elfogadok és újra bele kezdek a mesémbe...

Taehyung szemszögéből:

-És akkor miért nem keresel egy lányt magadnak?-javasolja Edina.
-Csak meg ne forduljon az agyadba, hogy Edina lesz az a lány!-néz rám hunyorítva YoonGi.
.-Meg se fordult, hyung-nyugtatom meg.-Ne vedd a szívedre Edina. Szép vagy, de hyung, megölne.-mutatok a mellettem ülő srácra. Aki lassan fordítja felém a fejét és kezeivel elakar kapni, de mielőtt hozzám ért volna felálltam és Edina mögé bújtam.-Védj meg!
-Engeded el rögtön!-áll fel Suga.
-YoonGi nyugi!-nevet Edina.
-Most taperol le!-háborodik fel.
-Itt a kezem!-emelem fel a magasba, mintha fegyvert szegezne rám.
Az ajtón kopognak, majd belép rajta Seul.
-Hé oppa, Jimin nem haragszik rád.-kacsint rám.
-Tudom.-vonok vállat.
-Megjött, a mi kis hercegnőnk.-ujjong Edina.
-Milyen volt a reggeli?-kérdezi Suga Seultól.
-Finom, miért?
-Reggel Jungkook nagyon izgult, hogy ízleni fog-e.
-Oh... én azt hittem azt a szoba lányok hozták...-gondolkozik el.
-Szegény gyerek...-nevet Suga.
-Miért Jungkook nem mondta neked, hogy ő vitte?-érdeklődik Edina.
-Nem. Egész nap nem is láttam.-mondja csalódottan.
-Megszökött volna?-gondolkozom hangosan.
-Lehet elment csajozni.-mondja Suga nevetve.
-Beszéltél vele? Csajozni? Miért menne?-teszi fel a folyamatos kérdéseket Seul. Látszik, hogy aggódik Jungkookért, főleg, hogy kikezd-e más lányokkal. Vajon Bora egyszer is aggódott emiatt? Nem mintha megtettem volna...
-Szerintem menj és várd meg a szobádban.-javasolja neki Edina.
-Igen, igen.-hesegeti ki Suga Seult.-V te is menj csak.-lökdös az ajtó felé hyung.
-Elakartok tüntetni?-akadok ki.
-Valami olyasmi, délután hat van csinálj valamit Jiminnel. Holnap úgy is próba.-csukja rám az ajtót. Hát ez szép.


Seul szemszögéből:

A szoba még mindig Jungkook mentes. Hol van? Nem hiszem el, hogy nincs itt... 
A telefonom újra megszólalt. Ezúttal egy üzenetet kaptam:

" Gyere fel a tetőre! Melegen öltözz és csinos legyél!

       Egy titkos hódolód''

Rejtett szám. Remélem Jungkook írta, mert a nem akkor... áh! Inkább öltözök.
Magamra kaptam egy fekete meleg bélelt cica nadrágot, hozzá illő fehér garbóval, ami elég nagynak bizonyult, de legalább meleg. Hajamat befontam. Számra egy halvány rózsaszín rúzst kentem, nyakamat pedig kedvenc parfümömmel leptem el. Amint elkészültem rohantam is a lifthez, ami felvisz a tetőre.

Amint felértem a negyven emeletes szálloda tetőterére az izgalom a gyomromban egyre nagyobb lett. Téli bakancsom, ami a Jungkookéhoz hasonló lábamon díszelget. Lábaimat egymás után téve haladtam előre, de senki nem volt fent. Kétségbeesetten néztem mindenfelé, amíg jobb oldalt meg nem láttam az asztalt két székkel. Az asztalon egy üveg pezsgő, két pohár és egy szál rózsa volt. Gyönyörű! Sosem lepett meg még így senki. Egyszerűen csodálatos! Még a szemem is bekönnyezett.

A kilátás gyönyörű innen fentről. Hamarosan teljesen besötétedik, de Jungkookot még mindig nem látom. Az idő hűvös, de nem mondanám északi sarki hidegnek. Kellemesen hűvös. Helyet foglaltam az egyik székben a rózsát pedig a kezembe vettem és szagolgatni kezdtem.
Lépteket kezdtem el hallani. Szám egyből elmosolyodott. Tudtam, hogy Jungkook az. Direkt a rózsát csodáltam és nem figyeltem rá.

A lépések alább hagytak és mellettem állt. Szemeimet ekkor már rá vezettem. Egy fehér, kék mintás garbó, fekete nadrág és ugyan olyan bakancs, amilyen az enyém volt rajta. 
-Köszönöm, hogy eljöttél.-nyújtja nekem kezét. Bele telik néhány másodperc míg rájövök, hogy azt akarja, hogy adjam oda az én kezemet. Majd megteszem ő pedig megcsókolja. Arcom teljesen piros lesz, úgy érzem magam, mint egy filmben. Helyett foglal velem szemben majd figyelni kezd.

-Miért vagyunk itt fent?-töröm meg a csendet kettőnk között.
-Hogy együtt nézhessük a csillagokat.-mosolyog.
-Még nincs olyan sötét.-nézek fel az égre.
-Igazából elég romantikusnak gondoltam, de így hallva már nem az.-nevet fel.
-Micsoda gentleman!-nyúlok a pezsgős pohárért. Ő is ugyan, úgy tesz. Számhoz emelem, de megállít.
-Várj! Még előtte kérdezni akarok valamit...-nézi poharát.
-Én is...-teszem le a poharat eredeti helyére.-Miért tűntél el reggel? Miért nem mondtad, hogy a reggelit te hoztad nekem? És... 
-Ízlett?-kérdezi félénken.
-Igen.-mosolygok rá hálásan.- Jungkook... mi van kettőnk között...?
-Seul... én azért hívtalak fel, mert el akarok neked mondani valamit....-teszi le ő is poharát.
-Mit?
-Emlékszel, mikor először találkoztunk a meghallgatáson és utána állandóan veszekedtünk?-Megvárta, míg reagálok majd folytatta.-Én már akkor éreztem irántad valamit... akkor még nem tudtam, hogy mi is az. De, amint jobban elkezdtem a kérdésre a választ keresni annál nehezebben jöttem rá egészen addig, amíg nem csókolóztunk először. Akkor már tudtam, hogy mit érzek irántad. Tudom, hogy sok hülyeséget csináltam, mondtam. De én mindig őszintén szerettelek, ha még nem is látszott. És én most is nagyon szeretlek. A tegnapi éjszaka hihetetlenül csodálatos volt számomra. Lennél a barátnőm?-sétál elém.
-I-igen.-nyögöm ki. Kook letérdel elém mindkét lábával, kezeivel megfogja arcomat, majd egy gyengéd csókot nyom számra.-Szeretlek.-nézek szemében, amint elszakadt ajkaimtól.
-Szeretlek.