89. rész

-SE-UL!-ordítottam ahogy csak bírtam. Ezek az ágyamban kúrtak! TE JÓ ÉG! Beszennyezték az ágyam! JEON JUNGKOOK, ISEUL AJÁNLOM NE LEGYETEK AZ ÉPÜLETBE!

Az ajtót rájuk törve rontottam be. Az egymásba gabalyodó pár egyszerre kapták rám tekintetüket. Seul még fel is sikoltott.

-Hyung, illik kopogni.-nézett rám össze szűkült szemekkel. Ez a gyerek az agyamra megy... Az idegeimen táncol!

-T-te!-mutattam Jungkookra reszelős hangon. Értetlenül nézett vissza rám.-és te!-fordultam Seul irányába, majd rá is ráböktem. Felmutattam a melltartót, ami a markomban helyezkedett. Seulnek a szemei kitágultak, Jungkookból kiszakadt egy halk ''jaj'', ennyi az egész? Nektek annyi, annyi, basszátok meg!

-E-ez nem, úgy történt.-emelte felvédekezően kezeit Seul.

-Miről beszélsz? Egyáltalán tudod bizonyítani, hyung, hogy ez a Seulé?-higgadtságot tetettet, de tudom, hogy fél és az, hogy szembe mer velem szállni, engem még jobban felpaprikáz.

-Ostoba, idióta, HÜLYE!-ordítottam el magam, mindketten összerezzentek.-Valld be, ne hazudj vagy térj ki előle! 

-Oppa, nem beszélhetnénk meg, ezt higgadtan?-húzódott egyre jobban az ágy közepe felé, amint megtettem pár lépést az oldala felé.

-Milyen volt...? ÉLVEZTÉTEK AZ ÁGYAM MEGGYALÁZÁSÁT?-az egész ház a hangomtól zengett.

-Hé, hé... mi a francért ordibáltok?-jött az ajtóhoz kómás fejjel Jimin.-Aludni akarok, ember.

-Akkor takarodj vissza!-szögeztem le. Jimin szemei a fényt szokhatták, mert elég furcsán mért minket, majd kezeit felemelve visszament oda, ahonnan jött.

-Te pedig!-fordultam vissza az ágyhoz, de Jungkook már nem feküdt ott egyedül Seul volt az ágyban. -Hol van?-kérdeztem gyilkos tekintettel. Megszeppenve nézett rám, majd az ajtóra mutatott. Jungkook guggolva vánszorgott egészen az ajtóig, majd hátrafordult rám nézett. Kiegyenesedett és futásnak eredt. Utána mentem, már nem érdekeltek a sajgó végtagjaim egyedül a megtorlás állt a szemem előtt.

-JEON JUNGKOOK! HA MOST NEM ÁLLSZ MEG NEKED VÉGED! KOMOLYAN MONDOM!-a gyerek megtorpant én pedig kezdtem beérni. A lift előtt állt, lihegve melléértem, majd egy jó nagyot a hátára ütöttem. Hatalmasat csattant, szinte a ház belezengett, hangosan feljajdult, majd ellépett mellőlem és az elnézéseket mormolta.-Leszögeztem a beköltözésünkkor. Ennyire, hülye vagy?

-Tudom, hyung, csak... tudom mit mondtál akkor...-hajtotta le fejét. Nem értettem mire érti.-Én... többet nem csinálok ilyet. Sajnálom.-elindult vissza a szobák felé, de utána szóltam.

-Hé kölyök, mi van veled?-minden haragom elszállt hangjától, csak a gyakornokságunk alatt hallottam ezt a hangot.

-Én csak... észben tartottam.-válaszolta.

-Mit?-annyira megsajnáltam ezt a srácot.

-Amit akkor mondtál, hyung. Mikor jelentkeztünk a meghallgatásra és a CD-m valaki összetörte, te gyorsan kiírtad nekem és összebarátkoztunk. Szabályokat szögeztünk le, tudom, hogy az egyiket megszegtem, de...-itt elhallgatott, kiskutya szemei rám villantak, megbánás sugárzik róla. Emlékszem már... A meghallgatás... 18 voltam nagyjából akkor is értettem valamennyire a zenekeveréshez, vágáshoz, zenék CDre írásához. A terem előtt mindenki ideges volt. Sokan pánikoltak, többször beénekeltek, az egyik srác eltörte a lábát, ő akkor ki is esett. Jungkook viszont egy sarokban ült tőlem nem messze. Milyen gyerek volt, sokkal fiatalabb és kevésbé férfia, mint egy baba, úgy nézett ki. Félénk, visszahúzódó, és nem volt biztos magában. Senkihez nem szólt, magában ott gubbasztott és csak a füles volt a fülében, az akkoriban még menő mp3 pedig a kezében. Sok embert megfigyeltem, de ő volt az, akin az ember szeme gyorsan tovább siklik. Nem is fordítottam nagy jelentőséget neki, addig amíg a táskájából elő nem kotort egy CD-t és nem vizsgálta át, hogy karc mentes-e. Egy ártatlan gyerek, aki lelkiismeretes és fél. Fél az elbukástól. Nem hallottam a hangját, akkor, de nem tartottam esélyesnek a bekerülésre. Az össze spórolt pénzemből vettem egy laptopot, akkor rettentő drága volt a legvacakabb márka is, mégis volt egy sajátom. Az undergroundból elég kevés pénz folyt be, mellette dolgoztam. A gyerek, aki alig lehetett tizennégy éves felelőtlenül a széken hagyta a CD-t és a cuccát. Gondolom a slózira ment, mert nagyon rohant. Két srác ment oda, ahol a kölyök hagyta a CD-t azok pedig összetörték, majd visszaültek a helyükre. Amikor a kis srác visszaért és meglátta, lesokkolódott és elsírta magát. Ordítania kellett volna vagy kérdőre vonni mindenkit, de nem tette. Annyira félénk... nem áll ki magáért... egy gyerek...
Nagy unszolásra felkaptam a cuccom és mellé telepedtem és a szabad székre. Megdöbbenten rám nézett vállig érő haja alól. Egy gyerek... Bekapcsoltam a gépem és felé fordultam.
-Melyik zene volt az?-zokogott tovább, mint egy kislány és nem felelt.-Kölyök, segíteni próbálok, de ha nem hagyod abba a rinyálást, nem fogok.-lecsuktam a gépet és szedtem volna össze a letett cuccaim, de ekkor abba hagyta és felém fordult.-Miért?-csillogó fekete reménnyel teli szemei figyeltek.
-Mert egy lúzer vagy.-ültem vissza. Újra felnyitottam a gépet, majd a BigHit szabad netére csatlakoztam. A srác elmondta melyik volt az és az egyik CD-ről letöröltem minden új filmet-amit egyébként pénzért akartam eladni-és ráírtam a zenét amit énekelni akar. Átnyújtottam neki és hálásan rám mosolygott. Szüksége lesz az egyenlő induláshoz, gondoltam.
A kölyök utánam következett, mikor kijött nem szólt semmit.
-Hogy ment?-szólaltam meg.
-R-remélem jól.-mondta akadozva.
Megvártuk még mindenkit meghallgatnak, aztán kiválasztanak nagyjából tizenöt, húsz gyakornokot és onnan kezdődik az igazi harc a debütáláshoz vezető útra... 
Aztán kiderült ő is köztük van a gyakornoknak választottak között és én is.
-Min YoonGi.-fordítottam felé kezemet.
-Köszönöm.-rázta meg.
-Jesszus... ilyenkor a nevedet kell mondanod, gyerek.
-Oh, Jeon JungKook, Busanból.-felnevettem, mennyire éretlen. Megsimogattam a fejét, majd oda szóltam, miközben távolodtam tőle.
-Holnap, ugyanitt, kölyök.
Később összehaverkodtunk közel került, hozzám és a gyakornokok kezdtek kihullani végül csapódtak még hozzánk páran, de azok is hamar távoztak. Évek teltek el a szűkös hely ahol akkor éltünk kicsi volt, de mégis jó volt minden próbálás után oda menni. Jungkookal osztoztunk egy ágyon. Akkor még szabályokat állítottunk fel közösen, hogy ha később lesz saját dormunk ezeket betartsuk. Közük volt, hogy nem nyúlunk egymás csajához, hogy nem vesszük el egymást takaróját. Alergiás vagyok az ilyen dolgokra, ha valaki az ágyamban fekszik vagy épp ott szexel na igen... tehát az is benne volt, hogy másik ágyában tilos a szex, mert ha valaki megszegi annyi a barátságunknak. Fiatal voltam... el is felejtettem, hogy ilyeneket mondtunk, most mégis emlékeztem rá és JungKook ezért ilyen, dehát ő sem gondolja komolyan, hogy most vége a barátságunkak...-mire újra ránéztem volna, már hűlt helye volt.
-Még mindig egy nagy gyerek!-sóhajtottam fel és beballagtam a szobámba.

*egy héttel később*

Seul szemszögéből:

Az érzés mikor felszabadultnak érzed magam, mikor boldog vagy a semmi miatt vagy épp a semmi tesz boldoggá. Ez történik most is, úgy érzem kezd minden helyre jönni, minden kezd a rendes kerékvágásba fordulni. Négy napon áttartó hosszú éjszakázós forgatásoknak, vége, kaputt, finító! JungKook sokszor meglátogatott, volt, hogy itt is maradt velem. Áh, Jungkook három napja jelent meg a szakításuk a hírekben. Nem tudom, igazából, hogy egyeztek bele a társaságok, de nem is akart érdekelni, azt leszámítva, hogy mennyire sajnálják JungKookot a rajongók, boldog vagyok, hogy nem hozzák össze más lánnyal. 
-Ügyes voltál, kislányom!-csókolta meg homlokomat apa.
-Hát, te?-néztem fel rá.
-Gondoltam megnézem minden rendben van-e.-mosolygott rám, nem tudtam viszonozni gesztusát.
-Mint láthatod befejeztük a forgatást. 
-Látom, látom. Nagyjából két nap múlva tesszük ki a youtubra. Azt követően három fellépést tudtam beszorítani nektek a KBS-hez.-sóhajtott fel csalódottan.-Pedig annyira próbáltam több adásba beletenni!
-Kösz apa, de nekem ez így is sok. A fiúkkal hamarosan új albummal térünk vissza, emellett jönnek majd az új turnék és a Japán fellépések, Kína. Jó ez így.
-Ügyes leszel.-simogatta meg fejemet.-Oh, igaz is!-hátrált meg mielőtt elment volna mellettem.-A barátnőd, Edina. A dormotokban kell hogy legyen-órájára pillantott majd rám.-most.-rám mosolygott majd elment. Edina? Az én barátnőm? Nálunk? És én még mindig a forgatás helyén? Huh? Rohannom kell!

Luhan szemszögéből:


El kell vinnem, oda. Muszáj!
Talán már könnyű szívvel engedem, el... Miért te, ostoba?szólalt meg a belső hangom. Talán mert már nem ugyan az, akit szeretek, megváltozott. Viszont ez alatt a hét alatt sikerült kulturáltan kommunikálnunk, veszekedés nélkül. Fel sem került a kettőnk kapcsolata, mint téma. Inkább a hétköznapi dolgokra terelődtek. Megtanítottam főzni, amit végig nevetett, vajon miért? Mert majd nem felégette a hajam? Áh, igen nyilván! Utolsó vacsoránkat esszük együtt, nem ironikus? Mint krisztus, mikor elfogyasztja a tanítványaival utolsó vacsoráját, majd elkezdődik a baj, de itt csak a lezárás fog megtörténni. Edina főzte az ételt, ezt tanítottam meg neki elsőnek, ez is nyerte el a tetszését. Talán nem is volt olyan rossz vele ez a pár nap... talán lehetnénk barátok, talán csak ez kellett ahhoz, hogy eltudjam engedni könnyű szívvel.
-Hozd a cuccaid.-szóltam be a szobámba, amit elsajátított.
-Ugyan, miért?
-Elviszlek Seulhoz. Mindenedet, bőröndök, táskák.-Tátott szájjal merevedett rám. Nem törődtem vele, lekuporodtam a kanapéra, ami az alvóhelyemet szolgálta és csak vártam. Vártam, hogy kész legyen.

-Mintha nem örülnél, hogy láthatod a barátnődet.-szólaltam meg, lekanyarodva a nem rég vett BMW-el.
-Csak... félek.
-Mitől?
-Hogy mit szól majd hozzám...
-Vagy inkább Suga, nem?-vontam fel szemöldökömet. Felsóhajtott, s inkább csendben süppedt bele az ülésbe.

-Hát itt lennénk.-állítottam le a motort.
Edina nagyot sóhajtott, majd kikapcsolta az övét. Követtem mozdulatát sajátoméval, majd kiszálltam és kiszedegettem a csomagtartóból a három darab bőröndöt.  Lezártam a csomagtartót, majd felé fordultam.
-Akkor...-szólaltam meg. Még a sötétben is csillognak szemei. Vagy talán a szemeibe gyűlt könnyek miatt fénylik?-Ideje bocsánatot kérnem mindenért.-felsóhajtottam, majd a cipőmet kezdtem el figyelni.-El kell engednem téged, tudom. Talán, most, úgy érzem... sikerül. Nem voltam a legjobb srác számodra, de köszönöm a szerelmedet... én tényleg szerettelek, még talán most is érzek irántad valamit, de nem fogom rád erőltetni. Jogod van boldognak lenned, sokat gondolkoztam és köszönök mindent és bocsánatot is kérek. Te vagy a legjobb fej, exem.-felnevettem, majd ráemeltem tekintetem. Ő is felnevetett és megölelt.
Erősen magához szorított, megdermedve álltam ott, de hamar magamhoz húztam és próbáltam mélyen az agyamba vésni ezt a pillanatot, az illatát,a helyet mindent. Ez volt az utolsó találkozásom vele, a régi szerelmemmel. Elengedem, véglegesen, többé nem látom.

 Simogatni kezdtem a hátát, majd elhúzódott. Pár könnycsepp gördült le arcán, és rám mosolygott.
-Tudtam, hogy jó ember vagy, Luhan.
-Mindig az ellenkezőjét mondtad.-horkantam fel. Elkacagta magát és megtörölte szemeit.
-Köszönök mindent.
-Vigyázz magadra!
-Te is!-bólintottam, majd a vezető üléshez sétáltam, már épp szálltam volna, be de Edina megszólalt.
-Öhm... hé, nem segítenél legalább az épületbe bevinni?-nevetett fel kínosan.
-Oh, én marha, de persze!-siettem a bőröndökhöz majd megindultam a ház felé.
-Basszus, nem tudom a kódot...
-Nekem még van, még múltkorról.-nyúltam telefonomért majd gyorsan megkerestem. Beütöttem a számokat, az ajtó megszólalt majd kinyílt, bevittem a lift elé a bőröndjeit, majd újra felé néztem.
-Most már tényleg mennem kell.-simogattam meg tarkómat.
-Köszönöm Luhan, mindent remélem találsz majd magadnak egy rendes lányt...-mosolyt húzva számra biccentettem, majd elindultam a kocsim felé.
-Épp most engedtem el...-suttogtam magam elé.



Seul szemszögéből:

Már csak a lift és fent vagyok. Nem hiszem el, mi tart eddig, hogy ide érjen és kinyíljon? Végre! Megérkezett a lift én pedig már ugrottam is be, akkor vettem észre, hogy Mark is benne van.
-Hé, kislány.-mosolygott rám.
-Szia Mark.-nyúltam a gombokhoz.
-Hé várj én itt kiszállok!-gyorsan kisasszézott, majd megnyomtam a gombot.
-Bocsi, sietek.
-Minden ren...-mielőtt befejezhette volna a lift bezárult. Miután az ajtók bezárultak akkor tűnt fel, hogy szőke lett a hajszíne. Mennyire jól áll neki! A hasamban az idegesség egyre csak fokozódott. A tenyerem is izzadt, még a fejfájás is kerülgetett, de mire jobban megfájdulhatott volna a lift kinyílt. A nappaliba teljes képet láttam a kanapé köré volt tömörülve mind a hét tag. Senki nem hiányzott. Bőröndökbe ütköztem bele, amint közeledtem. Szememet lenem véve a nappaliban lévőkről közeledtem. Körül vették és ő a kör közepén kell, hogy üljön. A telefonom megcsörrent, de leejtettem a padlóra, talán szét is esett akkora puffanással ért földet, de nem izgatott. Csak egy valami. Tényleg ő ül ott? Sokat változott? Hiányoztam neki? Hol volt? A fiuk rám kapták a tekintetüket, amint meghallották a telefon földhöz érését. Jungkook, V és Jhope, akik eddig takarták a kanapén ülőt hátráltak és a szemeim egyenesen a kanapén helyet foglaló lány felé irányult. Ott ül. Edina. Testem földbe gyökerezett, agyam forogni kezdett, nem tudott dönteni, mi legyen elsőnek sikítás utána sírás vagy kettő egyszerre. Végül a szempárjai rám találtak, szemeimből a niagarához hasonlóan ömölni kezdett a könnyzuhatag. Hangosan zokogni kezdtem és csak figyeltem. Eszembe jutott minden, amióta elment. És csak sírtam, itt volt. Itt volt a legjobb barátnőm, aki szó nélkül elment és, akit az apám távol tartott tőlem hiába tudta mennyire szükségem van rá. Most élő nagyságban itt ül és ő is sír. Lábaim mozgásba kezdtek és a kanapé mellé, ahol a párnák vannak a kezem elvett egyet és vissza fordultam Edinához és zokogva kezdtem elütni vele. Felállt és tovább sír, én pedig folytattam mélyen lélegezve.
-Hogy hagyhattál itt egy szó nélkül?-köhögtem fel a sírástól alig kapva levegőt.-Ki mondta, hogy itt hagyhatsz?-A párnát Suga rántotta ki a kezemből és simogatni kezdte a hátam. A többiek csak néztek minket, senki nem reagált egyedül Suga. Vajon ők már beszéltek? Edina zokogva figyelt én pedig cseppet sem nyugodtam meg Suga simogatásától. Azt a három lépést, amennyire Edinától álltam szuper sebességgel tettem meg és a karjaiba vetettem magam, úgy öleltem magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni, és ez így is volt. Soha nem akarom elengedni, mindig mellettem kell lennie!

88. rész +18

-Ha kell válaszolsz a kérdéseimre, ha nem kidobom.-vontam vállat. Elidőzött az ajánlatomon, majd válaszolt.
-Válaszolok, ha te is az enyémekre.
-Kezd érdekes lenni.-ültem fel a székben.

 Az eső cseppek, ahogyan az ablaknak vetődtek adtak egy jellegzetes alá festő zenét a kitartó szemkontaktusunkhoz. Nem tudom miért, de a szemei teljesen magával ragadtak. Ő sem szólalt meg, hasonlóan, mint én a szemeimet pásztázta. Nem tudom, miért csináljuk ezt, de déjá vum lett. Elmosolyodtam, majd megköszörültem a torkomat, Edina arca megrezdült és tekintete az asztalra meredt. 

-Tehát, jobb lenne kezdeni, nem?-fontam keresztbe magam előtt karjaimat. 

-Minél előbb, annál jobb.-bólintott. Még mindig nem nézett rám.

-Miért hagytad itt Koreat?

-Miért érdekel?

-Mert szeretlek.-vágtam rá egyből.

-Pontosan ezért.

-Hogy mi?-ráncoltam össze homlokomat. Vállat vont és úgy döntöttem nem állok meg itt.

-Azt mondod azért mentél el, mert én szeretlek.-bólintott.-Ezért nem szóltál Seulnak.-vágtam grimaszba arcom.-Nem lehet, hogy nyomósabb okod volt? Szerintem letudtam volna állni a zaklatásoddal. Vagy egy őrültnek nézel?

-Te tartasz itt az akaratomon kívül.-nézett szemeimbe.

-Nem mintha elakarnál menni.-néztem rá oldalra biccentett fejjel.

-Nem mintha elmehetnék.

-Miért én jövök ki rosszul ebből az egészből? Ennyire utálsz?

-Szeretnem kellene?

-Mi rosszat tettem azon kívül, hogy elhanyagoltalak és a karrieremre koncentráltam?-emeltem meg hangszínem.-Azonban még most is szeretlek. Sosem csaltalak meg, ezt te is jól tudod.

-És én sem.

-Haha.-nevettem fel cinikusan.-Édes, Sugaval akkor ki kavart?

-Szakítottunk.

-Az csak egy átlagos vita volt!-szűrtem ki a fogam között és próbáltam nyugtatni magam.

-Nekem a végét jelentette a kapcsolatunknak.-szögezte le érzelmek nélkül.

Letaglózva ültem és a hangja, az arca, ami semmi érzelmet nem mutatott, a szavai többszörösen az agyamba fúrták magukat. A végét jelentette neki... Felkavar, ahogyan erről beszél. Hogyan tudd, ennyire érzéketlen lenni,ő. Pont, ő, aki annyi érzelmet vitt a szerelmünkbe. Teljes fordulatot vett a viselkedése. Ő már nem az, az Edina, akinek én udvaroltam, akiért bármit megtettem volna, már nem volt olyan kedves és önzetlen, törődő. Ő már egy másik lány.-Tehát most jönnek az én kérdéseim.-szólalt meg magabiztos hangon. Nem reagáltam a szavaira.-Seul, hogy van most?

-Seul... utál engem. Bizonyára azt is utálja, hogy a nap tizennyolc óráját velem kell töltenie. Érzelmileg? Ha jól látom egy roncs. Kihajtja magát, mert nincs senkije. Hallottam néhány napja, amikor az öltözőben sírt. 

-Miért vagytok annyit együtt?-vonta fel kérdőn szemöldökét.-Miért sírt?

-Közös munkánk van. Az újságok azt írják, hogy Jungkooknak IU a barátnője, gondolom emiatt.

-Te tudod, hogy Seul és...

-Sehun a legjobb barátom, mindent tudok.-néztem rá.

-És szerinted IU és Jungkook tényleg együtt vannak?

-Nem hinném, hogy felfogtad, amit mondani akartam. Seulnak már szinte alig van valakije. A legjobb barátnője magára hagyta, a te mentséged pedig, az hogy miattam?! Ezzel állj majd elő neki.-ráztam rosszallón a fejemet és felálltam.-Gondolod ezzel a gyenge indokkal megbocsát neked? Mert én nem ilyennek ismerem.

-Semmit nem tudsz róla!

-De már rólad sem...-csuktam rá az ajtót. Nem érzi át a tetteinek a súlyát? Seul apja nem engedi a közelébe, megtudta fogni valamivel Seult és Edina csak a kapcsolatával foglalkozik, mintsem azzal, hogy Ő hagyta magára? Egy gyenge kifogás miatt, miközben nem vagyok egy őrült zaklató? A régi Edina sosem csinált volna ilyet...

Jungkook szemszögéből:

-Seul?-kérdeztem énekelve a legmagasabb hangon. Kuncogtam párat majd tovább sétáltam a házban.

Nem kellett mennie a forgatásra, micsoda pech. IU nem jött át, ami még több utat engedett Seul felé. A dorm, Seul és én? Kell ennél jobb? Persze, meg is kell leckéztetnem a kicsikémet, de szórakozni akarok és leginkább benne. Mit ne mondjak felültetett. Ami neki vicces lehet, viszont nekem nem. Nélkülöznöm kell a testét, amiért élek halok. Nagyon kívánom, eddig is borzalmas volt várnom, de most, hogy tudom itt van a házban. A srácok kondizni mentek, ahová és is csatlakoztam volna, de a kincsem nem akart menni. Én pedig jó fiú módjára pesztrálom, majd. Gonosz mosoly terült szét arcomon. Elbújt előlem, mégis látom, hogy YoonGi szobájának ajtója résnyire nyitva van. Ő is ment a srácokkal, tehát ott lesz!

Beljebb toltam az ajtót, kezeimmel kitapogattam a kapcsolót. A fény felgyulladt, Seul pedig Suga ágya előtt állt vicces ábrázattal.

-Megvagy.-suttogtam vigyorogva.

-Mit akarsz?-kérdezte hátrálva. Hm... pont jó felé megy. Az ágy hamar útját állta. Becsuktam magam mögött az ajtót és úgy figyeltem.

-Nem fejeztünk be valamit.-sétáltam elé.

-Jungkook ez... Suga szobája...

-Még izgalmasabb lesz.-hajoltam nyakához.

-Nem akarom többször elmondani, hogy...

-Köztünk szünet van... blah blah blah blah.-néztem rá.-Nem tudok neked ellenállni. Nem kell erőltetni ezt a szünet dolgot. Mi össze tartozunk, szerelmem.-csókoltam meg kulcscsontját, mire hangosan felnyögött.

-De nekem ez így akkor is...

-Bébi, ne vitatkozz velem. Eddig kedves voltam, de a farkam túlságosan is vágyik rád és a testedre. Senki nincs itthon. Használjuk ki.-apró csókokat nyomtam arcára.

-Nem érted! Én ezt az egészet IU miatt csinálom.-tolt el magától.

-Hogy mi?

-Más vagy, ha IU itt van. Olyankor engem elfelejtesz... Most, hogy ő nincs itt...-arcát elfordította.

-Kicsim, IUnak van barátja.-nevettem fel.-IU azért lógott velem olyan sokat, mert féltékennyé tette. Mellesleg van egy nagy hírem.

-Mi az?-kérdezte durcásan.

-Dobpergés.-simogattam meg az álla alatti bőrt.-Holnap. Hivatalosan. Szakít velem.-mosolyogtam rá.

-T-tessék?-döbbent arcát figyelve a boldogságom csak megsokszorozódott. -Ez igaz? Tényleg?-Ugort ölembe.

-Igen.-bólintottam. Vigyorogva sikítozott az ölembe, majd ajakival ajkaimat kényeztette. Szó nélkül viszonoztam, kezeim pedig fenekére kúsztak. Erősen markolni kezdtem, majd a nadrág pereménél bele csúsztattam kezem, így eltűnt az anyag alatt. Tapogatva haladtam lefelé, tanga bugyiját kezdtem észlelni, ami csipkés volt. A vágy csak még jobban nőtt bennem. Seul csipkében, te jó ég! -Öltözz le, kicsim.-tettem le. Nem tudok várni, benne akarok lenni, túlságosan is... nem bírom sokáig. Arrébb állt és öltözni kezdett, ahogyan én is egy boxer maradt rajtam és a nadrágomból szedtem elő az óvszert. Amint megtaláltam, megnéztem az alsóneműben előttem álló lányt. Csipkés tanga és csipkés melltartó. Mellesleg fekete, ami istenien jól áll testén. A nyál is összefutott a számban, száraz ajkaim újra ajkait kívánják.

-Jungkook talán még sem kéne...-kezdte, de meg sem várta, hogy befejezze jobb kezemmel tarkóját fogtam, úgy húztam ajkait enyémekre, másik kezemet pedig a bugyijába vezettem és ujjaim egészen oda vándoroltak. Kicsit fel kell izgatnom, gyerekjáték lesz. Ujjaimat körkörösen mozgattam rajta, közben két ujjamat belé dugtam, lassan kezdtem ki be húzgálni. Egész teste vonaglott, csókunk közben nyögött, ami az én boxeremnek nem tett jót, mielőtt elment volna, abba hagytam. Lihegve állt, szemei tele voltak vággyal, ajkai duzzadtak voltak épp annyira vágyik rám, ahogyan én ő rá. Melltartójától megszabadítottam, bugyiját lelökte magáról, addig én is letoltam a boxerem és az óvszert gyorsan felgördítettem. Seult az ágyra löktem gyengéden majd felé tornyosultam. Két kezembe fogtam arcát és gyengéden kezdtem el csókolni, közben lassan mélyültem belé. Amint teljesen benne voltam, felnyögött.  Seul melege és a nyögése, még inkább felizgatott. Mozogni kezdtem benne, egyre gyorsabban. A csókok, inkább ajak harapások lettek és az egész épületet a mi nyögésünk, lihegésünk töltötte meg.

 Nyakát csókoltam, szívtam, haraptam, míg ő a hátamat, fenekemet markolta, karmolászta. Egyre gyorsabb és gyorsabb volt a tempó, amikor elmentem. Seul is közel járt hozzá, ezért még mozogtam benne és próbáltam minél mélyebbre hatolni, aztán egy hangos nyögéssel jelezte is, hogy ő is célba ért. Lassan megálltam és hevertem nedves testén. Teljesen leizzadtunk. De annyira jó illat volt kettőnk izzadságának, hogy többször is érezni akarom. Még, még és még! Nem tudok betelni vele.

-Ez...-nyelt egyet.-Eszméletlen volt.-vigyorgott rám, tüdeje szíve eszméletlen sebességben vert. Elégedettség töltött el, hogy ez miattam van. Miattam ver így a szíve, én teszem őt boldoggá és ez nem fog megváltozni!

Suga szemszögéből:

-El sem hiszem, hogy tízre értünk vissza.-dobtam le magam a kanapéra.

-Többet kéne eljárnod.-huppant mellém Jimin.

-Nem hiszem, hogy ez nekem való. Maradok a zene írásnál és az alap csinálás mellett.

-Te sem leszel már fiatalabb, hyung. De a testednek jó kondiban kell lennie.-karolt a nyakamhoz V.

-Ja'! Ha most lenne annyi energiám, hogy a földbe verjelek...-morogtam.

-De még annyi sincs, hogy fülön csapj.-szemtelenkedett tovább.

-Ja'! Idősebb vagyok, hogy bánhatsz így velem?-kezdtem imitálni a szívszorító fájdalmat.

-Hm... csak nem átérzed végre a helyzetem?-kérdezte mosolyát elrejtve Jin.

-Aish. Túl fáradt vagyok ehhez.-csuktam be szemeimet.

-Hyung, hozzád tényleg nem való ez.-kuncogott Nam.

-Beszél az, akire majd nem rá esett az egyik súly a bénasága miatt.-sóhajtottam fel mosolyogva.

-Az... az csak... attól elég izmos vagyok.-mentette ki magát.

-Ja. Mennyit szoktál lejárni?

-Hoseokal és Jungkookal egy héten kétszer leszoktunk menni.-ült mellénk.

-Áh, akkor Jungkook azért ilyen izmos.-jött közénk ámuldozva Seul.

-Nyugi, kicsim élvezheted még jobban is.-csukott szemmel is hallottam a cuppogós csókjukat. Csók... hm...

-Lefekszem.-jelentettem ki és a szobámba ballagtam. Hallottam még V és Hoseok szekálását, de elengedtem a fülem mellett. Majd holnap megleckéztetem őket, ha nem lesz izomlázam.

Luhan szemszögéből:

Ezt még a serpenyőbe, még kell egy kis olaj. Olaj, olaj, olaj, hol vagy? A gáztűzhelyet lejjebb vettem és elkezdtem keresni. Áh! A pulton hamar megtaláltam, elbújva a zöldségek mögött.

Még egy kis avokádó. Isteni illata van. A serpenyőben az olaj és az étel serceg. Hm... megnyugtató. Egy kóstolás és tálalható is.

-Te mit csinálsz?-szólalt meg Edina. Mit sem törődve vele folytattam az étel elkészítését, kóstolását. Finom lett! Most már tálalhatom.-Tudsz főzni?

-Valami olyasmi.-vontam vállat és a kikészített tányérokra kezdtem el kiszedni az ételt. Szépen elhelyeztem őket, mint ahogy a kedvenc főző műsoromban láttam, majd letettem az asztalra. Edina leült és nézni kezdte a tányért. Levettem magamról a kötényt, elpakoltam a fűszereket, az edényt a mosogatógépbe és leültem vele szembe.-Nem mérgeztem meg.-nyúltam az evőpálcikámhoz.

-Oh... jó illata van.-mondta megszeppenve. Evőpálcikájával felvett egy kis tésztát majd a szájához emelte. Rágni kezdte. -Ennek iszonyat jó íze van.-mosolygott fel.

-Hm.-bólintottam és ettem tovább. Ha tudná, hogy miatta tanultam meg főzni, amíg ő a BTS-el turnézott...

-Bocs.-szólalt meg.

-Miért?

-Csak fogadd el és hagyjuk egymást. Ne ellenségeskedjünk.-nézett fel rám.

-Ezt olyannak mondod, aki szeret téged?-vontam fel szemöldökömet.

-Aish. Megnehezíted az egészet...-halkult el hangja.

-Bocs, hogy én nem tudom túl tenni magam rajtad olyan gyorsan.-mordultam fel.

-Mintha nekem olyan könnyen ment volna.-vágta vissza. Eltettem a tányérokat. Edina elé tettem az édességeket és a kávét. Kérdőn figyelt, jobb lesz ha elhúzok valahova. 

-Hé, hova mész?-kérdezte.

-El.

-Én... én nem akartalak megbántani.

-Feküdj le aludni!-zártam rá az ajtót.

Suga szemszögéből:

A gépen átnéztem az eddigi alapokat, szöveg töredékeket. Semmi ihletem nincs most. A fejem hasogat, minden porcikám fáj. De legalább egy kiadós zuhanyon túl vagyok. A megvetett ágyamba burkolóztam, de nem volt kényelmes. Forgolódni kezdtem hol jobbra, hol balra, végül hasra fordultam. Kezeimet a párnám alá túrtam, ekkor valamibe bele akadt. Homlokomat ráncolni kezdtem az ismeretlen anyagra, majd magamhoz húztam. Feloltottam a kislámpámat és figyelni kezdtem mire akadtam. Egy fekete csipkés melltartó. Nem ismerős, lánnyal sem voltam már hosszú ideje, kié ez? Hogy kerül az ágyamba? Pár másodperc kellett arra, hogy az agyam reagáljon. A szám már nyíl.

-SE-UL!-ordítottam ahogy csak bírtam. Ezek az ágyamban kúrtak! TE JÓ ÉG! Beszennyezték az ágyam! JEON JUNGKOOK, ISEUL AJÁNLOM NE LEGYETEK AZ ÉPÜLETBE!

87. rész 16+

-Nem fogod neki elmondani, hogy itt vagyok, igaz?
-Nem tehetem...
-Mindig ilyen voltál Luhan, mindig.-húzta magára a takarót. Hát persze, hogy nem lesz minden, olyan mint régen volt... Hát persze, hogy leginkább azzal a Sugaval akarja tudatni, hogy vele minden oké... Hát persze... vajon tartották a kapcsolatot? áhh... akkor nem ment volna el innen.

Seul szemszögéből:

Régen aludtam ilyen jól, mint az utóbbi órákban. Reggel kilenc óra. Ma már forgatunk, hála az égnek! Ha minden jól megy, akkor egy héten belül vége lesz. Aztán végre megkaphatom Edina számát, sőt láthatom! Egy reggeli meleg zuhany jól fog esni, mosolyogtam, ahogyan vettem le magamról a ruhákat. Beálltam a zuhanyzó alá, és megengedtem a vizet. Meleg, kellemesen égeti a bőröm, ezt a hőt még eltudom viselni, sőt nagyon is ellazít. Mintha minden terhet levenne a vállamról és gyengévé tesz, úgy érzem magam, mint a fagyi, ami a forró napon van, mintha csak elakarnák olvadni. Imádom ezt az érzést. Talán nem zuhanyoznom kellett volna. 

Unszolásomra a hajamra is ráengedtem a vizet, a tusolót feltettem a helyére, így ömlik rám tovább a meleg H2O. A víz csobogása és a mosdó felszínén elhelyezkedő telefonomból szóló zene tölti tele a fürdőt élettel. Épp a duettet hallgatom, lehet furcsának, önimádónak tűnök evégett, de csak azért hallgatom, hogy tudjam, mennyire lett jó illetve rossz, hogy hol rontottam vagy épp, hol múltam felül önmagam. A dal egyébként egy szerelmespárról szól, akik utálják egymást, de mindig összefutnak a sors... tehát, a fiú közben felfigyel a lány szépségére és szerelmet vall, de a lány elutasítja, hiszen mást szeret, de közben megkedveli a srácot, de még sem lesz happyend, hisz mást szeret. Tökéletes felállás, az utálatot legalább nem kellesz színlelnem.

-Szemeidben láttam a reménykedést, de kérlek, beby...-Hamar befejeztem Luhan részét, amikor megéreztem, valaki meztelen testét magam mögött. Már a sikítás szélén voltam, mikor befogta a számat. Melyik barom az? Csak tudnám kinyitni a szemem! Teljesen samponos lett...

-Nyugi, cica.-suttogott a fülemben Jungkook. Oh, hogy az a...

-Ohh, adok én neked, olyan cicát.-szűrtem ki a fogam között. Előrébb léptem, így kényelmesen kimoshattam a szememből a sampont, illetve hajamról is. Miután végeztem Jungkookal szembe fordultam. Meztelenül állt mögöttem. Kihitte volna..., a látvány még is tetszett, erre a gondolatra beharaptam alsó ajkam. JungKook már épp hajolt volna, ajkaimra mikor kezemmel megállítottam.-Jungkook... szünet...-köszörültem meg torkomat, nehezemre esett, de le kellett vennem a tekintetem a testéről.

-Uhm.-bólintott és ugyanúgy közeledett hozzám.-Attól még élvezhetjük egymást, nem?-vigyorgott rám. Akár egy ördög, aki a rosszra akar rávenni... Túl jól csinálja... Mielőtt ajkai hozzám értek volna elzártam a vizet, így arcomra ért ajka. Kinyitotta szemét, majd meglepődött szempárjaival találtam szemben magam. Lesokkolva állt ott, ezt kihasználva szabadultam ki, magamra csavarva a törölközöm. A zenét leállítottam, Kook elindította a vizet én pedig magára hagytam. Huuh! Legalább feltudok öltözni, anélkül, hogy rám vetné magát.

Végre összehoztunk egy, olyan napot is mikor együtt reggelizhetünk! De rég volt. Hiányoztak a srácok, hogy mind itt legyenek. Mint mindig most is a leghangosabb V és Hope oppa. Vigyorogva figyeltem őket, addig, amíg Jungkook be nem jött az ebédlőbe.Amint betette lábát, már akkor megéreztem a parfümje illatát, ami szokatlan volt mert ritkán használta. Tudom, jól hiszen ezt én vettem neki..., mindig különleges alkalmakkor fújta be magát. Még is imádtam ezt az illatot. Édes mégis férfias, egyben vonzó és ellenállhatatlan. Persze, hogy mellém ült le...,ja, igen a többiek nem tudnak a szünetünkről. Helyett foglalt és elkezdett enni. Követtem a példáját, közben beszélgettem a többiekkel. Kérdeztek a forgatásról, hogy mikor lépünk fel együtt és, hogy új albumot adunk ki. Rosszul érzem magam emiatt, hogy én nem tudok a segítségükre lenni, ebben...

Közben pedig folyton éreztem, hogy valaki figyel, már kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam. Fejem körbe forgattam, ki figyel, hát persze, hogy ő... már nem eszik, tekintetünk találkozásakor ajkai kisfiús mosolyra húzódtok. Hogy tud ennyire aranyosan kisfiús lenni, mikor egy rossz fiú?

-Ja'! Miért bámulod annyira? Ettél már?-bökte meg a mellette ülő Suga.

-Mi van mostanság veletek, minden oké?-kérdezte Mon.

-Persze!-vágta rá egyből Kook. Hazudik? Miért? Vállat vontam.

-Hallottalak titeket este.-köhögést színlelt Jimin, majd elnevette magát.

-Mit hallottál?-vontam fel szemöldököm.

-Szünet...-gondolkozott el.-Áh! Kook majd nem letepert az ajtóban, igen majd nem láttam, basszátok meg!-nevette el magát majd komoly kifejezés ült arcára.-Soha többet nem akarok ilyet látni.

-Hogy mi van?-kérdezte Jin összezavarodva.-Seul te és Kook szüneteltek és mit csináltatok majdnem?Hah?

-Jin ennyire ne akadj fent ezen, nem most vesztette el a szüzességét.-szólalt meg Nam.

-De akkor is, felvilágosítottad őket erről?

-Nem hinném JungKookot fel kéne.-nevették el magukat a többiek Jinen és rajtam kívül.

-Seul akkor is ott van!-mutatott rám.-Vigyáznunk kell rá!-csóválta rosszallón fejét Jin.

-Én mindig vigyázok rá!-mosolygott a többiekre Jungkook, közben pedig kezével simogatta a fedetlen térdem.

-Milyen Luhannal dolgozni?-kérdezte Suga.

-Hm...-nevettem el magam.-Jobban táncolsz,oppa.-kacsintottam rá.-Nem jövünk ki jól, nagy a feszültség közöttünk, próbálunk összhangba lenni, de nehéz.-sóhajtottam.

-Valamikor megint össze hozhatnánk a régi szép idők kedvéért az esti táncot.-kacsintott rám Jimin.

-Dolgozom az ügyön,oppa.-mosolyogtam rá és Sugara. YoonGi visszamosolygott rám, majd komoran a tányérára fordult, mélyen beszívtam a levegőt és azon gondolkoztam el kellene-e mondanom vagy nem? De hisz... ez az egész rajtam múlik. Ő semmit nem tud tenni, viszont hazudni sem akarok neki, de reményeket sem szeretnék ébreszteni benne. Nem tudom Edina miért ment el és hagyott itt minket olyan hirtelen. Nem tudom mit gondol, mit érez most,hiába próbálom kitalálni egyszerűen nem megy.

-Na és Baekhyun szokott látogatni?-kérdezte izgatottan V.

-Uhm.-bólintottam mosolyogva.-Mindig átjönnek és kérdez.

-Átjönnek?-kérdezte homlok ráncolva Kook.

-Uhum. Az exo, tudod...-néztem rá. Arca megkeményedett és folytatta.

-Sehun is?

-Ő is az exo tagja, nem?-kérdeztem vissza grimaszolva. Keze felfelé haladt, mivel szoknya volt rajtam hamar bugyim tetejéhez ért. Olyan hirtelen történt, hogy meg sem tudtam akadályozni. Ha most elhúzom kezét lehúzza rólam a bugyimat. Mit csináljak? Kikerekedett szemekkel figyelem Kook tekintetét. Szemei csillognak, ajkai meg vannak feszülve. Mire készül? Esküszöm ki herélem! Megegyeztünk semmi nem lesz, erre tessék játszik velem... ezt még nagyon megfogod bánni JungKook!

Kezei le fel vándoroltak, de egy ujját még mindig benne akasztotta a bugyim elejébe. Kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, hogy húzhatnám ki magam ebből a helyzetből.

-Jungkook...-erőltettem magamra egy mosolyt. Meglepődést tetetett és rám figyelt.

-Igen?-kérdezte ártatlanul.

-Beszélhetnénk a szobában?-mutattam szemeimmel az említett irányba. A többiek tovább folytatták a beszélgetést, mit sem törődve velünk.

-Menj csak előre.-mosolyodott el. Szemeimet levezettem kezére, mire elvette. A bent tartott levegőmet teljesen kifújtam. Felálltam és a szobáig mentem. A kilincshez nyúltam mikor hirtelen nekem csapódott hátulról egy test. Jungkook... 

-Menj bébi.-lihegte a nyakamba. Teljesen libabőrös lettem, amint végig csókolta kulcscsontomat. A kilincset nyomtam le mikor maga felé fordított és kívánatos ajkaival lecsapott ajkaimra. Mohóság, birtoklás és vágy volt ebben a csókban ami még inkább feltüzelt.

-Ugye tudod, édesem, hogy sohasem fogsz tudni visszautasítani?-lökött rajtam, én belé kapaszkodva tartottam meg magam, végül bekerültünk a szobába, az ajtót lábával magunkra csukta.

Az ágyra húztam magammal, kisebb birkózás után megadta magát, így én kerülhettem felé. Még mindig ruhában voltunk, de ez is volt a lényeg. Ráültem pontosan ott, ahol a férfiassága van és úgy kezdtem el rajta lassan vonaglani. Édes a bosszú, édes. Mosolyogva hajoltam ajkaira. Jungkook kezei közben fenekemre tértek rá és masszírozni kezdte velük. Nem mondom, hogy rossz volt, mert túl jó, de az előbbi miatt jó nagy leckét kell neki adnom. Egyre jobban dudorodik alattam pénisze, még egy kicsit ráteszek, hogy végig simítom rajta kezemet, párszor. Ajkaink nem szakadnak el. Jungkookból hangos nyögések szakadnak ki, ami boldogsággal tölt el. Két másodperc múlva pedig, abba hagytam és a csókunkat és befejeztem. Azt hitte csak levegő miatt szakítottam meg csatánkat, de hamar rájöhetett mikor magához húzott hogy csókoljon elhúzódtam, majd leszálltam róla.

-Seul...

-Jungkook...?-mosolyogtam rá.

-Szex?-kérdezte értetlenül. Mintha nem tudná hol van.

-Édesem, nagyon naiv vagy. Nem játszadozunk, mondtam. Szünet van.-dobtam felé egy féloldalas mosolyt.

-Seul ugye tudod, hogy van rosszabb egy féltékeny férfinál, hah?

-Na és mi az?

-Egy felizgult férfi, aki nincs kielégítve!-hangja majdnem ordibálásba ment, de még sem ütötte meg az a hangerőt.

-Én is szeretlek.-vigyorogtam rá és magára hagytam. Az ajtó előtt megálltam és hallottam Jungkook káromkodását, furcsa kevésszer hallottam káromkodni, de tetszik. Meg kell mondjam eléggé macsós. Bizonyára most magát segíti ki. Vigyorogva mentem ki a többiekhez. Nem sokára mennem kellesz a forgatásra... aigo... nem akarok. De muszáj végig csinálnom!

Luhan szemszögéből:

Délután három. Még jó, hogy ma csak hatra kell mennem. Esti jelenet lesz, tehát van időm kijózanodnom. Habár elég tűrhetően érzem magam. A kanapé nem igazán kényelmes. Nyöszörögtem párat, majd az agyam bekapcsolt és akkor vettem észre a földön vagyok. Áh, komolyan!

-Kelj már fel onnan!-jött ki a fürdőből Edina.

-Mit csinálsz?-fogtam meg fejemet, ahogyan felültem. Talán vissza szívom az előzőt, a fejem szét robban!

-Rendbe hozom magam...-ment be a hálóba.-Hozhatnál valami kaját. Éhes vagyok. Ha már fogva tartanak szeretnék normálisat enni.-mondta lenézően.

-Várj, még újra éledek!-mutattam fel neki ujjaimat.

Félórámba telt, míg összeszedtem magam. Levonszoltam magam a legközelebbi kisboltba, közben az egyik étteremből kaját vettem. Edina kedvencét, remélem kicsit megenyhül. Nem utálhat! Ha egyszer szeretett akkor még valamit csak érez irántam! 

Az esernyő kifordult a kezemből és a hideg zuhatag kezdte el áztatni csepptelen ruhám. Remek! Negyedórás  vásárlás után, teljesen elázva baktattam a lakásba. A pultra tettem a vásárolt kajákat és élelmiszereket. Kedvenc édességeiből is vettem, meg persze kávéjából.

-A kedvenc éttermedből hoztam kaját.-szóltam be a szobába, a szeme felcsillant pár perce, majd újra elsötétült. Kikullogott, leült a velem szemben lévő megterített helyre és elkezdett enni. Én is így tettem. Közben az ablakon figyelt ki. Az eső még mindig nem állt el. Sőt talán jobban esik, mint az előbb. Akár a niagara! 

Edinát elnézve magányosnak látszik. Szomorú, magányos, összetörtnek tűnik. De miért ilyen? Mennyire haragudhat rám? Miért ment el? Miért jött vissza akkor? Miért hagyja, hogy itt legyen,s nem megy el? Annyi kérdésem van... Mielőtt kérdezhettem volna a telefonom szólalt meg. SMS-t kaptam. Seultól jött.

"Elmarad a forgatás az eső miatt. Holnapra teszik át ugyan ebben az időpontban.

                                       Seul."

Széles mosoly terült szét az arcomon. Amit Edina is észrevehetett.

-Jó hír?-biccentett a telefonomra.

-Hm.-bólintottam.-Tehát kezdj el beszélni.

-Hogy érted?

-Csiripelj madárkám. Látod a pulton azokat az édességeket és kávét?-A pultra nézett, jól szemügyre vette őket, majd tekintete az enyémet vizsgálta.

-Mi van velük?

-Ha kell válaszolsz a kérdéseimre, ha nem kidobom.-vontam vállat. Elidőzött az ajánlatomon, majd válaszolt.

-Válaszolok, ha te is az enyémekre.

-Kezd érdekes lenni.-ültem fel a székben.

86. rész

-Ez azt jeletni...hogy,...-néztem szemeibe.-szakítani akarsz?-arckifejezése mindent elárult. Vörös szemei amik kezdenek beduzzadni a sok sírástól, gyengének tüntették fel. Egyet akartam jelen pillanatban, mosolyogni látni és mindent elfelejteni és csak vele lenni.

Seul szemszögéből:

Szakítani? A szívembe nyilalló fájdalom, még több könnyt csalogatott elő. Nem tudom mit akarok... nem akarom elveszíteni, de ezt már nem tudom elviselni. Jungkook és IU, Edina... túl sok. Már nem bírom, egyedül már nem. Csak nyugalmat akartam és, hogy minden jó legyen. Semmit nem akartam jobban, minthogy Jungkook ölelgessen egész nap és vígasztaljon, meghallgasson és felvidítson. De ez nem fog megtörténni, egyszerűen mindig eszembe jut IU. Miért kellett egyáltalán vele összehozni egy mondatba? Újabb könnyek hullottak le arcomon és hangosan zokogni kezdtem Jungkook arcát figyelve. Nem akarom elveszíteni, túlságosan is sokat jelent nekem. 

-Tartsunk szünetet...-szipogtam fel. Idő kell, míg összeszedem magam lelkileg.

-Szeretlek.-suttogta könnyes szemekkel. Ismerős szó hallatán a szívem egy nagyot dobbant.-Hallottad?-indult el felém.-Szeretlek.-miután elém ért megállt, megfogta tarkómat, másik kezével fejemet felfelé biccentette, hogy szemeibe nézzek.-Szeretlek.-Amint kimondta ajkait ajkaimra vezette. Puha párnái óvatosan csókoltak és hosszan elidőzött, majd mohón kezdte mozgatni ajkát. Viszonoztam csókját, milyen régen csókolt meg, istenem... akár a mennyország. Hiányzott ez az érzés, amit kivált belőlem, amióta IUval foglalkozik egy ölelésnél többet nem kaptam, ezt követően nagy lett köztünk a távolság. Eltávolodtunk egymástól, ki hallott már ilyet? Mert nekem ez eddig új volt, hogy egy szerelmespár elhidegül egymástól. 
Elszakadt tőlem és szorosan karjába vont.-Kicsim...-szemeimből újabb könnyek potyogtak le. Mikor hallottam ezt utoljára? Elég régen, talán ez jobban is hiányzott mint a csókja. Édes hangja, ahogy kiejti ezt az egy szót, ami mögött a birtoklás van elfedve. Kicsim... az övé.-vészeljük ezt át, rendben? Tudom, hogy hiányzik neked Edina, szeretnélek támogatni, segíteni és szeretgetni, de ott van, hogy alig találkozunk. Sok időd itt töltöd, emiatt távol vagy tőlem.-simogatta meg gyengéden arcomat.
-Hm... közben ügyesen elfoglalod magad...-húzódtam el tőle. Homlok ráncolva figyelt, bizonyára nem értette mire értem vagy is kire...-IU.-tettem hozzá, hagytam hagy eméssze ezt a nevet.
-Te is tudod, hogy miért vagyok vele.-mondta rezdületlen tekintettel.
-Miattam..., mert a kapcsolatunkat nem vállalhatjuk fel...
-Ne hibáztass ezért, tudtad mit vállalunk...-fordította el fejét.
-Így van. Mégsem hittem, hogy egy olyan lányt osztanak melléd, akiért rajongsz.-mondtam ki felháborodottan. Nem is tudom miért hoztam ezt fel, de nagyon kiakaródzott már jönni a számból. Kíváncsi voltam a magyarázatára, hogy eddig miért nem mondta el, kíváncsi mindenre, mit szeret benne, hogy nem érez-e többet iránta... nekem is így kezdődött. Én rajongtam Jungkookért aztán bele is szerettem és most itt tartunk.
-K-ki mondta, hogy rajongok érte?-dadogott, majd megtalálta hangszínét.
-Mikor akartad elmondani?
-Miért kellett volna? 
-Miért kellett volna?-ismételtem meg cinikusan, az agyam kezdett felforrni. Nem sokáig tudok uralkodni magamon. Kérdőn felhúzta szemöldökét, mire még jobban bepöccentem. Ez vicc? Ennyire hidegen hagyja, ennyire átlagosnak véli?-JUNGKOOK, ÉN IS ÍGY ÉREZTEM EZELŐTT IRÁNTAD ÉS EZ LETT BELŐLE!ÉRTED? EZÉRT OLYAN NAGY SZÁM!-ordítottam el magam. Kezeim ökölbe szorultak, amiért ennyire nyíltan szerelmet vallottam neki, kényelmetlenül éreztem magam. Még sosem került erre sor, igen, nyilván tudta, hogy szeretem, hiszen mondtuk egymásnak, de bevallani sosem vallottam be neki, ellentétben vele. Kitágult szemekkel figyelt, öröm csillant fel fekete íriszeiben, aztán kialudt és csak bámult. Éreztem, ahogy a sírógörcs kerülget. Mélyeket lélegeztem, ő még mindig csak figyelt.
-É-én...-szólalt meg.-Nagyon bírom IUt.-Ez komoly? Így akarja velem tudtomra adni, hogy bele szeretet? Hirtelen meg sem tudtam szólalni, egy hang sem jött ki a torkomon. Így ő folytatta:
-De én téged szeretlek, és már nagyon nem tudom, hogy bizonyíthatnám be.-szemei rá találtak enyémekre. Közelebb lépet hozzám, kezemért nyúlt majd össze kulcsolta ujjaival.

-Ha azt mondom neked, hogy többé nem lehetünk együtt mit éreznél?-tettem fel kérdésemet. Erősen rászorított kezemre és arcomat simogatta szabad mancsával.
-Miért kérdezed ezt hirtelen?-kérdezte zavartan.
-Válaszolj, Jungkook.-kértem gyengéden. Mély levegőt vett és elkezdte.
-Nem tudom, úgy hiszem fájna nagyon, sokkal közelebb kerültél hozzám, lelkileg és testileg is. Eddig senkinek nem mondtam, hogy szeretem, kicsim.-nyomot puha csókot számra és folytatta.-Talán még szerelmesnek sem mondhattam addig magam, míg meg nem ismertelek. Elképesztő milyen hatással voltál rám.-vigyorodik el.-Tudod, mikor eljöttél a meghallgatásra, rettenetesen felidegesítettél. Én is sokáig kérdeztem magamtól, miért vagyok ideges a jelenlétedtől, aztán lassacskán rájöttem.-mosolyodott el lágyan. -Talán az ébresztett rá, mikor kettesbe kerültünk vagy mikor Jiminnel olyan jóba lettél. Féltékeny voltam rá.-fordította el fejét.-Aztán összejöttetek.-Arca komorrá vált.-Talán ugyanúgy érezném magam, ha elhagynál... nem! Százszor pocsékabbul, nem heverném ki. Nem tudlak elveszíteni és nem is foglak elengedni. Hiszek a sorsban, kicsim! Nem véletlenül sodort hozzám az élet. Ennyi megfelel?-mosolygott rám és ajkait enyémekre vezette. Viszonoztam lágy érintését, ami kezdett elmélyülni. Vigyorgása szakította meg ezt a meghit pillanatot.
-Mit vigyorogsz?
-Tudod most jut eszembe...-szívdöglesztő kisfiús mosolya még mindig arcán ékeskedik, s egyre vidámabb és vonzóbbá válik.
-Mi?-kérdeztem őt bámulva. Csodálatosan néz ki.
-Az előbb vallottál szerelmet.-Oh basszus! Igaza van... teljesen kiment a fejemből, az előbbi csók miatt... Érzem, ahogyan a fejem elpirul. Hú, de meleg lett itt hirtelen! Kezeimmel kezdtem legyezgetni magam, Kook vigyorgott rám. Kezei derekamra helyezte és szorosan magához húzott.-Szeretnéd, ha kicsit...-abba hagyta és derekamat ágyékának szorította.Számat beharapva néztem tüzes fekete szemét.
-Jungkook... 
-Tudom kicsim én is kívánlak.-simított végig ajkamon.
-Komolyan gondoltam a szünetet...-ekkor ujja megállt.
-Mivel tudnálak meggyőzni? Nem akarlak elveszíteni...
-Nem veszítesz el. Csak... hagyjunk magunknak egy kis időt.-sóhajtottam fel.
-Megcsalás nélkül!-nézet rám fenyegetően.
-Megcsalás nélkül.-bólintottam, majd lágyan rámosolyogtam. Mintha egy kis terhet leemeltek volna a vállamról, sikerült megegyeznünk és nem vesztünk össze. Megnyugtató, hogy ezt felhozta. Nem, mintha megcsalnám... és tudom, hogy ő sem engem, de IUban nem bízom.
-Szóval.-harapta be alsó ajkát.
-Szóval?-vigyorogtam rá.
-Jungkook vagyok, és te?-hajolt nyakamhoz.
-Attól még ismerlek.-kuncogtam fel.
-Játsszuk el, hogy nem. Izgatóbb.-csókolt bele a nyakamba. Szavaira teljesen felpezsdült a vérem.-Kis szerepjáték.-nyelvét végig húzta a nyakhajlatomnál, azt hittem ott esek össze a karjaiban. Közben kezeivel felfedező útra indult. 
-Mi lenne, ha magunkra csuknánk az ajtót?-nyögést elharapva tettem fel a kérdést. Nem tudom Luhan hova ment, de nem hiányzik, hogy ránk nyisson vagy bárki más.
-Ne mozdulj, cica!-engedte el fenekemet és az ajtóhoz kocogott. Cica... a szájából még ez is annyira feltüzel. Hosszú lábaival hamar vissza jött és ajkaimra tapadt. Annyira mohón falta számat, mintha többet nem érhetne hozzám. Közben a kezeimet hátára vezettem. Izmos testét kezdtem el fogdosni. Mikor lett ennyire kigyúrt? Tényleg rég voltunk már együtt, ha izmos háta is új számomra...-Túl sok a ruha, cica.  Muszáj gyors menetnek lennie.-nézett rám, vágytól égő szemeivel.-Nem akarom, hogy valaki megzavarjon minket.-nadrágja övét kezdte el piszkálni, míg én nyakát kezdtem el szívni. Egy kis figyelmeztetés iUnak... 

Luhan szemszögéből:

-Hé, haver hol vagy?-szólt a telefonba idegesen Sehun.
-Tesóó!-vigyorogtam hangján.
-Mi van veled, Luhan? Hol vagy?
-Egy bárban.-nevettem fel.
-Oda megyek. Melyikbe?
-Honnan tudjam tesóóó?-húztam el az utolsó szót, ez vicces a tesót így is lehet mondani?
-Mennyire vagy részeg?
-Én tök józan vagyok HunSe.-vigyorogva nyúltam a pulton lévő italomért.
-HunSe mi...-motyogta.-Add oda egy közeledben ülőnek a telefont!-parancsolt rám.
-Áhh, ez a beszéd kicsi HunSe.-át nyújtottam a mobilt a báron belüli dolgozó csajnak. Már jó ideje bámult tátott szájjal, most biztos elmegy nyomban, ha a haverom beveti magát. Igen, ez az én tesóm. Valamit dumáltak és a csaj visszaadta a telefont, akkor már Hun letette. Hát ennyi?
Ha Edinának ezt elmesélem, biztos nevetni fog.-Kislány, még egy kört.-mutattam üres poharamra.

A bárszékben ülve megszédültem, kicsit lehet sokat ittam, de most nagyon kellett az ital.
-Szét vagy csúszva... és egy ilyen helyre jönni...komolyan Luhan...-ült le mellém teljes bunkerben Sehun.
-Mi ez a hadviselet?-néztem rá röhögve. Hirtelen kettőt láttam belőle. Kezemmel elkezdtem hadonászni, hogy elkapjam a két Sehunt, de ide oda imbolyogtak.
-Állítsd már le magad.-nyúlt kezemért, ekkor teljesen egy lett belőle.-Ez csak elővigyázatosságból van.-nézet magára.
-Maszkban meg szemüvegben egy csaj se lesz a tiéd.
-Nekem senki nem kell.-túrt bele hajába, majd levette szemüvegét.
-Jaa... Seul kell neked.-ittam bele a félig üres poharamba.
-Ne mondj hülyeséget.-intet le.
-Kis csaj nagyon szét van csúszva, mellesleg tökre nem csíp.-nevettem fel.
-Van vér a pucájában, az tény. Ki az aki téged nem bír?!-kérdezte cinikusan.
-Edina... mikor megismertük egymást ő sem bírt.-felnevetet.
-És most bír?
-Valószínűleg nem.-ittam ki a pohár teljes tartalmát.
-Miattad lett vége, haver.
-Jó nagy hülyeség volt... a munka se jött össze.-sóhajtottam.
-Na látod ez szívás és emiatt vesztetted el a lányt, akit szeretsz.-hm..., ha Sehun tudná azt, amit én...
-Haza viszel, haver?-Bólintott. Letettem az asztalra valamennyi wont, talán többet is a kelleténél, de nem érdekel, haza akarok menni. Imbolyogva dűltem neki a mellettem elhelyezkedő pultnak. Sehun segített kijutnom a kocsiáig. Az enyém az SMnél maradt.

Az úton Sehun elmondta, hogy látta Seult sírni, szólt Jungkooknak. Végig azt magyarázta, hogy nem érti miért nem becsüli meg Seult. Sehun is olyan balfék, mint én... csak én nem engedem el azt, ami az enyém ellenben vele. Két taccsolás után, lehúzott ablakkal kezdtem vissza térni a rendes világba.

Jimin szemszögéből:

-Seul meddig lesz az SMnél?-kérdezte V.-Tökre hiányzik.
-A Big Hit elég jó pénzt kap érte, tehát, amíg jól tejelnek hagyják, hogy promózzák a dalt, majd jön az új comeback-el velünk.-ecseteli Hope.
-Honnan veszed?-kérdeztem.
-Kihallgattuk tegnap.-szólt közbe Suga.
-Hyung, szoktál ilyet?-kérdeztem vigyorogva.
-Ha már nem tudok olyan mozdulatokat táncba, mint te ilyet tudnom kell.-nevetve hallgattam. Amióta eljárunk közösen táncolni nagyon jól kijövünk. Ezzel tettük túl magunkat, amennyire túl lehet a csalódáson. Seul én és Suga. Hárman. Habár most Seul ritkábban jár, amit Suga is észrevett. Hiányzik a kislány, sokat köszönhetünk neki, ha akkor nem nyaggat minket, hogy kezdjünk el eljárni este próbálni, talán még mindig Riat siratnám. 
Még mindig hiányzik a lány, de próbálok nem gondolni rá. Suganak szoktam segíteni a saját mixtapeben vagy az új szám írásban. Közben a többiek is meg vannak. Jin egyetemre jár, aminek nagyon örülünk. Nam és SoYou egyre többet vannak itt, amit nem tudunk hova tenni vagy számírásban segít neki vagy pedig itt kezd kialakulni valami... Taehyung pedig Hope üti el az időt. Jungkook IUval szokott lenni, Seul meg az SMnél...

Mindenki elment a saját szobájába. Sugaval, ma kihagyjuk a táncot, kifárasztott mindkettőnket a zene írás. Több mindent megtudtam az alapkészítésről, komponálásról. Az ajtómat félig nyitva hagytam, igaz tök sötét van bent, de azt várom, hogy Seul haza jöjjön. Puha ágyam nagyon is kényelmes, szeretem ezt az ágyat.
-JungKook...-Seul suttogása ütötte meg fülemet.
-Mond.-hangjából is hallható, hogy fülig ér a szája. Tehát végre nekik sikerült helyrehozni a kapcsolatukat. Megkönnyebbülés.
-Nem fogunk állandóan szexelni. Ez csak...
-Oké, oké.-innen pont látom, ahogyan Jungkook az ajtónak tolja Seult. Cseszd meg, legyetek már tekintettel másokra!
-Szünet. Mindenre érvényes.-nyúl a kilincsért Seul. Szünet?
-Majd meglátjuk, cica.-cica? Mi van ezekkel? Lehet már agyamra ment a szex nélkülözése és félre hallok. Jobb, ha most hagyom őket.

Luhan szemszögéből:


-MEGJÖTTEM!-ordítottam el magam mosolyogva. Épphogy ledőltem a kanapéra a telefonom megcsörrent. Szuper! Sehun ellenőrizni akar?
-Megvagyok, haver, nyugi.-szóltam bele.
-Luhan, minden rendben van?-Erélyes férfi hang hallatán egyből felültem. Seul apja... franc!
-Elnézést uram, igen, minden rendben.
-Edina nem ébredt fel?-franc... tökre elfelejtettem.
-Nem, uram.
-Rendben. Seulnak egy szót se, vagy nem fogsz befutni sehol Luhan a zeneiparban.-megszakította a vonalat. Hm... mintha érdekelne, miután Edina velem van már ez hidegen hagy.
Bementem a hálóba, ahol Edina volt. Tudtam, hogy ma idehozzák, de miután ittam teljesen kiment a fejemből. 
-Elég késő jársz haza, mostanában mindig ezt csinálod?-nézett rám undokul. Aggódik értem? Nyilván Seul apja őt is megfenyegette, mert nem igazán akar elmenni innen, nem mintha engedhetném.-Ide érzem a pia szagát.
-Kérsz? Szerintem még van itthon valamennyi.
-Kösz meg vagyok nélküle.
-Miért mentél el Koreaból?
-Miért vagy Koreaban?-Oh erre a felállásra nem számítottam.
-Miért nem akarsz elmenni?
-Miért rád bíztak? 
-Válaszolj már Edina!
-Rég hívtál a nevemen. Mindig becéztél. Tehát veled kell itt lennem.-sóhajtott.-Seul, ugye nincs ki nagyon? és ...-hagyta abba a beszélést.
-Nem beszélhetek neked róla. De a társaságom a tiéd.
-Nem fogod neki elmondani, hogy itt vagyok, igaz?
-Nem tehetem...
-Mindig ilyen voltál Luhan, mindig.-húzta magára a takarót. Hát persze, hogy nem lesz minden, olyan mint régen volt... Hát persze, hogy leginkább azzal a Sugaval akarja tudatni, hogy vele minden oké... Hát persze... vajon tartották a kapcsolatot? áhh... akkor nem ment volna el innen. 

85. rész

-Kicsim én vagyok.-szólt bele apa a telefonba.-Megtaláltuk Edinát.-A név hallatán felcsillant a szemem és a gyomrom görcsbe rándult. Tudtam, ha valaki képes Edinát megtalálni, az apa!-Oda akarsz menni vagy hozassam ide?-Oda akarok vagy hozassa ide? Miért hol van Edina?

-M-miért?-kérdeztem rémülten.-Hol van?-hangom most már halkabb lett, Luhan lihegve figyelt, úgy látom érdekli miről van szó.

-Edina?-szólt oda nekem Luhan, bólintottam. Rohanva a telefon másik oldalához tette fülét, de inkább kihangosítottam.

-Magyarországon.-mondta ki apa egyszerűen. Magyarországon? Miért? Szó nélkül elment? Nem értem, miért pont oda? Luhan arca furcsa volt, megváltozott, össze kapkodta a cuccait, majd gyorsan kiment. Hova megy?-Itt vagy, kicsim?

-Igen.-szólaltam meg és egyszerűen nem tudtam okot találni. Edina miért pont Magyarországra ment, ennyire távol akar lenni tőlünk?

-Akkor mi legyen? Mész vagy jöjjön, habár te nem mehetsz, jobbnak látom ide hozatni.-tájékoztatott apa. Igaza van, én most nem mehetek el, hiszen elég sok mindent kellene magam mögött hagynom, ami a BTS végét jelentené, amit a fiuk sosem bocsátanának meg. Mivel én most le vagyok kötve Luhannal közös duettunk, miatt a fiuk csak próbálni járnak be a BigHithez. Mondhatnánk, hogy szünetelnek, habár Kook kevésbé, ő mindenhová megy IUval...

-Megtudnád adni a számát?-kérdeztem. Úgy látszik Luhan lelépett, tehát a próbánknak annyi.
-Figyelj, apádra ISeul...-ISeul, tehát tájékoztatni akar, mindig a nevemen hív, ha  a rosszat tettem vagy figyelmeztetni akar.- rengeteg munka van ebben a közös duettben, a forgatás hamarosan kezdődik. Semmi képen nem mehetsz el Szöulból, értve vagyok?-tisztába vagyok vele...-Mellesleg gondolom tudod, milyen kellemetlenségeket okoznál ezzel a fiuknak, a csapattagjaidnak, igaz?
-Igaz... megkapom azt a telefonszámot?-kezdtem el fel alá járkálni az üres teremben.
-Nem. Ha Edina már Szöulban lesz, megkapod.
-Tessék?-hökkenek meg.-Apa nem ebben egyeztünk meg!
-Bizonyíts, hogy megkapd azt a telefonszámot! Amint a forgatást befejeztétek rendben, megkapod. Eszedbe ne jusson, hogy elmész Magyarországra, addigra idehozatom, tehát, amíg a forgatás nem fejeződik be a vendégszeretetemet élvezi az egyik hotelben.
-Apa... te, zsarolsz engem?
-Tényközlés kicsim. Tényközlés.-hangjából érződik az elhatározottság.-Dolgozz keményen és egyél rendesen anyád nem szeretné, ha fogynál.-tette rám a telefont.
Ez még is mi a franc volt? A saját apám zsarol. Mit csináljak? Kell az a telefonszám! Beszélni akarok Edinával, hallani akarom a hangját, Suga is biztosan jobban érezné magát, de nem mondhatom el még neki... vagy elmondjam? De mit tudna tenni? semmit... Én mit tudok egyáltalán tenni? Ha most felmennék apa irodájába mérgesen, biztosan nem járnák sikerrel. De akkor hogyan érjem el, hogy megkapjam azt a telefonszámot? Még most sem hiszem el... az apám zsarol... fontosabb a munka neki, mint a lánya, hm... gratulálok, mikor kérdezte meg utoljára, hogy hogy vagyok anélkül, hogy a munkát felhozta volna? Nem hiszem, el... reszketek. Kezeimet kezdtem el figyelni, remegnek, nem állnak meg, ideges vagyok és félek. Egyszerűen semmit nem tudok csinálni annak az érdekében, hogy valamit is tudjak Edináról. A torkomban egy gombóc növekedett, amit nyeléssel próbáltam eltüntetni, szemeimet szúrják a felszínre törekvő könnycseppek. Nem sírhatom el magam! Inkább elkezdek próbálni. Megdörzsöltem a szemeim, krákogtam, majd a laptophoz mentem, ahol elindítottam a zenét. A tükör elé álltam, feltérképeztem magam, majd a megfelelő résznél elkezdtem táncolni, de Luhan, hol van?
Direkt csinálja, biztos vagyok benne, az idegemre megy!

Sehun szemszögéből:

-Hé Sehun, hova mész?-kérdezte a földön fetrengő Kai.
-Luhan, most írt egy üzenetet, hogy találkozzak vele.-mutattam a telefonomra.
-Ahh, a jó régi Luhan, szóval ezért mész el a próbánkról?-törölgeti arcáról az izzadság cseppeket Baekhyun.
-Hagyjátok már, hisz ma amúgy is szabad napunk van.-állt ki mellettem Suho.
-Akkor miért vagyunk bent?-nyöszörög Chaenyol.
-Már el is felejtettétek?-hőköl meg Suho.
-De nem is vagyunk benne mind.-érvel D.O.
-Csak Chen és Lay.-szólal meg a Laeder.
-Az egész Lay hibája, én mondtam neki, hogy ne vegye el az alsónadrágjaimat, direkt mindegyikbe bele van hímezve a nevem.-áll fel felháborodva Chen.
-Több boxerünk is hasonlít, szerinted én a nevedet fogom keresni benne?-fordul Chen felé puffogva.
-Esetleg megpróbálhatnád, igen.-helyesli mondatát Chen.-A supermenes a kedvencem, egyáltalán, mióta van olyan boxered, neked is?
-Jesszus fejezzétek már be!-szólal meg Xiumin fejét rázva.
-Unalmas, unalmas.-fujjog Kai.
-Tehát, amíg nem békülnek ki mindenki szív.-mosolyog Suho.
-És Sehun? Ő miért mehet?-háborodik fel Baekhyun.
-Bocs, hyung.-vigyorgok rá és sietek az ajtó melletti táskámért, felkaptam és már loholtam is ki.

Lépcső, lépcső, lépcső. Úgy örülök, hogy most megint a cégnél van Luhan, még ha nem is egy csapatban vagyunk, így többet tudunk találkozni, olyan minden mint régen. A próbateremhez érve, a zene hangos dübörgése kiszűrődik. Mintha Luhan tegnap, más zenét mutatott volna... Most hazudott vagy... ismerős ez a zene...
Kopogás nélkül nyitottam be, hiszen Luhan vár, akkor minek kopogjak? Az ajtó kinyitódott, a zene hangja felerősödött és a hatalmas táncteremben egyedül Seul táncolt a hatalmas tükör előtt. Ha jól látom sportmelltartót visel és hozzá illő fekete leggingset, ami teljesen rá simul testére, hasa fedetlen, haja vállára hullik és minden mozdulattal változik a formája, csak úgy, mint a helye is. Egyszer az egyik vállára esik, máskor a másikra és mikor leguggol a szeme elé kerül. A zene ismerős érzete kezd felerősödni, ekkor ugrik be, hogy ez mi számunk a "GROWL". Mosolyogva neki dűltem az ajtó félfának és, úgy figyeltem tovább. Folyamatosan figyeli magát a tükörben, néhány lépést megváltoztatott, hogy nőiesebb legyen. Mosolyom még szélesebb lett, azokat a lépéseket változtatta meg, amiket én tettem a koreoba. Tükörben lévő képét figyelem, úgy láthattam arcát, szemei könnyeznek, szipog. A zene miatt nem vettem észre viszont a tükörképén látható orra rándulásán. Miért sír? Csak bámultam és bámultam, rossz érzés futott végig rajtam, majd egy határozott mozdulattal megfordultam és bezártam magam után az ajtót. Telefonomban megkerestem Jungkook számát és dobtam neki egy üzenetet, hogy Seul ki van bukva. Nem tudom miért írtam neki... talán jobb így. Nem mondom azt, hogy hidegen hagy Seul és az érzései vagy bármi, de én kaptam lehetőséget, hogy együtt legyek vele, elszúrtam. Most pedig nem akarok Jungkook és közé állni. Jobb nem beleavatkozni szerelmi háromszögbe, inkább távolról figyelem, de nem akarok semmi rosszat Seulnak. Sóhajtva tettem meg az előző lépcsőfokokat. Egy pillanat. Luhan, akkor hol van?

Jungkook szemszögéből:

-És láttad mikor a színész nagyot nevetett, ezen?-dűlt rám vihogva IU.
-Persze.-mosolyogtam. Telefonom szólalt meg, gyorsan utána nyúltam.

" Hé, Jungkook, nem tudom mi van veled, de ha ennyire oda vagy Seulért nem hagynám magára. Próbál, és ki van bukva. Jobb lenne, ha érte jönnél. Nem tudja, hogy láttam, tehát ne szólj neki rólam. 

By:Sehun"

Szemeim végig szaladtak a sorokon, próbáltam felfogni és nem dühösnek lenni. Sehun, figyeli Seult? Nem hagyná magára? Én sem hagyom magára, csak neki is van beosztása, ahogyan nekem is és ... KI VAN BUKVA??
Telefonomat becsúsztattam zsebembe és rohantam a kabátomért, cipőmet gyorsan magamra vettem és örülten nyomkodni kezdtem a lift gombját. 
-Héé, Kookie hova mész?-IU hangja ébresztett rá, hogy még itt van. Valamiért rá is mérges voltam. Nem tudom megmagyarázni miért, de nehezteltem rá, pedig semmi rosszat nem tett. 
-Most menj haza.-szóltam oda, vissza se fordulva. Csendben maradt. Kezem pedig még mindig a lift gombját nyomkodta, az idegességem teljesen szétáradt a testemben. A lift kinyitódott, beléptem. Egy pillantással IUra néztem, aki még mindig ott állt a nappaliban ártatlan tekintettel. Gyorsan a gombokhoz nyúltam, a kezem megállt egy pillanatra, szemeim a földszint gombját mérte fel, kezem remeg, jobban mint szokott. A lift bezárult és próbáltam lenyugtatni magam. Úgy érzem cserben hagytam Seult, rég voltunk már együtt több értelemben is. Sokat próbál, sokat kell lennem IUval, amit nem bánok, hiszen élvezem a társaságát. Seulal este, olyan éjfél körül toppan be és mindig megvárom, átölelem és próbálom levenni róla a terhet, azzal, hogy nyugtatgatom, hogy szeretem, tudom, hogy aggasztja IU. De mit tehetnék?

A taxi megérkezése után a recepcióshoz érve leblokkoltam. Mit mondjak, hogy felengedjen hozzá. Közelebb léptem és szóra nyitottam a szám, de megelőzött.
-Sehun, már leszólt, hogy ide jön.-mosolygott.-Menjen csak, a második emeleten egyenesen aztán a középső ajtó jobb oldalt.-igazított el, majd illedelmesen meghajoltam, gyors mosolyt magamra erőltetve köszöntem meg, majd lift elkerülésével rohantam a lépcsőkhöz.
Az ahjumma szavait ismételgettem magamban, hogy ne tévesszem el merre kell mennem. Lihegve álltam meg a lépcső tetején. Kifújtam magam, majd siettem az ajtóhoz. Mielőtt bementem, megálltam. Lassú zene szól, már már siratós. Seul szokott ilyeneket hallgatni? Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Az idegességem elillant. 

Seul a homályos teremben ült a falnak dőlve, hangos zenét hallgatva. A tükröt bámulja és sír. Becsuktam az ajtót és odarohantam hozzá. Nem tudom miért ilyen, de egyet tudtam átakarom ölelni és dédelgetni akarom!
Amint magamhoz húztam, meglepődve rám nézett. Miért van megilletődve mikor a barátja vagyok?
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte elhaló hangon.
-A barátnőm rossz passzban van, szüksége van rám.-húztam magamhoz közelebb. Krákogni kezdett, hogy vissza kapja hangját, kezeivel szemét kezdte dörzsölni, majd felállt, ezzel kitérve az ölelésemből.
-Jól vagyok.
-Akkor miért sírtál?-álltam fel őt követve.
-Csak... elestem.-fordított nekem hátat és kikapcsolta a zenét.
-Megsérültél? Hol?-rohantam hozzá, habár tudtam nem mond igazat. Kezét kezdtem el nézni és apró csókot nyomtam rá, majd folytattam vállánál.
-Jól vagyok. Nem láthatnak meg minket Jungkook, menj el.
-Seul, ne legyél ilyen kérlek. Ha baj van mond el, beszéljük meg. Elegem van. Nem akarlak elveszíteni, azt akarom beszéljük meg miért vagy ilyen. Depressziós vagy? Szoktál találkozni Sehunnal?-gondolkoztam hangosan. Könnyes szemei elveszettséget tükrözött.
-Miből van eleged? Depressziós? Sehunnal találkozni?-ráncolta össze homlokát.-Hogy jön ide Sehun? Azt hiszed csak neked van eleged? Heh?
-Akkor mond el miből van eleged! Tisztázzuk és menjünk haza.
-Mondjuk IUból. Nem veszed észre, hogy odáig van érted? Vak vagy? Fogdos, becézget, szólj közbe, ha valami nem igaz, de azon se lepődnék meg, ha már csókolóztatok volna.-mondta undorodva.
-Csók?-hökkentem meg. Ilyet néz ki belőlem?- Seul, aranyos, hogy féltékeny vagy, de elfelejtesz valamit.
-Mit?-vágta rá egyből.
-Én egyetlen egy lányt szeretek, az pedig te vagy.-néztem szemeibe.
-Kezdem elhinni Jungkook, nagyon jól csinálod.-mondta elismerően.
-Mi bajod van Seul? Szeretlek és kételkedsz bennem?!
-Kételkednél bennem, ha valakivel bájolognák nap, mint nap és mindenki azt hinné járunk, közben minden szabadidőmet vele töltöm és a barátomnak este oda súgnám, hogy szeretlek? Ez mennyire hihető? Lassan nem tudom, megkülönböztetni, mikor vagy őszinte és mikor színészkedsz Jungkook!-hangja remegett, könnyei hullottak szemeiből, mondani valója pedig szívemig hatolt. Ennyire nem bízik bennem? Mondatai beférkőztek agyamban, egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amibe a szívem is belehasított, de kénytelen voltam feltenni, tudni akartam.

-Ez azt jeletni...hogy,...-néztem szemeibe.-szakítani akarsz?-arckifejezése mindent elárult. Vörös szemei amik kezdenek bedúzadni a sok sírástól, gyengének tüntették fel. Egyet akartam jelen pillanatban, mosolyogni látni és mindent elfelejteni és csak vele lenni.