87. rész 16+

-Nem fogod neki elmondani, hogy itt vagyok, igaz?
-Nem tehetem...
-Mindig ilyen voltál Luhan, mindig.-húzta magára a takarót. Hát persze, hogy nem lesz minden, olyan mint régen volt... Hát persze, hogy leginkább azzal a Sugaval akarja tudatni, hogy vele minden oké... Hát persze... vajon tartották a kapcsolatot? áhh... akkor nem ment volna el innen.

Seul szemszögéből:

Régen aludtam ilyen jól, mint az utóbbi órákban. Reggel kilenc óra. Ma már forgatunk, hála az égnek! Ha minden jól megy, akkor egy héten belül vége lesz. Aztán végre megkaphatom Edina számát, sőt láthatom! Egy reggeli meleg zuhany jól fog esni, mosolyogtam, ahogyan vettem le magamról a ruhákat. Beálltam a zuhanyzó alá, és megengedtem a vizet. Meleg, kellemesen égeti a bőröm, ezt a hőt még eltudom viselni, sőt nagyon is ellazít. Mintha minden terhet levenne a vállamról és gyengévé tesz, úgy érzem magam, mint a fagyi, ami a forró napon van, mintha csak elakarnák olvadni. Imádom ezt az érzést. Talán nem zuhanyoznom kellett volna. 

Unszolásomra a hajamra is ráengedtem a vizet, a tusolót feltettem a helyére, így ömlik rám tovább a meleg H2O. A víz csobogása és a mosdó felszínén elhelyezkedő telefonomból szóló zene tölti tele a fürdőt élettel. Épp a duettet hallgatom, lehet furcsának, önimádónak tűnök evégett, de csak azért hallgatom, hogy tudjam, mennyire lett jó illetve rossz, hogy hol rontottam vagy épp, hol múltam felül önmagam. A dal egyébként egy szerelmespárról szól, akik utálják egymást, de mindig összefutnak a sors... tehát, a fiú közben felfigyel a lány szépségére és szerelmet vall, de a lány elutasítja, hiszen mást szeret, de közben megkedveli a srácot, de még sem lesz happyend, hisz mást szeret. Tökéletes felállás, az utálatot legalább nem kellesz színlelnem.

-Szemeidben láttam a reménykedést, de kérlek, beby...-Hamar befejeztem Luhan részét, amikor megéreztem, valaki meztelen testét magam mögött. Már a sikítás szélén voltam, mikor befogta a számat. Melyik barom az? Csak tudnám kinyitni a szemem! Teljesen samponos lett...

-Nyugi, cica.-suttogott a fülemben Jungkook. Oh, hogy az a...

-Ohh, adok én neked, olyan cicát.-szűrtem ki a fogam között. Előrébb léptem, így kényelmesen kimoshattam a szememből a sampont, illetve hajamról is. Miután végeztem Jungkookal szembe fordultam. Meztelenül állt mögöttem. Kihitte volna..., a látvány még is tetszett, erre a gondolatra beharaptam alsó ajkam. JungKook már épp hajolt volna, ajkaimra mikor kezemmel megállítottam.-Jungkook... szünet...-köszörültem meg torkomat, nehezemre esett, de le kellett vennem a tekintetem a testéről.

-Uhm.-bólintott és ugyanúgy közeledett hozzám.-Attól még élvezhetjük egymást, nem?-vigyorgott rám. Akár egy ördög, aki a rosszra akar rávenni... Túl jól csinálja... Mielőtt ajkai hozzám értek volna elzártam a vizet, így arcomra ért ajka. Kinyitotta szemét, majd meglepődött szempárjaival találtam szemben magam. Lesokkolva állt ott, ezt kihasználva szabadultam ki, magamra csavarva a törölközöm. A zenét leállítottam, Kook elindította a vizet én pedig magára hagytam. Huuh! Legalább feltudok öltözni, anélkül, hogy rám vetné magát.

Végre összehoztunk egy, olyan napot is mikor együtt reggelizhetünk! De rég volt. Hiányoztak a srácok, hogy mind itt legyenek. Mint mindig most is a leghangosabb V és Hope oppa. Vigyorogva figyeltem őket, addig, amíg Jungkook be nem jött az ebédlőbe.Amint betette lábát, már akkor megéreztem a parfümje illatát, ami szokatlan volt mert ritkán használta. Tudom, jól hiszen ezt én vettem neki..., mindig különleges alkalmakkor fújta be magát. Még is imádtam ezt az illatot. Édes mégis férfias, egyben vonzó és ellenállhatatlan. Persze, hogy mellém ült le...,ja, igen a többiek nem tudnak a szünetünkről. Helyett foglalt és elkezdett enni. Követtem a példáját, közben beszélgettem a többiekkel. Kérdeztek a forgatásról, hogy mikor lépünk fel együtt és, hogy új albumot adunk ki. Rosszul érzem magam emiatt, hogy én nem tudok a segítségükre lenni, ebben...

Közben pedig folyton éreztem, hogy valaki figyel, már kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam. Fejem körbe forgattam, ki figyel, hát persze, hogy ő... már nem eszik, tekintetünk találkozásakor ajkai kisfiús mosolyra húzódtok. Hogy tud ennyire aranyosan kisfiús lenni, mikor egy rossz fiú?

-Ja'! Miért bámulod annyira? Ettél már?-bökte meg a mellette ülő Suga.

-Mi van mostanság veletek, minden oké?-kérdezte Mon.

-Persze!-vágta rá egyből Kook. Hazudik? Miért? Vállat vontam.

-Hallottalak titeket este.-köhögést színlelt Jimin, majd elnevette magát.

-Mit hallottál?-vontam fel szemöldököm.

-Szünet...-gondolkozott el.-Áh! Kook majd nem letepert az ajtóban, igen majd nem láttam, basszátok meg!-nevette el magát majd komoly kifejezés ült arcára.-Soha többet nem akarok ilyet látni.

-Hogy mi van?-kérdezte Jin összezavarodva.-Seul te és Kook szüneteltek és mit csináltatok majdnem?Hah?

-Jin ennyire ne akadj fent ezen, nem most vesztette el a szüzességét.-szólalt meg Nam.

-De akkor is, felvilágosítottad őket erről?

-Nem hinném JungKookot fel kéne.-nevették el magukat a többiek Jinen és rajtam kívül.

-Seul akkor is ott van!-mutatott rám.-Vigyáznunk kell rá!-csóválta rosszallón fejét Jin.

-Én mindig vigyázok rá!-mosolygott a többiekre Jungkook, közben pedig kezével simogatta a fedetlen térdem.

-Milyen Luhannal dolgozni?-kérdezte Suga.

-Hm...-nevettem el magam.-Jobban táncolsz,oppa.-kacsintottam rá.-Nem jövünk ki jól, nagy a feszültség közöttünk, próbálunk összhangba lenni, de nehéz.-sóhajtottam.

-Valamikor megint össze hozhatnánk a régi szép idők kedvéért az esti táncot.-kacsintott rám Jimin.

-Dolgozom az ügyön,oppa.-mosolyogtam rá és Sugara. YoonGi visszamosolygott rám, majd komoran a tányérára fordult, mélyen beszívtam a levegőt és azon gondolkoztam el kellene-e mondanom vagy nem? De hisz... ez az egész rajtam múlik. Ő semmit nem tud tenni, viszont hazudni sem akarok neki, de reményeket sem szeretnék ébreszteni benne. Nem tudom Edina miért ment el és hagyott itt minket olyan hirtelen. Nem tudom mit gondol, mit érez most,hiába próbálom kitalálni egyszerűen nem megy.

-Na és Baekhyun szokott látogatni?-kérdezte izgatottan V.

-Uhm.-bólintottam mosolyogva.-Mindig átjönnek és kérdez.

-Átjönnek?-kérdezte homlok ráncolva Kook.

-Uhum. Az exo, tudod...-néztem rá. Arca megkeményedett és folytatta.

-Sehun is?

-Ő is az exo tagja, nem?-kérdeztem vissza grimaszolva. Keze felfelé haladt, mivel szoknya volt rajtam hamar bugyim tetejéhez ért. Olyan hirtelen történt, hogy meg sem tudtam akadályozni. Ha most elhúzom kezét lehúzza rólam a bugyimat. Mit csináljak? Kikerekedett szemekkel figyelem Kook tekintetét. Szemei csillognak, ajkai meg vannak feszülve. Mire készül? Esküszöm ki herélem! Megegyeztünk semmi nem lesz, erre tessék játszik velem... ezt még nagyon megfogod bánni JungKook!

Kezei le fel vándoroltak, de egy ujját még mindig benne akasztotta a bugyim elejébe. Kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, hogy húzhatnám ki magam ebből a helyzetből.

-Jungkook...-erőltettem magamra egy mosolyt. Meglepődést tetetett és rám figyelt.

-Igen?-kérdezte ártatlanul.

-Beszélhetnénk a szobában?-mutattam szemeimmel az említett irányba. A többiek tovább folytatták a beszélgetést, mit sem törődve velünk.

-Menj csak előre.-mosolyodott el. Szemeimet levezettem kezére, mire elvette. A bent tartott levegőmet teljesen kifújtam. Felálltam és a szobáig mentem. A kilincshez nyúltam mikor hirtelen nekem csapódott hátulról egy test. Jungkook... 

-Menj bébi.-lihegte a nyakamba. Teljesen libabőrös lettem, amint végig csókolta kulcscsontomat. A kilincset nyomtam le mikor maga felé fordított és kívánatos ajkaival lecsapott ajkaimra. Mohóság, birtoklás és vágy volt ebben a csókban ami még inkább feltüzelt.

-Ugye tudod, édesem, hogy sohasem fogsz tudni visszautasítani?-lökött rajtam, én belé kapaszkodva tartottam meg magam, végül bekerültünk a szobába, az ajtót lábával magunkra csukta.

Az ágyra húztam magammal, kisebb birkózás után megadta magát, így én kerülhettem felé. Még mindig ruhában voltunk, de ez is volt a lényeg. Ráültem pontosan ott, ahol a férfiassága van és úgy kezdtem el rajta lassan vonaglani. Édes a bosszú, édes. Mosolyogva hajoltam ajkaira. Jungkook kezei közben fenekemre tértek rá és masszírozni kezdte velük. Nem mondom, hogy rossz volt, mert túl jó, de az előbbi miatt jó nagy leckét kell neki adnom. Egyre jobban dudorodik alattam pénisze, még egy kicsit ráteszek, hogy végig simítom rajta kezemet, párszor. Ajkaink nem szakadnak el. Jungkookból hangos nyögések szakadnak ki, ami boldogsággal tölt el. Két másodperc múlva pedig, abba hagytam és a csókunkat és befejeztem. Azt hitte csak levegő miatt szakítottam meg csatánkat, de hamar rájöhetett mikor magához húzott hogy csókoljon elhúzódtam, majd leszálltam róla.

-Seul...

-Jungkook...?-mosolyogtam rá.

-Szex?-kérdezte értetlenül. Mintha nem tudná hol van.

-Édesem, nagyon naiv vagy. Nem játszadozunk, mondtam. Szünet van.-dobtam felé egy féloldalas mosolyt.

-Seul ugye tudod, hogy van rosszabb egy féltékeny férfinál, hah?

-Na és mi az?

-Egy felizgult férfi, aki nincs kielégítve!-hangja majdnem ordibálásba ment, de még sem ütötte meg az a hangerőt.

-Én is szeretlek.-vigyorogtam rá és magára hagytam. Az ajtó előtt megálltam és hallottam Jungkook káromkodását, furcsa kevésszer hallottam káromkodni, de tetszik. Meg kell mondjam eléggé macsós. Bizonyára most magát segíti ki. Vigyorogva mentem ki a többiekhez. Nem sokára mennem kellesz a forgatásra... aigo... nem akarok. De muszáj végig csinálnom!

Luhan szemszögéből:

Délután három. Még jó, hogy ma csak hatra kell mennem. Esti jelenet lesz, tehát van időm kijózanodnom. Habár elég tűrhetően érzem magam. A kanapé nem igazán kényelmes. Nyöszörögtem párat, majd az agyam bekapcsolt és akkor vettem észre a földön vagyok. Áh, komolyan!

-Kelj már fel onnan!-jött ki a fürdőből Edina.

-Mit csinálsz?-fogtam meg fejemet, ahogyan felültem. Talán vissza szívom az előzőt, a fejem szét robban!

-Rendbe hozom magam...-ment be a hálóba.-Hozhatnál valami kaját. Éhes vagyok. Ha már fogva tartanak szeretnék normálisat enni.-mondta lenézően.

-Várj, még újra éledek!-mutattam fel neki ujjaimat.

Félórámba telt, míg összeszedtem magam. Levonszoltam magam a legközelebbi kisboltba, közben az egyik étteremből kaját vettem. Edina kedvencét, remélem kicsit megenyhül. Nem utálhat! Ha egyszer szeretett akkor még valamit csak érez irántam! 

Az esernyő kifordult a kezemből és a hideg zuhatag kezdte el áztatni csepptelen ruhám. Remek! Negyedórás  vásárlás után, teljesen elázva baktattam a lakásba. A pultra tettem a vásárolt kajákat és élelmiszereket. Kedvenc édességeiből is vettem, meg persze kávéjából.

-A kedvenc éttermedből hoztam kaját.-szóltam be a szobába, a szeme felcsillant pár perce, majd újra elsötétült. Kikullogott, leült a velem szemben lévő megterített helyre és elkezdett enni. Én is így tettem. Közben az ablakon figyelt ki. Az eső még mindig nem állt el. Sőt talán jobban esik, mint az előbb. Akár a niagara! 

Edinát elnézve magányosnak látszik. Szomorú, magányos, összetörtnek tűnik. De miért ilyen? Mennyire haragudhat rám? Miért ment el? Miért jött vissza akkor? Miért hagyja, hogy itt legyen,s nem megy el? Annyi kérdésem van... Mielőtt kérdezhettem volna a telefonom szólalt meg. SMS-t kaptam. Seultól jött.

"Elmarad a forgatás az eső miatt. Holnapra teszik át ugyan ebben az időpontban.

                                       Seul."

Széles mosoly terült szét az arcomon. Amit Edina is észrevehetett.

-Jó hír?-biccentett a telefonomra.

-Hm.-bólintottam.-Tehát kezdj el beszélni.

-Hogy érted?

-Csiripelj madárkám. Látod a pulton azokat az édességeket és kávét?-A pultra nézett, jól szemügyre vette őket, majd tekintete az enyémet vizsgálta.

-Mi van velük?

-Ha kell válaszolsz a kérdéseimre, ha nem kidobom.-vontam vállat. Elidőzött az ajánlatomon, majd válaszolt.

-Válaszolok, ha te is az enyémekre.

-Kezd érdekes lenni.-ültem fel a székben.