-M-miért?-kérdeztem rémülten.-Hol van?-hangom most már halkabb lett, Luhan lihegve figyelt, úgy látom érdekli miről van szó.
-Edina?-szólt oda nekem Luhan, bólintottam. Rohanva a telefon másik oldalához tette fülét, de inkább kihangosítottam.
-Magyarországon.-mondta ki apa egyszerűen. Magyarországon? Miért? Szó nélkül elment? Nem értem, miért pont oda? Luhan arca furcsa volt, megváltozott, össze kapkodta a cuccait, majd gyorsan kiment. Hova megy?-Itt vagy, kicsim?
-Igen.-szólaltam meg és egyszerűen nem tudtam okot találni. Edina miért pont Magyarországra ment, ennyire távol akar lenni tőlünk?
-Akkor mi legyen? Mész vagy jöjjön, habár te nem mehetsz, jobbnak látom ide hozatni.-tájékoztatott apa. Igaza van, én most nem mehetek el, hiszen elég sok mindent kellene magam mögött hagynom, ami a BTS végét jelentené, amit a fiuk sosem bocsátanának meg. Mivel én most le vagyok kötve Luhannal közös duettunk, miatt a fiuk csak próbálni járnak be a BigHithez. Mondhatnánk, hogy szünetelnek, habár Kook kevésbé, ő mindenhová megy IUval...
-Megtudnád adni a számát?-kérdeztem. Úgy látszik Luhan lelépett, tehát a próbánknak annyi.
-Figyelj, apádra ISeul...-ISeul, tehát tájékoztatni akar, mindig a nevemen hív, ha a rosszat tettem vagy figyelmeztetni akar.- rengeteg munka van ebben a közös duettben, a forgatás hamarosan kezdődik. Semmi képen nem mehetsz el Szöulból, értve vagyok?-tisztába vagyok vele...-Mellesleg gondolom tudod, milyen kellemetlenségeket okoznál ezzel a fiuknak, a csapattagjaidnak, igaz?
-Igaz... megkapom azt a telefonszámot?-kezdtem el fel alá járkálni az üres teremben.
-Nem. Ha Edina már Szöulban lesz, megkapod.
-Tessék?-hökkenek meg.-Apa nem ebben egyeztünk meg!
-Bizonyíts, hogy megkapd azt a telefonszámot! Amint a forgatást befejeztétek rendben, megkapod. Eszedbe ne jusson, hogy elmész Magyarországra, addigra idehozatom, tehát, amíg a forgatás nem fejeződik be a vendégszeretetemet élvezi az egyik hotelben.
-Apa... te, zsarolsz engem?
-Tényközlés kicsim. Tényközlés.-hangjából érződik az elhatározottság.-Dolgozz keményen és egyél rendesen anyád nem szeretné, ha fogynál.-tette rám a telefont.
Ez még is mi a franc volt? A saját apám zsarol. Mit csináljak? Kell az a telefonszám! Beszélni akarok Edinával, hallani akarom a hangját, Suga is biztosan jobban érezné magát, de nem mondhatom el még neki... vagy elmondjam? De mit tudna tenni? semmit... Én mit tudok egyáltalán tenni? Ha most felmennék apa irodájába mérgesen, biztosan nem járnák sikerrel. De akkor hogyan érjem el, hogy megkapjam azt a telefonszámot? Még most sem hiszem el... az apám zsarol... fontosabb a munka neki, mint a lánya, hm... gratulálok, mikor kérdezte meg utoljára, hogy hogy vagyok anélkül, hogy a munkát felhozta volna? Nem hiszem, el... reszketek. Kezeimet kezdtem el figyelni, remegnek, nem állnak meg, ideges vagyok és félek. Egyszerűen semmit nem tudok csinálni annak az érdekében, hogy valamit is tudjak Edináról. A torkomban egy gombóc növekedett, amit nyeléssel próbáltam eltüntetni, szemeimet szúrják a felszínre törekvő könnycseppek. Nem sírhatom el magam! Inkább elkezdek próbálni. Megdörzsöltem a szemeim, krákogtam, majd a laptophoz mentem, ahol elindítottam a zenét. A tükör elé álltam, feltérképeztem magam, majd a megfelelő résznél elkezdtem táncolni, de Luhan, hol van?
Direkt csinálja, biztos vagyok benne, az idegemre megy!
Sehun szemszögéből:
-Hé Sehun, hova mész?-kérdezte a földön fetrengő Kai.
-Luhan, most írt egy üzenetet, hogy találkozzak vele.-mutattam a telefonomra.
-Ahh, a jó régi Luhan, szóval ezért mész el a próbánkról?-törölgeti arcáról az izzadság cseppeket Baekhyun.
-Hagyjátok már, hisz ma amúgy is szabad napunk van.-állt ki mellettem Suho.
-Akkor miért vagyunk bent?-nyöszörög Chaenyol.
-Már el is felejtettétek?-hőköl meg Suho.
-De nem is vagyunk benne mind.-érvel D.O.
-Csak Chen és Lay.-szólal meg a Laeder.
-Az egész Lay hibája, én mondtam neki, hogy ne vegye el az alsónadrágjaimat, direkt mindegyikbe bele van hímezve a nevem.-áll fel felháborodva Chen.
-Több boxerünk is hasonlít, szerinted én a nevedet fogom keresni benne?-fordul Chen felé puffogva.
-Esetleg megpróbálhatnád, igen.-helyesli mondatát Chen.-A supermenes a kedvencem, egyáltalán, mióta van olyan boxered, neked is?
-Jesszus fejezzétek már be!-szólal meg Xiumin fejét rázva.
-Unalmas, unalmas.-fujjog Kai.
-Tehát, amíg nem békülnek ki mindenki szív.-mosolyog Suho.
-És Sehun? Ő miért mehet?-háborodik fel Baekhyun.
-Bocs, hyung.-vigyorgok rá és sietek az ajtó melletti táskámért, felkaptam és már loholtam is ki.
Lépcső, lépcső, lépcső. Úgy örülök, hogy most megint a cégnél van Luhan, még ha nem is egy csapatban vagyunk, így többet tudunk találkozni, olyan minden mint régen. A próbateremhez érve, a zene hangos dübörgése kiszűrődik. Mintha Luhan tegnap, más zenét mutatott volna... Most hazudott vagy... ismerős ez a zene...
Kopogás nélkül nyitottam be, hiszen Luhan vár, akkor minek kopogjak? Az ajtó kinyitódott, a zene hangja felerősödött és a hatalmas táncteremben egyedül Seul táncolt a hatalmas tükör előtt. Ha jól látom sportmelltartót visel és hozzá illő fekete leggingset, ami teljesen rá simul testére, hasa fedetlen, haja vállára hullik és minden mozdulattal változik a formája, csak úgy, mint a helye is. Egyszer az egyik vállára esik, máskor a másikra és mikor leguggol a szeme elé kerül. A zene ismerős érzete kezd felerősödni, ekkor ugrik be, hogy ez mi számunk a "GROWL". Mosolyogva neki dűltem az ajtó félfának és, úgy figyeltem tovább. Folyamatosan figyeli magát a tükörben, néhány lépést megváltoztatott, hogy nőiesebb legyen. Mosolyom még szélesebb lett, azokat a lépéseket változtatta meg, amiket én tettem a koreoba. Tükörben lévő képét figyelem, úgy láthattam arcát, szemei könnyeznek, szipog. A zene miatt nem vettem észre viszont a tükörképén látható orra rándulásán. Miért sír? Csak bámultam és bámultam, rossz érzés futott végig rajtam, majd egy határozott mozdulattal megfordultam és bezártam magam után az ajtót. Telefonomban megkerestem Jungkook számát és dobtam neki egy üzenetet, hogy Seul ki van bukva. Nem tudom miért írtam neki... talán jobb így. Nem mondom azt, hogy hidegen hagy Seul és az érzései vagy bármi, de én kaptam lehetőséget, hogy együtt legyek vele, elszúrtam. Most pedig nem akarok Jungkook és közé állni. Jobb nem beleavatkozni szerelmi háromszögbe, inkább távolról figyelem, de nem akarok semmi rosszat Seulnak. Sóhajtva tettem meg az előző lépcsőfokokat. Egy pillanat. Luhan, akkor hol van?
Jungkook szemszögéből:
-És láttad mikor a színész nagyot nevetett, ezen?-dűlt rám vihogva IU.
-Persze.-mosolyogtam. Telefonom szólalt meg, gyorsan utána nyúltam.
Szemeim végig szaladtak a sorokon, próbáltam felfogni és nem dühösnek lenni. Sehun, figyeli Seult? Nem hagyná magára? Én sem hagyom magára, csak neki is van beosztása, ahogyan nekem is és ... KI VAN BUKVA??
Telefonomat becsúsztattam zsebembe és rohantam a kabátomért, cipőmet gyorsan magamra vettem és örülten nyomkodni kezdtem a lift gombját.
-Héé, Kookie hova mész?-IU hangja ébresztett rá, hogy még itt van. Valamiért rá is mérges voltam. Nem tudom megmagyarázni miért, de nehezteltem rá, pedig semmi rosszat nem tett.
-Most menj haza.-szóltam oda, vissza se fordulva. Csendben maradt. Kezem pedig még mindig a lift gombját nyomkodta, az idegességem teljesen szétáradt a testemben. A lift kinyitódott, beléptem. Egy pillantással IUra néztem, aki még mindig ott állt a nappaliban ártatlan tekintettel. Gyorsan a gombokhoz nyúltam, a kezem megállt egy pillanatra, szemeim a földszint gombját mérte fel, kezem remeg, jobban mint szokott. A lift bezárult és próbáltam lenyugtatni magam. Úgy érzem cserben hagytam Seult, rég voltunk már együtt több értelemben is. Sokat próbál, sokat kell lennem IUval, amit nem bánok, hiszen élvezem a társaságát. Seulal este, olyan éjfél körül toppan be és mindig megvárom, átölelem és próbálom levenni róla a terhet, azzal, hogy nyugtatgatom, hogy szeretem, tudom, hogy aggasztja IU. De mit tehetnék?
A taxi megérkezése után a recepcióshoz érve leblokkoltam. Mit mondjak, hogy felengedjen hozzá. Közelebb léptem és szóra nyitottam a szám, de megelőzött.
-Sehun, már leszólt, hogy ide jön.-mosolygott.-Menjen csak, a második emeleten egyenesen aztán a középső ajtó jobb oldalt.-igazított el, majd illedelmesen meghajoltam, gyors mosolyt magamra erőltetve köszöntem meg, majd lift elkerülésével rohantam a lépcsőkhöz.
Az ahjumma szavait ismételgettem magamban, hogy ne tévesszem el merre kell mennem. Lihegve álltam meg a lépcső tetején. Kifújtam magam, majd siettem az ajtóhoz. Mielőtt bementem, megálltam. Lassú zene szól, már már siratós. Seul szokott ilyeneket hallgatni? Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Az idegességem elillant.
-Figyelj, apádra ISeul...-ISeul, tehát tájékoztatni akar, mindig a nevemen hív, ha a rosszat tettem vagy figyelmeztetni akar.- rengeteg munka van ebben a közös duettben, a forgatás hamarosan kezdődik. Semmi képen nem mehetsz el Szöulból, értve vagyok?-tisztába vagyok vele...-Mellesleg gondolom tudod, milyen kellemetlenségeket okoznál ezzel a fiuknak, a csapattagjaidnak, igaz?
-Igaz... megkapom azt a telefonszámot?-kezdtem el fel alá járkálni az üres teremben.
-Nem. Ha Edina már Szöulban lesz, megkapod.
-Tessék?-hökkenek meg.-Apa nem ebben egyeztünk meg!
-Bizonyíts, hogy megkapd azt a telefonszámot! Amint a forgatást befejeztétek rendben, megkapod. Eszedbe ne jusson, hogy elmész Magyarországra, addigra idehozatom, tehát, amíg a forgatás nem fejeződik be a vendégszeretetemet élvezi az egyik hotelben.
-Apa... te, zsarolsz engem?
-Tényközlés kicsim. Tényközlés.-hangjából érződik az elhatározottság.-Dolgozz keményen és egyél rendesen anyád nem szeretné, ha fogynál.-tette rám a telefont.
Ez még is mi a franc volt? A saját apám zsarol. Mit csináljak? Kell az a telefonszám! Beszélni akarok Edinával, hallani akarom a hangját, Suga is biztosan jobban érezné magát, de nem mondhatom el még neki... vagy elmondjam? De mit tudna tenni? semmit... Én mit tudok egyáltalán tenni? Ha most felmennék apa irodájába mérgesen, biztosan nem járnák sikerrel. De akkor hogyan érjem el, hogy megkapjam azt a telefonszámot? Még most sem hiszem el... az apám zsarol... fontosabb a munka neki, mint a lánya, hm... gratulálok, mikor kérdezte meg utoljára, hogy hogy vagyok anélkül, hogy a munkát felhozta volna? Nem hiszem, el... reszketek. Kezeimet kezdtem el figyelni, remegnek, nem állnak meg, ideges vagyok és félek. Egyszerűen semmit nem tudok csinálni annak az érdekében, hogy valamit is tudjak Edináról. A torkomban egy gombóc növekedett, amit nyeléssel próbáltam eltüntetni, szemeimet szúrják a felszínre törekvő könnycseppek. Nem sírhatom el magam! Inkább elkezdek próbálni. Megdörzsöltem a szemeim, krákogtam, majd a laptophoz mentem, ahol elindítottam a zenét. A tükör elé álltam, feltérképeztem magam, majd a megfelelő résznél elkezdtem táncolni, de Luhan, hol van?
Direkt csinálja, biztos vagyok benne, az idegemre megy!
Sehun szemszögéből:
-Hé Sehun, hova mész?-kérdezte a földön fetrengő Kai.
-Luhan, most írt egy üzenetet, hogy találkozzak vele.-mutattam a telefonomra.
-Ahh, a jó régi Luhan, szóval ezért mész el a próbánkról?-törölgeti arcáról az izzadság cseppeket Baekhyun.
-Hagyjátok már, hisz ma amúgy is szabad napunk van.-állt ki mellettem Suho.
-Akkor miért vagyunk bent?-nyöszörög Chaenyol.
-Már el is felejtettétek?-hőköl meg Suho.
-De nem is vagyunk benne mind.-érvel D.O.
-Csak Chen és Lay.-szólal meg a Laeder.
-Az egész Lay hibája, én mondtam neki, hogy ne vegye el az alsónadrágjaimat, direkt mindegyikbe bele van hímezve a nevem.-áll fel felháborodva Chen.
-Több boxerünk is hasonlít, szerinted én a nevedet fogom keresni benne?-fordul Chen felé puffogva.
-Esetleg megpróbálhatnád, igen.-helyesli mondatát Chen.-A supermenes a kedvencem, egyáltalán, mióta van olyan boxered, neked is?
-Jesszus fejezzétek már be!-szólal meg Xiumin fejét rázva.
-Unalmas, unalmas.-fujjog Kai.
-Tehát, amíg nem békülnek ki mindenki szív.-mosolyog Suho.
-És Sehun? Ő miért mehet?-háborodik fel Baekhyun.
-Bocs, hyung.-vigyorgok rá és sietek az ajtó melletti táskámért, felkaptam és már loholtam is ki.
Lépcső, lépcső, lépcső. Úgy örülök, hogy most megint a cégnél van Luhan, még ha nem is egy csapatban vagyunk, így többet tudunk találkozni, olyan minden mint régen. A próbateremhez érve, a zene hangos dübörgése kiszűrődik. Mintha Luhan tegnap, más zenét mutatott volna... Most hazudott vagy... ismerős ez a zene...
Kopogás nélkül nyitottam be, hiszen Luhan vár, akkor minek kopogjak? Az ajtó kinyitódott, a zene hangja felerősödött és a hatalmas táncteremben egyedül Seul táncolt a hatalmas tükör előtt. Ha jól látom sportmelltartót visel és hozzá illő fekete leggingset, ami teljesen rá simul testére, hasa fedetlen, haja vállára hullik és minden mozdulattal változik a formája, csak úgy, mint a helye is. Egyszer az egyik vállára esik, máskor a másikra és mikor leguggol a szeme elé kerül. A zene ismerős érzete kezd felerősödni, ekkor ugrik be, hogy ez mi számunk a "GROWL". Mosolyogva neki dűltem az ajtó félfának és, úgy figyeltem tovább. Folyamatosan figyeli magát a tükörben, néhány lépést megváltoztatott, hogy nőiesebb legyen. Mosolyom még szélesebb lett, azokat a lépéseket változtatta meg, amiket én tettem a koreoba. Tükörben lévő képét figyelem, úgy láthattam arcát, szemei könnyeznek, szipog. A zene miatt nem vettem észre viszont a tükörképén látható orra rándulásán. Miért sír? Csak bámultam és bámultam, rossz érzés futott végig rajtam, majd egy határozott mozdulattal megfordultam és bezártam magam után az ajtót. Telefonomban megkerestem Jungkook számát és dobtam neki egy üzenetet, hogy Seul ki van bukva. Nem tudom miért írtam neki... talán jobb így. Nem mondom azt, hogy hidegen hagy Seul és az érzései vagy bármi, de én kaptam lehetőséget, hogy együtt legyek vele, elszúrtam. Most pedig nem akarok Jungkook és közé állni. Jobb nem beleavatkozni szerelmi háromszögbe, inkább távolról figyelem, de nem akarok semmi rosszat Seulnak. Sóhajtva tettem meg az előző lépcsőfokokat. Egy pillanat. Luhan, akkor hol van?
Jungkook szemszögéből:
-És láttad mikor a színész nagyot nevetett, ezen?-dűlt rám vihogva IU.
-Persze.-mosolyogtam. Telefonom szólalt meg, gyorsan utána nyúltam.
" Hé, Jungkook, nem tudom mi van veled, de ha ennyire oda vagy Seulért nem hagynám magára. Próbál, és ki van bukva. Jobb lenne, ha érte jönnél. Nem tudja, hogy láttam, tehát ne szólj neki rólam.
By:Sehun"
Szemeim végig szaladtak a sorokon, próbáltam felfogni és nem dühösnek lenni. Sehun, figyeli Seult? Nem hagyná magára? Én sem hagyom magára, csak neki is van beosztása, ahogyan nekem is és ... KI VAN BUKVA??
Telefonomat becsúsztattam zsebembe és rohantam a kabátomért, cipőmet gyorsan magamra vettem és örülten nyomkodni kezdtem a lift gombját.
-Héé, Kookie hova mész?-IU hangja ébresztett rá, hogy még itt van. Valamiért rá is mérges voltam. Nem tudom megmagyarázni miért, de nehezteltem rá, pedig semmi rosszat nem tett.
-Most menj haza.-szóltam oda, vissza se fordulva. Csendben maradt. Kezem pedig még mindig a lift gombját nyomkodta, az idegességem teljesen szétáradt a testemben. A lift kinyitódott, beléptem. Egy pillantással IUra néztem, aki még mindig ott állt a nappaliban ártatlan tekintettel. Gyorsan a gombokhoz nyúltam, a kezem megállt egy pillanatra, szemeim a földszint gombját mérte fel, kezem remeg, jobban mint szokott. A lift bezárult és próbáltam lenyugtatni magam. Úgy érzem cserben hagytam Seult, rég voltunk már együtt több értelemben is. Sokat próbál, sokat kell lennem IUval, amit nem bánok, hiszen élvezem a társaságát. Seulal este, olyan éjfél körül toppan be és mindig megvárom, átölelem és próbálom levenni róla a terhet, azzal, hogy nyugtatgatom, hogy szeretem, tudom, hogy aggasztja IU. De mit tehetnék?
A taxi megérkezése után a recepcióshoz érve leblokkoltam. Mit mondjak, hogy felengedjen hozzá. Közelebb léptem és szóra nyitottam a szám, de megelőzött.
-Sehun, már leszólt, hogy ide jön.-mosolygott.-Menjen csak, a második emeleten egyenesen aztán a középső ajtó jobb oldalt.-igazított el, majd illedelmesen meghajoltam, gyors mosolyt magamra erőltetve köszöntem meg, majd lift elkerülésével rohantam a lépcsőkhöz.
Az ahjumma szavait ismételgettem magamban, hogy ne tévesszem el merre kell mennem. Lihegve álltam meg a lépcső tetején. Kifújtam magam, majd siettem az ajtóhoz. Mielőtt bementem, megálltam. Lassú zene szól, már már siratós. Seul szokott ilyeneket hallgatni? Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Az idegességem elillant.
Seul a homályos teremben ült a falnak dőlve, hangos zenét hallgatva. A tükröt bámulja és sír. Becsuktam az ajtót és odarohantam hozzá. Nem tudom miért ilyen, de egyet tudtam átakarom ölelni és dédelgetni akarom!
Amint magamhoz húztam, meglepődve rám nézett. Miért van megilletődve mikor a barátja vagyok?
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte elhaló hangon.
-A barátnőm rossz passzban van, szüksége van rám.-húztam magamhoz közelebb. Krákogni kezdett, hogy vissza kapja hangját, kezeivel szemét kezdte dörzsölni, majd felállt, ezzel kitérve az ölelésemből.
-Jól vagyok.
-Akkor miért sírtál?-álltam fel őt követve.
-Csak... elestem.-fordított nekem hátat és kikapcsolta a zenét.
-Megsérültél? Hol?-rohantam hozzá, habár tudtam nem mond igazat. Kezét kezdtem el nézni és apró csókot nyomtam rá, majd folytattam vállánál.
-Jól vagyok. Nem láthatnak meg minket Jungkook, menj el.
-Seul, ne legyél ilyen kérlek. Ha baj van mond el, beszéljük meg. Elegem van. Nem akarlak elveszíteni, azt akarom beszéljük meg miért vagy ilyen. Depressziós vagy? Szoktál találkozni Sehunnal?-gondolkoztam hangosan. Könnyes szemei elveszettséget tükrözött.
-Miből van eleged? Depressziós? Sehunnal találkozni?-ráncolta össze homlokát.-Hogy jön ide Sehun? Azt hiszed csak neked van eleged? Heh?
-Akkor mond el miből van eleged! Tisztázzuk és menjünk haza.
-Mondjuk IUból. Nem veszed észre, hogy odáig van érted? Vak vagy? Fogdos, becézget, szólj közbe, ha valami nem igaz, de azon se lepődnék meg, ha már csókolóztatok volna.-mondta undorodva.
-Csók?-hökkentem meg. Ilyet néz ki belőlem?- Seul, aranyos, hogy féltékeny vagy, de elfelejtesz valamit.
-Mit?-vágta rá egyből.
-Én egyetlen egy lányt szeretek, az pedig te vagy.-néztem szemeibe.
-Kezdem elhinni Jungkook, nagyon jól csinálod.-mondta elismerően.
-Mi bajod van Seul? Szeretlek és kételkedsz bennem?!
-Kételkednél bennem, ha valakivel bájolognák nap, mint nap és mindenki azt hinné járunk, közben minden szabadidőmet vele töltöm és a barátomnak este oda súgnám, hogy szeretlek? Ez mennyire hihető? Lassan nem tudom, megkülönböztetni, mikor vagy őszinte és mikor színészkedsz Jungkook!-hangja remegett, könnyei hullottak szemeiből, mondani valója pedig szívemig hatolt. Ennyire nem bízik bennem? Mondatai beférkőztek agyamban, egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amibe a szívem is belehasított, de kénytelen voltam feltenni, tudni akartam.
-Ez azt jeletni...hogy,...-néztem szemeibe.-szakítani akarsz?-arckifejezése mindent elárult. Vörös szemei amik kezdenek bedúzadni a sok sírástól, gyengének tüntették fel. Egyet akartam jelen pillanatban, mosolyogni látni és mindent elfelejteni és csak vele lenni.
Amint magamhoz húztam, meglepődve rám nézett. Miért van megilletődve mikor a barátja vagyok?
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte elhaló hangon.
-A barátnőm rossz passzban van, szüksége van rám.-húztam magamhoz közelebb. Krákogni kezdett, hogy vissza kapja hangját, kezeivel szemét kezdte dörzsölni, majd felállt, ezzel kitérve az ölelésemből.
-Jól vagyok.
-Akkor miért sírtál?-álltam fel őt követve.
-Csak... elestem.-fordított nekem hátat és kikapcsolta a zenét.
-Megsérültél? Hol?-rohantam hozzá, habár tudtam nem mond igazat. Kezét kezdtem el nézni és apró csókot nyomtam rá, majd folytattam vállánál.
-Jól vagyok. Nem láthatnak meg minket Jungkook, menj el.
-Seul, ne legyél ilyen kérlek. Ha baj van mond el, beszéljük meg. Elegem van. Nem akarlak elveszíteni, azt akarom beszéljük meg miért vagy ilyen. Depressziós vagy? Szoktál találkozni Sehunnal?-gondolkoztam hangosan. Könnyes szemei elveszettséget tükrözött.
-Miből van eleged? Depressziós? Sehunnal találkozni?-ráncolta össze homlokát.-Hogy jön ide Sehun? Azt hiszed csak neked van eleged? Heh?
-Akkor mond el miből van eleged! Tisztázzuk és menjünk haza.
-Mondjuk IUból. Nem veszed észre, hogy odáig van érted? Vak vagy? Fogdos, becézget, szólj közbe, ha valami nem igaz, de azon se lepődnék meg, ha már csókolóztatok volna.-mondta undorodva.
-Csók?-hökkentem meg. Ilyet néz ki belőlem?- Seul, aranyos, hogy féltékeny vagy, de elfelejtesz valamit.
-Mit?-vágta rá egyből.
-Én egyetlen egy lányt szeretek, az pedig te vagy.-néztem szemeibe.
-Kezdem elhinni Jungkook, nagyon jól csinálod.-mondta elismerően.
-Mi bajod van Seul? Szeretlek és kételkedsz bennem?!
-Kételkednél bennem, ha valakivel bájolognák nap, mint nap és mindenki azt hinné járunk, közben minden szabadidőmet vele töltöm és a barátomnak este oda súgnám, hogy szeretlek? Ez mennyire hihető? Lassan nem tudom, megkülönböztetni, mikor vagy őszinte és mikor színészkedsz Jungkook!-hangja remegett, könnyei hullottak szemeiből, mondani valója pedig szívemig hatolt. Ennyire nem bízik bennem? Mondatai beférkőztek agyamban, egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amibe a szívem is belehasított, de kénytelen voltam feltenni, tudni akartam.
-Ez azt jeletni...hogy,...-néztem szemeibe.-szakítani akarsz?-arckifejezése mindent elárult. Vörös szemei amik kezdenek bedúzadni a sok sírástól, gyengének tüntették fel. Egyet akartam jelen pillanatban, mosolyogni látni és mindent elfelejteni és csak vele lenni.
De szomorú rész :'(
VálaszTörlésCsak ne szakítsanak!!!