73. rész +18

-Iszonyat jó tested van.-simít végig kezemen. Én pedig csak állok, mit keres Jungkook fél pucéran a szobámban? Hol van Edina?


-Nem akarod letesztelni az én...
-Jungkook!-vágok szavába. Ő pedig egyre csak közelebb jön.
-Seul, nagyon kívánlak.-harapja be alsó ajkát. Szavaira egész testem megremeg.-Tudod, nagyon kényeztetnélek.-suttogja ajkai pedig egyre közelebb kerülnek fülemhez.-Emlékszel, mikor rám nyitottál és Harara mikor épp szexeltünk?-Elgondolkozom mondatán és valami rémlik. Igen! Épp, akkor szexeltek mikor Jungkooknak akartam szólni. Valamiért elönt a féltékenység és egyre idegesebb leszek.-Hm... szóval már is kívánsz igaz?-nyom egy puha csókot fülem alá a nyakamra. Meleg ajkai lassan váltak el bőrömtől.-Csak csókolj meg, kicsim és megtapasztalhatod milyen jól jársz velem.-hajol ajkaimhoz. Még csak leheletnyi távolság sincs meg szánk között. Még sem ér össze ajkunk. 


Jungkook szemszögéből:

Egy csók. Csak egyetlen egy csók. Vagy egy szájra puszi. Nekem bármi elég, csak bizonyosodjak meg róla, hogy te is akarod Seul. Most jöttem ki a zuhany alól, de egész testem ég. Testemről minden vízcsepp eltűnt. Érzem, ahogyan a törölköző alatt lévő férfiasságom keményedik, de hiszen egy fehérneműben áll előttem a szerelmem. Igen a szerelmem, aki az őrületbe kerget.
Gondolataimból a valóságba két puha ajak zökkentett vissza. Szemeim a kétszeresére nőttek. Seul megcsókolt. Kicsim, el sem tudod hinni mennyire boldoggá tettél! Elváltak ajkaink, kicsit hátrébb lépett és csodálkozva nézett rám.

Seul szemszögéből:

Olyan puhák ajkai, de nem csókolt vissza. Ő mondta, hogy csókoljam meg és ő nem is viszonozza? Miféle játékot akarsz velem játszani Jungkook?
-Seul, én...-szólal meg. Kíváncsian hallgatlak Kook.-nagyon boldog vagyok.-vigyorog rám. Majd megteszi a köztünk lévő két lépést és teljes testével falnak szorít. Szerencse, hogy nem a szekrénynek, akkor mind ketten estünk volna. Két kezemet nyaka köré fontam és fekete íriszeit vizsgáltam. Csodálatos szemei vannak, olyan, amibe bele lehet szeretni.-Biztos vagy benne, hogy akarod?-lehel rá ajkamra.

Jungkook szemszögéből:

Nem vártam meg reakcióját túlságosan is kívánom. Egyszerűen nem kellene ennyire rámenősnek lennem, de  nem bírom vissza fogni magam. Egyik kezemet derekára tettem, másikat nyakára és úgy húztam ajkaimra. Persze egyből reagált is tettemre és mozgatni kezdte ajkait. Derekát fogva húzni kezdtem magammal az ágy felé, ajkaink nem szakadt el egymástól ő pedig hűségesen engedte, ám ez idegtépőnek tűnt, mikor minden lépésnél combja merev nemiszervemhez ért, így egy határozott mozdulattal az ölembe kaptam.

-Mit csinálsz?-szakítja meg mosolyogva csókunkat.
-Mennyire kívánsz?-mosolyogtam rá.
-Játszani akarsz?-néz testére, arcára pedig egy magabiztos mosolyt fest.
-Nem is tudom, hagyjuk későbbre. Most minden pillanatot ki akarok veled élvezni.-csókolom meg nyakát.

Suga szemszögéből:

-Kész is vagy?-kérdezi a szobatársam. Hümmögtem válaszul egyet és tovább törölgettem a hajamat.-YoonGi... nem vennél fel valamit?-szólal meg, tekintetét pedig végig futtatja fedetlen mellkasomon.
-Persze.-válaszolom ellenkezés nélkül. Lehajolok bőröndömhöz és keresni kezdek egy boxert és egy pólót.
-Valami rosszat mondtam?-halkul el félénk hangja.
-Nem tudok róla.-megyek a fürdőbe vissza.

Amint beértem a tükörbe végig néztem magamon. Majd egy hatalmas mosoly kúszott arcomra.
-Bevette!-suttogtam magamat nézve vigyorogva.-Így tovább Min YoonGi! Legalább már érdeklődik felőlem. De ez kicsit szánalmas, hogy ezt magammal beszélem meg.-nézem még mindig a tükörképemet.

NamJoon szemszögéből:

-Hé Jin akkor most mi legyen? Ajándékozás vagy kezdjük el rendezni V szülinapját?
-Hm... Van olyan állapotba, hogy bulizzon?-kérdezi letörten.
-Egy buli csak jót tehet.-húzom félmosolyra szám.
-Ti meg mit csináltok?-jön be hozzánk Hoseok.-Nem gyakoroltok?
-Nem.-válaszoljuk egyszerűen.
-Szerinted ajándékozzunk vagy Taehyung szülinapját kezdjük el rendezni?-kérdezi Jin Jhopetól.
-Hm... Nem tudom.-néz ránk szomorúan.-Eléggé maga alatt van...
-Bora?-sóhajt Jin.
-Hm.-bólint Hope.-Leitta magát és ordibált. Felvittem a tetőre, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Kaját is tömtem bele, már úgy ahogy jól van. De a józanságtól távol áll.
-Majd én beszélek a fejével.-tápászkodom fel az ágyról.
-Jó ötlet ez?-áll fel a fotelból Jin.
-Miért ne lenne?-nézek rá.
-A múltkor is beszéltél Jungkookal és csurom vizesen jöttetek a dormba vissza.-magyarázza összeráncolt szemöldökkel.-Egyáltalán mit csináltatok akkor?
-Ezt csak Kook tudja.-tör belőlem ki a nevetés, hát igen ez egy szép történet, hogy mi miért is vizesen mentünk vissza, de Jungkook megkért senkinek ne mondjam el, mert neki eléggé kínos volt a szitu.
-Menni akartál nem?!-néz az ajtóra majd rám idegesen Jin. Mindig ezt csinálja, ha valamiből ki hagyjuk. Bocs, Jin, de ez addig titok marad, amíg Jungkook nem mondja el maga.
-A szobájában van?-nézek a minket figyelőre.
-Hm.-bólint én pedig szépen magukra hagyom őket, remélem Jhope jól kifárasztja Jint és akkor eszik, akkor pedig mindenki örül.

-Kicsi Tae, bent vagy?-kopogok ajtaján. Nem válaszol. Csinált volna magával valamit?-Taehyung, bemegyek.-kopogok egy utolsót, de nem szól. Magammal hoztam az ajtóhoz a kártyát még szerencse, hogy a menedzser adott mindegyikhez, de vajon Jhopehoz hogy került? Mielőtt kiléptem volna a kezembe nyomta... de miért volt nála?

-V minden oké?-kérdezem ahogy beértem az ágyon ülőtől.
-Kim NamJoon-mondja elmélyített hangon nevemet, még is vigyorog.
-Ember, mire jó ez?-foglalok helyett az ágya szabad területén.-Jimin hol van?-nézek rá a szomszédos ágyra.
-Egy csajjal dug.-szipog, de még mindig vigyorog.
-Mi?-kérdezem, mintha nem hallottam volna.
-Közösülnek. Sex. Szeretkeznek.
-Áh, és erről ÉN miért nem tudok? Milyen csaj? Fan? Antifan? Amerikai? Mióta vannak együtt?
-Ya! Ya! Ya! Most miattam vagy itt vagy amiatt a kúrógép miatt?-mutat rám egy piás üveggel, majd beleiszik.
-Honnan szedted?-kapom ki a kezéből.
-Idol vagyok. Mit nem tudnák megszerezni?
-Ha annyira idolnak tartod magad, akkor ideje lenne felöltöznöd. Gyere elmegyünk valahova!-állok fel az ágyról, majd szembefordulok vele.
-Hyung, én nem akarok sehova menni...
-Ember majd nem ide hánytál. Ha siránkozol jó lesz? Mellesleg Amerikában vagyunk.
-Hyung, elakarsz raboltatni?-mászik le az ágyról.
-Van egy itteni haverom, még sulis koromban ismertem meg. Egy évet itt töltöttem, szóval valamennyire ismerem a várost. Mellesleg nem hinném, hogy valamelyik ARMYnak is kellenél így.-fintorgok látványán.-Bűzlesz a piától, de a kinézeted pocsék. Fighting Ulzzang, ma szórakozunk kicsit!-vigyorgok rá.

Jungkook szemszögéből:

Seul hagyd már abba... Ajkai hasam alján vannak és, ahogy haladunk lejjebb is akar menni, de ezt még most nem fogom neki engedni. Fejét mindkét kezemmel felhúztam  ajkamra. A fehérneműi már rég a földön hevernek és már egy jó ideje az ágyat birtokoljuk. Ő pedig azóta engem kényeztet puha ajkaival.

-Rossz kislány vagy.-harapom meg alsó ajkát és gyorsan fordítok helyzetünkön kezemet a bugyitól megszabadított területre csúsztattam. Ajkaimat pedig ajkaira helyeztem. Szívem egyre hevesebben ver, Seul is egyre vadabban kezdi csókolni számat.
-Áh-szakad el ajkamtól és édes nyögése megsokszorozódik, kezemet egyre gyorsabban mozgatom nemiszervén. Teste vonaglani kezd alattam.
-Nem kisasszony nem mész el!-veszem el kezemet, csukott szemei pedig egyszerre pattannak ki. Kezével ránt egyet törölközőmön, ami leesik. Seul ledobja az ágyról és próbálja szemügyre venni.-Szóval nagyobb, mint a Sehuné, mi?-diadalmasan nézek rá. Mellkasa és légzése gyors.
-Sehuné nagyobb.-suttogja fülembe, majd rám mosolyog amolyan "vesztettél" arckifejezéssel. Szóval a Sehuné nagyobb...
-Szedsz gyógyszert?-motyogom el.
-Uhm.-bólint. Én pedig kezemmel megfogom farkamat és Seulhoz érintem.
-Majd meglátjuk Sehun van-e olyan jó, mint én.-nyalom meg ajkát, majd egy szűzi csókot nyomok ajkaira és belehatolok. A hirtelen tettemre felsikít én, pedig refleksz szerűen megállok. Milyen meleg belül is, olyan vagyok akár egy elsős diák, aki izgul az első napja miatt, ilyen érzést vált ki belőlem. Lenézek rá, és a boldogság önt el, ahogy így látom Seult. Kócos haja, vágytól csillogó szemei és piros duzzadt ajkai, amik felém közelítenek. 

-Csináld.-nyöszörög én pedig lassan elkezdek mozogni benne. Minden mozdulatomra nyögéssel reagál, ami még jobban felizgat. Mennyit álmodtam erről a percről istenem... Végre az enyém! Soha nem engedem el! Nyakát újra csókolni kezdem, majd inkább Seul ajkaira térek és gyorsabban kezdek el mozogni.

NamJoon szemszögéből:

-Hyung, ezek honnan vannak?-nézi a táskám tartalmát V.
-Tudod, hogy kell használni?-nézek rá.
-Uhm. Megtanították a no more dream japán verziója mv-hez. Nem emlékszel?-vesz ki az egyik festékszóró sprayt. Én is ki veszek egyet majd a falra kezdem fújni egy X-et megrajzolva.

-Jó, mi?-néz rám V, majd folytatja amit elkezdett.

Csend van. Egyedül V spraye ad hangot ennek a csendes helynek. Vigyorogva csinálja. Végre boldognak tűnik. 
-Hé, ezek kik?-áll meg két kigyúrt amerikai a utca elején. Felénk kezdenek el sétálni, úgy látom az egyiknél van valamilyen ütő. Baseball?
-Hé!-Fogom meg V kabátját.-Ha azt mondom kettő fuss!-súgom neki. Lassan lenyúltam a táskához.-Egy.-majd újra kiegyenesedtem a két srác mérgesen gyorsított tempóján.-Kettő!-ordítom, majd húzom magammal Vt.

Mindketten futunk nyomunkban a két sráccal. V állandóan hátra figyel. Megfogtam kabátját és húzni kezdtem, hogy csak az utat nézze. A végén elkapnak és jól megvernek minket.

-Fuss, te hülye!-ordítok rá. 
Már azt se tudom hol vagyunk. De jelen pillanatba csak élve ússzuk meg!

-Gyere!-fogom meg csuklóját és magammal rántom.-Taxi!-szerencse, hogy a két srác már kifulladt és épp egy útra futottunk. A taxi megállt. Mindketten beültünk, majd lihegve elmagyaráztam a sofőrnek angolul, hogy hova vigyen és az autóval el indult a szálloda felé.

-Ez jó volt, hyung!-vigyorog rám.-Csináljunk ilyet máskor is.-lihegi.
-Egy kis testedzés nem árt.-köhögök.-Csak érjünk vissza!-hajtom fejemet hátra.-Jinnek erről egy szót se!-nézek rá, ő pedig vigyorogva bólogat.

Seul szemszögéből:

-Ohh, O-ott!-kezemmel teljesen kikarmoltam Jungkook hátát, de mit csináljak, ha ő ennyire... áhh, már gondolkodni sem tudok, mintha, minden lökéssel megakarna ölni, jó értelemben. Akár a menny. 
-Eme-eld meg kics-it a de-rekad.-lihegi fülembe. Csinálom, amit mond és szemeim kétszeresére növekszenek. Tud még ennél is mélyebben bennem lenni?
Testünk felvette folyamatos menet ritmusát. Jungkook nem lassít, hanem ugyan olyan erősen és közepes tempóban lök rajtam. Újra és újra. Én minden lökésnél mélyebben hátába fúrom körmöm, ő pedig minden egyes tettemre felmordul.
-Mé-ég, egy ki-csit. Ott!-lihegem és érzem, hogy hamarosan a mámorban fogok úszni.
Ez pedig hamar be is következett. Jungkookal egyszerre mentünk el, lihegve rogyott rám. Izzadt testünk ragadt egymáshoz, mintha csak mézzel kentek volna össze minket. Feje nyakam mellett pihen. 
Mi volt ez az érzés? Más, mint Sehunnal. Ez az egész szeretkezés sokkal másabb volt. Izgalmas. Szenvedélyes. És... és... valami más is, egész testünk összhangban volt. 

-Lefürödjünk együtt?-indul a fürdőbe Jungkook vigyorogva.-Nagyon jó az akusztika, jobban hallhatnám a hangod mikor...
-Süti!-szólok rá erélyesen. Közbe az arcom teljesen ég, remélem nem vette észre, hogy zavarban érzem magam. Hozzám sétál és megsimogatja az arcom.
-Tudod mikor hívtál így utoljára?-mosolyog rám.
-Igen.-hajtom le fejemet.
-Szeretlek.-húz magához és erősen karjaiba von.

Suga szemszögéből:

-Alszol?-kérdezem a teljesen sötét szobában fekvőtől.
-hm...-motyogja halkan.
-Lenne kedved holnap eljönni velem valahova?-fordulok az ő ágya irányába. Hiába nem láthatom a sötét miatt, így közelebb érzem magamhoz.
-Hm...-válaszolja. Egy hatalmas mosoly terült szét arcomon boldogsággal megtelve hunytam le szemeimet.

-Álmodj szépeket... szerelmem!-suttogtam el az utolsó szót.

72. rész

Jungkook szemszögéből:

Nem tudom, mi volt Seul szándéka, azzal, hogy felhozta Sehunt, főleg, hogy a farka méretét...
Kicsi Seul, engem nem fogsz megtéveszteni! Szeretsz. Vagy is remélem, én pedig mindent bele fogok adni, hogy végleg magam mellett tudjalak. Kerül, amibe kerül! Igen! Valahogy el kellene intéznem, hogy Seul velem kerüljön egy szobába...

-Pár perc és itt vagyok csak ki ugrok a mosdóba.-hagyja ott a bőröndjét Seul Edina mellett. Ez az!
Gyorsan  oda rohantam hozzá, ami őt egyáltalán nem érte váratlanul. Vigyorogva várt.
-Szóval?-kérdezte hatalmas mosollyal.
-Kérhetnék egy hatalmas szívességet?-simítottam végig tarkómon.
-Csak tessék.-támaszkodik neki Seul bőröndjének.
-Cserélnél velem szobát?-nézek rá kis kutya szemekkel, mire arcáról le fagy a mosoly. Na jó, lehet ez egy lehetetlen kérés volt?
-Huh... igazából... -Na, Edina ne csináld ezt! Seul is örülne neki. Az elején még nem, de utána már igen.-jó. De, ha Seul hisztizni fog a te hibád lesz!-néz rám össze szorított szemekkel. Ez az!
-Azt, hiszem ez a legkevesebb.-mosolygok rá.-Hanyas a szobátok?
-200-adja át a szoba kártyát én, pedig szépen vissza nyújtom.
-Menjen Seul előre, majd utána megyek. De jobb lesz, ha megyek mielőtt meglátna.-indulnák vissza Taehyung és Sugahoz, de Edina utánam szól.
-Hanyas a szobád Jungkook?
-203-mosolygok rá. Talán ez hyung hasznára is fog válni. Gyorsan vissza is mentem hozzájuk, mielőtt Seul kijött volna a mosdóból.

-Miért beszéltél Edinával?-Suga tekintete, olyan akár egy vérebé, aki a zsákmányát akarja megvédeni.
-Hyung, nagyon hálás leszel nekem.-mosolygok rá.
-Mit csináltál már?-kérdezi Taehyung. Suga érdeklődő tekintete is rám tapad.
-Seulal leszek egy szobába.-jelentem ki büszkén.
-Nekem ez miért jó?
-Mivel, te velem lennél, hyung. Edina, pedig beleegyezett, hogy cseréljünk.
-M-mi?-dadogja el mosolyogva.
-Jaj haver, Seul nagyon kifog akadni.-veregeti meg a vállamat Tae.
-Meglehet, de tudom, hogy örülni fog neki. Még egyszer nem veszi el tőlem senki!
-Megszereztem Edinát!-mondja mosolyogva Suga, mintha magának bizonygatná a tényt.
-Csak egy szobába fogtok aludni, hyung, a szíve nem a tiéd.-túr a hajába V.
-Te csak törődj azzal, hogy össze rakod az összetört szíved.-hagy minket magunkra Suga. Ahogy látom, Seul is felment a szobájába. Edina pedig itt lent van. Remélem nem mondta el neki, hogy velem lesz. Én akarom közölni vele ezt az öröm hírt.
-Hé, Kook...-néz rám könnyes szemekkel Taehyung. Bele kezd a mondatába, de nem folytatja csak néz.

-Hyung, minden rendben?-megyek hozzá közelebb.-Ez az aula, el ne sírd magad! Az újságírók még azt fogják hinni megbántottalak.-ölelem meg. Tudom, hogy nehéz neki feldolgozni a szakítást. Én is átmentem jó páran, de, egyedül egy szakítás küldött teljesen padlóra, mert őt szerettem is, és még mindig szeretem... Seult.-Menjünk fel!-húzom magammal a lift felé a csomagjainkkal együtt. A fenébe, hogy a többiek már felmentek! Edinának, intettem, hogy felmehet Sugahoz.


Seul szemszögéből:

Hol van már Edina? Én már minden ruhám kipakoltam. Ami azt illeti egy zuhany is rám férne. De miért egy ágy van a szobába? Azt hittem a menedzsershi külön ágyasat kért nekünk.

A forró víz lemossa testemről az összes rám ragadt aggodalmat. Teljesen gyengévé tesz. Leszívja minden energiámat.
Jó fél órás fürdés után, veszem rá magam a kijövetelre. A fürdő teljesen párás és meleg, akár egy szauna.
Gyorsan magamra csavarom a magammal behozott törölközőt és kisietek a meleg helységből.
Az ágyra dűlök és próbálok pihenni. Még csak felöltözni sincs kedvem.

Az ajtó nyitódott, én pedig a csukva tartott szemeimet nem voltam hajlandó kinyitni. Úgy is tudtam ki az, akkor meg, minek erőltessem meg magam?
-Egy ágy van csak. Gondolom Luhan nem díjazná, ha rám másznál, szóval maradj a térfeleden.-paskolom meg a szabad területet. Érzem, ahogy az ágy besüpped, a szemeim mintha kősziklák lennének. Nem tudom, mi okozza ezt a nehézséget szemeimen, de egyszerűen kezd elnyomni az álom. Pedig még fel kellene öltöznöm...

Jungkook szemszögéből:

Egy szál törölköző, édes? Komolyan? Én eddig is kívántalak, de, így túlságosan is próbára teszel. Ahogy észrevettem, azt hiszi Edina vagyok. Különben már ordibált volna.
Lefeküdtem mellé és néztem a gyönyörű arcát, meg lehet, hogy kicsit a testét is, de a törölköző sokat takart így, nem nagyon láttam a lábain és a karjain mást.
Jobb lesz, ha megnézem Taehyungot, hogy minden oké-e vele. Felálltam és az én oldalamon lévő paplant Seulra tettem. Meg ne fázz nekem, kicsim!


Suga szemszögéből:

Egyre jobban izgulok. Hol van már Edina? Az elején nagyon is akartam, hogy egy szobában legyünk, de most percről percre idegesebb vagyok. 

Nyílik az ajtó és végre itt van ő. Bőröndje betuszkolásával foglalkozik, így még csak rám sem nézett. Egy nagy levegő vétel után behúzza majd szét terül az ágyam melletti ágyon. Mondta, a menedzser, hogy külön ágyas szobák lesznek, de most valahogy jobban örültem, volna egy franciának.
A plafont csodálja, közben pedig a levegőjét cseréli. Én pedig csodálom, ahogyan telt ajkát beharapja.
Lassan fordul felém, jó pár másodpercig figyel, majd elmosolyodik.
-Szóval Jungkook veled lett volna egy szobába?-mosolyog.-Micsoda, peched van, nem igaz? Végül egy szobába kerültünk.-nevet fel.
-Remélem, nem baj vagy is... szóval, ugye...-mosolygok rá, ami vicsorításba ment át. Egyszerűen már azt sem tudom mit akartam mondani.

-Engem nem zavar.-von vállat.-Remélem Jungkook és Seul végre együtt lesznek.-sóhajt.

-Ennyire bírod Jungkookot?-Meglehet, hogy talán tetszik neki?

-Rendes srácnak tartom.-bólogat.-Seulhoz illik. Remélem összejönnek.

-Szóval akkor neked... nem tetszik?

-Micsoda?-nevet fel hangosan.

-N-ne haragudj én...

-Nem az esetem. Amúgy is ott van nekem Luhan, nagyon szeretem őt.-mosolyog rám. Hát persze... Luhan.

-Hát persze...-húzom mosolyra a szám.-Én most... elmegyek megnézem RapMonékat...-csoszogok az ajtóhoz.

-Rendben.-válaszolja. Az előbbi jó kedvem szinte teljes fordulattal szált el. Edina, miért kellett ennyire a fejembe férkőznöd? Másra sem tudok gondolni... csak rád. Neked pedig barátod van, akit szeretsz...

Jungkook szemszögéből:

-Biztos minden oké?-nézem az ágyán fekvőt.

-Miért mi van Taehyungal?-kérdezi Jimin, aki a ruhái közt válogat.

-semmi-szólal meg V.-Kook hagyj már ezzel, oké?-förmed rám. Most meg mi baja? -Menj vissza Seulhoz, nekem most egyikőtökhöz sincs kedvem. Jimin te is siess ahhoz a csajhoz és hagyjatok itt!-emeli meg hangját.

-Milyen csajhoz mész, hyung?-kérdezem az ideges tekintetű hyungomtól.

-Kim Taehyung, mi a franc bajod van? Ennyire szarul bírod a szakítást? Legyél már férfi és nézz más nő után! Még egyszer ne merd velem felemelni a hangod, attól, hogy egy évben születtünk még idősebb vagyok!-ordít rá Jimin Vre. Azta... őket sosem hallottam még veszekedni. Mindig jól kijöttek most viszont, úgy látom Jimin nagyon felhúzta magát. 

Taehyung felkapta magára a földön lévő cipőit és kirohant a szobából, az ajtó csapódás hangja többször is vízhangzott fejemben. Jimin pedig csak tovább nézegette ruháit.

-Hyung, nem is érdekel hova mehet? -nézek rá pislogva. Nem is érdekli, ha történik Vvel valami?

-Nyilván leissza magát.-von vállat.-Hidd el, neki most erre van szüksége.-néz rám.-Egy kis fej mosásra, és piára. A probléma azzal van, hogy nem tud hova menni inni.-nevet fel.-Ha szerencsénk van vissza jön majd a szobába.-nevet tovább.- Ne izgulj Kook.-mosolyog rám.-Inkább mond, hogy van Seul.

-Téged még mindig érdekel ő?

-Mint barátot.

-Oh, hát Seul... jól van azt hiszem... szeretném boldoggá tenni.-És Sehunt kiverni a fejéből, meg persze az összes srácot is. Azt akarom, hogy csak én érdekeljem!-Te milyen lánnyal találkozol?-kiválasztja a megfelelő ruha darabokat majd, egy mosolyt felém küld.

-Amíg, nem komoly nem mondok semmi konkrétat. De hamarosan a barátnőm lesz.-mondja büszkén.

-Egy ARMY?-nézek rá kérdőn. 

-Nem.

-Akkor híresség? Modell? Talán színésznő? vagy talán énekes?

-Nem, nem, nem és nem. Egy átlagos lány, aki ismer minket, de nem rajongó és még is csodálatos.

-Csak nem egy anti fan?-Már csak erre tudok gondolni. Hiszen rengeteg ARMY van és, ha ismer minket miért nem szeret?

-Inkább menj Seulhoz.-nevet fel Jimin.-Nekem is indulnom kéllene lassan.-veszi le felsőjét, majd át cseréli a kiválasztott darabra, de előtte még befújja magát.

A szobába beérve látom az ágyon szuszogó Seult. Még mindig alszik? Mit csináljak így? Végül is, rám férne egy zuhany...

Taehyung szemszögéből:

Egy whiskyvel a kezemben megyek vissza a szobám felé. Jimint láttam lemenni a liftel, szóval végre egyedül leszek. Igazuk van... nem jól viselem a szakítást. De, hát, hogy is viselném jól, mikor első szerelmem? Senkit nem szerettem ennyire, mint Borat. Össze kell szednem magam! Első sorban ez a whisky is megteszi.

Rávetődtem az ágyamra és a palafont kezdtem el vizsgálni. Hol rontottam el? Hogy ki mutattam az érzéseimet? Állandóan kényeztettem? Mindig meghallgattam? Törődtem vele? Akár, hogyan is keresem magamban a hibát nem találom... Túl sokat adtam volna neki magamból?

Megszabadítottam az üveget a tetejétől és a számhoz emeltem. Majd beleittam. Kicsit erős, aromája az egész szájpadlásomat átjárja teljesen le a gyomromig. Miért kellett ezt csinálnod velem Bora? És nekem miért megint csak rajtad jár az eszem, miközben te kitudja milyen sráccal hemperegsz?

Újra és újra az üveget a számhoz emelem és ittam a benne lévő alkoholból.

-Bora, gyere vissza hozzám!-kezdtem el ölelgetni az üveget.-BORA!-emeltem meg hangomat.-Szeretlek.-suttogtam.

-V mi van veled?-jön be az ajtón JHope.

JHope szemszögéből:

Jin és Nam állandóan csak veszekednek, hiába vettük át a táncokat, ők meg magyarázzák egymásnak, hogy a másik miért nem jól csinálja. A fejem is kezdett megfájdulni... Mivel sikerült egy hármas szobát össze hoznia a menedzsernek nem nyíghatok neki, hogy még is csak egy külön be akarok menni... pedig szívesen vállalnám a feladatot.

Úgy döntöttem magára hagyom a két jó madarat és szét nézek a hotelba.

-Most meg hova mész?-ordít nekem az ágytól Jin.

-Csak gyakoroljatok, de lehetőleg jó is legyen...-megyek tovább.

Mikor kiértem az ajtón hálásan fújtam ki minden bent maradt levegőmet, hogy egy kis időre megszabadulhatok tőlük. A lift felé vettem az irányt, ám mikor meghallottam Vt, ahogy ordítozik, fordulatot vettem és a szobája felé kezdtem el rohanni.

-V mi van veled?-kérdeztem tőle lihegve, amint beértem az ajtón.

-Bora, te vagy az?-szipog. Sír? Már megint Bora?

-Jaj, te gyerek ennyire bánatos vagy?-csukom be magam mögött az ajtót.

-Hyung-kezd el sírni. A szívem fájdul meg, hiszen V egy boldog, mosolygós srác, de ez a Bora teljesen a padlóra küldte.

-Ne depizz itt be nekem! Gondolj az ARMYkra!-ülök le mellé. Ölében meglátok egy whiskys üveget, aminek a háromnegyede hiányzik. Szép... Taehyung ennyire jól bírná a piát?

-Az ARMYk!-hagyja abba a sírást és hirtelen keresni kezd.

-Mit keresel?

-A telemoblom.-nyöszörög. Tele mi?

-Micsodát?-nevetem ki.

-A triitrii azt.-játssza el, mintha valakit hívna.

-Látom beütött a pia.

-Hyung, seg-segíts már.-büfög. Épp, hogy megmozdultam már szólt is V, hogy megtalálta. De minek neki a telefonja? A kezében tartogatja. Nem nyúl hozzá.

-Mit akarsz csinálni?-A kezébe veszi majd vizsgálni kezdi.

-Felakarom hívni.-szólal meg egy kis idő eltelte után.

-És mit akarsz neki mondani? Hogy még mindig szereted? Vagy, hogy nem tudod elfelejteni? Szánalmasnak fog tartani, főleg, ha észreveszi ittál is.

-Akkor mit tegyek, hyung?-néz rám könnyes szemekkel.

-Lépj túl rajta V.-teszem vállára kezem.

Edina szemszögéből:

Még, hogy hívni fog... Egyáltalán, emlékszik még rám? Vagy, hogy eljöttem? 

Már tizedszerre tárcsázom Luhant, de nem veszi fel. Mi a jó istent csinál?

Egyre jobban idegesít. Mostanában, nem is sokat törődött velem... csak az új videó klipjéről beszélt. Meg sem kérdezte, hogy vagyok.

-Zavarok?-szólal meg halkan Suga. Mikor jött be?

-Nem dehogy is. Hiszen ez a te szobád is.-préselek ki magamból egy mosolyt.

-Valami gond van?-néz rám nagy szemekkel.

-Nem, minden tökéletes.-dobom le az ágyamra a mobilt.

-Látom rajtad, de ha nekem nem akarod elmondani miért mondod el Seulnak?-ül le ágyára.

-Most el van foglalva Jungkookal és ez így jó.

-Akkor...-jön mellém.-Üdvözlöm, kisasszony!-csókolja meg a kezemet, az arcomat elönti a pír, még senki nem csókolt kezet nekem.-A nevem Min YoonGi és ma én leszek az ön szívdoktora.-vigyorog.

-Milyen kedves öntől uram.

-Kérem csak szólítson YoonGinak. Min YoonGinak.-kacsint rám, mitől elnevettem magam.-De mivel ilyen szép a mosolya a Suga is megfelel.

-Köszönöm.-mosolygok rá.

-Mit?-kérdezi meglepődve.

-Amiért megnevettettél. De szerintem inkább döntsük el ki fürdik először.

-Ez csak természetes, hogy ön kisasszony.-mutatja nekem az utat a fürdő felé.

-Micsoda úri ember.-hajolok meg kuncogva.

Seul szemszögéből:

Folyamatos víz csobogásra kelek fel. Érzem ahogyan számra rá száradt a nyálam. Úristen. Gyorsan fel keltem és letöröltem, persze akkor jöttem rá, hogy még mindig egy szál törölközőben vagyok.

Edina elég sokáig zuhanyzik. Vagy még csak most ment be? Nem tudom, de egy jó ideje már hallom.  Két ásítás után elsétáltam a puha szőnyegen a bepakolt szekrényekbe és magamra kaptam citrom sárga fehérnemű szettemet.  A fürdőben közbe a víz is elállt és nyitódott az ajtó. Én pedig tovább kezdtem vizsgálni a szekrény tartalmát, hogy mit kellene fel vennem.

-Mit csináltál eddig csak nem Luhannal álmodoztál?

-Seul ne kínozz már ennyire...-hallom meg Jungkook hangját. Testem száznyolcvan fokos fordulatot vesz és itt áll előttem egy szál törölközőben. Jeon Jung Guk. Hajáról folyik a víz arcára. Teste vizes és tele van vízcseppekkel. De mit keres Jungkook az én szobámba?

-J-jungkook?-lehet csak rosszul látok. Amint közeledik megbizonyosodok róla, hogy ő tényleg itt van. Velem egy szobában. 

-Iszonyat jó tested van.-simít végig kezemen. Én pedig csak állok, mit keres Jungkook fél pucéran a szobámban? Hol van Edina?

71. rész

Seul szemszögéből:

-Adjátok már, ide!-ordítom el magam. Nem hiszem el, hogy Vnek és Jungkooknak még van energiájuk az én szekálásomra. Igaz az utat végig aludtam, de attól még örülnék egy kis nyuginak. V pedig, úgy látom nagyon energikus Jungkookról nem is beszélve. Már tíz perce próbálom el szedni tőlük az útlevelem. Igaz, úgy elég nehéz, ha ők teljesen leghátul ülnek, én pedig legelöl, még  NamJoon sem segít. 

-Mit adsz cserébe?-kérdezi vigyorogva V.
-Inkább mit nem!-nézek Jungkookra.
-Mi?-kérdezi a tekintetemet élvező.
-Nincs útlevél, nincs puszi!-vonok vállat.
-Puszi?-kérdezik egyszerre a többiek engem bámulva.
-Puszi?-csatlakozik Edina is. Na jó, végül is... ezt nem igazán kellett volna mondanom...
-Ha nincs puszi el jár a szám.-ordít előre Jungkook. Na még csak az hiányzik!
-Miről jár el neked a szád?- fordul hátra Nam és Jin Jungkookhoz.
-Semmiről!-vágom rá.
-Add vissza neki hyung!-mondja Kook Vnek, aki száját húzva dobja az ölembe. Végre! Megkapva útlevelem előre fordultam, ahol Suga és Edina kezdtek bámulni.
-Mi van?-förmedek rájuk.
-Mi volt ez az egész?-kérdezi Edina.
-Mindegy...
-Mond csak el kisasszony!-szólal meg Suga.
-YoonGi, megkérhetnélek, hogy hallgass zenét, amíg beszélek Seulal?-rebegteti meg szempilláit Suganak Edina.
-persze.-húzza száját és füleibe bele teszi a fülhallgatót, amint Edina meghallja, hogy a zenét is elindította figyelmét nekem szenteli.
-Kezdheted!-néz rám felemelt szemöldökkel, az előző aranyos hang hamar átment sürgetőbe. Hát igen..., mikor valamit nem akartam elmondani mindig ezt a stílusát vette fel.
-Beszéljük meg a hotelben. Nem akarom a srácok előtt.-teszem magam előtt keresztbe kezeimet.
-Srácok és lányok.-néz hátra a menedzser.-öt perc és a repülőtéren vagyunk.
-hm... jó akkor a hotelban, de ha nem neked annyi Seul! Így ott van még Sehun...
-Mi van Sehunnal?
-Hát te és...
-Hagyjuk, arról nem akarok beszélni.-vágok szavába.

Jimin szemszögéből:

Istenem megőrjít Ria. Egy lány sem hülyített meg még ennyire, mint ő. Kivéve talán egyet... Seult. Úgy, hiszem, amit Ria iránt érzek más, mint amit Seul iránt éreztem.
Nincs olyan óra, mikor nem gondolnák Riára és az együtt töltött időkre. Talán, úgy szerettem belé, hogy még én sem vettem észre? Az tény, hogy nem tudom elengedni és még csak haragudni se rá. Hiába nem mondta el, hogy újságíró, ha ártani akart volna nekem vagy cikket írni a köztünk történtekről már megírta volna rég, nem igaz? 

A váróteremben vagyunk és várjuk, hogy felszállhassunk a repülőre, de addig még fél óránk van. 
Ha felhívnám Riát vajon felvenné? Eszik rendesen? Jól van? Hiányzom neki, vagy az együtt töltött idő? Ő annyira más, mint Seul... még is érzek iránta valamit. Azt, hogy ez szerelem-e nem tudom még megmondani, de nagyon hiányzik...

Azon kapom magam, hogy a fülemhez tartom a telefonom és hallgatom, ahogy kicsörög a telefon.
Második csengetés után fel is veszi a tárcsázottam. 
-Halló?-de hiányzott már a hangja. De még is mit mondjak neki?-Halló?-tisztára, olyan, mintha hangosabban hallanám. A hívást megszakította. Én barom, még csak bele sem szóltam! 
Aigo...

-Ez a barom...-nézem meg a telefonom képernyőjét. Letette a telefont még is hallom a hangját, mi a fene?-Jimin?-szólal meg mellettem valaki. A hang felé fordulok és... hogy kerül ide?
-T-te, hogy kerülsz ide?-bámulom tátott szájjal.
-Áh, már szóba állsz velem?-nevet fel.-Csukd be, a szád, még bele repül egy légy. Csak nem hiányoztam?-mosolyog rám. Milyen szép, istenem. Eddig is ennyire szép volt, csak én nem vettem volna észre?

-Ugyan, mit hiszel?-nevetem ki.-Mindjárt megy a gépem.-nézek rá. Ő helyett foglal a mellettünk lévő ülőhelyen még jó, hogy a fiuk kicsit messzebb ülnek. A telefonját kezdi el nézni, közbe pedig szitkozódik.

-Ki hívhatott, úgy, hogy még csak bele sem szólt a telefonba?!-görgeti a telefonját lefelé.
-JIMIN!-ordít nekem Jin.-GYERE MÁR!- Áh, pedig most tudtam volna Riával beszélni, de áhh.... nem hiszem el!
-MEGYEK!-ordítok vissza.-Nekem mennem kell, majd hívlak.-nézek az előttem ülő lányra.
-Nem is tudom Jimin, majd meglátom.-fel sem néz rám. Majd meglátja? 
-Felhívlak!-a lány felnéz rám és elmosolyodik.
-Tudom, legközelebb szólj is bele.-integet mosolyogva. Ő tudta, hogy én... voltam? Jobb lesz, ha tényleg megyek! 

-Mindenki itt van?-néz körbe a repülőn Nam. Mindenki mellett ül valaki csak mellettem nem... majd valami turistákat beültetnek mellém, fantasztikus... beszélnem kell Seulal. Hiányzik az a kislány..., úgy hiszem őt csupán testvérként szeretem már, akire most koncentrálni akarok az Ria. Seul pedig kiakart velem békülni én még sem tettem az ügy érdekében semmit... Aish Jimin, egy bunkó vagy...!

-Szabad ez a hely?-kérdezi egy lány. 
-Ha a jegyed ide szól, gondolom igen.-nézek a kezemben lévő telefonra. Nem igazán érdekel ki ül mellém. 
-Oh, Jiminie azt hittem örülni fogsz.-szólal meg újra, amint helyet foglalt a jobb oldalamon. Fejemet felé fordítottam... Nane! Ria?
-Ez a lány hihetetlen!-úristen, magamban beszélek? és még hangosan is mondtam...
-Ennyire szex hiányod van? Már magadban beszélsz?-néz végig rajtam.
-Kicsim, csak nem, akarod a testem?-simítok végig hasamon majd férfiasságomnál hagyom kezemet. Ria szemei megragadtak kezemen, ezt is vártam.
-De.-mondja ki egyszerűen, már a szememet nézve.-Annyira, mint te az enyémet.-nyalja végig alsó ajkát. Ó, mamám, jó hosszú út lesz ez...

Seul szemszögéből:

-Haragszol rám?-dűl nekem Jungkook. Pech, hogy ő és Tae ül mellettem, nem igaz? 
-Donsaeng, ugye rám nem?-vágja be a szomorú arcot V.
-Nem...
-Nem haragszol rám?-szólalnak meg egyszerre, vigyorgó fejjel.
-Hagyjatok már! Istenem, miért nem Edina mellé vagy Nam mellé szól a jegyem?-csukom be szemeimet.
-Itt vagyunk hátul Seul, nyugodtság.-szólal meg Nam.
-Kösz oppa, megnyugtató.-remélem le vette az iróniát.
-Szoba beosztások ugyan úgy lesznek?-kérdezi Jin Namtól.
-A menedzser nem nagyon akar rajta variálni, de mivel Edina is itt van és lány ezért...
-Velem lesz!-szól közbe Suga. Hogy mi? Még szép, hogy VELEM lesz!
-Nem, mert velem!-fordulok hátra.
-Én akarok veled!-nyafogja el magát V és Kook. 
-Hogy megint meg szívassatok? Kösz nem...
-Seul! Veled akarok lenni.-kezd el nyígni Hope is.
-Edinát akarom!-nézek Sugaval farkasszemet.
-Igazából, én Seulal szeretnék lenni.-szólal meg végre ő is. Hál istennek. Suga csalódott arccal néz a lányra, aki bűnbánóan néz vissza a srácra.
-Szívás oppa.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Ez nem fair...-hallom előre duzzogását. Nyugodtan fordulok, vissza rendes ülőhelyembe, amint két oldalas fogvicsorítást kapok. 

-Most csak szívattok, ugye?-nézek rájuk felváltva.
-Bosszú!-nevetik el magukat.
-Kérem, minden kedves utas figyelmét, hogy....
-Kössétek be magatokat skacok!-szól előre Jin, míg hátul ugyan ezt elmondja Nam. J-Hope már be is aludt? Ide hallom a horkolását. Szegény nagyon elfáradhatott, de hiszen ő a mi reményünk pihennie kell! Szép álmokat Hoseok oppa!


-Alszol?-suttog a fülembe Jungkook.
-hm..
-Mindenki alszik...-hajtja fejét vállamra.-Mindjárt karácsony van.-meséli mosolyogva. Hogy honnan tudom, hogy mosolyog? A vállamon éreztem, hogy megmozdult az arcának a formája.-Mit kérsz karácsonyra?
-Hogy mit kérek?-lepődöm meg.
-Uhum.-emeli fel fejét, úgy néz rám.-Persze engem is megkaphatsz, de akkor jónak kellene lenned.-mondja vigyorogva. Hm, nem is rossz ötlet Jungkook. Nem is rossz ötlet...
-Tudom, hogy te engem akarsz karácsonyra.-nevetem el magam.
-Sh! Fel kelnek a többiek.-néz hátra. Tényleg mindenki aludna?-Inkább add meg a puszimat.-biggyeszti le alsó ajkát. 

Jungkook szemszögéből:

Egy puszit csak megérdemlek nem igaz?
Seul közelebb hajolt hozzám, most meg is kapom? Vagy talán csak fel akar pofozni...? De miért tenné?
Mozdulatlanul vártam, mit fog tenni és meglepődve, szerintem bele is pirultam, mikor megéreztem száját a számon. A számra kaptam tőle puszit. Úristen, arcomra hatalmas mosoly kúszott. De miért tesz ennyire boldoggá egy sima szájra puszi? Atya ég, Jungkook kezdesz meghülyülni vagy csak megbolondulni Seul ért...
Őt sosem kaptam még meg, az enyém volt, de még sem. Most már örökké az enyém lesz!

-Így korrekt?-kérdezi halkan. Szerintem még ő is zavarban van. Istenem, de édes.
-Várj!
-Huh?-néz rám értetlenül. Mire adok én is neki egy szájra puszit. Ami kicsit hosszúra sikerül, de csak puszi.
-E-ez mi volt?-kérdezi dadogva.
-Így korrekt.-nézek előre mosolyogva.-Aludj!-mutatok vállamra. Egy szót sem szólt csak tette, amit mondtam. Hm, ez tetszik Seul. Ez tetszik. Vigyorogva és büszkén nézek ki az ablakon, ahogyan a nap lassan világítja meg az eget.


Seul szemszögéből:

-Mind meg vagytok?-néz meg minket a menedzser.-Csomagjaitok?-nézi végig a kezünkben lévő bőröndöket.-Rendben. Elég sokan vannak, szóval párba rendeződve menjetek és vigyázzatok egymásra! Lányok ti egy, egy fiúval menjetek!
-Gyere Seul!-húz maga mellé Jungkook.-Majd én vigyázok rád.-mosolyog rám.
-Edina.-integet neki Suga mosolyogva. Istenem oppa, olyan vicces vagy a próbálkozásaiddal.

-Megyek.-mosolyog rá Sugara majd mellé áll. Na ne már. Hülyének van hülye szerencséje.
-Ha, mind meg vagytok akkor menjünk!-indul el előre a menedzser, mi pedig utána mi utánunk pedig a kisegítős lányok.

Igaza volt a menedzsershinek tényleg sokan voltak, egy kis koncertet is adhattunk volna nekik. Állandóan ordítozták a fiuk nevét, pár srác nekem is szólt, de inkább a fiukat éltették. Persze, nem zavart, csak mikor az egyik csaj Jungkookhoz túl közeli állapotba került. Szó szerint meg akarta fogni neki... na szóval... OTT lent! Szerencse, hogy a biztonságiak hamar kapcsoltak és én pedig időben elhúztam őt. 
-Azta...-mondja hatalmas szemekkel.
-Figyelhetnél magadra!-engedem el.
-Leakartak tapizni.-mondja még mindig megdöbbenve.
-Srácok, itt a busz gyertek!-terel minket a kis buszhoz menedzserünk. Integetve szálltunk be és végre a szálláshoz megyünk és pihenhetünk egy napot! El sem hiszem!

-Srácok, láttátok?-nevet Jungkook.-Majd nem megfogdostak.
-Rólam a pólót szakították le, szóval...-mondja Jimin. Mostanában olyan halk..., alig szól hozzánk.
-De nekem a férfiasságomat akarták megfogni.-nevet, majd a többiek is nevetni kezdenek kivéve engem és Edinát. 
-Lehet, nincs is mit megfogni!-nevet J-hope.
-Hyung, még soha nem panaszkodtak a méretére.-mondja büszkén.
-Lehet, mert még nem látták az enyém!-nevet Taehyung.
-Akarod mondani az enyémet.-szól közbe Jimin.
-Srácok, a magas embereknek sokkal nagyobb, nem igaz Seul és Edina?-kérdezi tőlünk Nam.
-Végül is, Sehunnak elég nagy van.-kacsintok Namra. Mire elkezdenek nevetni kivéve Jungkookot. Igen ez is volt a szándékom... Ő csak azon van, hogy majd nem megfogdosták ott, de arra nem gondol, hogy baja is eshetett volna? Hülye...

-Seul,  most megbántottad...-mondja a mellettem ülő Edina.
-És?-vonok vállat.
-Ne csináld ezt, mi bajod?
-Az, hogy azzal van elfoglalva, hogy megfogdosták majd nem és nem azzal, hogy baja is eshetett volna... érted?
-Fiú-von vállat a lány.
-De ahj... annyira... idegesít. Miért büszkélkedik ilyennel?-fogom két kezembe fejemet.
-Csak nem féltékeny vagy?-nevet ki.
-Én? Miért lennék? Főleg arra a lányra?
-Igen.-bólogat mosolyogva.
-Edina, ez nem így van, ne akard belém beszélni.-rázom fejemet.
-Ha nem lennél féltékeny nem vágtad, volna oda neki Sehunt.-vigyorog.-Szóval te szereted Jungkookot igaz?
-Barátok vagyunk.
-Vagy egy kicsit több?-néz rám szemöldökét felhúzva.-Puszi miért is volt?
-Az hát... szóval... hosszú...
-Van időnk, a fiuk nem hallanak mert magukkal foglalkoznak, szóval mesélj!-dörzsöli mosolyogva tenyereit.


-És aztán ő is adott a számra egy puszit... ennyi.-nézek rá barátnőmre, akinek a szája tátva maradt.
-Seul, te szereted őt. Igaz?
-Meglehet...
-De, akkor Sehun?-Mivel már Sehunt is elmondtam neki ezért nem értem miért kérdezi, én sem tudom Sehun volta képpen mi volt, mit jelentett számomra, úgy hiszem egy egyszerű vigaszt.
-Vigasz? Nem tudom...
-Megjöttünk!-szól hátra a menedzser.-Szálljatok ki!
Első fellépő helyünk Los Angeles, ahol két koncertet fogunk majd adni, ami két nap múlva lesz.

70. rész

Jungkook szemszögéből:

-Áh, de elfáradtam!-dűl a kanapéra a többiek mellé Jimin.
-Holnap vissza utazunk Koreaba.-törli meg arcát egy törölközővel Nam.
-Akkor ma már semmi dolgunk?-kérdezi Seul.
-Mivel a fanmeetinget is letudtuk és interjúkat is adtunk, már semmit nem kell csinálnunk.-közli hyung. Seul elgondolkodva figyelte telefonját. Talán Jay Park miatt kérdezte? Vajon már megbeszélték mikor találkoznak? Aigo, Aigo... valamit ki kell találnom!


-Reggel találkozunk! Ne legyetek fel sokáig!-köszön el a menedzserünk, mielőtt be menne a szobájába. Kórusba elköszönünk és tovább megyünk a szobánk felé.
-Alig várom, hogy forró fürdőt vegyek és aludjak.-nyöszörög Suga. A  mellette menő Nam hyung csak nevet rajta és az előttük menő Jiminnel és Jinnel kezd el beszélgetni. Seul Taehyunggal szórakozik a hátam mögött, Seul halk kuncogásai megmosolyogtatnak, de vajon mikor találkozik Jayel? Ha most elrabolom az elég hatásos lenne, nem?

Seul szemszögéből:

-és akkor, ordibált, hogy...-hagyta abba a nevetést V és neki ütközött az előttünk álló Jungkooknak. Lassan felénk fordult, Taehyung méregetni kezdte szemeivel. Kook valamit elmormolt neki, V rám nézett, majd futni kezdett az elől haladókhoz. Lassan közelebb lépett hozzám, majd elkapta a kezemet.
-Egy szó nélkül kell követned, különben nem biztosíthatom a biztonságáról.-hajol közelebb fülemhez. Majd elkezd az ellenkező irányba húzni maga után. Egy szó sem jön ki a torkomon. Egyszerűen még fel sem fogtam, mi történik. Jungkook, most miért visz el a szobám felől? 
Már szinte csak futva követem őt, jobban belegondolva húz és én csak felvettem a tempóját. De miért, hagyom neki? 

A folyosó végén, benyit egy szobába, benéz, közbe egy percre sem engedi el kezem.
-Tiszta a terep.-néz vissza rám. Majd behúz a szobába, feloltja a villanyt, nagyot ránt a karomon, amitől elé kerülök. Elengedi a kezem, az ajtót pedig becsukja. Mit akar? Felém fordul és csak vigyorog.
-El vagy rabolva.-jelenti ki fülig érő szájjal. Elrabolva? Minek rabolt el? Hirtelen annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, amiket szerettem volna feltenni neki egyesével és a válaszokat is megkapni, de egyszerűen nem tudtam egy szót sem kinyögni. Leblokkoltam. És csak figyeltem szinte tátott szájjal, ahogyan az "el rablóm" a szobában megvetett ágyra ugrik, majd kezeit feje alá teszi és, úgy néz.-Itt szabadon mozoghatsz.-vigyorog.
-Hh... kösz?-nézek rá.- Miért hoztál ide?-teszem fel első kérdésemet.
-Hát nem egyértelmű?-vált komolyabb arckifejezésre.
-Nem igazán...-rázom a fejemet.
-Nem akarom, hogy találkozz Jay Parkal.-áll fel az ágyról.
-Oh, ki is ment a fejemből!-Még a koncert után az eszembe volt, de utána már teljesen elfelejtettem!-Jungkook, engedj ki!-siettem az ajtóhoz.-Bunkónak fog tartani. Hova tettem a telefonom?-gondolkozok hangosan. Még a kocsiban a zsebemben volt, akkor elaludtam, majd a liftben már a... Hol volt? Nálam volt egyáltalán? Nem. Nem volt. Eltettem volna?
-A telefonod Taehyungnal van.-jön hozzám Jungkook.
-Taenal? Miért?
-Még a buszban lemerült a telefonja, mivel senki nem adta oda neki a sajátját és te aludtál kiszolgálta magát.-von vállat.-Jay Park meg majd megérti. Egyébként is miért érdekel téged az ő véleménye?-Miért érdekel a véleménye? Jó kérdés... Talán, mert nem ismerem. Nem tudom. De kissé kezd akasztani, hogy Jungkookal kettesben vagyok egy bezárt szobában...-Most miért nézel így rám?-nevet fel. Talán a fejemben meglévő gondolataim grimaszként megjelentek az arcomon?

-Miért vagyunk kettesbe?-sajnos a nyál cserém eléggé hangosra sikeredett. Mire még jobban nevetni kezdett a mellettem álló.
-Csak nem félsz?-Kezét végig simítja arcomon, míg fejével egyre közelebb hajol.
Az érintése teljesen libabőrössé tesz, közelsége, pedig nagyobb hatással van rám, mint gondoltam. A szívem egyre gyorsabban ver, amit én sem értek miért, hiszen Jungkook... más számomra. Barát... vagy talán én még mindig érzek iránta valami?... -Rajtam gondolkozol?-hajol még közelebb.
-Talán.-Feje, ami irányomba tartott vissza vesz a tempón és vissza megy eredeti helyére, kezét tarkójához kapta és erősen dörzsölni kezdte.
-És mit gondolsz rólam?-kérdezi a földet bámulva.
-Azon gondolkoztam, hogy lehet még mindig érzek valamit irántad.-Én sem tudom, miért mondom el neki az igazat, de ahogy mondom, úgy könnyebbülök meg. Ha pedig rosszul sül el, mondhatom, hogy vicceltem, nem igaz?
-T-tényleg?-néz rám. Úgy néz, akár egy kiskutya, aki a menhelyről szeretne haza menni. Mint, akiben a reményt látja, annyira csillognak szemei.-tudod... én
-VAN BENT VALAKI?-hangos zörgés zavarta meg Kook beszédét. Már épp, megakartam szólalni, mikor kezével letapasztotta számat.

-Meg ne szólalj!-jön közelebb és a fülembe suttog. A dörömbölés és ordítozás hamarabb alább hagyott. De nem bánnám, ha elmennénk már innen. -Huh, ez meleg volt!-fújja ki a bent tartott levegőjét. Szemeivel rám néz és hamar észbe kap, és hamar leveszi kezét számról.
-Most már kiengedsz? A végén még ránk törik... 
-Igazából...-egy kis időre dermedve bámul, majd megköszörüli torkát. Zsebéből ki veszi a kulcsot és szépen kienged. Gyorsan kislisszolok hátam mögött, pedig ott van a lazán sétáló Jungkook, akinek mosolya a füléig ér. Mitől ilyen boldog? A végén még kitalál valamit... már csak az kéne.
-Erről senkinek, nem mondhatsz semmit!-fordulok felé.
-Ha adsz egy puszit, akkor megígérem.-Puszit?
-Puszit?-nevetek fel.
-Ide!-mutat az arcára. Végül is egy pusziba nem halok bele. A többieket is pusziltam már meg.

Jungkook szemszögéből:

Puha ajkai, amik a szájfényétől csillogóak hozzá tapadnak arcomhoz. Kicsit elidőzik, majd elhúzza. Talán arra számított, hogy elfordítom fejemet? Nem Seul... így, hogy már bevallottad érzel irántam még valamit, nem akarok rámenős lenni... annyira.
-Jó éjt és ajánlom, hogy tartsd magad a megígértekhez!-ezzel, ott is hagyott és rohant a szobájába.
Lassú léptekkel, mosolyogva mentem a szobámba. Tehát, érez valamit még irántam. Lehet elrontottam és nekem is el kellett volna, mondanom, hogy én még mindig szeretem...? Viszont, akkor lehet nem venne komolyan. Aigo, mit csináljak? Elmondjam, hogy érzek vagy még várjak vele?


Mindenki kómás fejjel szállt fel a repülőgépre. Jin és Suga hyung mellé szólt a jegyem. Seul Jin mögött ül, teljesen oldalt az ablak mellett, Jimin és Nam pedig mi mögöttünk. V pedig a menedzserrel és az asszisztensével. 
Az út negyedénél mindenki bealudt, beleértve engem is. A repülőtérről a kijuttatásunk kicsit balhés volt, ugyan is a rajongók szinte letépték rólunk a ruhákat. Helyesbítek a táskámat elszakították és a telefonomat is erősen fognom kellett, hogy ne kapják ki a kezemből. Jimin felsőjét elszakították a menedzser adta, oda neki a kabátját, hogy ne fél csupaszon keljen már utaznia. Jimint sem értem... egy felsőbe utazni... tél van, ember!
Incheon gyönyörű szép, mindig is tetszett. Hanem Szöulban élnék, akkor biztosan ide költöznék!

Mivel, ma este már koncertünk van, ezért megállás nélkül próbáltunk az elmúlt három órába és így is már öt óra. Bízok benne, hogy minden jól fog menni. Még annyira sincs időm, hogy Seulal pár szót beszéljek... pedig lenne miről.
-Rendben. Akkor még háromszor újra az egészet elölről és utána mehettek a stylestokhoz és a sminkesekhez.-Mondja a koncert szervezője. Muszáj elpróbálnunk a színpadon is, mivel a fények, a mikrofonok és a zenét is be kell állítani. Ne, hogy valami gubanc legyen.

A sminkesek és a stylestokkal elég sok időnk elment. A koncertig 10 percünk van és még csak mikrofont sem kaptunk. Kezdek izgulni, eddig még nem féltem, de ha kapkodunk annak sosincs jó vége!
-Te állj ide!-húz Seul mögé az egyik ahjumma. Újra oszlopba állunk a színpad melletti lépcsőnél. A mikrofonokat is most szedi ki a tartójából az előző ahjumma. 
-Izgulsz?-hajolok Seul füléhez, hogy jól hallja, amit kérdezi akarok.
-Kicsit.-igazítja meg fülében lévő fülhallgató szerűséget.-Te?
-Nem annyira.-préselek ki magamból egy mosolyt.
-Látom.-neveti el magát.-A mosolyod, nem valami sexy.-mutat arcomra. Ennyire rossz lenne, ha erőltetetten mosolygok?

-Fighting!-szólal meg a fülünkben újra, ez a szó. Félre értés ne essék, szeretem, de mikor fellépéseknél használják... aish! Mind egymás után felmentünk a színpadra. Amint azt a sok rajongót megláttam, egyből megkönnyebbültem. Hello Incheon, itt a Bangtan!


Seul szemszögéből:

Minden ugyan, úgy zajlott, mint Japánba, a színpad nagysága változott egyedül. A rajongók, akik egyszerre skandálták a nevemet, vagy épp a többiekét illetve, hogy bangtan nagyon megható volt. Még most is tele vannak a szemeim könnyekkel. Az, hogy ennyi ember kedvel és, hogy a fiúkat is. Hihetetlen számomra.
Az egy órás koncertünknek vége és a fanmeetingen is túl vagyunk. Interjút nem kell adnunk, hála égnek ezért kicsit pihenhetek. Illetve... mivel a gépünk tízkor megy Amerikába, nehézkes lesz. Szóval Fighting Seul!

Milyen kellemes már negyedórája fekszem az öltözőben lévő fotelben. Az izzadság is, ami még a koncert miatt keletkezett, megszáradt bőrömön.
-Igyekezzetek a buszhoz, ha elakarjátok érni a repülőgépet!-szól be a menedzserünk titkára. Mindenki jó egy jó hosszú káromkodás után feltápászkodott. V egyenesen a hátamra dűlt és le se szállt, amíg ki nem vonszoltam őt. 

A rajongók. Egy sincs a parkolóba. Ez valami csoda? 
-Siessetek már!-szól a menedzserünk, aki az kis busz anyósülésén ül. 
Gyors léptekkel rohantunk a már doromboló járműhöz. Amint a csomagjainkat berakták, már be is szálltunk.

-Meglepetés!-ordít fel tele energiával az én barátnőm.-Amerika emlékszel?-rángatja szemöldökét. Már el is felejtettem. Edina. Hát persze, Amerika meg Suga és fordítás, áhhh...!
-Ülj már le, Seul!-tol rajtam V, hogy ő is betudjon ülni. Leülök Edina mellé és csak figyelem őt. Megszólalni is alig van energiám, ő pedig milyen energikus! A többiek is szépen lassan beszéltek utánam. Suga egyből leült a mellettem lévő helyre, hogy így is közelebb lehessen Edinához. YoonGi háta mögött lévő fiúnak arcáról tisztán le lehetett olvasni a nem tetszést. 
-Indulhatunk?-szól hátra a sofőrünk, amint Kook leült leghátul.
-Igen.-szólaltunk meg mind. A jármű elindult, én pedig szépen dűltem hátra.
-Mi van veletek, olyanok vagytok, mint a zombik!-néz szét hátul is.
-Csodálod?-kérdezi Hope.-Fárasztó volt az a sok próba, majd egy órás koncert és egyből repülünk.
-Te viszont igen fel vagy dobva.-hajol Edina felé Suga és egy aranyos mosolyt küld neki. Oh, YoonGi, kérlek ne így nyomulj már...
-Végül is egy buszban vagyok a bangtan boysal, nem igaz?-kérdezi vigyorogva.
A zsebemben lévő telefon zúgni kezdett. Gyorsan kivettem. Egy üzenetem jött. Vajon kit... Jungkook.

       " Remélem tudod, hogy, így még egy puszival az adósom vagy. Ha már nem tudtam melléd ülni kettőt is adhatnál. Mert ez így nem fair."

Amint elolvastam, hátra fordultam és Jungkook duzzogva nézett rám. Aish. Jungkook, ne legyél már ilyen velem! Így túl egyértelművé teszed, hogy érzek-e irántad valamit...