72. rész

Jungkook szemszögéből:

Nem tudom, mi volt Seul szándéka, azzal, hogy felhozta Sehunt, főleg, hogy a farka méretét...
Kicsi Seul, engem nem fogsz megtéveszteni! Szeretsz. Vagy is remélem, én pedig mindent bele fogok adni, hogy végleg magam mellett tudjalak. Kerül, amibe kerül! Igen! Valahogy el kellene intéznem, hogy Seul velem kerüljön egy szobába...

-Pár perc és itt vagyok csak ki ugrok a mosdóba.-hagyja ott a bőröndjét Seul Edina mellett. Ez az!
Gyorsan  oda rohantam hozzá, ami őt egyáltalán nem érte váratlanul. Vigyorogva várt.
-Szóval?-kérdezte hatalmas mosollyal.
-Kérhetnék egy hatalmas szívességet?-simítottam végig tarkómon.
-Csak tessék.-támaszkodik neki Seul bőröndjének.
-Cserélnél velem szobát?-nézek rá kis kutya szemekkel, mire arcáról le fagy a mosoly. Na jó, lehet ez egy lehetetlen kérés volt?
-Huh... igazából... -Na, Edina ne csináld ezt! Seul is örülne neki. Az elején még nem, de utána már igen.-jó. De, ha Seul hisztizni fog a te hibád lesz!-néz rám össze szorított szemekkel. Ez az!
-Azt, hiszem ez a legkevesebb.-mosolygok rá.-Hanyas a szobátok?
-200-adja át a szoba kártyát én, pedig szépen vissza nyújtom.
-Menjen Seul előre, majd utána megyek. De jobb lesz, ha megyek mielőtt meglátna.-indulnák vissza Taehyung és Sugahoz, de Edina utánam szól.
-Hanyas a szobád Jungkook?
-203-mosolygok rá. Talán ez hyung hasznára is fog válni. Gyorsan vissza is mentem hozzájuk, mielőtt Seul kijött volna a mosdóból.

-Miért beszéltél Edinával?-Suga tekintete, olyan akár egy vérebé, aki a zsákmányát akarja megvédeni.
-Hyung, nagyon hálás leszel nekem.-mosolygok rá.
-Mit csináltál már?-kérdezi Taehyung. Suga érdeklődő tekintete is rám tapad.
-Seulal leszek egy szobába.-jelentem ki büszkén.
-Nekem ez miért jó?
-Mivel, te velem lennél, hyung. Edina, pedig beleegyezett, hogy cseréljünk.
-M-mi?-dadogja el mosolyogva.
-Jaj haver, Seul nagyon kifog akadni.-veregeti meg a vállamat Tae.
-Meglehet, de tudom, hogy örülni fog neki. Még egyszer nem veszi el tőlem senki!
-Megszereztem Edinát!-mondja mosolyogva Suga, mintha magának bizonygatná a tényt.
-Csak egy szobába fogtok aludni, hyung, a szíve nem a tiéd.-túr a hajába V.
-Te csak törődj azzal, hogy össze rakod az összetört szíved.-hagy minket magunkra Suga. Ahogy látom, Seul is felment a szobájába. Edina pedig itt lent van. Remélem nem mondta el neki, hogy velem lesz. Én akarom közölni vele ezt az öröm hírt.
-Hé, Kook...-néz rám könnyes szemekkel Taehyung. Bele kezd a mondatába, de nem folytatja csak néz.

-Hyung, minden rendben?-megyek hozzá közelebb.-Ez az aula, el ne sírd magad! Az újságírók még azt fogják hinni megbántottalak.-ölelem meg. Tudom, hogy nehéz neki feldolgozni a szakítást. Én is átmentem jó páran, de, egyedül egy szakítás küldött teljesen padlóra, mert őt szerettem is, és még mindig szeretem... Seult.-Menjünk fel!-húzom magammal a lift felé a csomagjainkkal együtt. A fenébe, hogy a többiek már felmentek! Edinának, intettem, hogy felmehet Sugahoz.


Seul szemszögéből:

Hol van már Edina? Én már minden ruhám kipakoltam. Ami azt illeti egy zuhany is rám férne. De miért egy ágy van a szobába? Azt hittem a menedzsershi külön ágyasat kért nekünk.

A forró víz lemossa testemről az összes rám ragadt aggodalmat. Teljesen gyengévé tesz. Leszívja minden energiámat.
Jó fél órás fürdés után, veszem rá magam a kijövetelre. A fürdő teljesen párás és meleg, akár egy szauna.
Gyorsan magamra csavarom a magammal behozott törölközőt és kisietek a meleg helységből.
Az ágyra dűlök és próbálok pihenni. Még csak felöltözni sincs kedvem.

Az ajtó nyitódott, én pedig a csukva tartott szemeimet nem voltam hajlandó kinyitni. Úgy is tudtam ki az, akkor meg, minek erőltessem meg magam?
-Egy ágy van csak. Gondolom Luhan nem díjazná, ha rám másznál, szóval maradj a térfeleden.-paskolom meg a szabad területet. Érzem, ahogy az ágy besüpped, a szemeim mintha kősziklák lennének. Nem tudom, mi okozza ezt a nehézséget szemeimen, de egyszerűen kezd elnyomni az álom. Pedig még fel kellene öltöznöm...

Jungkook szemszögéből:

Egy szál törölköző, édes? Komolyan? Én eddig is kívántalak, de, így túlságosan is próbára teszel. Ahogy észrevettem, azt hiszi Edina vagyok. Különben már ordibált volna.
Lefeküdtem mellé és néztem a gyönyörű arcát, meg lehet, hogy kicsit a testét is, de a törölköző sokat takart így, nem nagyon láttam a lábain és a karjain mást.
Jobb lesz, ha megnézem Taehyungot, hogy minden oké-e vele. Felálltam és az én oldalamon lévő paplant Seulra tettem. Meg ne fázz nekem, kicsim!


Suga szemszögéből:

Egyre jobban izgulok. Hol van már Edina? Az elején nagyon is akartam, hogy egy szobában legyünk, de most percről percre idegesebb vagyok. 

Nyílik az ajtó és végre itt van ő. Bőröndje betuszkolásával foglalkozik, így még csak rám sem nézett. Egy nagy levegő vétel után behúzza majd szét terül az ágyam melletti ágyon. Mondta, a menedzser, hogy külön ágyas szobák lesznek, de most valahogy jobban örültem, volna egy franciának.
A plafont csodálja, közben pedig a levegőjét cseréli. Én pedig csodálom, ahogyan telt ajkát beharapja.
Lassan fordul felém, jó pár másodpercig figyel, majd elmosolyodik.
-Szóval Jungkook veled lett volna egy szobába?-mosolyog.-Micsoda, peched van, nem igaz? Végül egy szobába kerültünk.-nevet fel.
-Remélem, nem baj vagy is... szóval, ugye...-mosolygok rá, ami vicsorításba ment át. Egyszerűen már azt sem tudom mit akartam mondani.

-Engem nem zavar.-von vállat.-Remélem Jungkook és Seul végre együtt lesznek.-sóhajt.

-Ennyire bírod Jungkookot?-Meglehet, hogy talán tetszik neki?

-Rendes srácnak tartom.-bólogat.-Seulhoz illik. Remélem összejönnek.

-Szóval akkor neked... nem tetszik?

-Micsoda?-nevet fel hangosan.

-N-ne haragudj én...

-Nem az esetem. Amúgy is ott van nekem Luhan, nagyon szeretem őt.-mosolyog rám. Hát persze... Luhan.

-Hát persze...-húzom mosolyra a szám.-Én most... elmegyek megnézem RapMonékat...-csoszogok az ajtóhoz.

-Rendben.-válaszolja. Az előbbi jó kedvem szinte teljes fordulattal szált el. Edina, miért kellett ennyire a fejembe férkőznöd? Másra sem tudok gondolni... csak rád. Neked pedig barátod van, akit szeretsz...

Jungkook szemszögéből:

-Biztos minden oké?-nézem az ágyán fekvőt.

-Miért mi van Taehyungal?-kérdezi Jimin, aki a ruhái közt válogat.

-semmi-szólal meg V.-Kook hagyj már ezzel, oké?-förmed rám. Most meg mi baja? -Menj vissza Seulhoz, nekem most egyikőtökhöz sincs kedvem. Jimin te is siess ahhoz a csajhoz és hagyjatok itt!-emeli meg hangját.

-Milyen csajhoz mész, hyung?-kérdezem az ideges tekintetű hyungomtól.

-Kim Taehyung, mi a franc bajod van? Ennyire szarul bírod a szakítást? Legyél már férfi és nézz más nő után! Még egyszer ne merd velem felemelni a hangod, attól, hogy egy évben születtünk még idősebb vagyok!-ordít rá Jimin Vre. Azta... őket sosem hallottam még veszekedni. Mindig jól kijöttek most viszont, úgy látom Jimin nagyon felhúzta magát. 

Taehyung felkapta magára a földön lévő cipőit és kirohant a szobából, az ajtó csapódás hangja többször is vízhangzott fejemben. Jimin pedig csak tovább nézegette ruháit.

-Hyung, nem is érdekel hova mehet? -nézek rá pislogva. Nem is érdekli, ha történik Vvel valami?

-Nyilván leissza magát.-von vállat.-Hidd el, neki most erre van szüksége.-néz rám.-Egy kis fej mosásra, és piára. A probléma azzal van, hogy nem tud hova menni inni.-nevet fel.-Ha szerencsénk van vissza jön majd a szobába.-nevet tovább.- Ne izgulj Kook.-mosolyog rám.-Inkább mond, hogy van Seul.

-Téged még mindig érdekel ő?

-Mint barátot.

-Oh, hát Seul... jól van azt hiszem... szeretném boldoggá tenni.-És Sehunt kiverni a fejéből, meg persze az összes srácot is. Azt akarom, hogy csak én érdekeljem!-Te milyen lánnyal találkozol?-kiválasztja a megfelelő ruha darabokat majd, egy mosolyt felém küld.

-Amíg, nem komoly nem mondok semmi konkrétat. De hamarosan a barátnőm lesz.-mondja büszkén.

-Egy ARMY?-nézek rá kérdőn. 

-Nem.

-Akkor híresség? Modell? Talán színésznő? vagy talán énekes?

-Nem, nem, nem és nem. Egy átlagos lány, aki ismer minket, de nem rajongó és még is csodálatos.

-Csak nem egy anti fan?-Már csak erre tudok gondolni. Hiszen rengeteg ARMY van és, ha ismer minket miért nem szeret?

-Inkább menj Seulhoz.-nevet fel Jimin.-Nekem is indulnom kéllene lassan.-veszi le felsőjét, majd át cseréli a kiválasztott darabra, de előtte még befújja magát.

A szobába beérve látom az ágyon szuszogó Seult. Még mindig alszik? Mit csináljak így? Végül is, rám férne egy zuhany...

Taehyung szemszögéből:

Egy whiskyvel a kezemben megyek vissza a szobám felé. Jimint láttam lemenni a liftel, szóval végre egyedül leszek. Igazuk van... nem jól viselem a szakítást. De, hát, hogy is viselném jól, mikor első szerelmem? Senkit nem szerettem ennyire, mint Borat. Össze kell szednem magam! Első sorban ez a whisky is megteszi.

Rávetődtem az ágyamra és a palafont kezdtem el vizsgálni. Hol rontottam el? Hogy ki mutattam az érzéseimet? Állandóan kényeztettem? Mindig meghallgattam? Törődtem vele? Akár, hogyan is keresem magamban a hibát nem találom... Túl sokat adtam volna neki magamból?

Megszabadítottam az üveget a tetejétől és a számhoz emeltem. Majd beleittam. Kicsit erős, aromája az egész szájpadlásomat átjárja teljesen le a gyomromig. Miért kellett ezt csinálnod velem Bora? És nekem miért megint csak rajtad jár az eszem, miközben te kitudja milyen sráccal hemperegsz?

Újra és újra az üveget a számhoz emelem és ittam a benne lévő alkoholból.

-Bora, gyere vissza hozzám!-kezdtem el ölelgetni az üveget.-BORA!-emeltem meg hangomat.-Szeretlek.-suttogtam.

-V mi van veled?-jön be az ajtón JHope.

JHope szemszögéből:

Jin és Nam állandóan csak veszekednek, hiába vettük át a táncokat, ők meg magyarázzák egymásnak, hogy a másik miért nem jól csinálja. A fejem is kezdett megfájdulni... Mivel sikerült egy hármas szobát össze hoznia a menedzsernek nem nyíghatok neki, hogy még is csak egy külön be akarok menni... pedig szívesen vállalnám a feladatot.

Úgy döntöttem magára hagyom a két jó madarat és szét nézek a hotelba.

-Most meg hova mész?-ordít nekem az ágytól Jin.

-Csak gyakoroljatok, de lehetőleg jó is legyen...-megyek tovább.

Mikor kiértem az ajtón hálásan fújtam ki minden bent maradt levegőmet, hogy egy kis időre megszabadulhatok tőlük. A lift felé vettem az irányt, ám mikor meghallottam Vt, ahogy ordítozik, fordulatot vettem és a szobája felé kezdtem el rohanni.

-V mi van veled?-kérdeztem tőle lihegve, amint beértem az ajtón.

-Bora, te vagy az?-szipog. Sír? Már megint Bora?

-Jaj, te gyerek ennyire bánatos vagy?-csukom be magam mögött az ajtót.

-Hyung-kezd el sírni. A szívem fájdul meg, hiszen V egy boldog, mosolygós srác, de ez a Bora teljesen a padlóra küldte.

-Ne depizz itt be nekem! Gondolj az ARMYkra!-ülök le mellé. Ölében meglátok egy whiskys üveget, aminek a háromnegyede hiányzik. Szép... Taehyung ennyire jól bírná a piát?

-Az ARMYk!-hagyja abba a sírást és hirtelen keresni kezd.

-Mit keresel?

-A telemoblom.-nyöszörög. Tele mi?

-Micsodát?-nevetem ki.

-A triitrii azt.-játssza el, mintha valakit hívna.

-Látom beütött a pia.

-Hyung, seg-segíts már.-büfög. Épp, hogy megmozdultam már szólt is V, hogy megtalálta. De minek neki a telefonja? A kezében tartogatja. Nem nyúl hozzá.

-Mit akarsz csinálni?-A kezébe veszi majd vizsgálni kezdi.

-Felakarom hívni.-szólal meg egy kis idő eltelte után.

-És mit akarsz neki mondani? Hogy még mindig szereted? Vagy, hogy nem tudod elfelejteni? Szánalmasnak fog tartani, főleg, ha észreveszi ittál is.

-Akkor mit tegyek, hyung?-néz rám könnyes szemekkel.

-Lépj túl rajta V.-teszem vállára kezem.

Edina szemszögéből:

Még, hogy hívni fog... Egyáltalán, emlékszik még rám? Vagy, hogy eljöttem? 

Már tizedszerre tárcsázom Luhant, de nem veszi fel. Mi a jó istent csinál?

Egyre jobban idegesít. Mostanában, nem is sokat törődött velem... csak az új videó klipjéről beszélt. Meg sem kérdezte, hogy vagyok.

-Zavarok?-szólal meg halkan Suga. Mikor jött be?

-Nem dehogy is. Hiszen ez a te szobád is.-préselek ki magamból egy mosolyt.

-Valami gond van?-néz rám nagy szemekkel.

-Nem, minden tökéletes.-dobom le az ágyamra a mobilt.

-Látom rajtad, de ha nekem nem akarod elmondani miért mondod el Seulnak?-ül le ágyára.

-Most el van foglalva Jungkookal és ez így jó.

-Akkor...-jön mellém.-Üdvözlöm, kisasszony!-csókolja meg a kezemet, az arcomat elönti a pír, még senki nem csókolt kezet nekem.-A nevem Min YoonGi és ma én leszek az ön szívdoktora.-vigyorog.

-Milyen kedves öntől uram.

-Kérem csak szólítson YoonGinak. Min YoonGinak.-kacsint rám, mitől elnevettem magam.-De mivel ilyen szép a mosolya a Suga is megfelel.

-Köszönöm.-mosolygok rá.

-Mit?-kérdezi meglepődve.

-Amiért megnevettettél. De szerintem inkább döntsük el ki fürdik először.

-Ez csak természetes, hogy ön kisasszony.-mutatja nekem az utat a fürdő felé.

-Micsoda úri ember.-hajolok meg kuncogva.

Seul szemszögéből:

Folyamatos víz csobogásra kelek fel. Érzem ahogyan számra rá száradt a nyálam. Úristen. Gyorsan fel keltem és letöröltem, persze akkor jöttem rá, hogy még mindig egy szál törölközőben vagyok.

Edina elég sokáig zuhanyzik. Vagy még csak most ment be? Nem tudom, de egy jó ideje már hallom.  Két ásítás után elsétáltam a puha szőnyegen a bepakolt szekrényekbe és magamra kaptam citrom sárga fehérnemű szettemet.  A fürdőben közbe a víz is elállt és nyitódott az ajtó. Én pedig tovább kezdtem vizsgálni a szekrény tartalmát, hogy mit kellene fel vennem.

-Mit csináltál eddig csak nem Luhannal álmodoztál?

-Seul ne kínozz már ennyire...-hallom meg Jungkook hangját. Testem száznyolcvan fokos fordulatot vesz és itt áll előttem egy szál törölközőben. Jeon Jung Guk. Hajáról folyik a víz arcára. Teste vizes és tele van vízcseppekkel. De mit keres Jungkook az én szobámba?

-J-jungkook?-lehet csak rosszul látok. Amint közeledik megbizonyosodok róla, hogy ő tényleg itt van. Velem egy szobában. 

-Iszonyat jó tested van.-simít végig kezemen. Én pedig csak állok, mit keres Jungkook fél pucéran a szobámban? Hol van Edina?