-Áh, de elfáradtam!-dűl a kanapéra a többiek mellé Jimin.
-Holnap vissza utazunk Koreaba.-törli meg arcát egy törölközővel Nam.
-Akkor ma már semmi dolgunk?-kérdezi Seul.
-Mivel a fanmeetinget is letudtuk és interjúkat is adtunk, már semmit nem kell csinálnunk.-közli hyung. Seul elgondolkodva figyelte telefonját. Talán Jay Park miatt kérdezte? Vajon már megbeszélték mikor találkoznak? Aigo, Aigo... valamit ki kell találnom!
-Reggel találkozunk! Ne legyetek fel sokáig!-köszön el a menedzserünk, mielőtt be menne a szobájába. Kórusba elköszönünk és tovább megyünk a szobánk felé.
-Alig várom, hogy forró fürdőt vegyek és aludjak.-nyöszörög Suga. A mellette menő Nam hyung csak nevet rajta és az előttük menő Jiminnel és Jinnel kezd el beszélgetni. Seul Taehyunggal szórakozik a hátam mögött, Seul halk kuncogásai megmosolyogtatnak, de vajon mikor találkozik Jayel? Ha most elrabolom az elég hatásos lenne, nem?
Seul szemszögéből:
-és akkor, ordibált, hogy...-hagyta abba a nevetést V és neki ütközött az előttünk álló Jungkooknak. Lassan felénk fordult, Taehyung méregetni kezdte szemeivel. Kook valamit elmormolt neki, V rám nézett, majd futni kezdett az elől haladókhoz. Lassan közelebb lépett hozzám, majd elkapta a kezemet.
-Egy szó nélkül kell követned, különben nem biztosíthatom a biztonságáról.-hajol közelebb fülemhez. Majd elkezd az ellenkező irányba húzni maga után. Egy szó sem jön ki a torkomon. Egyszerűen még fel sem fogtam, mi történik. Jungkook, most miért visz el a szobám felől?
Már szinte csak futva követem őt, jobban belegondolva húz és én csak felvettem a tempóját. De miért, hagyom neki?
A folyosó végén, benyit egy szobába, benéz, közbe egy percre sem engedi el kezem.
-Tiszta a terep.-néz vissza rám. Majd behúz a szobába, feloltja a villanyt, nagyot ránt a karomon, amitől elé kerülök. Elengedi a kezem, az ajtót pedig becsukja. Mit akar? Felém fordul és csak vigyorog.
-El vagy rabolva.-jelenti ki fülig érő szájjal. Elrabolva? Minek rabolt el? Hirtelen annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, amiket szerettem volna feltenni neki egyesével és a válaszokat is megkapni, de egyszerűen nem tudtam egy szót sem kinyögni. Leblokkoltam. És csak figyeltem szinte tátott szájjal, ahogyan az "el rablóm" a szobában megvetett ágyra ugrik, majd kezeit feje alá teszi és, úgy néz.-Itt szabadon mozoghatsz.-vigyorog.
-Hh... kösz?-nézek rá.- Miért hoztál ide?-teszem fel első kérdésemet.
-Hát nem egyértelmű?-vált komolyabb arckifejezésre.
-Nem igazán...-rázom a fejemet.
-Nem akarom, hogy találkozz Jay Parkal.-áll fel az ágyról.
-Oh, ki is ment a fejemből!-Még a koncert után az eszembe volt, de utána már teljesen elfelejtettem!-Jungkook, engedj ki!-siettem az ajtóhoz.-Bunkónak fog tartani. Hova tettem a telefonom?-gondolkozok hangosan. Még a kocsiban a zsebemben volt, akkor elaludtam, majd a liftben már a... Hol volt? Nálam volt egyáltalán? Nem. Nem volt. Eltettem volna?
-A telefonod Taehyungnal van.-jön hozzám Jungkook.
-Taenal? Miért?
-Még a buszban lemerült a telefonja, mivel senki nem adta oda neki a sajátját és te aludtál kiszolgálta magát.-von vállat.-Jay Park meg majd megérti. Egyébként is miért érdekel téged az ő véleménye?-Miért érdekel a véleménye? Jó kérdés... Talán, mert nem ismerem. Nem tudom. De kissé kezd akasztani, hogy Jungkookal kettesben vagyok egy bezárt szobában...-Most miért nézel így rám?-nevet fel. Talán a fejemben meglévő gondolataim grimaszként megjelentek az arcomon?
-Miért vagyunk kettesbe?-sajnos a nyál cserém eléggé hangosra sikeredett. Mire még jobban nevetni kezdett a mellettem álló.
-Csak nem félsz?-Kezét végig simítja arcomon, míg fejével egyre közelebb hajol.
Az érintése teljesen libabőrössé tesz, közelsége, pedig nagyobb hatással van rám, mint gondoltam. A szívem egyre gyorsabban ver, amit én sem értek miért, hiszen Jungkook... más számomra. Barát... vagy talán én még mindig érzek iránta valami?... -Rajtam gondolkozol?-hajol még közelebb.
-Talán.-Feje, ami irányomba tartott vissza vesz a tempón és vissza megy eredeti helyére, kezét tarkójához kapta és erősen dörzsölni kezdte.
-És mit gondolsz rólam?-kérdezi a földet bámulva.
-Azon gondolkoztam, hogy lehet még mindig érzek valamit irántad.-Én sem tudom, miért mondom el neki az igazat, de ahogy mondom, úgy könnyebbülök meg. Ha pedig rosszul sül el, mondhatom, hogy vicceltem, nem igaz?
-T-tényleg?-néz rám. Úgy néz, akár egy kiskutya, aki a menhelyről szeretne haza menni. Mint, akiben a reményt látja, annyira csillognak szemei.-tudod... én
-VAN BENT VALAKI?-hangos zörgés zavarta meg Kook beszédét. Már épp, megakartam szólalni, mikor kezével letapasztotta számat.
-Meg ne szólalj!-jön közelebb és a fülembe suttog. A dörömbölés és ordítozás hamarabb alább hagyott. De nem bánnám, ha elmennénk már innen. -Huh, ez meleg volt!-fújja ki a bent tartott levegőjét. Szemeivel rám néz és hamar észbe kap, és hamar leveszi kezét számról.
-Most már kiengedsz? A végén még ránk törik...
-Igazából...-egy kis időre dermedve bámul, majd megköszörüli torkát. Zsebéből ki veszi a kulcsot és szépen kienged. Gyorsan kislisszolok hátam mögött, pedig ott van a lazán sétáló Jungkook, akinek mosolya a füléig ér. Mitől ilyen boldog? A végén még kitalál valamit... már csak az kéne.
-Erről senkinek, nem mondhatsz semmit!-fordulok felé.
-Ha adsz egy puszit, akkor megígérem.-Puszit?
-Puszit?-nevetek fel.
-Ide!-mutat az arcára. Végül is egy pusziba nem halok bele. A többieket is pusziltam már meg.
Jungkook szemszögéből:
Puha ajkai, amik a szájfényétől csillogóak hozzá tapadnak arcomhoz. Kicsit elidőzik, majd elhúzza. Talán arra számított, hogy elfordítom fejemet? Nem Seul... így, hogy már bevallottad érzel irántam még valamit, nem akarok rámenős lenni... annyira.
-Jó éjt és ajánlom, hogy tartsd magad a megígértekhez!-ezzel, ott is hagyott és rohant a szobájába.
Lassú léptekkel, mosolyogva mentem a szobámba. Tehát, érez valamit még irántam. Lehet elrontottam és nekem is el kellett volna, mondanom, hogy én még mindig szeretem...? Viszont, akkor lehet nem venne komolyan. Aigo, mit csináljak? Elmondjam, hogy érzek vagy még várjak vele?
Mindenki kómás fejjel szállt fel a repülőgépre. Jin és Suga hyung mellé szólt a jegyem. Seul Jin mögött ül, teljesen oldalt az ablak mellett, Jimin és Nam pedig mi mögöttünk. V pedig a menedzserrel és az asszisztensével.
Az út negyedénél mindenki bealudt, beleértve engem is. A repülőtérről a kijuttatásunk kicsit balhés volt, ugyan is a rajongók szinte letépték rólunk a ruhákat. Helyesbítek a táskámat elszakították és a telefonomat is erősen fognom kellett, hogy ne kapják ki a kezemből. Jimin felsőjét elszakították a menedzser adta, oda neki a kabátját, hogy ne fél csupaszon keljen már utaznia. Jimint sem értem... egy felsőbe utazni... tél van, ember!
Incheon gyönyörű szép, mindig is tetszett. Hanem Szöulban élnék, akkor biztosan ide költöznék!
Mivel, ma este már koncertünk van, ezért megállás nélkül próbáltunk az elmúlt három órába és így is már öt óra. Bízok benne, hogy minden jól fog menni. Még annyira sincs időm, hogy Seulal pár szót beszéljek... pedig lenne miről.
-Rendben. Akkor még háromszor újra az egészet elölről és utána mehettek a stylestokhoz és a sminkesekhez.-Mondja a koncert szervezője. Muszáj elpróbálnunk a színpadon is, mivel a fények, a mikrofonok és a zenét is be kell állítani. Ne, hogy valami gubanc legyen.
A sminkesek és a stylestokkal elég sok időnk elment. A koncertig 10 percünk van és még csak mikrofont sem kaptunk. Kezdek izgulni, eddig még nem féltem, de ha kapkodunk annak sosincs jó vége!
-Te állj ide!-húz Seul mögé az egyik ahjumma. Újra oszlopba állunk a színpad melletti lépcsőnél. A mikrofonokat is most szedi ki a tartójából az előző ahjumma.
-Izgulsz?-hajolok Seul füléhez, hogy jól hallja, amit kérdezi akarok.
-Kicsit.-igazítja meg fülében lévő fülhallgató szerűséget.-Te?
-Nem annyira.-préselek ki magamból egy mosolyt.
-Látom.-neveti el magát.-A mosolyod, nem valami sexy.-mutat arcomra. Ennyire rossz lenne, ha erőltetetten mosolygok?
-Fighting!-szólal meg a fülünkben újra, ez a szó. Félre értés ne essék, szeretem, de mikor fellépéseknél használják... aish! Mind egymás után felmentünk a színpadra. Amint azt a sok rajongót megláttam, egyből megkönnyebbültem. Hello Incheon, itt a Bangtan!
Seul szemszögéből:
Minden ugyan, úgy zajlott, mint Japánba, a színpad nagysága változott egyedül. A rajongók, akik egyszerre skandálták a nevemet, vagy épp a többiekét illetve, hogy bangtan nagyon megható volt. Még most is tele vannak a szemeim könnyekkel. Az, hogy ennyi ember kedvel és, hogy a fiúkat is. Hihetetlen számomra.
Az egy órás koncertünknek vége és a fanmeetingen is túl vagyunk. Interjút nem kell adnunk, hála égnek ezért kicsit pihenhetek. Illetve... mivel a gépünk tízkor megy Amerikába, nehézkes lesz. Szóval Fighting Seul!
Milyen kellemes már negyedórája fekszem az öltözőben lévő fotelben. Az izzadság is, ami még a koncert miatt keletkezett, megszáradt bőrömön.
-Igyekezzetek a buszhoz, ha elakarjátok érni a repülőgépet!-szól be a menedzserünk titkára. Mindenki jó egy jó hosszú káromkodás után feltápászkodott. V egyenesen a hátamra dűlt és le se szállt, amíg ki nem vonszoltam őt.
A rajongók. Egy sincs a parkolóba. Ez valami csoda?
-Siessetek már!-szól a menedzserünk, aki az kis busz anyósülésén ül.
Gyors léptekkel rohantunk a már doromboló járműhöz. Amint a csomagjainkat berakták, már be is szálltunk.
-Meglepetés!-ordít fel tele energiával az én barátnőm.-Amerika emlékszel?-rángatja szemöldökét. Már el is felejtettem. Edina. Hát persze, Amerika meg Suga és fordítás, áhhh...!
-Ülj már le, Seul!-tol rajtam V, hogy ő is betudjon ülni. Leülök Edina mellé és csak figyelem őt. Megszólalni is alig van energiám, ő pedig milyen energikus! A többiek is szépen lassan beszéltek utánam. Suga egyből leült a mellettem lévő helyre, hogy így is közelebb lehessen Edinához. YoonGi háta mögött lévő fiúnak arcáról tisztán le lehetett olvasni a nem tetszést.
-Indulhatunk?-szól hátra a sofőrünk, amint Kook leült leghátul.
-Igen.-szólaltunk meg mind. A jármű elindult, én pedig szépen dűltem hátra.
-Mi van veletek, olyanok vagytok, mint a zombik!-néz szét hátul is.
-Csodálod?-kérdezi Hope.-Fárasztó volt az a sok próba, majd egy órás koncert és egyből repülünk.
-Te viszont igen fel vagy dobva.-hajol Edina felé Suga és egy aranyos mosolyt küld neki. Oh, YoonGi, kérlek ne így nyomulj már...
-Végül is egy buszban vagyok a bangtan boysal, nem igaz?-kérdezi vigyorogva.
A zsebemben lévő telefon zúgni kezdett. Gyorsan kivettem. Egy üzenetem jött. Vajon kit... Jungkook.
" Remélem tudod, hogy, így még egy puszival az adósom vagy. Ha már nem tudtam melléd ülni kettőt is adhatnál. Mert ez így nem fair."
Amint elolvastam, hátra fordultam és Jungkook duzzogva nézett rám. Aish. Jungkook, ne legyél már ilyen velem! Így túl egyértelművé teszed, hogy érzek-e irántad valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése