69. rész

-Rendben.-mosolyog rá. Hogy mi?
-Te is le felé mész?-kérdezi és megindul Seulal a lift felé.

Félre kell tennem a bosszú vágyamat. Seulra kell koncentrálnom! Nem engedhetem, hogy megint elvegyék tőlem! Voltam olyan hülye és hagytam, hogy Sehunnal legyen, de még egyszer nem követem el ezt a baklövést.


Seul szemszögéből:

Nem hiszem el, hogy Jungkook lehívott és az még hagyján, hogy átvert, de még csak itt sincs. Jay Park magamra hagyott, elment dedikálni, ki ő, hogy dedikál? Tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy utána nézzek. Ez is VKook párosnak köszönhető...
Nem igazán volt kedvem felmenni ismét a szobához és végül is egy pohár ital nem árthat, nem igaz?

Nagyjából a harmadik pohárnál tartok, de ez a pia itatja magát, hiába határozom el magam, hogy nem, nem iszok. Mintha szólítani, hogy "Seul igyál még, még egy kicsit."
-Te mit csinálsz azzal a pohárral?-támaszkodik  a pultnak egy parfümjétől illatozó, kedves hangú ismerős.
-Nocsak süti, ide értél?-nevetem ki. Annyira viccesnek tűnik. Mintha három szeme lenne. Ez vicces.
-Süti?-lepődik meg.-Utoljára akkor hívtál így mikor...-halkul el.
-Jártunk.-mondom ki helyette. Bólint. Felül mellém és int a csaposnak, hogy ő is kér egy pohárral.-Miért nem mondod ki? Ennyire kibírhatatlan voltam?
-N-nem csak...-a megkapott ital tartalmát egy húzásra megissza.- sosem akartam, hogy vége legyen.
-Akkor minek kellett neked ölelgetni az exed?
-Neked miért kellett egyből Sehunhoz futnod?-emeli fel hangját.
-Lehet nem illettünk össze.-teszem le az eddig kezembe tartott poharat.
-Én...
-Te, mi?-nézek rá.
-Még egyet kérek!-szól a pultos srácnak.
-Leakarod inni magad?-nevetem ki.
-Neked már sikerült, nem?-nézi rám.
-Én teljesen józan vagyok.-mutatok végig magamon. Kicsit ficánkolni kezdtem a bárszéken, ennek köszönhetően dűlésnek indult velem együtt, ha Kook nem kapja el a két karom, akkor a földre zuhanó szék mellett lennék.
-Látom.-száll le a helyéről.-Menni legalább tudsz?-áll meg előttem, karjaimat még mindig erősen, de még sem fáj, ahogyan fogja.
-Persze, hogy tudok.-rántom ki kezeimet mancsai fogságából és megpróbálok pár lépést megtenni, imbolyogva, de megyek.
-Kérem, írja a BigHit számlájára.-hallom Jungkook hangját. Most elakar vinni? Én még inni akartam abból az italból!
-Gyere!-ragadja meg karom és olyan sebességgel indul el velem a lift felé, mintha csak repülnék, komolyan. Nem tudom, hogy a pia ennyire beütött volna vagy tényleg Jungkookal repülök, de ez nagyon vicces.-Mit nevetsz?-tekint le rám. Kuncogva nézek körbe az arany színű liftben. Kook megnyomott egy gombot ami villog. Én is megakarom nyomni, az összeset! Olyan sok gomb van itt.


Jungkook szemszögéből:

-Meg se próbáld!-szólok rá erélyesen. Épp a lift gombjait akarta megnyomni. Tisztára, úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Sosem láttam így, de meg kell mondjam tetszik, ha ilyen még aranyosabb. Annak még inkább örülök, hogy most én vagyok vele.

-Oppa!-kezd el nyígni. Az első pár nyígására nem figyeltem oda. Sajnos a tetőhöz nincs lift ezért, ahol Seult ijesztgettük, ott szálltunk ki. Most pedig épp előttem nyavalyogva szedi a lépcsőfokokat. Félek, hogy valami baja esik, de ki kell józanítanom.  Nem akarom, hogy Nam leordítsa vagy, hogy a fellépést elhalasszuk.
-Oppa!-hangja sokkal halkabb és más..., mintha... sírna?
-Seul-lépek vele egy lépcső fokra. Szemeiből folynak a könnyek. Két kezembe veszem arcát és letörlöm forró könnyeit.-Miért sírsz?
-É-én...-szipog.-... nem akarok tovább menni.
-Micsoda?-nevetek fel megkönnyebbülten. Csak ennyi a baja? Már megijedtem, hogy valami komoly történt.
-Én még inni akarok abból az...
-Seul, fejezd be!-vágok szavába.- Egy, lány vagy. Kettő, holnap fellépésünk így is beütött neked a pia, ki kell józanítsalak. Három, nem akarlak így látni. Ne sírj! Gyere, mindjárt fent vagyunk!-kulcsolom össze kezünket és húzni kezdem magam után. Féltem, hogy valamit szólni fog amiért megfogtam a kezét, de nem... istenem annyira meleg a keze és puha. Már az, hogy  a kezét fogom boldogsággal tölt el.

-Itt lennénk!-szippantom be jó mélyen a friss levegőt. Itt fent sokkal tisztább, mint oda lent.
-H-hideg van.-kezd el dideregni a kezemet fogó lány és közelebb totyog mellém. Egészen karomba, mivel rajtam van egy hosszú felső Seul körbe ölelt kezei pedig a pulcsim alatt pihentek. Kezdett elvörösödni az arcom, percről percre melegebb lett. Nem tudom mi van velem, de, ha Seulal vagyok mindig ez történik. Talán ilyen az igaz szerelem?
A pulcsimat jobban ráterítettem Seulra, ő pedig még inkább közelebb jött. A szívem is hevesebben kezdett dobogni, reméltem nem hallja. Hátát kezdtem el ujjaimmal lassan simogatni.
-Bár mindig így lennénk.-motyogom halkan. Reméltem nem hallja meg és a hosszú néma csönd is ezt bizonyította. Seul abba hagyta a vacogást, de még mindig ölelt. Párszor még szipogott, de lélegzete is normális lett.
-Jungkook...-szólal meg halkan.
-Hm?-tekintek le az engem ölelőre.
-Nem lehetnénk ismét, jóban?
-Seul én...- most jött volna az a pillanat, hogy azt mondom. Én szeretlek és csak téged akarlak... De ez annyira sablonos lenne és nyilván kinevetne. Most szakított Sehunnal, időt kell neki adnom, hogy rájöjjön ő is szeret engem. De a holnap kávézását el kell valahogyan halasztanom.
-Igen?-Oh, annyira elmerültem a gondolataimban, hogy el is felejtettem Seult...
-Ha vissza költözöl hozzánk.-Nem is rossz ötlet. Így legalább mindig láthatom és, ha netalán tán Sehun, úgy gondolja vissza szerzi Seult, akkor én ott leszek és elküldöm a jó .... szóval, igen. Kezdetnek ez is megteszi.-Akkor lehetünk megint jóban.-mosolygok rá.
-Ha vissza költöznék megint jönne a sok veszekedés...-sóhajt.
-Jiminre gondolsz?
-Például.
-Beszéld meg vele...
-Neki kellene bocsánatot kérnie.
-Mind a ketten haragudtok egymásra, de még se akarjátok a másikat elveszíteni ez bonyolult.
-Jobban vagyok, nem mehetnénk már be?-enged el.
-Oh, végül is, ha tényleg jól vagy akkor menjünk.-Most valami rosszat mondtam, hogy egyből le is akar rázni?

Jimin szemszögéből:

-Áhh ez az! Gyorsabban.-nyögi lihegve. Gyorsítok a tempón és eljuttatom a lányt is és magamat is egyszerre a csúcsra. Rádűlök izzadt testemmel és közben duzzadt ajkait kényeztetem.
-Egyébként, mit keresel Japánba?-szakítom meg csókunkat és könyökömmel megtartom magamat felette.
-Dolgozom.-nyalja végig ajkát, levegő vétele még mindig szapora.
-Csak nem én vagyok a munkád?-mosolygok rá.
-Valami olyasmi.-nevet fel.
-Hogy, mi?-nevetek még mindig.-Mit dolgozol?-hangom sokkal komolyabbra váltott.
-Újságíró vagyok.-válaszolja egyszerűen. Olyan szép. Nem igazán néztem ki belőle, hogy érdekli az ilyen munka. Modell vagy épp festői állást gondoltam hozzá. HOGY MICSODA? ÚJSÁGÍRÓ? NAMJOON MEGFOG ÖLNI!
-MIKOR AKARTAD ELMONDANI?-egyből leszálltam róla, hangom magától emelkedett meg. Közben a ruháimat kerestem az egyik üres szobában.
-Jimin.
-Jimin?-fordulok felé.-Csak nem ez lesz a cikked? "Jimin az ágyban" címmel?-Ria, mi a faszért kellett elbasznod ezt az egészet? Az egyetlen volt, akiben megbíztam, hiába csak szex volt közöttünk tartottuk a kapcsolatot. Minden nap beszéltünk, erre újságíró. Még egy nagy pofon az élettől.
-Csak írnom kell rólad a fellépések alatt stb... meg persze a többi tagról. Ugye, te sem gondoltad komolyan, hogy az együttléteinkről fogok beszámolni? Milyen nőnek nézel te engem?-állt meg előttem.
-Megbíztam benned, érted? Mindent elmondtam neked... Erre te ezeket ki fogod adni cikként.-túrtam bele idegesen hajamba és körbe néztem nem-e hagyok itt valamit. Minél hamarabb el kell tűnnöm.
-DE ÉRTSD MÁR MEG, HOGY NEM! FÉLRE TUDOM TENNI A MAGÁN ÉLETEMET A MUNKÁMTÓL! A ROHADT ÉLETBE JIMIN!-ordít rám. Hangja megtört, paplannal takart meztelen testével leült az ágyra, ahol még az előbb szeretkeztünk. Fejét a földnek szegezte és szemeit törölgette.
-Majd hívlak.-szóltam hozzá kedvesebben, fejét egyből felém fordította, mielőtt megszólalhatott volna elhagytam a szobát. Már csak reménykedni tudok, hogy tényleg semmit nem fog elmondani, mert, ha igen nekem annyi...

A fiúk izgatottak most jön az utolsó próbánk a fellépés előtt. Seul minden alkalmat megragadva felveszi velem a szemkontaktust. Ha nem tudnám, hogy haragszik azt mondanám flörtöl velem, de ő ugyan...
Én és az, hogy összejöhetnék Seulal, talán a titanichoz tudnám hasonlítani. Az elején minden tökéletes volt, most pedig jöttek a gondok jéghegyként és el is süllyedt a kettőnk bármilyen féle kapcsolata is.
-Na, gyertek ide skacok és Seul.-szól a menedzserünk. Mind körbe álltuk és figyeltük.
-Akkor még van két óránk a fellépésig?-kérdez vissza Nam. Menedzsershi bólintott és ott is hagyott minket.
-Senki. Ismétlem senki, ne csináljon semmi rosszat vagy bármi ilyesmit. Maradjatok az épületben. A rajongók már most ezrével állnak kint megvenni a jegyeket!

Még fél óra a fellépésig. Mind itt vagyunk az öltözőbe. Seul, Jungkook és V valamit játszanak, amíg Suga, Nam és J-hope a fellépésről beszélnek. Jin pedig eszik, úgy hallgatja NamJoonék beszélgetését. Én, pedig maradtam a fülesemmel. Ki vannak rám biztosan akadva a többiek, amiért Seulal, úgy viselkedtem...
Elegem van... miért kell mindig hülyeségeket csinálnom? Miért kellett Seulba beleszeretnem? Na és ott van Ria... akár mennyire is próbáltam, mindig azt hazudni magamnak, hogy csak szex... az a baj, hogy ez a "csak szex" dolog túlságosan is jó volt. Minden pillanatát élveztem, hacsak kacéran rám nézett már az az őrületbe kergetett. Emlékszem mikor megismertem abban az új bárban, mielőtt oda jött volna hozzám előtte két sráccal táncolt. Már akkor felfigyeltem rá, hiszen gyönyörű, az alakja sem semmi. Mikor aztán még is oda jött hozzám, boldog voltam, amiért egy ilyen gyönyörűség fel figyelt rám. Lehet annak köszönhető, hogy híres vagyok, de ilyenkor nem bánom.

-Gyorsan!-állítanak be minket a megfelelő sorrendbe.
-Mindenkinek működik a mikrofonja?-nézi át egy Jinnel egyidős noona.
-Rendben, akkor ha a fületekben lévő kis fülhallgató szerűségből halljátok, hogy "FIGHTING" induljatok fel a színpadra!
-Ez már élesbe megy! Mindent bele fiúk!-jön mellénk a menedzser és egy biztató mosollyal néz minket.
Elől J-hope mögötte Jin majd Suga, Jungkook, V, Rapmon és én mögöttem pedig Seul. Fantasztikus nem?
-Nem izgulsz?-szól hozzám a hátam mögötti.
-nem.-vágtam rá.
-Nézd Jimin, tudom nem ez a megfelelő pillanat, de... nem lehetne, hogy... kibéküljünk?-áll mellém. Egyszer csak megszólalt a fülemben egy hang, ami a "fighting"-et ordította, ez az, amit a noona mondott. A fiúk megindultak a felfele és mi is velük együtt.
A színpadra felérve lélegzet elállító látvány fogadott, ez hihetetlen ennyi armynk lenne? Azta! Ilyenkor mindig a sírás kerülget, ennyi ember jött el csak is azért, hogy láthasson, hallhasson minket. Imádom az armykat!

Mindenki elfoglalt a megfelelő helyét és a zene el indult. A most megjelent számunkat adtuk elő, ami úgy látszik nagy sikere van a rajongóknál, de az, hogy Seulal sok intim közös tánclépésünk is van, nem tetszik. De végre vége lett a zenének és kicsit lihegve, de még sok energyával köszöntöttük az armykat egyenként.
Úgy tűnt Seult is szeretik, ez szokatlanul furcsa.

-KÉSZEN ÁLLTOK?-ordít bele a mikrofonba V angolul. A sok army nagy összhangba válaszolta az igent és indult is a következő zenénk. Ebben Seul nincs benne, ugyan is ez régebbi a "tomorrow"számunkat adjuk elő. Ez után Seul fog egy külön számot elénekelni, ezért át kell öltöznie.

Rengeteg army, akik a BTS-t illetve a neveinket skandálják. Ez az érzés fel ér egy jó szexel. Ha már csak fáradunk is a hosszú próbák alatt vagy épp, mikor fellépünk, ez. Ez az érzés, mikor színpadon állok a fiúkkal minden kínt megér, ha ezzel boldoggá tudom tenni a rajongóinkat.