-SZOBA VÁLASZTÁS SKACOK!-ordít nekünk Nam. Bőröndjeinket a lift mellett hagytuk és rohantunk a laederhez, akinek a kezében ott voltak a szobakártyák. Nam mögött a menedzserünk állt, aki épp telefonált. Gondolom a koncerteket fikszálják le. Úgy hiszem nekünk van a legjobb menedzserünk! Nagyon oda figyel ránk, vigyázz és gondoskodik rólunk. Persze, tud szigorú is lenni, de mindig kedves.
Elképesztő... egy kiabáló fangirl hangját sem halljuk. Ez valami hihetetlen! Ugyan is, mikor a repülővel megérkeztünk és vártuk az értünk jövő buszt, rengetek fan várt minket és ordibáltak. Sajnáltam őket, amiért kitudja mióta vártak ránk, viszont az a hangos zsibaj... mit ne mondjak nem könnyítette meg a fej fájásomat, ami a leszállás után bekövetkezett. A hotel biztosított minket arról, hogy egy rajongó sem léphet be az épületbe. Ezért semmiért ne aggódjunk. Hálásan köszöntük meg és reménykedtem benne, hogy ez tényleg így lesz. Szeretem, sőt imádom a rajongókat meg hát nem rég még én is az voltam. A fiuk rajongója, ezért tudom milyen izgatottak lehetnek már attól is, hogy egy légtérben lehetnek a kedvenc idoljukkal.
-Akkor te velem leszel, így oké?-kérdezi Tae.
-Persze, oppa.-mosolyogtam rá. Jimin és J-Hope hangosan veszekednek én pedig inkább a bőröndökhöz tartó Tae után rohantam. Miért érzem úgy, hogy rosszabb a kedve? Mintha élni nem akarna... Beszélnem kell vele!
-Oppa, nem megyünk enni?-megyek az ajtóhoz. Jin két perce volt bent szólni, hogy menjünk le enni. Nekem viszont el is kellett készülnöm, de Taehyung a telefonját nyomogatja. Most is meg sem hallja, amit kérdeztem.-Hé, Tae minden rendben?-sétálok az ágyon fekvőhöz, aki a párnát ölelgeti.
-Donsaeng... te eddig még soha, nem akartad vissza forgatni az időt?-fordította fejét felém. Helyett foglalok a mellette üres részen és gondolkodóba esek. Vissza forgatni az időt... hm...
-De, nagyon is sokszor. Viszont ez lehetetlen.
-Nehéz szerelmesnek lenni.-nyomja arcába a párnát.
-Még mindig hiányzik Bora, igaz?
-Nem tudom...-dünnyögi.-Tegnap még igen, most csak dühös vagyok rá...
-Miért?
-Találkozni akart velem.
-És találkoztatok?-húzom el a párnát.
-Elmentem... vártam rá. -takarja el kezével szemét.- Egy óráig ott ültem abba a kibaszott kávézóba. De ő meg sem jelent...-V káromkodott? Sosem hallottam még így beszélni. Várjunk, mi? Bora felültette??
-Felültetett?-kérdezek vissza.
-Áh, hagyjuk inkább...-túr bele hajába.-Inkább te meséld el mi ez a Sehunos dolog, amiről én nem tudok!-ül fel.
-A-az... nem szeretnék róla beszélni.-fordítom el fejemet. Nem egy kellemes téma számomra Sehun. Már ha a nevét kiejtik emlékek jutnak eszembe és hiányzik. Az érintései, a mindennapi üzenetei, telefonhívásai, a puha ajkai és hogy kimondja a nevem. Ha nem hoznák fel mindig könnyebben eltudnám felejteni vagy is nyolc órája még nem is gondoltam rá, most pedig BUMM!
-Seul! Én is elmondtam neked Borat... te vagy az egyetlen, akivel lány ügyet megbeszélek.-halkul el a hangja.
-Miért eddig a fiukkal nem beszéltétek meg?-figyelek rá.
-Nem igazán, mindig fáradtak voltunk próbák után ezért nem tudták Borat sem.-Nagy szemeivel figyelni kezdett, szinte kis kutya szemei könyörögtek, hogy kezdjek el beszélni.
-Szakítottunk...-törtem meg a csendet, Tae kutya szemei egy pillanat alatt változtak meg. Pupillája kitágult, szóra nyitotta ajkait, de egy hang sem jött ki rajta.-Szakítottam vele. Mikor áthívtad Jungkookot, akkor épp tévéztünk és megláttam, ahogy BoAt letaperolja. Tudod, nekem meg sem említette, hogy egyáltalán együtt táncol egy másik lánnyal. De, hogy még végig is fogdossa... a próbákon akkor mi lehetett?-fújom ki az összes levegőt, amit eddig bent tartottam.-Hiányzik... ezért nem szeretek róla beszélni, főleg most. Még túl friss ez az egész. Idővel jobb lesz... Remélem.-mosolygok rá. V döbbenten figyel, majd felnevet.
Ez a hang! Ez az aranyos nevetés, milyen régen hallottam. Mosolyom feljebb kúszott arcomon, büszke voltam magamra, amiért sikerült megnevettetnem Taet. De mi vicceset mondtam?
Öt perce is van, hogy nevet. Azért ennyire nem lehetett vicces.
-Já' mi ennyire vicces?-förmedtem rá. Kezdtem feszült lenni. Úgy éreztem rajtam nevet.
-Üdv a singlek klubjában.-nyújtja felém kezét nevetve.
-Beverjek egyet?-szorítom ökölbe kezem és arca felé kezdem emelni.
-Ne bánts donsaeng!-emeli fejéhez kezeit vigyorogva.
-Azért valld be, eléggé bénák vagyunk.-kúszik mellém, hozzám legközelebb eső kezét pedig vállamra teszi.
-Muszáj valamiben bénáknak lennünk, hogy másban tökéletesek legyünk.-dűtöm fejemet fejének.
-Szerintem menjünk enni. Éhe...
-Ti még is mit csináltok?-kérdezi az ajtó felől egy ismerős hang. Tae már az ajtóban állót figyeli, akkor ezért nem fejezte be mondatát. Lassan fordítom fejemet a hangforrás irányába. Az ajtóban egy mérges Jimin áll.
-Kopogni illik.-szólal meg Tae.
-Kopogni, mi?-kérdez vissza ingerülten.
-Oppa, minek jöttél?-állok fel V mellől.
-Minek jöttem? Érted... de úgy látom megzavartam valamit.-mondja undorodva.-Mond Seul, RapMonsterrel vagy esetleg Sugaval nem akarsz közelebbi kapcsolatot? Ha már voltam neked én, Jungkook... most Tae.-néz a hátam mögötti személyre.
-Jimin, fejezd be!-szól rá arrogánsan V.
-Nekem te ne mond meg mit csináljak!
-Majd akkor én meg mondom.-szólalok meg kissé rekedtes hangon. Jimin lenéző tekintete engem figyel.-Most azonnal húzz ki innen! Remélem meg sem próbálsz majd hozzám szólni! Te, Jungkook és Sehun is mind egyformák vagytok!-Éreztem, szemeimből legördülő nedves folyadékot arcomon. Jimin tekintete átváltozott sajnálkozóra, mintha csak most fogta volna fel mit is mondott ezelőtt pár perccel. Jiminhez közelebb mentem, kezeimmel hátrább kezdtem lökdösni, meg sem akart moccani. Végül, mikor már az ajtó küszöbén kívül volt tettem egy lépést hátra és amilyen erősen és hangosan tudtam rácsaptam az ajtót.
-Seul, ne haragudj!-ölel meg hátulról V.
-Ez nem a te hibád.-törlöm meg szemeimet.
-Ne haragudj Jiminre se, ő csak...
-Egy seggfej, mint a többi eddigi srác, akivel jártam.-Tae elenged én pedig vele szembe fordulok.-Menjünk le az étterembe. Éhes vagyok.
Jimin szemszögéből:
Még neki áll feljebb, mikor ő váltogatja állandóan a palijait. Faszért kellett elengednem!
-Kér még egy pohárral uram?-kérdezi a pultos. Bólintottam és megkaptam az újabb kör whiskymet. Kezembe vettem a poharat és figyelni kezdtem a benne úszkáló jégkockákat.
-Ismét találkozunk?-foglal helyett mellettem egy bársonyos hangú ismerős lány.
-Találkoztunk már?-kérdezem félmosolyt rá villantva.
-Az ágyba még mindig jobb vagy.-iszik bele a rendelt italába.
-Koktél?-biccentek italára.
-Koktél.-emeli meg és újból bele kortyol.-Rég találkoztunk.-nyalja végig alsó ajkát.
-Esetleg ismételhetnénk a múltkorit.
-Lehet nem.-teszi át az egyik oldalra haját, így jobban szemügyre vehetem fedetlen kulcscsontját.
-Ugye tudod, hogy megőrjítesz?-iszok bele a kért italomba. A szemkontaktust, viszont egy másodpercre sem szakítom meg.
-Mutasd meg mennyire.-hajol közelebb, hogy beláthassak dekoltázsa közé. Lehúzom a poharamban lévő ital teljes tartalmát és Ria ártatlan még is tüzelő tekintetét figyelem.
-Gyere!-fogom meg kezét.-Írja a számlámra a lányét is.-szólok a csaposnak.
-Hova megyünk?
-Menj be!-biccentek a férfi mosdó felé.
-Egy wcbe akarsz dugni?-néz értetlenül.
-Mit akarsz hol?
-Legalább a szobádba vigyél már fel!-Nem mondhatom el neki, hogy közös szobába vagyok Hoseokkal.
-Na cica-tarkóját megfogva húztam közelebb magamhoz, másik kezem pedig fenekét kezdte el masszírozni.-így izgalmasabb lesz.-harapom meg alsó ajkát, mire halkan nyög egyet.-Amiért ilyen sexy vagy még meg is jutalmazlak.-Ajkait mohón kezdtem el falni, nyelvem szakértő nyelvével jártak táncot. Ez a lány eléggé tapasztalt volt és értett is a dolgához. Lehet ezért tud annyira felizgatni még csak pár szóval is. Más, mint Seul, de Ria és köztem ez csak szex.
-Van nálad gumi?-kezdi csókolgatni nyakamat, édes ajkai miatt megborzongok. Erőt veszek magamon, egy határozott mozdulattal fel veszem az ölembe és a falnak nyomom.
Jungkook szemszögéből:
-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezi aggódva Jin.-Jimint is felküldtem, de vissza sem jött.
-Összevesztünk.-mondja a földet bámulva Seul.
-Ehetünk már?-kérdezem nyávogva. Húsz perce várok rájuk, kicsit ingerlékeny vagyok, ha nem eszem és most pont, hogy éhes vagyok.
-Együnk.-adja meg a vég szót NamJoon. Hálát mondok ezért az úrnak esküszöm. Az asztalt kezdtem átvizsgálni és polipra esett a választásom.
-Én ki megyek a mellékhelységbe.-állok fel.
-Jungkook ilyenkor mondtam már nem kell bejelentened hova mész.-szólal meg a fejét tömő Hoseok hyung.
-Hyung múltkor nem mondtam és YoonGi hyung kérdőre vont mindenki előtt. A sok lány előtt nekem az elég gáz volt.
-Ez mikor volt?-kérdezi kuncogva Seul.
-Egy éve.-vágom rá elszörnyülködve. A többiek nevetni kezdtek a fejemen én pedig siettem a mellékhelységbe.
Ide lent csak a bárnál lévő wc van fel a szobánkban lévőhöz biztos nem fogok menni.
De miért nem mászkál senki erre?Túlságosan is csend van. Talán bejutott egy rajongó...?
Jobb lesz, ha felkészülök mindenre a végén valahonnan lecsap rám. Engem nem kaptok el! Az armyk nem is tudják, hogy tudok taekwondozni. Akkor minden rajongó mondaná, hogy "oppa túl menő vagy" még a noonak is jobban oda lennének értem.
Körbe néztem a szűk folyosón, ami végén a férfi mosdó van. Minél közelebb megyek annál erősödik valami zaj. Sikítás? Megtettem jó pár lépést már majd nem a mosdó bejárata előtt voltam, mikor felismertem a hangokat. Ezek nyögések! Ki az a barom, aki egy wcben dug meg egy lányt?
Jobbnak láttam, ha vissza megyek. Vigyorogva foglaltam helyett a beszélgető társaság között.
-Mi van Kook kielégítetted magad?-kérdezi Suga.
-Hyung, nem szoktam magamhoz nyúlni. Van, aki megcsinálja.-vágtam vissza. Egy null Kookie részére.
-Mit vigyorogsz akkor?-kérdezi J-Hope.
-Nem fogjátok elhinni.-nevetek fel.
-Mit?-kérdezi Jin és V egyszerre.
-Valaki a mosdóban dug egy csajt.
-Mi?-kérdezi nevetve Seul.
-Mondom. Hallottam, hogy nyögött a csaj.-Srácok is jót nevettek ezen, melyik pancser dug meg egy csajt a mosdóban?
-Hé, Hyung hol voltál?-kérdezem a közénk leülő Jimintől. Helyet foglal Jin és Hoseok között és enni kezd.
-Wcn.-von vállat. Mindenki arcáról lefagyott a mosoly, síri csönd lett az egész étteremben, amit egyébként is csak mi töltöttünk meg élettel.-Most mi van?-szólal meg egy idő után.
-A szobádban nem voltál, szóval lenti mosdót használtad?-kérdezi RapMon.
-Um.-bólint. Vajon ki fogja felhozni a témát Mon vagy Jin? Látom Nam fején, hogy mindjárt robban, de Jin is elég ideges. A múltkori botrányunk is Jimin miatt volt, nem hiányzik senkinek sem még egy.
-Ki volt a csaj?-kérdezi nyugodtan Seul. Mindenki rá kapta a tekintetét. Szerintem senki nem gondolta, hogy ő fog majd megszólalni.
-Milyen csaj?-kérdezi felemelt szemöldökkel Jimin.
-Kurvát hívtál?-kontráz Seul. Oh anyám, mikor ilyen kis harcias még jobban tetszik.
-Akkor neked szóltam volna.
-HYUNG!
-JIMIN!-ordítunk rá egyszerre Vvel. Seul halál nyugodtnak látszik, de tudom mennyire fájhat neki elég vissza gondolni, mikor én mondtam rá...
-Úgy gondolod megkapnál? Rossz hírem van. Egy ujjal nem érnék hozzád.-néz végig Seul Jiminen.
-Pár hónapja nem így gondoltad.
-Szerintem nem mondtam még köszönetet.-mosolyog rá Seul Jiminre.-Tudod, mikor dobtál... az volt életem legszebb napja.-dűl hátra. Jimin Seulra megvető pillantásokat intézet, szerencsém volt látni, mivel mellettem ült. Felpattant a székből és kiviharzott az étteremből. Ha jól láttam a lifthez ment.
-Ez nem volt kis pályás.-köhög fel Suga.
-Ti ketten aztán ... anyám, mint valami show.-nevet fel J-Hope.
-Gyengének hisztek.-húzza féloldalra száját Seul. Én most teljesen ledöbbentem ez durva volt... Hyung túl messzire ment.
Seul szemszögéből:
Jimin nagyon el van tévedve, ha azt hiszi mindig mindenhol megtud alázni. Nekem is vannak erős beszólásaim. Park Jimin, még csak most kezdesz megismerni.
-Hé oppa unatkozom.-dobom meg párnával a féloldalas kanapén fekvőt.
-Most pihenj, mert holnap reggeltől egész nap próba.
-Nem holnap lesz koncertünk?-Úgy emlékeztem holnap fogunk fellépni.
-Donsaeng, Mon direkt kétszer mondta el a kedvemért, hogy van egy próbás nap, mikor begyakoroljuk az előadott koreográfiákat és másnap beállítják az effekteket stb... na az a fellépés napja.-bólint rá.
-Jó... de én akkor is unatkozom.-nyöszörögtem tovább.-Elmegyek körül nézek a szállodába.-pattanok fel az ágyról.
-Eléggé késő van. Én a helyedben nem mennék.-néz rám fél szemmel, másik szeme el sem szakad a telefon képernyőjétől.
-Miért?-állok meg mielőtt ki mennék az ajtón.
-Mert majd elkap valami mumus. huu-imitálja a "szellemet".
-Ne, hogy téged kapjon el, amiért itt leszel egyedül.-csuktam be magam után az ajtót.
Eddig felfedeztem egy játék termet, ami biliárdasztalokkal, játékgépekkel volt tele. Egy edző termet is találtam, ahol izmos oppák gyúrtak. Épp, hogy bekukucskáltam, de szép látvány volt, csak az illat. Az borzalmas...
Most pedig a legfelső emeleten vagyok és próbálok eligazodni. Remélem nem tévedtem el, de ez a folyosó, mint a labirintus. Minden ugyan, úgy néz ki, mindenhol van egy ugyan olyan kép. A liftet pedig nem sikerült megtalálnom.
-Lám, lám.-hátam mögül lépteket hallok. Fejemet hang irányába fordítottam, de senkit nem láttam.
-Aigo, már halucinálok is?-dűlök neki a falnak.
-Kicsi Seul...-megint hallom, de a hang nem ismerős.
-Jó szerintem, most kell eltűnnöm.-motyogom magamnak.
A hangot egész addig hallottam, amíg be nem futottam az egyik nyitott szobába. Kezdek félni. Egyáltalán itt fent van valaki? Vagy tényleg létezne szellem...? Én pedig kinevettem Vt... aigo kérlek ez legyen csak egy rossz álom. A szobában homályosság uralkodott, de még is az ággyal szemben lévő nagy ablakok, olyan csodálatosak voltak. Sötét bútorok, szolid színek és halk zene szólt. Jó ez egy kicsit furi... Talán van itt valaki, én pedig csak betörtem hozzá? Féltem egy centit is tovább menni az ajtótól. Viszont, ha van valaki itt, akkor hallania kellett, hogy bejöttem.
-Hey bébi, meg is jöttél?- az ágytól balra volt egy lépcső-úristen itt még egy emelet is van?-remélem, aki itt lakik vagy csak itt van pár napot nem akar feljelenteni...
Szemeim egyből a látókörömbe lépő srácon állt meg. ÚRISTEN!
-Te, hogy kerülsz ide?-néz rám nagy szemekkel, köntösét pedig hamar magára kapja.
-Te ismersz engem?-Miféle istenség ismer, de ő kicsoda?
-Uh.-bólint.-A BTS csaj tagja vagy, nem?-akcentusa van. Oh, megnyugtató, hogy nem csak nekem.
-De, te pedig...-vártam, hogy fejezze be. Gőzöm nincs, hogy ő kicsoda.
-Jay Park.-áll meg előttem. Azta, olyan magas lehet, mint Jimin.
-Jay Park.-ízlelgetem nevét.-Miért nem Park Jay? Nem vagy koreai?
-Aranyom, hogy kerültél ide, ha még csak nem is ismersz?-össze szűkített szemeivel figyel tovább.
-Az igazából... szóval... eltévedtem?-hajtom le fejemet.
-Itt száltatok meg?-kísér az ajtóhoz.
-Uhum.
-Akkor te mit keresel itt egyedül? Már is mind rád mozdult?-nevet fel.
-Unatkoztam.-vonok vállat.-Csak körbe akartam nézni.
-Gyere, megmutatom hol a lift.-indul el velem arra amerről jöttem.
-Szóval nem vagy koreai?-nézek fel rá.
-Nézz utánam.-kacsint rám.
-Miért, annyira híres vagy?-bámulom tovább.
-Tudod, meglátszik, hogy nem koreai vagy. A lányok nem bámulják, ilyen feltűnőn a srácot, aki épp mellettük áll.-vigyorog rám.-Az apádé az SM nem igaz?
-Honnan tudod?-ámulok el.
-Itt a lift.-mutat a hátam mögé.
-Ezt, hogy? Hiszen én is voltam itt...-nézek körül. Felhívta nekem a liftet, ami hihetetlen gyorsan itt is volt. Beszálltam és vártam, hogy mondjon valamit. De miért? Talán csak tudni akartam honnan tudja ki vagyok...
-Ott meg kell nyomni, melyik emeletre akarsz menni.-mutat vigyorogva a gombok oldalára.
-Tudom.-néztem rá grimaszolva.
-Ha valami baj van csak gyere fel.-kacsint rám. A lift pedig vég szóra zárult be előtte. Mint valami doráma esküszöm.
Jay Park... Jay... Park Jay. Így jobban tetszik a neve azt hiszem.
Bevonszoltam magam egészen a szobámig, ott pedig ledűltem a kanapéra. Kimerítő volt ez a körút...
Mellesleg, valaki követett... hiszen ésszerűen gondolkodva. Szellemek nem léteznek!
Egyébként V merre van?
-Taehyung!-nem felelt senki. Szóval nincs itt.
Úgy döntöttem veszek egy forró zuhanyt és utána bedűlök aludni, de előtte majd utána nézek Jay Parknak.
A bőröndömet arrébb húztam Tae-é mellől és a ruháim közt kezdtem el keresni. Véletlenül az egyik zoknim az ágy alá gurult. Még azt is szedjem ki onnan. Aish.
Kezemmel tapogatózni kezdtem merre lehet, de csak a szőnyeg puha felszínét éreztem. Tovább haladt a kezem. Ez valami más, nem a szőnyeg, de nem is a zoknim. Kihúztam. Egy kis tornazsák szerű. Vajon mi van benne? Gyorsan kinyitottam egy mikrofon volt benne. Bekapcsoltam.
-Hey everybo...-Ez a hang. Nem az enyém volt... sokkal mélyebb rá se ismerni a hangomra. Rá se ismerni a hangomra? Oh Kim TaeHyung neked most annyi!
-És akkor azt mondtam ne...-jön be nevetve Jungkookal V. Egyből abba hagyta a beszélést, amint meglátott a földön ülve a kis átverős kellékével.
-T-Tae-dadogja Kook.-Azt hiszem nekünk most annyi.-nyel egy nagyot.
-Mind a ketten benne voltatok?-állok fel, nyugodt hanggal kérdezem, pedig belül már leordítanám őket.
-Tae ötlete volt.-mutat Kook Vre.
-De Kook beszélt neked, fent.-mentegetőzik V.
-Te is voltál!-csattan fel Jungkook.
-Ha kedves az életetek FUSSATOK!-ordítok rájuk és a két rohanó után iramodok. Csak kapjalak el titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése