-Ki... az?-ő meg mit keres itt az éjszaka közepén?
-Csak én vagyok.-ordít fel.-Féltettelek, ezért eljöttem megnézni rendben vagy-e.
-Aranyos vagy, oppa, de az éjszaka közepe van...
-Donsaengem, számíts az éjszakai ellenőrzésekre. Főleg, ha egyedül vagy itthon. Nem hagyhatom, hogy bármi bajod essen.-Aigo... minden este ide fog jönni? Lassan már ide is fog költözni... Ez így nem lesz jó, nagyon nem! Egyáltalán honnan tudja, hogy csak én vagyok itthon?
-Várj meg, le megyek!- A leghalkabban csuktam be magam után az ajtót. Sehun édesen alszik, remélem nem fog felkelni. V lehet akkor korábban elmegy majd, mint ő. Így nem fognak akkor találkozni.
A fürdőből magamra kaptam a köntösöm és rohantam az ajtóhoz, hogy beengedjem.
-Végre! Nagyon hideg van.-jön be amint kinyitottam az ajtót a vacogó Tae.
-Itt akarsz maradni estére?-közben már megtalálta a nappalinkat, helyet is foglalt a bőrkanapén.
-Elég későre érnék haza... de nem maradhatok itt, hyung kitérne a hitéből.-Ez az! Szóval nem fognak Sehunnal összefutni, oh yeah szerencséd van Seul.-De...-gondolkozik el. Na, ne! Nem Tae ne agyalj!-majd küldök neki egy sms-t. Így vigyázhatok rád.-vigyorog rám.-Hát nem klassz? Hol fogok aludni?
-Igazából...-nem küldhetem el, miattam jött. Na meg este van, még a végén megtámadnák. Aigo.- ...a szüleim szobájába. Gyere!
-Nem is örülsz nekem?-szalad elém, mielőtt egy lépcső fokot is megtehetnék.
-De oppa-mosolygok-csak fáradt vagyok.
-Oh... akkor reggel majd mehetünk együtt próbálni.-ölel meg. Hát ez szuper...
-Apáék egy hétig nem jönnek haza még, szóval nem fogsz velük össze futni reggel.-vezetem körbe a szobában.
-Szép szoba, habár az enyém sokkal kényelmesebbnek tűnik. Várjunk csak!-áll meg a hatalmas plazma tv-k előtt.-Azt mondtad egy hétig nem jönnek még haza?-fordul felém. Bólintok mire mindkét kezét vállaimra teszi, arca elhatározottságot sugároz.-Ezek szerint vigyáznom kell rád. Aigo, aigo pedig Borával akartam tölteni a délutánjaimat, habár most úgy is össze kaptunk, szerintem van valakije rajtam kivűl...-arca egyből szomorúra vált. Bora megcsalná Vt? Áhh, nem hinném, nekem úgy tűnt szereti oppát. Várjunk. Hogy mi? V maradni akar nálam?
-M-Mit mondtál? Nálam akarsz maradni?-pislogok rá.
-Hm.-Bólint.-Dongsaeng, ennyire lecserélhető vagyok?-csalódottan dűti le fejét.
-Oppa-teszem én is egyik kezem az ő vállára, mire kiegyenesedik és mintha, a rák ellenszerét mondanám, úgy figyel rám.
-Igen?
-Bora szeret.
-De nem!-veszi le kezeit rólam, mire az én kezem is a testem mellé hullik. Egy mély sóhajtás és szomorú fej bevágása után ledűl az ágyra és a plafont kezdi el nézni.
Mellé fekszem, s követem példáját. Hosszú ideig egyikőnk sem szólalt meg, vártam hátha V kezdeményez, de a folytonos sóhajtásaival rájöttem azt akarja biztassam, hogy nekem van igazam.
-Mit szólnál, ha elmennél holnap randizni Boraval? Lehet itt a baj, hogy keveset találkoztok.
-Nem lehet, próbálnunk kell. Nem sokára turnézni fogunk. Mellesleg mindig áthívom, bezzeg sosem jön. Amúgy is ma is találkoztunk és még csak vissza sem csókolt.
-Tényleg?-Lehet tényleg van valakije?
-Tudod, milyen rosszul éreztem magam. Még csak a kezemet sem fogta meg és mindig piszkált.
-De hát eddig is piszkált.-nevetem el magam.
-De ez most más. Mintha az idegeire mennék olyan...-teszi kezét a szemeire.
-Oppa, ugye nem fogsz sírni?-fordulok felé.
-Dehogy.- szipog. Fejét kezdtem simogatni, kezemet megfogta és teljesen magához ölelt.-Kérlek, dongsaeng te sose cserélj le.
-Sosem foglak oppa.-hajtom fejem vállára. Sírása intenzívebb lett.
Jó fél órába telhetett mire abba hagyta a sírást, hiába nyugtatgattam.
-Menj pihenni. Holnap próbán jól kell teljesítened és nekem is.-enged el.
-Aludj te is oppa! Ne, hogy sírós szemmel kelj fel.-nézek rá fenyegetően.
Remélem tényleg nem fog többet sírni, igazából nem akarok a kapcsolatukba szólni a lányok közül egyedül Hyorinnal tartom a kapcsolatot vele is telefonon. Sok koncertjük van és szinte majd nem mindig próbálnak, lehet Bora is csak feszült és kimerült. Remélem minden jóra fordul velük.
Sehun még mindig alszik. Vissza feküdtem mellé, arcát megcsókoltam. Puha párnára rátettem már fájástól küzdő fejemet. Szemeim hálásan csukódtak le, fáradt testem hamar pihenésbe kezdett.
Sehun szemszögéből:
Fázom. Hideg van. Csupasznak érzem magam és libabőrösnek. A szél hűvös szellője ér mellkasomhoz. Nem lennék betakarózva? Honnan jön a hideg?
Szemeim körbe járják s helységet. A szoba ismeretlen. Tapogatózni kezdek. Oh, fekszik valaki mellettem. Oldalra fordítom fejem és a nyakig betakarózó Seul fekszik felém fordulva, szuszogva alszik. Milyen aranyos, hát ezért szeretem ennyire. De még mindig fázom. Honnan jöhet a hideg?
Hát persze! Az ablakon megáll a szemem és már szaladok is, hogy becsukjam. Mikor nyílt ki? Este még zárva volt. Mivel Seul alszik csinálhatok neki reggelit és talán reggelét is boldogíthatom egy kis reggeli khm... nem gondolok ilyenekre...
Áh, meddig akar még aludni? Három negyed kilenc. Még a dormba is vissza kell mennem... írok egy üzenetet. fél tízre próbán kell lennem. Aish, pedig reggelit is csináltam neked te lány!
Ezt a kis fecnit a hűtőre teszem, áh már késésben is vagyok!
Seul szemszögéből:
Ez a zaj... szinte mindig ez kelt föl. Mit ártottam én neki? De honnan szólhat? Jaj, ne! A nappali! Kutyafuttába rohantam ki az ágyból egyenesen a telefonom keresésére. Folyamatosan szól... ezek szerint fontos és meg azt se tudom hova tettem.
-Mit keresel?-kérdezi a konyhapultnál evő esti vendégem.
-A mobilom. Sehol se találom.
-Én hallom.-mutat a pálcikával a kanapé előtti kis asztalra.
-Életmentő vagy!-rohanok a hangos készülékhez.-Halló?
-Végre, hogy felvetted. Megtaláltad az üzenetem?
-Üzenet?
-Akkor még nem és a reggelit amit készítettem?
-Reggeli?-fordulok V felé. Nyilván azt eszi.
-Komolyan mondom!-mérgelődik.
-Egyébként hol vagy?-ezek szerint Vvel nem találkozott.
-Írtam üzenetet. Késésben voltam, ezért siettem, de így is elakartam mondani, hogy csodálatos volt a tegnap éjszaka.
-Jujjuj! Mit tettél vele Seul?
-Nagyon jó kedve van ám!-ordít bele a telefonba Kai és Chaenyol.
-Srácok!-szól rájuk Sehun.-Ne haragudj kicsim.-nevet kínosan bele a telefonba.
-Szóval ennyire tetszett az este?-úgy mosolygok, mint valami hülye. Büszkeséggel tölt el amiért örömet okoztam Sehunnak.
-KIVEL BESZÉLSZ DONGSAENG?-ordít V. Hangjától teljesen összerezzentem.
-Ki van ott veled?-kedves hangneme arrogánsra vált át.
-Csak V.-Tae értetlenül méreget.-Sehunnal beszélek oppa.
-Oppa? Őt oppazod?-akad ki Sehun.
-Sehun!
-Jobb lesz, ha megyek. Majd beszélünk. Szia.
-Se...-azt se hagyta elköszönjek. Letette. Semmi szeretlek vagy valami...?
-Valami baj van?-kérdezi a mellettem Sehun által készített reggelit evő.
-Nem. Menjünk próbálni!
-Így akarsz menni? Köntösbe? Nem vagy éhes?
-Elkészülök. Addig edd meg!
Próba teremig síri csöndbe mentünk. Tae próbált néhány viccet mondani és szórakoztatni, de semmi kedvem nem volt se mosolyogni, se jó pofiznom.
-Seul, rosszat csináltam?-áll elém Taehyung.
-Sehunnal összekaptam... vagy is igazából megharagudott rám.
-Miért?
-Miért?-ismétlem meg.-Az a vicces, hogy nem tudom.
-Oh.
-Menjünk be!-nyitom ki a terem ajtót.
-Hát ti?-kérdezi Jimin. Egyikünk sem válaszolt, csak beljebb léptünk és lepakoltuk a cuccainkat. Igazából csak én. Vnek semmi cucca nem volt a mobilján kívül.
-Tae hol voltál?-kérdezi Jungkook.
-Seulnál.-válaszolja egyszerűen.
-S-E-U-L-N-Á-L?-betűzi le a legmagasabb hangon Jimin és Jungkook.
-Próbáljunk skacok!-jön be két cd-vel Monster.
Három órás intenzív próbálás után, persze öt perces szüneteket tartottunk közbe, végre végeztünk mára. Még holnap van sima táncpróbás napunk, aztán holnap után a turnénk kezdetét veszi. Izgulok! Japánban kezdünk majd lesz Incheonba, a többi Amerikában végül Ausztráliával zárjuk a turnénkat. A legnehezebb viszont Sehuntól való elbúcsúzásom lesz... így is haragszik rám...
-Mehetünk haza, kicsi dongsaeng?-nyújtja felém karját V.
-Oppa, ugye nem gondoltad komolyan?
-Vagy együtt megyünk vagy este megyek!
-Aish! Idegesítő vagy!-karolok belé.
-Nem kellett volna elköltöznie a kislánynak.-vigyorog.
-Ettél már?-baktatok le a lépcsőn.
-Boraval találkozom. Elakarok tőle búcsúzni...
-Mikor jössz?-nézek szét a hűtőben.
-Későn.-mosolyog.-Ne várj meg!
-Rendben.
-Így jó leszek?-forog körbe, mint aki a ruháit reklámozza.
-Tökéletesen sexy és aranyosan titokzatos.
-És az jó?
-Tökéletes.-mosolygok rá.
-Akkor jó.-vigyorog.
-Aztán béküljetek ki!-kacsintok rá.-Itt van a kulcs, hogy betudj jönni.
-Köszönöm dongsaeng.-simogatja meg fejemet.
Egy órája, hogy elment Taehyung. Azóta már bepakoltam a turnéra, ettem, filmbe is bele kezdtem, de meguntam. Sehunt egyfolytában hívogattam és még mindig hívom... Egy darabig kicsöngött majd egy nő azt mondta, hogy nem érhető el. Nem értem miért haragudott meg, de az, hogy még csak fel sem veszi a telefont... nagyon dühít.
Épp Sehunt tárcsáznám újra, de a csengő miatt bele sem kezdek. Lehet itt van. Akkor legalább megmagyarázhatná a mait. Amilyen gyorsan tudok szaladok a bejárati ajtóhoz, a lehető legnagyobb lendületemmel nyitom is ki az ajtót.
Csalódott vagyok... egyáltalán nem Sehun áll előttem, miért jött egyáltalán ide?
-Nem örülsz nekem?-néz rám fapofával.-Hallottam V nincs itthon. Megkért vigyázzak rád.
-Ezért jöttél rendőr ruhába?-mérem végig. Szinte rajtam átgázolva lép be a házba. Alaposan megfigyelte a ház eddigi részét, majd felém fordult és hót komoly fejjel rá is vágta a választ.
-Szerepjáték, cica.-megnyerően bólogat.
-T-t-tessék?-dadogom el.
-Hol a szobád?-biccent a lépcső felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése