65. rész

-Miről beszélsz V? Nálam alszik természetesen Seul.-Fut elénk Jimin.
-Most fejezzétek be srácok!-szólal meg Suga hyung.- Majd Seul eldönti. Egyébként én is beszélni akarok veled.-néz a donsaengemre és beszáll a járműbe.

Seul szemszögéből:

-Csak utánad.-enged be maga előtt Suga a szobájába. Suga hm... mióta a csapatba kerültem nagyon megkedveltem, nagyon jó barát. Sokat piszkáljuk egymást persze viccből, de, hogy miről akarhat velem beszélni... nem igazán tudom. 

Leülök francia ágyára, ő pedig előttem kezd el fel-alá járkálni. Mintha nem tudná, hogyan kezdje el mondandóját.

-Opp...

-Iga...-szólaltunk meg egyszerre. Egymásra néztünk, mindketten kínosan elnevettük magunkat.-Mond csak.-áll meg előttem.

-Te akartál velem beszélni.-nézek fel rá.

-Oh... igaz.-simít végig tarkóján.-Kérni szeretnék tőled... valamit?!-most kérdezi vagy mondja?

-Mit?-húzom fel egyik szemöldökömet.

-Szóval...-szemeivel a szőnyeget kezdi vizsgálni, lába pedig folyamatosan a szőnyeget rúgja, persze nem olyan durván.-Edina...-Edina?Magam előtt karba fontam kezeim és vártam mit fog kinyögni.- csak hozd el magaddal a turnéra... jó?-nézz fel rám.

-Miért hoznám? Amúgy sem hinném, hogy hozhatnák bárkit is.

-Elintézem, te csak vedd rá, hogy eljöjjön... rendben?

-Oppa... Edinának barátja van. Luhan. Boldogok együtt... akkor te miért hajtasz még is ennyire rá?

-Seul... te miért vagy Sehunnal, ha Jungkookot szereted vagy talán Jimint...?-vágott vissza.

-A kettő nem ugyan az! Honnan veszed, hogy szeretem Jungkookot?-Honnan tudná mikor még én sem tudom...? Elég bajom van most Sehunnal, nem, hogy megint Jungkook képbe jöjjön...

Egy életre elegem lett a fiukból! Csak szenvedést és szomorúságot okoznak egy lány életében.

-A kezdetektől rajongtál érte, majd közelebb kerültetek egymáshoz és egy félre értés miatt szakítottatok, aztán meg rohantál Sehun karjai közé.- Félre értés? Ez neki félre értés? Most tulajdonképpen miért is oktat ki, mikor ő kért tőlem szívességet?

-Neked pedig könnyű lenne két szerelmes kapcsolatát tönkre tenni, mert kell neked Edina... Szóval ne oktass ki! Máskor, ha szívességet akarsz kérni, ne oktass védekezésképpen, hanem próbálj meg egy ütős érvet adni, miért tegyem meg amit kérsz...-és már ki is viharoztam a szobájából. 

Tudom. Az egész életemet elszúrtam... Jungkook volt a biasom, rajongtam érte. Mindent tudtam róla, még is bunkó volt velem. Jimin, pedig az ellenkezője mindig oda figyelt rám, meghallgatott, aggódott értem. Sehun, szintén, mikor vele voltam úgy éreztem a tenyerén hordozz és szeret. Mind a hármójukba van egy közös tulajdonság. Egyikőjük sem szeretett, ezek szerint könnyen pótolható, eldobható és jelentéktelen vagyok az embereknek. Lehet most siránkoznom kellene, hogy Sehunal lefeküdtem és milyen hülye voltam... de nem! Úgy éreztem akkor és ott, hogy jól cselekszem, most pedig már késő lenne megbánni. Élveztem és nem hinném, hogy megfogom bármikor is bánni. Egyet sajnálok, hogy hazudott. Miért kellett úgy megérintenie BoAt? Miért nem mondta el, hogy táncol vele? Jó érzés neki, hogy egy másik lánnyal látom, akit lefogdos? Reggeli veszekedés csak egy indok lenne neki a szakításra? Megfogok örülni! 

-Hát te? Mit csinálsz ebben a sötétben?-jön be az ajtón egy ismerős személy.

-Hogy kerülsz ide?-nézek rá csinos barátnőmre.

-A madarak azt csiripelték holnap turnézni fogtok.-karol át, fejét pedig vállamra dűti.

Hm.

-Izgatott vagy?

-Nem annyira. Esetleg Amerika miatt, egy kicsit.

-Az angolod azóta jobban megy?-kérdezi kuncogva.

-Valamennyire. De jól jönne egy tolmács segítsége.-nézek rá. Remélem veszi a lapot. Múltkor mesélte, hogy tolmácsként dolgozik. Mindig is jó érzéke volt a nyelvek tanulásához.

-Fogadj fel valakit.-tanácsolja.

-Épp azt teszem.-nevetem el magam.-Eljönnél velünk? Jól jönne a segítséged, nem csak a fordításban. Mellesleg Suga és V, na meg Jungkook sem valami tökéletes belőle.

-Attól függ mikor mennétek, na meg, hogy a cégetek alkalmaz-e.

-Holnap indulunk, de csak Japánba aztán vissza jövünk egy Incheoni koncertre, aztán megyünk Amerikába majd még Európába valahova, de az már nem jut eszembe.

-Ez úgy elég bő.-nevet.- De ezt hivatalosan is el kellene intéznem az ügynökséggel akkor.

-Várj itt!-marasztalom az ágyon

Sietek Suga szobájába, résnyire nyitva van az ajtó. Szépen benyitok, zenét hallgató ágyon fekvőhöz sietek. Felnézz rám, füléből kiveszi a fülhallgatót és figyel.

-Tessék!-mutatok az ajtóra.

-Mi?

-Tessék! Menj szépen Edinához és magyarázd el neki mindent! Tolmácsként dolgozik, szóval magyarázd el neki, hogy felveszik a céghez a turnénk idejéig.

-Tudom.-mondja nyugodtan.

-Mit?

-Hogy tolmácsként dolgozik.-tápászkodik fel az ágyról, és egyenesen Tae szobájához indul, ahol Edina vár ránk.-Nagyjából hívást kell kapnia...-lépünk be egyszerre.-most.-Amint kimondta már meg is szólalt a telefonja. Gyorsan felvette, nekünk háttal kezdett el beszélni. Még észre sem vehette, hogy bejöttünk.

Letette a telefont, elé álltam és kérdőre vontam, hogy most akkor mi lesz, jön-e vagy nem. Suga az ajtóban maradt, neki dűlt az ajtó félfának úgy figyelte Edinát.

-Úgy nézz ki nem megyek.-mondja.

-MI?-kérdezi hangosan Suga. Nem erre számított gondolom. Hát persze... én sem hagynám itt a szerelmemet, hm... legalább kettőnk közül neki sikerült egy olyan srácot találnia, aki szereti és megbecsüli.

Még az elején nem örültem, mivel tudtam Suga szándékait, most még is csalódott vagyok. Jó lett volna, ha jön. Többet lehettünk volna együtt.

-Vagy is... most még nem megyek veletek.

-Ezt hogy érted?-kérdezem értetlenül.

-Úgy, hogy ha vissza jöttetek Japánból és Incheonban is végeztetek a koncerttel én csak akkor fogok hozzátok csatlakozni. Így veletek megyek Amerikába.

-Tényleg?-kérdezem vigyorogva.

-Megmondtam.-mosolyog magabiztosan Suga.-Seul kijönnél velem egy kicsit?

-Miért hagytok állandóan magamra?-húzza a száját Edina.

-Turné alatt, sose leszel magadra hagyva.-kacsint rá Suga. Jaj, remélem semmi nem fog rosszul elsülni.

-Mit akarsz oppa?-kísérem el szobájába.

-Köszönöm.-mosolyog rám.-Sajnálom, amiket mondtam... -nézett rám bűnbánóan.

-Ezért jössz nekem egyel!-nyújtom felé kezemet. Hezitálva, de elfogadja kéz fogásomat.

-El se hiszem, jön ő is!-kezd el vigyorogva ugrálni.

-Mit akart Suga?-kérdezi Edina, amint betoppantam a szobába.

-A holnapot beszéltük.-füllentettem.

-Ah-ha. Nekem most mennem kell, Luhan már vár.-mosolyog, amint kiejti Luhan nevét.

-Szeretitek egymást, igaz?-nézek rá boldog barátnőmre, kirí róla, hogy milyen szerelmes.

-Az nem kifejezés. Egyszerűen imádom. Mostanában kicsit sokat veszekszünk, de nap végére el is felejtjük. Na, de mesélj te! Sehunnal most ti akkor?-bökdösi vigyorogva vállamat.

-Sehunnal mi...

-Oh várj egy kicsit!-veszi elő csörgő telefonját. 

-Szia kicsim.-szól bele a telefonba. Egyből tudtam ki hívta. Luhan.- Igen.-nézz rám.-Körülbelül tizenöt perc?-kérdez vissza.-Ott találkozunk.Szeretlek.

-Menned kell?-kérdezem grimaszolva.

-Igazából...-nézz rám nagy szemekkel.-Holnap már mentek, ezért eljöhetnél velünk meginni valamit vagy csak vacsorázni. Luhan jobban megakar ismerni.

-Nem is tudom... a fiuk

-Hozhatsz magaddal valakit.-szól közbe. Vigyek magammal valakit? De kit? 

-Végül is.

-Ez az!-vigyorog büszkén.- De akkor induljunk, hogy oda érjünk!

-Át kellene öltöznöm.-nézek magamon végig.

-Ugyan minek? Én is ilyen lazán vagyok.-néz ő is végig magán.-Nem olyan puccos helyre megyünk. Különben még felismernék Luhant.

-Akkor mehetünk.-vonok vállat.

Kiérve a nappaliba RapMon és Jungkook a távirányító ért küzdenek meg. Tae szomorúan nézi a tv-t, a mellette ülő Jin J-Hope-al beszélgetnek és a telefonjukon mutogatnak egymásnak videókat. Jimin unott fejjel nézi a birkózókat. 

-Öhm, Nam!

-I- várj Kook!-taszítja el maga mellől.-Mond!-figyel rám.

-Elmegyek, oké?

-Hová?-kérdezi Jungkook.

-Edinával. Találkozom Luhannal. Oppa van kedved jönni?

-Kinek?-fordul mindegyikőjük nagy szemekkel felém.

-Tae oppa.

-Most inkább maradnák.-nézi tovább a tv-t.

-Oh... rendben.-Nem igazán erre számítottam.

-Én szívesen elkísérlek.-ajánlja fel Jimin magát.

-Nem kell, de azért köszönöm.-erőltetek magamra egy mosolyt.

-Mennünk kellene.-sürget Edina.

-Rendben.-nézek rá.-Akkor majd jövök.

-Legkésőbb tízre a liftben legyél!-parancsol rám Nam.

-Értettem.-integetek nekik.

-Muszáj nekünk gyalogolnunk? Milyen messze vagyunk még?

-Régen nem nyavalyogtál ennyit. Inkább gyere! Zöld a lámpa.

-Azóta örülök neki, ha pihenhetek. Mostanra értettem meg Suga lustasága okát.-elmélkedek hangosan.

-Istenem Seul.-nevet ki.-Régen pedig a tesit is elég jól bírtad hozzám képest. Gyere! Itt jobbra.-fordulunk egyszerre.

-Hé, csak ide jövünk?-mutatok az mellettünk lévő inkább kaszinónak, mint sem étteremnek vagy pedig kajáldának kinéző épületre. Bólint, és már be is megyünk.

Kaszinó mi? Megtévesztő külsejű épületünknek a belseje, amolyan amerikai stílusú. Bokszok vannak, ahol a vendégek elfogyaszthatják a kért ételüket. Nem valami zsúfolt hely... épp, hogy két ember bent van a felszolgálón kívül. Régi cantri stílusú zene töltötte be az egész termet. Sötét barna színek uralták a helyet, az ablakoknál redőny volt rés  résnyíre felhúzva, hogy épp csak egy kicsi fény jöjjön be rajta. Ha egyedül kellett volna jönnöm, biztosan féltem volna, hiszen, olyan bérgyilkos feeling.

-Ott van Luhan!-húzz maga után barna hajú barátnőm. Elhiszem örül, annak, hogy látja barátját, de nem kellene ilyen sebességgel maga után rántania. Épp, hogy megtudok állni két lábon, mikor megérkezünk az asztalhoz.

Luhan, viszont nem volt egyedül. Ott volt vele D.O. és egy lány. Biztosan ő a mostani barátnője. Mi is a neve?... pedig emlékszem Sehun még mondta is...

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre a mellettem álló személlyel, aki már ugrott is Luhan mellé, hogy megölelhesse.

-Ülj le nyugodtan mellém Seul!-szól hozzám kedvesen D.O mellett ülő lány. De honnan tudja a nevem?

-Annyira hiányoztál kicsim!-adnak eszkimó puszit egymásnak Edina és Luhan.

-Ez annyira nyálas.-szörnyülködök el.

-Ne aggódj, Seul szóltam Sehunak nem sokára ide kell érnie és akkor ti is lehettek ilyen nyálasak.-nevet Luhan. Szólt... Sehunnak? Akkor még most kellene le lépnem. Egyáltalán nem akarok vele találkozni!

-Figyeljetek...-állok fel.-izé szóval...-most mit találjak ki?- mennem kell.

-Mi? Miért?-kérdezi D.O.-Még csak most jöttél.

-Holnap turnéra megyünk. Még össze sem pakoltam.-ahogy tudtam, próbáltam menteni magam a helyzetből.

-Akkor majd korábban elmész. De nem most!-tessékel a helyemre Luhan.

-Igen Seul, kérlek.-kérlel barátnőm. Áh, reménykedjetek, hogy nem jön ide Sehun mert akkor nektek végetek!

Az utóbbi más fél óra barátságosan telt, sokat beszélgettünk. Luhant is jobban megkedveltem, D.O és a barátnője nagyon aranyos. Megtudtam a lány nevét is, ami nem mást, mint Réka és Londonból jött vissza Koreaba. Sehun hál istennek nem jött meg, gondolom megtudta, hogy itt vagyok. Nyolc óra. Már a rendelésünket is megkaptuk. Steak húst kértem véresen, mellé sült krumplit és egy jó nagy colát is. De a húshoz megkóstoláson kívül hozzá sem nyúltam. Nem volt finom... sőt undorító volt. Máskor inkább jól átsülve kérem.

-És akkor azt mondta " Nem tudok másra, sem gondolni, csak rád. A csókjaidra, az illatodra és a gyönyörű mosolyodra."-meséli Edina Luhan szavait, amikor vallomást tett neki. Látszik Luhanon, hogy zavarban van és barátnőm hajában próbál elbújni.

-Nem is tudtam, hogy ilyen kis romantikus vagy.-vigyorog rá D.O.

-Te is lehetnél ilyen oppa.-nézz Réka a mellette ülőre.

-Neked mindig ilyen leszek.-simogatja meg arcát.

-Ha már mindenki ilyen romantikus, akkor el kell keserítselek titeket. Ki kell mennem a mosdóba.-nevetek fel.

-Semmit nem változtál.-nevet velem együtt Edina.

-Hangulat romboló, ba ba bumm.-játssza el a bomba szerepét D.O Luhan segítségével.

-Siess vissza!-mosolyog rám Réka.

A pultostól megkérdeztem merre találom a mosdót, majd elindultam az emeletre. Ugyan is ez egy emeletes gyors büfé szerűség. Soha életemben nem láttam és nem is voltam még ilyenbe Szöulba.

Az emeleten ugyan úgy bokszok voltak. A középkorú nő azt mondta, ha felérek a lépcsőn egyenesen majd a negyedik boksz után forduljak balra. Így is tettem, de a negyedik bokszban ült valaki. Valaki, akinek nagyon nem örültem...

Észrevétlenül próbáltam elsétálni mellette, hát persze, hogy nem sikerült. Miért is sikerülne? Nem fordult felém, ezért hittem, hogy nem is lát.

-Seul.-kedvesen szólt hozzám.-Nem beszélgetünk?-babrálta a nadrágja sliccét.

Egy szó nélkül le ültem, vele szembe. Lehet nem volt jó ötlet. Az a tekintet, ahogy rám meredt eléggé félelmetes.Felkönyökölt az asztalra, egyik kezével megtámasztotta a fejét és úgy nézett tovább.

-Hívtalak.

-Hm.

-Hm? hm... Turnézni mentek? -Szemkontaktust tartom vele, szempillái meg sem rebbennek, míg az enyémek annál inkább.-Nem fogsz válaszolni?

-Sehun-egyszerűen annyira  dühös vagyok rá, még sem akarok ki mutatni. Tanultam Jungkook és Jimin óta. Nem lesz jobb, ha látja rajtam mennyit jelentet nekem.-én megyek.-állok fel az asztaltól.

-Szóval el sem akarsz tőlem búcsúzni?-kérdezte. De nem válaszoltam csak elmentem felkutatni a női mosdót.

Arcomat megmostam, majd a papír törlő kendőben megtöröltem. Hajamat megigazítottam és a tükör képemre meredtem. Sokat fogytam, mióta a fiukhoz csatlakoztam.

Az ajtó nyílt, halkan nyekergett is. A tükörből láttam Sehunt.

-Ez egy női mos...-magával szembe rántott, számat pedig szája tapasztotta be. Hevesen csókolt meg én még is próbáltam ellen állni és eltolni magamtól.-Hagyj! Ne csókol...-tarkómat megfogva húzott magához. Fogai alsó ajkamat harapták majd nyelvét kezdte el betolni számba.

-Ne ellenkezz, tudom, hogy te is akarod.-csókolja meg nyakamat.