80. rész

Hm... lift... nem rég, még én és Kook itt szeretkeztünk. Most pedig... csendben megyünk felfelé.
Némán mentünk be a többiekhez. Jungkookot megállították a többiek és faggatni kezdték őt, de én csak Edinát akarom és sírni akarok. Miért érzem már most a kapcsolatunk végét?

Kopogás nélkül rontottam be YoonGi szobájába, az ágyon összegubózott lány felém kapta fejét. Lépéseimet megszaporázva szaladtam oda hozzá és megöleltem. Szorosan húztam magamhoz. Megváltoztatta pozícióját, körém fonta kezeit majd hátamat kezdte simogatni.

-Mi történt?-szólalt meg halkan. Aggódó hangjától még jobban elérzékenyültem, szemeimből kiszökött pár könnycsepp. -Seul!-tolt távolabb magától. Az ő szemei is könnyesek.

-Történt valami?-kérdezem őt megismétlő hangon. Hosszú ideg csak nézzük egymást. Majd lekúszó könnycseppjei után hevesen bólogatni kezd. Látva, hogy sír az én szemeimből is potyogni kezdenek a vízcseppek. Majd újra megöleljük egymást és csak hangosan zokogunk.

YoonGi szemszögéből:

-Szerencsétek, hogy ennyivel megúsztátok.-szólal meg Mon Jungkook beszámolója után.

-Héé Kook...-szólal meg Jimin.

-Hm?-néz felé a fiatalabb.

-Ugye közted és Seul közt semmi nem fog változni?

-Persze, hogy nem!-vágja rá.

-Szerinted Seul mennyire fogja bírni, ha a szeretett srácra egy csaj tapad? Ölelgeti, puszilgatja lehet megcsókolja...?-szólok közbe.

-JungKook, ugye tudod, hogy mennyit szenvedett Seul?-néz rá V.

-Ja'! Miért nem támogattok minket? Miért kell ennyire negatívnak lennetek? Seulal ezt majd átvészeljük!-áll fel.

-Keressük meg inkább.-követem a példáját, Van egy tippem hol van.

Jungkook puffogva jön mellettem és magyarázza, hogy mennyire stabil a kapcsolatuk. Mikor a szobám ajtaja elé értünk elhallgattattam, épp benyitottam volna, mikor meghallottam a lányok zokogását. Megtorpanva álltam. Jungkook rám nézett, és az ajtót kezdte figyelni. Gondolom ő is meghallotta, mert ledermedve állt. A lányok kis idő múlva megszólaltak mi pedig az ajtóra rá tapadva hallgattuk. 

Jungkookal jobbnak láttuk vissza menni a többiekhez, a lányok nagyon ki lehetnek. Már az idegesített, hogy Sehun Edinával négyszemközt akart beszélni, de hogy már azt is tudom mit beszéltek és, hogy Edina hogyan érez... Ledöbbentem. De legalább már annyit tudok, hogy nem vagyok közömbös a számára, de akkor miért vagyok ideges amiatt, hogy vissza akar menni Luhanhoz?

Jungkook szemszögéből:

Fél. Hallottam sírni. Baszd meg Jungkook, Seul nem fogja ezt kibírni!

Mit tegyek? Nem akarok álbarátnőt... De ha nem teljesítem ki rúgnak. Mit tegyek? Mit? Hallottam sírni, hogy hogy érez most... Attól fél, hogy vége lesz köztünk mindennek. De miért érez így? Én nem így látom! Miért nem bízik kettőnkben? 

Este tizenegy van a srácokkal már vacsoráztunk, viszont Seul és Edina ki sem dugták a fejüket a szobából. 

-Holnap fotózásunk van! Ne felejtsétek el!-áll fel Nam.-Jó éjt!-köszön el tőlünk és megy a szobájába.

-Jó éjt srácok! Ne legyetek fel sokáig!-néz ránk szúrósan Jin, majd veszi Nam példáját és elmegy aludni.

-Most hogy elmentek, mondjátok el mi bajotok van!-ül mellém Hope.

-Semmi.-vonok vállat. Semmi? Rettentő sok minden jár az eszemben. Megoldást próbálok keresni, de mintha falba ütköznék...

-És neked hyung?-biccent Sugara.

-Semmi.-válaszol, majd bámulni kezdi a tvt.

-Ja'! Mi van veletek?-néz ránk V.

-Csak nem össze vesztetek a lányokkal?-kérdezi Jimin.

-Ja'! Mit képzelsz?-szólalunk meg egyszerre hyungal.

-Ahha...-kezd el mérni szemeivel V.

-Egyébként mi van velük? Nem éhesek?-kérdezi Jimin.

-Megnézem őket!-áll fel V.

-Ja'!-szólok utána, de már rohan is az ajtóhoz. A többiekkel utána siettünk, de addigra már bent állt és figyelte az ágyon fekvőket.

Aludnak. Megnyugtat, hogy nincsenek sokáig fel, de Seult magam mellett akarom tudni. Átviszem! Közelebb mentem, hajolni akartam, hogy feltudjam venni, de Suga megállított. 

-Most mindkettőjüknek nehéz időszaka van. Hagyd őket!-fordít hátat nekem majd ki megy a szobából.

Nehéz időszak... ez miattam van.

Hajnali egy óra és én most végeztem a tusolással. Belépve a szobámba egy boxer póló kombinációs Suga fogad.

-Hyung, nálam akarsz aludni?-kérdezem kikerekedett szemekkel majd becsukom magam után az ajtót.

-Seul az én helyem foglalja. Mit vártál? 

-Hogy a kanapén alszol.-válaszolom egyszerűen.

-Ja'! Nekem különleges alvásom van, szóval ha már fel vetetted ezt az ötletet aludhatsz ott.

-HYUNG!

-Mi van? Gyorsan. Menj!-küld ki.

-Hyung! Ez az én szobám!-nyávogok.

-Mit bánom én. Menj aludj kint.-küld ki.

-Ezt még meg fogod bánni!-nézek vissza mielőtt kimentem.

A kanapén biztos nem alszom! Kényelmetlen. Kihez kellene mennem aludni? Meg van!

Két kopogás után benyitok és egy alvó V fogad. Hm... 

-Hyung, ugye itt aludhatok?-suttogom vigyorogva, hisz tudom, hogy nem hallja.-Hallgatás beleegyezés.-vigyorgok és befekszem mellé. Áh! Tae ágya sokkal kényelmesebb, mint az enyém. Titokban át kellene cserélnem? 

Szerelmem aludj jól és bízz bennem kérlek! Szemhéjaimat lecsukom és pár másodperc alatt mély álomba szenderedek.

Seul szemszögéből:

-Oppa! Nem láttad Jungkookot?-kérdezem a konyhában reggeliző Hoseoktól.

-A-a.-rázza meg fejét.

-Nam oppa?-nézek a mellette ülőre.

-Nem Seul.-szürcsöl bele kávéjába.-Még van egy fél óránk utána indulnunk kell. Adok nekik tíz percet, hogy fel kelljenek...-morgolódik.

-Túl sokat aggódsz.-mosolyog rá Jin.

Jobbnak láttam Jungkookot megkeresni. Mivel YoonGi alszik a szobánkba, ezért a fürdőbe mentem. Kopogtam, majd benyitottam.

-Kook itt va...

-SEUL!-ordít rám Edina.

-Sorry!-nevetem el magam, majd gyorsan ki iszkolok. -Húúú!-fújom ki a levegőt. Még szerencse, hogy csak ő fürdött, mi van ha valamelyik fiúra nyitok így rá? Mondjuk Jungkook biztosan nem bánná.

Tovább haladtam szobáról, szobára. Jimin és Tae szobája maradt csak. Mivel Jiminé messzebb van ezért maradt Tae oppaé.

Hm... valahogy sejtettem. Meg vagy Kook!

Hogy tudnak így aludni? Egyáltalán hogy kerültek ilyen helyzetbe? Úgy döntöttem rámászok Kookra és csókokkal felköltöm. Biztosan neheztel, amiért nem együtt aludtunk...

Apró puszikat nyomtam nyakára, majd folytattam arcán közeledtem szájához. Amint hozzá értem ajkaihoz szemei egyszerre pattantak ki. Vissza csókolt, majd rám mosolygott.

-Mit csinálsz?-szólalt meg rekedtes hanggal.

-Csak jöttem megkeresni.-suttogom. 

-Aish! Fogjátok már be!-nyöszörög V. Jungkook szemei kétszeresére nőttek, amint meghallotta V hangját, majd mutogatni kezdett, hogy menjünk ki. Lámasztam róla és az ajtóhoz mentünk lábujjhegyen.

-Várjunk csak!-szólal meg nyöszörögve csukott szemekkel Tae.-Jungkook!-nyitja ki szemeit.-Hogy kerülsz te ide?-ül fel szemeit dörzsölve. Bambán bámul, majd két perc múlva elordítja magát.-JA'!-nézz rá Kookra.

-Hyung, már nem szeretsz?-biggyeszti le ajkait mellettem álló.

-JungKOOK!-emeli meg hangját V.

-Szeretlek hyung.-küld puszit neki, mire V a párnájával ledobja mi pedig kirohanunk.

Taehyung szemszögéből:

Felidegesít ez a kölyök! Már húsz perce a fotózáson vagyunk és egy folytában kerüli Seult. Hm... végül is nem tehet mást, rengeteg ARMY nyüzsgött a BigHit előtt mikor bementünk mielőtt ide eljöttünk. A fejem is megfájdult... komolyan! Miatta teljesen nyűgös vagyok, mert nem tudtam rendesen tíz órát aludni csak kilencet és egy háromnegyedet. Táskás a szemem...

Hála égnek most az én fotó sorozataim jönnek. Utána már csak a csoport kép lesz és mehetünk is, utána aludhatok.

-Kim Taehyung!-szól a fotós asszisztense. Feltápászkodom a székemből a kávémat leteszem és megpofozgatom kicsit magam, majd beállok a kijelölt helyre és ahogyan a fotós mondja állok.

Fárasztó negyven perc után kész lettünk. Hát nem csodás? Mind beszálltunk a buszba és végre haza felé vettük az irányt. Vagy is addig ezt hittem, amíg Seul és Nam ki nem szálltak egy üzletnél. Hah? Miért nem jönnek velünk? Főleg Seul? Bajba fog kerülni... Áh túl fáradt vagyok, hogy megvédjem. A kocsi pedig villám gyorsan tovább suhant. 

NamJoon szemszögéből:

-Jin mindent elküldött?-nézek rá Seulra. 

-Uhm.-bólint.-Erre gyere oppa!-húz maga után.

Nekem kell felügyelnem a maknaet, viszont nem bánom legalább kicsit közelebb kerülünk egymáshoz. Szeretném, ha a múltkori eset nem történne meg.

Egy órás mászkálás után össze szedtünk mindent, ami kell V szülinapjára, már csak az embereket kell meghívnunk. Jelenleg egy taxiban ülünk és az SMhez tartunk.

-Biztos vagy benne, hogy bent lesznek?

-Apa ilyenkor mindig behívja az alkalmazottait.-von vállat.

-Nem akarok az apádnak dolgozni.-mondom tátott szájjal.

-Nem is kell, oppa.-vigyorog rám.

-Hé, kislány, jól vagy?-nézek az ablakon ki bámulóra.

-Uh. Persze.-fordul felém.

-Még mindig hazudsz nekem.-vigyorogva nézek a sofőr visszapillantójába.

-Még mindig ki ismerhető vagyok?-kérdez vissza.

-Adok neked haladékot, de nem várok sokáig, ha nem fogsz velem beszélgetni kitálalok tudod kinek...-krákogok egyet.

-Mit tudnál neki mondani?-kérdezi nevetve.

-Törölközős incidens emlékszel?-vigyorgok rá. Szemei olyan nagyra kerekedtek, azt hittem elordítja magát.

-Megérkeztünk. Tíz won lesz.-néz ránk a sofőr.

Amint beértünk az SMhez levehettük az álcánkat és Seul baktatott a próbatermek felé én pedig követtem.

Tényleg itt vannak, épp próbálnak Seul mit sem törődik vele berohan és D.Ot kezdi el ölelgetni.

-SEUL!-ordít fel vigyorogva a srác és megölelgeti. Leállították a zenét és mind végig ölelgették kivéve Sehunt. Ő távolabb ment és onnan figyelt.

-Hé elfog kopni, annyit ölelgetitek.-nevetek majd beljebb megyek és én is megölelem őket.

-Rég nem láttunk titeket.-mosolyog Lay.

-Turnénk volt.-vonok vállat.

-De mi szél hozott titeket ide?-kérdezi Suho.

-Taehyungnak szülinapja lesz és meglepetés bulit csinálunk szóval most mindnyájan meg vagytok hívva.-ujjong Seul.

-Waó és tényleg.-gondolkozik Baekhyun.

-Kis Tae már is öregszik?-nevet Kai.

-Ugye mind eljösztök ?-kérdezem meg a biztonság kedvéért.

-Még szép!-vágják rá egyszerre.

-Nekünk mennünk kell még van pár embert, akiket meg kell hívnunk.-köszön el Seul.

-Üzenetben mindent leírunk majd. Sziasztok.-integetünk majd sietünk ki.

-Hova sietsz ennyire?-érdeklődöm Seultól.

-Már apám biztos tudja, hogy a cégénél vagyok... Azután felhívna magához és így is valami duettet akar nekem intézni... Szóval gyorsan lépjünk le.-vigyorog.

GOT7 is kipipálva a SISTARt is meghívtuk, habár nem tudom ebből mi fog kisülni... Taenak meg kell mutatnia, hogy túl van Boran.

-Hé oppa!

-Huh?

-Jól éreztem magam ma veled.-mosolyog rám.

-Én is Seul.-simogatom meg a fejét.-Menj pihenj le!-küldöm a szobába.

Taehyung szemszögéből:

Ez a pár nap a születésnapomig irtó gyorsan eltelt. Rengeteg ARMY felköszöntött és még csak dél van. A fiuktól is kaptam pár ciki képet, amin én jót nevettem. Ajándékot viszont még nem adtak... Na mindegy. Mára vettem egy öltönyt, amit majd fel is veszek, hisz sikerült kihallgatnom Jin és Seul beszélgetését. Meglepetés bulit rendeznek, hát persze jól kell kinéznem, hisz most az én napom van!

Délután négy. Teljes felkészültségben állok.

-Hyung!-szól be Kook.-Eltudnál velem jönni valahova?-Most elvisznek a meglepetés partyra, de nem is tudják, hogy én tudom.

-Persze, Kook. -vigyorgok és követem.

79. rész +18

-Legalább tetszettem?-kérdezi YoonGi Edinától, aki hevesen bólogat.
-Dongsaeng most nekem kellett volna nyernem...-vakarja meg fejét V.
-Te gyere velem!-fogja meg csuklóm Kook.

Csak húz, vonszol maga után egyenesen a szobánkba, ahol ránk csukja az ajtót. Kulcsra. Kulcsra? A szobához van kulcs? Eddig is volt? Miért csukja be...? 

Leültet az ágyra és én csendben figyelem. 

-Nem a barátodnak kellett volna nyernie?-guggol le elém, combomba megkapaszkodva. Szemei végig siklanak melleimen, majd számon időzik el.

-Nem akarsz nekem mondani valamit?-teszem keresztbe magam előtt kezeimet. Ennek hatására a melleim megemelkednek. Mély kivágású felsőmnek köszönhetően Jungkook szép kilátást láthat jelenleg. Ahogy gondoltam, szemei felső végtagomra vándoroltak. Szemei kikerekedtek, lágyan beharapta alsó ajkát, majd szemeit vissza vezette tekintetemhez.

-Tudod, nagyon kívánlak.-simít végig combomon, hangja és tüzes tekintete bizsergést váltanak ki belőlem. Jeon Jungkook, mit csinálsz, hogy ilyen érzéseket váltasz ki belőlem?-Mi lenne, ha megbüntetnél?-hajol nyakamhoz. 

-Jun...-mielőtt tiltakozhattam volna lágyan rá lehelt a nyakamra, mitől a hideg is kirázott, majd egy puha csókot nyomott rá.

 Majd a másik oldalon is folytatta, szép lassan haladt ajkaimhoz.

-Miért haragszik rám a szerelmem?-Szerelmem. A szívem óriásit dobbant, ahogy ezt az egy szót ki mondta. Szerelmem. Szív melengető érzés ezt az egy szót, olyantól hallani, aki különleges érzéseket vált ki belőlünk. 
-Ki mondta, hogy...
-SEUL! SEUL, GYERE KI! GYORSAN!-dörömböl az ajtón V.-SIESS MÁR!-próbálja kinyitni az ajtót. Mit akarhat V?
-Jungkook nyisd ki!-állok fel.
-SEUL, IGYEKEZZ MÁR!-dörömböl egyre hangosabban Tae, lassan ránk töri az ajtót. Hirtelen egy rossz érzés fogott el. Jungkook sietve az ajtóhoz ment és kinyitotta. Taehyung nagy szemekkel figyelt.
-Seul... itt van Sehun.-Ismerős név hallatán, az agyamba újra átfutnak az emlékek vele kapcsolatban. Düh és izgatottság váltja fel az előbbi kellemes érzéseket. Jungkook mondott valamit, de nem tudtam rá figyelni. A lábaim maguktól elindultak a nappaliba. Tudnom kell mit akar és miért jött. Ez a két dolog foglalkoztat most a leginkább.
Ahogy egyre közelebb érek a nappalihoz, az idegességem úgy sokszorozódik lépésről lépésre.

Beérve a helységbe magassága feltűnik. Háttal áll nekem és a vele szemben lévő Edinával beszélget, a fiuk aggódó tekintettel néznek rám, amint észrevesznek, ugyan is ők Edina mellett állnak. Megtorpanok, mikor észreveszem, hogy Sehun megfordulni készül.

Amint teste száznyolcvan fokos fordulatot vett, jobban is felmérhettem. Egy inget viselt, szaggatott nadrágjába bedugva. Tekintete lassan talált rá enyémre. Lágy mosolyt invitál felém, amit nem tudok hova tenni.
-Rég találkoztunk. Seul.-mondja lassan nevemet. Furcsa érzés egy, olyan embertől hallani a saját nevemet, akiben csalódtam... gyűlöletet vált ki belőlem.
-Minek jöttél?-szólal meg mögülem Kook.
-Seulnál már nincs esélyed.-áll elém Taehyung, ezzel el takarva Sehun elől. Egy prédának érzem magam, amit V próbál meg megvédeni. Aranyos tőle... ezért is szeretem ennyire a srácokat. Családtagként védenek és óvnak, ha nekem nem is tetszik akkor is.
-Nem Seul miatt jöttem.-húzza féloldalas mosolyra ajkát.-Vagy is. Nem csak, Seul miatt.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá kérdőn.
-Igazából Edinához jöttem.-néz a már mellette álló barátnőmre.
-Hozzám? Miért?
-Négyszemközt szeretném ezt veled megbeszélni.
-Ja'! Ja'! Ja'! Mondd csak itt!-mondja felháborodottan Suga.
-Mit akarsz Edinától?-kérdezem.
-Amíg tőled nem akar semmit addig nekem mindegy.-szólal meg Jungkook.


Edina szemszögéből:

YoonGi szobájába vezettem Sehunt. Ő megállt az ajtóhoz közel, míg én helyet foglaltam az ágyon. Hogy miért jött? Vannak ötleteim...
-Hallottam, hogy már nem vagytok együtt Luhannal...-kezd neki.
-Hm...-Furcsa érzés kerít hatalmába a kimondott név hallatán.
-Tudod... nem fogok köntörfalazni! Hiányzol neki... talán jobban is, mint ahogy eltudnád képzelni.-néz rám.
-Ezzel mit csináljak Sehun? Adj tanácsot... mert... mert én már egyszerűen nem tudom mit tegyek... érted?-hajtom le fejemet és Luhannal a közös emlékeink jutnak eszembe. Sehun hallgat én pedig vissza játszom a fejemben azokat a szavakat, amiket mondott. "Szeretlek", "Mi vagyunk a szét választhatatlan páros", "Sosem szerettelek, még ennyire". Elmosolyodom. Aztán bevillan, hogy mennyire elhanyagolt, hogy a koncert alatt szinte alig hívott és a megkérdezésem nélkül akart elköltözni... Szemeim nedvesek. Fejemet a plafon felé fordítom és pislogni kezdek, nehogy elsírjam magam.

-Nem igazán vagyok szerelem szakértő.-ül le mellém.-De azt tudom, hogy ti szeretitek egymást. Te és Luhan nagyszerűen illetek egymáshoz.-mosolyog rám.
-Luhan...- bizonyára Kínaban van... igen, akkor miért akarom még is azt, hogy ne legyen ott?
-Luhan...-ismétli meg Sehun.- a lakásotokon piál napi tizennyolc órában. A maradékban alszik. Nem akartam ezeket elmondani... hiszen eléggé kellemetlen, de aki tudna vele valamit kezdeni az te vagy!
-Én?-nézek rá értetlenül.
-Gondold át és látogasd meg, minél hamarabb lehetőleg. Tisztázzátok a dolgokat, ahogy észrevettem nem közömbös a számodra, hiába külön váltatok.-mosolyog.-Rendben?-áll fel.
-Uhm.-bólintok.
-Tudom merre a kijárat, szóval maradj csak.-integet, majd becsukja maga után az ajtót.
Mit csináljak? Mit? Az agyam és a szívem két különböző dolgot mond. Mit tegyek? Elakarok menni hozzá és azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint volt régen. Viszont ő bántott meg ezért neki kellene bocsánatot kérnie, nem nekem rohanni hozzá... nem tudom mit csináljak. Hiányzik. Nagyon is. Sosem voltunk ilyen sok időt távol egymástól. Lehet haza kellene utaznom...

Jimin szemszögéből:

Semmi érdekes műsor nem megy... Seul mellettem ül és bambán nézi a tévét. Amit minden másodpercben elkapcsolok egy másik csatornára. Nyilván nem a tévé érdekli, hanem Sehun. Fel lenne dúlva? Ahogy végig mértem, nyugodtnak látszik. 
-Héé, minden oké?-lökdösöm meg. Nem reagál.-Hahó!-kezdem el bökdösni.
-Hah?-néz rám.
-Seul beszélhetnénk?-jön közénk Sehun. Seul ügyet sem vet rá. Én csendben érdeklődve figyelem, mi fog kisülni ebből az egészből
-Seul! Hahó, figyelsz?-kerüli meg a kanapét, amin ülünk és a lány elé áll.
-Mi van? 
-Beszüljünk.-biccent a fejével a lift felé.
-Szerintem addig menj, amíg Jungkook nem jön ki és kezd féltékenykedni.-javaslom. Ahogy észrevettem fontolóra vette, s másodperceken belül Sehunnal a nyomában a lift felé sétáltak.

Seul szemszögéből:

-Beszéltél édesapáddal?-nyomja meg a lift gombot.
-Mostanában nem igazán.- feszültnek érzem magam.
-Jobb lenne, ha minél előbb beszélnél vele.-száll be a megérkező lift be. Követem, majd megnyomja a földszint gombját. Az ajtók összezárulnak, a légkör fusztráltá válik.-Sajnálok mindent. Ne haragudj Seul...
-Tessék?-nézek rá fel.
-Tudom, hogy láttad a fellépést, mikor...
-Szerintem lezártuk ezt az egészet.-vágok szavába. Ahogy végig mérem Sehun szánakozó és nyugodt tekintetét, úgy kezdek egyre idegesebb lenni.
-Sajnálom. El kellett volna akkor mondanom...
-De nem tetted.
-Rosszul tettem. Nem hittem, hogy emiatt lesz vége köztünk.-halkul el a hangja. 

A lift megérkezett Sehun kiszállt, mentem volna utána, de megállított.
-Menj fel. Jungkook biztosan aggódik!
-Szia.-Megvárta még becsukódott újra a lift én pedig csak néztem a lift ajtaját. Bocsánatot kért... Nem hitte volna... hm... Sehun remélem nem várod el, hogy puszi pajtások legyünk...

Szokásosan kinyílt a fém ajtó, még ki sem léptem de a Jungkook ott állt. Felhúzott szemöldökkel. Megtorpanva álltam. Mérges? Ideges? Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Az ajtó viszont újból össze akart zárulni, amit Jungkook keze állított meg. Két lépéssel belépett mellém a fémdobozba és megnyomta a lefelé gombot. A lift újból lefelé indult, de épphogy elindult meg is állt. Jungkook megállította a liftet.
-Sehunt kísérted le?
-Megbeszéltünk pár dolgot.
-Például?-dűl neki a lift falának összefont kézzel.
-Bocsánatot kért.-vonok vállat.
-És te?
-Én mi?-nézek rá értetlenül.-Féltékeny vagy?-mosolygok rá.
-Ne mosolyogj, ilyenkor rám. Túlságon is...
-féltékeny vagy?-vigyorgok jobban.
-Élvezed, igaz?-teszi nadrágja zsebeibe kezeit.
-Egy kicsit.-kuncogom el magam.Zsebeiben valami csörgő hangot hallok, mire odakapom tekintetem. Előhúzza zsebéből és egy fogvillantós mosollyal közeledik felém.

Ismerős papírzacskó láttán sütinek még nagyobb mosoly kúszik arcára. Amíg a mosolyát figyeltem fel sem tűnt, hogy ajkaimhoz közelít.
-Te... most... itt... akarsz...?
-Most hol van a magabiztosságod, édes?-nézz szemeimbe. Mosolyognak szempárjai. Lehet ennél dögösebb? Megőrjít ez a srác. Komolyan, megőrjít.
-Jungkook... menjünk inkább fel és..
-Kicsim, én itt akarlak. Itt és most!-hajol ajkamhoz. Jobb kezével, amiben a kotonospapír volt arcomat fogta, ajkait pedig intenzíven mozgatta. Kezei közben nadrágomhoz vándoroltak. Amit hamar leszedett rólam. Közben nyelvével kényeztette nyelvemet. Nadrágját kezdte kigombolni, közben nem szakadt el ajkaimtól, ha még is akkor hamar sietett szabad párnáim után. Nadrágját letolta, kezét bugyimhoz vezette.
Kezét körkörösen mozgatni kezdte nemiszervemen. Ajkai nyakamat szívták, hangom pedig egyre hangosabb lett. Vágyom rá, annyira...
-Áhh!-sikítok fel. Kook elégedett mosollyal jutalmaz majd lehúzza bugyimat ő is boxerjét. Meglátva merev tagját megnyaltam számat.
-Nem kicsim, most gyorsan végzünk.-nyom ajkamra egy gyors csókot. Kibontja a zacskós papírt, magára húzza, majd ölébe kap és lassan rácsúsztat farkára. Hangos nyögéssel reagálok. Jungkookba kapaszkodva, míg ő a lift falának dűt kezd el mozogni először lassan, majd egyre gyorsabban.  Mámorító érzés, mikor bennem van. Annyira édes. Eszméletlen milyen észveszejtően örömteli. Ahogyan egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Folyamatos ütemünk és nyögéseink dallama, s testünk melege teszi még izgatóbbá ezt az egészet. Meg persze, hogy bármikor lebukhatunk, ez annyira izgató.
-Gyerünk... ki-csim...-liheg nyakamba.-Menj el...-harap bele alsó ajkamban. Közben egyre erősebben hatol belém. Lihegve, kapaszkodom Jungkookba, míg ő érzem, ahogy elmegy bennem, de lök még belém és ennek hatására én is követem őt, amit hangos nyögésem jelez neki.
-Na, nem is volt olyan rossz, nem igaz?-vigyorog csókunk közbe, majd magára húzza a boxerjét és a nadrágját. Vigyorogva megcsókolom, s én is gyorsan magamra veszem a levetett ruhadarabjaimat. 
-Mehetünk?-von karjai közé.
-Igen.-nyújtózok fel ajkaihoz. Kook megnyomta a gombot, a lift újra elindult. Hamar leérkeztünk, aztán vissza fel, ahol a nappaliban veszekedő srácok fogadnak minket.

-MI A JÓ ISTEN EZ??-ordítozik Nam.
-NEM TUDJUK! 
-MIÉRT MINKET HIBÁZTATSZ?-kérdezik felháborodottan a többiek.
-Mi a baj?-engedem el sütit és megyek közelebb a többiekhez.
-ÁH! MEGJÖTTETEK! EZ MI A JÓ BÜDÖS FRANC?-tolja elém tabletjét Mon. Twitter tele van képekkel rólam és Jungkookról, ahogy fogjuk egymás kezét és arcon puszilom. Címnek mindenhova az van írva "BANGTAN ROMANCE" hatalmas betűkkel. -HA A FŐNÖK MEGLÁTJA KURVA NAGY SZARBAN LESZTEK! DE NEM CSAK TI! MI IS!-ordítozik, mintha  nem is önmaga lenne. A főnök! Atyaég... nekem most lesz végem...
Épp hogy megszólaltam volna Nam telefonja csörögni kezdett. 
A telefon nem volt kihangosítva, de teljesen érthetően kihallatszott a menedzser ordítása és az, hogy egy órát kapunk Kookal, hogy ott legyünk. Fantasztikus. A szép világ most fordul át a valósággá.

Jungkookal azonnal leindultunk és fogtunk egy taxit. Próbált nyugtatni, hogy ne idegeskedjek, de látom rajta ő is fél. A taxiban a kezemet egyszer sem engedte el. Szorítása egyre erősebb, ahogy közeledünk a BigHIthez. Mielőtt kiszálltunk elengedte a kezem.

Menedzser kíséretében a főnök irodájához tartunk. Menedzsershi egy szót sem szólt hozzánk, egyedül annyit, hogy kövessük. Látni lehet rajta milyen ideges, hát persze, velünk van tele a twitter... Szóval vagy kitesznek a csapatból vagy vége a csapatnak ez történik legrosszabb esetben. Nem akarom egyiket sem... De hogy, került ki rólunk ilyen kép? Hiszen mindig oda figyeltünk, hogy mikor, hol vagyunk együtt. Jungkookra pillantottam, aki mellettem jön lehajtott fejjel néma csöndben. Rám sem néz,  a kezemet meg sem merte fogni azután miután meglátta a menedzsert.
A hatalmas két szárnyú barna ajtó kinyílt. A menedzser beengedett minket maga előtt, majd követett minket. A főnök a hatalmas tárgyaló asztal egyik székén ült, míg mi meghajoltunk és lehajtott fejjel vártunk.
-Nézzetek fel gyerekek!-határozottan szól ránk. Hangjában semmi kedvesség, inkább magabiztosság és céltudat. Szóval tudja mit fog tenni... remek. A főnökre néztünk, aki leültetett, s egyre idegesebb lettem.
-Együtt vagytok?-néz ránk felváltva. Félek bármit is mondani. Nem tudom, mikor mit lenne jó mondani... nem akarom elszúrni lehet tudunk még valamit menteni.-Ezek szerint igen.-Kook sem szólalt meg.
-Szólaljatok már meg!-förmed ránk a hátunk mögött álló menedzserünk.
-Igen.-mondja halkan Jungkook. Aish! Kook most csendben kéne lenned!
-Hm.-a főnök felnevetett.-Becsülöm benne Jungkook, hogy bevallottad és nem tagadtad le.-mosolyog rá.-De, ha továbbra is együtt akartok lenni az titokban legyen. Nyilvánosságra semmiképp nem hozhatjuk! Seulra nagyon rossz fényt vetne, főleg, hogy veletek él együtt! Ezért ezt lerendezzük, annyival, hogy kishúgként nézel rá!-ezt meghallva hangosan felsóhajtok. Nagy kő esett le a szívemről.-Még ne nyugodj meg annyira Seul!-néz rám a főnök.-Most mindig titeket fognak figyelni emiatt a pletyka miatt, ezért mindenképpen kell találnunk Jungkooknak egy befektetős barátnőt.
-Tessék?-szólal meg Jungkook.
-Barátnőt?-kérdezek vissza.
-Ne ijedjetek meg ennyire. Jungkook és a lány eljátsszák, hogy együtt vannak. Valamelyik társaság lány csapatából választunk majd, így mind a két társaságnak reklám lesz ez az egész. Haszon lesz, ez a botrány. Seul, mivel te még fiatal vagy ezért kell...
-De mi együtt maradhatunk akkor, igaz?-vágok a főnök szavába.
-Nyilvánosan nem mutathatjátok ki az érzelmeiteket! Ha még egy ilyen alkalom előfordul komolyabban fogok eljárni. Remélem érthető voltam!-néz ránk szigorúan.
-Igenis uram.-válaszoljuk egyszerre Jungkookal.
-Menjetek pihenjetek és figyeljetek oda!-enged el minket. Meghajlunk és kimegyünk.

A menedzsertől fél órás szidást kaptunk, majd végre haza engedett. A saját kisbuszunk szállított haza, de valahogy Jungkook és én egy szót sem szóltunk egymáshoz. Leginkább az foglalkoztat, hogy ki lesz az "álbarátnője". Mi van, ha utána megszereti? Vagy ha velem már nem fog foglalkozni? Ezeket nem akarom. Lehet csinosabb lesz tőlem...
Közben megérkeztünk és a felfelé tartó utunk ugyan, úgy csendben telt. Megrémít ez a csend. A lift hihetetlen lassan megy. Hm... lift... nem rég, még én és Kook itt szeretkeztünk. Most pedig... csendben megyünk felfelé.
Némán mentünk be a többiekhez. Jungkookot megállították a többiek és faggatni kezdték őt, de én csak Edinát akarom és sírni akarok. Miért érzem már most a kapcsolatunk végét?