52. rész

-Oh, azt hittem itthon maradsz oppa.-csodálkozom el.
-A kedvedért megyek.-mosolyog rám gúnyosan.

Mindenki szét széledt készülődni, Jimin előttem öltözködik át, mit ne mondjak, a látvány tetszik csak lassan már a boxerét is leveszi.
-Én mondtam jobb vagyok boxerben, mint a többiek.- áll meg előttem egy szál boxerben. Izmos lábain és felső testén akaratomon kívül is megakad a szemem. Fekete boxerja rátapadva formás fenekére és a khm...-Megyek, lezuhanyzok, akarsz jönni?-emeli fel kezével államat, hogy szemeibe nézzek.
-J-jimin!-szólok rá kissé rekedtes hangon.
-Ha nem, hát nem.-vigyorog rám.-Addig nyugodtan öltözz fel.-sétál ki egy törölközővel a vállán.

Átkutatva a szekrényemet a választásom egy krém színű csipkés hosszú ujjú egyberuhára esett. Alá fehér csipkés melltartót és hozzá illő bugyit vettem fel, fekete magassarkúval. Hajamat begöndörítettem, sminkem nem túl erős inkább lágyabb a ruhámhoz illő szineket használtam. Kedvenc parfümömet magamra fújtam. A tizennegyedik születésnapomra kapott arany nyakláncot nyakamba akasztottam. Végig nézve magamon a tükörbe ami a ruhás szekrény belsejében volt, elgondolkozva tekintettem magamra. Úgy nézek ki mint egy húsz éves... Pedig még csak most leszek tizenhét. Húsz éves... Lehet nem kellene mennem, hiszen még a látványom sem tetszik.

-Kész vagy?-kopognak be az ajtón.
-Igen.-szólok vissza még mindig alakomat nézve. Ajtó nyitódás hangja és felém közeledő ember illatát megérezve figyeltem fel.-Hát te?-nézek rá kérdőn.
-Van kedved egy kicsit sétálni?
-Eléggé hideg van, mellesleg mindjárt indulunk.
-Csak a ház körül.-mosolyog rám.
-De, ha beteg leszek a te bajod lesz!-megfogva karomat húzott ki magával a lifthez, kezembe dobta kabátomat, ő is felvette térdéig érő fekete bts felirattal ellátott meleget adó kabátját.-Lassíts, nem bírok ilyen gyorsan menni magassarkúban!-A nappali üres, egyedül a fürdőböl hallatszódott ki a víz folyamatos csobogása.

Liftben néma csendben utaztunk lefelé, lehet nem magassarkúban kellene mennem? Már, most fáj benne a lábam pedig még alig tettem meg pár lépést.

Némán elindultunk a legközelebbi kis bolt irányába a dormtol úgy pár háznyira van. Lehív sétálni, de hozzám se szól? Párszor krákogtam, hátha észreveszi magát és megszólal, de nem... Hát ez esetben kénytelen vagyok én megszólalni.
-Miért jöttünk le?
-Sétálni.-von vállat.
-Néma csöndben...-motyogom magamban.
-Seul, én... nem tudom hogyan kezdjek hozzá...-túr bele hajába.
Az utca korom sötétségbe borult, egyedül a lámpák fényei világitják meg az utcát amik elég távol helyezkednek el egymástól. Az égen egy csillag sem látszik, a hold viszont vakítóan fénylik. Telihold van... Az ég tanulmányozását mellettem ballagó srác tüsszögés sorozata szakította meg.
-Egészségedre!-nyújtok át neki a kabátomból egy zsepit.
-Kösz.-fújja ki orrát.
-Vissza mehetnénk már,oppa? Kezdek fázni...
-Maradjunk még!-fogja meg csuklómat, amolyan biztosíték képpen,hogy nehogy itt hagyjam.
-Már biztosan elindultak a többiek! Attól, hogy te itthon akarsz maradni én még menni akarok Jungkook!
-Már elmentek... Azt mondtam Namnak, hogy rosszul érzed magad ezért elmegyek veled sétálni.
-MI VAN? Mondd, hogy viccelsz!
-Én aztán nem.-hallom meg kuncogását.
-Mit nevetsz?-fordulok vele szembe.-Én vissza megyek!-kezemet viszont nem tudtam kiszedni még mindig erős tartásából.
-Srácok már elmentek, te pedig nem tudod merre kell vissza menni!
-Végig egyenesen jöttünk, azt hiszed hülye vagyok és nem figyeltem?
-Akkor valószínüleg észre vetted, hogy lefordultunk egy kis közbe.-mutat a hátam mögé. Igaza volt, már nem a számomra ismerős utcában voltunk. Hanem egy sokkal keskenyebb közben aminek a vége zsákutca.
-VIGYÉL HAZA, MOST!-kezdek el toporzékolni. Mit hisz? Hogy azt fogok csinálni amit ő akar?
Ránézz telefonja kijelzőjére és elmosolyodik.
-Rendben.-csuklómat el nem eresztve vissz vissza.

-Jimin, HOPE, V ITT VAGYTOK MÉG?-ordítok és a többiek keresésére indulok. Reméltem itthon lesznek és csak viccel Kook. Mi a francért nem akarta, hogy elmenjek?
-Megmondtam nincsenek már itthon.-dobja le magát a kanapéra. Elengedem fülem mellett szavait és benyitok az összes szobába a többiek után kutatva. Utolsó reményem már csak Jimin volt. Biztosan nem hagyott itthon, inkább itthon maradna minthogy elmenjen nélkülem! Benyitva a szobánkba lesokkoltam. Sehol nem volt... Egyetlen egy papír darab volt az ágyra rakva. Lassan bevánszorogtam, felemeltem és olvasni kezdtem.

"Kis hercegnőm, remélem jobban vagy! Miért nem nekem szóltál, hogy rosszul vagy?? Hyungék nem hagyták, hogy itthon maradjak. Ne haragudj Seul. Gyógyulást!"

Szép... Dehát, semmi bajom nincsen...
-Na? Én nem hazudtam.-lép be az ajtón Jungkook. A többiek után megyek! Nem érdekel Jungkook, nem fog megakadályozni!
-Mit akartál ezzel elérni?-kezemből kiesett a papír és egyenesen vissza hullt az ágyra.
-Azt, hogy kettesben legyünk! Megkellene jobban beszélnünk ezt a szakítást.-jött közelebb felém.
-Szerintem meg nem! Én pedig, biztos nem maradok itt veled.-felkaptam az éjjeliszekrényről mobilomat, Jungkookon átjutva pedig a nappaliba rohantam ki.
-Még is hova mész?-jön utánam.
-Nem tudom, bulizni!-nyomom meg a lift gombját.
-Azt akarom, hogy velem legyél ma este!-fogja meg karomat. Miért jön ilyen lassan ez a lift?
-Nem!-vágom rá.
-Mi ütött beléd Seul? Ennyit jelentek neked? Inkább bulizol minthogy velem legyél? Már nem szeretsz?-kérdései váratlanul érnek. Azt hittem sosem fogja ezeket feltenni nekem... Hazudnom kell neki és elfelejteni, hiszen így lesz a legjobb mindkettőnknek.
-Jungkook, én már...-szemei rá találtak az enyémekre.-...nem szeretlek.-mondom ki a lehető leghalkabban. Lift kinyitódott, én pedig Jungkook reakciójára vártam. Nem csinált semmit.
-Miattam nem kell elmenned...-szólal meg halkan és a földet kezdte el figyelni.
-A fiúknak mond meg, hogy apánál alszom, kérlek.-egyből felkapta fejét és érthetetlenül kezdett figyelni. Beszálltam a liftbe, megnyomtam földszint gombját, az ajtók lassan záródtak be a könnyeit hullató Kook előtt.

Se pénz, se iratok nincsenek nálam. A földszinten ücsörögtem egy darabig és folyton Jungkookra gondoltam. Kegyetlen vagyok vele, de, ha nem én akkor ő tenné ezt... Hiszen a karrierje és az enyém, a banda nem mehet miattunk szét!

Mivel anyáékhoz nem akartam haza menni ezért, úgy döntöttem got7 lakásba megyek. Hátha tudják a diszkó címét. Lépcsőt választottam lift helyett. Magassarkúm kopogása hangos, egyedüli zaj volt az egész épületben. Rettentően fáj a lábam, de ennél nagyobb bajom is volt. Még jó, hogy a kabátom rajtam legalább pénzem van. Telefonom rezgése állított meg a tovább menetelbe. Kijelző Jungkookot írta ki. Kikapcsoltam a készüléket és tovább vettem a lépcső fokokat.

-Hát te?-nyitja ki Yugyeom az ajtót. Háromszor csengettem végre, hogy kifáradt valaki.-Milyen csinos vagy!-mér végig.
-Oppa, nem tudod, hogy hol van az a diszkó ahová Bambamék mentek?
-De, most akarunk JRel utánuk menni.
-Mehetnék veletek?
-Persze.-mosolyog rám.-Bejösz amíg felöltözünk?
-Nem, megvárlak titeket itt!-dűlök neki az ajtónak.
-Sietünk.-lassan, mosolyogva csukta be az ajtót. Közbe végig figyelt. Vissza emlékezve mikor először itt jártam, szószerint beestem az ajtón. Elmosolyodom saját szerencsétlenségemen. Cipőm sarkával ütöttem el az időt. Kitalált ritmusra kezdtem el kopogtatni.

Negyedórás várakozás után nevetve jött ki hozzám JR és Yugyeom.
-Ne haragudj, hogy ilyen sokat vártál ránk!-próbál bűnbánóan rám nézni, de szemei inkább a vidámságot tükrözik.
-Indulhatunk?-vigyorogva teszi karját JR Yugyeom és az én nyakamba. Lépcsőnél előre engedtek, lassan, de leértünk.
-Hívtatok taxit?-csodálkozva nézek ki az üveg ajtón. Egy taxi áll az épület előtt.
-igen.-válaszolják egyszerűen.

Egy órás út után megérkeztünk a célállomásba. JR egyből a klub előtt álló biztonsági őrhöz ment. Kezet fogtak, mutogatott párat a magas biztonsági őr papírjára majd intett nekünk. Yugyeomal összenéztünk kis habozás után oda mentünk.
-Gyertek! Mehetünk!-fogja meg a csuklónkat és a húzni kezd befelé.

Hangos dübörgő zene, reflektor fények sora, a hely tele van vörös kanapékkal, fotelekkel és kis asztalokkal. Az egész helyben a fekete, fehér és vörös szín uralkodik. Nincs tele tömve, de így is elég sokan vannak. Ha most JR nem fogná a csuklóm biztosan eltévednék. Amint egyre jobban befelé megyünk annál több az ismerős arc. Az egyik elkülönített résznél Kai ült egy lánnyal. A lány háttal ült nekem, de Kai így sem látott. De, ha ő itt van akkor... Sehun is! Most jól jönne drága kis barátom.
A bárpulthoz elérve elengedte a kezem az eddig fogó srác, leültetett egy székre.
-MINDJÁRT JÖVÜNK! MEGKERESSÜK A TÖBBIEKET! TE VÁRJ ITT!-ordít a fülembe. Miért ketten mennek? Szuper... Maradhatok egyedül. Hamar elnyelte őket a táncoló tömeg, zene mintha csak egyre jobban hangosodna.

-HÁT TE?-mosolyog rám a csapos. Értetlenül nézek rá, hiszen nem is ismerem.-ÚGY ÉRTEM MIT KÉRSZ?-hajol hozzám közelebb, hogy jól halljam.
-KÉT WHISKET KÉRÜNK!-ordít valaki a hátam mögül. Milyen pofátlan még, nem is rendeltem, de elém vág...
-A HÖLGY HAMARABB ITT VOLT!-szól közbe a csapos.
-EGYÜTT VAGYUNK!- együtt vagyunk? Még is ki az a barom aki ilyet hazudik? Teljes fordulatott vettem bárszékemmel,még szerencse, hogy fordítani is lehet.-Sehun?!-meglepődve nézem a szőke srácot. Gondoltam itt lesz, de olyan furcsa ezzel a hajjal...
-UGYAN KI LENNE?-ordít fülembe.
-A KÉT WHISKE!-tolja hátamnak a két poharat. Sehun kifizette és az egyik poharat felém nyújtotta.
-NEM SZERETEM A WHISKET!
-MÁR KIFIZETTEM! SZÓVAL ISZOD... CSIRIÓ!-neki koccintja az én poharamnak övét és egyből lehúzza a pohár tartalmát.-NA MIRE VÁRSZ?
Sehun példáját véve ugyan úgy csináltam mint ő. Torkomat égette az ital, megkönnyebbülten sóhajtottam mikor teljesen kiürült a poharam.
-JÓ KISLÁNY!-simogatja meg a hajamat.-NEM AKAROD LEVENNI AZT A KABÁTOT? HAMAR MELEGED LESZ.
-BENNE VAN A PÉNZEM, TELEFONOM...
-GYERE, TEDD LE HOZZÁNK!
-A TÖBBIEK IS ITT VANNAK?
-CSAK KAI, ÉN LUHANNAL JÖTTEM. A TÖBBIEK INKÁBB NŐKKEL VANNAK.NA JÖSZ?-bólintok és követem az asztalukhoz. A nagy tömegen átmentünk és egy másik helységbe lettünk ahol sokkal halkabban szólt a zene. Gondolom több szobája is van a diszkónak. Oppáékat sehol nem láttam pedig egész végig kerestem őket...

-Hát ő?-kérdezi vigyorogva Luhan.
-Seul Luhan, Luhan Seul.-mutatt be minket egymásnak.
-Oh, te vagy az a híres Seul? SM papa lánya? Úgy hallottam, apádé lesz az egész cég.-Valóban? Erről nem is tudtam. Még a teaser forgatás előtt beszéltem apával akkor nem is említette.
-Ülj le!-mutatt maga mellé a kanapéra Sehun. Helyett foglalok, de megakad a szemem egy lányon. Vállig érő barna haja alól szőkésbarna ombréval, fekete csipkés egybe ruhát visel már szinte majd nem ugyan olyat mint én. Fehér magassarkújával egyre jobban közeledik felénk, két pohárral a kezében. Végül helyett foglal Luhan mellett és átnyújtja neki a poharat. Egy szájra puszit kap köszönet képpen a sráctól amibe bele is pirulnak mindketten.
-Nem azt mondtad, hogy csak te, Luhan és Kai jötettek?-suttogom Sehunak.
-De,de...
-Nem illik sugdolózni!-szól közbe Luhan.
-Jaj Luhan!-neveti el magát a mellette ülő.-Hagyd őket, szerelmesek!-mosolyog ránk a lány, hangja olyan ismerősen cseng, nem tudom hova tenni miért ilyen ismerős.
-Mi nem vagyunk szerelmesek!-kap észbe Sehun.
-Ja, látszik.-adja alá a lovat Luhan. Szegény Sehun már paradicsom vörös.
-Edina kérlek inkább foglalkozz a melletted ülő barommal.-neveti el magát kínosan szőkeség.
-Edina?-kérdezek vissza.
-Igen.-válaszolja mosolyogva a lány.
-Magyar vagy?
-Hát úgy nézz ki.-kuncogja el magát.
-Seul vagyok.
-ISeul? Úristen...-döbben le. Milyen kicsi a világ.
-Rég beszéltünk.-szemeim teljesen bekönnyeztek. Edina, ő volt magyarországon a legjobb barátnőm és az egyetlen is. Mindent együtt csináltunk, sokat volt nálunk apa sokat mesélt neki Koreárol. Ezért imádta is az szülőországomat. Viszont mikor megtudta vissza kell utaznunk haragban váltunk el. Igazából ez amolyan "könnyebbleszmindkettőnknek" harag volt. De most, hogy meghallottam a hangját és a nevét az összes eddigi közös emlékünk beugrott.
-Hiányoztál!-mire feleszméltem már karjaival ölelt át. Könnyeim lassan potyogtak ki szemeimből, de nem csak nekem, hanem barátnőmnek is.
-Te is nekem.-húzom közelebb. Lassan engedtük el egymást, vissza ült Luhan mellé, egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Hogy miért? Ugyan az a ruha volt rajtunk csak más szinűben. Nem hiába hasonló az ízlésünk. Mennyit változott istenem, annyira szép lett és persze idősebb.
-Ismeritek egymást?-dadogják el.
-Igen.-kuncogunk.
-Hát ez remek.-vigyorodik el Luhan. -Akkor erre igyunk.

Rengeteget ittam, hányingerem is volt már a sok piától. Luhan úgy itatott minket mintha vizet kellene innunk. Egész végig táncoltunk, magassarkúmat levéve a kezembe ugráltunk mint a hülyék. Még a bárpultra is felálltunk Edinával. Mikrofont is szereztünk és adtunk egy gyors koncertet addig amíg le nem szedtek onnan a biztonsági őrök.
-Hé, a táskám bent maradt!-ordítok a biztonsági őrnek.
-Nem is volt nálad táska.-nézz rám értetlenül Sehun és segít rám adni a kabátomat.
-Ja-nevetem el magam.
-Jobb lesz, ha haza viszelek!-fog meg, nehogy eldűljek.
-Haza nem vihetsz!-mutatom fel neki mutató ujjam.
-Miért?-kérdezi mobilját nyomkodva.
-Jungkook... vigyél magadhoz!-mondom egyszerűen.
-Nálam akarsz aludni?-nézz rám kikerekedett szemekkel.
-Hát igen, Sehunie.-Sehunie ez vicces.
-Gyere, arra van a kocsi!-fogja meg kezemet.-Luhan ti is jösztök?-biccent barátja felé.
-Nem tesó, mindjárt jön értem a sofőröm.
-Holnap beszélünk!-int neki
-Sziasztok!-vigyorogva köszönök eltőlük.

51. rész

-Csak egyszer érts meg, csak egyszer!-keze szorítása gyengül, így kirántottam kezemet és ott is hagytam. Ne haragudj rám Jungkook! De meglátod egy darabig mindkettőnknek jobb lesz így.

*2 nappal ezelőtt*

Táncpróbát a menedzserünk szakította meg.
-Sziasztok fiúk és Seul!-hajoltam meg és végig ölelgetett minket.-Mintha, nőttél volna kicsi lány.-mér magához.
-Ugyan, oppa ahhoz még nagyon sok kellene, hogy akkor legyek mint te.-mosolyogtam rá.
-Jó meglátás, kicsi lány.-Hát igen, menedzsershi mindig kicsi lánynak hív. Miért? Jó kérdés, gondolom, mert mindenkinél kisebb vagyok.
-Hogy-hogy bejöttél hyung?-vigyorogva fog kezet Nam oppával.
-Jungkookal kell beszélnem.-Nézz rá a Jin mellett állóra.
-Velem?-kérdezi meg az említett.-De miért?
-Gyere, menjünk az irodámba!-indul el ki a tánc teremből.-Oh, fiúk!-torpan meg az ajtóban. Hangosan krákogni kezdek.-Ne haragudj!-nézz rám.-és Seul! Ne feledjétek, ma próbák után teasereket forgatjuk le!
-Értettük!-hajoltunk meg illedelmesen, Jungkook menedzsershi után rohant. Újra elkezdtük a táncot próbálni, de nem sokra jutottunk Jungkook nélkül.

-Oppa, kimehetek wc-re?-állok ki helyemről és futok Hopehoz.
-Aigo. Jó, de siess!-bólintok és már szaladok is ki.

A menedzser irodája után vannak a mosdók. Amint megtaláltam a mellékhelység női részét, irtó sebességgel végeztem el dolgomat. Húgyhólyagom megkönnyebbülten ürült ki. Boldogan sétáltam ki miután a kezeimet is megmostam. A menedzser ajtója előtt lassan haladtam, de mikor a nevemet meghallottam, mintha földbe gyökereztek volna lábaim. Fülemet egyből az ajtóra tapsztottam.
-De menedzsershi, ez nem úgy volt!-hallom Jungkook hangját.
-A lány azt mondta együtt vagytok Seulal... Ha ezt a sajtónak is elkürtöli nagyon nagy veszteség fogja érni a céget! -mondja erélyes hangon.
-De...
-Ha ez így van ahogy a lány mondja, szakíts vele! Nincs semmi, de!-vág Kook szavába.
-Hyung...
-Jungkook! Vagy a karriered vagy Seul! Neki is most kezd beindulni ez az egész veletek. Ne rontsátok el!
-Igen is...-hangjátol gyomrom is görcsbe rándult.-Mehetek?

Vissza rohantam a többiekhez, mielőtt még bementem volna, letöröltem arcomról kiszökő könnycseppeket.
-Végre!-áll fel Jimin.
-Próbálhatunk?-Beálltam a helyemre, Jungkook is vissza ért utánam nem sokkal. A tükörből figyeltem,mit észre vett és rám mosolygott.
-3-2-1!-számolt vissza JHope.

*jelen*

-Na mennyinélt tart Jiminie?-szaladok alvótársam melletti üres helyre. Mindenki nappaliban hülyéskedik egymással. Jimin laptopján nézi a youtube számlálóját. Még csak egy órája tettük fel az új mv-t és már kétszázezer megnézésnél járunk. Lehet bejött az ötletem mi szerint tegnap kiposztoltam egy posztot, hogy Jimin fel rak egy fél pucér képet, ha összejön három óra alatt egy milla.
-Már háromszázezer!-vigyorog rám.
-Ugye, YoonGi oppa nem hitted volna?-néztem a mellettem telefonját nyomogatóra.
-Még nem nyertetek.-von válat. Ch... még, hogy "még nem nyertetek" vak vagy mi? Nem látja, hogy milyen gyorsan pörög a mutató?
-Ne félj, Seul mi fogunk nyerni. -szólal meg a földön fekvő Kook. Tegnap óta most szól hozzám először.
-Ugyan Jungkooksha! Nem láttad, Seul posztját twitteren?-kérdezi RapMon.
-Poszt?-kérdezi értetlenül.
-Látod mennyi ember várja Jimin fél pucér testét?-mutatom vigyorogva az telefonomat ahol elő kerestem a posztot.
-Ez csalás!-vágja rá felháborodottan.
-Nem, Kook. Csak furfangos a kis csaj.-von válat Hope.
-Na majd meglátjuk!-Áll fel.

-Oppa, kérhetek?-mutogatok a V ölében lévő tálra.
-Mit dongsaeng?-kérdezi csámcsogva.
-Azt amit eszel!
-Ezt?-kérdezi vigyorogva.
-Ühü.-bólogatok.
-Kapd el!-emel ki egy rágcsa darabot és próbál célba venni.-Na, tásd ki a szád!-imitálja.
-Oppa, látod milyen messze vagyok tőled?
-és? Ezt azért találták ki! Na kell vagy nem?-kapja be az én darabomat.
-Kell.
-Akkor mond, hogy áá!-vigyorogva újra céltáblának vesz és tátott számat célozza meg.
- V hunyorítva kiszámolja Seul és közte lévő métereket. V neki próbálkozik és...-suttogva játsza a kommentátor szerepét jHope.
-Hyung! Fejezd be így nem tudok koncentrálni!-újra felém fordul és eldobja a chips darabot ami melleim közé esik.
-Szép volt V!-neveti el magát jin.
-Az tuti! Biztos jót néztél?-röhög Hoseok is.
-Ez nem vicces!-csattanok fel.
-Mi történt?-érdeklődik a gépe mögül kibújó Chimchim.-Na srácok! Min röhögtök?
-Semmin!-vágom rá.-Oppa, tanulj meg célozni!-nézek Vre gyilkos tekintetemmel.
-Mi ez a jó hangulat?-jön ki hozzánk a vigyorgó Jungkook.
-V az előbb...-nem tudja befejezni a nevetéstől Jin.
-Mit csináltál hyung?-nevet ő is.
-Seulnak a... a mellei közé esett a chi-chips.-mutat rám a nevetéstől majd bepisilő V.
-Megnézhetem?-hajol hozzám közelebb Jimin.
-NEM!
-Jól van.-neveti el magát.

-2perc és lejár a 3 óra.-nézz órájára Nam.
-Hányan nézték már meg?-kérdezem Vt aki pont azt figyeli tabletjén.
-Tíz ember híján egy millióan.
-Micsoda?-kérdezem ledöbbenve. Gyorsan végig kellene néznem tízszer! De nem, már csak egy perc van... Ennyi miatt nem veszíthetünk!
-Mindenki csukja be a szemét és nullára nyissátok ki!-mondja Jin. Mindenki becsukta szemét.
-Te is, Seul!-szól rám. Mosolyogva bólintottam, szemeimet becsukva hallgattam Jin kellemes hangját ahogyan számol vissza.
-5...-4...-3...-2...-1...0!-Egyből kipattantak szemeim és a nézetséget figyeltem ami már nagyban a plazma tvn mutatott. Egymillióöten nézték meg! Úristen! Kétperc alatt megnézték tizenöten! OMG!
-Na mivan?-vigyorogva ugrálok Sugának.
-Én megmondtam! Megmondtam!-vesz fel ölébe Jimin. Milyen boldog, de hiszen megértem miért.
-Veszítettetek!-mutogat V Sugáékra.
-Ve-szí-tettetek!-oda szalad velem Jimin V mellé és énekelni kezdtünk.-Győztünk! Ti vetkőztök! Mi győztünk, ti vetkőztök! Ohh, yeah!
-Ennyire nem kell örülni.-hangol le minket Suga.
-Inkább vetkőzetek és spuri ki!-röhög NamJoon.

-Csak cipő és boxer!-szólok rá a fiúkra. Kidolgozott testek tömkelege tárult szemeim elé. Legjobban Jinen és Jhopen csodálkoztam. Izmos karok, formás fenék és kockáshas. Wáó!
-Ennyire ne legeltesd a szemedet rajtuk! Én jobban nézek ki boxerben.-karol át és fülembe suttog Jimin. Nem szóltam inkább jobban szemügyre vettem az éppen vetkőző Jungkookot és Sugát. Sugának vékony lába még combjai izmosak, hasa nem kockás, de lapos. Karjai nem izmosak. Jungkook pedig, omg! Feneke nem annyira jó mint Jiminé, de karjai sokkal izmosabbak!
-A sapkát is oppa! Le!-szólok rá vigyorogva.
-Aigo!
-Lépcsőztök!-áll a lift elé V.
-Na ne már!-nyavajognak egyszerre.

-Mondjátok csíz!-minden boxeres fiú rám kapja fejét, így sikerül egy tökéletes béna kép csupa értettlen fejjel.
-Ha felmered tenni valahova neked annyi!-szólnak rám egyszerre.
-Omo. Elég jó testetek van pedig.-vigyorgok rájuk.
-Áh megfagyok!-dörzsöli össze kezeit Suga.
-Akkor ideje lenne futni!-javasolja Nam.
-Gyerünk srácok utána bulizni megyünk!-sürgeti őket Jimin. Elfutottak egy adott távig meg vissza. Lihegve szaladtak vissza a dorm épületébe.

-Hát ti?-nevetve száll ki a liftből Mark és Bambam.
-Miért vagytok pucérak?-neveti ki őket bambam.
-Nem vagyunk pucérak!-mormogja Suga, elég ideges lehet.
-Ezt le kell fényképezni!-keresi elő telefonjában a camera alkalmazást Mark.
-Ne már srácok!-takarja el magát Jin.
-Oh, de!-röhög és kattint jó pár vakus képet Mark.
-Hát ezek a képek nagyon viccesek!-nevet Bambam.
-Ti hova mentek így?-kérdezem a két sráctól. Eléggé kicsípték magukat.
-Most nyílt egy új diszkó.
-Rajongók?-kérdezi Nam.
-Elitt diszkó. Fogalmazzunk úgy itt inkább modellek, színészek és énekesek vagy híres emberek lesznek.-mondja Bambam, mintha most mondaná el élete legnagyobb titkát.
-Akkor mi is mehetnénk oda, nem?-érdeklődöm.
-Ti is szórakozni jösztök?
-Pontosan.-mosolyog Jimin.
-Jó lett az új dal, tetszel benne egyébként Seul.-kacsint rám Bambam. A dalunk egy összetört lányról szól akit régi szerelme folyton követ mindenhová. Új és új emberekkel találkozik, de nem tudja el felejteni a srácot addig ameddig nem jön el a lány számára az új szerelem. Ironikus, hogy a régi szerelmet Jungkook míg az újat Jimin játszotta. Azért így lett állítólag mert a hangok így a legjobbak. A végén egy kis duett részünk is van Jiminnel. A lényeg, hogy mindig egyre sexybb leszek a jelenetekbe. Hét fiú, hét különböző ruha stiílussal.
-Jacksonék?-érdeklődik leaderünk.
-Fent, punnyadnak. Lusták lejönni.
-Megértem őket.-veregeti vállba Suga Markekat és fel megy a lifttel.
-Akkor jösztök ti is?-érdeklődik Mark.
-Majd felhívunk, ha igen.-szól közbe Jhope.
-Mi késésbe vagyunk, szóval majd gyertek!-húzza Bambam az ajtóhoz Markot.
-Sziasztok.-integetünk nekik.

-Akkor buli?-kérdezi RapMon a nappaliban fekvő társaságtol.
-IGEN!-ugrik fel a kanapérol Jimin.
-Én maradok.-Nyújtozkodik Jungkook.
-Én hívom Borát.-fut el a telefonjáért V.
-Felőlem menjünk!-szólalok meg egyszerre Sugával.
-Oh azt hittem itthon maradsz oppa.-csodálkozom el.
-A kedvedért megyek.-mosolyog rám gúnyosan.

50. rész

-Ha mi nyerünk, akkor nektek is fehérneműben kell előttünk lennetek. De csak előttünk!-vigyorog rám Kook. Jaj nekem.

A fiúk összenéztek és elnevették magukat.
-Jaj kook, hisz mindig úgy járkálunk egymás előtt.-neveti el magát RapMon.
-De nálatok ott van az én kis drágám is.-Mutatott rám. Oppáék egyből rám kapták a fejüket, arcukról a vigyor egyből lelankadt, főleg Jiminnek.
-Na nem! Nem lenne fer Seulal szemben!-áll elém Chimchim.

-Ennyi volt? Feladjátok?-nevet ki minket Suga.
-NEM!-ordítom oda. Még mit nem! Nem fogom hagyni őket nyerni, hiszen biztosan mi fogunk!
-Seul, akkor a fiúk látni fognak melltartóba-nyel egyet-és bugyiba.-suttogja oda nekem.
-Tekintsd úgy mintha bikiniben lennék.
-Kicsi babám, elfogadod a fogadást?-sétál hozzám és az előttem álló Jiminhez Kook, tenyerét vigyorogva nyújtja felém. Jimin szúrós szemekkel figyel, nem nagyon örül ennek, de nem fogom hagyni, hogy ne adjuk meg magunknak az esélyt a nyerésre. Hiszen nekünk van egy Jiminünk!
-El!-teszem bele pici kezemet Jungkook nagy tenyerébe. Amilyen erősen csak tudom megszorítom, mosolya még jobban szét terül arcán.
-Ennyire ne akarj legyőzni!-hajol közelebb fülemhez, nyakamra nyom egy apró puszit.
-Menjetek szobára!-mondja gúnyosan Suga.
-Azért ne!-szól rá erélyesen Nam.
-Vicc volt...-dünnyögi.
-Ilyennel ne viccelj!

Mivel tegnap teljesen kihajtottuk magunkat ma már semmit nem kell csinálnunk, a pihenésen kívül.
-Seul, figyelj, kérdezhetnék valamit?-gurul mellém az ágyra Jimin. A kapcsolatunk ugyan olyan jó mint mikor megismertük egymást, baráti. Kicsit több, de nem kell csókra gondolni! Csak megölelget, néha arcon puszil semmi több! Jungkooknak nem tetszik, de szerintem egy szót se szoljon! Nem sok alkalmunk volt beszélni ez alatt a pár hónap alatt. Egy házban lakunk és próbákon is együtt vagyunk, de akár mennyire hiszi el valaki szinte alig láttuk egymást. A próbák annyira kifárasztottak minket, hogy örültünk neki ha ledőlhettünk aludni.
-Persze oppa, mond!-hagytam abba a telefonom nyomogatását. Épp Hyolynal chatelek.
-Mi van veled és Jungkookal?-néz rá telefonomra.
-Hogy velem és Jungkookal?-kérdezem vissza, mire bólint.-Hát én és Jungkook... Együtt vagyunk.-gondolkozom el.
-Akkor miért nem vele alszol?-kérdezősködik tovább.
-Zavarlak, oppa?
-Nem, dehogy is!Csak furcsállom.
-Nem tudom. Igazábol lehet kicsit félek...
-Mitől?-kérdezi.
-Attól amit múltkor kérdeztem tőled.
-Mit kérdeztél?-értetlenkedik.
-Hogy miért akar mindenki lefeküdni velem...
-Ohh.
-Amióta tudom, nem úgy érzel már irántam biztonságosabbnak találom, hogy veled alszom mint vele.
-Nem mászna rád.-kezd el vigyorogni.
-Te csak azt hiszed oppa!-nézek rá nagy szemekkel.
-huh? Már volt mikor rád mászott?Megverjem? Szeretnéd? Csak egy szavadba kerül!
-Nem kell oppa. De azért kösz.-ütöm gyengén vállba.
-Hé, na gyere csak ide!-húz magához és karjaiba von, erősen fog, hogy még csak véletlenül se tudjak elmenekülni, kezeit pedig oldalamon kezdi el gyorsan mozgatni. A nevetéstől már könnyeim folytak.
-Oppa! E-elég!-ordítom neki nevetve.
-Megtanultad a leckét?-vigyorog rám.
-Meg.-harapom be alsó ajkam, hogy ne nevessem el magam újra. Elengedett, amilyen gyorsan csak tudtam menekülni akartam mellőle. Még az ajtóban azért megálltam, hogy vissza szóljak neki.-Tudod, oppa tegnap megnéztem a galériádat. Máskor igazán lezárhatnád.-kikerekedtek szemeivel bámult.
-Jobban jársz, ha futsz!-kászálódik át az ágyon. Mielőtt oda ért volna hozzám, futásnak iramodtam. Egészen a konyháig, már épp utolért volna, ha nincs Jin.
-Mit csináltok?-értetlenkedik a védelmem. Kezében egy nagy műanyag tányért tart.
-Hyung, fogd meg nekem!-próbál megközelíteni.
-Nem látsz mi van a kezemben Jimin?-Jimin mit sem törődik Jin kérdésével, erősen koncentrálva töri az agyát hogyan tudna elkapni.
-Jungkookshi segíts!-ordítom, Jimin háta mögé bámulok. Jungkook nincs itt, de ezt Jimin nem tudhatta amint hátra fordult úgy szaladtam be a nappaliba.
-AISH! ELKAPLAK!-ordítja. Hogy futhat ilyen gyorsan? Kanapé körül cikázunk, innen nincs ki út.-Meg is vagy!-vigyorogva tárja ki kezeit, hogy el ne szabaduljak előle.
-Jungkook!
-Még egyszer nem veszem be Seul.-nézz rám amolyan *egyszerbejötttöbbszörnem* nézéssel.
-Mit nem veszel be még egyszer?-szólal meg Jungkook.
-Kook?-fordul hátra aminek köszönhetően halkan és gyorsan Jungkook mellé kúszom.
-Mi van veled Jiminie?
-Seul, tényl...-fordul újra arra merre álltam.-Hova tűnt?
-Itt vagyok, oppa!-szólaltam meg most már süti háta mögül.
-Egyszer még nagyon megjárod te lány!-nézz rám hunyorítva.
-Ahhoz elkéne kapnod Jimin.-nevetem ki.
-Miről beszéltek?-nézz Jiminre kérdőn.
-Nem fontos.
-Seul, segítened kellene!-húz maga után Jungkook.
-Még nincs vége, Seul!-szól utánam oppa.

-Na miben kellene segítenem?-csukta be utánam az ajtót Jungkook.
-Ebben.-mutatott szájára és egyre közelebb jött hozzám.
-Huh?
-Majd megmutatom.-vette elő azt a sexy mosolyát. Kezét tarkómra tette, meg tett felém még egy lépést és magára húzott. Ajkaimat vad csókba invitálta. Egyre inkább az ágy felé kezdett húzni. Mikor elértük az ágy szélét, még jobban húzott magához már derekamon pihent másik szabad keze. Lassan húzott lemagával az ágyra. Sikeresen rá estem, de ajkaink még így sem váltak el.
-Jun-Jungkook fejezd be!-szakítom el ajkaimat az övéitől.
-Mi a baj?-símít végig vállamon.
-Ne csináld ezt folyton!
-Mit?-kérdezi mosolyogva.
-Mikor kedved tartja csak megcsókolsz!
-De, hát együtt vagyunk!-közeledik újra ajkaimhoz.
-Hát ez az... és olyan mintha idegenek lennénk.
-Miről beszélsz?-nézz rám fekete íriszeivel.

-Tartsunk szünetett!-Kook szemei kiakartak esni a helyéről annyira meglepődött kijelentésemen.
-Mi-miért?
-Semmit nem vagyunk együtt Jungkook!
-Most is együtt vagyunk.
-Mert megakartál csókolni, amúgy nem is keresnél!-szálok le róla, próbálok ki kászálódni az ágyból, hogy ki tudjak menni.
-Seul!-fogja meg csuklómat.
-Engedj el Jungkook!
-Nem! Én nem akarok szakítani.
-Nem szakítunk, csak szünetett tartunk.
-Az ugyan az!-vágja rá.
-Csak egyszer érts meg, csak egyszer!-keze szorítása gyengül, így kirántottam kezemet és ott is hagytam. Ne haragudj rám Jungkook! De meglátod egy darabig mindkettőnknek jobb lesz így.

49. rész

-Fáradt vagyok.
-Kérlek, ígérem nem foglak lefárasztani.-nyom egy apró puszit arcomra.

Mielőtt reagálhattam volna megfogta kezemet és behúzott a szobájába. Leültem ágyára, végig mértem a helységet, ugyan olyan mint mikor utoljára itt voltam. Ágya nincs megcsinálva, szobájában pedig az ágyon kívül rend uralkodik.
-Miről akarsz beszélni?-néztem a polcán turkálóra.
-Kettőnkről.-valamit kezébe vett, háta mögé rejtette kezeit és felém fordult. Közelebb jött, hogy helyett tudjon foglalni az ágyon mellettem.
-Neked fontosabb Hae mint én... Ezen kívül semmi nincs amiről beszélnünk kellene.
-Seul, ne őt hozd már fel mindig!
-Miről beszélsz? Nem rémlik, hogy a forgatás után nem is kerestél? Hogy hívhatsz a barátnődnek mikor puszilgat és még együtt is aludtatok? Huh? Amióta, elájultam azóta nem kerestél. Most, hogy oppa elszólta magát már érdekel, hogy vagyok... Tudod Jiminék mindig mellettem voltak.
-Haragudtam rád.-szólal meg halkan.
-Áh, Jungkook te mikor nem haragszol rám?-kezdtem nevetni.
-Seul ne viselkedj így velem, kérlek.
-Tudod mennyi ideig egyedül éreztem magam? Ha nincsenek a fiúk akkor magamba fordultam volna. Állandóan azt mondod szeretsz. Ez szép és aranyos. De hiába mondod, ha nem érzem!
-Nem érzed, hogy szeretlek?-dermedve figyeli szemeimet.
-Nem. -válaszolom egyszerűen. Minden nap, azóta a nap óta, minden nap összetörtem egy kicsit legbelül. Nem kereset, nem ölelt magához az a ribanc pedig mindig átjött...
-Pedig én nagyon szeretlek Seul.-néz rám nagy szemeivel.
-Igen, gondolom. Haenak is ezt mondod?-kérdezem cinikusan.
-NE LEGYÉL MÁR VELEM ILYEN HIDEG! AZ ISTEN SZERELMÉRE!-ordít rám mitől összerezzenek, de nem mutatom ki, ijedségemet.
-Félsz, hogy ordítasz?-húzom fel egyik szemöldökömet.
-Veled nem lehet beszélni.-rázza meg lemondón fejét.
-Tudod, lehet csak az a baj, hogy nem tudsz több hazugságot kitalálni.
-Miről beszélsz?-néz rám értetlenül.
-Erről.-mutatok a szívemre.-A szívednek nem tudsz hazudni!-Felálltam mellőle és az ajtó felé indultam, de Jungkook kezei amik csuklómat fogták megállított.
-Nem engedem, hogy újra itt hagyj!-fordított maga felé. Neki nyomott az ajtónak, hüvelyk ujjával végig simított arcomon, lassan tért le ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem Jungkookot akinek könnyes szemei alatt egy aranyos mosoly jelent meg. Aigo, miért ilyen aranyos? Még mindig szeretem, minden egyes érintése mintha perzselné bőrömet.
Lassan közelített ajkaimhoz, közben végig szemeimet nézte. Már csak egy lélegzet választott el ajkaitól.
-Most megmutatom mennyire szeretlek.-Ahogy ezt a a négy szót gyorsan elhadarta, ajkaimra is tapadt először lágyan kezdte mozgatni párnáit. De kis idő után megunta és átváltott sokkal szenvedélyesebb és vadabb csókra. Alsó ajkamat beharapta, lassan vezette át nyelvét számba amit engedtem, rá szorított fenekemre és az ölébe ültetett. Úgy támasztott az ajtónak. Nyelveink táncot jártak hol az én, hol az ő szájában. Végül levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól. Lihegve figyeltük egymás arcát.
-Szeretlek.-hajolt újra ajkaimhoz, de elfordítottam a fejemet így csak puszit adott.-Gondolom, vissza kell hódítsam az én kicsikémet.-Húzta mosolyra száját.

-Majd meglátjuk sikerül-e.-nézek rá gúnyosan.
-Nyugodjon meg kisasszony, sikerülni fog.-mosolya füléig is elért, rászorított fenekemre mire beharaptam alsó ajkamat. Mindig szerettem Jungkookot mikor ilyen, rossz fiús, de az aranyos Jungkook nyerte el a szívem.
-Ne harapdált a szád, ez beindít.-Suttogja fülembe.
-Perverz.-vágom karba mire elereszt így már szabadon tudok közlekedni.
-Hova mész?-néz rám és az ajtó kilincset fogó kezemre.
-Hát aludni, fáradt vagyok!
-Ez a szobád!
-Valami nő itt aludt... én meg nem alszok így itt. Főleg addig nem ameddig le nem rázod magadról!
-Seul, beszélnünk kellene valamiről. Ülj le kérlek.-simítja végig a mellette lévő üres helyett az ágyon.
Helyett foglalok mellette és várom elkezdje.-Tudod, Hae azért aludt itt mert a volt barátja fenyegeti... megkért, hogy nem-e játszanám el az "új barát" szerepét.-mutatja idéző jellel. Mondatát elég lassan tudtam felfogni, gondolom a jó pár órás tánc lefárasztotta agyamat. Hae fenyegetés, új barát, ki az új barát? "Nem-e játszanám el az új barát szerepét." idézem fel magamban Kook szavait.
-MI VAN?-akadok ki.
-Ne ordíts.
-TE MIT VÁLASZOLTÁL?-Úgy tudtam! Vissza akarja szerezni Kookot az a kis ribanc!
-Nemet.-válaszolta.
-Akkor miért akarsz erről beszélni?-hangom sokkal halkabb.
-Sokat gondolkoztam és nem akarom, hogy valami baja essen miattam.-nyögi ki.
-Mi?-kezdek el nevetni. Szemeim benedvesedtek az sem érdekel, ha lát sírni. Ennyire fontos neki Hae?  Miközben azt se tudta velem mi van? Értem nem aggódott ennyire...
-Seul, ezt neked vettem.-nyújtja kezét felém. Egy kis doboz volt benne.
-Mi ez?
-Nyisd ki!-javasolta mosolyogva. Elvettem tőle, kinyitottam és egy gyémánt karkötő volt benne. Gyönyörű szép... de nem! Nekem nem kell. Vissza tettem a kis ajándék doboz tetejét és vissza tettem Kook kezébe.

-Szerintem add Haenak! Neki biztosan nem vettek még ilyet.
-Seul!
-Nem, Jungkook hagyj! Ha Haenak igent, mondasz engem elfelejthetsz! Mert akkor úgy veszem szakítasz velem.-hangomban érezhető a csalódottság.
-Seul én...
-Ez rajtad múlik. De neked ő fontosabb mint én...
-EZ NEM ÍGY VAN!
-Ha így lenne, nem gondolnál arra, hogy mást mondasz Haenak.-Felálltam mellőle és ott hagytam. 

Amint átléptem küszöbét hallottam ahogyan telefonja csörgött. Két könnycsepp szökött ki szemeimből. Letöröltem őket és próbáltam mosolyogni.

A szobába belépve Jimin már rég aludt. Átöltöztem kényelmesebb ruhába és befeküdtem mellé. Háttal feküdt ezért megöleltem. Nagyon jól esik a közelsége és most jól esnének a vígasztaló szavai. Meleg testétől és ritmusos szuszogásától hamar álomba merültem.

Jungkook szemszögéből:

Szóval itt hagyott, ha segíteni szeretnék egy lány barátomnak elhagyna? Gondolat menetemet telefon csörgése zavarta meg.

-Igen?
-Jungkook?-kérdezte egy ismeretlen hang.
-Igen. Ki beszél?
-Zsófi vagyok. Hae barátnője. Hae rosszul van!
-Mi baja? Hol van most?
-Egy kórházban, ma fogják haza engedni. Már jó pár napja bent fekszik, csak most tudtalak elérni megkért, hogy téged hívjalak.
-Mi baja?
-Leesett a lépcsőházban,de ő azt mondta lelökték.
-Lelökték?
-Igen.
-Mikor viszed haza?
-Úgy tízperc múlva.
-Meg adnád a címed? Beszélni akarok Haeval.
-SMS-ben elküldöm.
-Rendben, akkor egy óra múlva ott vagyok.
-Szia.
-Szia.-szakítottam meg a vonalat.

Fogadok az a seggfej exe volt. Na ezt akartam elkerülni. SMS-ben leírta az a Zsófi a címet. Csak tíz percre lakik innen. Szuper, ha most elmegyek Seul megharagszik rám. Nem akarom elveszíteni, de muszáj beszélnem Haeval. Mi van az a srác nem fogja békén hagyni?

Este tíz óra és én Haehoz tartok. Megérkezve megnyomtam a kapucsengőt. 

-Jungkook?-kérdezte az előbbi lány.

-Igen.

-Gyere fel, nyugodtan.-egy hangos, erős csengő hanggal ki is nyílt az ajtó. Második emeleten a a lépcsőtöl második házban laktak. Ezt az smsből tudtam meg. Csengettem és már ajtót is nyitott egy hosszú szőke hajú lány. De hiszen ő nem koreai származású! Még is milyen jól beszéli a nyelvünket, még csak akcentusa sincsen. 

-Gyere be!-mosolygott rám. Beljebb léptem ő pedig bevezetett Haehoz.

Tulajdonképpen semmi nem látszott rajta, ugyan úgy nézett ki mint eddig is.

-Jól vagy?-ülök le az ágy jobb oldalán elhelyezkedő székre.

-Már igen.-mosolyog rám.

-Mi történt?

-Magunkra hagynál Zsófi?-nézett szúrós szemekkel a lányra.

-P-persze.-és ránk is csukta az ajtót.

-Ő nem koreai igaz?-érdeklődöm.

-Miért érdekel?-néz rám felhúzott szemöldökkel.

-Gondoltam jól kijönnének Seulal.-vonok vállat. Örülnék, ha sok barátja lenne. Hiába haragszik most rám én szeretem és be fogom bizonyítani neki.

-Nem hiszem.-vágja rá egyből.-Átgondoltad a kérdésemet?-kétségbeesett arca már szánakozást gerjesztett bennem.

-Igen és nem akarom miattad elveszíteni Seult, Hae.-állok fel és a szobában kezdek el járkálni.-Sokat gondolkoztam ezen, de én csak egy barátod vagyok. Seul pedig nekem sokkal többet jelent nálad!

-Ezt te sem gondolod komolyan Jungkook.-kezd el nevetni.-Nem ezért csináltam ezt az egészet, hogy ezt mond nekem! Vedd már észre nem illesz ahhoz a cafkához! Hozzád én illek!-ül fel.

-Mit mondtál? SEUL NEM EGY CAFKA!-ordítottam rá.

-Azért alszik jiminel, nem törődik veled nem érted? Én pedig bármit neked adnák. Emlékszel a tizedikes osztálykirándulásunkra, Incheonban?-közeledett felém.

-Fejezd be!

-Átszöktem hozzád és akkor este elvetted a szüzességemet.-suttogta fülembe.

-Az régen volt!

-Még sem feküdtem le mással Jungkook. Én vártam rád azóta!

-De én nem szeretlek Hae!

-De! Csak nem akarod bevallani magadnak! Most is magadévá tehetsz, már erre várok mióta újra találkoztunk...-nyakamat mind a két kezével megfogta és próbálta szájához húzni. Végül leakasztottam magamról kezeit és az ajtóhoz indultam.

-Beteg vagy Hae! Ne gyere a közelembe se Seuléba vagy a srácokéba!-csuktam rá az ajtót.

-Minden rendben Jungkook?-érdeklődött a nappaliban ülő szőke lány.

-Örültem a találkozásnak, szia.

-Szia.-értetlenül nézett rám. Én csak a kijáratott kerestem, nem akartam itt lenni. Nem akartam elhinni ami pár perce történt. Szóval Hara erről beszélt múltkor, én pedig meg sem hallgattam. Hogy lehetek ekkora barom? Aigo...

Mielőtt haza mentem volna még sétáltam egyet, jól esett ki szellőztetni a fejemet. Mindent átgondoltam és bocsánatot kell kérnem Seultól. Hogy tudott ennyire felborulni az egész életem? Kezdve Seul megismerésétől... 

Seul szemszögéből:

A napok, hetek, hónapok csak repültek. A sok próba és dalszöveg írás amit oppáék csináltak persze én is segítettem amiben tudtam, meghozták gyümölcsét. Leforgattuk a teasereket is amiben már én is felbukkanok. Holnap fogjuk feltenni az új dalunkat. Igen, el sem hiszem végre ez is sikerült. Twitteren közzé tettük, hogy este nyolckor lesz fent youtubon az új videó klipp. 

-Srácok!-rohan hozzánk és bevetődik Jin mellé a kanapéra Jimin.

-Mi van Jimin?-kérdezi RapMon.

-Ha holnap feltettük az új mv-t és három óra alatt elérjük az egy misit elmegyünk bulizni?-kérdezi vigyorogva.

-Nem hiszem, hogy három óra alatt elérjük.-szólt közbe Suga.

-Szerintem meg elérjük.-szólaltam meg.

-Ujuj! Fogadást érzek gyerekek!-szagol a levegőbe J-hope.

-Fogadjunk akkor hát!-csapja össze vigyorogva V kezeit.

-Ki fogad arra, hogy elérjük egy óra alatt?-kérdezem és nézem a levegőben lévő kezeket.-Akkor Jimin, RapMon és én meg V.-írom fel a telefonom jegyzetébe.

-A többiek ellenünk vannak?-csügged Jimin.

-Igen.-vágják rá nevetve.

-Ha már ennyire jól szórakoztok, kellene tét is.-szólalok meg.

-Mire gondoltál dongsaeng?

-Ha nyerünk boxerben fogtok kifutni a házból.-vigyorgok rájuk.

-És ha mi nyerünk?-kérdezi kajánul Jungkook.

-Jungkook, velünk törődj ne Seulal.-szól rá Jimin. Hát igen, jó pár hónap eltelt már beköszöntött a tél is. Jungkookal a kapcsolatom olyan, mint a vidámparkokban a hullámvasút. Egyszer minden jó máskor pedig mindig csak veszekszünk. Mostanában pedig csak állandóan bókol, van mikor beránt egy öltözőbe és megcsókol. Nem tudom mi ütött belé, nagyon furcsán viselkedik...

-Ha mi nyerünk, akkor nektek is fehérneműben kell előttünk lennetek. De csak előttünk!-vigyorog rám Kook. Jaj nekem. 

48. rész

-Jungkook, szerintem is beszéljük meg ezt majd otthon.-hátrálok meg tőle, mire keze lezuhan a teste mellé.

Jimin szemszögéből:

Fél órája bolyongunk az erdőben, jó párszor rossz irányba mentünk. Végül elértünk a vízeséshez, mindenki felsóhajtott hisz nagyon sokat voltunk itt, nem messze van innen a faház is. Eléggé sötét van, mindenki a telefonja vakujával világít, hogy lássunk is valamit.
-Már látom a házat.-kezd el örülni Jin.
-Akkor szedjétek a lábatokat!-szólt ránk legelől lévő NamJoon. Miért ilyen ideges? Már itt vagyunk, hál istennek. Sehun és Seul kettesbe... nem! Sehun sose tenne olyat!
-Franc! Lefogok merülni...-szitkozódik Suga. Hirtelen egy nagy oroszlán vagy tigris? Nem is tudom, ordítását hallottuk meg, elég közelről. Mire mindenki megállt és mintha levegőt sem  vettünk volna, ja hát én nem is vettem annyira megijedtem.
-Mi bajotok?-Néz ránk RapMon elölről.-Ez csak az ébresztőm volt. Még este próbálni akartam...-mindenki megnyugodva ment tovább közbe pedig a leader jót nevetett rajtunk egész úton.-Komolyan azt hittétek valami állat?-nevet tovább.-Ez egy kis erdő, itt nem élnek ragadozók.-közben már utol értük az elöttünk menőt.
-Szerintem te is megijedtél volna, ha hirtelen meghallod.-néz rá szúrós szemekkel Suga.

-Na kopogjatok!-szólal meg Jin.
-SEUL!-ordítok be és kezdek dörömbölni. Semmi élet jelet nem mutattak.
-SEUL!-ordít be Jungkook és ugyan úgy elkezdi ütni az ajtót.
-I-IGEN?-ordítja ki.
-ENGEDJ MÁR BE!-ordítja ismét.
-NEM AKAROK MEGHALNI!-de kis bolond, mit hisz? Hogy mi vagyunk a baltás gyilkosok?
-HA MOST BEENGEDSZ NEM FOGSZ!-ordítom be neki, jungkook pár megvető pillantást intéz felém, de nem törődöm vele. Ő van felháborodva? Mikor nem is foglalkozik Seulal? Meg sem érdemli...
-Nyisd már ki!-dörömbölök újra az ajtón.

Sehun beengedett minket, elsőnek léptem be, meg akartam ölelni Seult, de Jungkook arrébb lökött. Bármennyire is beverném most a képét csak helyett foglalok a többiek mellett.
Beszélgetnek, mi pedig csak hallgatva figyeljük őket. Olyan szép így is Seul, nincs kicsípve, arcán semmi smink és még is gyönyörű. Ámuldozásomat Kook hangja szakította meg.
-A KURVA ÉLETBE SEUL! ÉRTSD MÁR MEG! CSAK TÉGED SZERETLEK!
-Jungkook, állj le!-fogom le.
-Hagyj!-rántja ki kezeit kezeim közül.
-Jobb lenne, ha vissza indulnánk a kocsihoz.-szól közbe RapMon.
-Én ugyan nem megyek, az előbb is itt ordított egy oroszlán.
-Az egy tigris volt oppa.-javítja ki Sehunt Seul. Jungkook egyből Seulhoz fordult és valamit susmogtak, de jobban érdekelt, hogy akkor megyünk-e vagy nem.
-Tigris?-kérdezi Jhope. Lehet RapMon ébresztőjét hallották ők is.
-Igen.-válaszol Sehun.-Bocs srácok, nem akarok reggelre valami vadállat kajája lenni.
-Az NamJoon ébresztője volt.-kezd el nevetni Suga.
-Mi?-néz értetlenül ránk.
-Igen, valószínüleg az ébresztőmet hallottátok.-nevet Hyung is.-Ez egy kis erdő baszki, itt nem élnek tigrisek.-nevet tovább és akaratomon kívűl én is elkezdek, annyira vicces ahogyan Sehun próbálja felfogni az eseményeket.
-Min nevettek?-jön oda hozzánk Seul.
-Seul, itt nem élnek tigrisek?-kérdezi egy grimasszal Sehun.
-Hát nem igazán vagyok jó ebből, hogy melyik állat hol él...-kezdi el birizgálni összefogott haját.
-Aigo!-csap fejére az exo maknaea.
-Most mi az?-értetlenkedik a lány.-Hiszen hallottam az ordítást és te is!-mutatt az előtte ülőre.
-Az RapMon ébresztője volt.-próbálom abba hagyni a nevetést, de alig megy. Ezek az értetlen tekintetek nagyon viccesek.

-Figyeljetek, nem bánnám mennénk hiszen mindjárt pirkad. Ami azt jelenti kurvára semmit nem aludtunk és ma még próbálnunk kell.-magyarázza leaderünk.
-Szerintem is menjünk.-ölelem magamhoz az álmok tengerén járó kicsi lányt aki nekem dűlve szundikál.
-Nem bánnám, ha nem ölelgetnéd.-motyogja nekem Jungkook.
-Fáj az élet kicsi Kookie?-vigyorgok rá és még jobban magamhoz húzom.
-Csak érjünk haza hyung, csak érjünk haza!-suttogja el nekem.
-Mi lesz, ha haza érünk?-lép közénk mérges tekintettel Suga.
-Semmi hyung.-válaszolja egyből Kook.

Hamar ki értünk az erdőböl, Seult karjaimba vittem el az autóig. Mivel nem sok hely volt ezért ölembe is maradt. Jungkook gyilkoló tekintete mindvégig minden egyes mozdulatomat követte. Olyan édes alszik ez a kis lány, hogy nincs nála édesebb. Próbálja magát keménynek és erősnek mutatni, de valójában egy törékeny porcelán baba. Megígértem neki, vigyázni fogok rá! Lehet okoztam neki fájdalmat, de többet nem fogok! Attól a naptól, hogy elájult mindig próbálok mellette lenni. Mindentől meg akarom óvni!
-Szerintem gyertek utoljára!-szólal meg Jin és besétál a lifthez. Sehunt kiraktuk a dormuk előtt, megbeszéltük jövő héten jön Seulhoz, mivel most fogják ki adni az új dalukat sokat fognak forgatni meg persze próbálni. Az az utáni koncertekről nem is beszélve.
Karjaimba tartott lány arcát tanulmányoztam. Pisze orr, sima, puha bőr, telt ajkak amik kecsegtetően hívogat, de nem! Nem szabad. Nem akarom ellökjön magátol!
-Mit csinálsz?-áll mellém Jungkook.
-Te mit keresel itt? Nem mentél fel?
-Csak nem hiszed kettesben hagylak a barátnőmmel?-kérdezi cinikusan.
-Nos eddig nem érdekelt mikor együtt aludtunk... Na és mik voltak,juj juj. Nagyon jó az ágyban Seul.-mosolyogva bólogatok. Kook feje minden pénzt megér. Annyira dühös ami vicces. Hirtelen érdekelni kezdte a "barátnője"? Eddig meg az se érdekelte él-e vagy hal.
-Ne hazudj! Tudom, nem feküdtetek le.
-Ki mondta, hogy lefeküdtünk?-kérdezem nevetve.
-Inkább indulj meg! Az én szobámba vidd!-parancsol rám.
-Hülye vagy te! Ameddig ő nem megy magatól hozzád, addig nem viszem!

A lift irtó gyors sebességgel haladt az emeletek között. Seult bevittem a saját szobámba amit Jungkook nem akart. Lefektettrm ágyamra, cipőit levettem, hajábol a hajgumit kihúztam, betakartam és egy puszit nyomtam arcára. Én is befeküdtem mellé és hamar el is nyomott az álom.

Merevedő végtagom keltett fel amin valami nehéz volt. Aigo, még is miért kell ennek ilyenkor felállnia? Megdörzsöltem szemeimet és lassan néztem le. Ahol egy kéz markolta farkamat. Nagyot nyeltem és a mellettem lévő alvó lányt kezdtem bámulni. Úristen, rá tette kezét az én, jaj... Seul nagyon nem kéne ilyeneket csinálnod. Újból nyeltem egy nagyot és lassan kezdtem el keltegetni.
-Seul, kellj fel!-lökdöstem meg picit. Nyügösen emelte fel fejét és még jobban rá szorított a keze alatt lévő farkamra. Mire egy hangos morgás szaladt ki torkomból.
-Mi az oppa?-fordította fejét felém.
-A k-ke-zed.-dadogom el és lenézek a már jó nagyra nőtt tagomra.
-Oh, é-én nagyon sajnálom! N-nem tudom mi üthetett belém.-vette el kezét és vörös fejjel ült mellém. Áh Seul, miért kellett oda tenned a kezed? Aigo... Most várhatom meg hogy lelankadjon, nem szeretek magamhoz nyúlni...-Oppa, tényleg sajnálom.-hajtja le fejét.
-Ugyan, semmi gond.-fordítom fejét fel.
-Hallottam mit beszéltetek a liftnél Kookal...-néz szemembe.
-Csak...
-Miért akartok annyira lefektetni?-vág szavamba. Oh, ha tudnád mennyire kívánatos vagy kicsim.
-Én nem.-nyögöm ki. Semmi más nem jut az eszembe.
-Tényleg?-érdeklődik nagy szemekkel.
-Igen.-Közelebb jön, még mindig fekszem ő pedig ölembe ül mire feljebb ülök így pont feneke a boxeremben lévő merev farkam feletz helyezkedik el. Nagyot sóhajtok, ő tartja velem a szemkontaktust, de semmit nem mond. Lassan ajkait az én ajakimhoz közelíti. Fenekét előre hátra kezdi el mozgatni ami nekem egy kínszenvedés. Élvezem, de gyötör. Egyszerűen vágyom rá akarom! Ajkaink között pár miliméter van már csak még sem érinti össze őket.
-Seul hagyd abba!-szállítom le magamról.Tudod, csak játszani akar velem.
-Tényleg, igazat mondtál oppa.-csodálkozik el. Oh ha tudnád hogy hazudtam és most legszívesebben magamévá tennélek, nem hiszem, hogy ugyan olyan jóba tudnánk lenni.

-PRÓBA VAN!-ordít JHope.
-Fáradtak vagyunk.-mormogja Suga.
-Aigo. Szerintetek én nem? Na jó, gyere Seul akkor addig veled át veszem az eddigieket!-állította fel a mellettem ülő lányt.
Egy, két órát próbálhattak folyamatosan, mi addig figyeltük őket. A táncpróbát az ajtón belépő V zavarta meg. Már rég itt kellett volna lenni. Hope leállította a zenét és Vt kezdte el méregetni. Ha mindenki azt gondolta volna Nam fogja leordítani, tévedtek... Ha valaki hiányzik a próbárol Hope átváltozik egy szörnyé és elég kemény olyankor.
-Ne haragudjatok.-hajtja le fejét Tae.
-MÉG IS HOL A KURVA ÉLETBE VOLTÁL? TÁNCPRÓBA! RÉMLIK?-ordítja le.
-Tudom, hyung.
-AKKOR? BORÁVAL AZ ENYELGÉS FONTOSABB VOLT MINT A PRÓBA?
-Hyung, sajnálom.
-FEJEZD BE!
-Oppa, kérlek ne ordíts rá.-áll hope mellé Seul.
-Hagyd Seul! Megérdemlem.
-Nem! Kérlek oppa hagyd.
-Aish. Mindenki álljon be!-lép a hangfalhoz Hoseok. Wáó, ez igen Seul... Megenyhíted még Hoseokot is.

Este kilenc óra. Hulla fáradt vagyok. Végre haza értünk a próbárol is.

Seul szemszögéből:

-Kicsim, beszélhetnénk?-áll meg előttem Jungkook mielőtt beléptem volna a szobába Jimin után.
-Fáradt vagyok.
-Kérlek, ígérem nem foglak lefárasztani.-nyom egy apró puszit arcomra.

47. rész

Ajánlom Sehunnak, hogy ne nyúljon Seulhoz vagy nagyon megemlegeti!

Az oda vezető út elég feszülten telt. Suga és Jhope próbálták oldani a feszültséget, de semmi haszna nem volt. Jimin Jin mellett ült elöl onnan próbálja irányitani a vezetőt merre menjen. RapMonster végig ujjait törgelte, miért ennyire ideges? Én is az vagyok és persze féltem Seult, de kicsit túlzásba viszi.

Seul szemszögéből:

-Nem fázol?-ül mellém az ágyra.
-Nem.-húzom magamra a paplant. Dohos szaga undort kelt bennem, más viszont nincs ami felmelegíthetne. Egyik kezét át teszi vállamon, dörzsölni kezdi vállamat, jobban hozzá simulok puha felsőjéhez.
-Nem fázol,mi?-nézz rám.
-Sehun én...
-Barátok, vágom én.-vág szavamba, talán jobb is.-De nem hagyhatom, hogy megfagyj!-húz közelebb magához. Fejem szívénél helyezkedik el, hallom minden egyes szív dobbanását.-Tudod, arról a múltkori csókrol beszélnünk kellene...-abba hagyja keze mozgatását. Nem szólaltam meg, nem tudtam mit mondhatnék.-Ennyire rosszul csókoltam?-töri meg ismét köztünk a néma csöndet.
-Nem, dehogy-vágom rá egyből. Hisz ez igaz, nem csókol rosszul, sőt nagyon is jól.
-Nem kellett volna megcsókoljalak, de nagyon tetszel Seul és nem tudom hogyan viselkedjek a közeledben, próbálok jó lenni, de mindig mikor kettesben vagyok veled inkább rossz akarok lenni.-túr bele hajába, alsó ajkát beharapta és újbol szemeimet kezdi el figyelni.
-A-aludjunk.-dadogom el.
-Hát persze, aludjunk.-áll fel mellőlem és át megy a másik ágyhoz.

A kis faházban síri csönd uralkodik, az egyetlen egy fényt adó kis lámpánkat is eloltottuk. Szerintem már egy órája is feküdhetünk, viszont aludni nem tudok. Sehun biztosan alszik, mivel mozgolódni sem hallom. Úgy tűnik megsértettem, ha úgy vesszük szerelmet vallott nekem én pedig elintéztem egy annyival, hogy "aludjunk" bravó Seul, ennél nagyobb seggfej sem lehetek.
Kintről behallani a tücsök ciripelését és a fák mozgását, gondolom fúj a szél, mikor a faházhoz értünk már akkor sötétedett. Remélem V hamar eljön értünk reggel.
Még egy darabig forgolódtam, viszont mikor egy állat ordítását meghallottam egyből kipattant az eddig csukva tartott szemem.

-S-sehun!-kezdtem suttogni.
-Huh?-kérdez vissza álmos hanggal. Oh szóval nem aludt.
-Hallottad?-még mindig suttogva szólok hozzá, félek meghallja a hangomat az állat és még a végén valahogy bejön.
-Mit?-hallom ahogyan az ágyon mocorog.
-Az előbb ordított egy tigris, nem hallottad?-még a villanyt is félek felkapcsolni. Teljesen úgy érzem magam mint egy horror filmben. Aigo, nem egy erdőben akarok meghalni!
-Mir...-újra hallható volt az állat hangos bömbölése amit már Sehun is hallott mivel nem fejezte be mondandóját.
-Erről beszéltem...
-Aigo... Jó, nyugi! Hiszen az ajtó be van csukva és azért nem hiszem be tud jönni itt vagy máshol.-Most már nem csak én vagyok ideges hanem ő is. Felkapcsolta az asztalon lévő lámpát és felállt, a szobát kezdte el figyelni.
-Oltsuk le! A végén még tényleg észre vesz minket és nem fog elmenni!
-Seul, nem hiszem a fény miatt van a környéken... Itt vannak a szendvicsek-mutat az asztalra a pezsgő mellé- gondolom V nem gondolt az állatokra...
-Aigo, hogy lehet valaki ilyen Vs.-lépéseket hallottunk, a terasz fapadló nyikorgása árulta el. Egyre csak hangosabb lett és többször is megismétlődött. Mintha valaki dünnyögését hallottam volna, de nem az lehetetlen egy állat nem tud beszélni.-Sehun, most, nagyon félek!-húztam magamra a takarót.
-Ne félj, én megvédelek.-próbál mosolyogni rám, nem igazán hiszek neki mert ha az állat bejön és megtámad minket akkor mind a ketten meghalunk.

-SEUL!-hallottam meg a nevemet, dörömbölés zavarta meg a halálon lévő gondolataimat.
-Ez mi volt?-állok én is fel és az ajtóhoz sétálok.
-Seul!-hallom újra nevemet.
-I-igen?-kérdezem félve.
-ENGEDJ MÁR BE!-ordítja valaki.
-NEM, SZERETNÉK MEGHALNI!-ordítom ki.
-HA MOST BEENGEDSZ NEM FOGSZ!-ezt a hangot bár honnan felismertem volna. Jimin volt, de mit keres itt? Honnan tudja hol vagyok?
-Nyisd már ki!-dörömböl újra az ajtón. Sehun, elveszi az asztalról a kulcsot és kinyitja az ajtót. Hat ideges fiú állt az ajtóban és egyenként jöttek be. Sehun becsukta az ajtót ám előtte szemügyre vehettem a kinti korom sötét erdőt, úristen ilyen sötétben jöttek ide? Nem is féltek a vad állatoktól? Vajon találkoztak az előbbi tigrissel? Hát egyben vannak, szóval biztosan nem...

-Jól vagy?-jön oda hozzám Kook.-Ugye nem történt semmi?
-Na és közted és a ringyód között?-kérdezek vissza.
-Seul te vagy a barátnőm!-fogja meg kezemet.
-Nocsak, feltűnt?-kérdezem cinikusan.
-Én, sajnálom... Mindent sajnálok.-vesz egy mély levegőt.-Beszélnünk kellene, de nem itt és mindenki előtt... Miért nem szóltál az ájulásodról?-erre egyből felkapom a fejemet és a hátam mögött helyet foglaló társaságra nézek akik síri csöndben hallgatnak minket. Vetek rájuk egy rosszalló nézést, hiszen elárultak... Megígérték nem mondják el neki, erre tessék.-Hm?-fordítja fejemet maga felé, hogy szemeimet tudja vizsgálni.
-Három hete... De lehet több is van már, hogy szinte alig beszélünk. Vagy találkozunk, nálad mindig ott van a barátnőd. Velem pedig jimin, sehun, v, rapmon,suga, jin,jhope is többet foglalkozik velem mint te. Te nem érzed úgy, hogy eltávolodtunk egymástól?-nézek az előttem álló könnyes szemű fiúra.
-Te most szakítani akarsz?
-Neked ennyi jött le az egészből? Az nem tűnt fel, hogy azt mondtam állandóan a "barátnőddel" vagy?
- A KURVA ÉLETBE SEUL! ÉRTSD MÁR MEG SZERETLEK! CSAK TÉGED!-ordít rám.
-Jungkook, állj le!-fogja le Jimin.
-Hagyj!-löki le magáról Jimin kezét.
-Jobb lenne, ha vissza indulnánk a kocsihoz.-szólal meg Namjoon.
-Én ugyan nem megyek, az előbb is itt ordított egy oroszlán.-magyarázza oppának Sehun.
-Az tigris volt oppa.-javítom ki.
-Te ne vele foglalkozz hanem velem! Velünk! Seul én nem akarlak elveszíteni, érted?-simít végig arcomon, mitől még a hideg is kiráz.
-Jungkook, szerintem is beszéljük meg ezt majd otthon.-hátrálok meg tőle, mire keze lezuhan a teste mellé.

46. rész

-Akkor talán, így kifogom bírni.
-Tíz perc múlva indulunk.-zárta be maga után az ajtót.
-TÍZ PERC? HOGY MI?? OPPA!

Hiába nyígtam Vnek, rám se hederített. Követtem amíg megmosta arcát és haját is megigazította aztán vissza tuszkolt a szobámba.Az időt kezdte el vissza fele számolni.
-Ha nem öltözöl itt hagylak! Négy perced van még!-nézz telefonjára.
-Akkor legalább nem kell sehova mennem.-huppantam le az ágyamra.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-kezdett el nevetni, mi vicceset mondtam?-Ha nem öltözöl fel, ki dobálom az összes bugyidat az erkélyről.-nevet tovább. El is felejtettem, hogy itt van erkély. Még sosem voltam kint, hogy mi?
-Hozzá ne merj érni az alsónemüimhez!-mondtam paradicsom piros fejjel. Már attól zavarban voltam, mikor Jin kiteregette az alsóneműim.Ezért mosom ki magam a ruháim.
-A micky egeres a kedvencem.-nyúl be szekrénybe és felém mutatja az említett darabot.-Egyébként kettő perced van.-becsukta maga után ismételten az ajtót. Írtó gyorsasággal kaptam magamra kedvenc szürke micky egeres melegítőmet, hajamat egy coffba kötöttem össze. Sminket nem tettem fel, hiszen túrázni megyünk. Telefonomat töltöre dugtam, már szegény rendesen könyörgöt a töltésért.
-SEUL! 5... 4...-Letettem telefonom és rohantam ki Vhez aki már a liftben állt nekem tartva az ajtót.-és 1. Gyors voltál.-Mér végig.-Sehunnak így tetszeni fogsz.-mosolyog rám újból olyan kedvesen.
-Na de oppa! Mért mondasz ilyet?-ütöm vállba.
-Sehunt bírom. Ő nem olyan mint Kook és Jiminie.-wao, Kim TaeHyung komolyan beszél? Sosem láttam még ilyen határozotnak.-Tudok űrlényül, megmutassam?
-Nem szükséges oppa.-moslyogok rá kínosan.
-Abuda, lajlaju...
-Inkább száljunk ki oppa.-Mutatom neki a nyitódó ajtót.
-Pedig Bora, szereti mikor így beszélek hozzá.-bigyeszti le ajkait.
-Gondolom...-motyogom halkan.-Nem is mondtad, hogy ki békültetek.-szaladok a dormot elhagyó V után.
-Nem akarom elveszíteni.
-Ez aranyos. Na és ki kért bocsánatot?-nevetem el magam, hiszen mind a ketten olyan makacsak. Valamiért úgy hiszem V engedett.
-Bora.
-Hogy mi?-lepődök meg.
-Már itt vannak értünk autóval. Az a fekete telepjáró az. Látod?-fordítja fejemet a megfelelő irányba V.
-Igen, oppa.
-Ha haza értünk, elmesélem hogyan volt.-simogatja meg fejemet.
-Oppa, ne kezelj már dedósként!
-Te vagy a legfiatalabb közöttünk dongsaeng. Szokj hozzá, én így szeretlek.-támaszkodik rám egyik karjával.
-Oppa, elfogok esni!
-Olyan nyámnyila vagy.-nevet ki és bepattant a kocsiba Bora melletti üres ülésbe
-Nyámnyila?-mormogom.
-Seul, nem akarsz beszállni?-kérdezi a lány.
-De.-mosolygok rá.-Sziasztok.-Foglalok helyett a telefonját nyomogató Sehun mellett.

Az utat végig hülyéskedte V néha meg is puszilta Bora arcát amit én egy hangos köhögéssel zavartam meg, mindig. Hiszen most ők vagy járnak vagy pedig ennyire jó barátok... A lányokkal pár napja voltam vásárolni, de akkor Bora nem mondta, hogy járnának oppával! Sehun nem igazán foglalkozik velem, biztosan sok dolga van, lehet semmi kedve hozzám?

-Seul, szállj már ki! Miről álmodozol?-teszi mindkét kezét csípőjére V.
-Már meg is jöttünk?
-és mindenki ki is szállt, rajtad kívül...-nézz háta mögött álló Sehunra aki épp telefonál és Borára aki a sportcipőjét köti.
-Oppa, Sehun haragszik rám szerinted?-teszem fel hallkan kérdésem.
-Miért kérdezed ezt dongsaeng?
-Nem is tudom, egész úton hozzám sem szólt...
-Miről csacsogtok?-jön mellénk Bora.
-Semmi komolyról, szerintem jobb lenne haza mennék.
-MI? AZT NEM LEHET!!-szólal meg hangosan V.
-Rosszul érzed magad?-nézi meg homlokom barátnőm.
-Szerintem tény...
-NEM!-vág szavamba Tae és hátat fordít nekem.
-Te is megharagudtál rám?
-Gyere!-mutat hátára.-Addig amíg nem gondolom meg magam!
-Előre megyek Sehunhoz.-puszilja meg Tae arcát.
-Na mire vársz még dongsaeng?-Nem sokat gondolkoztam V ajánlatán, hiszen nem mindig adódik rá alkalmam, hogy a hátán cipeltessem magam. Felpattantam vékony testére.
-Aigo, hány kiló vagy?-tette meg ez első lépéseket a nagy erdő felé.
-Ne nyeríts, inkább vágtass! Hajrá Vhorse! Száguldj!-ordítottam el magam.
-Ez inkább Hopera illik.
-De oppára nem mondhatok ilyet.-szorítom még jobban vállát. Gyorsabb tempóra váltott, hamar utol is értük Borát és Sehunt. Mielőtt beléptünk volna az erdő fa sűrűségébe V letett és kezembe nyomott egy iránytűt.
-Ez minek kell?-nézek rá értetlenül.
-Innen külön válunk. Te Sehunnal én Borával megyek. Menjetek egyenesen északra, ha egy vízesést találtatok akkor onnan nyugatra, ott van egy kis faház, ott találkozunk!- V megfogva Bora kezét nyugatra kezdtek el futni. De miért arra mennek, ha nem is arra van a faház.

-Elindulunk?-szól hozzám ma legelőször Sehun.
-Oh, te hozzám szóltál?-nézek magam mögé majd ujjammal magamra mutatok.
-Seul, kérlek.
-Fárasztalak?
-Nem, csak áh... Menjünk!-kapja ki kezemből az irányt mutató tárgyat és elindul észak felé. Még pár percig ott álltam egymagam, miután észbe kaptam szaladtam az engem otthagyó fiú után, tisztes távolságból kezdtem követni.

Cipőfűzőm kikötődött, megálltam bekötni mint mindig nyuszifüles kötést alkamaztam, bedugtam a cipőmbe. Szemeimmel Sehunt kerestem, de akkor már sehol nem volt. Eléggé bepánikoltam, hiszen egyedül vagyok egy nagy erdőben, még telefon sincs nálam... Aigo, nem, ennyire nem lehetek hülye, hogy itt ragadjak! Apa, gyere értem! Felnéztem az ég felé amit a magas fák lombjai takartak el... Még is mi a jó francot csináljak? Ordibáljak? És, ha valami ragadozó megtalál? Nem akarok meghalni! Inkább elkellene indulnom, ha észak felé kell menni az azt jelenti most így egyenesen, de várjunk mikor legugoltam pont háttal gugoltam Sehunnak, nem? Vagy oldalra? Aigo, még földrajzból sem vagyok kitünő, kellett nekem eljönni, köszönöm oppa... Ha holtan találnátok meg majd azért írjátok a síromra, hogy "bangatn girl" .... Aish, Sehun észre sem vetted, hogy nem vagyok melletted?
-Nincs nála nagyobb barom!-mormogtam hangosan. Úgy sem hall senki...-Na, jó, ha észak akkor erre kell menni mutattam magam elé vagy -fordultam oldalra- vagy erre.
-Észak erre van.-Szólal meg mögülem Sehun. Hangjátol egyszerre könnyebbülök meg, hiszen nem fogok meghalni és leszek ideges mert csak itt hagyott! Felé fordultam és ismét indult volna el, de meghúztam kapucnis felsőjét.-Já' gyere már!
-Miért hagytál itt?
-Miért nem jöttél?-kérdezett vissza egyből.
-Mit csináltál volna, ha bajom esik?Huh? Ha megtámad valami állat?
-Seul..
-Vagy, ha ennél is jobban eltévedek és még meg sem találtok?-egyre idegessebben bombáztam meg kérdéseimmel. Azt akarom, hogy vigyázzon rám, érdekeljem, a régi Sehunt akarom!
-sajnálom... én csak-kezdte el a sötétbarna földet bámulni.
-Te, mi? Sehun miért viselkedsz így velem?
-D.o. megkért hagyjalak békén...
-Te, miért hallgatsz rá?
-Idősebb tőlem és a barátom...
-És én nem vagyok a barátod?
-Seul, te is tudod, hogy én hogyan érzek irántad.
-Sehun, ne legyél velem ilyen kérlek.-öleltem meg, ami nyílván váratlanul érte. Nagyon sokat voltam Sehunnal az ájulásom óta, sokkal nyugodtabbnak érzem magam vele. Annyira más mint, jungkook. Jungkook... Chh... ha lehet csak kerülöm, Hae ha tudd mindig ott van Kooknál na és mindenki elég kíváncsi mi történhet a szobába. Velem meg persze a barátnőjével nem foglalkozik... Logikus, nem? Vagy lehet így akar velem szakítani?

-Látod, ott a ház?!-húz maga után Sehun.
-Végre!-megteszem azt az egy méter távot ami eljuttat a faházhoz és a teraszon lévő faszéken, helyett foglalok. Nem tudom mióta állhat itt bent az erdő közepén egy nagy faház, de gyönyörű és nagyon jó állapotban is van. Sehun kinyitja a nagy tölgyfa barna ajtót, követem a házba.
Két egy személyes ágy, egy pezsgő és szendvicsek vannak az asztalon ami a két ágy között van.
-Ez mi?-emeli fel az egyik ágyon lévő papírt.
-Nézzem!-veszem ki kezéből és hangosan kezdem el olvasni.-" Kicsi dongsaengem és Sehun, Borával úgy döntöttünk kettesben hagyunk titeket. Ne is akarjátok ezt a tervet meghiúsítani ugyan is holnap reggel jövünk értetek! Mire kiérnétek az erdőböl, besötétedne. Van kulcs a bejárati ajtóhoz a pezsgő mellett,vannak állatok szóval, csukjátok magatokra! Ja és NamJoon úgy tudja velem vagy dongsaeng, ne merj neki hazudni, hogy nem így van! Jó szórakozást! A te szerető oppád!"-HOGY MI VAN??-ordítom el magam, amint eljut agyamig a leírt mondatok lényege.
-Ez az!-szólal meg halkan, vigyorogva simít végig haján.
-TE ENNEK ÖRÜLSZ?-Nézek rá gyilkoló tekintetemmel.
-Nem, dehogy is.-vágja rá egyből.
-Vannak állatok is... Ha megtámadnak mi lesz?-ülök le a hozzám legközelebb eső ágyra.
-Itt vagyok. Majd megvédelek.-áll meg előttem.
-Hol van az iránytű?-nyújtom ki kezem.
-A vízesésnél eldobtam.-von vállat.
-Mi? Miért?-kerekednek ki szemeim.
-Azt hittem Vék is itt lesznek aztán majd náluk lesz...
-Egy idióta vagy!-temetem kezeimközé fejemet.
-Legalább együtt vagyunk.-guggol le, kezeimet elveszi fejem alól így kénytelen vagyok magam megtartani nehéz fejemet.
-váltóruhám sincs...-mormogom.
-Nekem mindenhogy tetszel.-simít végig arcomon.

Jungkook szemszögéből:

Fáradtan és leizzadva fekszem az ágyamon, öt perce értünk haza a próbáról, egész végig hívogattam Haet, nem vette fel egyszer sem. Fel sem keresett...

-Kook, vacsora!-Nyitott be J-hope.
A gondolom Jinnek semmi élet kedvene nem volt a főzéshez, mert ide érzem a friss pizza illatát. Egyszerűem mennyei illat, néha még Seul édes parfümjétöl is jobb. Remélem ő is velünk eszik, beszélni akarok vele.

-Ki kér sonkásat?-emeli fel Suga a pizza dobozának a tetejét.
-Hyung, én!-kapok gyorsan a dobozban lévő finomságért, mielőtt még valaki lenyúlná tőlem.
-Jungkook, én is szeretem tudod jól!-nyúl a dobozhoz Jimin.
-Ez az enyém! Kisebb vagyok, add át becsületesen!-húzom magam felé.
-Idősebb vagyok, tisztelj!-távolodik a pizzám, gyorsan vissza húzom magam elé.
-Ne veszekedjetek már!-csap rá az asztalra Jin.
-De hyung!-szólalunk meg egyszerre farkas szemet nézve egymással.
-Kettő sonkásat rendeltünk.-emeli fel a másik pizzás dobozt és Jimin felé nyújtja.

Mindenki az utolsó szeleteknél jár, régen sosem bírtam ennyi szeletet megenni egymagam, de amióta mindennap több mint tíz órát táncolunk azóta meg sem kottyan. Jimin már megette sajátját és mosolyogva nézi az én utolsó két szelet pizzámat.
-Ne is álmodj róla!-mondom neki csámcsogva.
-Kicsi Jungkookie, csak egyet!-vigyorog.
-Ezt benézted hyung!-nevetem el magam.-Egyébként V hol van?-nézek végig a tagokon, Seul gondolom a szobában, de V ki szokott jönni kajálni.
-És Seul?-néz NamJoonra Jimin.-Nem találtam a szobában, csak a telefonját...
-Elmentek kirándulni, V javasolta, hogy biztos jót fog tenni Seulnak az ájulása után.-magyarázza.
-NAMJOON!-ordít rá mindenki a leadere.
-Oh bazd meg!- teszi szájára kezét. Most mi van? Vajon mikor jönnek haza? Seulnak jót tesz az ájulás után? ÁJULÁS?MIKOR?HOL?ÉN MIÉRT NEM TUDOK RÓLA?

-Ájulás?-kérdezem a többiektöl.
-Hol vannak?-kérdezi Jimin.
-Passz. Hívd fel Vt.-javasolja Suga.
Gyorsan előkapja telefonját és az említetett kezdte tárcsázni.
-Az erdőben nincs tére...
-Itt V.-szól bele a telefonba Tae. Jimin kihangosította a készüléket így mind hallhattuk.
-rő.-fejezi be mondatát Jin.
-Hol vagytok Tae? Seulal akarok beszélni!-szólal meg Jimin.
-Most, ő izé nem ér rá...
-Az apja kereste.
-Oh, igazából... Aigo, ne mond el Monnak de Sehunnal van.
-MI?-ordítja el magát Monster.
-Kivagyok hangosítva, igaz?-sóhajt egyet.
-TAE! HOL VAN SEUL?-ordítom el magam. A barátnőm egy erdőben egy másik sráccal, elájult és még erről sem tudtam? Milyen barátja vagyok?
-Emlékeztek mikor a debüt előtt eljárkáltunk abba a faházba? Abba kis erdőbe?
-ODA VITTED ŐKET?-ordít rá Jimin is.
-igen... Srácok ne ha...
-Be sem fejezhette.-szólal meg Jhope.
-Azért nem kellett volna rá nyomni a telejont.-néz rá Suga Jiminre. Aki a telefonját kezdi el nyomkodni.
-Jin elviszel oda?-kérdezi Jimin.
-Én is megyek!-állok fel helyemről és a bólogató Jin után megyek.
-Mi is megyünk!-szólal meg kicsit hangosabban a kelleténél Monster.

Ajánlom Sehunnak, hogy ne nyúljon Seulhoz  vagy nagyon megemlegeti!