45. rész

-Filmezhetünk?
-Filmezzünk.-vágódott be mellém.

Hajnali négy óra, a tizenegyedik résznél tartunk. A doráma címében valami flower boy szerepelt, a többire nem emlékszem. Viszont nem hittem volna ennyire fog érdekelni. Nagyon izgalmas és a főszereplő srác nagyon aranyos benne. Jimin végig a cica babát szídta, alig lehetett le állítani. Mindjárt vége a résznek. Jimin vállamnak dőlve horkol. Elaludt. Telt ajkaiból nyála folyik. Aigo...  Óvatosan fektettem rá párnájára, laptopot kikapcsoltam és én is helyet foglaltam mellette. Elképesztő mennyit fogalkozik velem. Egy nagyon jó ember vagy Park Jimin. Arcát megpusziltam, meghálálva az eddigi fáradozásait. Nyílván nem fogja tudni, de jobb is így. Leoltottam a mellettem lévő kis lámpát. Fejemet letettem a puha párnára bele sem telt egy percbe, de már az álmok világában voltam.

Jungkook szemszögéből:

Hae már a szobámban várt, ágyamon ült közbe a telefonját nyomkodta.
-Hae.
-Jungkook, ne haragudj, hogy megint zargatlak.-Nézz rám bűnbánóan. Miatta ilyen velem Seul, de segítenem kell neki. Barátokként váltunk el még annó ezért kötelességem segíteni neki na meg persze én szakítottam...
-Mi a baj? Már megint megtalált?
-Igen...-lehajtotta fejét, haja teljesen előre borúlt így nem láthattam arcát.
-Hae jobb lenne, ha feljelentenéd.-simogatom meg hátát.
-NEM!-vágja rá egyből.
-De addig nem fog békén hagyni!
-Vagy talán, ha lenne egy új barátom megértené végre, hogy mindennek vége.
-Akkor keress valakit.
-Már találtam.-pirul el.
-Na és ki az?-arcával most már teljesen felém fordult.
-Te, Jungkook.-Jungkook? Nem ismerek egy másik Jungko... MI VAN?
-HAE EZT TE SEM GONDOLTAD KOMOLYAN! AZ OKÉ, HOGY BARÁTOKA VAGYUNK, DE SEUL MÁR ÍGY IS UTÁL MIATTAD! EZÉRT MEG IS GYILKOLNA. JÓL VAGY?
-Kook kérlek, ne ordíts velem.-hajtja le ismét fejét.
-Hae, de ez akkor is...-idegességemben már a hajamat túrom, hol a jobb, hol a bal oldalra.
-Igazad van. Hülye ötlet volt... Ne haragudj. Viszont jobb lesz, ha megyek.-állt fel ágyamról.
-Hova akarsz menni?
-Az egyik barátnőmnél lakom, pár utcányira innen.
-Ne kisérjelek el? Ne, hogy megtámadjon?
-Nem, köszönöm. Így is elég sokat tettél értem.-csalódott hangjából tudom haragszik.
-Ki kísérlek!
-Egyedül is ki találok. Szia Jungkook.-csukta be maga után az ajtót.

Hae szemszögéből:

Busanban mikor újra találkoztam Jungkookal, nagyon jó volt látni. Minden hol követtem, ritkán kakaotalkon is beszéltünk. A debütálása előtt olyan jó volt minden. Annyira romantikus és gyengéd srác volt. Az első fiú az életemben Jungkook volt. Most pedig sokkal férfiasabb. A forgatás most kapóra jött, hogy újra magamba habarítsam. Csak azt a Seult kellene valahogy eltüntetnem. Épp Jungkookhoz tartok, igaz nem szóltam neki, hogy jövök, de hát barátok vagyunk.

A lift mindjárt jelez, hogy megérkeztem. Előtte viszont műkönnycseppeket cseppentettem szemeimbe. Gyorsan eldugtam táskám aljára és próbáltam szomorú képet festeni. A nappaliban Jin és Suga tv-tek. Lift hangjára persze, fel figyeltek. Jin egyből rohant felém. Aggodalnas arccal mért végig.
-Te ki vagy? Miért vagy szomorú?
-Hyung ő Kook debüt előtti barátnője.-ordítja neki Suga aki a távkapcsolóval szórakozik.
-Ohh. Hozzá jöttél? Gyere beljebb!
-Hello.-Köszönt a szobák felé haladó Jimin. Mindig is jó képűnek tartottam, de Jungkookot nem tudja felül múlni.
-Sz-szia.-szagatottan próbáltam vissza köszönni.
-Jungkookhoz jöttél?-ismételte el kérdését Jin.
-Igen.
-Suga kísérd be a lányt, addig készítek neki egy teát.-mosolygott rám.
-De most annyira kényelmesen fekszem Jin!-nyavajgott.
-Suga!-nézett háta mögé.
-Jó... Gyere!-szólt hozzám. Követtem a szobák felé. Kinyitotta Kook ajtaját és ott hagyott.
Remélem Jungkook beveszi a hazugságomat. Lehet nem szép dolog, hogy így akarom vissza szerezni, de én jobban szererem őt mint az a Seul...

Azt hazudtam neki, hogy a volt barátom zaklat és megfenyegetett. Amit egyszer látott is pedig akkor csak az egyik barátnőm testvérével veszekedtem egy szendvicsen. Viszont így Kook elhitte. Ha több időt töltenénk együtt biztos vagyok benne újból belém szeretne.

Hallottam ahogyan kezével lenyomta a kilincset. Egyből a föld felé fordítottam arcomat. Mivel színész vagyok, nem nehéz eljátszanom a szomorú kis lányt...
-Hae.-szólalt meg.
-Jungkook, ne haragudj, hogy megint zargatlak.-Próbálok, bocsánat kérően rá nézni.
-Mi a baj? Már megint megtalált?
-Igen...
-Hae jobb lenne, ha feljelentenéd.-Na nem ezt nem lehet! Érintésétől még a hideg is kirázott.
-NEM!-próbáltam nem feltünően gyorsan válaszolni, ne, hogy lebukjak.
-De addig nem fog békén hagyni!
-Vagy talán, ha lenne egy új barátom megértené végre, hogy mindennek vége.
-Akkor keress valakit.-válaszolja egyszerűen.
-Már találtam.
-Na és ki az?-szemeit kezdtem el fürkészni, így is hát ha jobban tudok rá hatni.
-Te, Jungkook.
-HAE EZT TE SEM GONDOLTAD KOMOLYAN! AZ OKÉ, HOGY BARÁTOKA VAGYUNK, DE SEUL MÁR ÍGY IS UTÁL MIATTAD! EZÉRT MEG IS GYILKOLNA. JÓL VAGY?-Sosem ordított még rám...
-Kook kérlek, ne ordíts velem.-hangjától összerezzentem. Nem hittem, így kifog akadni.
-Hae, de ez akkor is...
-Igazad van. Hülye ötlet volt... Ne haragudj. Viszont jobb lesz, ha megyek.-Jobb lesz, ha hagyom rágódni a dolgon. Tudom, hogy megfogja magát gondolni.
-Hova akarsz menni?-csak nem aggódik értem?
-Az egyik barátnőmnél lakom, pár utcányira innen.
-Ne kisérjelek el? Ne, hogy megtámadjon?-Ez nem lenne jó ötlet hiába örülnék neki.
-Nem, köszönöm. Így is elég sokat tettél értem.
-Ki kísérlek!-állt fel.
-Egyedül is ki találok. Szia Jungkook.-csuktam be magam után az ajtót.

-Kész a tea!-szólt utánam Jin a konyhából. De nem akarok itt maradni már így is vár a barátnőm. Lift ajtók hirtelen kinyíltak, mitől kicsit megijedtem, túl sokat gondolok Jungkookra ez így nem lesz jó.

Ki érve a házból felhívtam Yeongiet Hani a barátnőm tesóját, hogy holnap is kellene egy kis veszekedést imitálni.
Már épp elköszöntem tőle, mikor valaki ki kapta a kezemből a telefont.
-Unnie. Add vissza!-ugrálok a mobilom ért.-Neked bizonyára nincs szükséged rá.
-Ki vagy te? Miért beszéltél Jungkookról?-vonta fel szemöldökét.
-Miért mondanám el egy vad idegennek?-tettem keresztbe karjaimat.
-Kis lány mindent hallottam...
-és akkor?
-Jungkook nagyon nem fog ennek örülni.-gúnyosan mosolygott rám.
-Egyáltalán te ki vagy?-néztem végig.
-Jungkook volt barátnője, Hara személyesen.-dobta hátra hosszú haját.
-V-volt barátnője? Ezek szerint neki már ilyen sok lánnyal volt dolga?-gondolkodtam hangosan.
-Nem érdekel mi bajod. Viszont Jungkook erről tudni fogsz. Biztos lehetsz benne.- magassarkúja hangos kopogása pedig egyre halkabb lett még végül egyáltalán nem lehetett hallani. Nem! Nem és nem mehet füstbe a tervem! Muszáj valamit kitalálnom!

Jungkook szemszögéből:

-JUNGKOOK, VENDÉGED VAN! Megint.-szól be ajtómon Suga.
-Ki az?
-Gyere nézd meg!

Lövésem sem volt, ki lehet az ilyenkor. Jiminék ajtaja előtt elhaladva hallottam Jimin nevetését, közben Seul csitítgatta. Hm... Jól meg van nélkülem.

A kanapén egy vékony még is csinos lány foglalt helyet, közelebb érve arcomra egy gúnyos mosoly ült. Megálltam a lánnyal szemben és vártam megszólaljon.
-Szia Jungkook.-kedvesen mosolygott rám.
-Csak nem vissza akarsz jönni?-nevettem el magam.-El kell keserítselek, van barátnőm.
-Ennek örülök és ki az?
-Seul.
-Áh. Igaz, hogy nem igazán kedvelem, de azért remélem boldogok vagytok együtt. Viszont vala...
-Mi ez a kamu szöveg?-vágtam szavába.-Hara mit akarsz?
-Most próbálnám elmondani!
-Akkor gyerünk! Nincs rád időm.
-Tudod mit?-állt fel.-Én jót akartam neked, szerintem nem érdemlem meg, hogy így beszélj velem.
-Akkor mit keresel még itt?
-Ezt még megfogod bánni Jungkook. -Állt meg a lift előtt.- Jobban jársz vigyázol magadra, egy csaj nagyon megakar kaparíntani.-záródtak be a lift ajtók. Egy csaj? Megakar kaparíntani? Szánalmas ez a lány...

Hajnali kettő és nem tudok aludni. Egy folytában arra gondolok, hogy mi van ha Haet meg támadja az exe. Nem ilyen srácot érdemel! Lehet még is bele kellene mennem, hogy megvédjem? Sosem viselném el, ha miattam lenne valami baja.

Próbáltam csörgetni a mobilját, de nem vette fel. Ez fura. Már aludna? Seulal pedig ezt meg kellesz beszélnem, ne, hogy még jobban utáljon.

Seul szemszögéből:

-Pi-pi! Pi-pi!-ugrál valaki az ágyamon.
-Huuh?-nyöszörögtem.
-Ma én vigyázok rád!-fekszik a hátamra V. Milyen nehéz, te jó isten!
-Oppa nem kapok levegőt!-kezdek el köhögni.
-Jaj formálódj dongsaeng, formálódj!-vigyorog rám.
-Hány óra?-nyújtózkodom, ásítva.
-Kilenc múlt. A srácok próban szóval öltözz!-csapja össze tenyereit.-Kirándulni megyünk!-ugrált újra az ágyon.
-Kirándulni?
-Túrás cuccba öltözz.-ugrott le a padlóra.
-Oppa!
-Ne kínlódj. Nem vagy formába! Így hogyan fogsz cipelni a hátadon?-vonta fel egyik szemöldökét.
-Olyan ízé vagy...-játszottam meg a sértődötett.
-Mondtam már, hogy Sehun és Bora is jön?-mosolygott rám ismét.
-Akkor talán, így kifogom bírni.
-Tízperc múlva indulunk.-zárta be maga után az ajtót.
-TÍZPERC? HOGY MI?? OPPA!