2015. szeptember 12., szombat

43. rész

-Jungkook!
-Seul?-kerekedtek ki szemei.
-E-ez még is mi volt?-habogtam el. Azt mondta nem érez iránta már semmit. Akkor ez még is mi a jó franc volt?

-Ez nem az aminek látszik.-kezdett mentegetőzni.
-Az exed puszilgat és ez nem az aminek látszik?-hangom folyamatosan hangosabb lett.
-Próbálunk.-ideges hangereje még jobban feldühít. Elvileg nekem kellene itt mérgesnek lennem, nem neki!
-Próbáltok-ismételtem el.-Azt kamerák előtt szokás tudtommal. Miért akartok hülyének nézni? Mikor erről beszéltünk megkérdeztelek érzel-e Hae iránt valamit... azt mondtad nem. Akkor ez még is mi a jó franc Jungkook?-Könnyeim akaratomon kívül kezdtek potyogni. Végig mérve az előttem álló két embert a hányinger kerülgetett. Nem tudom elképzelni Kookot egy másik lánnyal. Mióta haza jöttünk nagyon sokat voltunk kettesben, persze semmi olyan nem történt, de még így is érdeklem, hogy nem tud meghúzni. Napról napra még jobban bele szerettem ebbe az emberbe. Viszont amit az előbb láttam szavakba nem foglalható. Mintha a szívemet facsarnák ki...

-Kicsim!-bársonyos hangjával közeledik felém, mielőtt hozzám tudna érni meghátrálok. Meglepődik reakciómon, hátam mögötti tájat kezdi el bambán nézni.
-Seul, Kook tény...
-Hozzád még is ki szólt?-vágok szavába. Arcomról letörlöm könnyeim, próbálom vissza nyerni magabiztosságom. Lány félve néz rám, nyílván tart mit fogok tenni, az ő helyében én is félnék. Viszont most csak elakarok innen menni! Most...

Fiuk nem vették észre, hogy eljöttem. Jungkook pedig egyszerűen ott hagyott... És hogy én most hol vagyok? Bolyongok Szöul sötét utcáin. Találtam pár keskenyebb utat féltem bemenni ezért tovább haladtam a butikokkal teli szélesebb utakon. Pár ember megbámult, mit sem törődve tovább mentem. Sminkem amit a próba után Kook kedvéért tettem fel bizonyára teljesen szét kenődött. Minnél jobban próbáltam nem Kookra és Haera gondolni annál jobban csak ez járt fejemben. Miért Kook? Lehet azért mert vele már lefeküdt? Aigo... Nem akarom! Nem, mi van, ha már meg is csalt? Valakivel beszélnem kell... A dormba nem mehetek, nem akarok vele találkozni és Nam okítását sem akarom végig hallgatni. Szerencsére Hyolyn számat beírtam a telefonomba!
Kezemben lévő nagy kijelzőjü eszközt szemem elé tettem és lefele kezdtem görgetni a névjegyzéket. H... Hyolyn... Hol van már? H... H.. H... Meg van! Tárcsázni kezdtem a számot, telefont fülemhez emeltem és hallgattam, vártam, vártam, hogy bele szóljon. De csak csörgöt majd több próbálkozas után hangpostát kapcsolta amit egyből ki is nyomtam. Másra nem is tudok számítani... Senki másom nincs... Szemeimből újbol elő bukott a sós folyadék. Egyenletesen folytak le ajkaimig.
Kirakatott bámulva haladtam tovább, egy tv-ket áruló bolt előtt megálltam a benne játszódó reklámot néztem. Hirtelen Sehun arca jelent meg a hatalmas képernyőn, valamilyen italt reklámozott. Sehun! Hát persze... D.o-t a barátnője miatt nem akarom a bajaimmal zargatni ezért remélem Sehun meghallgat. Rajtuk kívül már tényleg senkim nincs... és ez szánalmas. Telefonomban megkerestem telefonszámát és egyből csörgetni is kezdtem. Harmadik csörrenés után vidám hangja köszöntöt.
-Oh SeHun!-mondta nevét, hangjából érezhető, hogy boldog, jókedve van.
-Seul vagyok.-szóltam bele, hangom a jó pár órás némán maradás miatt rekedtes és alig hallható.
-Seul? Mi a baj? Hol vagy?
-Rá érsz?
-Neked mindig.-nyugodt hangjától boldogabb lettem és el is mosolyodtam amit nem láthatott.-Az SM előtt tíz perc múlva?
-Inkább a dormotok előtt, rendben?- nem akarok apámmal még véletlen se találkozni. Na meg persze a fiuk lehet egyből ott keresnének. Viszont egy üzenetett küldenem kellene valamelyikőjüknek. Biztosan nagyon aggódnak értem, őket pedig nem büntethetem Jungkook miatt.

Fogtam egy taxit, megadtam a címet, villám gyorsasággal szelte sárga színű fuvarom az utakat. Kakaotalkon ki kerestem Jimin nevét és fejemben megfogalmazódó mondatokat írtam le neki.

"Jiminie, jól vagyok. Ne aggódjatok értem. Majd megyek."

Megérkezve az exos srácok dormához tizenötperces késéssel, vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Félek, Sehun le fog cseszni és attól is, hogy D.O. meg fog haragudni. Örültem is mivel legalább valakinek kiönthetem a szívem. De sosem gondoltam volna Sehun lesz az a valaki. Megnyomtam a bejárati csengőt, ami háromszor vízhangzott a házban, kihallatszódott a dallama.
Az ajtót pedig Kai nyitotta egy önelégült mosoly keretében. A házból kiáradó fény viszont égették szemeimet ezért gyorsan eltakartam kezeimmel.
-Mi járatban szépség?
-Ki az hyung?-ordított neki Sehun.
-Seul.-ordította vissza.
-HOZZÁM JÖTT!-ordítozva rohant hozzám. Szemeimet takaró kezemet elkapva húzott be maga után a házba. Amint leültetett a nappaliban lévő bőrkanapéra végig mért és szájáról lekonyult mosolyal figyelt.
-Mi az?
-A sminked.-mutatt arcomra helyette Kai.
-Ohh.
-Csináltam vacsit. Kérsz?-ujjongot Sehun.
-Nem vagyok éhes.-hazudtam. Korgó hasam pedig elárult amit Kai is hallott.
-Aha nem vagy éhes...
-Na gyere szépen.-húzott fel és tuszkolt be maga előtt az ebédlőbe Sehun. A helység viszont nem volt üres az összes többi tag vacsorázott. Sehun leültett egy üres helyre ami Lay és Chen között volt. Mindenki felkapta fejét éa hatalmas szemekkel néztek rám.

-Szedj nyugodtan Seul! Sushi, én készítettem. Igaz nem a legjobb, de azért gondolom finom.-mutatott az asztalra.
-Seul, te itt?-kérdezte teli szájjal Baekhyun.
-Hozzám jött!-vágta gyorsan rá Sehun mire D.O. egyből felkapta a fejét.
-Micsoda?-nézett rám hatalmas szemeivel.
-Beszélni akarok vele.-magyarázom neki.
-Miért nem velem?
-Oppa én...
-Velem akart beszélni és kész!-szólt közbe vigyorogva Sehun.
-Hát persze.-szúrta bele a maradék sushiába az evőpálcikát D.O. -Nekem elég volt.-Állt fel helyéről és az ajtó felé vette az irányt. Ettől féltem...

A többiek nem igazán érdeklődtek miért vagyok náluk. Megkóstoltam Sehun unszolására az általa készített ételt. Viszont meg kell mondjam nem volt rossz. Sőt nagyon is tehetséges szakács lenne belőle! Fiuk a közelgő új számukrol számoltak be nekem, amit apám egy hónap múlva akar kiadni. Baekhyung elmesélte mióta ismeri Taet és hogy milyen jó barátok. Taeról viszont minden percbeb eszembe jutott Kook... Vajon gondol rám?

-Miről akartál velem beszélni?-szedi össze a tányérokat amit a fiuk otthagytak az asztalon.
-Ma láttam Kookot ahogy az exe puszilgatta.
-Micsoda?-ejtette ki kezeiből a kerámia tányérokat a mosogatóba. Hangos csapódásukra összerezzentem.-Hara?
-A debüt előtti, Hae.
-És most akkor mi van veletek?-ült le velem szembe.
-Nem tudom. Nagyon haragszok rá.-veszek egy mély levegőt amit kihasználva Sehun magához húz és karjaiba von. Erősen húz még is gyengéden tart karjaival, hátamat egyenletesen simogatja.

-Filmezzünk?-fekszik mellém az ágyára.
-Szerintem jobb lesz, ha haza megyek. Namjoon így is lefog ordítani.
-Ha szeretnél itt is aludhatsz.-von vállat.
- Annyira jobb lenne, ha ez az egész nap meg sem történik.
-Minden okkal történik.-nyom puszit hajamra.
-Filmezzünk!-ugrik fel mellőlem.
-Tényleg megyek.-mosolygok rá.
-Itt akarsz hagyni?-bigyeszti le ajkait.
-Muszáj leszek.
-Nagy az ágyam itt is maradhatsz!
-Sehun, kérlek.
-Jó.-fújtat.- Gyere, ki kísérlek!

Arcomat megmostam a fürdőbe így megszabadítottam arcomat elmaszatolt festéktől. Sehun kinyitotta bejárati ajtót illedelmesen kisétált előttem. Mert miért engedne előre?
-Mindjárt itt a taxi.-lehelte be kezeit.
Ajtó előtt megállva várom, hogy ide érjen az értem érkező furgon. Vékony farmer kabátomon, viszont hamar megérzem az őszi hideg este fuvallatát.-Fázol pöttön?-tárja szét téli vastag kabátját Sehun.
-Igen-dörzsölöm össze tenyereimet.
-Itt még van hely.-jön mellém.-És meleg is.-mosolyog rám.
Kis hezitálás után közelebb megyek hozzá, ő pedig betakar kabátjával. Elég közel kerülök testéhez, mellkasára támasztom fejemet és néma csöndben várunk.
Hirtelen újból megérzem az előző hideget, Sehun egy lépéssel hátrébb lép és csak figyel mintha gondolkozna valamin.
-Mi a baj?-kérdezem tőle értetlenül.
-Én- én csak... valamit ki akarok próbálni!-Kis ideig még bámult szemeivel majd határozottan és gyorsan közeledett felém. Lágyan neki lökött az ajtónak kezével megtámasztotta testét másik kezével államat fogta meg és lassan helyezte ajkait az enyémekre. Lassú tempóval vette birtokba ajkaimat. A taxi dudaszója miatt Sehun megszakította csókunkat. Mielőtt viszont elengedett volna még megharapta alsó ajkamat és egy puszit nyomott számra.-Jó éjszakát Seul!-Állt félre, hogy eltudjak jutni az autóig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése