42. rész

-Menj Seul.-szólalnak meg egyszerre. Na jó, ez fura volt.Rá néztem mindkettőjükre, beléptem a bőröndömmel a liftbe és vártam, szálljanak ők is be. A lift ajtajai bezáródni készült, de egyikőjük sem akar megmozdulni. Mi van velük?

Isteni csodán múlt, hogy kezeimmel még megtudtam állítani a bezáródni készült ajtókat. Szerencsére időben, a két vas közé tettem picike kezemeimet. Mintha csak egy filmben lettem volna. A fiuk egymasrol egybol a liftre kaptak fejuket. Meg is mi a jó isten bajuk van?
-Mi a franc bajotok van?-hátráltam meg amint az ajtók vissza mentek helyükre.-Véletlenül nem akartok beszállni?
-D-De.-dadogta el Jimin. Majd be is szállt csomagjával. Nem nézett rám, viszont Jungkook annál inkább figyelte az elém álló srácot.
-Na és te? Ott fogsz állni mind végig?-Próbáltam Kook tekintetéből valami érzelmet kiolvasni, de megint olyan rideg mint mikor először találkoztunk a meghallgatáson. Kijezeséstelen arccal biccentett a lépcső felé, jelezve, hogy inkább Hopiek után megy. Eddig sosem hagyott volna Jiminnel kettesbe. Most pedig engedi. Még is miért? Nem tudom mi játszódik le Jungkook fejében, de valamit biztosan tervez ezzel. Mire utána szólhattam volna már be is záródtak az ajtók. Nem tudtam mit mondjak Jiminnek. Egyáltalán miért akarok neki bármit is mondani? Aish!

Végig a lift ajtó feletti számot figyeltem, egy örökké valóságnak tűnik, hogy átváltson még egy számot. Nagyon kellemetlenül éreztem magam Jimin társaságában. Próbáltam nem bámulni, viszont szemeim önkétlenül is rá tévedtek. Hátulról mértem fel izmos testét. Fenekén elég sokáig ott ragadt tekintetem és a fantáziám is eléggé beindult. Még is miért nézegetem őt mikor nekem ott van Jungkook? De még egy pillantás arra a tökéletes fenékre senkinek nem fog megártani. Újból rá emeltem tekintetem, hirtelen egy kisebb lökést éreztünk a liftben mire mindketten megimbolyogtunk. Nagyon remélem nem ismétlődik meg a múltkori! 

-Beszélnünk kell!-áll elém Jimin.
-M-most bent ragadtunk?-nyeltem nagyokat. Nagyon remélem nem!
-Megállítottam a liftet.-vont vállat. Ennyire nem félnek attól, hogy egyszer még bent is ragadhatnak? Először Kook most meg ő.
-Akkor indítsd el! Aludni akarok.-próbáltam Jimin háta mögött lévő gombot elérni ami hajszál híján sikerült volna, ha nem lök neki a falnak.
-Seul! Azt akarom, hogy meghallgas!
-Jimin engedj el!-szóltam rá. Nagyon erősen nyomja vállaimat a lift oldalának. Minél tovább tart így annál jobban fáj.
-Meg kell hallgatnod!-szól rám erélyesebben.
-Rendben, csak engedj már el! Ez fáj!-nyöszörgök és már könnyeimmel küszködöm. Mikor lett Park Jimin ilyen erőszakos?
-Ne haragudj.-kapott észbe, egyből hátrább lépett és onnan figyelte ahogyan vállaimat masszírozom.
-Ha befog lilulni nagy bajba leszel.-mutatok vállaimra, ahol nem rég még mancsai voltak.
-Ne haragudj. Aish... Ezt az egészet nem így terveztem el.- temette arcát kezeibe és a lift padlójára ült le.
-Jimin, mi a baj?-hangom alig hallható, még én sem igazán tudom miért érdekel... Miért érdekel? Hiszen a barátom! Vagy is... itt az alkalom, hogy újból barátok legyünk! Helyett foglaltam mellette és figyelni kezdtem.
-Seul én... én... nem akarom, hogy így viselkedjünk egymással.-sóhajt egyett majd folytatja.-Fontos vagy nekem és én szeretném, ha...
-Legyünk újra barátok Chimchim. Benne vagy?-vágtam szavába, de hisz csak befezetem a mondatát. Vigyorogva, felé nyújtottam kezemet. Picinyke tenyeremet kezdte el figyelni, min gondolkozhat? Pármásodperc múlva elmosolyodott és kezem közé csúsztatta kezét.

Jimin szemszögéből:

Egész úton azon agyaltam, hogy béküljek ki Seulal. Alig szólunk egymáshoz. A buszban is figyelt most pedig itt állunk kettesbe. Csak ő és én egy fém dobozba.

Nagyon megréműlt mikor neki nyomtam a falnak. Tényleg ennyire erőszakos lennék? Nem így akartam ezt az egészet. Nagyon nem így! Fájdalmat okoztam neki, pedig szeretem. Ezt hozod ki belőlem, te lány!

Meglepődtem mikor mellém ült, fürkészni kezdte tekintetem.
-Jimin, mi a baj?-szólalt meg, annyira törékeny egy lány. A hangja hallk. Hogy tudd ilyen hallkan beszélni? Nincs még egy olyan lány mint,ő az biztos!
-Seul én... én... nem akarom, hogy így viselkedjünk egymással.-Ha most bevallom neki még mindig szeretem vajon mit fog rá reagálni? Lehet ez Kookal nem fer, de egyszerűen nem bírom Seul nélkül. Ez az utolsó alkalom, hogy vissza szerezzem!-Fontos vagy nekem és én szeretném, ha...
-Legyünk újra barátok Chimchim. Benne vagy?-vágott szavamba. Hát ez szép volt... Most így, hogy mondjam el? Felém nyújtotta pici kis kezét, annyira puha volt mikor utjára fogtam. Nincs még egy olyan szerencsétlen ember mint, te Park Jimin! Szuper, már magamat szidom... Aigo, kezdek megőrülni!
Milyen rég láttam az én közelembe mosolyogni. Ha nem lesz az enyém akkor legalább a közelembe legyen.

-Barátok?-próbáltam mosolyogva megfogni puha kis kezét.
-Barátok.-vigyorgott rám.

2 héttel később....

-Kicsim! Hol van a szürke koptatott farmerom?- sétált be süti a közös szobánkba fogkefével a szájában egy szál boxerbe.
-Tegnap raktál rendett a szekrényedben.-nyöszörögtem neki  az ágyból nyújtókodva.
-Keresd meg,kérlek. Így is késésben vagyok.
-Ahj...
-Este meg hálálom.-vigyirgott fogkrémes pofájával.
-Áhh szóval megnézük azokat a sárga cukiságokat?-kezdtem el ugrálni az ágyban.
-Ha gyorsan megkeresed nekem, igen.-Rohant vissza a fürsőbe.

Szerencsére a ruhásszekrény második polcán meg is találtam.
Jungkook már más fél hete jár arra a reklám forgatásra. Ma próba után meg látogatom majd az én kis sütimet. Reggel direkt nem szóltam neki, hogy meglephessem.

-Seul! Ne bambulj! -szól rám J-Hope.-Akkor előlről! 3-2-1!-újra és újra át vettük az eddigi koreográfiákat. Délután három. Végre Hope is befejezte a kínzásomat, viszont a fiuk is elakartak velem jönni megnézni sütit. Nem nagyon tudtam ellenkezni, de így gyorsabban oda is értünk.

Egy elhagyatott iskolában forgatnak. Kívülről nagyon jól néz ki az iskola, ha Kook nem mesélt volna róla akkor még azt is hinném tanítanak benne.
Mindenhol producerek, fotósok mászkálnak. A srácok megálltak valami fejes ember mellett. Ugyan is RapMon tudni akarta meddig fog még ez az egész tartani. Egy tőlem pár évvel idősebb lánytól megkérdeztem merre van Jungkook. Elmutogatta majd megkerülve a sulig meg is találtam.
Egy lánnyal volt, nagyon nevetnek. Közelebb érve hozzájuk egyből tudtam ki az a lány. Hae! Úgy vihog mint egy rossz ribanc. Jungkook pedig úgy figyeli mintha arany lenne. Pedig még a kamerák sem veszik.
Pár lépésnyire voltam mikor a lány megpuszilta süti arcát, mire elpirult. Lépteimet egyre gyorsabbra vettem.

-Jungkook!
-Seul?-kerekedtek ki szemei.
-E-ez még is mi volt?-habogtam el. Azt mondta nem érez iránta már semmit. Akkor ez még is mi a jó franc volt?