44. rész

-Jó éjszakát Seul!-Állt félre, hogy eltudjak jutni az autóig.

Gyorsan becsukta maga után az ajtót engem kint hagyva. A taxis másodszorra dudált rám sürgetve, hogy szálljak már be. Lesokkoltan cammogtam el az autóig.
-Kérem kisasszony csukja be az ajtót!-szólt rám a negyvenes éveiben járható ember.-Köszönöm. Hova vihetem?-kérdezte. Telefonomban lévő jegyzetbe beírt címet felmutattva adtam meg kérdésére a választ. Egyszerűen egy szó nem jött ki a számon. Elindította a sofőr a járművet és már úti célom irányába is tartott. Sehun miért kellett megcsókolnod? Múltkor már letiztáztuk, hogy barátok leszünk, egyszerűen miért nem hallgat rám senki? De nekem sem kellett volna vissza csókolni, még is élveztem ajkai érintését... Aigo! Aigo! Aigo! Nem szabad ilyenre gondolnom! Nem, nem és nem!

Hajnali két óra és én még csak most tartok liftel az emeletünkre. Kérlek istenem csak most ússzak meg egy fejmosást! Kérlek!

Kilépve a liftből a sötét nappali fogad. Próbáltam a konyhába benézni, de ott is sötétség uralkodott. Szóval tényleg megúsznám? A kanapé mellett elsétálva már majd nem a szobák folyosójára beérve, hirtelen erős fény oltódik fel hátam mögött. Szóval most jön Nam ordítása... Mintha, filmben lettem volna, olyan lassított tempóvel fordultam hátra. A kanapén nem várt személy ült. Egyik lába a másikon áttéve, kezében egy boros pohár. Az asztalon pedig a félig teli üveg. Ezt mind ő itta volna meg?
-Hercegnő, hát ilyenkor kell haza jönni?-mosolyodott el. Nem mondható józannak, az biztos.
-É-én cs-csak...
-Falaztam neked édesem.-vágott szavamba.-Ennek köszönheted, hogy NamJoon most nem ordít le.
-Jimin én...
-Megakarod hálálni?-vágott ismételten szavamba és egy kaján vigyor ült arcára.
-Öhm, aha. Jövök neked egyel.De most megyek. Fáradt vagyok.-mutattam a szobák felé.
-Na de Seul!-állt fel helyéről. Kicsit megszédülhetett mivel kezeivel próbált egyensúlyozni. Miután biztonságosnak érezte a talajt újra elmosolyodott és elém állt. Államat mutató ujjával megfogta és húzni kezdte maga felé. Mielőtt össze érhetett volna ajkunk elhúztam fejemet.
-Neked még is mi bajod?-förmedtem rá.-Barátok vagyunk!
-Lehetne benne extra is, nem?-puszilta meg arcomat.
-Jimin fejezd már be!
-Most mért játszod meg magad? Azt hiszed nem tudom, hogy akarsz?-kezd el röhögni. Jobb lesz, ha itt hagyom. A végén mégegerőszakol...-Ha Kookhoz mész hiába! Ott van nála egy csaj!-ordít utánam. Amint eljut agyamig mondata egyből megtorpanok Suga szobája előtt. Nem... Az nem lehet, biztosan nem csinálna ilyet Jungkook! Jimin közbe mellém ért, hátulról ölelt meg, kezeivel a másik oldalamra tette hajamat és fülembe kezdett suttogni.
-Miért nem nézed meg, te magad is?- újból szobám felé indultam, de sokkal idegesebben. Ha felhozta magához a csajt akkor tényleg lefeküdtek... és biztos nem most először!
Az ajtó kinyitódott és a folyosón égő fény rávilágított ágyunkra ahol Jungkook feküdt, de nem egyedül.
-Én meg mondtam.-ásított a mögöttem álló. Vissza csuktam az ajtót amint a kilincset eleresztettem lábaim is úgy hagytak cserben, összegubózva zokogtam. Ez nem lehet! Nem! Sosem szeretett? Játszott velem? És még én éreztem rosszul magam Sehun csókja miatt... Hajamba markolva ringatóztam előre hátra.
-Seul, hallasz? Hívjak mentőt? Orvost?-rázott meg Jimin.
-N-nem.
-Gyere állj fel!-fogta meg karjaimat. Még ő is alig áll a lábán és még is segíteni akar. Izmos karjaiban megtámaszkodva próbálok felállni, Jimin szemeibe nézve mintha elnyelt volna a fekete lyuk. Testem cserben hagyott szemeim mást nem láttak csak sötétséget, egy darabig hallottam még Jimint ordibálni, de utána már semmi...

J-hope szemszögéből:

-A színpadon köszöntsük a hét golyóállót a Bangtan boyst!-hangos taps vihar-
-Sziasztok mi vagyunk a Bangtan boys!-ordít bele a mikrofonba RapMon.
-Szeretnénk bemutatni nektek a csillagunkat aki miatt még jobban ragyogni fogunk! A neve Seul! Gyere dongsaeng!-húztam fel magam mellé.
-SRÁCOK! VALAKI! GYERTEK MÁR!- Jimin kétségbe eset hanggal szalad végig a színpadon.

Egyre erősödik a hangja, ekkor jövök rá, nem álmodom. Az ajtóm hangosan kicsapódott, Jimin talpának érintése gyorsul felém. Erő teljesen rázza meg vállaimat, mire önkétlenül kipattannak szemeim.
-KELLJ MÀR FEL HYUNG!
-Mit akarsz?-nyöszörgök.
-SEUL ÖSSZEESETT! SEGÍTS!
-MI? HOL VAN?
-A szobád előtt.-rohant ki. Siettem utána, Seul a földön terült el sápadt arca akár egy halottnak. Hörgő hangott adott ki szemei pedig felakadtak. Úristen! Gyorsan vért kell juttatnunk az agyába!
-Jimin fogd meg a lábát! Gyorsan fektessük a le valami puhára!
-Vigyük be hozzám!-kinyitotta ajtaját, megfogta Seul lábait én vállát mivel nem egy kétszáz kilós könnyen elbírtuk.
-Most mit csináljunk hyung? Még mindig ezt az idegesítő hangot adja ki!-tépdeste haját.
-Rakj a feneke alá egy párnát! Addig én lábait felemelem. Így vér jut az agyába.
-Hívjak mentőt? Vagy orvost?-nézett rám.-MÉG MINDIG NINCS ESZMÉLETÉNÉL!
-POFOZGASD MEG! De ne erőből!
-Seul, kérlek kellj fel!-pofozgatta meg arcát. Ha nem fog erre sem reagálni akkor mentő kell! Ébredj fel te lány! Erős vagy!

-SEUL!-ordít fel Jimin és egyből megölelte a lányt. Szívem egyből megnyugodott amint megláttam nyitva szemeit.
-Jól érzed magad? Jimin fogd meg a lábát!-Át vette lábait én pedig lány mellé ültem. Bólintot és egy mosolyt próbált felém mutatni.-Mi történt, hogy összeestél? Talán ittál? Drogoztál?-kérdeztem mérgesen.
-Mind az én hibám.-szólalt meg Jimin.
-Összeestem?-hangja rekedtes, próbálta köszörülni, hogy vissza kapja igazi hangját.
-Ha Hope nincs akkor én nem tudom mit csinálok.-gördül ki egy könny csepp Jimin szeméből.
-Sajnálom Jimin...
-Inkább pihenj Seul! Veled meg beszélni akarok majd Jimin! De most maradj Seul mellett! Holnap beszélünk a többiekkel is.-Álltam fel az ágyról.
-Oppa ne szólj erről senkinek kérlek!-kapja el csuklóm Seul.
-Muszáj. Így nem próbálhatsz holnap.
-Ki kell vizsgáltatnunk Seul!
-Jungkooknak ne mondjátok el, kérlek titeket.
-Rendben van.-Rapmonsternek akkor is tudnia kell róla. De vajon miért eshetett össze? Ennyire kidolgoztatnánk?

-Köszönöm hyung.-lép be a szobámba Jimin.
-Neked nem Seul mellett kellene lenned?
-Elaludt.
-Miért esett össze?
-Elmondtam neki, hogy Jungkook mellett ott van az a Hae...
-Ennyire felzaklatta volna? Ő nem tudja, hogy mi történt?
-Gondolom Jungkook nem mondta el neki.
-Lehet nekünk kellene?-gondolkodom el.
-Ne avatkozzunk bele szerintem.
-Igazad lehet. Aigo ez a lány nagyob megijesztett!
-Nekem mondod? De hyung!
-Huh?
-Honnan tudtad, hogy mit kell ilyenkor csinálni?-nézett rám bambán.
-Van egy nővérem. Sokszor volt, hogy összeesett mikor a barátja szakított vele. Nagyon maga alatt volt, csak én voltam ott neki...
-Szerinted Seul is maga alatt lesz?
-Nem tudom Jimin. Egyáltalán miért csak most jött haza az apjától?
-Jaj hyung... Semmit nem tudok. Jobb lesz, ha megyek megnézem Seult.
-Rendben. Jó éjt Jim!
-Neked is hyung és még egyszer kösz.-csukta be az ajtómat.

                 *1 héttel később*

Jungkook szemszögéből:

J-Hope most sokkal keményebben dolgoztat minket, de Jimin hiányzik. Minden egyes próbáról valaki mindig hiányzik, Seulon kívül, ugyan is ő sosem próbál velünk.
Otthon is alig látom... Épp, hogy vacsorakor eszik velünk, van, hogy ki sem jön Jimin szobájából. Hát igen... vissza költözött hozzá, ha viszont még is össze futunk mindig beszól valamit. Amit nem tudok egy szó nélkül hagyni... Sosem csalnám meg! De nem tehetek róla, hogy akkor Hae megpuszilt. Lehet Seult nem kellett volna ott hagynom, de mindig féltékenykedik... Most pedig a barátnőm egy másik sráccal alszik mellesleg állandóan átjárkál hozzánk Sehun is. Van mikor ötkor átjön és tizenegykor megy haza. Úgy érzem valamiből kihagynak a srácok. Seul és az iránta való érzelmeim nem változtak, imádom, de megőrjít. Egyáltalán miért haragszik ennyire? Egy szó nélkül átköltözik Jiminhez. JIMINHEZ? Aish. Egy igazi balfék vagy Jeong Jung Guk!

Seul szemszögéből:

Imádom a srácok, mindig próbálnak velem lenni. Van mikor kihagyják a próbát és később velem gyakorolnak. Jimin bocsánatot kért a múltkori miatt és azóta is úgy bánik velem mint egy porcelán babával. Bár még neheztelek rá Sehunos miatt... Felhívta a tudtomon kívül, jó nem tud a csókrol, de nagyon zavarban voltam mikor újra találkoztam vele. Megbeszéltük, hogy semmisnek tekintjük elmesélte D.O hogyan szakított a barátnőjével és hogy ő is megakar látogatni már.
Jungkook pedig... Jungkook.
A fiuk kérésemhez híven semmit nem mondtak neki, ezért írtó hálás vagyok. Mikor találkozunk nagyon ritka, már a látványától ideges leszek. Egyszerűen nem bíron ki, hogy ne szóljak be neki...
Orvosnál is voltam amit Jimin erőltetett rám. A doki elmondta, hogy elég sokat stresszeltem ezért eshettem össze viszont felhozta a depressziót is amit Jimin túl reagált, azóta egy pillanatra nem akar egyedül hagyni, se ő, se a többi fiú, Jungkookon kívül persze.

Épp egy dorámát töltök le amit Jiminie akar megnézetni velem. Hangos kopogás zavar meg az előzetes megnézésében.

-Gyere!-szólok az ajtó másik oldalán lévőnek.
-Szia.-Lép be Jungkook.
-Csá.
-Beszélhetnénk?-áll meg az ágy előtt amin éppen fekszem. Hát igen az orvos azt javasolta egy hétig ne nagyon hajtsam ki magam.
-Azt csinaljuk, nem?
-Megtennéd,hogy nem bunkózol velem?
-Mért tenném?
-Az istenit! Mi bajod velem?
-Mi bajom? Hae... Mond valamit?
-SEUL! NEM TÖRTÉNT SEMMI!-ordít rám. Mintha mardosnák szívemet.
-Azért aludt veled. Az ÉN helyemen...-hangsúlyoztam ki az én szót.
-Az azért volt mert...
-Te mit csinálsz itt? És miért ordítozol Seulal?-vágott közbe az ajtón beérkező.
-Azt csinálok amit akarok.
-Ne idegesítsd fel Seult! Még a végén kór...
-JIMIN!-ordítottam rá.
-Ne haragudj Seul, de nem akarom a múltkorit.
-Mi volt múltkor?-nézett ránk kérdőn Jungkook.
-Semmi!-vágtuk rá egyszerre.

-JUNGKOOK!-hallatszódott be a folyosórol Suga hangja.
-ITT VAGYOK HYUNG!-ordít ki. Suga benyit, végig mér minket és végre szóra nyitja száját.
-Itt van... Tudod ki.
-Ki?-kérdezem értetlenül.
-Hae.-válaszol Jimin.
-Ohh szóval most is próbálni fogtok? Csak ágy jelenetett?
-szánalmas vagy...-sétál ki az ajtón.
-Ne hallgass rá! Egy seggfej!-simogatja meg hátamat Jimin. Veszek egy mély levegőt és próbálom elrejteni mennyire megsebzett szava. Egy mosolyt arcomra erőltetve nézek rá.
-Filmezhetünk?
-Filmezzünk.-vágódott be mellém.