-Egy idióta vagyok...-roskadt le a homokba. Mindenki csendben figyelt minket. Senki nem szólalt meg. Az én hibám tudom.
Seul szemszögéből:
Hogy a tudok innen elmenni? Egy buszmegálló sincs erre? Igaz, még pénz sincs nálam. Az autóban hagytam, vissza menni pedig nem fogok. Hogy lehet ennyire szívtelen? Előttem csókol meg egy lányt, főleg, hogy Bora az? Amit a lány kezdeményezed, de Kook kérte? Mint egy rossz rémálom. Miért kapom ezt?
-SEUL?-hallottam meg a hátam mögül a hangot, a hang irányába fordítottam a fejemet, Kai. Nem álltam meg, tovább sétáltam, senkihez nincs most kedvem.-VÁRJ MÁR!-ordított hallottam, ahogy felém fut majd hamar be is ért.-Hé, mindenhol kerestünk!-nézett rám.
-Egyedül akarok lenni.
-Figyelj tudom, hogy eléggé elviselhetetlen vagyok néha..., de ez nagy felelőtlenség volt tőled. Ott hagyni mindenkit? És eltűnni? Kicsi lány, már ismert idol vagy, bárki megláthat, elrabolhat, bánthat.
-Nagyjából este egy lehet, ki az a hülye aki erre lézeng?
-Mondjuk te?-mosolygott rám.-Hogy vagy?
-Nem is tudom Kai. Az egyik barátom megcsókolt, elmondtam a pasimnak, ő felkapta a vizet és vissza akarta adni az érzést, miközben én nem is csókoltam vissza. Tehát csókolózott a szemem előtt az állítólagos barátnőmmel. A szemeim már teljesen felduzzadtak a sírástól és már nem is tudok sírni, ami nevetséges mert mindennél jobban vágyok rá és nagyon fáj főleg akkor mikor pislogok , elakarok innen tűnni, de nem tudok anélkül, hogy valakivel össze ne futnák. Nos, jól vagyok, Kai.
-Figyelj én sajnálom nem kellett volna felhoznom, hogy milyen vagy az ágyba.
-Igen, tényleg nem kellett volna...
-Sajnálom, tényleg, és azt is, hogy ilyen pocsék lett a születésnapod.
-Csak vigyél ki.-álltam meg vele szemben.-Vigyél el innen és megbocsátok.
-A srácok úgy tervezték, hogy itt alszunk, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
-Hol? A fűben?
-Nem, sátrakban Seul.
-Akkor ennyit a megbocsátásomról.-sétáltam tovább. Láttam, hogy Kai a telefonján írt valakinek, majd sietett utánam.-Remélem nem hívtál ide senkit. Téged se tudlak levakarni magamról.
-Most, úgy teszek mintha ez nem fájna.-mondta
-Egyáltalán miért vagy itt? Megmondhatod a többieknek, hogy élek és haza fogok menni én pedig azt fogom csinálni.
-A gond az, hogy már elmondtam, hogy velem vagy, de ha itt hagylak találd ki kifog utánad jönni. Jó esetben Taehyung, rosszban pedig Jungkook.
-Azt hiszem eltudlak viselni.-néztem fel az égre. Csillagok. Az ég tiszta és milliónyi csillag van felettem. Gyönyörűek.
-Ritka mikor ilyen tiszta az ég.-nézett fel Kai is.
-Kai, vigyél el innen, kérlek.-néztem rá. Még mindig az eget kémleli, majd lassan fordította a fejét felém.-Kérlek.
-Jól van.
Jungkook szemszögéből:
-Hogy lehetsz ekkora idióta?-kérdezte Jimin.
-Idióta? Sokkal rosszabb!-mondta Jin.
-Seulról van szó, egyszer már kurva sokat szenvedett miattad, elfelejted?-kérdezte Jimin.
-Taehyungal smárolt.-mondtam.
-De Seul nem csókolt vissza, ember!-mondta Nam.
-Tudod, Jungkook mikor együtt voltam vele te megcsókoltad. Ő elmondta nekem, megbocsájtottam neki, mert szerettem. Akkor neked mi bajod van? Nem tudtad volna túl tenni magadat ezen? Mi?
-NEM!-ordítottam.-Mert én más vagyok, mint te-mutattam Jiminre.-Szeretem őt, tényleg, még senkit nem szerettem ennyire, de egyszerűen félek attól, hogy valaki elveszi tőlem. És tessék megcsókolták. Nem csókolt vissza felfogtam, egy kibaszott idiótának érzem magam. Oké? Nem kell a papolásotok, felfogtam. Elbasztam, én vagyok a hibás.
-Ez már nem rólad szól Jungkook.-mondta Hoseok.-Hanem Seulról. Fájdalmat okoztál neki, nagyon remélem nem ismétlődik meg hogy legyengül és összeesik. Mert akkor azért te leszel a hibás, ismét.
-Találtál egy lányt, aki szeret és elszúrtad a születésnapját, de lehet nem csak azt.
-Srácok, Kai most hívott.-sétált hozzánk Taehyung.
-Hol van Seul?-álltam fel a homokból.
-Kai azt mondta elviszi, de azt nem hogy hova.
-Hogy érted, hogy nem tudod hova?-kérdezte Nam.
-Suga és Edina gondolom otthon vannak.-mondta Jimin.-Seul pedig ezt tudja.
-Szóval nem haza fog menni, igaz?-kérdeztem, de tudtam a választ.
-Lehet az apjához fog menni.-mondta Dasom.
-Vagy Kai hozzánk viszi.-szólalt meg D.O.
-Azt nem hinném.-mondta Sehun.
-Tehát a lehető legtávolabb akar lenni tőlem.-sóhajtottam fel.
Én vagyok érte a felelős, távol akar tőlem lenni. Tényleg így kellett reagálnom? Elfogom veszíteni, de abba belefogok őrülni, szükségem van rá! Hogy tegyem jóvá? Barom vagyok, egy jó nagy barom. Vigyáznom kellene rá, boldognak tudni, de ebből egyik sincs meg. Én teszem őt boldogtalanná. Miattam szomorú, én tehetek róla. Egyszerűen lehet ez az eredmény? Nem illünk egymáshoz?
Szédülök, hányingerem van. Hú bassza meg mindjárt elhányom magam!
Seul szemszögéből:
-Biztos ezt akarod?-kérdezte.
-Igen, kösz, hogy elhoztál és a telefonomat is.-próbáltam rá mosolyogni.-És ne szólj senkinek arról, hogy itt vagyok. Ha kérdezik mond, hogy kitettél az egyik buszmegállónál vagy tényleg eltűnök.
-Egy héten egyszer meglátogatlak.-mosolygott rám.-De ugye tudod, hogy nem sokáig kerülheted a fiukat, egy csapat vagytok. Próbára kell járnotok, készülni az új albumra stb.
-Tisztában vagyok vele, Kai, csak most nem akarok semelyikőjükkel sem beszélni.
-Te tudod.-kopogott be az ajtón.-Lehet nem hajnali négykor kellene zavarnunk.-vállat vontam és csak vártam neki dűlve az ajtó félfának.
Két perce folyamatosan kopogok ennyire mélyen nem aludhat. -Hallom, hogy felébredt.-mondta. Tíz másodperc múlva már az ajtó is kinyílt.
-Kai?-kérdezte szemét törölgetve.-Seul?
-Párnapig nálad maradok, ha nem baj.-mondtam neki, majd bementem a lakásába. Mind a ketten az ajtóban álltak és pedig körül néztem a lakásban. Minden olyan, mint amilyenre emlékszem.
-Ugye, ez csak egy rossz rémálom?-kérdezte ásítva, majd mindketten bejöttek az ajtóból.
-Barátok vagyunk, nem?-kérdeztem.
-Igazából nem.-mondta.
-Oké, kiscicák én itt hagylak titeket, vigyázz rá haver.-mondta Kai a vendéglátómnak.
-Amint kialudtam magam.-túrt bele kócos hajába.
-Seul, te pedig gondold át a dolgot, jobb lesz, ha vissza mész.
-Szia Kai.-integettem neki.
-Oké, értettem, de azért gondold át. Sziasztok.-sétált ki, majd becsukta az ajtót.
-Tehát, mit keresel a házamban, hajnali valahánykor?
-Luhan, barátkozzunk össze és lakhatok nálad.-vontam vállat.
-Apró probléma, nem akarom, hogy itt lakj.
-Nem akartam könyörtelen lenni, de apám fizeti ezt a házat szóval itt leszek, amíg akarok.
-Így akarsz barátkozni?-kérdezte mosolyogva.
-Első lépésnek nem rossz.-néztem rá.
-Csak hagyj aludni, jó?-csoszogott be az egyik szobába.
-Hé, én hol aludhatok?-szóltam utána.
-Vagy mellettem vagy a kanapén. Nem szoktam vendégeket fogadni.-mormogta.
Tehát itt lennék. Luhan lakásán. Hogy fog alakulni az életem további része? Nos, elég sokat gondolkodtam és még egy szemhunyásnyit sem aludtam. A cuccaimat náluk hagyom, veszek majd újakat. Csak a hitelkártyám kell. A próbákat, pedig majd beszélek a fiukkal. Nem fogok sírni, a még mindig fájó szemeim elég mélyen belém égették, hogy ne akarjam ezt újra átélni. Lehet túlságosan egyszerűen fogom most fel a dolgokat, de amíg Jungkookal nem találkozom, én addig remekül megleszek. Ezek a terveim a mai naptól.
A telefonom egyfolytában csörög. Negyven nem fogadott hívás Jungkooktól, ötven NamJoontól, húsz Jimintől, tizenhárom Taehyungtól, Harmincegy Jintől és ismét húsz Hoseoktól. Még Hyolintól is van nyolc és D.Otól. Nem beszélve az üzenetekről. D.O, Sehun, Jungkook, Hoseok, Nam, Jin, Tae és így tovább... Lassan a telefonom tönkre fog menni a sok hívástól és SMStől. Csak egy napot akarok nélkülük.
*Egy hét elteltével*
Még mindig Luhannal lakom. A fiukkal mindent egyeztettem. Délutánonként járok be táncolni, szerencsére eddig senkivel nem futottam össze. Kértem a srácoktól, hogy ne említsük a szülinapomon történteket, így sokkal könnyebb nekem. Edina minden nap meglátogat és elmeséli mi történik a fiukkal és, hogy ő és Suga már hivatalosan is járnak. Na jó, ez a hivatalos dolog, inkább mi tudjuk a rajongók nem féle. Örülök, hogy legalább ő boldog rá fért már, közben Luhan és én tényleg egész jól össze barátkoztunk. Viszont mindig elmegy, mielőtt Edina eljön hozzám. Azt mondja addig lányokat szed fel, de tudom, hogy hazudik. Nyilván nem tette magát túl rajta vagy épp olyan helyzetben van, mint én. Semmit nem kérdezett tőlem, hogy miért nem megyek haza vagy ilyesmi, csak csipkelődött, de semmi konkrét kérdés, ami megnyugtató, addig amíg ez nem változik.
Edinaval reggel találkoztam egy kávézóban, most pedig jöhet a próba.
Néha jó, hogy csak én vagyok itt. Néha Hoseok is eljön, ha valamit mondani akar mondjuk az új album projektról, de be kell valljam rettentően hiányoznak a fiuk és még csak egy hét telt el.
A zene laptopom keresem a sorba állított zenéimet, de nincsenek itt. Direkt csináltam egy saját listát. -Hová tűnt?
-Nam véletlenül letörölte, ma.-lépett be az ajtón Jungkook. Az egész testem megmerevedett és éreztem, ahogy az érzelmek újra elöntenek. Nem, minden rendben tudom irányítani, mantráztam magamba.
-Mit keresel itt?
-Téged.-jött közelebb.
-Érdekes, én pont azért vagyok itt, hogy ne lássalak.
-Nem tudom, hogy mit érzel irántam jelenleg, de tudom, hogy mérges vagy, én is az vagyok magamra. Vártam a megfelelő alkalmat, hogy mikor beszéljek veled, de egyszerűen nem tudom hol laksz, mintha elnyelt volna a föld. Aztán meghallottam, hogy délutánonként jársz próbálni és gondoltam legalább láthatlak.
-De én nem akarlak.
-Egy kibaszott nagy barom voltam Seul, tudom. Nem azt mondom, hogy felejtsd el, ami történt, csak...-Annyira hiányzott, hogy lássam, hogy érezzem, azt amit kivált belőlem. Dühös vagyok rá, rettenetesen de még mindig érzek iránta valamit, szerelmet. De az, hogy újra kezdjem vele... nem tudom.
-Hiányoztál.-mondtam.
-Te is nekem.-mondta megkönnyebbülten.-Minden nap újra és újra gondoltam a dolgokat. És rájöttem valamire. Szeretjük egymást, de köztünk ez nem működik. Egyszerűen a sors nem akarja, hogy boldogak legyünk, nem illünk egymáshoz.-hallgattam, közbe akartam szólni, de az agyam azt mondta hallgasd végig.-Lehet jobb lenne, ha külön válnánk.-mondta halkan.-Nem akarok fájdalmat okozni neked, nem akarlak szomorúnak látni magam miatt, nem akarom, hogy tönkretegyelek, mert szeretlek és elengedlek.
-Igen...-szólaltam meg.-Lehet, hogy mindkettőnknek ez lenne a legjobb.-néztem rá, de a szívem tűz riadót fújt, ez lenne a legjobb? Bele fogok pusztulni, ha nélküle kell élnem.
-Akkor... vége?-kérdezte.
-Vége.-mondtam rá sem nézve. Ki kell mennem a friss levegőre, mielőtt elsírom magam, mert ha tovább itt maradok vele, ez fog történni. Elléptem a a laptoptól és az egyik vezetékbe sikeresen belegabalyodott a lábam. Próbáltam lerázni magamról, de nem sikerült, a kezemmel szedtem le végül, de akkor már Jungkook ott állt öt centiméterre tőlem. Kiegyenesedtem, majd ránéztem.
-Segíteni akartam.-mondta halkan szinte suttogva. Szemeink összefonódott és a parfümje megcsapta az orromat. Istenem ez az az illat, ami hiányzott, amiért honvágyam volt.-Sajnálok mindent.-mondta, de szemeit nem szakította el rólam.
-Nem fogok megbocsájtani.
-Tudom.-mondta. Csak figyelt és én őt. Aztán egyszer csak mindkét kezét arcomra tette majd rémült tekintettel megcsókolt. A tekintete, mint egy megsérült kisfiú, olyan volt. Magához húzott és csókolt. Ajkai annyira hevesen mozogtak, visszacsókoltam.
És újra és újra érezni akartam azt az érzést, mint az előbb a szerelemét.
A csók egyre szenvedélyesebbé vált, Jungkook nyelvével végig nyalta alsó ajkam, majd figyelt, ahogy a levegőt kapkodom és megcsókoltam. Felvett az ölébe, majd a tükörnek dűlt velem. Ajkai közben a nyakamat csókolta, majd a kulcscsontomat, addig én haját túrtam és mozogni kezdtem az ölében. Minden érintése, mint egy csoda, az egész testemet megbizseregteti.
Edina szemszögéből:
-Megjöttem!-nyitottam be Suga szobájába mosolyogva.
-Hogy van, Seul?-fordult felém a székével.
-Nem mondja, de tudom, hogy nem okés nála valami, túl hamar lépett rajta túl , ami azt jelenti, ha Jungkookal találkozni fog kifog akadni, minden érzelme előfog törni és nem fogja tudni uralni.
-Milyen okos a barátnőm és szexi.-állt fel Suga.
-Holnap leszünk egy hetesek.-csókoltam meg.
-Tudom.-puszilta meg homlokomat, majd orrom és a szám.
-Terveztél valamit?-kérdeztem.
-Arra gondoltam elmehetnénk a próbák után, mondjuk...
-Mondjuk?-kérdeztem mosolyogva.
-Na jó, még semmi ötletem.-vallotta be.-De dolgozom rajta.
-Én is megtervezhetem.-öleltem meg.-Túlságosan elkényeztetsz.-néztem rá.
-Azért vagy nekem, hogy elkényeztesselek, nem?-csókolta meg nyakamat.
-Akkor mi lenne, ha a semmiközepére vinnél, ahol csak te és én vagyunk? És egész nap kettesben lehetnénk távol mindentől.-kulcsoltam össze ujjainkat.
-Összehozom.-csókolt meg.
Jungkook szemszögéből:
Te jó ég, lefeküdtünk. Ez rossz, most szakítottunk, de mégis miért vagyok ennyire boldog tőle? Seul a ruháit kapkodja magára, zavarban, igazából én is. Mit mondjak neki?
-Öhm... Seul... én...
-Ne Jungkook!-állított meg.-Ne beszéljünk erről!-vette fel cipőjét.-El kell mennem, most, én... most szakítottunk.
-Tudom.-vettem magamra a boxeremet.
-Legyünk simán barátok, oké?-markolt bele hajába. Így még dögösebb.
-Én... igazából...
-Ne, ne mondj inkább semmit!-viharzott ki az ajtón.
Barátok? Én igazából nem tudok a barátod lenni, úgy hogy szeretlek és iszonyatosan kívánlak...
Meghoztam egy döntést szakítottunk, de már nem akarok szakítani. Szükségem van rá, jobban mint hittem.
