Seul szemszögéből:
-Tehát, amit tennünk kell!-nézett ránk Jungkook kezemet fogva. Úgy viselkedik mint egy táborvezető, annyira tekintélyt parancsolóan beszél, felhívva a csónakázás veszélyeire a figyelmünket, útbaigazít, de én úgy is vele leszek egy csónakban. Amint befejezte mondatát rám figyelt és rám adta a mentőmellényt ő is magára vette, épp úgy ahogy Suga és Edina is. Suga nem adta Edinára, de kétszer is megnézte, hogy a lány biztonságban lesz-e. Amíg Kook és YoonGi a csónakokat nézték a tónál Edina mellém sétált.
-Annyira aranyosak.-mosolyogva figyelte a fiukat.
-Sosem voltam még ennyire boldog, mint Jungkook mellett.-néztem az említettre.
-Tudod, kezdek bele esni Sugaba.-lábával a földet kezdte el rugdosni.
-Szerintem már a bulin bele estél.-néztem rá.
-Edina!-ordított neki Suga és a csónakhoz hívta. Utána mentem és megálltam Kookie mellett.
-Figyeljen mindenki jól! Ez egy viszonylag csendes hely, senki nem jön erre. A tó mély, senki ne ugorjon bele fejest, hiába a mellény fent tart, de attól még hideg lehet, senkit nem akarok halottnak látni. Ha felborultok, aminek kevés az esélye sípoljon az egyikőtök.-akasztott mindegyikőnk nyakába egy sípot süti.-Értettétek?
-Egy gyereknek érzem magam melletted.-nevetett fel Suga.
-Hyung, ez nagyon megtisztelő, de nem leszek a pesztonkád.-vigyorgott rá, ezzel az előbbi keménysége el is illant.-Kicsim, elsőnek Edináék indulnak, mi majd azt követően. Segítek nekik beszállni és elrugaszkodni.-simogatta meg arcomat majd a csónakhoz lépet.
Jungkook szemszögéből:
-Na, minden oké?-kérdeztem a csónakban ülő Sugat.
-Ez nagyon ingatag.
-Mert vizen vagy, hyung.-húztam közelebb a csónakot.
-Gyere Edina.-nyújtottam felé a kezemet.-Óvatosan lépj és ha lehet ülj le azonnal.
-Rendben.-fogta meg kezemet. Egyik lábával bele lépett a csónakba, de az előrébb úszott, mikor a másik lábát is beakarta tenni. Oh basszus! Teljesen belém kapaszkodott. Seul oda rohant és vissza húzta a csónakot, amennyire bírta Suga súlyával együtt. Annyira épp vissza sodródott, hogy gyorsan bele üljön.
-E-ez nem hiszem, hogy jó ötlet.-szorította magán a mellényt Edina.
-Nyugodj meg itt vagyok!-simogatta meg kezét Suga.
-És mi is a közelben leszünk.-szólt Seul.-Mellesleg remekül úszol !
-Na látod, minden rendben lesz, csak ne féljetek.-oldoztam el a csónak ott tartó kötelét és bele dobtam Suga mellé.-Akkor háromra ellöklek titeket. Az evezők a lábatoknál, rá fogtok érezni. Mehet?-néztem rájuk. Mindkettőjük rémült arccal bólintott. Azért Suga esését megnézném, mosolyodtam el a gondolattól.
-egy
-kettő-mondta Seul és mellém állt, felkészülve ellökni a csónakot.
-há-rom.-löktük meg gyengéden. A csónak lassú tempóban beljebb úszott a tó közepe felé mi pedig néztük őket, ahogy elkezdik az evezőket egymásnak adni, majd evezni kezdenek.
-Megy ez nekik.-húztam magamhoz Seult.
-Nekünk is fog?-nézett fel rám.
-Nos, itt vagyok neked a többi mindegy, nem?-mosolyogtam rá.
-Süti, ez most úgy hangzott mintha semmihez nem értenék.-fonta össze kezeit maga előtt.
-Kis durcásom.-hajoltam le hozzá és orrainkat össze érintettem.-Nagyon sok mindenben tökéletes vagy, de imádom mikor védelmeznem kell.-csókoltam meg ajkát.-Gyere!-húztam magam után a csónakhoz.
Suga szemszögéből:
Oké, nem is olyan rossz ez az ingatagság. Az evezőket is tudom használni, a kezem viszont kezd elfáradni. Edina pedig olyan lelkesen evez, amit lehetetlen nem imádni.
Eléggé csend telepedett körénk, de vigasztal, hogy egy gyönyörű helyen vagyok egy gyönyörű lánnyal.
-Tudod, úgy hallottam, hogy ti jobban szerettek idősebb lányokkal összejönni.-törte meg a csendet.
-Ti? Ezt hogy érted?
-Koreai fiuk, ahonnan én származom ott inkább fiatalabbakat szednek fel a srácok.
-Vagy úgy. Igazából ez változó. Nem tudhatjuk előre hány évesbe szeretünk bele, nem igaz? Ez egy olyan dolog, amit nem tudsz kontrollálni.
-Értem.
-Miért te jobban szereted a fiatal srácokat?-néztem rá.
-Nem.-nevetett fel.-Jobban kedvelem az idősebbeket.-Hát persze, Luhan is idősebb volt nála és én is, ami jó hír rám nézve.
-Én a fiatalabbakra teszem a voksom.-kacsintottam rá, mitől teljesen zavarba jött.-Hé, minden oké?-fogtam meg kezét, amivel az evezőt fogta.
-Beszélnünk kellene a csókról...-annyira halkan mondta, hogy alig értettem.
-Ah!-dörzsöltem meg tarkómat. Nekem kellene kezdenem? De mit mondhatnék? Hogy halálosan beléd estem? Nem... ez szánalmas...
-Úgy érzem, sze-mond, hogy retlek a vége!-rintem, hogy randizgathatnánk még.-temette két kezébe arcát miután befejezte. Hát nem az amire vártam, de ez egy randi meghívás lett volna? Megmosolyogtatta bensőmet, ahogy zavarba lett, addig amíg eszem nem eszmélt rá arra, hogy mindkét keze arca előtt van, tehát az evezők akkor a... Te jó ég!
-Az evezők!-álltam fel, de megimbolygott a csónak. Az evezők messze kerültek tőlünk. Nem tudnám őket vissza hozni, de végül is nekem még van kettő evezőm, ha az egyiket a lánynak adom, akkor még vissza szerezhetjük őket.
-Istenem, de ostoba vagyok!-csapott a fejére.-Sajnálom, Suga én... tényleg sajnálom.-nézett rám bűnbánó kiskutya szemekkel.
-Minden oké.-ültem le.-Tessék.-nyújtottam át az egyik evezőm.-Csak menjünk és szedjük össze őket.
Seul szemszögéből:
-Nem is vagy rossz.-ismerte el süti.
-Valahogy, úgy. Apám három éve iratot be kajakozni. Nem volt hozzá nagy tehetségem, de azért evezni tudok.-húztam mosolyra számat.
-Szóval ezt eltitkoltad előlem?
-Úgy beszélsz, mintha a szülinapomat nem mondtam volna el.-nevettem fel.
-Tulajdonképpen... még nem mondtad mikor van.-lepődött meg.
-Most már elég gázos lenne elmondani.-suttogtam neki.
-Ma van?-arcából kiment az eddigi melegség, lesápadt.
-Nem.-eveztem tovább.-Hé, látod Edináékat?-kérdeztem őket figyelve. Feléjük fordította a fejét majd elmosolyodott. Suga a vízfelszínén úszó evezőket próbálta felszedni, ha tovább folytatja bele fog esni.
-Nem fogod elmondani?-tért vissza rám.
-Nem hiszem, nekem te is elég nagy ajándék vagy.-néztem rá.
-Kicsim, Seul, te is tudod, hogy én mikor születtem, igaz?
-1997.szeptember 1.-vágtam rá automatikusan.
-Látod.-állt meg az evezésben és behúzta az evezőket. Követtem példáját és figyeltem.
-Jungkook én a rajongód voltam, ezeket persze hogy tudom, hogy milyen a véred, mi a kedvenc színed, mi szerettél volna lenni ha nagy leszel stb... ez természetes dolog.
-De én rólad ezeket honnan tudjam meg, ha nem mondod el? Tulajdonképpen egyiket sem tudom a felsoroltakból rólad. Rosszul érzem magam, hogy alig ismerem a barátnőm.
-Alig ismersz?
-A hétköznapi dolgokat tudom rólad, de az alapokat nem. Nem furcsa ez neked? Azt akarom, hogy mindent elmondj, mindent tudni akarok arról a személyről, akiért az életemet is odaadnám, kicsim.
-Jobb lenne, ha vissza mennénk a partra. Sugaék is mindjárt odaérnek.
-Este folytatjuk ezt a beszélgetést.-hajolt ajkaimhoz, majd lágyan megcsókolt. Viszonoztam ajkai érintését, többre vágytam ezekből az érintésekből, de nem pont itt. Talán ha szárazföldön leszünk.
Jimin szemszögéből:
Hol lakhat most Ria? Ugyan ott? Lehet már rég elköltözött. Felesleges ezen gondolkoznom, előbb kellett volna, mielőtt ide nem jöttem. Az ajtója előtt állok, már kopogtam is. Most már nem is tűnt annyira ésszerűnek miért jöttem ide. Tényleg miért is? Ah, beszélnem kell vele. Amit a liftben mondott meghökkentett. A szerelmünkről múlt időben beszélt, nem szerethetett ki belőlem. Sok kérdése van azt mondta, akkor most felteheti őket.
Lépéseket hallok bentről.
-Igen?-nyitotta ki mosolyogva az ajtót. Szájáról lehervadt a mosoly.-Miért jöttél?
-Behívsz?-kinézett majd elállt az útból ezzel beinvitálva engem.
-Megkérdezném, hogy akarsz-e valamit inni, de gyorsan leakarom ezt tudni. Szóval mond mit akarsz és menj.
-Nos, akkor hozz pezsgőt vagy valami alkoholt, sokáig itt leszek.-terültem el a jól ismert kanapéján. Furcsa de a lakásán semmi nem változott, egyedül az, hogy én már nem voltam itt.
-Miért?
-Mindent át kell beszélnünk. Hagytalak ma elmenni, Ria, kérlek, te se hitted el, azt hogy ilyen könnyen lerázhatsz majd.
-Alkoholom nincs.
-Oldja a gátlásokat, igaz is.-mosolyodtam el. Mindig ezt mondta mikor feljöttem hozzá és inni akartam.
-Lehetőleg ne mászkálj, még nem csomagoltam ki.-Ezzel ott is hagyott.
A kezembe nyomott egy pohár vizet majd leült a fotelbe, ami a kanapéval volt szembe.
-Milyen kérdéseket akartál feltenni nekem?-tértem a tárgyra.-Miért beszéltél múlt időben a szerelmünkről? Mi történt veled eddig? Mikor jöttél vissza és miért? Felakartál egyáltalán hívni?
-Miért mindig erről kell beszélnünk?-sóhajtott.
-Válaszolj és hamarabb elmegyek.-vontam vállat.
-Jimin közted és köztem mindennek vége, ezért volt múlt idő. Amerikában élni elég zűrös volt, lazább volt a napirendem, mint itthon, de sokkal nagyobb volt a honvágyam, viszont elég jól megfizettek. Sok partira kellett mennem, emberekkel ismerkednem. Tegnap jöttem vissza, túl fáradt voltam mindenhez.-nézett rá poharamra.-Talán még is jól az alkohol.-A tv melletti bárból kiemelt egy üveg vodkát. Felbontotta és beleivott.-Kérsz?-emelte felém az üveget. Kezemet az üveg felé nyújtottam mosolyogva. Nos a gátlások hamar le fognak hullani. Beleittam és közben Riát hallgattam.-Nos miért jöttem vissza? Itt születtem, nem nekem való Amerika. Egy munkát is kaptam mára, ami Luhanhoz volt köze, de te pont utána meg is jelentél.-nyújtotta kezét az üvegért. Átadtam, majd ismét meghúzta a tartalmát.
-Tehát, milyen kérdéseket is akartál feltenni nekem?-ez érdekelt a legjobban.
-Általánosakat. Hogy vagy? Hány lánnyal feküdtél le utánam? Emlékszel-e még rám? Milyen napod volt? A szerelmünk halálra volt ítélve, te és én nem jöhetünk össze és barátok sem lehetünk Jimin.-újra beleivott az üvegbe.
-Szeretsz még engem... igaz?-álltam fel. Szeret, biztos hogy szeret. Miért lennénk halálra ítélve?
-Hé, kaszanova, meg se forduljon a fejedben!-mutatta fel felém mutató ujját. Ezzel nem fogsz megállítani, édesem. Közelebb mentem hozzá.
-A baj az, hogy a szabályunk mindig az volt, hogy amit piásan mondunk annak szex a vége, elfelejtetted?
-Én józan va...-nem, nem akartam, hogy kimondjam. Ajkait elhallgattattam. Végre ismét érezhettem ezt a kirobbanó érzést, amit ő váltott ki belőlem. Ajkunk gyorsan mozgott, mintha ezer éve nem csókolóztunk volna és ez az eddigi idő annyinak is tűnt, ezer évnek.
Hogy mi jár most a fejemben? Szex, Ria meztelen teste és hogy újra az enyém lehet! Fenekét megfogva ölembe vettem. Lábait össze kulcsolta és lihegve rám nézett. Levegőért kapkodtunk, de nem hagytuk abba, mindketten tudtuk, ennek szex a vége. Miután tele töltöttük tüdőnket kellő oxigénnel, lecsapott ajkamra én pedig a kanapéra vettem az irányt.
Szó szoros értelmében téptük egymásról a ruhát. Látni akartam testét érezni magam alatt.
Hoseok szemszögéből:
-Skacok, tudtátok, hogy Edina és Seul egy nap születtek?-sétáltam be a nappaliba.
-Ez nagyon fura.-mondta Nam.
-Tudjátok mi a furább?-ültem le Jin és V mellé a földre.
-Na?-kérdezte az xboxbot nyomva V.-Hyung, azt öld meg!-irányította Jint.
-Hogy két nap múlva lesz.-mondtam.
-Bassza meg.-ült fel a kanapén Nam.
-Két nap?-hagyta abba a játékot Jin.
-Hyung! Meghaltunk!-csattant fel Tae.
-Csak egy játék Taehyung, Seul szülinapja fontosabb.-mondta neki Jin.
-Ja...-felállt és beviharzott.
-Mi van vele?-kérdeztem.
-Magányos.-mondta Jin.
-Ezzel nincs egyedül.-nevettem fel.-Tehát akkor mi legyen? Buli? Esetleg találjunk ki mást?
-Szerintem most valami különlegesebbet kellene.-javasolta Jin.
-Kiket hívjunk meg?-kérdezte Nam.
-Sistar biztosan, Got7 is.-mondtam.
-Exosokkal is jóba van, tehát ők is kellenek, nem?-kérdezte Nam.
-De. De lehet Jungkook már kitalált valamit.-mondta Jin.
-Meglehet, de akkor már szólt volna, nem?-vakartam meg arcomat.
-Szerintem várjuk meg a két gavallért és beszéljünk velük is.-tanácsolta Nam.
-Így lesz a legjobb.-bólintott Jin.
-Igen, szerintem is.-helyeseltem.
Seul szemszögéből:
Milyen egy tökéletes randi? Talán Jungkook tökéletes elkészítője. Egy csónakázás egy gyönyörű tónál, ami kiderült Kook szüleié, ezt követően egy vacsorával készültek. Mivel az idő hamar elszaladt és besötétedett, gyertyákat gyújtottak meg Sugaval. Rengeteget nevettünk, minden féléről beszéltünk és végre láttam, ahogy Suga boldog. Igazán boldog és ezt a barátnőmnek köszönhetem. Jó látni, hogy mindketten oda vannak a másikért, ha nem is vallották még be egymásnak. A mai nap teljesen kifárasztott, ezért a haza vezető utat ugyan ott töltöttem. Hátsó ülés. Annyi különbséggel, hogy volt egy társam, aki a barátom és remek párnának. Nem aludtam el, de Jungkook lágy simogatása nagyon közel kerített hozzá.
Aztán végül a hosszú út, rövidebb volt, így hogy Jungkook is velem volt.
A lift kinyílt a srácok még fel voltak és ujjongani kezdtek.
-Na milyen volt a közös randi?-kérdezte vigyorogva Nam.
-Ti tudtatok róla?-döbbentem meg.
-Még szép.-mosolygott Jin. Jin, Hoseok és Nam. A többiek hol voltak?
-Többiek?-kérdeztem meg.
-V a szobájában, Jimin elment valahova és ennyi.-vont vállat Hoseok.
-Nagyon szuper voltál ma, kicsi lány.-ölelt meg Nam.
-Azt hittem már meg sem fogtok dicsérni.-tényleg így gondoltam.
-Jobb voltál mint Luhan.-lökött oldalba Edina.
-Hát azért nem.-nevettem fel.-Majdnem hanyatt vágódtam, de kisegített.
-Muszáj lesz látnom.-ölelt meg hátulról Kook.
-Mondjuk holnap?-fordultam felé. Holnap kétszer fogom előadni Luhannal. Egyszer a KBS-nél azután pedig egy szabadtéren. De ezek után vége a promózásnak.
-Pontosan.-csókolt arcon.
-Hé Seul beszélnünk kellene.-suttogta Edina nekem, de szerintem a többiek is hallották.
-Jungkook és Suga addig beszámol nekünk.-mosolygott Jin.
-Nem vagyok valami mesélő típus.-ingatta a fejét.
Edina behúzott maga után Suga szobájába majd elkezdte.
-Majd nem elmondtam neki.-járkált fel alá.
-Mit?
-Hogy szeretem, egy hajszálnyira voltam.-kezdte tépdesni haját.
-És megtetted?-kezdtem el örülni.
-Mondom majd nem. Nem tudtam, egyszerűen bepánikoltam, hogy nem helyén való vagy nem is tudom, hogy ő nem így érez, érted?
-De hát mind a ketten...-elhallgattam. Nem, nem szabad nekem lelőnöm a poént.-Tudod mit?-mosolyogtam rá.
-Na nem, nem tetszik nekem ez a mosoly, mit tudsz?-fordult felém.
-Jobb lesz, ha te magad fogsz rájönni.-álltam fel.
-Seul, ne csináld ezt!
-Hidd el vicces lesz nézni.-öleltem meg.
-Ja, ma is ezért ejtettem el az evezőket.
-Láttam, Suga majdnem esése is fantasztikus volt. Látod, vicces.-kezdtem el nevetni.
-Köcsög.-húzta fel orrát.
-Megtisztelő. Folytatnám még, de-ásítottam.-sajnos nagyon elfáradtam. De,hé, holnap, ekkor, ugyan itt?-nevettem fel.
-Mindjárt szülinapunk.-emlékeztetett Edina.
-Nem gondolod betegesek vagyunk? Legjobb barátnők és egy nap születtünk?
-Ez tiszta szerencse.-most ő nevetett fel.
-Jó éjt.-mosolyogtam rá, mielőtt kimentem.
Jimin szemszögéből:
-Hé, holnap ugyan itt, ugyan ekkor?-csókoltam meg nyakát.
-Jimin ne csináld ezt!
-Mit?
-Ne játszd a szerelmest.
-Most még is mi a franc ütött beléd?-vettem fel a pólómat.
-Az hogy már mondtam nem fog működni, érted?
-Miért mondod ezt? Te már az elején feladtad!
-Mert tudom, hogy igazam van.
-A KIBASZOTT ÉGBE RIA, SZERETLEK! MIT CSINÁLJAK MÉG HOGY FELFOGD?-ordítottam. Felidegesít, miért van ennyire ellene a kapcsolatunknak?
-Nem érted, hogy nem fog működni?
-MIÉRT? EGY EGY KIBASZOTT JÓ INDOKOT ÉS BÉKÉN HAGYLAK!
-ADJAK EGY JÓ INDOKOT?-kérdezte könnyes szemekkel.-MERT A CÉGED TÖNKRETENNE ENGEM ÉS TÉGED IS! KELL EZ NEKED? EGY FELLÁNGOLÁS MIATT, AMI LEHET PÁR HÓNAP MÚLVA ELMÚLIK? FELADNÁD ÉRTEM A KARRIERED? NEKEM MEG KELL VALAMIBŐL ÉLNEM, AHOGYAN NEKED IS! FELADNÁD AZ ÁLMODAT MIATTAM?-kérdezte az ordítástól kifulladva. Megfenyegette a cég? A BigHit? Akkor ezért ment el? Feladnám-e a karrierem?-Most menj el, Jimin.-dobta a kezembe a nadrágomat és kitaszigált a lakásából utánam dobva a cipőmet. Tehát a BigHit miatt van az egész..., de képes lennék mindent feladni emiatt a lány miatt? Igaza van, mi van ha elmúlik amit iránta érzek? A karrierem az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése