90. rész

Azt a három lépést, amennyire Edinától álltam szuper sebességgel tettem meg és a karjaiba vetettem magam, úgy öleltem magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni, és ez így is volt. Soha nem akarom elengedni, mindig mellettem kell lennie!

Suga szemszögéből:

Hogy mi történt? Eljött az a nap, amiért az életemet is odaadtam volna. Edina. Edina újra a házban volt. Nem, nem képzeltem. Tényleg itt van. Nem nézett rám, miért nem? Pedig csak ezt akartam, hogy újra itt legyen. Halljam a hangját, lássam, hogy egészséges. Megakarom ölelni, csókolni, amit nem tehetek meg. De a fenébe is, kibaszottul hiányzott! A francba a jó modorral, itt van és, ha most nem Seulal lenne a szobájukban, biztos rávetném magam és nem engedném el a karjaimból. A francba! Még mindig nem hiszem el, hogy ez a valóság...

-Minden oké, hyung?-ült le mellém Jungkook kezében két colával, az egyiket felém tartva. Elvettem és a kezeim átvették a fémes doboz hideg hőmérsékletét. Tehát a hűtőben pihent mielőtt idehozta.-Még mindig neheztelsz rám?-sóhajtott fel.

-Jungkook...-néztem rá, majd a kezemben lévő colára, és ismét a srácra tekintettem.-te is tudod, hogy azt még gyerekként mondtam, nyilván a szabályt komolyan gondoltam, de nem tudnák barátságtalan lenni veled, túlságosan bírlak ahhoz, kölyök.-mosolyogtam rá. Arcán megkönnyebbülés tükröződött.

-Hyu-ung.-mosolygott rám.

-És én még azt hittem semmi nem lesz belőled.-nevettem fel.

-Tényleg?-lepődött meg.-D-de miért?

-Annyira esetlen voltál, még a cuccod is ott hagytad őrizetlenül.-csóváltam meg rosszallón a fejemet.-Azóta, úgy látom teljesen megváltoztál, ha még velem is mersz packázni.-húztam fél mosolyra számat.

-Tehát büszke vagy rám?-mosolyodott el, felbontotta a colát és beleivott. Követtem példáját és én is lehúztam a negyedét. 

-Talán ha valami szeszes italt hoztál volna, ehelyett.-emeltem felé a dobozt.

-Jin kidobta tegnap a tequilat.-fintorodott el.-Seulal kicsit beittunk.-vidult fel arca.

-Úgy látszik tényleg nem az a srác vagy, aki voltál.-mosolyodtam el.

-Seulnak nagyon hiányzott Edina...-Jobban, mint ahogy azt te eltudnád képzelni.

Mielőtt Jungkook szakított IUval vagy épp fordítva, a lány a poklok poklát élte át. Ezért is jártunk el este táncolni. Maga alatt volt, Seul lehet nem vette észre, de Jiminnel csak is azért tettük, hogy ne hagyjuk magára. Biztosan bele roskadt volna. Láttam sírni, pityeregni, amikor tanult sokszor figyeltem. Nem helyeseltem, hogy Jungkook akkor IUval foglalkozott, de a srác komolyan vette a BigHit fenyegetését.-Ahogy látom neked is...

-Gondolom nem szívesen vesztenéd el Seult, úgy hogy semmit nem tudsz róla. Főleg, hogy elfog menni.

-Hát nem...-válaszolta.

-Még rám sem nézett...

-Biztosan fél, hogy mit gondolsz róla.

-De hiszen én...

-Tudom.-vágta rá a kölyök mosolyogva.-Már akkor tudtam, amikor turnéztunk.

Seul szemszögéből:

-Tehát..., ha jól értem... azért mentél el, mert féltél?

-Seul, én sajnálom... tényleg.-sóhajtott fel.

-Nem hívtál fel... üzeneteket sem küldtél... azt sem tudtam, hogy élsz... mindenhol kerestelek Sugaval. A mindenhol az a mindenholt jelenti! Rendőrség, kórház, halottasházak. Felbírod ezt fogni?-kérdeztem gombóccal a torkomban. Próbáltam a feltörő könnyeket lenyelni, de még így is pár csepp kiszivárgott szemeimen keresztül.-Azt mondod

féltél Luhantól... az emberek megbirkóznak a nehézségekkel, nem elmenekülnek előle.

-Felfogtam, oké?!-szívta be mélyen a levegőt. Szemeit még mindig lesütve tartotta.-De az, hogy az apád majdnem elrabolt... nem gondolod, hogy nekem is lenne okom neheztelnem rád?

-Talán... sőt, igen, biztos. De, hé, ki tűnt el, de komolyan?

-Már mondtam, hogy sajnálom...

-Egy sajnálom szerinted elég, mikor hiányoztál?

-Jól voltál?-nézett fel rám bűnbánóan könnyekkel teli csillogó szemeivel.

-A fenébe is, nem!-sóhajtottam, majd lehuppantam mellé az ágyra.-Piszok nehéz volt... az, hogy hiányoztál nem találtak sehol, már a legrosszabbra is felkészültem.-gördült le egy könnycsepp az szememből, gyorsan le töröltem.-Közben vizsgáim is voltak... Jungkook összejött IUval persze, csak a látszat miatt, az még nehezebbé tett mindent. Aztán még Luhannal is összerakott apám... és te... már azt hittem diliházba kerülök.

-Sajnálom, hogy itt hagytalak, pont akkor mikor ezek történtek.

-Legalább hívhattál volna, hogy jól vagy...

-Tudom, csak azt hittem így könnyebb lesz...

-Könnyebb lesz, mi?

-Felejteni.

-Ugyan mit?

-Luhant, Sugat...

-Sugat? De hát ti... nem? Szóval...

-Úgy gondoltam, jobb, ha nem okozok neki megint fájdalmat... azután, ahogy Luhan behúzott neki... én nem akartam, hogy bántsák. Főleg miattam...

-Te ezért mentél el...-Tehát ez volt az oka. Suga. Féltette, megakarta óvni. Suga pedig csak szenvedett. Edina, ezt nagyon nem jól csináltad... Csendben maradt, tehát igaz. De várjunk csak.-Ha apám eltett egy hotelbe, miért nem hívtál fel?

-Nem hotelben voltam.

-Jesszus, rosszul bánt veled, akkor hol? Valami lepukkant sikátorba, vagy mi? Beszélj már!-tettem mindkét kezem a lány vállára és gyengéden megráztam.

-Luhannál voltam.-Luhannál voltam... hogy ő, hol volt? Luhan? LUHAN?

-LUHAN?-ordtottam.- Úgy érted, az a Luhan, akivel én dolgozom jelenleg együtt, a kínai származású, énekes, a volt barátod, Luhan?-vettem lejjebb a hangom, de még mindig az ordítás határán állt.

-Jobban nem is tudtad volna körbe írni, mi?-fintorodott el.

-Az a kis... úgy tett mintha semmit nem tudna, közben ő bújtatott... az a kis féreg!

-Hé! Nyugi.-mosolygott rám.

-Nyugi?

-Luhan... nem olyan, amilyennek hiszed.-mosolygott.

Hogy mivel telt az időnk többi része? Ki veséztünk mindent, ami eddig történt Edinaval és velem. Mindent átrágtunk többször is, talán ez alatt a három óra alatt sírtam és nevettem életemben a legtöbbet. Elmesélte Luhan jeleneteit amikor részeg volt és, mikor kajával akart vele szóba elegyedni, s ahogy főzni tanította. Meséltem neki a táncpróbáinkról, mennyire sokat kellett miatta újra kezdenünk és, hogy Jungkookal, hogy alakultak a dolgok. Meséltem Jimin szakításáról és Suga magába fordulásáról, tehát mindent megbeszéltünk. Jó érzés volt, újra hallani a hangját, a megnyugtató ölelésében sírni és egyszerűen, hogy itt van mellettem.

-Kicsim.-kopogott be Kook az ajtón, majd ezt követően bejött.-Nem akarok ünneprontó lenni, de holnap fellépésed van, mellesleg, későre jár.

-De, még...

-Hagyd csak, úgy is beszélnem kell még valakivel.-állt fel Edina.

-Hé!-kaptam el karját mielőtt egy lépést tehetett volna.-Ugye, ha felkelek, akkor is itt leszel még?

-Persze, hogy hagyhatnám itt a legjobb barátnőm?-mosolygott rám, majd lehajolt és megpuszilta a hajamat.

-Ígéred?

-Ígérem, Seul. 

-Jó éjt Edina.-mosolygott Jungkook.

-Nektek is.-csukta be maga után az ajtót.

Miután Jungkookal letusoltunk befeküdtünk az ágyba és Kook mellkasának mozgására próbáltam álomba merülni, közben simogatta meztelen karomat.

-Jobban érzed magad?-csókolta meg homlokomat.

-Sokkal, nyugodtabb vagyok.-sóhajtottam, s közelebb húzódtam meleg testéhez.

-Álmodj velem, szerelmem.-ölelt át szorosabban.

Edina szemszögéből:

Tíz perce biztosan van, hogy itt ülök Suga ágyán és várom, hogy megszólaljon. Egyszerűen rám meredve figyel a görgős székéből. 

Nekem kellene megtennem... most, szólalj meg!

-Sajnálom...-néztem fel rá. 

-Miért?-kérdezte suttogva.-Aggódtam. Hiányoztál. Féltem. Ezek az érzések mind kínoztak...

-Sajnálom.

-Ettél rendesen?-a gyomrom görcsbe szorult, amiért Suga az egészségével foglalkozik, ahelyett, hogy leszidná.-Fogytál.

-Tényleg sajnálom... sajnálom az egészet.-álltam fel, ő is felállt.

-Jól voltál?

-Suga...-szemeim tele lettek könnyekkel.-mondd, hogy nem bocsátasz meg! Mondd, hogy utálsz! Mondd!-néztem szemeibe.

-Miért mondanám?-kérdezte értetlenül.

-Én...

-Itt hagytalak.-szóltam közbe.-Elmentem. Mondd, hogy utálsz!-közelebb lépett hozzám, teljesen annyira, hogy előttem álljon. Magasabb volt nálam jóval egy fejjel, de az sem segít, hogy most úgy érzem magam, mintha még kisebb lennék. Utálnia kellene, amiért itt hagytam!

Végig simított az arcomon meleg, bársonyos kezével, majd két tenyere közé vette arcomat. 

-Sose tudnálak utálni.-suttogta, szemeimből elindultak a könnyek. Egyszerűen nem tudtam visszatartani a sírást, miért bocsát meg nekem? Nem akarom, hogy baja essen miattam! 

-Utálnod kell! Én nem... nem akarom, hogy megint miattam bántsanak.-szipogtam fel. Kezei kicsivel erősebben fogta arcomat és lehajolt. Ajkait ajkaimra vezette és lassan kezdett el csókolni. Nem volt benne semmi vadság, sem más. Csak érzelmek, lassúság, élvezet és én teljesen élveztem Suga ajkait. Mennyire hiányzott V szülinapja óta. Mégis annyira... nem akarom, hogy baja essen! Megakarom óvni. Suga megszakította csókunkat és szemeimbe nézett, közbe a könnyeimet törölte le.

-Szeretlek.-lehelte.-Férfi vagyok, tudok magamra vigyázni, érted?-csókolt meg újra.

Miután mindent megbeszéltünk, még Luhant is elmondtam neki, neheztelés nélkül ajánlotta fel az ágyát és újabb csókokat hintett számra. Mondta, hogy majd ő kint alszik a kanapén, de megkértem, hogy maradjon. Valamennyire engesztelni akartam, amiért annyi csalódást és fájdalmat okoztam neki. Túl sokat... azt hittem jobb lesz neki, ha... ha én nem leszek itt...

-Hol kalandozol?-simított ki egy tincset a szememből a mellettem fekvő.

-Tudod, az amerikai turné alatti meghívásodra gondoltam.-felkönyökölt, majd tekintetével fürkészni kezdte az enyémet. Homlokát ráncok borították, elfelejtette? Mert én nem... csak nem szóltam nem tudtam, hogy direkt csinálta-e vagy én álmodtam. De lehet álmodtam és nem is kért meg rá, hogy menjek el vele randizni?

-amerikai turné és meghívás.-ismételte.-Oh basszus!

-Tehát nem álmodtam?

-Nem vagyis, de!-vágta rá gyorsan,

-Most akkor igen vagy nem? Elhívtál randizni vagy nem?

-Nem vagyis igen, de aish! Én nem... teljesen kiment a fejemből másnapra. Ne haragudj.-hajtotta le fejét.

-Hé, túléltem, de még rendbe hozhatod.-kacsintottam rá. Oké, cseppet sem voltam rámenős.

-Nem is rossz ötlet!-csillant fel a szeme.- Most pedig aludjunk!-nyomott egy puszit az arcomra és lehúzta a fejemet a párnára. Amint elhelyezkedtem a hátam mögé mocorgott és, úgy ölelt magához. Istenem, milyen jó érzés, hogy az érzem az illatát és ahogy átölel. Mennyire hiányzott, nem is tudom mikor kedveltem meg Sugat ennyire, hogy most már, úgy érzem soha nem akarok elszakadni tőle.

De várjunk csak, akkor most nem hív el randira?

Jungkook szemszögéből:

Reggel kilenc, az ágy rendesen kidobott magából. Seul még mindig alszik, nem sokára fel kell keltenem, ha nem fog magától felébredni. Ma lesz az egyik tv csatornánál a fellépésük, muszáj egyre oda érnie. Épp a kész tojás rántottát teszem a tányérra, hogy Seulnak ágyba vigyem, kényeztetni akarom az én kis szerelmemet. Már épp kész voltam, mikor Suga csoszogott be a jól ismert papucsába.

-Reggelt.-morogta.

-Neked is, hyung. Sikerült mindent megbeszélnetek?-igazgattam a tányéron lévő ételt.

-Nagyon nagy szarban vagyok, Jungkook.-fektette fejét a konyhapultra. Beleszimatoltam a levegőbe, majd megszólaltam:

-Nem érzek semmi szar szagot.

-Nem úgy, te idióta! Edinát randira akarom vinni, de semmi ötletem. Különlegesnek akarom, de egy lánynak mi a különleges?

-Én honnan tudjam?

-Most is ágyba reggelit viszel, nyilván tudod, hogy mennek az ilyenek.

-Nem tudom, nekem ez csak, úgy jön... érted, mint a táncolás vagy az éneklés... benne van a vérembe.-vontam vállat. 

-Jungkook segíts már! Kifogok készülni, ha nem tudom boldoggá tenni, Edinát.-kezdte tépni haját.

-Jó, jó... nézzük csak... mi lenne ha... nem, nem lesz jó. Vagy ha, igen!-csettintettem.-Vidd csónakázni! 

-Csónakázni?-ráncolta homlokát.

-Aztán piknikezhetnétek, ez romantikus a lányok szeretik.

-Nem rossz, de biztos örülne neki?

-Mi több legyen, dupla randi! Mi is megyünk Seulal, ha ne talán elszúrsz valamit tudjak segíteni.-kacsintottam rá hyungomra.

-Ez nem is rossz ötlet, sőt, megveszem.-mosolygott rám.-Kösz, Jungkook.-rohant ki a konyhából. Suga, aki rohanva szalad ki a konyhából... furcsa látvány... 

Nos, akkor ideje elő készítenem mindent a dupla randira, ma én játszom cupido szerepét és édessé teszem Edina és Suga randiját. Mármint, ha a társam, aki engem lőtt meg nyilával visszatért az első fellépéséről Luhannal. Tik-Tak. Tik-Tak. Tik-Tak.