91. rész

Nos, akkor ideje elő készítenem mindent a dupla randira, ma én játszom cupido szerepét és édessé teszem Edina és Suga randiját. Mármint, ha a társam, aki engem lőtt meg nyilával visszatért az első fellépéséről Luhannal. Tik-Tak. Tik-Tak. Tik-Tak.

Jungkook szemszögéből:

-Te mikorra érsz ide?

-Nem tudok menni kicsim, valami... közbe jött.-Ne akadj ki, ne akadj ki, kérlek.

-Ne már Kookie, tudod, hogy mennyire szeretném, ha itt lennél... nem tudod áttenni vagy később megoldani?

-Kicsim, nem lehet. Edina és a többiek viszont ott lesznek, rendben?-Síri csend. Megszakadt volna a vonal vagy a veszekedés előszele lenne?-Kicsim, ott vagy?

-Persze, oké, miért is ne végül is hányszor léptünk már fel együtt...-fújta ki a levegőt. 

-Ne durcizz kicsim. Mi lenne ha este kárpótolnálak?-húztam mosolyra számat.

-Ne is álmodj róla!

-Se-kinyomta. Ez szép volt! Randira akarod vinni és előtte magadra haragítod?!

-Hé, jössz Kook?-nézett rám a lift előtt álló Jin.

-Én nem... van egy kis dolgom.-mutattam az előttem lévő laptopra.

-Minden kész van, kölyök?-nyomta meg a lift gombját YoonGi.

-Nagyjából. Dolgozom rajta.-húztam fel mosolyra ajkamat. 

-Ha Seul fellépésének vége lesz megvárjuk és akkor ide visszajövünk érted.-magyarázta.

-Jobb lenne, ha oda mennénk ahová leszerveztem mindent, egy kicsit neheztel rám Seul, tehát nem vagyok benne biztos, hogy eljönne, ha vissza is hoznánk.-túrtam bele hajamba.-Egyébként Edina hol van?

-Már hamarabb a stúdióba ment, Seul hívta, nagyon izgul.-szólt közbe Jimin. Nekem is ott kellene  lennem..., de legalább Edina mellette van.

-Ti... ketten.-mutatott rám és Sugara Nam.-Miben sántikáltok?

-Nem hallottad még, hyung?-nevetett V.

-Páros randi.-mosolygott Jimin.

-Oh, Hyung ilyen romantikus lettél?-nevetett fel Nam.

-Nevetés helyett húzd be a segged mellénk!-morgott a liftből Suga.

-Mert ha nem akkor eltalálsz a szerelemnyiladdal, cupido?-ironizált Nam, mire a többiek hangos nevetésbe törtek ki, ami nagyon ragályossá vált.

-Írd meg a helyszínt.-nézett rám YoonGi, mosolyomat hamar elrejtettem és egy biccentéssel jeleztem felé, hogy értettem. Megnyomta lift gombját Nam gyorsan beszökkent és már indult is lefelé a lift.

-Miért érzem, hogy valami rosszul fog elsülni?-sóhajtottam fel.

Seul szemszögéből:

-Készen állsz?-masszírozta meg a vállamat Edina.
-Nem, félek, izgulok. Istenem mi van, ha elfelejtem a szövegem vagy a táncot rontom el? 
-Hé, hé, hé!-simított végig hátamon.-Mitől izgulsz ennyire? Hisz annyiszor léptél már fel. Turnék, koncertek, szóló. 
-De... most nem tudom.-kezdtem el legyezni magamat a kezemmel. Hirtelen nagyon meleg lett itt. A szívem is gyorsabban ver, jaj ne.
-Seul, nyugi.-mosolygott rám.
-Seul, jönnöd kell!-szólt be az egyik staffos lány.
-Hajrá!-ölelt át Edina.
-Félek.-szorítottam magamhoz.-Jungkook sincs itt...
-Biztos eljön.-tolt el magától.
-Nem fog.-csóváltam meg fejemet.
-Hé! Hisz neked ez a bajod. Nem is lámpaláz, hanem hogy nincs itt Jungkook.
-Seul!-állt meg az ajtómban az előző lány, kezében a mikrofonommal.
-Mennem kell, szurkolj.-fújtam ki a levegőt, majd siettem színpadhoz. 

Taehyung szemszögéből:

-Nagyon sokan eljöttek!-néztem körbe a helyünkről.
-Mi lenne ha nem hívnád fel magunkra a figyelmet?-nyomta le a fejemet Nam.-Ez most Seul pillanata, nem a Bangtané.
-Csak körbe néztem.-húztam el a számat.
-Nézd hyung, ott jön Edina!-mutatott a színpad mellé Hope.
-Tud már a titkos randevúról?-nevetett fel Jimin.
-Ha nem kussolsz be akkor még a neveted se fogod tudni!-morogta Suga.
-De harapós valaki.-jegyezte meg Jin.
-Jungkook miattam nem tud itt lenni.-könyökölt térdére.
-Akkor majd, kérlek kapard fel a földről, ha összevesznek.-ült le a helyére Edina. Tetszik, hogy ennyire szabad szájú Sugaval. Seul és Jungkook veszekedés? Na ne... csak szóljanak előre, kihagynám.
Mostanában annyira elvannak egymással foglalva, hogy egyikőjüknek sincs ideje rám. Egy házban lakunk, de épp, hogy két szót beszéltünk két hete.
Hát igen... nincs senkim. 

Hamarosan kezdeni fognak, direkt nem hallgattam meg a zenét, kíváncsi vagyok. Riporterek, újságírók, fotósok töltik meg a  stúdió negyedét a többit a rajongók. Nem tudom, hogy milyen arányba jöttek el de úgy saccolom, ötven százalék Luhan miatt, huszonöt százalék miattunk és a másik huszonöt pedig Seulért.
Az egyik fotós melletti lány felénk bámul. Nem lenne meglepő ha nem ismertem volna fel. Történetesen a mellettem ülőt figyelte, aki nevetve hallgatta Hoseok viccét. A nyakam szinte teljesen begörcsölt, amiért hátra kell rá figyelnem, nos elől kaptunk helyett, ami most hátrány volt. Itt a lány.
-Hé, tesó.-ütögettem meg Jimin vállát. Ő nevetett tovább nem foglalkozva velem.-Jimin.-néztem rá, tekintetemet elszakítva a lányról.
-Mi van?-kérdezte vigyorogva.
-Itt a csajod.
-Ki?-olvadt le arcáról a mosoly.
-Ria, tudod. 
-Az lehetetlen.-csóválta meg fejét, mint egy kisfiú, akinek elmesélték, hogy a mikulás nem létezik.-Ő Amerikába ment...
-Hát pedig, ott van fent a fotósok mellett.-szemeimmel a felettünk lévő kilátóra vezettem tekintetét.
Egy pillantásra nézett csak fel aztán maga elé meredt.
-Ki kell mennem.-állt fel.
-Hé, hova mész?-kérdezte Jin.
-Lefogod késni Seul fellépését.-szólalt meg Suga.
-Csak ki kell mennem.-száguldott el, minket itt hagyva. Nos zűrös csaj lehet, az szent. Nekem is jó lenne egy zűrös vagy talán egy csendes szeretet teljes, nem is tudom csak azt akarom hogy szeressenek. Vagy csak egy egy éjszakás kellene. Nos már csak egy lány kellene, aki vállalkozik, álmodj Tae, álmodj csak.
-Kezdődik!-lökdösött meg minket vigyorogva Edina és a sötét színpadra mutatott.

Jimin szemszögéből:

Láttam őt! Itt van! Koreában, Szöulba! Hogy? Mikor jött? Miért nem hívott? Igaz, szakítottunk... ezért is siettem mikor láttam, ahogy menekülőre fogta.
Na, nem! Mégis mit hitt? Szépen beszélgetni fogunk, muszáj. A hátát láttam mikor belépett a liftbe, megnyomta a gombot és beljebb foglalt helyett. Utána futottam és még sikerült az ajtó zárás előtt bekerülnöm. Lihegve figyeltem a lányt, ez... tényleg ő lenne? Annyira... más lett. A lift elindult én pedig egy gombnyomással megállítottam. Nem fog megszökni, ez az egyetlen lehetőségem, hogy beszéljek vele, a telefont nem vette fel mikor hívtam, mikor a közösségi oldalakon írtam neki nem nézte meg. Ezt most, itt, muszáj!
-Mit csinálsz?-suttogta engem nézve.
-Mikor jöttél vissza?-nyeltem, ezzel levegő vételem vissza állt a normálisra.
-Jimin, indítsd el a liftet.
-Hiányoztam legalább?-néztem szemeibe. Kontaktlencsét viselt, így barna szeme zöld színűvé vált.-Mert nekem te nagyon. Bassza meg, írtam neked, hívtalak volt, hogy aludni sem tudtam, te pedig ennyit mondasz? Legalább válaszolj, hiányoztam?-hangom egyre kétségbeesettebb lett. Kétségek között voltam, a szerelem ami kettőnk között volt csak egy oldalú lett volna? Nem, ezt nem akartam elhinni, mégis annyira más...-Egyáltalán emlékszel mennyire szerettük egymást?-tettem meg egy lépést felé.-Mikor csókoltalak, mikor aggódtam érted, és...
-Jimin kérlek...
-Mondj akkor valamit, Ria!-szóltam rá erélyesebben a kelleténél, düh kezdett hatalmába keríteni.-Miért mentél el? Miért jöttél hirtelen vissza? Mi történt kint veled? Annyi mindenre kíváncsi vagyok, de te semmit nem mondasz és ez megőrjít!


Ria szemszögéből:


-Hosszú ideje nem láttuk egymást, Jimin. Sok kérdés van, amit feltennék, de nem itt és nem most. Nem ilyen körülmények között. Jó újra látni. Igen, történtek dolgok a múltban, de az elmúlt. Én tovább léptem. Neked is sikerült? Emlékszek-e? Sose fogom elfelejteni. Nem akármilyen szerelem volt a miénk. Sok hibát követtünk el. Velem mi van? Elkövettem életem legnagyobb hibájt. Sose szerettem hazudni. Hazudnom kellett és ezért sokat vesztettem. Ez az én formám. Tudod, tényleg rengeteg minden történt az elmúlt idő alatt. Jelenleg szingli vagyok. -Ah, sejtettem. Arcán döbbenet ült.- Mennem kell ne haragudj.- Mellette lévő gombokhoz nyúltam és elindítottam a liftet. Szerencsére, hamar elindult és kiszállhattam. Jimin egy szót sem szólt. Hallgatott és csak figyelt, egyre kellemetlenebbül éreztem magam, szerencsére a lift ajtaja kinyílt.


-Örülök, hogy találkoztunk. Szia.-Mosolyogva szálltam ki a liftből. Hazug mosollyal arcomon. A szívem újra olyan hevesen kezdett el verni mint a múltban. Ez már nem szerelem. Nem szerethetem. Csak véletlen fellángolás. Csak mert régen találkoztunk. Biztosan csak ez váltotta ki ezt belőlem. Egyre többet jutsz eszembe Jimin. Egyre többet gondolok rád és a régi dolgokra. Ami közöttünk volt. Az összebújós délutánok. A vad szeretkezéssel töltött éjszakák. Mind mind eszembe jutnak. Aztán eszembe jut az a sok veszekedés is. Amikor poharakat dobáltunk egymáshoz. És amikor már nem volt békülős szex. Nekem mindent felkellet adnom miattad, hogy szárnyalhass. Nem érezhetek irántad semmit, még csak nem is barátkozhatom vele.

Seul szemszögéből:

-Szép volt, Seul.-mosolygott rám leizzadva Luhan. Hálásan vissza mosolyogtam rá. Ha nincs ott akkor a közös tánc részünket elbaltázom és akkor egy szépet estem volna, de Luhan egy forgással megoldotta az egészet. A rajongóknak nagyon tetszett, meg persze Luhan is, egy szakadt felső volt rajta, ami sokat mutatott felső testéből. A folyosóra értünk és az öltözőnkhöz haladunk épp, most vagy soha Seul. Igazi hangulat romboló vagyok, de ezt nem hagyhatom ki.
-Szóval Edinát bújtattad, mi?-mentem tovább mellette, hangom nyugodtságot sugallt habár egy időzített bombához voltam hasonló, már azóta ezt vártam, amióta ma találkoztam vele.
-Tudom egy seggfejnek tartasz, de igazán sajnálom.-fújta ki a levegőt és közben arcát törölgette. Figyelmesen hallgattam.-Nézd, nem vagyunk barátok, de együtt dolgozunk, szóval legyünk jó ismerősök, oké? Nem volt más választásom Edinával kapcsolatban, az apád nem hagyott.-Ha nem tudtam volna, hogy elengedte Edinát már rég szét cincáltam volna, de ez egy elég korrekt ajánlat volt, mellesleg igaza van az egészről az apám tehet...
Pár másodpercig gondolkoztam rajta vajon jó ötlet-e, de úgy tűn ennél korrektebb ajánlatot nem fogok kapni.
-Hé!-nyúltam vállához, így felhívva magamra figyelmét.-Rendben, nekem jó lesz ez az ismerős dolog, vagyis próbáljuk meg.-vontam vállat. Elmosolyodott.
-Igazából, tudom, hogy a barátom akarsz lenni.-vigyorogva összekócolta a hajamat és elfutott. Mint egy gyerek... és itt én voltam korban a fiatalabb, jóval. Mosolyogva ráztammeg a fejem.

Az öltözőmbe beérve JHope fogadott. A színpadról feltudtam mérni, hol ültek és kik voltak ott. Meglepően Jimin sem volt ott és Jungkook sem... min lepődök meg? Egyáltalán mi fontosabb dolga volt?
-Pici lány, készülj, egy fuvarod van a reményeddel.-kacsintott rám.

-Te fogsz haza vinni, oppa?-mosolyodtam el.
-Nos, nálam jobb embert nem találsz.-harapta be ajkát, így nagyon vonzó volt, de csak elnevettem magam.
-Na vegyél vissza haver-jött elő Suga és vállon veregette Hoseokot.-Seul, igyekezz velem és Edinaval jössz.-fejével a ruháim felé biccentett.
-Akkor most kivel megyek?
-Velem.-mondták egyszerre majd egymásra néztek Hoseok nevetett, míg Suga bosszúsan figyelte.
-Öltözz és siess!-lökdöste ki maga előtt Hopet és rám zárta az ajtót.
Leültem a kanapéra a ruháim mellé és figyelni kezdtem őket, a füllembe még mindig hallottam a dübörgő zenét, pedig már nem is volt a fülhallgató a fülembe. Nos, nem így képzeltem el ezt a fellépést... Arra számítottam Kookie is itt lesz, majd lelket önt belém, aztán ha végeztünk legalább annyit mondanak, hogy jó voltam, de semmi... oké. Mélyet sóhajtva kezdtem el levenni magamról a fellépő ruhát.


Végül Sugaval mentem és Edinaval, a többieket nem is láttam, pedig beszélni akartam velük, hogy milyennek láttak. Az út nagy részén csendben az ablakon kifigyelve bámultam.
Edina és Suga nagyon elmélyültek valami megvitatásában, ami engem nem igazán hozott lázba. Most rám férne egy ital... Mikor érünk már haza? 
De most komolyan. Felültem az ülésen és a kinti tájat szemléltem. Ez nem a haza vezető út.
-Öhm, hahó, itt hátul! Ez nem a haza vezető út!
-Ah-ha-nyújtotta el a szót YoonGi.-Kicsit eltévedhettem.
-Aha.-kezdtem hevesen bólogatni.-Na, gyerünk!
-Mi?-nézett rám a visszapillantóba.
-Fordulj meg vagy mit tudom én, eltévedtél!-hívtam fel figyelmét az előbbi mondatára.
-Igen, Suga, miért nem csinálsz semmit?-nézett rá barátnőm nagy szemekkel.-Nem akarok eltévedni!
-Már megtette!-dörzsöltem meg arcomat. Nem hiszem el, Edina és én mindjárt kikészülünk, ő pedig tök nyugodt, Mi van ma mindenkivel? Vagy lehet rossz szemszögből nézem? Mi a baj velem?
-Csinálj már valamit!-szólt rá Edina.
-Nyugodjatok már le!-fékezett le hirtelen, így előre dűltünk szerencsére a biztonsági öv megvédett.
-Hülye vagy? Mindjárt belénk jönnek!-néztem szét az úton és mögöttünk jött egy kamion, ami nem úgy nézett ki, mint ami leakar lassítani.
-Egy dupla randira megyünk, oké?-verte fejét a kormányba, így a duda megszólalt. Dupla randi?
-Ohh... szóval ezért voltál ma egész nap olyan nyűgös?-mosolygott rá Edina.
-Ez irtó cuki, de indíts már, ha élve akarsz randizni!-Hátra nézett a kamionra, majd sebességet váltott és indultunk tovább.
-Mikor tanultál meg vezetni?-kérdezte Edina.
-Nos, már úgy 3 éve is van talán?!
-Hű!-Suga elmosolyodott Edina csodálkozásán. Hát komolyan nagyon édesek, mintha egy japán animét néznék, lehetséges ez egyáltalán? Teljesen olyanok.

-Várj csak! Azt mondtad dupla randi. És... én itt vagyok, de Jungkook?-Suga lefordult egy kavicsos útra, a kocsi himbálózva haladt tovább, majd megállt.
-Pontosan ott áll!-mutatott maga elé. Igaza volt, ott állt térdnadrágban egy fehér ujjatlan pólóba és egy rózsával a kezében. Edina hangosan kezdett el ámuldozni, hogy milyen aranyos, én pedig azt sem tudtam mit csináljak. Egy könnycsepp kúszott ki a szememből, ahogy elnéztem őt, tökéletes volt, több mint tökéletes. Egy fülig érő mosoly terült szét arcán, haja félig szemébe hullott, én el sem tudtam képzelni, hogy ennyire szerelmes leszek valakibe, mint Jungkookba. Egyszerűen nem tudok egy valamit kiemelni miért szeretem, mindent amit csinál, gondol, tesz imádom. Szerelmes vagyok belé. Soha nem akarom, hogy ez véget érjen!
-Megváratod vagy oda rohansz hozzá?-kérdezte mosolyogva Suga.-Egész nap a randinkat tervezte, ezért nem tudott eljönni.-nézett hátra rám. Edina megköszörülte a torkát, ezzel Suga figyelmét magára irányítva. Bosszúsan figyelte, majd gyorsan védekezésképpen hozzá tette.-Persze én is sokat segítettem. Talán. Kevesebbet mint ő. Kicsit, na.-húzta féloldalra száját.
Edina arcon puszilta, amitől Suga arca újra felragyogott, én pedig a hercegemmel szemeztem. A fenébe még mindig az autóba voltam bezárva.
Gyorsan kicsatoltam az övemet, kinyitottam a kocsit és rohantam a karjaiba. Akár egy film jelenet, csak a miénk sokkal érzékibb és szeretet teljesebb volt. Kezeimet nyaka köré fontam, ajkát megcsókoltam, majd még jobban hozzá simultam.-Annyira szeretlek.-mormoltam mellkasába. Fejemet megfogta és maga felé húzta.-Mindig boldognak akarlak látni, kicsim.-puszilt szájon.
Az ismerős édes, férfias illatba burkolózva húzott közelebb magához.
Edináék kiszálltak az autóból és hozzánk sétáltak.
-Na, kezdhetjük a páros randinkat?-csapta össze két tenyerét izgatottan Suga. Suga... Min YoonGi, izgatott? Waó!