69. rész

-Rendben.-mosolyog rá. Hogy mi?
-Te is le felé mész?-kérdezi és megindul Seulal a lift felé.

Félre kell tennem a bosszú vágyamat. Seulra kell koncentrálnom! Nem engedhetem, hogy megint elvegyék tőlem! Voltam olyan hülye és hagytam, hogy Sehunnal legyen, de még egyszer nem követem el ezt a baklövést.


Seul szemszögéből:

Nem hiszem el, hogy Jungkook lehívott és az még hagyján, hogy átvert, de még csak itt sincs. Jay Park magamra hagyott, elment dedikálni, ki ő, hogy dedikál? Tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy utána nézzek. Ez is VKook párosnak köszönhető...
Nem igazán volt kedvem felmenni ismét a szobához és végül is egy pohár ital nem árthat, nem igaz?

Nagyjából a harmadik pohárnál tartok, de ez a pia itatja magát, hiába határozom el magam, hogy nem, nem iszok. Mintha szólítani, hogy "Seul igyál még, még egy kicsit."
-Te mit csinálsz azzal a pohárral?-támaszkodik  a pultnak egy parfümjétől illatozó, kedves hangú ismerős.
-Nocsak süti, ide értél?-nevetem ki. Annyira viccesnek tűnik. Mintha három szeme lenne. Ez vicces.
-Süti?-lepődik meg.-Utoljára akkor hívtál így mikor...-halkul el.
-Jártunk.-mondom ki helyette. Bólint. Felül mellém és int a csaposnak, hogy ő is kér egy pohárral.-Miért nem mondod ki? Ennyire kibírhatatlan voltam?
-N-nem csak...-a megkapott ital tartalmát egy húzásra megissza.- sosem akartam, hogy vége legyen.
-Akkor minek kellett neked ölelgetni az exed?
-Neked miért kellett egyből Sehunhoz futnod?-emeli fel hangját.
-Lehet nem illettünk össze.-teszem le az eddig kezembe tartott poharat.
-Én...
-Te, mi?-nézek rá.
-Még egyet kérek!-szól a pultos srácnak.
-Leakarod inni magad?-nevetem ki.
-Neked már sikerült, nem?-nézi rám.
-Én teljesen józan vagyok.-mutatok végig magamon. Kicsit ficánkolni kezdtem a bárszéken, ennek köszönhetően dűlésnek indult velem együtt, ha Kook nem kapja el a két karom, akkor a földre zuhanó szék mellett lennék.
-Látom.-száll le a helyéről.-Menni legalább tudsz?-áll meg előttem, karjaimat még mindig erősen, de még sem fáj, ahogyan fogja.
-Persze, hogy tudok.-rántom ki kezeimet mancsai fogságából és megpróbálok pár lépést megtenni, imbolyogva, de megyek.
-Kérem, írja a BigHit számlájára.-hallom Jungkook hangját. Most elakar vinni? Én még inni akartam abból az italból!
-Gyere!-ragadja meg karom és olyan sebességgel indul el velem a lift felé, mintha csak repülnék, komolyan. Nem tudom, hogy a pia ennyire beütött volna vagy tényleg Jungkookal repülök, de ez nagyon vicces.-Mit nevetsz?-tekint le rám. Kuncogva nézek körbe az arany színű liftben. Kook megnyomott egy gombot ami villog. Én is megakarom nyomni, az összeset! Olyan sok gomb van itt.


Jungkook szemszögéből:

-Meg se próbáld!-szólok rá erélyesen. Épp a lift gombjait akarta megnyomni. Tisztára, úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Sosem láttam így, de meg kell mondjam tetszik, ha ilyen még aranyosabb. Annak még inkább örülök, hogy most én vagyok vele.

-Oppa!-kezd el nyígni. Az első pár nyígására nem figyeltem oda. Sajnos a tetőhöz nincs lift ezért, ahol Seult ijesztgettük, ott szálltunk ki. Most pedig épp előttem nyavalyogva szedi a lépcsőfokokat. Félek, hogy valami baja esik, de ki kell józanítanom.  Nem akarom, hogy Nam leordítsa vagy, hogy a fellépést elhalasszuk.
-Oppa!-hangja sokkal halkabb és más..., mintha... sírna?
-Seul-lépek vele egy lépcső fokra. Szemeiből folynak a könnyek. Két kezembe veszem arcát és letörlöm forró könnyeit.-Miért sírsz?
-É-én...-szipog.-... nem akarok tovább menni.
-Micsoda?-nevetek fel megkönnyebbülten. Csak ennyi a baja? Már megijedtem, hogy valami komoly történt.
-Én még inni akarok abból az...
-Seul, fejezd be!-vágok szavába.- Egy, lány vagy. Kettő, holnap fellépésünk így is beütött neked a pia, ki kell józanítsalak. Három, nem akarlak így látni. Ne sírj! Gyere, mindjárt fent vagyunk!-kulcsolom össze kezünket és húzni kezdem magam után. Féltem, hogy valamit szólni fog amiért megfogtam a kezét, de nem... istenem annyira meleg a keze és puha. Már az, hogy  a kezét fogom boldogsággal tölt el.

-Itt lennénk!-szippantom be jó mélyen a friss levegőt. Itt fent sokkal tisztább, mint oda lent.
-H-hideg van.-kezd el dideregni a kezemet fogó lány és közelebb totyog mellém. Egészen karomba, mivel rajtam van egy hosszú felső Seul körbe ölelt kezei pedig a pulcsim alatt pihentek. Kezdett elvörösödni az arcom, percről percre melegebb lett. Nem tudom mi van velem, de, ha Seulal vagyok mindig ez történik. Talán ilyen az igaz szerelem?
A pulcsimat jobban ráterítettem Seulra, ő pedig még inkább közelebb jött. A szívem is hevesebben kezdett dobogni, reméltem nem hallja. Hátát kezdtem el ujjaimmal lassan simogatni.
-Bár mindig így lennénk.-motyogom halkan. Reméltem nem hallja meg és a hosszú néma csönd is ezt bizonyította. Seul abba hagyta a vacogást, de még mindig ölelt. Párszor még szipogott, de lélegzete is normális lett.
-Jungkook...-szólal meg halkan.
-Hm?-tekintek le az engem ölelőre.
-Nem lehetnénk ismét, jóban?
-Seul én...- most jött volna az a pillanat, hogy azt mondom. Én szeretlek és csak téged akarlak... De ez annyira sablonos lenne és nyilván kinevetne. Most szakított Sehunnal, időt kell neki adnom, hogy rájöjjön ő is szeret engem. De a holnap kávézását el kell valahogyan halasztanom.
-Igen?-Oh, annyira elmerültem a gondolataimban, hogy el is felejtettem Seult...
-Ha vissza költözöl hozzánk.-Nem is rossz ötlet. Így legalább mindig láthatom és, ha netalán tán Sehun, úgy gondolja vissza szerzi Seult, akkor én ott leszek és elküldöm a jó .... szóval, igen. Kezdetnek ez is megteszi.-Akkor lehetünk megint jóban.-mosolygok rá.
-Ha vissza költöznék megint jönne a sok veszekedés...-sóhajt.
-Jiminre gondolsz?
-Például.
-Beszéld meg vele...
-Neki kellene bocsánatot kérnie.
-Mind a ketten haragudtok egymásra, de még se akarjátok a másikat elveszíteni ez bonyolult.
-Jobban vagyok, nem mehetnénk már be?-enged el.
-Oh, végül is, ha tényleg jól vagy akkor menjünk.-Most valami rosszat mondtam, hogy egyből le is akar rázni?

Jimin szemszögéből:

-Áhh ez az! Gyorsabban.-nyögi lihegve. Gyorsítok a tempón és eljuttatom a lányt is és magamat is egyszerre a csúcsra. Rádűlök izzadt testemmel és közben duzzadt ajkait kényeztetem.
-Egyébként, mit keresel Japánba?-szakítom meg csókunkat és könyökömmel megtartom magamat felette.
-Dolgozom.-nyalja végig ajkát, levegő vétele még mindig szapora.
-Csak nem én vagyok a munkád?-mosolygok rá.
-Valami olyasmi.-nevet fel.
-Hogy, mi?-nevetek még mindig.-Mit dolgozol?-hangom sokkal komolyabbra váltott.
-Újságíró vagyok.-válaszolja egyszerűen. Olyan szép. Nem igazán néztem ki belőle, hogy érdekli az ilyen munka. Modell vagy épp festői állást gondoltam hozzá. HOGY MICSODA? ÚJSÁGÍRÓ? NAMJOON MEGFOG ÖLNI!
-MIKOR AKARTAD ELMONDANI?-egyből leszálltam róla, hangom magától emelkedett meg. Közben a ruháimat kerestem az egyik üres szobában.
-Jimin.
-Jimin?-fordulok felé.-Csak nem ez lesz a cikked? "Jimin az ágyban" címmel?-Ria, mi a faszért kellett elbasznod ezt az egészet? Az egyetlen volt, akiben megbíztam, hiába csak szex volt közöttünk tartottuk a kapcsolatot. Minden nap beszéltünk, erre újságíró. Még egy nagy pofon az élettől.
-Csak írnom kell rólad a fellépések alatt stb... meg persze a többi tagról. Ugye, te sem gondoltad komolyan, hogy az együttléteinkről fogok beszámolni? Milyen nőnek nézel te engem?-állt meg előttem.
-Megbíztam benned, érted? Mindent elmondtam neked... Erre te ezeket ki fogod adni cikként.-túrtam bele idegesen hajamba és körbe néztem nem-e hagyok itt valamit. Minél hamarabb el kell tűnnöm.
-DE ÉRTSD MÁR MEG, HOGY NEM! FÉLRE TUDOM TENNI A MAGÁN ÉLETEMET A MUNKÁMTÓL! A ROHADT ÉLETBE JIMIN!-ordít rám. Hangja megtört, paplannal takart meztelen testével leült az ágyra, ahol még az előbb szeretkeztünk. Fejét a földnek szegezte és szemeit törölgette.
-Majd hívlak.-szóltam hozzá kedvesebben, fejét egyből felém fordította, mielőtt megszólalhatott volna elhagytam a szobát. Már csak reménykedni tudok, hogy tényleg semmit nem fog elmondani, mert, ha igen nekem annyi...

A fiúk izgatottak most jön az utolsó próbánk a fellépés előtt. Seul minden alkalmat megragadva felveszi velem a szemkontaktust. Ha nem tudnám, hogy haragszik azt mondanám flörtöl velem, de ő ugyan...
Én és az, hogy összejöhetnék Seulal, talán a titanichoz tudnám hasonlítani. Az elején minden tökéletes volt, most pedig jöttek a gondok jéghegyként és el is süllyedt a kettőnk bármilyen féle kapcsolata is.
-Na, gyertek ide skacok és Seul.-szól a menedzserünk. Mind körbe álltuk és figyeltük.
-Akkor még van két óránk a fellépésig?-kérdez vissza Nam. Menedzsershi bólintott és ott is hagyott minket.
-Senki. Ismétlem senki, ne csináljon semmi rosszat vagy bármi ilyesmit. Maradjatok az épületben. A rajongók már most ezrével állnak kint megvenni a jegyeket!

Még fél óra a fellépésig. Mind itt vagyunk az öltözőbe. Seul, Jungkook és V valamit játszanak, amíg Suga, Nam és J-hope a fellépésről beszélnek. Jin pedig eszik, úgy hallgatja NamJoonék beszélgetését. Én, pedig maradtam a fülesemmel. Ki vannak rám biztosan akadva a többiek, amiért Seulal, úgy viselkedtem...
Elegem van... miért kell mindig hülyeségeket csinálnom? Miért kellett Seulba beleszeretnem? Na és ott van Ria... akár mennyire is próbáltam, mindig azt hazudni magamnak, hogy csak szex... az a baj, hogy ez a "csak szex" dolog túlságosan is jó volt. Minden pillanatát élveztem, hacsak kacéran rám nézett már az az őrületbe kergetett. Emlékszem mikor megismertem abban az új bárban, mielőtt oda jött volna hozzám előtte két sráccal táncolt. Már akkor felfigyeltem rá, hiszen gyönyörű, az alakja sem semmi. Mikor aztán még is oda jött hozzám, boldog voltam, amiért egy ilyen gyönyörűség fel figyelt rám. Lehet annak köszönhető, hogy híres vagyok, de ilyenkor nem bánom.

-Gyorsan!-állítanak be minket a megfelelő sorrendbe.
-Mindenkinek működik a mikrofonja?-nézi át egy Jinnel egyidős noona.
-Rendben, akkor ha a fületekben lévő kis fülhallgató szerűségből halljátok, hogy "FIGHTING" induljatok fel a színpadra!
-Ez már élesbe megy! Mindent bele fiúk!-jön mellénk a menedzser és egy biztató mosollyal néz minket.
Elől J-hope mögötte Jin majd Suga, Jungkook, V, Rapmon és én mögöttem pedig Seul. Fantasztikus nem?
-Nem izgulsz?-szól hozzám a hátam mögötti.
-nem.-vágtam rá.
-Nézd Jimin, tudom nem ez a megfelelő pillanat, de... nem lehetne, hogy... kibéküljünk?-áll mellém. Egyszer csak megszólalt a fülemben egy hang, ami a "fighting"-et ordította, ez az, amit a noona mondott. A fiúk megindultak a felfele és mi is velük együtt.
A színpadra felérve lélegzet elállító látvány fogadott, ez hihetetlen ennyi armynk lenne? Azta! Ilyenkor mindig a sírás kerülget, ennyi ember jött el csak is azért, hogy láthasson, hallhasson minket. Imádom az armykat!

Mindenki elfoglalt a megfelelő helyét és a zene el indult. A most megjelent számunkat adtuk elő, ami úgy látszik nagy sikere van a rajongóknál, de az, hogy Seulal sok intim közös tánclépésünk is van, nem tetszik. De végre vége lett a zenének és kicsit lihegve, de még sok energyával köszöntöttük az armykat egyenként.
Úgy tűnt Seult is szeretik, ez szokatlanul furcsa.

-KÉSZEN ÁLLTOK?-ordít bele a mikrofonba V angolul. A sok army nagy összhangba válaszolta az igent és indult is a következő zenénk. Ebben Seul nincs benne, ugyan is ez régebbi a "tomorrow"számunkat adjuk elő. Ez után Seul fog egy külön számot elénekelni, ezért át kell öltöznie.

Rengeteg army, akik a BTS-t illetve a neveinket skandálják. Ez az érzés fel ér egy jó szexel. Ha már csak fáradunk is a hosszú próbák alatt vagy épp, mikor fellépünk, ez. Ez az érzés, mikor színpadon állok a fiúkkal minden kínt megér, ha ezzel boldoggá tudom tenni a rajongóinkat.

68. rész

-Ha kedves az életetek FUSSATOK!-ordítok rájuk és a két rohanó után iramodok. Csak kapjalak el titeket!


Jungkook szemszögéből:

Taeval ketté váltunk mikor sikerült egy kicsit is lehagynunk Seult. RapMon szobájában bújtam el. Itt úgy sem fog rám találni. De vajon hyungék hol vannak?
-Jungkook!-mondta ki nevemet a legmagasabb hangon Seul. Nagyokat nyeltem, hogy ne nyisson be. Igaz, ha be is jönne akkor sem látna meg, hiszen az ajtó pont eltakarna. Így is megkarmolt tegnap este testápolóval kellett kennem, hogy valamennyire eltűnjön.
Hála az égnek nem nyitott be csak tovább ment. Nekem pedig a több, mint negyed órás bujkálás helyett le kellene feküdnöm.
Vártam még úgy egy öt percet és kisurrantam, körül sem nézve. Ám, ami a szobámba belépve fogadott az teljesen megijesztett. Egy önelégült mosolyú Seul feküdt az ágyamba. Ilyenkor merre van Suga? Mindenki Seul javára megy?
-Jungkook, Jungkook, Jungkook.-rázza fejét vigyorogva.-Csak nem besétáltál a csapdámba?-ül fel fekvő pozíciójából.
-Seul fáradt vagyok. Nem rendezhetnénk ezt le holnap?-nézek rá a legszebben amennyire csak tudok.
-Holnap fáradt leszek hozzá, hacsak...-gondolkozik el.
-Hacsak mi?
-Lehetsz a csicskám.-teszi maga előtt karba kezeit és bólogat.
-Mi?-török ki hangos nevetésbe.-Jól vagy?-nevetek tovább.
-Ha nem csinálod, akkor úgy is járhatsz, mint a haverod.-nevet ki, értetlenül nézem diadalmas tekintetét.-Meg szeretnéd nézni?-biccent a mosdó felé.-Tae gyere ki.
Ez meg még is, mi a ....?? Hyung, mit csinált ez a nő veled, hogy erre rá vett?

Egy vigyorgó hyung, női ruhába és kisminkelve. Szemeiben látom a bosszúvágyat, amit parancsként vettem.  Seul, egy háborút indítasz el ezzel!
-Nos, mit válaszolsz Jungkook? Csicskásom leszel vagy te is így akarod végezni?
-Leszek a csicskád.-egyezek bele. Meglepődik, amiért ilyen könnyen bele mentem, de nem jöhet rá hátsó szándékaimra.
-Ez könnyen ment, mint hittem. Holnap reggel nyolcra állj az ágyam felett egy csokor virággal.-a parancsát ki adva, ott hagyott Taehyungal. Aki, amint meghallotta az ajtó becsapódását, szörnyülködve dűlt le az ágyra.
-Mit tett veled?-suttogtam.
-Megkínzott Kook...-ül fel.-Addig tépte a hajamat, amíg ebbe bele nem egyeztem.
-Nem hagyhatjuk, hogy egy lány lealázzon minket!-nézek kétségbeesett hyungomra.
-Mit akarsz csinálni?-emeli rám tekintetét.
-Bosszú.
-Bosszú?
-Oh, igen... Bosszú!-Mosolygok, mint valami hülye.

*reggel*

Pontosan nyolc órakor Seul térfelén megálltam, épp aludt. Oh kicsim, ha nem lennél, ilyen nem csinálnám veled. Virágát hoztam csak éppen vázával együtt. A vázában pedig jó hideg, posadt víz van. A virágot kivettem és akkor... 3... 2... 1... és teljesen telibe leöntöttem vízzel. A vázát gyorsan letettem és vigyorogva nyújtottam felé a virágot.
Amint, a víz hozzá ért bőréhez hangos sikításba kezdett, mintha patkány mászott volna rajta, olyan gyorsan ugrott ki az ágyból csurom vizesen.
-MEG VAGY HÚZATVA?-ordít rám.
-A virága kis asszony.-még mindig vigyorogva tartom felé a virág csokrot.

Arcáról letörölte a vizet, vizes haját hátra simította a virágot elvette és nézni kezdte. Addig én végig néztem vizesen áztatta testét, sajnálatos módon csak a topját érte a víz, de melle szépen átlátszott rajta. Seul, melltartó nélkül alszol? V mellett? Omo. Nekünk kellene együtt töltenünk így egy estét. Hogy V hol van? Ő reggelizik lent a többiekkel. A biztonság kedvéért mindenkit előre küldtem.
-Ugye tudod, hogy kurva nagy szarba vagy?-kérdezi vigyorogva Seul.
-Hm?-nem értem mit akar ezzel, ha jól látom, most öntöttem le szóval, aki itt bajban van ő.
-Segítek.-jön közelebb felém, lágyan megsimogatja az arcomat. Ujjai perzselik bőrömet, mikor is ért hozzám ilyen gyengéden utoljára? Ja igen... -Máskor tanulj a hibádból.-mondatát még be sem fejezte, de a virággal kezdett el ütni. Nem is fájt volna, ha nem a nyakamat és a fülemet ütötte volna, volt benne egy szúrós szárú növény is, ami nem volt kellemes.



-Na?-suttogja V, amint leültünk. Seul RapMon és Suga mellé ült tőlünk a legtávolabb így beszélhettünk a folytatásról.
-Megcsináltam, de kaptam is érte.
-Akkor befejezzük?-kérdezte kételkedve V.
-Nem!-vágtam rá.-A harc az harc! Nem fogom megadni magam egy lánynak.
-Mivel folytassuk?
-A c tervvel.
-De a Bnek kellene jönnie.
-Az túl udvarias hozzá. Ha ő keményen játszik, akkor mi is!

Egész napos próbálás és csak próbálás, ruha próbák na és persze ebédelni, most sem volt időnk. Szerencse, hogy reggeliztünk. Kicsit feszült volt a légkör Seul és Jimin között, volt, hogy Jimin direkt újra táncoltatta Seulal az egész koreográfiát, mert szerinte nem jól csinálta. Ez addig ment, amíg Hope le nem állította és szépen ki is osztotta. Mindenki a vacsora után hálásan és fáradtan vonszolta be magát a szobájába. De nekem volt még egy feladatom. Oh igen, pontosan... kicsi Seul szívatása. Nem hátrálok, meg addig, amíg be nem ismeri, hogy jobb vagyok nála. Ugyan, tényleg elhitte, hogy én Jeon JungKook ilyen könnyen beadom a derekam?
A lift előtt van egy üres szoba, amit takarítók használnak. Az egyik vödörbe ott voltak a vizes lufik, amiket még reggel csináltam. Seult lehívtam a halba, mintha valami bajom lenne, közben pedig itt fogom várni és szépen indulhat az akció!

Itt is jön! Úgy, úgy gyere szépen! Két vizi bombát a kezembe is vettem. Célozásra fel készülve vártam, hogy a megfelelő helyre lépjen, mikor megtorpant.
-Újra találkozunk?-ez az akcentus annyira ismerős. Jay Parknak van ilyen, ha jól emlékszem, de ő...
-Jay Park  vagy Park Jay?-kérdezi nevetve Seul. A vizi bombák egyszerre estek ki a kezemből. Hogy kerül ide és Seul honnan ismeri? Ő is Seulra hajt? Kezd elegem lenni! Kurvára, soha életembe nem küzdöttem még ennyire egy lányért. Most pedig, újra leakarná csapni valaki a kezemről?
-Meghívhatlak egy italra?-pont előttem kellett megállniuk? Amennyire csak tudtam, meghúzódtam az egyik sarokba és hallgattam.
-Jungkooknak szüksége van rám.-mondja sajnálkozva Seul.
-Akkor holnap?-Seul úgy se fog bele menni!
-Rendben.-mosolyog rá. Hogy mi?
-Te is le felé mész?-kérdezi és megindul Seulal a lift felé.

Félre kell tennem a bosszú vágyamat. Seulra kell koncentrálnom! Nem engedhetem, hogy megint elvegyék tőlem! Voltam olyan hülye és hagytam, hogy Sehunnal legyen, de még egyszer nem követem el ezt a baklövést.

67. rész

Edinát lerendezve és minden értesítésemet megnézve, nyugodtan lazultam el. Vigyázz Japán itt jön a BTS!


-SZOBA VÁLASZTÁS SKACOK!-ordít nekünk Nam.  Bőröndjeinket a lift mellett hagytuk és rohantunk a laederhez, akinek a kezében ott voltak a szobakártyák. Nam mögött a menedzserünk állt, aki épp telefonált. Gondolom a koncerteket fikszálják le. Úgy hiszem nekünk van a legjobb menedzserünk! Nagyon oda figyel ránk, vigyázz és gondoskodik rólunk. Persze, tud szigorú is lenni, de mindig kedves.
Elképesztő... egy kiabáló fangirl hangját sem halljuk. Ez valami hihetetlen! Ugyan is, mikor a repülővel megérkeztünk és vártuk az értünk jövő buszt, rengetek fan várt minket és ordibáltak. Sajnáltam őket, amiért kitudja mióta vártak ránk, viszont az a hangos zsibaj... mit ne mondjak nem könnyítette meg a fej fájásomat, ami a leszállás után bekövetkezett. A hotel biztosított minket arról, hogy egy rajongó sem léphet be az épületbe. Ezért semmiért ne aggódjunk. Hálásan köszöntük meg és reménykedtem benne, hogy ez tényleg így lesz. Szeretem, sőt imádom a rajongókat meg hát nem rég még én is az voltam. A fiuk rajongója, ezért tudom milyen izgatottak lehetnek már attól is, hogy egy légtérben lehetnek a kedvenc idoljukkal.
-Akkor te velem leszel, így oké?-kérdezi Tae.
-Persze, oppa.-mosolyogtam rá. Jimin és J-Hope hangosan veszekednek én pedig inkább a bőröndökhöz tartó Tae után rohantam. Miért érzem úgy, hogy rosszabb a kedve? Mintha élni nem akarna... Beszélnem kell vele!

-Oppa, nem megyünk enni?-megyek az ajtóhoz. Jin két perce volt bent szólni, hogy menjünk le enni. Nekem viszont el is kellett készülnöm, de Taehyung a telefonját nyomogatja. Most is meg sem hallja, amit kérdeztem.-Hé, Tae minden rendben?-sétálok az ágyon fekvőhöz, aki a párnát ölelgeti.



-Donsaeng... te eddig még soha, nem akartad vissza forgatni az időt?-fordította fejét felém. Helyett foglalok a mellette üres részen és gondolkodóba esek. Vissza forgatni az időt... hm...
-De, nagyon is sokszor. Viszont ez lehetetlen.
-Nehéz szerelmesnek lenni.-nyomja arcába a párnát.
-Még mindig hiányzik Bora, igaz?
-Nem tudom...-dünnyögi.-Tegnap még igen, most csak dühös vagyok rá...
-Miért?
-Találkozni akart velem.
-És találkoztatok?-húzom el a párnát.
-Elmentem... vártam rá. -takarja el kezével szemét.- Egy óráig ott ültem abba a kibaszott kávézóba. De ő meg sem jelent...-V káromkodott? Sosem hallottam még így beszélni. Várjunk, mi? Bora felültette??
-Felültetett?-kérdezek vissza.
-Áh, hagyjuk inkább...-túr bele hajába.-Inkább te meséld el mi ez a Sehunos dolog, amiről én nem tudok!-ül fel.
-A-az... nem szeretnék róla beszélni.-fordítom el fejemet. Nem egy kellemes téma számomra Sehun. Már ha a nevét kiejtik emlékek jutnak eszembe és hiányzik. Az érintései, a mindennapi üzenetei, telefonhívásai, a puha ajkai és hogy kimondja  a nevem. Ha nem hoznák fel mindig könnyebben eltudnám felejteni vagy is nyolc órája még nem is gondoltam rá, most pedig BUMM!
-Seul! Én is elmondtam neked Borat... te vagy az egyetlen, akivel lány ügyet megbeszélek.-halkul el a hangja.
-Miért eddig a fiukkal nem beszéltétek meg?-figyelek rá.
-Nem igazán, mindig fáradtak voltunk próbák után ezért nem tudták Borat sem.-Nagy szemeivel figyelni kezdett, szinte kis kutya szemei könyörögtek, hogy kezdjek el beszélni.
-Szakítottunk...-törtem meg a csendet, Tae kutya szemei egy pillanat alatt változtak meg. Pupillája kitágult, szóra nyitotta ajkait, de egy hang sem jött ki rajta.-Szakítottam vele. Mikor áthívtad Jungkookot, akkor épp tévéztünk és megláttam, ahogy BoAt letaperolja. Tudod, nekem meg sem említette, hogy egyáltalán együtt táncol egy másik lánnyal. De, hogy még végig is fogdossa... a próbákon akkor mi lehetett?-fújom ki az összes levegőt, amit eddig bent tartottam.-Hiányzik... ezért nem szeretek róla beszélni, főleg most. Még túl friss ez az egész. Idővel jobb lesz... Remélem.-mosolygok rá. V döbbenten figyel, majd felnevet.
Ez a hang! Ez az aranyos nevetés, milyen régen hallottam. Mosolyom feljebb kúszott arcomon, büszke voltam magamra, amiért sikerült megnevettetnem Taet. De mi vicceset mondtam?

Öt perce is van, hogy nevet. Azért ennyire nem lehetett vicces.
-Já' mi ennyire vicces?-förmedtem rá. Kezdtem feszült lenni. Úgy éreztem rajtam nevet.
-Üdv a singlek klubjában.-nyújtja felém kezét nevetve.
-Beverjek egyet?-szorítom ökölbe kezem és arca felé kezdem emelni.
-Ne bánts donsaeng!-emeli fejéhez kezeit vigyorogva.

-Azért valld be, eléggé bénák vagyunk.-kúszik mellém, hozzám legközelebb eső kezét pedig vállamra teszi.
-Muszáj valamiben bénáknak lennünk, hogy másban tökéletesek legyünk.-dűtöm fejemet fejének.
-Szerintem menjünk enni. Éhe...
-Ti még is mit csináltok?-kérdezi az ajtó felől egy ismerős hang. Tae már az ajtóban állót figyeli, akkor ezért nem fejezte be mondatát. Lassan fordítom fejemet a hangforrás irányába. Az ajtóban egy mérges Jimin áll.
-Kopogni illik.-szólal meg Tae.
-Kopogni, mi?-kérdez vissza ingerülten.
-Oppa, minek jöttél?-állok fel V mellől.
-Minek jöttem? Érted... de úgy látom megzavartam valamit.-mondja undorodva.-Mond Seul, RapMonsterrel vagy esetleg Sugaval nem akarsz közelebbi kapcsolatot? Ha már voltam neked én, Jungkook... most Tae.-néz a hátam mögötti személyre.
-Jimin, fejezd be!-szól rá arrogánsan V.
-Nekem te ne mond meg mit csináljak!
-Majd akkor én meg mondom.-szólalok meg kissé rekedtes hangon. Jimin lenéző tekintete engem figyel.-Most azonnal húzz ki innen! Remélem meg sem próbálsz majd hozzám szólni! Te, Jungkook és Sehun is mind egyformák vagytok!-Éreztem, szemeimből legördülő nedves folyadékot arcomon. Jimin tekintete átváltozott sajnálkozóra, mintha csak most fogta volna fel mit is mondott ezelőtt pár perccel. Jiminhez közelebb mentem, kezeimmel hátrább kezdtem lökdösni, meg sem akart moccani. Végül, mikor már az ajtó küszöbén kívül volt tettem egy lépést hátra és amilyen erősen és hangosan tudtam rácsaptam az ajtót.
-Seul, ne haragudj!-ölel meg hátulról V.
-Ez nem a te hibád.-törlöm meg szemeimet.
-Ne haragudj Jiminre se, ő csak...
-Egy seggfej, mint a többi eddigi srác, akivel jártam.-Tae elenged én pedig vele szembe fordulok.-Menjünk le az étterembe. Éhes vagyok.


Jimin szemszögéből:

Még neki áll feljebb, mikor ő váltogatja állandóan a palijait. Faszért kellett elengednem!
-Kér még egy pohárral uram?-kérdezi a pultos. Bólintottam és megkaptam az újabb kör whiskymet. Kezembe vettem a poharat és figyelni kezdtem a benne úszkáló jégkockákat.
-Ismét találkozunk?-foglal helyett mellettem egy bársonyos hangú ismerős lány.
-Találkoztunk már?-kérdezem félmosolyt rá villantva.
-Az ágyba még mindig jobb vagy.-iszik bele a rendelt italába.
-Koktél?-biccentek italára.
-Koktél.-emeli meg és újból bele kortyol.-Rég találkoztunk.-nyalja végig alsó ajkát.
-Esetleg ismételhetnénk a múltkorit.
-Lehet nem.-teszi át az egyik oldalra haját, így jobban szemügyre vehetem fedetlen kulcscsontját.
-Ugye tudod, hogy megőrjítesz?-iszok bele a kért italomba. A szemkontaktust, viszont egy másodpercre sem szakítom meg.
-Mutasd meg mennyire.-hajol közelebb, hogy beláthassak dekoltázsa közé. Lehúzom a poharamban lévő ital teljes tartalmát és Ria ártatlan még is tüzelő tekintetét figyelem.
-Gyere!-fogom meg kezét.-Írja a számlámra a lányét is.-szólok a csaposnak.
-Hova megyünk?
-Menj be!-biccentek a férfi mosdó felé.
-Egy wcbe akarsz dugni?-néz értetlenül.
-Mit akarsz hol?
-Legalább a szobádba vigyél már fel!-Nem mondhatom el neki, hogy közös szobába vagyok Hoseokkal.
-Na cica-tarkóját megfogva húztam közelebb magamhoz, másik kezem pedig fenekét kezdte el masszírozni.-így izgalmasabb lesz.-harapom meg alsó ajkát, mire halkan nyög egyet.-Amiért ilyen sexy vagy még meg is jutalmazlak.-Ajkait mohón kezdtem el falni, nyelvem szakértő nyelvével jártak táncot. Ez a lány eléggé tapasztalt volt és értett is a dolgához. Lehet ezért tud annyira felizgatni még csak pár szóval is. Más, mint Seul, de Ria és köztem ez csak szex.
-Van nálad gumi?-kezdi csókolgatni nyakamat, édes ajkai miatt megborzongok. Erőt veszek magamon, egy határozott mozdulattal fel veszem az ölembe és  a falnak nyomom.


Jungkook szemszögéből:


-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezi aggódva Jin.-Jimint is felküldtem, de vissza sem jött.
-Összevesztünk.-mondja a földet bámulva Seul.
-Ehetünk már?-kérdezem nyávogva. Húsz perce várok rájuk, kicsit ingerlékeny vagyok, ha nem eszem és most pont, hogy éhes vagyok.
-Együnk.-adja meg a vég szót NamJoon. Hálát mondok ezért az úrnak esküszöm. Az asztalt kezdtem átvizsgálni és polipra esett a választásom.

-Én ki megyek a mellékhelységbe.-állok fel.
-Jungkook ilyenkor mondtam már nem kell bejelentened hova mész.-szólal meg a fejét tömő Hoseok hyung.
-Hyung múltkor nem mondtam és YoonGi hyung kérdőre vont mindenki előtt. A sok lány előtt nekem az elég gáz volt.
-Ez mikor volt?-kérdezi kuncogva Seul.
-Egy éve.-vágom rá elszörnyülködve. A többiek nevetni kezdtek a fejemen én pedig siettem a mellékhelységbe.

Ide lent csak a bárnál lévő wc van fel a szobánkban lévőhöz biztos nem fogok menni.
De miért nem mászkál senki erre?Túlságosan is csend van. Talán bejutott egy rajongó...?
Jobb lesz, ha felkészülök mindenre a végén valahonnan lecsap rám. Engem nem kaptok el! Az armyk nem is tudják, hogy tudok taekwondozni. Akkor minden rajongó mondaná, hogy "oppa túl menő vagy" még a noonak is jobban oda lennének értem.

Körbe néztem a szűk folyosón, ami végén a férfi mosdó van. Minél közelebb megyek annál erősödik valami zaj. Sikítás? Megtettem jó pár lépést már majd nem a mosdó bejárata előtt voltam, mikor felismertem a hangokat. Ezek nyögések! Ki az a barom, aki egy wcben dug meg egy lányt?
Jobbnak láttam, ha vissza megyek. Vigyorogva foglaltam helyett a beszélgető társaság között.
-Mi van Kook kielégítetted magad?-kérdezi Suga.
-Hyung, nem szoktam magamhoz nyúlni. Van, aki megcsinálja.-vágtam vissza. Egy null Kookie részére.
-Mit vigyorogsz akkor?-kérdezi J-Hope.
-Nem fogjátok elhinni.-nevetek fel.
-Mit?-kérdezi Jin és V egyszerre.
-Valaki a mosdóban dug egy csajt.
-Mi?-kérdezi nevetve Seul.
-Mondom. Hallottam, hogy nyögött a csaj.-Srácok is jót nevettek ezen, melyik pancser dug meg egy csajt a mosdóban?

-Hé, Hyung hol voltál?-kérdezem a közénk leülő Jimintől. Helyet foglal Jin és Hoseok között és enni kezd.
-Wcn.-von vállat. Mindenki arcáról lefagyott a mosoly, síri csönd lett az egész étteremben, amit egyébként is csak mi töltöttünk meg élettel.-Most mi van?-szólal meg egy idő után.
-A szobádban nem voltál, szóval lenti mosdót használtad?-kérdezi RapMon.
-Um.-bólint. Vajon ki fogja felhozni a témát Mon vagy Jin? Látom Nam fején, hogy mindjárt robban, de Jin is elég ideges. A múltkori botrányunk is Jimin miatt volt, nem hiányzik senkinek sem még egy.

-Ki volt a csaj?-kérdezi nyugodtan Seul. Mindenki rá kapta a tekintetét. Szerintem senki nem gondolta, hogy ő fog majd megszólalni.
-Milyen csaj?-kérdezi felemelt szemöldökkel Jimin.
-Kurvát hívtál?-kontráz Seul. Oh anyám, mikor ilyen kis harcias még jobban tetszik.
-Akkor neked szóltam volna.
-HYUNG!
-JIMIN!-ordítunk rá egyszerre Vvel. Seul halál nyugodtnak látszik, de tudom mennyire fájhat neki elég vissza gondolni, mikor én mondtam rá...
-Úgy gondolod megkapnál? Rossz hírem van. Egy ujjal nem érnék hozzád.-néz végig Seul Jiminen.
-Pár hónapja nem így gondoltad.
-Szerintem nem mondtam még köszönetet.-mosolyog rá Seul Jiminre.-Tudod, mikor dobtál... az volt életem legszebb napja.-dűl hátra. Jimin Seulra megvető pillantásokat intézet, szerencsém volt látni, mivel mellettem ült. Felpattant a székből és kiviharzott az étteremből. Ha jól láttam a lifthez ment.
-Ez nem volt kis pályás.-köhög fel Suga.
-Ti ketten aztán ... anyám, mint valami show.-nevet fel J-Hope.
-Gyengének hisztek.-húzza féloldalra száját Seul. Én most teljesen ledöbbentem ez durva volt... Hyung túl messzire ment.


Seul szemszögéből:

Jimin nagyon el van tévedve, ha azt hiszi mindig mindenhol megtud alázni. Nekem is vannak erős beszólásaim. Park Jimin, még csak most kezdesz megismerni.

-Hé oppa unatkozom.-dobom meg párnával a féloldalas kanapén fekvőt.
-Most pihenj, mert holnap reggeltől egész nap próba. 
-Nem holnap lesz koncertünk?-Úgy emlékeztem holnap fogunk fellépni.
-Donsaeng, Mon direkt kétszer mondta el a kedvemért, hogy van egy próbás nap, mikor begyakoroljuk az előadott koreográfiákat és másnap beállítják az effekteket stb... na az a fellépés napja.-bólint rá.
-Jó... de én akkor is unatkozom.-nyöszörögtem tovább.-Elmegyek körül nézek a szállodába.-pattanok fel az ágyról.
-Eléggé késő van. Én a helyedben nem mennék.-néz rám fél szemmel, másik szeme el sem szakad a telefon képernyőjétől.
-Miért?-állok meg mielőtt ki mennék az ajtón.
-Mert majd elkap valami mumus. huu-imitálja a "szellemet".
-Ne, hogy téged kapjon el, amiért itt leszel egyedül.-csuktam be magam után az ajtót.

Eddig felfedeztem egy játék termet, ami biliárdasztalokkal, játékgépekkel volt tele. Egy edző termet is találtam, ahol izmos oppák gyúrtak. Épp, hogy bekukucskáltam, de szép látvány volt, csak az illat. Az borzalmas...
Most pedig a legfelső emeleten vagyok és próbálok eligazodni. Remélem nem tévedtem el, de ez a folyosó, mint a labirintus. Minden ugyan, úgy néz ki, mindenhol van egy ugyan olyan kép. A liftet pedig nem sikerült megtalálnom.
-Lám, lám.-hátam mögül lépteket hallok. Fejemet hang irányába fordítottam, de senkit nem láttam.
-Aigo, már halucinálok is?-dűlök neki a falnak.
-Kicsi Seul...-megint hallom, de a hang nem ismerős.
-Jó szerintem, most kell eltűnnöm.-motyogom magamnak.

A hangot egész addig hallottam, amíg be nem futottam az egyik nyitott szobába. Kezdek félni. Egyáltalán itt fent van valaki? Vagy tényleg létezne szellem...? Én pedig kinevettem Vt...  aigo kérlek ez legyen csak egy rossz álom. A szobában homályosság uralkodott, de még is az ággyal szemben lévő nagy ablakok, olyan csodálatosak voltak. Sötét bútorok, szolid színek és halk zene szólt. Jó ez egy kicsit furi... Talán van itt valaki, én pedig csak betörtem hozzá? Féltem egy centit is tovább menni az ajtótól. Viszont, ha van valaki itt, akkor hallania kellett, hogy bejöttem.
-Hey bébi, meg is jöttél?- az ágytól balra volt egy lépcső-úristen itt még egy emelet is van?-remélem, aki itt lakik vagy csak itt van pár napot nem akar feljelenteni...
Szemeim egyből a látókörömbe lépő srácon állt meg. ÚRISTEN!

-Te, hogy kerülsz ide?-néz rám nagy szemekkel, köntösét pedig hamar magára kapja.
-Te ismersz engem?-Miféle istenség ismer, de ő kicsoda?
-Uh.-bólint.-A BTS csaj tagja vagy, nem?-akcentusa van. Oh, megnyugtató, hogy nem csak nekem.
-De, te pedig...-vártam, hogy fejezze be. Gőzöm nincs, hogy ő kicsoda.
-Jay Park.-áll meg előttem. Azta, olyan magas lehet, mint Jimin.
-Jay Park.-ízlelgetem nevét.-Miért nem Park Jay? Nem vagy koreai?
-Aranyom, hogy kerültél ide, ha még csak nem is ismersz?-össze szűkített szemeivel figyel tovább.
-Az igazából... szóval... eltévedtem?-hajtom le fejemet.
-Itt száltatok meg?-kísér az ajtóhoz.
-Uhum.
-Akkor te mit keresel itt egyedül? Már is mind rád mozdult?-nevet fel.
-Unatkoztam.-vonok vállat.-Csak körbe akartam nézni.
-Gyere, megmutatom hol a lift.-indul el velem arra amerről jöttem.
-Szóval nem vagy koreai?-nézek fel rá.
-Nézz utánam.-kacsint rám.
-Miért, annyira híres vagy?-bámulom tovább.
-Tudod, meglátszik, hogy nem koreai vagy. A lányok nem bámulják, ilyen feltűnőn a srácot, aki épp mellettük áll.-vigyorog rám.-Az apádé az SM nem igaz?
-Honnan tudod?-ámulok el.
-Itt a lift.-mutat a hátam mögé.
-Ezt, hogy? Hiszen én is voltam itt...-nézek körül. Felhívta nekem a liftet, ami hihetetlen gyorsan itt is volt. Beszálltam és vártam, hogy mondjon valamit. De miért? Talán csak tudni akartam honnan tudja ki vagyok...
-Ott meg kell nyomni, melyik emeletre akarsz menni.-mutat vigyorogva a gombok oldalára.
-Tudom.-néztem rá grimaszolva.
-Ha valami baj van csak gyere fel.-kacsint rám. A lift pedig vég szóra zárult be előtte. Mint valami doráma esküszöm.

Jay Park... Jay... Park Jay. Így jobban tetszik a neve azt hiszem.
Bevonszoltam magam egészen a szobámig, ott pedig ledűltem a kanapéra. Kimerítő volt ez a körút...
Mellesleg, valaki követett... hiszen ésszerűen gondolkodva. Szellemek nem léteznek!
Egyébként V merre van?
-Taehyung!-nem felelt senki. Szóval nincs itt.
Úgy döntöttem veszek egy forró zuhanyt és utána bedűlök aludni, de előtte majd utána nézek Jay Parknak.

A bőröndömet arrébb húztam Tae-é mellől és a ruháim közt kezdtem el keresni. Véletlenül az egyik zoknim az ágy alá gurult. Még azt is szedjem ki onnan. Aish.
Kezemmel tapogatózni kezdtem merre lehet, de csak a szőnyeg puha felszínét éreztem. Tovább haladt a kezem. Ez valami más, nem a szőnyeg, de nem is a zoknim. Kihúztam. Egy kis tornazsák szerű. Vajon mi van benne? Gyorsan kinyitottam egy mikrofon volt benne. Bekapcsoltam.

-Hey everybo...-Ez a hang. Nem az enyém volt... sokkal mélyebb rá se ismerni a hangomra. Rá se ismerni a hangomra? Oh Kim TaeHyung neked most annyi!
-És akkor azt mondtam ne...-jön be nevetve Jungkookal V. Egyből abba hagyta a beszélést, amint meglátott a földön ülve a kis átverős kellékével.
-T-Tae-dadogja Kook.-Azt hiszem nekünk most annyi.-nyel egy nagyot.
-Mind a ketten benne voltatok?-állok fel, nyugodt hanggal kérdezem, pedig belül már leordítanám őket.
-Tae ötlete volt.-mutat Kook Vre.
-De Kook beszélt neked, fent.-mentegetőzik V.
-Te is voltál!-csattan fel Jungkook.
-Ha kedves az életetek FUSSATOK!-ordítok rájuk és a két rohanó után iramodok. Csak kapjalak el titeket!

66. rész

-Ne ellenkezz, tudom, hogy te is akarod.-csókolja meg nyakamat.


-Sehun!-mellkasát tolni kezdem, de meg sem mozdul.-Hagyd abba!
-Szeretlek.-suttogja és arcomat kezdi el puszikkal ellepni.
-HAGYJ MÁR BÉKÉN!-ordítok rá. Meglepődve néz le rám.
-Most mi bajod van?-nevetek fel értetlen fején.
-Mi bajom?-kérdezem cinikusan.-Azt hittem értesz abból, hogy nem vettem fel a telefont.-Igazából, Jungkook elvette a mobilomat, ezért még csak beszélni sem tudtam vele. De, ne higgye már azt, hogy, ha neki nincs az a csaj akkor majd engem megdönt. Utálom, ha valaki erőszakos velem.
-Most szakítani akarsz?-lepődik meg. Meghátrál és neki dűl a falnak.
-Láttam. Ahogy BoAval táncoltál. Végig fogdostad.-gondolok vissza mosolyogva, undorodom tőle amiért ennyire átvert. Még is a nők legnagyobb fegyvere a mosolya.-Nem szóltál arról, hogy egyáltalán táncolsz egy lánnyal és még te voltál be sértődve...-nevetek fel.
-Seul.-néz rám szomorú szemekkel.
-Igen, Sehun. Szakítani akarok.-nézek az ajtóra.
-De félre érted!
-Nem érdekel. Egy öröm volt, hogy megismertelek, de, ha lehet többet ne találkozzunk.-nézek ismét rá.
Elég kemény vagyok vele. Annyira kétségbeesett feje van és szomorú. Nem is akarok vele szakítani... még is, ha vissza emlékezek arra, ahogy végig fogdosta... jobb lesz, ha eltűnök innen! Az ajtón kijutva, megkönnyebbülten rohantam ki az egész épületből.

Szöul teljesen sötét égboltra váltott, az épületekből kiáramló fények világították a járdákat, meg persze a magas lámpák. Sokkal több ember volt most az utcán, mint pár órával ezelőtt. Ma van december elseje. Lassan itt a karácsony. Mivel nem keresztény vallású vagyok és párom sincs, nem kell ajándékon törnöm az agyam, ha csak a fiuk nem találják ki, hogy lepjük meg egymást. Az időn is megérezni, hogy tél van. Csípősen hideg van, én pedig egy pulcsiban és egy cicanadrágban eljöttem. Kicsit jobban át kellett volna gondolnom ezt az átöltözősdit.


-Meg is jöttél?-kérdezi Jin.
-Hm.-bólintok és leülök őt figyelni, ahogy a vacsorát készíti.
-Minden rendben?-kérdezi aggódva közben megforgatja a serpenyőben a húst.
-Nem akarok megint panaszkodni neked oppa.
-Ha nem érdekelne, nem hallgatnálak meg.-mosolyog.-Na gondold át és két perc múlva kész is vagyok.-Vissza fordult a serpenyőben sülő húsokhoz, kiszedte őket majd tányérokért rohant, ami tőle húszcentire, ha volt. Mint valami szuperhős, úgy forgott jobbra balra, még milyen gyorsan. Kihordta őket. Gondolom az ebédlőbe, hangosan ordított a többieknek, hogy kész a kaja, majd visszajött hozzám. Elém és a magam melletti üres helyre is letett egy tányért, rajta az általa főzött étellel. Hálásan rámosolyogtam, leült mellém és csendben elkezdtünk enni.
-Na mesélj csak.-néz rám.
-Tényleg, nem akarl...
-Seul ne kéresd már magad! Te nem ilyen vagy...-vág közbe és kapja be pálcikájával a húst.

-Sehunnal szakítottam.-Hangosan köhögni kezdett, az étel félig vissza jött amit az előbb nyelt le. Gyorsan megütögettem a hátát, de a köhögést még mindig nem hagyta abba. Rohantam valami innivalóért, majd oda nyújtottam neki amit találtam. Megitta, már nem köhögött, lélegzése is normális volt.
-Bocsánat, csak meglepődtem.
-Miért?-túrók a hús közé a pálcikámmal.
-Én... azt hittem bele szerettél.
-Én is azt, hittem...-dűtöm oldalra a fejem.- mikor megláttam, ahogy egy másik nőtt lefogdos élő adásba, ez az érzés átváltozott dühre.
-Tessék?-fordul újra felém hatalmas szemekkel.
-Ennyi a lényeg. Most pedig, mindent bele fogok adni, hogy a maximumot nyújtsam.-mosolygok rá.-Fighting!
-Seul, de...
-Minden rendben. Jól vagyok.-állok fel mellőle.-Finom volt.


Taehyung szemszögéből:

Kedves Seultól, hogy elhívott, de Jimin így is neheztel rám a szobás dolog miatt. Nem tudom, mit van úgy oda... tudja, hogy én sosem fogok úgy érezni Seul iránt és Seul sem irántam. Egyszerűen barátok vagyunk.
Mellesleg öt perce kaptam egy üzenetet Boratól, hogy találkozni akar velem. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem megyek el, hiszen abban reménykedtem helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat. Tudom alig telt el pár nap, hogy szakítottunk, de én szeretem őt nagyon is.

Gyorsan magamra kaptam egy kapucnis felsőt, telefonomat zsebre tettem. Bőrzsdekimet magamra vettem és a bakancsomat is. A lift gombját nyomogattam, hogy minél gyorsabban jöjjön már.
-Hova, hova hyung?-áll meg a lift mellett Jungkook.
-Nem vagyok vicces kedvemben. Menj a dolgodra.
-Hyung miért vagy ilyen dühös?-A lift kinyílt, de Kook nem engedett be.
-Kook állj el előlem.
-HYUNG! NAMJOON! V ELAKAR MENNI EGY SZÓ NÉLKÜL!-kezd el ordítani.
-Úgy viselkedsz, mint egy pisis.-nevetem ki.
-Mert egy pisissel csak így tudom megértetni magam.-vágja rá.
-Mi bajod van Jungkook?-jön RapMon kócos hajjal.-V, hova mész?-áll meg rajtam tekintete.
-Sétálni.-vonok vállat.
-Vigyázz fel ne ismerjenek! Nem akarok még egy balhét... időben érj haza.-ezzel meg is fordul.
-Ennyi?-döbben le Jungkook. Amíg, azon elmélkedett, hogy Nam így elenged már benne is voltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombját.
-Máskor ne legyél ilyen kis pisis.-kacscintok rá. Felém fordul, szemei kétszeresére kerekedtek és valamit habogni kezdett, de addigra a lift is bezárt.

Megérkeztem a megbeszélt kávézóhoz, a legeldugottabb helyen ültem le. Rendeltem magamnak egy forró csokit és vártam. Bora nem szokott késni, még is mindig tökéletesen nézz ki, most még sincs itt időben.
Forró csokimat szürcsölve néztem, ahogy az emberek beszélgetnek az általuk meghívott személlyel, az én meghívóm még sincs itt.

-A számlája!-nyújtja felém a nálam pár évvel fiatalabb srác. Nem kértem a számlát, de mivel egy órája ülök itt magányomban, jobb lesz, ha megyek. Gyorsan kifizettem és ki is mentem a kávézóból.
Ezért kellett elhívnia? Direkt ültetett fel? Reményeket táplált bennem azzal, hogy már csak írt nekem. Még sem jelent meg. Kapucnimat felraktam a fejemre, s úgy mentem tovább.
Teljesen hülyére vesz, egyáltalán minek jöttem el? Miért kell ilyen hülyének lennem?

Be érve a lakásba a nappali melege egyből megcsapja már átfagyott testemet. Ki kellett szellőztetnem a fejemet, még is hogyan öltözhettem ilyen ősziesen?
-JUNGKOOK, ADD IDE!-ordibálva kergeti Seul Jungkookot, aki csak nevet a lányon.-MEGFOGLAK VERNI, HA NEM ADOD IDE!-fenyegeti.
-Hiszi a piszi.-kacsint rá.
Gyerekek... még össze is kellene pakolnom, akkor let's go V.


Jungkook szemszögéből:


Seul, Oh Seul hol bujkálsz?-vizsgálom végig a ház összes helységét.- Oh! Meg is vagy. V szobája, gondolhattam volna. A földön ül, úgy nézi a vele szemben lévő tévét. Mi az, ami ennyire leköti a figyelmét? A szemei majd ki esnek és még észre sem vette, hogy bejöttem? Közelebb léptem, de csak lábujj hegyen.
Barbie? Ez komoly?
-Barbiet nézel?-kérdezem nevetve. Fejét egyből rám kapta, a tv kapcsolója után nyúlt, ami pont a lábamnál volt. Mielőtt elvehette volna, én vettem el. Vigyorogva mutattam felé a nálam lévő tárgyat. Gyilkos pillantásokat most is kaptam, mint már általában minden tettem ért.
-Add ide Jungkook! Vagy véged!-fenyegetőzünk? Így még magasabbra emeltem. Még mindig ült, én még is az ajtó felé hátrálni kezdtem.-Jungkook!-préseli ki fogai között nevem, felpattan és futásnak indul. Nem fogom hagyni, hogy elkapjon a nappaliba szaladtam ő pedig jött utánam.
-JUNGKOOK, ADD IDE-ordít.-MEGFOGLAK VERNI, HA NEM ADOD IDE!- de hiányzott már ez tőle. Az állandó fenyegetései, amit sosem csinál meg.
-Hiszi a piszi.-kacsintottam rá. A kanapé van csak közöttünk, így nem fog egy könnyen elkapni.
-Jungkook!-szól nekem a liftnél álló V.
-Igen?-Figyelek rá.
-Fighting Seul! Aztán ne kíméld!-Hogy mi? Seul kihasználta a figyelmetlenségemet. A kanapén átmászva rá ugrott a hátamra, nyakamnál kapaszkodott közbe hajamat húzni kezdte.
-Áá!-ordítottam fel. A távirányító kiesett a kezemből, már csak arra figyeltem, hogy leszedjem magamról ezt a kapaszkodó csimpázt.
-Most megkapod!-kezdi karmolni a vállam. A bőrőm égni kezdett a folytonos karmolástól. Seul kezeit megfogva egy nagy rántással rádobtam a kanapéra. Gyorsan mielőtt felállhatott volna, csípőjére ültem és csikizni kezdtem.-Jungkook, nee!-arca paradicsom vörös, szemei öröm könnyekkel teli, nevetése és kapálózása nem hagy alább.
-Na, most szabadulj ki, kicsi Seul!-vigyorgok rá.

Csikizését abba hagytam és a vállamon lévő égő karmolás nyomokat kezdtem el vizsgálni. Jó pár nap múlva fog csak elmúlni. Aigo, Seul ilyen vad macska vagy?
-Azt hiszed nem tudok kiszabadulni?-villant felém egy magabiztos mosolyt.
-Azt hiszem, előnyben vagyok igen.-nézek végig rajta.
Kezeit combom belsejéhez tette, amitől a mosolyom egyből lefagyott az arcomról. Lassan vezette fel egészen a zsebek végéhez. Mielőtt újra feljebb csúsztatta volna kezét, megfogtam azokat és leszálltam róla.
-Na látod meg is volnánk.-felállt és simán elsétált mellettem.-Ne hidd azt, hogy tovább is ment volna a kezem, ha nem fogod le, mert nem.-kacsint rám mielőtt belépett V szobájába. De meleg lett itt hirtelen, kezdem el kezemet legyezni magam előtt. Ennyitől már zavarba lennék? Seul bébi már javul a viszonyunk, idő kérdése és újra magamba bolondítalak.


Seul szemszögéből:


-Oppa, alszol?-fekszek be V mellé. Egy szót sem szól, ezek szerint igen.
Fejemet elhelyeztem a nagy párnán, mibe egyből elsüllyedt a fejem. Meleg takaró felmelegítette elfáradt testemet. Kellemes meleg és V aranyos szuszogása lassan álomba ringatott.


-Srácok, mindent lehoztatok?-kérdezi Nam, amint bepakoltunk minden bőröndöt vagy utazótáskát a kis buszunkba.
-Igen.-mondtuk egyszerre álmosan. Ugyan kinek lenne kedve reggel nyolckor kocsikáznia a repülőtérre.
-Indulhatunk!-szól a sofőrnek Nam, amint helyett foglalt ő is a járműben.
Mindenki kidőlve aludta végig azt a fél órát, amíg a reptérre értünk.
-Na gyertek!-csapta össze a két kezét Jin.
Egy duzzogó Suga és álmos fejek léptek be a reptér bejáratához bőröndökkel. Napszemüveg plusz maszk mindenki fontos kelléke volt. Nem igazán örültünk volna, ha a rajongók most hangos sikoltozással várnak minket épp elég, hogy itt kell lennünk.

-Nocsak, nocsak! Csak nem mellettem ülsz maknae?-vigyorog a mellettem helyet foglaló Jimin.
-Úgy látszik, oppa.-csatolom be magam. Vajon a másik szabad oldalamra kifog ülni? Lehet egy turista?
Hiányzik a mobilom... Jungkook mikor akarja már vissza adni? Tegnap jól el rohantam... Oh basszus el sem köszöntem Edinától!
-Szabad ez a hely?-kérdezi magas hangon Jungkook, oh ez most pont kapóra jött.
-Kook nálad van a telefonom?-kérdezem amint leült.
-Öhm...-túr bele hajába.- a bőröndömben van.
-És, ha valami baja lesz?
-Veszek neked másikat?-kérdezi hezitálva.
-Ch...
-Utaztál már repülővel?-kérdezi a másik oldalamon ülő.
-Igen, de nem jól bírom.-fogom meg övemet.
-Ne félj! Itt vagyok.-mosolyog rám.
Egy női hang elmondta a szokásos dolgokat, rá két percre már be is indították a motorokat.
A gép elindult egyenesen előre, egyre gyorsabban ment. Az ülésem övében kapaszkodtam. Mikor megéreztem, hogy a gép emelkedni kezd egyből az ülésem oldalain lévő karfába kapaszkodtam meg, szemeimet automatikusan becsuktam. Kezemet egy meleg kéz simogatta, majd rátette enyémre.
Amikor már szóltak, hogy szabadon mozoghatunk, megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőmet és a kezemen lévő kezet kezdtem figyelni.
-Jungkook...-kezét egyből elkapta és zsebéből felém nyújtott egy telefont.
-Tessék.
-Azt mondtad...
-Feltöltöttem. Félig le voltál merülve.-vág közbe.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és végre megmagyarázhatom Edinának a tegnapot.

Edinát lerendezve és minden értesítésemet megnézve, nyugodtan lazultam el. Vigyázz Japán itt jön a BTS!

65. rész

-Miről beszélsz V? Nálam alszik természetesen Seul.-Fut elénk Jimin.
-Most fejezzétek be srácok!-szólal meg Suga hyung.- Majd Seul eldönti. Egyébként én is beszélni akarok veled.-néz a donsaengemre és beszáll a járműbe.

Seul szemszögéből:

-Csak utánad.-enged be maga előtt Suga a szobájába. Suga hm... mióta a csapatba kerültem nagyon megkedveltem, nagyon jó barát. Sokat piszkáljuk egymást persze viccből, de, hogy miről akarhat velem beszélni... nem igazán tudom. 

Leülök francia ágyára, ő pedig előttem kezd el fel-alá járkálni. Mintha nem tudná, hogyan kezdje el mondandóját.

-Opp...

-Iga...-szólaltunk meg egyszerre. Egymásra néztünk, mindketten kínosan elnevettük magunkat.-Mond csak.-áll meg előttem.

-Te akartál velem beszélni.-nézek fel rá.

-Oh... igaz.-simít végig tarkóján.-Kérni szeretnék tőled... valamit?!-most kérdezi vagy mondja?

-Mit?-húzom fel egyik szemöldökömet.

-Szóval...-szemeivel a szőnyeget kezdi vizsgálni, lába pedig folyamatosan a szőnyeget rúgja, persze nem olyan durván.-Edina...-Edina?Magam előtt karba fontam kezeim és vártam mit fog kinyögni.- csak hozd el magaddal a turnéra... jó?-nézz fel rám.

-Miért hoznám? Amúgy sem hinném, hogy hozhatnák bárkit is.

-Elintézem, te csak vedd rá, hogy eljöjjön... rendben?

-Oppa... Edinának barátja van. Luhan. Boldogok együtt... akkor te miért hajtasz még is ennyire rá?

-Seul... te miért vagy Sehunnal, ha Jungkookot szereted vagy talán Jimint...?-vágott vissza.

-A kettő nem ugyan az! Honnan veszed, hogy szeretem Jungkookot?-Honnan tudná mikor még én sem tudom...? Elég bajom van most Sehunnal, nem, hogy megint Jungkook képbe jöjjön...

Egy életre elegem lett a fiukból! Csak szenvedést és szomorúságot okoznak egy lány életében.

-A kezdetektől rajongtál érte, majd közelebb kerültetek egymáshoz és egy félre értés miatt szakítottatok, aztán meg rohantál Sehun karjai közé.- Félre értés? Ez neki félre értés? Most tulajdonképpen miért is oktat ki, mikor ő kért tőlem szívességet?

-Neked pedig könnyű lenne két szerelmes kapcsolatát tönkre tenni, mert kell neked Edina... Szóval ne oktass ki! Máskor, ha szívességet akarsz kérni, ne oktass védekezésképpen, hanem próbálj meg egy ütős érvet adni, miért tegyem meg amit kérsz...-és már ki is viharoztam a szobájából. 

Tudom. Az egész életemet elszúrtam... Jungkook volt a biasom, rajongtam érte. Mindent tudtam róla, még is bunkó volt velem. Jimin, pedig az ellenkezője mindig oda figyelt rám, meghallgatott, aggódott értem. Sehun, szintén, mikor vele voltam úgy éreztem a tenyerén hordozz és szeret. Mind a hármójukba van egy közös tulajdonság. Egyikőjük sem szeretett, ezek szerint könnyen pótolható, eldobható és jelentéktelen vagyok az embereknek. Lehet most siránkoznom kellene, hogy Sehunal lefeküdtem és milyen hülye voltam... de nem! Úgy éreztem akkor és ott, hogy jól cselekszem, most pedig már késő lenne megbánni. Élveztem és nem hinném, hogy megfogom bármikor is bánni. Egyet sajnálok, hogy hazudott. Miért kellett úgy megérintenie BoAt? Miért nem mondta el, hogy táncol vele? Jó érzés neki, hogy egy másik lánnyal látom, akit lefogdos? Reggeli veszekedés csak egy indok lenne neki a szakításra? Megfogok örülni! 

-Hát te? Mit csinálsz ebben a sötétben?-jön be az ajtón egy ismerős személy.

-Hogy kerülsz ide?-nézek rá csinos barátnőmre.

-A madarak azt csiripelték holnap turnézni fogtok.-karol át, fejét pedig vállamra dűti.

Hm.

-Izgatott vagy?

-Nem annyira. Esetleg Amerika miatt, egy kicsit.

-Az angolod azóta jobban megy?-kérdezi kuncogva.

-Valamennyire. De jól jönne egy tolmács segítsége.-nézek rá. Remélem veszi a lapot. Múltkor mesélte, hogy tolmácsként dolgozik. Mindig is jó érzéke volt a nyelvek tanulásához.

-Fogadj fel valakit.-tanácsolja.

-Épp azt teszem.-nevetem el magam.-Eljönnél velünk? Jól jönne a segítséged, nem csak a fordításban. Mellesleg Suga és V, na meg Jungkook sem valami tökéletes belőle.

-Attól függ mikor mennétek, na meg, hogy a cégetek alkalmaz-e.

-Holnap indulunk, de csak Japánba aztán vissza jövünk egy Incheoni koncertre, aztán megyünk Amerikába majd még Európába valahova, de az már nem jut eszembe.

-Ez úgy elég bő.-nevet.- De ezt hivatalosan is el kellene intéznem az ügynökséggel akkor.

-Várj itt!-marasztalom az ágyon

Sietek Suga szobájába, résnyire nyitva van az ajtó. Szépen benyitok, zenét hallgató ágyon fekvőhöz sietek. Felnézz rám, füléből kiveszi a fülhallgatót és figyel.

-Tessék!-mutatok az ajtóra.

-Mi?

-Tessék! Menj szépen Edinához és magyarázd el neki mindent! Tolmácsként dolgozik, szóval magyarázd el neki, hogy felveszik a céghez a turnénk idejéig.

-Tudom.-mondja nyugodtan.

-Mit?

-Hogy tolmácsként dolgozik.-tápászkodik fel az ágyról, és egyenesen Tae szobájához indul, ahol Edina vár ránk.-Nagyjából hívást kell kapnia...-lépünk be egyszerre.-most.-Amint kimondta már meg is szólalt a telefonja. Gyorsan felvette, nekünk háttal kezdett el beszélni. Még észre sem vehette, hogy bejöttünk.

Letette a telefont, elé álltam és kérdőre vontam, hogy most akkor mi lesz, jön-e vagy nem. Suga az ajtóban maradt, neki dűlt az ajtó félfának úgy figyelte Edinát.

-Úgy nézz ki nem megyek.-mondja.

-MI?-kérdezi hangosan Suga. Nem erre számított gondolom. Hát persze... én sem hagynám itt a szerelmemet, hm... legalább kettőnk közül neki sikerült egy olyan srácot találnia, aki szereti és megbecsüli.

Még az elején nem örültem, mivel tudtam Suga szándékait, most még is csalódott vagyok. Jó lett volna, ha jön. Többet lehettünk volna együtt.

-Vagy is... most még nem megyek veletek.

-Ezt hogy érted?-kérdezem értetlenül.

-Úgy, hogy ha vissza jöttetek Japánból és Incheonban is végeztetek a koncerttel én csak akkor fogok hozzátok csatlakozni. Így veletek megyek Amerikába.

-Tényleg?-kérdezem vigyorogva.

-Megmondtam.-mosolyog magabiztosan Suga.-Seul kijönnél velem egy kicsit?

-Miért hagytok állandóan magamra?-húzza a száját Edina.

-Turné alatt, sose leszel magadra hagyva.-kacsint rá Suga. Jaj, remélem semmi nem fog rosszul elsülni.

-Mit akarsz oppa?-kísérem el szobájába.

-Köszönöm.-mosolyog rám.-Sajnálom, amiket mondtam... -nézett rám bűnbánóan.

-Ezért jössz nekem egyel!-nyújtom felé kezemet. Hezitálva, de elfogadja kéz fogásomat.

-El se hiszem, jön ő is!-kezd el vigyorogva ugrálni.

-Mit akart Suga?-kérdezi Edina, amint betoppantam a szobába.

-A holnapot beszéltük.-füllentettem.

-Ah-ha. Nekem most mennem kell, Luhan már vár.-mosolyog, amint kiejti Luhan nevét.

-Szeretitek egymást, igaz?-nézek rá boldog barátnőmre, kirí róla, hogy milyen szerelmes.

-Az nem kifejezés. Egyszerűen imádom. Mostanában kicsit sokat veszekszünk, de nap végére el is felejtjük. Na, de mesélj te! Sehunnal most ti akkor?-bökdösi vigyorogva vállamat.

-Sehunnal mi...

-Oh várj egy kicsit!-veszi elő csörgő telefonját. 

-Szia kicsim.-szól bele a telefonba. Egyből tudtam ki hívta. Luhan.- Igen.-nézz rám.-Körülbelül tizenöt perc?-kérdez vissza.-Ott találkozunk.Szeretlek.

-Menned kell?-kérdezem grimaszolva.

-Igazából...-nézz rám nagy szemekkel.-Holnap már mentek, ezért eljöhetnél velünk meginni valamit vagy csak vacsorázni. Luhan jobban megakar ismerni.

-Nem is tudom... a fiuk

-Hozhatsz magaddal valakit.-szól közbe. Vigyek magammal valakit? De kit? 

-Végül is.

-Ez az!-vigyorog büszkén.- De akkor induljunk, hogy oda érjünk!

-Át kellene öltöznöm.-nézek magamon végig.

-Ugyan minek? Én is ilyen lazán vagyok.-néz ő is végig magán.-Nem olyan puccos helyre megyünk. Különben még felismernék Luhant.

-Akkor mehetünk.-vonok vállat.

Kiérve a nappaliba RapMon és Jungkook a távirányító ért küzdenek meg. Tae szomorúan nézi a tv-t, a mellette ülő Jin J-Hope-al beszélgetnek és a telefonjukon mutogatnak egymásnak videókat. Jimin unott fejjel nézi a birkózókat. 

-Öhm, Nam!

-I- várj Kook!-taszítja el maga mellől.-Mond!-figyel rám.

-Elmegyek, oké?

-Hová?-kérdezi Jungkook.

-Edinával. Találkozom Luhannal. Oppa van kedved jönni?

-Kinek?-fordul mindegyikőjük nagy szemekkel felém.

-Tae oppa.

-Most inkább maradnák.-nézi tovább a tv-t.

-Oh... rendben.-Nem igazán erre számítottam.

-Én szívesen elkísérlek.-ajánlja fel Jimin magát.

-Nem kell, de azért köszönöm.-erőltetek magamra egy mosolyt.

-Mennünk kellene.-sürget Edina.

-Rendben.-nézek rá.-Akkor majd jövök.

-Legkésőbb tízre a liftben legyél!-parancsol rám Nam.

-Értettem.-integetek nekik.

-Muszáj nekünk gyalogolnunk? Milyen messze vagyunk még?

-Régen nem nyavalyogtál ennyit. Inkább gyere! Zöld a lámpa.

-Azóta örülök neki, ha pihenhetek. Mostanra értettem meg Suga lustasága okát.-elmélkedek hangosan.

-Istenem Seul.-nevet ki.-Régen pedig a tesit is elég jól bírtad hozzám képest. Gyere! Itt jobbra.-fordulunk egyszerre.

-Hé, csak ide jövünk?-mutatok az mellettünk lévő inkább kaszinónak, mint sem étteremnek vagy pedig kajáldának kinéző épületre. Bólint, és már be is megyünk.

Kaszinó mi? Megtévesztő külsejű épületünknek a belseje, amolyan amerikai stílusú. Bokszok vannak, ahol a vendégek elfogyaszthatják a kért ételüket. Nem valami zsúfolt hely... épp, hogy két ember bent van a felszolgálón kívül. Régi cantri stílusú zene töltötte be az egész termet. Sötét barna színek uralták a helyet, az ablakoknál redőny volt rés  résnyíre felhúzva, hogy épp csak egy kicsi fény jöjjön be rajta. Ha egyedül kellett volna jönnöm, biztosan féltem volna, hiszen, olyan bérgyilkos feeling.

-Ott van Luhan!-húzz maga után barna hajú barátnőm. Elhiszem örül, annak, hogy látja barátját, de nem kellene ilyen sebességgel maga után rántania. Épp, hogy megtudok állni két lábon, mikor megérkezünk az asztalhoz.

Luhan, viszont nem volt egyedül. Ott volt vele D.O. és egy lány. Biztosan ő a mostani barátnője. Mi is a neve?... pedig emlékszem Sehun még mondta is...

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre a mellettem álló személlyel, aki már ugrott is Luhan mellé, hogy megölelhesse.

-Ülj le nyugodtan mellém Seul!-szól hozzám kedvesen D.O mellett ülő lány. De honnan tudja a nevem?

-Annyira hiányoztál kicsim!-adnak eszkimó puszit egymásnak Edina és Luhan.

-Ez annyira nyálas.-szörnyülködök el.

-Ne aggódj, Seul szóltam Sehunak nem sokára ide kell érnie és akkor ti is lehettek ilyen nyálasak.-nevet Luhan. Szólt... Sehunnak? Akkor még most kellene le lépnem. Egyáltalán nem akarok vele találkozni!

-Figyeljetek...-állok fel.-izé szóval...-most mit találjak ki?- mennem kell.

-Mi? Miért?-kérdezi D.O.-Még csak most jöttél.

-Holnap turnéra megyünk. Még össze sem pakoltam.-ahogy tudtam, próbáltam menteni magam a helyzetből.

-Akkor majd korábban elmész. De nem most!-tessékel a helyemre Luhan.

-Igen Seul, kérlek.-kérlel barátnőm. Áh, reménykedjetek, hogy nem jön ide Sehun mert akkor nektek végetek!

Az utóbbi más fél óra barátságosan telt, sokat beszélgettünk. Luhant is jobban megkedveltem, D.O és a barátnője nagyon aranyos. Megtudtam a lány nevét is, ami nem mást, mint Réka és Londonból jött vissza Koreaba. Sehun hál istennek nem jött meg, gondolom megtudta, hogy itt vagyok. Nyolc óra. Már a rendelésünket is megkaptuk. Steak húst kértem véresen, mellé sült krumplit és egy jó nagy colát is. De a húshoz megkóstoláson kívül hozzá sem nyúltam. Nem volt finom... sőt undorító volt. Máskor inkább jól átsülve kérem.

-És akkor azt mondta " Nem tudok másra, sem gondolni, csak rád. A csókjaidra, az illatodra és a gyönyörű mosolyodra."-meséli Edina Luhan szavait, amikor vallomást tett neki. Látszik Luhanon, hogy zavarban van és barátnőm hajában próbál elbújni.

-Nem is tudtam, hogy ilyen kis romantikus vagy.-vigyorog rá D.O.

-Te is lehetnél ilyen oppa.-nézz Réka a mellette ülőre.

-Neked mindig ilyen leszek.-simogatja meg arcát.

-Ha már mindenki ilyen romantikus, akkor el kell keserítselek titeket. Ki kell mennem a mosdóba.-nevetek fel.

-Semmit nem változtál.-nevet velem együtt Edina.

-Hangulat romboló, ba ba bumm.-játssza el a bomba szerepét D.O Luhan segítségével.

-Siess vissza!-mosolyog rám Réka.

A pultostól megkérdeztem merre találom a mosdót, majd elindultam az emeletre. Ugyan is ez egy emeletes gyors büfé szerűség. Soha életemben nem láttam és nem is voltam még ilyenbe Szöulba.

Az emeleten ugyan úgy bokszok voltak. A középkorú nő azt mondta, ha felérek a lépcsőn egyenesen majd a negyedik boksz után forduljak balra. Így is tettem, de a negyedik bokszban ült valaki. Valaki, akinek nagyon nem örültem...

Észrevétlenül próbáltam elsétálni mellette, hát persze, hogy nem sikerült. Miért is sikerülne? Nem fordult felém, ezért hittem, hogy nem is lát.

-Seul.-kedvesen szólt hozzám.-Nem beszélgetünk?-babrálta a nadrágja sliccét.

Egy szó nélkül le ültem, vele szembe. Lehet nem volt jó ötlet. Az a tekintet, ahogy rám meredt eléggé félelmetes.Felkönyökölt az asztalra, egyik kezével megtámasztotta a fejét és úgy nézett tovább.

-Hívtalak.

-Hm.

-Hm? hm... Turnézni mentek? -Szemkontaktust tartom vele, szempillái meg sem rebbennek, míg az enyémek annál inkább.-Nem fogsz válaszolni?

-Sehun-egyszerűen annyira  dühös vagyok rá, még sem akarok ki mutatni. Tanultam Jungkook és Jimin óta. Nem lesz jobb, ha látja rajtam mennyit jelentet nekem.-én megyek.-állok fel az asztaltól.

-Szóval el sem akarsz tőlem búcsúzni?-kérdezte. De nem válaszoltam csak elmentem felkutatni a női mosdót.

Arcomat megmostam, majd a papír törlő kendőben megtöröltem. Hajamat megigazítottam és a tükör képemre meredtem. Sokat fogytam, mióta a fiukhoz csatlakoztam.

Az ajtó nyílt, halkan nyekergett is. A tükörből láttam Sehunt.

-Ez egy női mos...-magával szembe rántott, számat pedig szája tapasztotta be. Hevesen csókolt meg én még is próbáltam ellen állni és eltolni magamtól.-Hagyj! Ne csókol...-tarkómat megfogva húzott magához. Fogai alsó ajkamat harapták majd nyelvét kezdte el betolni számba.

-Ne ellenkezz, tudom, hogy te is akarod.-csókolja meg nyakamat.

64. rész

-Ezért jöttél rendőr ruhába?-mérem végig. Szinte rajtam átgázolva lép be a házba. Alaposan megfigyelte a ház eddigi részét, majd felém fordult és hót komoly fejjel rá is vágta a választ.
-Szerepjáték, cica.-megnyerően bólogat.
-T-t-tessék?-dadogom el.
-Hol a szobád?-biccent a lépcső felé.


-Honnan veszed, hogy az emeleten van?
-Csak mutasd meg hol fogok aludni.-Már megint úgy viselkedik velem... mint mikor először találkoztunk.
-Muszáj itt maradnod? Nem tudnál simán hazudni Taenak?
-Aztán ha hajnalba ide toppan és nem talál itt mit fogok neki mondani?-húzza fel egyik szemöldökét.
-Mást nem tudott volna megkérni?-nagyot sóhajtok és helyet foglalok a kanapén és az éppen bekapcsolt tv adását kezdem el nézni. Jungkook követi példámat és szorosan mellém terül szét, mintha csak otthon lenne...
-Csak nem félsz a közelembe?-teszi vállamra egyik kezét.
-Ugyan... miért félnék?-kérdezem cinikusan, kezét pedig leveszem vállamról. Elveszi mellőlem a távirányítót és csatornák között kezd elváltogatni.
-... még mindig vonzódsz hozzám és szeretsz is.-hadarja el a lehető leggyorsabban. A tvt pedig az MTV-n hagyja. Az AOA-s lányok léptek fel. Szóval most koncerteket mutatnak? Vajon ez... oh igen. Élő adás.
-Miért vagy mindig mindenben annyira biztos?-fordulok felé.
-Várj!-teszi mutató ujját a szám elé. De felém sem fordult, bámulja a tv-t.-Most BoA jön. 
-És akkor mi van?-lököm el ujját számról.
-Az hogy fogd be.-hangosítja fel a tvt.
BoA szép, tehetséges énekes. Habár csak egy számát hallottam a ''Kiss my lips''-t. Lehet most is ezt adja elő?
A zene elkezdődött de a dallama nem a "Kiss my lips"-é. Ez nem igazán tetszik, jól táncol, de a dal nekem unalmas.Vajon ő is apa cégénél van? Miért nem csapatba van?
Vége is a zenének? Minden táncos lemegy a színpadról... oh, valaki most jön fel hozzá.
Magas, barna hajú hm... ismerős. Mindjárt rá közelítenek az arcára. Oh tánc előtt még bújjatok egymás arcába... e-ez mi?? De há-át ez Sehun! Még a seggét és megfogja... szóval ezért nem veszed fel nekem a telefont?? Lassan már smárolni is fognak, ha eddig próbákon nem tették meg.

-Ez nem Sehun?-kérdezi tőlem Jungkook.-Elkapcsoljam?

-Fogd be és nézd!-utasítom. Végig akarom nézni az egész táncot. Még azért alá feküdt, és már le is ment a színpadról... Gratulálok Sehun! Én pedig itt hívogatlak és aggódom miattad. Én hülye azon aggódtam, hogy hogyan fogok tőled elbúcsúzni, te pedig... Mikor akarta egyáltalán elmondani?
-Seul?-szól hozzám félénken Jungkook.
-Gyere meg mutatom hol fogsz aludni azután szállj le rólam.-állok fel és a lépcsőhöz megyek.

-Ha Tae vissza jönne akkor meg kell osztoznotok az ágyon.
-Seul és ha...-egyedül akarok lenni, teljesen egyedül. Nem akarom hallani a kérdéseit, se a hülyeségét. Meg se vártam mit akart mondani csak a lehető leggyorsabb lépteimmel mentem be a szobámba, amit magamra is csuktam.

Jungkook szemszögéből:

Áhh... nem hiszem el! Én nem akartam, hogy rossz kedve legyen... azt sem tudtam, hogy Sehun táncol BoAval. A klippbe nem Sehun volt akkor az mi volt...? Bizonyára Seul teljesen összetört, ahogy az arcát megfigyeltem semmi életkedve nem volt. Mellette akarok lenni megvigasztalni! Igen! Ezt fogom tenni. De mi van, ha azt mondja menjek el? Vagy... vagy nem tudom... azt fogja hinni kiakarom használni vagy mit tudom én... de én csak ölelgetni akarom... Hülye! Hülye! Hülye!-ütöm a párnát a fejemre- Oda mész Jungkook és össze szeded minden bátorságod! Csak tökösen!

Az ajtaja előtt állok. Hangos zokogása teljesen kihallatszik. Szóval ő tényleg szereti Sehunt? Csak akkor sír egy lány egy fiú miatt, vagy is gondolom. Hae értem sosem sírt, csak a rajongóim.
Jó ötlet, így látnom lehet ő nem akarja... Nem, csak kopogj be Kook!
Három kopogás után, nyitnám ki az ajtót, de csukva van. Seul egy szót sem szólt, tovább sír.
-Seul! Nyisd ki szépen!
-HAGYJ BÉKÉN!-ordít ki.
-Seul! Nem depizhetsz be a turné előtt...
-AZT CSINÁLOK AMIT AKAROK!
-Akkor nyisd ki!-rángatom meg a kilincset.
-Miért? Ha beengedlek rám mászol?-hangja halkabb.
-Nem. Én csak... bocsánatot szeretnék kérni.-Ajtó zára kattant és egy kisírt szemű Seul dugja ki szipogó fejét.
-Ugyan miért akarsz bocsánatot kérni? Te küldted oda Sehunt?
-Nem.
-Talán neked kellett volna táncolnod BoAval?
-Nem.
-Akkor ne kérj Sehun miatt bocsánatot. Menj feküdj le!-csukja vissza az ajtót. Szép volt Jungkook! Gratulálok, így soha nem leszünk jóba...
-Seul... én... -fújom ki a bent tartott levegőt.-...csak sajnálom, hogy láttad és hogy most szomorú vagy.
Még legalább két percig vártam, hogy reagáljon valamit, de semmi. Meg se szólalt, de legalább már nem sírt.
Csalódottan vissza vonultam a szobába és csak arra tudtam gondolni mit kellene tennem, hogy Seul ne essen depresszióba. Épp tegnap előtt néztem erről egy videót. Azt mondták megcsalással kezdődik, ez végül is annak számít... gondolom. Nem akarom, hogy a végén még megölje magát! Azt sosem bocsátanám meg se magamnak, se Sehunnak.

Seul szemszögéből:

Mindjárt lemerül a mobilom. Hajnali négy óra és még mindig nem vagyok álmos, viszont éhes annál inkább. Remélem Jungkook már alszik.
Lábujj hegyen sétálok egészen a konyháig, ahol egy kisebb szívinfarktus kap el. Mikor jött vissza?
-Oppa, hát te? Nem Boraval vagy?-ülök le V mellé. Aki éppenséggel apa kedvenc borát kóstolgatja. Apa ezt nem fogja díjazni... A végén még azt fogja hinni én voltam.
-Kicsi donsaeng, ébren vagy?-fordítja fejét felém, arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Szemei könnybe vannak. Fejemet kezdi el simogatni.
-Be vagy rúgva?-nyúlok a boros üveghez. Megitta a háromnegyedét. Ez szuper... kezemből kirántja az üveget és méregetni kezdi.
-Bora szakított velem.-neveti el magát kínosan és beleiszik az üvegbe.
-Oh...
-Azt mondta talál nálam sokkal jobbat.-néz rám. Szeméből legördül egy könnycsepp, szája viszont még mindig mosolyog.
-Oppa, ne mosolyogj, ha szomorú vagy!-kunkorítom le száját.
-Elvittem vacsorázni... még egy nyakláncot is vettem neki... ő pedig kidobott...-húzza le az üveg tartalmát.
Én tényleg azt hittem Bora tényleg szereti Vt. De ez így most olyan hihetetlen, V leplezi mennyire rosszul esik neki, könnyei még is elárulják. Vajon én is így nézhettem ki jó pár órával ezelőtt? Sehun... már megint eszembe jutott és az ahogyan lefogdosta BoAt minden percben bevillan a szemem előtt.-Min gondolkozol ennyire dongsaeng?
-Tudod oppa, szeretném, ha nem lennél szomorú miatta... lehet egyszerűen hangzik, de a turné alatt nem fogsz majd rá gondolni.-simogatom meg arcát.
-Legyen igazad, kicsi dongsaeng.-mosolyog rám. Szemeit lassan csukja le, valamit még gügyögött aztán már ki is ütötte magát szépen terült el a konyhapultnak dűlve. Na Seul... most szépen cipelheted el a kanapéig!

Taehyung szemszögéből:

Iszonyatosan fáj a fejem! Világos is van és még kaja illatot is érzek. Éhes vagyok!

-Hyung mikor értél haza?-kérdezi a pultnál reggeliző Kook.
-Nem emlékszem.-fogom két kezem közé fejemet. Mit ittam tegnap, hogy ennyire fáj?
-Fájdalom csillapító.-nyújtja felém Seul a gyógyszert egy pohár víz kíséretében.
-Köszönöm.-gyorsan be is vettem, remélem hamar hatni fog.
-Csináltam másnaposságra levest. Edd meg!-teszi le Jungkook melletti üres helyre a tál levest.
-Mikor tanultál meg főzni?-érdeklődik Kook én addig helyett foglalok mellette és hálásan megköszönöm.
-Ezt a levest gyerekkorom óta eltudom készíteni.-kuncogja el magát.
-És jobban érzed magad?-vált át komolyabb hangnemre Jungkook.
-Miért ne érezné jól magát?-nézek rájuk.
-Tegnap Sehun...
-Jugnkook!-vág közbe Seul.-Semmi oppa.-mosolyog rám.
Semmi, mi? Miért nem mondod el dongsaeng? Ha nem te, Jungkook úgy is csiripelni fog nekem...

-Jobban érzed magad hyung?-kérdezi a középen helyett foglaló. Bólintottam és az ablakon néztem ki. Mindjárt be érünk a BigHithez és egész nap csak próbálni fogunk. Megbeszélünk minden fontos dolgot és este tíz fele elengednek. Még haza kell mennem össze pakolnom. Ez azt jelenti Seul is jön velem. Nem engedhetem egyedül el. Meg aztán nincs barátnőm akitől el kellene köszönnöm...
-Miért vágsz ilyen szomorú fejet?-boxol vállba Seul.-Tegnap megmondtam, hogy ne szomorkodj!-Tegnap, beszéltünk miután vissza mentem?
-Értettem főnök!-tisztelegtem neki.

Természetesen minden úgy volt, ahogy mondtam annyi különbséggel, hogy tíz helyett kilenckor elengedtek minket minden megbeszélés után.
-Akkor hol, mikor találkozunk reggel?-érdeklődik Monstertől Seul.
-Jobban örülnék, ha együtt indulnánk a reptérre.
-Hm.-vág be egy gondolkozós fejet Seul.
-Meg van!-csapja össze két tenyerét Jimin.
-Mi van meg?-néz rá Suga hyung.
-Elmegyünk a cuccaidért és nálunk alszol.-vigyorog.
-Így szerintem is jó lenne.-helyesli Jhope és Jin hyung is.
-Neked is jobb lenne Seul.-szólal meg Jungkook. Seul Jungkookot figyelve bólint. Mi ez a nagy egyetértés? Miről maradtam le? Ki kell derítenem!
-Aludhatsz nálam!-teszem karomat vállára és a kocsi felé indulok vele.-És elmesélheted mi ez az egész.
-Miről beszélsz V? Nálam alszik természetesen Seul.-Fut elénk Jimin.
-Most fejezzétek be srácok!-szólal meg Suga hyung.- Majd Seul eldönti. Egyébként én is beszélni akarok veled.-néz a donsaengemre és beszáll a járműbe.

63. rész

-SEUL!-valaki a nevemet ordítja, értetően hallottam. Lassan nyitottam ki az ablakot és óvatosan néztem le.
-Ki... az?-ő meg mit keres itt az éjszaka közepén?

-Csak én vagyok.-ordít fel.-Féltettelek, ezért eljöttem megnézni rendben vagy-e.
-Aranyos vagy, oppa, de az éjszaka közepe van...
-Donsaengem, számíts az éjszakai ellenőrzésekre. Főleg, ha egyedül vagy itthon. Nem hagyhatom, hogy bármi bajod essen.-Aigo... minden este ide fog jönni? Lassan már ide is fog költözni... Ez így nem lesz jó, nagyon nem! Egyáltalán honnan tudja, hogy csak én vagyok itthon?
-Várj meg, le megyek!- A leghalkabban csuktam be magam után az ajtót. Sehun édesen alszik, remélem nem fog felkelni. V lehet akkor korábban elmegy majd, mint ő. Így nem fognak akkor találkozni.

A fürdőből magamra kaptam a köntösöm és rohantam az ajtóhoz, hogy beengedjem.
-Végre! Nagyon hideg van.-jön be amint kinyitottam az ajtót a vacogó Tae.
-Itt akarsz maradni estére?-közben már megtalálta a nappalinkat, helyet is foglalt a bőrkanapén.
-Elég későre érnék haza... de nem maradhatok itt, hyung kitérne a hitéből.-Ez az! Szóval nem fognak Sehunnal összefutni, oh yeah szerencséd van Seul.-De...-gondolkozik el. Na, ne! Nem Tae ne agyalj!-majd küldök neki egy sms-t. Így vigyázhatok rád.-vigyorog rám.-Hát nem klassz? Hol fogok aludni?
-Igazából...-nem küldhetem el, miattam jött. Na meg este van, még a végén megtámadnák. Aigo.- ...a szüleim szobájába. Gyere!
-Nem is örülsz nekem?-szalad elém, mielőtt egy lépcső fokot is megtehetnék.
-De oppa-mosolygok-csak fáradt vagyok.
-Oh... akkor reggel majd mehetünk együtt próbálni.-ölel meg. Hát ez szuper...

-Apáék egy hétig nem jönnek haza még, szóval nem fogsz velük össze futni reggel.-vezetem körbe a szobában.
-Szép szoba, habár az enyém sokkal kényelmesebbnek tűnik. Várjunk csak!-áll meg a hatalmas plazma tv-k előtt.-Azt mondtad egy hétig nem jönnek még haza?-fordul felém. Bólintok mire mindkét kezét vállaimra teszi, arca elhatározottságot sugároz.-Ezek szerint vigyáznom kell rád. Aigo, aigo pedig Borával akartam tölteni a délutánjaimat, habár most úgy is össze kaptunk, szerintem van valakije rajtam kivűl...-arca egyből szomorúra vált. Bora megcsalná Vt? Áhh, nem hinném, nekem úgy tűnt szereti oppát. Várjunk. Hogy mi? V maradni akar nálam?
-M-Mit mondtál? Nálam akarsz maradni?-pislogok rá.
-Hm.-Bólint.-Dongsaeng, ennyire lecserélhető vagyok?-csalódottan dűti le fejét.
-Oppa-teszem én is egyik kezem az ő vállára, mire kiegyenesedik és mintha, a rák ellenszerét mondanám, úgy figyel rám.
-Igen?
-Bora szeret.
-De nem!-veszi le kezeit rólam, mire az én kezem is a testem mellé hullik. Egy mély sóhajtás és szomorú fej bevágása után ledűl az ágyra és a plafont kezdi el nézni.
Mellé fekszem, s követem példáját. Hosszú ideig egyikőnk sem szólalt meg, vártam hátha V kezdeményez, de a folytonos sóhajtásaival rájöttem azt akarja biztassam, hogy nekem van igazam.
-Mit szólnál, ha elmennél holnap randizni Boraval? Lehet itt a baj, hogy keveset találkoztok.
-Nem lehet, próbálnunk kell. Nem sokára turnézni fogunk. Mellesleg mindig áthívom, bezzeg sosem jön. Amúgy is ma is találkoztunk és még csak vissza sem csókolt.
-Tényleg?-Lehet tényleg van valakije?
-Tudod, milyen rosszul éreztem magam. Még csak a kezemet sem fogta meg és mindig piszkált.
-De hát eddig is piszkált.-nevetem el magam.
-De ez most más. Mintha az idegeire mennék olyan...-teszi kezét a szemeire.
-Oppa, ugye nem fogsz sírni?-fordulok felé.
-Dehogy.- szipog. Fejét kezdtem simogatni, kezemet megfogta és teljesen magához ölelt.-Kérlek, dongsaeng te sose cserélj le.
-Sosem foglak oppa.-hajtom fejem vállára. Sírása intenzívebb lett.
Jó fél órába telhetett mire abba hagyta a sírást, hiába nyugtatgattam.

-Menj pihenni. Holnap próbán jól kell teljesítened és nekem is.-enged el.
-Aludj te is oppa! Ne, hogy sírós szemmel kelj fel.-nézek rá fenyegetően.

Remélem tényleg nem fog többet sírni, igazából nem akarok a kapcsolatukba szólni a lányok közül egyedül Hyorinnal tartom a kapcsolatot vele is telefonon. Sok koncertjük van és szinte majd nem mindig próbálnak, lehet Bora is csak feszült és kimerült. Remélem minden jóra fordul velük.

Sehun még mindig alszik. Vissza feküdtem mellé, arcát megcsókoltam. Puha párnára rátettem már fájástól küzdő fejemet. Szemeim hálásan csukódtak le, fáradt testem hamar pihenésbe kezdett.

Sehun szemszögéből:

Fázom. Hideg van. Csupasznak érzem magam és libabőrösnek. A szél hűvös szellője ér mellkasomhoz. Nem lennék betakarózva? Honnan jön a hideg?
Szemeim körbe járják s helységet. A szoba ismeretlen. Tapogatózni kezdek. Oh, fekszik valaki mellettem. Oldalra fordítom fejem és a nyakig betakarózó Seul fekszik felém fordulva, szuszogva alszik. Milyen aranyos, hát ezért szeretem ennyire. De még mindig fázom. Honnan jöhet a hideg?
Hát persze! Az ablakon megáll a szemem és már szaladok is, hogy becsukjam. Mikor nyílt ki? Este még zárva volt. Mivel Seul alszik csinálhatok neki reggelit és talán reggelét is boldogíthatom egy kis reggeli khm... nem gondolok ilyenekre...

Áh, meddig akar még aludni? Három negyed kilenc. Még a dormba is vissza kell mennem... írok egy üzenetet. fél tízre próbán kell lennem. Aish, pedig reggelit is csináltam neked te lány!
Ezt a kis fecnit a hűtőre teszem, áh már késésben is vagyok!


Seul szemszögéből:

Ez a zaj... szinte mindig ez kelt föl. Mit ártottam én neki? De honnan szólhat? Jaj, ne! A nappali! Kutyafuttába rohantam ki az ágyból egyenesen a telefonom keresésére. Folyamatosan szól... ezek szerint fontos és meg azt se tudom hova tettem.
-Mit keresel?-kérdezi a konyhapultnál evő esti vendégem.
-A mobilom. Sehol se találom.
-Én hallom.-mutat a pálcikával a kanapé előtti kis asztalra.
-Életmentő vagy!-rohanok a hangos készülékhez.-Halló?
-Végre, hogy felvetted. Megtaláltad az üzenetem?
-Üzenet?
-Akkor még nem és a reggelit amit készítettem?
-Reggeli?-fordulok V felé. Nyilván azt eszi.
-Komolyan mondom!-mérgelődik.
-Egyébként hol vagy?-ezek szerint Vvel nem találkozott.
-Írtam üzenetet. Késésben voltam, ezért siettem, de így is elakartam mondani, hogy csodálatos volt a tegnap éjszaka.
-Jujjuj! Mit tettél vele Seul?
-Nagyon jó kedve van ám!-ordít bele a telefonba Kai és Chaenyol.
-Srácok!-szól rájuk Sehun.-Ne haragudj kicsim.-nevet kínosan bele a telefonba.
-Szóval ennyire tetszett az este?-úgy mosolygok, mint valami hülye. Büszkeséggel tölt el amiért örömet okoztam Sehunnak.
-KIVEL BESZÉLSZ DONGSAENG?-ordít V. Hangjától teljesen összerezzentem.
-Ki van ott veled?-kedves hangneme arrogánsra vált át.
-Csak V.-Tae értetlenül méreget.-Sehunnal beszélek oppa.
-Oppa? Őt oppazod?-akad ki Sehun.
-Sehun!
-Jobb lesz, ha megyek. Majd beszélünk. Szia.
-Se...-azt se hagyta elköszönjek. Letette. Semmi szeretlek vagy valami...?

-Valami baj van?-kérdezi a mellettem Sehun által készített reggelit evő.

-Nem. Menjünk próbálni!
-Így akarsz menni? Köntösbe? Nem vagy éhes?
-Elkészülök. Addig edd meg!



Próba teremig síri csöndbe mentünk. Tae próbált néhány viccet mondani és szórakoztatni, de semmi kedvem nem volt se mosolyogni, se jó pofiznom.
-Seul, rosszat csináltam?-áll elém Taehyung.
-Sehunnal összekaptam... vagy is igazából megharagudott rám.
-Miért?
-Miért?-ismétlem meg.-Az a vicces, hogy nem tudom.
-Oh.
-Menjünk be!-nyitom ki a terem ajtót.

-Hát ti?-kérdezi Jimin. Egyikünk sem válaszolt, csak beljebb léptünk és lepakoltuk a cuccainkat. Igazából csak én. Vnek semmi cucca nem volt a mobilján kívül.
-Tae hol voltál?-kérdezi Jungkook.
-Seulnál.-válaszolja egyszerűen.
-S-E-U-L-N-Á-L?-betűzi le a legmagasabb hangon Jimin és Jungkook.
-Próbáljunk skacok!-jön be két cd-vel Monster.


Három órás intenzív próbálás után, persze öt perces szüneteket tartottunk közbe, végre végeztünk mára. Még holnap van sima táncpróbás napunk, aztán holnap után a turnénk kezdetét veszi. Izgulok! Japánban kezdünk majd lesz Incheonba, a többi Amerikában végül Ausztráliával zárjuk a turnénkat. A legnehezebb viszont Sehuntól való elbúcsúzásom lesz... így is haragszik rám...
-Mehetünk haza, kicsi dongsaeng?-nyújtja felém karját V.
-Oppa, ugye nem gondoltad komolyan?
-Vagy együtt megyünk vagy este megyek!
-Aish! Idegesítő vagy!-karolok belé.
-Nem kellett volna elköltöznie a kislánynak.-vigyorog.


-Ettél már?-baktatok le a lépcsőn.
-Boraval találkozom. Elakarok tőle búcsúzni...
-Mikor jössz?-nézek szét a hűtőben.
-Későn.-mosolyog.-Ne várj meg!
-Rendben.
-Így jó leszek?-forog körbe, mint aki a ruháit reklámozza.
-Tökéletesen sexy és aranyosan titokzatos.
-És az jó?
-Tökéletes.-mosolygok rá.
-Akkor jó.-vigyorog.
-Aztán béküljetek ki!-kacsintok rá.-Itt van a kulcs, hogy betudj jönni.
-Köszönöm dongsaeng.-simogatja meg fejemet.

Egy órája, hogy elment Taehyung. Azóta már bepakoltam a turnéra, ettem, filmbe is bele kezdtem, de meguntam. Sehunt egyfolytában hívogattam és még mindig hívom... Egy darabig kicsöngött majd egy nő azt mondta, hogy nem érhető el. Nem értem miért haragudott meg, de az, hogy még csak fel sem veszi a telefont... nagyon dühít.

Épp Sehunt tárcsáznám újra, de a csengő miatt bele sem kezdek. Lehet itt van. Akkor legalább megmagyarázhatná a mait. Amilyen gyorsan tudok szaladok a bejárati ajtóhoz, a lehető legnagyobb lendületemmel nyitom is ki az ajtót.
Csalódott vagyok... egyáltalán nem Sehun áll előttem, miért jött egyáltalán ide?
-Nem örülsz nekem?-néz rám fapofával.-Hallottam V nincs itthon. Megkért vigyázzak rád.

-Ezért jöttél rendőr ruhába?-mérem végig. Szinte rajtam átgázolva lép be a házba. Alaposan megfigyelte a ház eddigi részét, majd felém fordult és hót komoly fejjel rá is vágta a választ.
-Szerepjáték, cica.-megnyerően bólogat.
-T-t-tessék?-dadogom el.
-Hol a szobád?-biccent a lépcső felé.