61. rész

-Micsoda?-neveti el magát Hope.-Ilyennel ne viccelj!
-Nem viccelek, oppa. Elköltözöm!
-Ezt nem teheted dongsaeng!-sírja el magát V.
-Miattam?-szólalok meg a földet bámulva.


Seul szemszögéből:

Nem akarom Jimint hibáztatni. Igazából... ez mind az én hibám. Egyikőjükkel sem kellett volna kapcsolatba kerülnöm. Elsőnek Jimin, majd Jungkook most pedig... Sehun. Miért vagyok mindhármukkal boldog? Egyáltalán szerelmes vagyok valamelyikőjükbe? Jimint nem akarom elveszíteni, nagyon rosszul érezném magam, ha ez megtörténne. Jungkook... kedvelem. Talán több mint kedvelés, de köztünk nem működött talán a sors is így akarta, hogy én Sehun mellett kössek ki. Nagyon kedves velem, figyel rám én pedig még csak viszonozni is alig viszonzom...
-Szóval igen.-szólal meg Jimin.
-Mit csináltál, amiért Seul elakar költözni?-kérdezi idegesen Jungkook.-MOND MÁR!-rohan Jiminhez. Ruháját megragadta és úgy folytatta az ordítozást.-NEM HALLASZ?
-Mit kérsz számon?-kérdezi nyugodtan Jimin.-Nem, te akartad megdönteni, amíg ő fél álomba volt?-Jungkook elengedte Jimint, felváltva néz rám és az előtte állóra.
-Én... EGYÁLTALÁN NEM!
-Fejezzétek be!-szól rájuk NamJoon.-Seul, el költözik, tegnap már megbeszélte velem.
-MI?-kérdezik egyszerre a srácok.
-Mi lesz velünk? A csapatból is ki akarsz lépni?-kérdezi könnyeit törölgetve Tae.
-Most már nem is fogunk találkozni?-kérdezi kétségbeesetten  Suga.
-A csapatban benne maradok. Csak próbákra fogok jönni és persze koncertek stb... Annyiban fog változni, hogy nem nálatok fogok lakni.-sétálok Taehyung mellé.
-Dongsaeng, nem akarom, hogy elmenj!-ölel meg.
-És én sem!-csatlakozik Hope is.
-Csapat ölelés.-szólal meg szomorú hangon Jin.
-Srácok, nem kapok levegőt!-Nem gondoltam volna, ilyen érzékenyen fog érinteni. Hiszen csak elköltözöm, még egy csapatban vagyunk. Nagy nehezen, de mind elengedtek.
V viszont még mindig ölelt.
-Nem lehetne, hogy még sem költözöl el?-törölgeti meg egyik kezével szemét.
-Igazából... már elhoztam minden ruhámat.
-M-mikor?-kérdezi Jungkook.
-Mielőtt ide jöttem volna.
-Egyébként, hol töltötted az estét?-kérdezi ingerülten Jimin.
-Otthon.
-Otthon? De, hát nem voltál reggel otthon.-gondolkozik Suga.
-Te hülye!-vágja fejbe Nam.-A szülei házáról, beszél.
-Oh...
-Akkor mi lenne, ha... hozunk kaját!-csillan fel Jin szeme.-Te maradj itt Seul!-ültet le az egyik sarokba. Majd a fiukon körbe néz.-Te!-mutat rá Jiminre.-Itt maradsz Seulal!-ülteti le mellém.
-Miért pont ő?-kérdezi felháborodva Jungkook.
-Ne vitatkozz! Gyertek!-hajtja ki a többieket.
Mióta elmentek oppaék az a pár perc vagy lehet még csak másodperc krákogással és hangos köhögéssel telt. Mikor felhúztam a lábaim, Jimin is megcsinálta, ha jobbra fordítottam a fejem ő is, még jó, hogy a tükörből láttam, minden arckifejezését.

-Khm...szóval-szólalt meg végre. Kezdett kínos lenni ez a csend.
-Huh?-fordítom felé fejemet.
-Én szeretnék a tegnapiért... bocsánatot kérni.-néz lassan szemeimbe.
-Hm...
-Hm? Ennyi?
-Mit szeretnél? Köszönjem meg?
-Megköszönni? Inkább, kérj te is bocsánatot!-parancsol rám.
-Még is miért?
-Mert...-gondolkozik el.-Mert vártam rád!
-Vártál rám?-kérdezek vissza.
-Vártam. Tudod, milyen sokat? Felhívhattál volna, jól vagy-e!-Aggódott értem? Akaratomon kívül mosolyogni kezdtem. Jól esett, hogy valaki aggódott értem.-Most meg mit mosolyogsz?-fordítja előre fejét.
-Én nem.-tagadom le, de már közel járok, hogy hangosan el nevessem magam.
-Tényleg?-dűlök a falnak, hirtelen felém fordítja fejét és rám mosolyog.-Akkor az ott mi?-mutat arcomra?

-Hol?-tettetem a hülyét.
-Ott!-mutat a számra.
-Oh... ez csak...
-Mosoly?-neveti el magát.-Szeretem, ha boldog vagy.
-MEGJÖTTÜNK!-csapódik ki az ajtó és ordító Tae rohan be rajta.
-Együnk!-jönnek be szatyrokkal a többiek.

-Finom?-kérdezi a velem szemben ülő Suga.
-Igen.-bólintok.
-Beszélhetnénk egy kicsit?-simít végig tarkóján. Oh, csak nem zavarban van?
A terem másik felébe mentünk, érdeklődve figyeltem Suga minden mozdulatát, na meg persze, hogy mikor fog megszólalni. Jó néhányszor megköszörülte a torkát, én pedig reméltem, hogy elkezdi mondandóját.
-Igazából...-halkul el hangja.
-Oppa, mit szeretnél?-kérdezem kedvesen.
-Megadnád nekem Edina számát?-hadarja el gyorsan.
-Hogy, mi?-nevetem el magam.-Minek?
-Nálam hagyott valamit.-vágja rá gyorsan.
-Mit? Ad csak ide, oppa majd én elviszem neki.
-Nem!-emeli fel hangját.-Személyesen szeretném neki átadni.-mosolyog rám.
-Te, tudod. De ugye, tisztában vagy vele, hogy van barátja?-nézek rá szúrós szemekkel.
-Persze.-húzza el a száját.-Akkor meg adod?-kérdezi csillogó szemekkel.

-Holnap!-integetek a kocsiban ülőknek.
-Vigyázz magadra!-ordítja ki  nekem az ablakból V.
-Csukd be az ajtót jól!-mászik V mellé Nam.
-Sziasztok!-Szépen megvárom még el nem tűnik az autó az utcából és csak utána megyek be.
Minden személyzetet elküldtem, még tegnap beszéltem meg apával. Úgy is csak jövő héten jön haza. Anya pedig, Magyarországra utazott a nagyiékhoz. Szóval enyém az egész lakás. Szuper... Egyedül egy nagy házban, egyenesen király...

Egy jó meleg forró fürdő után, úgy döntöttem felhívom Sehunt. Hiányzik. Egyetlen egy üzenetet küldött, mikor elment azóta semmi.
-Halló?-szól bele unott hanggal. Oh... szóval nem is hiányoztam neki.
-Zavarlak?
-Seul?-hangja egyből átvált sokkal vidámabbra.
-Uhu. Csak azért hívtalak, mert hiányoztál. Te pedig...
-Vártam, hogy hiányozzak neked.-szól közbe.
-Oh, tényleg?-kérdezek vissza.
-Igen. Találkozunk? Nem rég értem haza.
-Apáék nincsenek itthon, és kicsit félek egyedül egy nagy házba. Talán... átjöhetnél megvédeni.-kuncogom el magam.
-Apádék? Nem a fiuknál vagy?-kérdezi kíváncsian.
-Ez hosszú történet. Erről is beszélni szeretnék veled.
-Oh. Akkor ne mozdulj, fél óra és ott vagyok!
-Rendben. Akkor siess.
-Hé, kicsim!
-Igen?
-Szeretlek.-amint elmondta már ki is nyomta a telefont.

-Megyek!-ordítok az ajtó másik oldalán álló csengető személynek.
-Szia gyönyörűm!-lép be az ajtón, amint kinyitottam a vigyorgó Sehun. Lehajol egészen a számhoz, már készültem, hogy megcsókoljon, de nem tette. Szemeimet kinyitottam és épp, hogy pár centi távolság volt köztünk.-Rossz kislány. Csókot is akarsz?
-Ez nem vicces!-fordítom el fejemet oldalra. Közelebb hajolt fülemhez és egy nyakra puszi után megszólalt.
-Mérgesen még jobban kívánlak.-szavaira hasam görcsbe rándult, még jobban kényszert éreztem arra, hogy Sehun megcsókoljon.-Nem mutatod meg a szobádat?-fogja meg kezemet.
-D-de.-nyögöm ki és a szobám felé indulok vele.
Amint felértünk, alaposan körbe nézett minden egyes képet, posztert. Bizonyára elszomorítottam, hogy Jungkookal és a többi taggal volt tele az egyik falam. Legjobban ágyamat vette szemügyre és le is feküdt rá.
-Miről akartál beszélni velem?-túr bele hajába.
Eljött az idő. Most kell elmondanom! De mi van, ha megharagszik? Esetleg szakít? De, ha nem most mondom el, még mérgesebb lesz és persze bűntudatom is lenne...
-Megígéred, hogy nem fogsz rám haragudni?-ülök le mellé az ágyra.
-Mit csináltál?-néz fel rám.
-Jungkook... megcsókolt. Én pedig, nem löktem el...
-Csinált veled mást is?-ült fel velem szembe.
-Nem.-Annyira megalázóan éreztem magam. Van egy barátom és hagytam, hogy más megcsókoljon.
-Semmi baj.-simít végig arcomon. Azt mondja nem baj, de a szemében látom a csalódottságot.
-Haragszol rám, igaz?
-Ha megharagszom rád, nem fogom jobban érezni magam. Seul, érzel még valamit Jungkook iránt?
-Mi?-nevetek fel kínosan.
-Érzel még iránta valamit?-áll fel mellőlem, fel alá kezd el járkálni előttem.
-É-én nem.-fejét felém fordította és úgy kezdett el méregetni. Majd helyett foglalt az egyik fotelembe, úgy folytatta a bámulásomat.

-Tetszem neked?-szólal meg jó pár perces néma csönd után.
-Huh?
-Tetszem neked?-ismétli meg kérdését.
-Igen.-érzem, ahogy az arcom kipirosodik. Fel állt, felém sétál.
-Mennyire?-nyalja meg ajkát. Nem tudom levenni szájáról szemeimet.
-Sehun... zavarba hozol.-nyelek egyet.
Cipőit levette és felém kezdett el mászni az ágyon, hamar eljutott hozzám.
-Kívánsz?-hajolt közelebb ajkaimhoz. Mióta megláttam az ajtóba már azóta. Bólintottam és megnyaltam kiszáradni készült ajkaimat. Kezeimet megfogta, össze kulcsolta övéivel, úgy döntött hátra. Még alig csináltunk valamit, de egyre jobban kívánom. Egy érintésével, eltud varázsolni.-Tudod, mikor először voltunk együtt, nagyon élveztem. Mindenedet kényeztethettem.-simít végig bordáimon fel-le. Melegség önt el ahol csak hozzám ér. Még csak meg sem csókolt.-Elég rég volt, mikor együtt voltunk, nem?-érinti ajkát enyémhez. Mielőtt még megcsókolhattam volna elhúzta arcát. Kezeimet, még mindig fogva tartották össze kulcsolt ujjaink.-Egyre jobban kívánsz, igaz?-lehel nyakamba, amitől még a hideg is kiráz.
-Csókolj már meg!-emelem fel fejemet amennyire csak tudom.
-Rossz kislány!-Mosolyog rám.-Adok választási lehetőséget.
-Huh?-kérdezem értetlenül.
-Hol szeretnéd, hogy megdugjalak?-harapja be alsó ajkát.

60. rész

Vigyorogva bámulom a plafont és csak Seulra tudok gondolni. Azok az édes nyögései, hogy fog majd akkor nyögni, ha benne leszek! Most megint mehetek wcre könnyíteni magamon... áh, már ez a negyedik alkalom a héten. Aigo... Holnap próbán el kellene hívnom és akkor majd az egyik szabad teremben kellene lecsapnom rá?


Seul szemszögéből:

-Mit csináltatok bent?-töri meg az eddigi csendet az ágyon háttal ülő Jimin.
-Mi... vagy is... én aludtam és...-nem tudom folytatni. Pillanatok alatt történt. Még én sem tudtam felfogni mi volt ez az előbb. Megcsókolt. Én pedig... viszonoztam. Beszélnem kell Sehunnal!
-Ha nem megyek be, le is fekszel vele?-hangjából érződik a lenézés.
-Nem!-vágom rá egyből.-Minek nézel engem?
-Jobb, ha inkább nem mondom.-Áll fel és velem szembe fordul.
-Csitri? esetleg ribanc?-nézek szemeibe.
-Kurva.-mondja ki rezzenéstelenül. Szemeim teljesen bekönnyeztek. Szóval egy kurvának tart? Hm... rajta kívül még hányan lehetnek ezen a véleményen?
Körbe néztem a szobában, mivel a filmezéshez átöltöztem kényelmesebb ruhába így csak a kabátomat kaptam fel ami az ágy mellett volt leesve.-Hova mész?-kapja el karomat amint elé értem.
-Te most a kurvához beszéltél?-Csak az ajtót figyeltem. Nem akarom elsírni magamat előtte. Ha az ember más előtt sír az megalázó számomra, ezért is próbálom vissza tartani az érzéseimet.
-Miért kell magadra venned? Mondtam nem mondom inkább.
-Elmondtad. Egy kurvának hiszel.-rántom ki karomat keze közül.
A szobából kilépve egyből RapMon szobájához siettem.


Jimin szemszögéből:

Hülye! Hülye! Hülye! Egyre erősebben ütöm a párnát a fejemhez. Hogy lehetek ennyire hülye?
Komolyan azt kellett mondanom, hogy "kurva"? Aigo! Sosem mondtam ilyet egy lánynak sem... Mi van velem? Ennyire megváltoztatna? De, hiszen... nem. Megvárom! De egyáltalán hova ment?Lehet a barátnője is vele ment? Vagy őt itt hagyta? Vagy egyáltalán eszében volt, hogy itt van?
Az ágyról felpattanva rohantam  a nappaliba.
Jin készített valamit a konyhában. Lassan éjfél és ő főz?

-Kit keresel?-kérdezi tőlem.
-Hyung, Seult láttad mikor elment?
-Igen.-sóhajt egyet.
-Nem mondta véletlenül, hova ment?
-Seul már jó fél órája elrohant. De észre sem vette, hogy itt vagyok. Hiába ordítottam utána, hogy hova megy...-meséli csalódottan.
-és a barátnője? Hogy is hívják... e-e
-Edina.-szól közbe.- Ő Suganál alszik.
-Suga hyungnál?-kerekednek ki szemeim.
-Igen.-bólogat.
-Kösz hyung.-még valamit kérdezett, de már nem értettem. Mire elmondta már Suga szobája előtt voltam.
Kopogás nélkül rontottam be. A helyzet kicsit félre érthető vagy lehet az van amire gondolok...?
-Ez nem az aminek látszik!-teszi fel mindkét kezét védekezve Suga.
-Suga!-szinte már sikít a lány.
-Oh a franc!-fogja meg ismét a lány melltartó kapcsát.
-Ez igazából... szóval eltört a melltartó kapocs és hát a melltartóm pedig... szóval érted.-magyarázza paradicsom vörös fejjel E-e..., hogy is hívják pedig Hyung mondta. Edina!
-És, miért nincs rajtad felső csak melltartó?
-Suga hibája!-mondja idegesen. Kérdőn Hyungomra néztem, aki kerülte tekintetemet.
-Én csak... Egyébként miért is jöttél?-próbálja terelni a témát. Seul! Igaz, ő jobban érdekel, mint kettőjük ügye.-Miért nem kopogtál?-néz rám szúrós szemekkel.
-Nem tudod, hol van Seul? E...edina?-gondolkodtam el nevén.
-Seul? Jungkooknál?!-kérdezi bizonytalanul.
-Azon már túl vagyunk. Azóta elrohant.
-MI?-fordul felém. De Suga egyből vissza rántja a melltartójával együtt.
-Vegyél már fel valamit!-mormogja YoonGi. Majd kezébe adja pólóját.-Addig kimegyünk.-tol ki az ajtón.

-Szóval mit csináltál vele?-nevetem el magam.
-Én csak... minek is mondjam el neked? Kicsi vagy ehhez!-fordul nekem háttal.
-Kicsi? Én? Több dolgom volt nőkkel hyung mint neked!-mondom felháborodottan.- Amúgy is csak pár év van köztünk.
-Ezzel én nem dicsekednék.
-Azzal, hogy pár év van közöttünk?-nevetem ki.
-Azt, hogy több nővel voltál, mint én.-mondja flegmán.-Egyébként Seul, miért ment el?
-Az én hibám...-mondom lehajtott fejjel.
-Mit csináltál?-fordul felém.
-Én nem akartam. Csak mérges voltam...
-Mond már!-mondja idegesen.
-Lekurváztam.-Ha lehetne most a legkisebbre gömbölyödnék össze, hogy senki ne lásson.
-Látod? Ha annyi lánnyal lettél volna ,mint én ezt sose mondtad volna egy lánynak.-mondja szigorúan.
-Nem lehetne, hogy nem itt dumáltok? Más nem tud aludni.-mondja az szobájából ki bújó álmos fejű Nam.

-Hyung!-szaladok hozzá.-Nem tudod, hol van Seul?
-Holnap próbára jön. Addig is amelyikőtök megbántotta gondoljon át mindent és kérjen tőle bocsánatot.-ásított egyet és bezárta az ajtót.
-Akkor hajrá Jimin.-veregeti meg vállamat Suga.-Jó éjt!-megy be szobájába.

-Hol van Seul?-kérdezi Kook, aki most száll be a kocsiba.
-Próbán ott lesz. Nyugodtság van.-szólal meg NamJoon.
Egész este semmit nem aludtam annyira rosszul érzem magam. Lelkiismeret furdalásom van. Reggel sikerült egy órát aludnom. Azóta pedig egyre idegesebb vagyok Seul miatt.
Mintha minden ellenem lenne. Még a szokásosnál is hamarabb értünk a BigHithez.

-Mikor jön már Seul?-kérdezi nyávogva V.-Lassan tíz van.-közli a tényt.
Mindenki elfoglalta magát. Én inkább bemelegítettem és próbáltam új koreográfiát össze hozni.
Amint a mutató a tizesre ért Seul is betoppant.
-Sziasztok.-sétált be.
-Hol voltál?-kérdezi tőle Jungkook. Igen, ez engem is érdekelne.
-Edina keresett!-szólal meg Suga.
-Már beszéltem vele.
-Seul, többet ilyet ne csinálj! Aggódtam.-öleli meg Jin.
-És én is.-rohan hozzá V.
-Srácok mondani szeretnék valamit.-szedi le magáról a többieket. Mit akar mondani?
-Mit?-kérdezi V.
-Elköltözöm tőletek.-Elköltözik? Hova?
-Micsoda?-neveti el magát Hope.-Ilyennel ne viccelj!
-Nem viccelek, oppa. Elköltözöm!
-Ezt nem teheted dongsaeng!-sírja el magát V.
-Miattam?-szólalok meg a földet bámulva.

59. rész

-Aha. Na jössz?- Meg kell tudnom legalább a telefon számát, de hogyan? Kérdezzem Seultól? Vagy a lánytól? Hány éves lehet? Vajon ismer?

-Hyung! Válaszolj már!-zavar meg  gondolat menetemben a még mindig válaszomra váró Taehyung.
-Huh? Majd később csatlakozom hozzátok.-Addig legalább ki tudom gondolni mit is mondjak és kitől kérjem el a számot.
-Majd gyere!-csukja be az ajtót. Lehet át is kellene öltöznöm? Ez a melegítős stílus lehet nem jön be neki. Sőt, biztos! Különben már a nyakamba ugrott volna... de annyira kényelmes. De nekem kell ez a lány! Még nem is tudja milyen vagyok, ha meg akarok magamnak szerezni valakit.

Seul szemszögéből:

Sikeresen megbeszéltünk oppával mindent. Megkért, hogy többet beszélgessek vele amit szívesen teszek majd meg. Közben Edina is megérkezett, órákon át beszélgettünk, végül sikerült meggyőznöm, hogy aludjon itt. De, hogy hol fog aludni? Gőzöm sincs... Remélem Jimint megtudom győzni, hogy aludjon a kanapén.

Most pedig Jungkook, V, Jin és Hope társaságában nézünk közösen egy Edina által kiválasztott filmet. Taen kívül mindenki a földön ül, lehet a padló fűtés miatt? Vagy mert Edinával teljesen elfoglaltuk az egész kanapét? V ölében a lábaim foglalnak helyett ami a fiút nem igazán izgatja, fejem pedig edina ölében pihen. Álmos vagyok... nagyon is. Szempilláim lassan záródnak le, de minden hangra ki is nyílnak.

-Leülhetek?-szólal meg mély hangon Suga. Mikor jött?
-Persze.-válaszol Edina. Kezeivel felemelte fejemet, hogy ugyan keljek már fel, ha nem lenne neki Luhan még azt mondanám tetszik neki YoonGi. Taehoz közelebb ültem.
Így mind kényelmesen elfértünk. Érdekes módon YoonGi oppa nem közénk, hanem közvetlen Edina mellé ült. Ahha... értem én, hogy rá akar hajtani, de barátja van oppa!
V vállára dűlve folytattuk tovább a film nézést, egyik kezével hátamat kezdte cirógatni aminek köszönhetően el is aludtam.

Suga szemszögéből:

Szaggatott farmer és egy bő póló mellett döntöttem. 

Seult feltudtam állítattni Edina öléből, így mellé ülhettem, de még milyen közel! Kezeink össze értek, ahogy észre vettem őt nem nagyon idegesíti. Lehet mert külföldi? Ha koreai lenne már rég vörös fejjel húzódna arrébb. Talán ez tetszik benne, hogy nem olyan mint az itteni lányok. Az amerikai filmekből vett ásításos trükköt vetettem be. Nem zavarja, hogy a vállán van a kezem... Más lányok már el lennének olvadva, de ő... mintha észre sem vette volna... Sokkal nagyobb feladatba vágtam a fejszém, mint gondoltam.

Nem tudom ki ötlete volt ez a film, de ennyire nyálasat még nem láttam. Majd nem minden percben csak smárolnak és most még baszni is fognak... nekem pedig ezt kell végig néznem. Pont Edina mellett...
-Srácok!-szólal meg Tae.
-Mivan?-néz Tae felé Jungkook.
-Seul elaludt.- Vn szét terülő lány elég viccesen néz ki.
-Vidd be a szobába.-von vállat Hope.
-De én még nézni akarom!-szomorodik el.
-Majd én beviszem!-áll fel Jungkook.
-Én hol fogok aludni?-szólal meg kétségbeesetten Edina.
-Seul Jiminnel alszik. Szóval még Kooknál van egy szabad hely.-mondja a tényeket JHope.
-Vagy nálam is aludhatsz.-válaszolom a leglazábban ahogyan csak tudom. Mond, hogy igen!
-Seul nálam alszik, szóval kénytelen vagy hyungnál aludni.-veszi ölébe Seult Kook és megy vele a szobák felé. Ezer hálám neked Kook.
-MI?-V és Hope egyszerre ordítanak fel, de maknae rájuk sem bagózik.
-Sehun ki lesz akadva...-szólal meg halkan a lány.
-Reggel lesz vicces már most kíváncsi vagyok Seul arcára.-nevetem el magam.

-Ez neked vicces?-kérdezi nagy szemekkel figyelve Edina.
-Nem.-fagy le arcomról a mosoly.

-Melyik a te szobád?-áll meg a folyosón Nam szobája előtt.
-Ez.-nyitom ki ajtómat.
-Oh!-sétál mellém. Felkapcsoltam a villanyt így láthatta szerény hajlékomat. Alaposan szemügyre veszi kis szobámat.

 Mosolyogva figyeli meg minden centiméterét.-Na hát! Ez lenne Mr. Swag szobája?-Swag? Szóval ismer.
-Talán rajongó vagy?-sétálok mellé.
-Szeretem a zenéteket.-nem a kérdésemre válaszol.
-Ki a kedvenced?-dűlök neki az ajtófélfának onnan figyelem tovább. Leül az ágyamra és csak figyel. Ajkait lassan nyitja szóra. Szemeimet nem tudom levenni telt szájáról, ösztönösen nyalom meg ajkaimat.
-Hm... Taehyung.-válaszolja egyszerűen. Mintha csak annyit kérdeztem volna mennyi kettő meg kettő. Szóval V... Miért fájt ezt hallanom? Reménykedtem, hogy talán egy kicsit felkeltettem az érdeklődését, ha már nem is a személyiségem akkor legalább a rappem. Telefonja amit eddig kezében tartott csörögni kezdett, ki más lett volna mint Luhan. Oh haver, el sem tudod képzelni mennyire irigyellek...
Magára hagytam és inkább a nappaliban kezdtem el tévézni.

-Hát te?-csuszkol a papucsában Jimin.
-Tévézek.
-Ahha... nem láttad Seult?-ül le mellém.
-Jungkooknál van.
-Jungkooknál? Minek?
-Nála alszik.
-MIVAN?-emeli fel hangját és már fut is vissza ahonnan jött.


Jungkook szemszögéből:

Szuszog... szemei csukva az én gyönyörű szerelmem. Azt hiszi boldog Sehunnal, pedig még mindig szeret.
Átöleltem és teljesen hozzá bújtam, legalább így nem tud eltolni magától. Akkor a legaranyosabb mikor alszik. Fejem kulcscsontjánál pihen. Ajkaim hozzá érnek nyakához. Felsője kicsit lentebb csúszott így látom melltartóját. Fejemet felemeltem és úgy vettem jobban szemügyre. Mellei sokkal nagyobbak mint amire emlékeztem. A háttal fekvő Seul felé tornyosultam feje mellé tettem két kezem és azokon támasztottam meg magam. Lassan hajoltam nyakához és apró csókokat nyomtam puha bőrére. Nem reagált semmit, elég mély alvó. Lassan húztam le felsőjét, mikor fejénél húztam volna le akkor elkezdett mozgolódni, de csak oldalra fordította a fejét így gyorsan lehúztam róla a pólót. Teljesen láthattam melltartóba zárt melleit, lapos hasát. Újra nyakát kezdtem el csókolni közbe néhányszor szívtam is. Vágyom Seulra. Akarom! Most azonnal!
Halk nyögéssel kezd el újra mocorogni.

-Ju-j-jungkook?-kérdezi remegő hanggal. Száját egyből betapasztottam ajkaimmal. Vadul kezdtem el csókolni, nyelvemet átvezettem szájába. Nem ellenkezet, de nem is csókolt vissza. Egyik kezemmel oldalát kezdtem simogatni és lassan haladtam le nadrágjához.-Jungkook fejezd be!-szakítja meg csókunkat. Gyorsan kapkod levegő után. Seul, ne rontsd el. Rég voltam már lánnyal és kurvára vágyom rád.
-Miért?-kezemet levezetem nőiességére és várom a reakcióját.
-JUNGKOOK!-törtet be valaki kiabálva az ajtón. Fejemet hátra fordítottam... Jimin. Szuper. Miért kell ennyire szerencsétlennek lennem? Miért?-SZÁLJ LE SEULRÓL!-ordít rám. Seul felé fordultam és figyelni kezdtem nagy szemeivel szemeimet nézte. Alsó ajkát beharapta amitől elmosolyodtam. Ő is kíván. Mikor fogom már megkapni?-NEM HALLOD?- mellé feküdtem és vártam mit fog reagálni. Gyorsan megkereste felsőjét és rohant Jimin szobájába. Miért nem velem alszik? Újra szobatársaknak kellene lennünk és kielégíteném minden vágyát. Előbb utóbb, úgy is engedni fog nekem.-Kerüld el Seult vagy kicsinállak!-csapja be maga után az ajtót Jimin.

Vigyorogva bámulom a plafont és csak Seulra tudok gondolni. Azok az édes nyögései, hogy fog majd akkor nyögni, ha benne leszek! Most megint mehetek wcre könnyíteni magamon... áh, már ez a negyedik alkalom a héten. Aigo... Holnap próbán el kellene hívnom és akkor majd az egyik szabad teremben kellene lecsapnom rá?

58. rész

-Most még az eszed azt mondja, hogy nem kellek. De a szíved nem sokára másképp fogja gondolni!-Olyan komolyan mondta, hogy hirtelen nem tudtam mit reagálni.-Gyere! A többiek már várnak.-fogja meg kezemet és lassú léptekkel a fiúkhoz vezet.


-Mi tartott ilyen sokáig Kookie?-kérdezi Jimin amint oda értünk. Épp poharát tölti tele pezsgővel.
-Nagyon csinos vagy, Seul.-vigyorogva sétál körbe JHope.
-Köszönöm, oppa.
-Ugye, ott maradtál ahol hagytalak?-nyújt felém egy pohár pezsgőt Suga.
-Igen, azt hittem vissza jössz értem.-veszem el kezéből.
-Na, nem nem! Nem iszol pezsgőt kisasszony!-kapja ki kezemből Nam.
-Most komolyan? Diszkóban ihatok alkoholt itt meg nem?
-Pontosan! Jungkook sem iszik.-biccent fejével a tőlünk négy lépésre állóra, aki a cola és a gyümölcslevek választékát veszi szemügyre.
-Szuper... mikor lesz vége ennek az egésznek?-kérdezem Namtól.
-Lesz egy beszéd, eszünk és mehetünk.


-Dongsaeng! Mellém ülj!-ugrál a széken V.
-Melléd Jimin és Jungkook fog ülni. Seul mellém ül!-húzza ki a mellette lévő üres széket Hopie.
-Dongsaeng!-kezd hisztizni. Ha Jungkook és Jimin nem indultak volna el felénk tényleg V mellé ültem volna. De így nem akarom megkockáztatni, hogy véletlenül valamelyik mellém üljön.
-Ne haragudj oppa.-ülök le Hope mellé. Mosolyogva teszi karját hátam mögé, Tae alig pár másodpercig szomorkodott miattam ugyan is utána Jiminékkel szórakozott az egész beszéd alatt.

-Világít a mobilod!-mutogat az asztalon lévő telefonomra a másik oldalamon ülő Jin.
-Oh... tényleg!-nyúlok gyorsan érte.
Sehuntól kaptam egy üzenetet, hogy elkellet utazniuk egy koncertre Busanba és csak holnap este fele érnek vissza. Ez fantasztikus... én megértem, hogy idol és híres, elfoglalt stb..., de bele halt volna, ha elbúcsúzik? Vagy esetleg fel hív és nem üzenetet küld?! Telefonomat kikapcsoltam, kezemben még mindig tartottam és idegességemben csak szorongattam. Lehet, túl reagálom, de elmegy egy szó nélkül? Jó, igen végül is írt...
-Rossz hír?-kérdezi Jin.
-Nem, csak... -sóhajtok egyet- ...mindegy.
-Nekem elmondhatod Seul.-veszi ki kezemből a készüléket.
-Átjönne hozzám majd hat fele egy régi barátnőm. Remélem nem baj.-próbálom terelni a témát.
-Azt hittem nem voltak barátnőid.-lepődik meg.
-Mikor Magyarországon éltünk akkor sikerült barátkoznom, múltkor futottunk össze egy bárba. Tudod, ahová utánatok mentem.
-És milyen lány? Aranyos?-érdeklődik tovább.
-Sajnálom oppa, Luhan a barátja.
-Luhan? A volt exos?
-Igen.-vigyorgok rá.
-Azta!
-Mi az?
-Akkor bizonyára tényleg szép lehet. Tudod először az SM-hez mentem meghallgatásra, fel is vettek gyakornoknak. A srácokkal is jól össze barátkoztam. Csak akkor még többen voltunk, nagyjából úgy tizenheten. Mindegyikőjüket jól ismertem, Luhan már akkor nagyon válogatós volt. Sehunnal állandóan beszélték, hogy ki tízből hanyas.-neveti el magát.- Sehun akkor még nagyon fiatal volt, fiatalabb mint Jungkook szinte annyi mint te. Aztán leszűkítették a létszámot és én már nem fértem bele... nem voltam nekik elég jó. De nem bánom! Örülök, hogy a bangtan tagja lehetek és ilyen jól kijövünk a srácokkal.
Szeretek anyáskodni felettetek.-meséli mosolyogva.

-Ez aranyos történet.-mosolygok rá.
-Ez az életem.-simogatja meg a fejemet.
-Ne beszéljetek már ilyen hangosan! Mindjárt mondják a szervezők, hogy ehetünk!-szól ránk Hope.
-Bocsánat.-kuncogom el magam.

Hamar abba hagyták a több mint két órás beszédet, Jinnel megbeszéltem Sehunt is. Azt javasolta ne akadjak ki ennyin, hiszen értesített. Igaza van. Nem tudom mi üthetett belém, de, ha akkor nem reagálok így lehet ezt a történetet sosem tudtam volna meg. Lassacskán, de úgy érzem mindegyikőjükkel kezdek kibékülni. Jimint és Jungkookot leszámítva... na meg hát persze... a leadert.

Rengetek tengeri kaját hoztak, több féle desszertet is. A fiúkon végig nézve akár az öt évesek. Nagyon aranyosak. Lehet meg kellene tanulnom főzni? Jinnek akkor sokban be tudnák segíteni. V mint valami ragadozó úgy eszik, közbe még figyel is. Nyugi Tae, nem veszem el előled!

-Egyél te is!-mondja teli szájjal.

-O-oké?!-Nem is vagyok éhes, nincs sok kedvem enni. Viszont, ha nem eszem rossz néven vennék a szervezők akik végig járják az összes asztalt.

Végül pár sushi mellett döntöttem. Igazán finomak, nem olyan mint amilyet kis koromban anya készített. Sokkal finomabbak voltak.

-Mindennel meg vannak elégedve?-nézz végig rajtuk egy alacsony pasas.

-Igen, köszönjük. Az ételek nagyon finomak.

-Áh, én köszönöm amiért felléptek.-Minek köszöni meg, ha pénzt alapból kapunk?!-Az ételeket külön Thaiföldről hozattuk. További jó étvágyat!-végre, hogy elment.

-Nos, mind jól laktatok?-kérdezi leaderünk.

-Tele vagyok!-nyöszörög hasára mutatva V.

-Most már megyünk?-érdeklődöm.

-Miért akarsz ennyire lelépni? Csak nem találkozol Sehunnal?-kortyol bele poharába Jungkook.

-Busanba van.-mondom alig hallhatóan.-Szóval örülhettek.-fordítom fejemet feléjük, arcomon egy erőltetett mosollyal.

-Seul... mi nem...-halkul el Hopie hangja.

-Ne feltételezz rólunk ilyet!-szólal meg Suga morgós hanggal.

-Inkább menjünk!-állok fel székemről.

-Haragszol ránk?-hajtja fejét vállamra Tae. 

-Ha azt mondom nem, elhiszed?

-Nem! Seul, mi örülünk neki, hogy boldog vagy.

-Hm.

-Ne legyél velünk ilyen!-dűl másik oldalamnak a mellettem ülő Hope. Kellett nekem középre ülnöm...Fülesemet bedugtam mindkét fülembe, úgy próbáltam a nekem támaszkodók beszédét elnémítani, hátha így abba hagyják.

-Seul! Kelj fel!-simít végig valaki puha ujjával arcomon. Egy hümmögéssel próbáltam rávezetni, hogy hagyjon aludni.-Seul!-hangja lágy, talán, ha tovább beszél vissza tudok aludni.-Ha nem kelsz a hátamon viszlek fel!

-Vegye már ki! Sietnem kell a főnökhöz.-szólal meg gondolom a sofőr.

-Akkor háromra húzzuk ki!-ez Monster hangja. Na, nem! Inkább feltápászkodom, minthogy ebbe a ruhába kihúzzanak!

-Te fogd meg ott!-szólal meg újra mire szemeim kipattannak és ösztönösen állok fel, fejemet sikeresen be vertem a kocsi tetejébe. Hát igen... elfelejtettem, hogy még a kis buszban vagyok.

-Tudok járni!-mászok ki.

-Akkor hajrá!-mutat Nam a dorm felé.

-Hány óra Jimin?-kérdezem a mellettem fekvőt, aki épp fényképezi magát.

-Nézd meg, ott van melletted a telefon!

-Aish, nehéz lenne kilépned a kamerából, mi?-nyúlok mobilomhoz. Még csak fél hat? Hamar haza értünk ahhoz képest. 

-Seul, ki jönnél?-ordít be Mon. Hát ez szuper, szóval most akar velem beszélni? Nem tűnhetnék el? Vagy változhatnák láthatatlanná?-Seul, bent vagy?

-Válaszolj már neki!-suttog Jimin.

-Nem akarok vele beszélni...-homlok ráncolva figyel tovább.

-Bent van, hyung!-ordít ki, közben kezeimet lefogta.-Gyere be!
Gondolkodás nélkül jött be. Megállt az ágy előtt és figyelni kezdett.-Én megyek is!-nézett rám vigyorogva Jimin. Nam leült velem szemben és megvárta amíg becsukja Chimchim az ajtót.


Jungkook szemszögéből:

-Gyertek!-rohan ki hozzánk Jimin.
-Minek?-kérdezi szinte már nyávogva Suga.
-Hyung most van Seulnál!-rohan vissza.
-Erre kíváncsi vagyok.-nevetve tápászkodik fel a kanapéról és ment Jimin után.
-Menjünk mi is!-húzz fel V a földről.
Próbáltunk úgy helyezkedni, hogy mindegyikőnk füle az ajtóhoz tudjon tapadni.
-Szeretném, ha mindig megbíznál bennem és mindenről beszámolnál!-ez Nam hangja.-Az elején azt hittem jól kijövünk. Most pedig... utálsz engem?
-É-én nem oppa.-dadogja Seul.
-Á zsibbad a lábam.-nyöszörög Tae.
-Sh! A végén még meghallanak!-löki vállba Suga.
-Elnézést!-szólal meg mögülünk valaki.
-Várj!-mutat háta mögé Suga.
-Ti mit csináltok?-szólal meg Jin elég hangosan. Mind felé fordultunk, Jimin sikeresen el is esett V lábában.
-M-mi csak...-dadogjuk egyszerre.
-De ő ki?-mutat Suga Jin mellett álló lányra.
-Seulhoz jött.-mosolyog a lányra.
-Edina vagyok.-hajol meg mosolyogva. Nahát milyen aranyos hangja van és még az akcentusa is más mint, Seulnak.
-Különleges névnek hangzik.-sétál a lányhoz közelebb YoonGi.
-Nem hinném, hogy az.-kapja kezét szája elé, zavarban van?
-Suga vagyok. De hívj csak oppanak.-csókolja meg kezét ami még előbb a szája előtt volt.
-Neki pedig van barátja.-tolja el Jin a lány mellől hyungot.
-És nem szándékozol lecserélni?
-Miért itt hangoskodtok?-jönnek ki Monsterék.-Oh... hát te?-néz a lányra.
-Ő a barátnőm, Edina.-szalad a lányhoz Seul. Barátnő?

Suga szemszögéből:

Seulnak ilyen csinos barátnője van? A kisugárzása, a hangja, a nagy szemei és az akcentusa is annyira imádni való. Ha van első látásra szerelem az ilyen lehet. Jin azt mondta van barátja. Ő ezt honnan tudja? Talán csak nem ő az? Na ne... nem, remélem nem! Remélem sokat fog átjárni hozzánk. Szép lassan közeledek majd felé... de mi? Seul barátnője? Eddig azt mondta nincsenek barátai. Akkor most ezt, hogy... ?

-Hyung, Seulék azt kérdezik nem akarunk-e velük együtt megnézni egy filmet.-nyit be Taehyung.
-Seulék? Még mindig itt van a barátnője?-Talán itt fog aludni? Már lassan tíz óra... talán az én szobámba is aludhatna. Aigo, mire gondolok és még csak most ismerem...
-Aha. Na jössz?-Meg kell tudnom legalább a telefon számát, de hogyan? Kérdezzem Seultól? Vagy a lánytól? Hány éves lehet? Vajon ismer?

57. rész

-Miért vele kellett Seul? Miért? Én szeretlek, miért Sehunnal kellett elvesztened? Ő nem szeret téged!
-Miről beszélsz? Igen, is szeret!
-Szeret? Tudod mi a szerelem?-kérdezi suttogva közben egyre jobban lekicsinyíti közöttünk a távolságot.


-M-mit akarsz?-dadogom el. Ajkainkat leheletnyi távolság választja el egymástól.
-Ne aggódj, nem foglak megcsókolni, de békén sem foglak addig hagyni amíg belém nem szeretsz!-nyalja meg felső ajkát, nyelve eleje az én ajkamhoz is hozzá ért benedvesítve száraz ajkaim, lesokkolva állok a falnak neki dűlve és az előttem álló vigyorgó fiút figyelve.
-Ti mit csináltok? Főleg, te Seul, ez egy férfi mosdó!-jön be a mellékhelységbe Yugyeom.
-É... én
-Megbeszéltünk valamit.-vág szavamba Jimin.-De már megyünk is.-terel a kijárat felé.
-Oppa!-állok meg mielőtt kimennék az ajtón.
-Huh?-kérdezik egyszerre.
-Yugyeom oppa, a fiúk hol vannak?-baktatok hozzá aranyosan.
-Oh, most próbálnak én is alig tudtam elszabadulni, de ha nem haragszol akkor végezném a dolgom.-mondta elpirosodva.
-Persze, én már megyek is, bocsánat.-slisszolok ki az ajtón.

-Miért akarsz Bambamékkal találkozni?-kérdezi az előttem sétáló.
-Nem mindegy az neked?
-Akinek itt bunkózni kellene az én vagyok, még is normálisan beszélek hozzád.-áll meg, én pedig sikeresen neki ütközök.-Legalább figyelhetnél!
-Bocs.
-Mostantól engem is oppáz!
-Sosem szeretted mikor így hívtalak...-mondom ki a nyilván valót.
-Tisztelet nekem is ki jár.-indul el újra.

Némán követtem tovább, néhány megjegyzést tett még Sehunról, de elengedtem a fülem mellett.
Mikor beértünk a nekünk fent tartott szobába, mindenki felfigyelt ránk kivéve az alkalmazottakat.
-Hát ti?-kérdezi Hope.
-Megbeszéltünk pár dolgot.-von vállat Jimin és leül az üres fotelba..
-Hm...-hümmögi el magát a RapMonster mellett elterülő Jungkook.
Én a sminkes asztalnál foglaltam helyet, Sehunnak írtam egy üzenetet, de nem válaszolt rá. Aish, már most unatkozom... Minek is vagyunk még itt?
-Oppa miért vagyunk még itt? 
-A végén lesz egy kis party, azon is részt kell vennünk.
-Party?-kérdezi értetlenül Suga.
-Nem is igazán party, hanem egy kis összejövetel megakarják köszönni, hogy felléptünk.-magyarázza a telefonját nyomkodó Monster.
-Akkor Got7-ek is maradnak?-érdeklődöm.
-Igen.
-Miért érdekelnek ők ennyire dongsaeng?-kérdezi V.
-Rég beszéltem velük...
-Ja, mert el vagy foglalva a drága Sehunoddal.-mondja unottan Jungkook.
-Mi van veled fáj az élet?
-Miért neked talán fáj?-kérdez vissza.
-Nem, nekem nagyon is boldog életem van.-vágom rá.
-Téged leszámítva nekem is.
-Fejezzétek be!-szól ránk Suga.
-Elég sokáig fogom még boldogtalanítani az életed akkor.
-Seul!-szól rám erélyesebben.
-Befejeztem.- Színpadról egészen idáig lehallatszik a zene, így meglehet állapítani, hogy most a Got7 van a színpadon. Viszont még csak most kezdték el... még jó sokáig fent lesznek addig mit csináljak?

Unalmamban a telefonomban lévő képeket rendeztem vagy épp töröltem ki, de így is nehezen telik az idő. Áttértem a névjegyzékre, végig görgetve átnéztem a tartalmát. Egy neven viszont megakadt a szemem, most úgy is van időm, felhívhatnám. Úgy is sok mindent meg kellene beszélnünk...
A srácok fülessel a fülükben ültek a kanapén, Suga és Hope szerintem el is aludtak.
Egy érintéssel már tárcsáztam is, telefont a fülemhez tettem és vártam... közben hallgattam ahogy kicsöng.
-Igen, tessék?-szól bele a még mindig aranyos hangjával barátnőm.
-Seul vagyok.
-Oh, Seul!-örül meg a nevem hallatán.-Hogy vagy? Valamikor találkozhatnánk!
-Én jól és te? Hát igen, az jó volna.-mosolyodom el és a fiúk felé fordulok a görgős székben.
-Én is, most, hogy felhívtál még jobban. Mondta, Luhan, hogy Sehun elkérte a számom, de nem hittem volna fel fogsz hívni...
-Miért?-kérdezem értetlenül.
-Hát ahogyan elváltunk nem volt túl jó...
-Én nem haragszom rád.
-De én rosszul érzem magam emiatt.-meséli szomorúan.
-Akkor kiengesztelhetnél.-dobom be ötletem. Jungkook kihúzta a füléből a fülest, fejét pedig felém fordította. Most hallgatózni akar?
-Semmit nem változtál.-neveti el magát.
-Várj egy kicsit, valaki éppenséggel bámulnak.-nézek rá az engem figyelőre. Felálltam és kisiettem a szobából. Egy folyosón kezdtem el sétálni, végül az egyik falnak neki dűlve folytattuk a beszélgetést.
-Akkor ma hatra menjek a dormotokba?-kérdez vissza.
-Igen, hét fiúval lakom együtt szóval jól fog jönni egy kis erősítés.-nevetem el magam.
-Emlékszel, mikor még általánosba az osztály nagy része fiú volt és csak nyolcan voltunk lányok?-kuncogja el magát.
-Áh, hogy felejthetném el, mindenki oda volt a cuki hangodért.
-Luhan is szereti.
-Ezt valahogy sejtettem.
-Te és Sehun... szóval veletek... na érted!
-Értem.-kuncogom el magam.-Ha átjössz majd megbeszéljük. Na de mennem kell, nem sokára találkozunk. El ne tévedj és Luhant hagyd otthon! 
-Jó, jó.
-Le teszem!-mosolyodom el.
Telefonom kijelzőjén elcsodálkoztam. Más fél óráig beszéltünk volna? Fel sem tűnt. Negyed órás magamban mosolygás után, el indultam amerről jöttem. Fordulni készültem mikor homlokomra egy kéz tévedt, így akadályozott meg benne, hogy tovább mehessek.
-Végre, hogy letetted.-Követett?
-Mit akarsz? Úgy tudtam utálsz.
-Egy szóval sem mondtam. Csak annyit, hogy téged leszámítva nekem is boldog életem van.-engedi el fejemet.
-Ez klassz. Mehetek?-kerülném ki, de elém áll.
-Nem! Tudod, mindig azt hittem, hogy én leszek az a valaki akinek neki fogod adni magát.-húzza fél oldalas mosolyra száját.-Tévedtem.
-Micsináltok?-szakítja meg Jungkook monológját Jimin.
-Meg néztem mit csinált ilyen sokáig.-von vállat Jungkook.
-Seul, stylestok már keresnek. Át kell öltöznöd!-áll el előlem Jimin én pedig szépen eliszkolok a két fiútól.


Jungkoook szemszögéből:

-Mit csináltál Seulal? Remélem tisztában vagy vele, hogy van barátja!-áll velem szembe Jimin.
-Ti mit csináltatok kettesben?-húzom fel szemöldököm.
-Honnan veszed, hogy kettesben voltunk?
-Ismerlek Hyung.-mosolyodom el.
-Ne nagyon reménykedj, hogy a tiéd lesz!-nézz rám hunyorítva.
-De a tiéd se.-vonok vállat.
-Sehun nem szereti, hamar össze fogja törni és akkor ki fogja vigasztalni?-neveti el magát.
-Honnan veszed nem szereti?
-Az az én dolgom.-teszi zsebre kezeit.
-Seul az enyém lesz!-sétálok el mellőle.
-Te nem tudtad értékelni, nálam jobban senki nem szereti.-szól utánam. Szavai megállásra kényszerítettek.
-Hyung, tudod te is kaptál lehetőséget még is ellökted magad mellől.
-Magaddal törődj Jungkooksha!

Seul szemszögéből:

-Vegyek még be valahonnan?
-Nem, így jó lesz Ahjumma! Köszönöm.- mosolygok rá az idős nőre.
-Nagyon csinos, jól áll magának!-igazítja meg még pár helyen a földig érő hosszú ruhám.
-Köszönöm.
Hajamat már rég besütötték, sminkemet is feltették. Ha csak egy kis rendezvény lesz, minek így kiöltözni?
Ruhám halvány rózsaszínű, hosszú shifon, mell alatt egy gumi húzza össze a ruha anyagát, így kihangsúlyozva azt. Hozzá illő hófehér magassarkút kaptam, szerintem ebben a cipőben leszek olyan magas, mint Jimin.

-Állj ide kérlek!-szól nekem egy fotós mielőtt kiléptem volna a szobából. A fiúk már rég elkészültek, miattam ki kellett menniük.
-Rendben.-oda álltam ahová a fotós mutatta, kattintott pár képet és utamra is engedett.

-Srácok, gyertek kész vagyok!-szólok ki az ajtó mögül.

-Inkább te gyere Seul!-húzz ki Suga, majd nem orra buktam a magassarkúmnak köszönhetően, de szerencsére megtartott.

-Azta!-nézz végig jó párszor.

-Miért nézel ennyire?-nézek végig magamon.

-Tudsz még ennél is dögösebb lenni?-kérdezi tátott szájjal.

-Oppa, ha ilyeneket fogsz mondani akkor a végén még elfogom hinni.-ütöm vállba.

-Gyertek már!-szalad hozzánk öltönybe V.-Dongsaeng?-kérdezi félénken.

-Oppa?-nevetem ki.

-Gyönyörű vagy!

-Köszönöm.-pirulok el. Már csak Sehunnak kellene így látnia!

-Kisasszony?-böki felém vigyorogva karját Suga.

-Huh?-kérdezem értetlenül.

-Karolj belém!-teszi kezemet karjára.

-Ohh.-mosolyodom el.

-A többiek már a nagy terembe vannak. Gyertek oda!-kezd el futni újból Tae.

-Bírsz jönni ilyen tempóba? Vagy menjek lassabban?-kérdezi kedvesen. Mi ütött beléd YoonGi? Mindig így kellene kinéznem, hogy kedves legyél velem?

-Egy kicsit menjünk lassabban.-Épp, hogy tíz lépést megtettem, de a lábam már fáj.

A terembe belépve, hatalmas tömeg látványa fogad. Azt hittem csak a fellépők lesznek itt... de itt van majd nem minden társaság csapata. Na jó, most túloztam, de tényleg rengetegen vannak. Amit "nagy teremnek" hívott V az igazából, hatalmas! Vajszínű falak, sötét barna padlóval kombinálva mindenhol feldíszített asztalok vannak tele kajákkal. Egy kis színpad is ki van alakítva legelöl. A plafonon pedig egy gyönyörű szép csillár lóg. Kellemes, halk zene és az emberek hangja tölti be az egész termet.

-Maradj itt, megkeresem a többieket.-veszi le kezemet karjáról.

-Én, miért nem mehetek?-húzóm vissza.

-Végig szeretnéd topogni az egész termet?-mosolyog rám. 

-Hát... -gondolkozom el. Igaza van, jó lesz itt nekem.- Meg várlak.

-El ne merj mozdulni!-parancsol rám.

-Rendben.

Siethetne már Suga! Tíz perce biztosan várok már rá. Inkább vele kellett volna mennem, hiába csak állok így is fáj a cipőben a lábam. Már épp azon gondolkoztam, hogy bele vetem magamat a tömegbe és előkerítem a csapatomat, de ekkor valaki leheletét éreztem meg nyakamon rá nem sokára egy kezet is fenekemen. Mielőtt megfordulhattam volna, fejét vállamra tette, száját pedig fülemhez fordította.

-Ilyenkor egy cseppet sem utállak!

-Jungkook, most engedd el a fenekemet!-mondom idegesen, de még is halkan. Kezét levette hátsómról és elém sétált.

-Most még az eszed azt mondja, hogy nem kellek. De a szíved nem sokára másképp fogja gondolni!-Olyan komolyan mondta, hogy hirtelen nem tudtam mit reagáljak.-Gyere! A többiek már várnak.-fogja meg kezemet és lassú léptekkel a fiúkhoz vezet.

56. rész

-Hát te, hova mész?-szól utánam V.
-Lépcső.
-Még, be férsz!-állítja meg a bezáródni készült lift ajtókat.



-Oh, én...-végig nézve a többieken mind kerülik a tekintetem kivéve Nam, ő szó szerint utálkozva néz rám.- ... inkább lépcsőzöm.-Ahogy elmondtam Kook keze gyorsan a gombokhoz nyúlt.
-Fent találkozunk dongsaeng.-integet Tae amíg a lift ajtó be nem csukódik.

Lépcsőfokról, lépcsőfokra lépegettem minél lassabban akartam a fent lévőkhöz fel érni. Ennyire ki vannak rám akadva? De hát az én életem... akkor sem bántam meg! Jimin egyáltalán miért haragszik? Ha barátom mellettem kellene állnia! J-Hope... reméltem ő nem fog neheztelni, vele mindig jól kijöttem. Suga és Jin hát igen gondoltam, hogy ha kitudódik nem fognak repesni az örömtől, de tényleg jobb nekik, hogy utálnak?
Mielőtt egy újabb lépcsőfokra léphettem volna telefonom csörgése akadályozott meg benne.
-Igen?-vettem fel a mobilom.
-Jó Napot Seul kisasszony!-ismerős a telefonba beleszóló hangja, de nem tudok rá jönni ki beszél.
-Ki beszél?
-Na, de kisasszony nem ismer fel?-"kisasszony?"-Én vagyok az.-neveti el magát, egy krákogás után már fel ismertem a telefon végén beszélőt.-Ma akkor bejössz? Mert, ha nem akkor elmegyek hozzád.-kuncogja el magát.
-Oh, igen, már is indulok!-fordulok meg a másik irányba.-Akkor én leteszem.
-Várj! Még valamit mondani akarok...-halkul el a hangja.
-Micsodát?-érdeklődöm, közben már le érek a földszintre.
-Én csak... szeretlek téged Seul.-Annyira nehezen még is olyan aranyos hanggal mondta ki ezt a pár szót.
-Sehun én...
-Nem kell kimondanod, csak azt akartam, hogy tudd. Várlak.-szakította meg a hívást.


Jimin szemszögéből:

Egy most megnyíló bár felé indultam, maszkom rajtam volt, nem hinném felismerne valaki, amúgy is sötét van.
Minél közelebb érek az épülethez amit még Mark mondott múltkor, annál jobban bizonytalanodom el, tényleg ezt akarom csinálni? Hiszen Seul nem is aggódik értem... neki sikerült el felejtenie, de én őt nem tudtam... minél többet voltunk együtt annál jobban szerettem meg. Nem is az zavar, hogy nem mondta el, hanem, hogy egy Sehun félével volt az első alkalma, nem is szereti! Én jobban szeretem őt! Minél többet gondolkozom ezen annál jobban ideges leszek.

A bárban a sötét lila és a vajszín uralkodik mindenhol, kellemes és otthonos. Közepes hang erőn, lágy zene szól, bárpultnál felültem az egyik fekete bárszékre és egy pohár vodkát kértem. Amint lenyeltem a nyelőcsövemben éreztem az égető érzést, kis idő múlva a gyomromban is jelentkezett ez az érzés. A zene kezdett hangosabb lenni, szét nézve a helységben az emberek is többen lettek.
Tovább iszogattam az előbb kért újabb pohár vodkámat.

-Egyedül?-ül fel a mellettem lévő üres székre.
-Valahogy úgy.-kortyolok ismét poharamba.
-Ria.-nyújtja felém kezét, fejemet felé biccentem így végig tudom mérni.
-Minek a rövidítése?-mosolyodok el.
-ViktóRia.-kuncogja el magát.
-Viktória.-ismétlem meg, közben nevén gondolkozom.
-És te, ki vagy?-érdeklődik. Maszkom már nem fedi arcomat és nem ismer fel?
-Nem tudod ki vagyok?-húzom fel egyik szemöldökömet.-Az meg, hogy lehet?-nézem üres poharamat.
-Te már tudod a nevem, de én még nem a tiédet.-teszi kezét a combomra.
-Jimin.
-Ji-min. Aranyos név.-simít végig combom belsején.
-Inkább férfias.-javítom ki.
-Akkor egy férfias nevű férfi miért iszogat egyedül?
-Ez személyes dolog, nem hiszem lenne hozzá bármi közöd is.-veszek elő a zsebemből pár ezer wont ami elég lesz a vodkáim kifizetésére.
-Ne menj el!-ragadja meg a kezemet mielőtt felálltam volna.
-Miért?-nézek az előttem ülő lány nagy szemeire.

Úgy látszik nem akar válaszolni, fel áll mellőlem és úgy néz rám állva akkora mint én ülve, elmosolyodtam hiszen jól esett a látvány. Így jobban szemügyre tudtam venni a lányt, vékony még is formás, teste vékony ez a koktél ruha illik alakjához. Haja hosszú barna hullámos, szépen terül szét vállain. Ajkai nyitódni látszik, de egy hang nem jön ki szájából. Pár lépéssel közelebb jön és mielőtt bár mit is tehettem volna ajkaim megérzik szájfényes párnáit. Óvatosan, félénken csókol. Itt a megfelelő alkalom arra, hogy elfelejtsem Seult, vagy ha elfelejteni nem is fog sikerülni akkor vissza adom neki azt a fájdalmat amit én éreztem akkor mikor megtudtam, hogy lefeküdt Sehunnal...
-Közel laksz?-suttogtam ajkaiba.
-Egy utcányira.-mosolyodott el. Szóval ő ezt várta, sajnálom, de engem tudsz majd otthagyni. Nagyon sok olyan lány van aki magába "bolondítja" a srácokat aztán ez éjszaka dobja őket...
-Akkor menjünk!-húzom magammal ki a bárból.

Jungkook szemszögéből:


Egyszerűen fel sem tudom fogni mi történik... Seul azt mondta nem szeret, nem akartam elhinni ezért próbáltam közeledni felé a kocsiban, de mikor elmondta, hogy neki van barátja egyszerűen lesokkoltam aztán jött ez, hogy le is feküdtek Sehunnal... Mi a jó isten történik itt?
Hogy változhat meg valaki élete ilyen gyorsan? Egyik pillanatban még a karjaimban tartom a másikban már Sehunal szexel... Aigo, én akartam az első lenni neki, gyengéd lettem volna és kényeztettem volna. A legcsodásabb estét nyújtottam volna neki. Hogy lehet, hogy Sehunnal van?? HOGY?

-Kookie, mire gondolsz?-kérdezi röhögve Suga.
-Miért?
-Dudorodik a gatyád.-röhögi el magát. Aish! Gyorsan oda tettem mellőlem egy párnát és próbáltam török ülésbe ülni a kanapén. Ezt mind Seulnak köszönhetem... egyébként hol van?

-Seul, hol van?-kérdezem a konyhában lévő Jin és NamJoontól.
-Nem hiszem, hogy eddig tart felérnie.-néz a telefonja kijelzőjére V.
-Jó pár óra már eltelt ...-kontráz rá Suga.
-Nem gondoljátok kicsit szigorúak voltunk vele?-kérdezi szomorúan JHope.
-Lehet, nem is akar már haza jönni.-szomorodik el Jin is.
-Biztosan közbe jött neki valami.-von vállat.
-Nem is érdekel mi van vele?-kérdezem tőle.
-Azt mondta hagyjuk, nem?-kérdezi flegmán.
-HYUNG! ENGEM IGEN IS ÉRDEKEL MI VAN VELE!
-Miért nem hívod fel?-ajánlja ötletét Mon.
-nekem nem venné fel...
-Akkor ez van.-nyomkodja tovább mobilját.
-HYUNG!-ordít rá V.-Ennyit jelent neked az egyik csapat tagunk? 
-Hívd fel!-áll fel Suga a földről.

Seul szemszögéből:

Negyed óráig vártam apa irodája előtt amíg a titkárnője végre kinyögte, hogy elutazott Kínába egy fontos tárgyalásra és csak hetek múlva jön vissza ugyan is utána Japánba is el kell mennie. Fantasztikus, a saját lányától meg el sem köszönne...
Lebaktattam a fiúk táncterméig, már csak Sehun volt itt a többiek? Épp új koreográfiát táncolta el, mivel többször is meg ismételte volt, hogy sokszor nem jött ki zenére a lépés, de ő addig csinálta amíg tökéletes nem lett. Az ajtóból figyeltem ahogy törli le magáról pólójával az izzadságot.
-Már itt is vagy?-jön vigyorogva felém, közben lehalkítja egy távirányítóval a zenét.
-Uhu.-mosolygok rá.
-Éhes vagy?-nyom két puszit arcomra.
-Nem igazán.-vonok vállat.
-Én sem, mit csináljunk?-vesz mély levegőket.
-Van pár ötletem.-vigyorgok rá.
-Mint például?-kuncogja el magát és távolabb megy tőlem. Lassan közelebb megyek felé, de még mindig hátrál. Nem sokáig ugyan is a fal megállítja, így lassan lábujjhegyre állva csücsörítve nyújtózkodom felé, már épp ajkaink össze érnének mikor megszólal a mobilom. Aigo! Egyből vissza huppanok teli talpra és egy gyors mozdulattal felveszem a készüléket.
-Halló?
-Hol vagy?-na már csak ez kellett...
-Sehun.
-Mikor óhajtasz haza jönni? Vagy szólnod nem kellett volna?
-Tudod mit? Haza megyek...-ez tűnik a legjobb lehetőségnek, akkor talán békén hagy...
-MI?-kérdezi értetlenül Sehun.
-Seul, é..én nem mondtam...
-Fél óra és otthon vagyok...-tettem le a telefont.
-SEUL!-nyávog Sehun. -Ugye nem akarsz elmenni?
-Haza viszel, kérlek?-nézek fel rá nagy szemekkel.
-Hát persze.-ölel magához.
-Majd bepótoljuk, rendben?-húzom erősen magamhoz.
-Persze, bébi.


-Itt is lennénk.- állítja le a kocsit.
-Majd írok.-mosolygok rá.
-Várni fogom.-simít végig arcomon.
-Álmodj szépeket, bébi.-ajkait lassan érinti ajkaimhoz. Pár perces csókolózásba kezdünk, de a levegő hiány miatt muszáj elválnunk.-Ugye, tudod, hogy ezért még jössz nekem egyel?-vigyorog rám.
-Ettől tartottam.
-Na, akkor már nem is szeretsz?-szomorodik el.-Szép Álmokat.-köti ki a biztonsági övemet.
-Neked is.-csukom be magam után a kocsi ajtaját.


A nappalin végig sétálva, fordulok a szobák felé, az ajtójában álló NamJoonon meglepődök, de nem törődök vele és tovább megyek. Elhaladva mellette fusztráltan éreztem magam, mintha valamit mondani akarna, de nem merné kinyögni.
-Seul!-szól utánam, mielőtt beléphettem volna a szobába.-Holnap... lesz egy koncertünk. 
-Oh, rendben.
-Utána szeretnék veled beszélni.
-Beszélni vagy kioktatni?-fordulok felé.
-beszélni!
-rendben.-válaszolom és ott is hagyom.
Jimin, tényleg nem fog haza jönni? Vajon részegre itta magát? Hol fog aludni? Egyáltalán miért érdekel?
De hiszen, a barátom és ő is mindig aggódik miattam!

Egy meleg zuhany után, vizes hajamat megszárítottam, felvettem a pizsomámat és bebújtam a jó meleg ágyba. Szemeim fáradtak voltak és lecsukódni készültek, de a telefonom ismételten csak megszólalt ám most sms-t kaptam.

"Elfelejtettem elküldeni neked a barátnőd számát. Most kértem el Luhantól, gondolom fáradt vagy és ezért nem írtál, de nem baj. Aludj csak bébi, szeretlek. 
876-5454-434''

Neked is szép álmokat Sehunie és köszönöm. Mosolyogva hunytam le mostanra már nehéz szemhéjaimat és hamar álomba is szenderedtem.

Alig aludtam csak pár órát ugyan is a koncert úgy négy óra múlva fog kezdődni, de Sehun miért mondta, hogy holnap találkozunk? Ah biztos a koncert után. Remélem nem lesz sok fellépő.

-Hol van már Jimin?-mérgelődik a színpadon Suga.
-Megmondtam neki legyen itt pontban tízre!-emeli fel hangerejét Mon.
-Biztosan felszedett valami nőt.-mondja unottan Jin. Felszedett valami nőt?-Vagy is nem úgy értem!-kezdett mentegetőzni és sajnálkozóan nézett rám.
-Itt vagyok.-jött fel a lépcsőn egy táskával Jimin.
-Végre, hol a francba voltál? Mondtam legyél pontos!-játssza az apa szerepét Nam.
-Az mi a nyakadon?-kérdezi tőle Suga. Közelebb megy és lejjebb húzza pólóját.-Ki szívták a nyakad?
-Próbálnunk kéne, nem?-dobja le táskáját a színpad elejére.

Egy órás próba után mindenki elfáradva terült szét.
-Srácok, egyszer adjuk elő a Seulal közös számunkat ezen kívül Seul a saját számát is elő fogja adni, mi pedig a "Boy in luv''-t és a "No More Dream"-ot.-mondta el Nam. Már nem izgulok úgy mint az elején, hiszen annyit próbáltatták velem a dalom, hogy már úgy fújom, mint a nevemet.

Pontosan úgy zajlott le minden ahogyan Mon mondta, rajtunk kívül még négy csapat van. A Block B, GOT7, Red Velvet és a BTOB. Got7-el még nem is találkoztam, ha fiúk az utolsó számot is előadták majd elmegyek megkeresni őket. A színfalak mögül nézem őket, a végén még el kell búcsúznunk és megköszönni, hogy felléphettünk szóval figyelek és várok türelmesen.
Annyira jól mozognak, büszke vagyok rájuk hiába így viselkednek most attól nagyon szeretem őket, nagyon közel kerültek hozzám. Most épp az a rész jön mikor Jimin fel emeli a pólóját. Végig figyelem, hiszen most mintha még izmosabb lenne. Eléggé jól néz ki, amit rá adtak fellépő ruhát nagyon dögös, Sehunt is megnézném egy ilyenbe.
Tekintetem találkozott Jiminével mire beharapta alsó ajkát majd rám vigyorgott.

-Gyere Seul!-húz a színpadra Hoseok amint lejárt a zene.
Mon mondott egy kis szöveget, V hülyéskedett Kook lányokra kacsintgatott, Jin szokásosan mosolygott, Hope aegyozott, Suga vigyorogva integetett, Jimin pedig...  engem figyelt. Miért néz?

-Szép volt, srácok és Seul!-ujjongott a menedzserünk amint leértünk a színpadról.
Mosolyogva hajolgattunk, most Red Velvet lép fel, szóval van időm megkeresni Bambamékat.
-Hova mész?-kérdezi V.
-Bambamékat akarom megkeresni.-indulok el.

Elég rég kóválygok szobáról, szobára, de sehol nincsenek. Omo, hol vagytok már? Benyitottam egy újabb szobába, de lehet olvasnom is kellene mielőtt benyitok.
A bent lévő egyből rám kapja fejét és ismét vigyorogva figyel.
-Tudod ez egy férfi mosdó.-húzza fel sliccét.
-Én... nem tudtam... csak... Markékat keresem...
-Aha, csak nem szeretnél valamit?-mossa meg kezeit.
-Huh?
-Tőlem.
-Én, nem.-nézek rá értetlenül. Kezemet meg fogja és beránt az ajtóból, ami ránk csukódik.
-Miért pont vele kellett?-húzott közelebb magához.
-Jimin, mi bajod van?
-Miért vele kellett Seul? Miért? Én szeretlek, miért Sehunnal kellett elvesztened? Ő nem szeret téged!
-Miről beszélsz? Igen, is szeret!
-Szeret? Tudod mi a szerelem?-kérdezi suttogva közben egyre jobban lekicsinyíti közöttünk a távolságot.

55. rész

-Valamit csak mondtál, ha ilyen.-mondja V.
-Megkérdeztem hol töltötte az estét, mert nem az apjánál volt...
-Akkor hol?-kérdezte egyszerre Jimin és Jungkook.


-Sehunnál.
-Mi? 
-Miért?-teszik fel sorba a kérdéseket. Nincs kedvem válaszolni nekik, nem mintha tudnák választ adni. Seul nekem sem mondta el, miért nem inkább haza jött? Szétrobban a fejem... Egyedül akarok lenni, hogy a francba beszéljem meg ezt az egészet vele? Leordítás nem jött be, akkor mit a picsát csináljak? Sorba bombáztak meg a fiúk a kérdéseikkel, felállva a földről a szobámba mentem, magam mögött hagyva az ideges kis csapatot.
-Hyung! Állj már meg!-fut utánam Jungkook.
-Ennyire érdekel szedjétek ki Seulból!-vonok vállat és becsukom magam után a szobám ajtaját. Sötét immár három éve saját búvó helyem, puha megvetett ágyára dűltem. Párnám alól kivettem a telefonom és a fülesem, a lehető leghangosabbra állítottam a zenét.

Ennyire rossz leader lennék, hogy nem bízik meg bennem? Lehet többet kellene beszélgetnem vele? Vagy... vagy... egyszerűen nem kedvel?

Seul szemszögéből:

Haragszok NamJoonra. Ne akarjon már kérdőre vonni...! Kérdezgesse a testvérét, úgy hallottam van egy huga vagy talán nővére? Mindegy... őt kérdezgesse ne engem! Biztos azt hiszi bocsánatot fogok kérni... pedig nem! Most épp Sehunnak írom le mi volt vele, ajtó nyikorgására kaptam oda a fejem. Gyorsan lezártam mobilom és a bejövő félénk srác felé fordultam.
-Mit akarsz?-túrok bele hajamba.
-Miért viselkedtél így az előbb?-ül le velem szembe az ágyra.
-Nem hagynátok békén?
-Hol voltál az este?
-Utánatok mentem majd Sehunnál aludtam.-válaszolom egyszerűen.
-MIÉRT NÁLA? HAZA NEM TUDTÁL VOLNA JÖNNI?-ordít rám.
-Jimin, ezért jöttél? Ordítani?-kérdezem flegmán.
-Seul, velem ne beszélj így!
-Jó, akkor én most megyek...-állnák fel az ágyról, de elkapja a kezem és visszaránt.
-Sehova nem mész! Barátok vagyunk és most szépen elmesélsz mindent!-hangja sokkal halkabb még is tekintély parancsoló, nem merek ellenkezni vele.
Az ágynemű gyűrődését kezdtem figyelni, nem mertem megszólalni sem, biztosan ő is neheztel rám.

-Hallgatlak!
-Mit mondjak?-hüvelykujjaimmal játszok.
-Miért Sehunnál aludtál? Van rendes otthonod is!
-Sokat ittam...
-Haza nem tudott volna hozni?
-Én akartam nála aludni.-hangom kicsit megremeg, de egy köszörüléssel leküzdöm.
-Tessék?-értetlen hanglejtésére felkaptam fejem. Szemei rám meredve az előbb elhangzott mondatomat értelmezi.-Történt... más is?-olyan félszen kérdezi, mintha nem akarná tudni a választ. De nem, nem fogom elmondani neki, tudom, hogy elmondaná oppának és akkor engem kinyírna.
-Nem.-próbálom kerülni a szemkontaktusát.
-Biztos?-államat megfogva fejemet maga felé irányítja. Szemeink mintha mágnesek lennének, nem tudnak elszakadni egymástól. Ne haragudj Jimin, de ezt nem mondhatom el...
-Igen, biztos.-Pár másodperc múlva keserű arcára egy aranyos mosoly szökik.
-Már megijedtem, de akkor jó.-elengedi állam és hátrább ül.-Tudod Seul, én még mindig nagyon szeretlek... és hiába csak barátok vagyunk, nekem ez így is jó, ha megbízol bennem.-Még mindig szeret?
-Már, mint barátilag szeretsz, ugye?-Arca hirtelen változik át feszülté, még is próbál mosolyogni.
-Ah-ha igen, miért mit mondtam?-vakarja meg tarkóját.
-Semmit.-mosolygok rá.
Sokáig beszélgettünk még Jiminnel. Elmondta mennyit ittak, meg, hogy haza akart jönni miattam, de nem engedték. Azzal is dicsekedett, hogy hány lány rámászott, de ő mindet vissza utasította.

-Srácok, itt a kocsi, gyertek!-nyit be jHope.
-Gyerünk a fotózásra, te kis alkoholista.-húz fel az ágyról Jimin.
-Ne mond már ezt rám!-nézek rá mérgesen.
-De áruld már el, hogy, ha olyan sokat ittál miért nem vagy másnapos?-nevet ki.
-Este és reggel is elég sokat hánytam...-undorodva mesélem.- fejem is eléggé sajgott, de erős szervezetem van egy kis piálás meg sem árt.-mutatom Jiminnek a muszklimat.
-Ne nevettess, te egy puszedli vagy. Nagyon találó név.-gondolkozik el.-Hasonlítasz rá.-hangos nevetésbe tör ki.
-Olyan okos vagy amilyen magas...-sétálok el mellette.
-Já' ez gonosz volt! Ezt még vissza kapod!-ordít majd utánam fut a lifthez.
-Jól van Chimchim. Addig is nőj meg!-nevetem ki.
-Még mindig magasabb vagyok tőled.-néz le rám lenézően.
-Sehuntól még is kisebb vagy, pedig fiatalabb mint te.
-Já' fogd már be! Idegesítesz!
-Bocs már, törpapa.-vágom vállba.
-Kit neveztél te törpapának?-húzza meg gyengéden a hajam.
-Áh! Engedd el a hajam!-nyúlok kezéhez, minél jobban közelednék annál jobban húzza.
-Mehetünk?-kérdezi unott hangon RapMon és beszáll a liftbe. A többiek szaladva mennek a fémdoboz belsejébe. Csak én maradok kint és Jungkook. Micsoda pech!Jimin is elég hamar berohant, vigyorogva figyel a liftből.
-Menjetek beljebb én is leakarok menni.-próbálom betuszkolni magam, de nem férünk el.
-Ez van puszedli, Jungkookal jössz le.-nyújtja ki rám nyelvét Jimin.
-Puszedli.-neveti el magát V.
-Ez fantasztikus!-mormolom magam elé. A lift ajtó hihetetlen gyorsasággal záródik be és halad lefelé.

Néma csöndben lépünk ki, mögöttünk bezáródik a lift ajtó és rohanva megyünk a már kocsiban ülő társasághoz. Mivel már máshol nincs hely ezért Jungkook és RapMonster közé kell ülnöm. Most ez komoly? Direkt csinálják ezt a többiek?
-Mehetünk?-kérdezi Jin.
-Már jó lenne, mivel késésben vannak.-mondja idegesen a sofőrünk.
-Mindenki itt van.-számol meg minket Nam.
-Indulhatunk.-fordul vissza a sofőr mellett ülő Jin.

Még csak negyed órája utazunk, de már unom... Jimin leghátul ül V és JHope mellett. Neki sokkal jobb, ha előttük nem a sminkes és a fodrászok ülnének oda másznák. De így? Aigo... lennénk már ott.
Lehajtott fejem NamJoon felé fordítom, épp youtun keres rá egy zenére, ha jól láttam a címét akkor "MADTOWN- Yolo" telefonja nagy kijelzőjének hála én is láttam az MV-t. Nagyon jól táncolnak a srácok és az egyik, hogy tudott akkorát ugrani? Azta... szívesen táncolnák velük együtt.

-Megakarod hallgatni?-nyújtja felém fülesét. Gyorsan elfordítom a fejemet, viszont Jungkook nagy bámuló íriszeivel találkoztam össze. Franc... mi a ... huh miért kellett ide ültetni?
-Mit bámulsz?-nézek rá mérgesen.
-Talán, nem szabad?-teszi kezét combomra. Még is mit csinál?
-Vedd le rólam a kezed.-mutatok végtagjára.
-Eddig sosem zavart...-bámul tovább.
-De most már zavar, nem hiszem a barátom örülne neki, hogy fogdosol...-gúnyosan mosolygok rá.
-Tessék?-dadogja el, kezét egyből levette rólam.
-Jól hallottad.
-Jimin?
-TESSÉK?-ordít előre. Jungkook ingerülten fordul hátra.
-EGYÜTT VAGY SEULAL? MEGÍGÉRTED NEKEM! TE PEDIG...
-Jungkook mi bajod?-vág szavába Nam.
-JIMIN ÖSSZEJÖTT SEULAL!-mondja felháborodottan.
-Nem jöttünk össze.-válaszolom tök higgadtan.
-Akkor?-kérdezik egyszerre a mellettem ülök és Jimin is.

-Seul, ma beszélgettünk, és nem is mondtad.-mászik előre a lányokon keresztül.
-Mit vársz? Nem alszik otthon és még neki áll feljebb...-szól közbe Monster.
-Miért foglalkoztok egyáltalán velem? Baszd meg hagyjatok már... 
-Seul, hogy beszélsz?-néz rám Jin.
-Aigo... ott vagyunk már?-kérdezem a sofőrtől.
-Még úgy két perc és igen.-válaszol. Remek... addig sem kell hallgatnom őket.
-Hazudtál másban is?-emeli fel hangját Jimin.-Talán meg is döntött?-kérdezi gúnyosan.
-ENGEM ÉRDEKEL, HOGY TE KIKKEL FEKSZEL LE?-ordítok.
-szóval ti... lefeküdtetek...-dől hátra az ülésbe fal fehér arccal.
-te... és Sehun.. ti együtt voltatok?-kérdezi könnyes szemekkel Jungkook.
-seul... VÁLASZOLJ MÁR!-ordít rám NamJoon.
-Nam fogd vissza magad!-nyugtatgatja Jin elölről.
-Megérkeztünk!-áll meg a kocsival a sofőr. VÉGRE! Jungkookon átmászva rohanok ki, a többiek elől. Semelyikőjüknek nem tartozom beszámolóval. Bementem a nagy elhagyatott épületben. Már a fotós és pár öltönyös ember intézkedtek, a menedzser is beszélt az egyik öltönyös ürgével.

-Ohh, Seul!-integet nekem a menedzser és magához hív. Oda megyek, a többiek még csak most jönnek be a félig leszakított ajtón.
-Ő itt ISeul, az SM cég vezetőjének a lánya.-illedelmesen meghajlok és próbálok mosolyogni. Most, ahogy a menedzsershi is mondta, tényleg meg kellene látogatnom apámat. Hiányzik már.
-FiÚK!-hívja mellém a srácokat. Rájuk nézve kapok jó pár lenéző tekintetet.

A fotós elmondta mit csináljunk, nem igazán sok képen voltam rajta, hál istennek! Inkább a fiúkat fotózták többször. Persze, a csoport képeken szerepelnem kellett, valamilyen új márkát akarnak reklámoztatni velünk és mivel ez férfi márka nekem nem sok hasznom vették...

A fotózásnak este nyolcra lett vége, a menedzser mosolyogva mesélte milyen elégedettek voltak velünk és emlékeztettet a holnapi koncertünkre, majd utunkra engedett.

Előre rohantam a kocsihoz és leghátra ültem be, reméltem V mellém ül és nem neheztel rám se JHope, de a fodrász és a sminkesek ültek be mellém. Szóval most mindannyiuk utál?

Kilenc óra és már korom sötétségbe borult a város, amit az utakon lévő lámpák sora próbál kompenzálni.
-Itt álljon meg kérem!-szól a sofőrnek Jimin. Miért állíttatja meg a kocsit egy park előtt? Még fél óra kellene és már otthon lennénk.
-Mikor jössz?-kérdezi tőle JHope. Ő pedig rám néz és gyorsan rá vágja a választ.

-Koncerten találkozunk.
-Ajánlom ne késs el!-szól rá Nam. Jimin becsapja a kocsi ajtaját és a kis busz tovább halad, de már csak a dorm előtt áll meg. A sminkes és a fodrász lány még messzebb lakik.

A srácok mind beszálltak a liftbe, szuper gondolom megint várnom kéne... inkább lépcsőzöm.
-Hát te, hova mész?-szól utánam V.
-Lépcső.
-Még, be férsz!-állítja meg a bezáródni készült lift ajtókat.

54. rész

-Te is Sehun!-mosolyodok el amint kiejtem nevét. Oh Se Hun... Mi ennyire vonzó benned? Vonz magához akár a fény a moly lepkét.

Sehun szemszögéből:

Kintről behallatszódó hangzavar kelt fel álmomból. Párnámat fejemre téve próbálok vissza aludni, de nem megy. A mellettem alvó lány is mocorogni kezdett. Aigo, nem hiszem el ilyenkor kell csörögniük?!
Átfordultam a mellettem alvó Seulhoz, nyakig betakarózva, kócos haja szépen terül el vállain. Így is  milyen gyönyörű. El sem hiszem, hogy nekem adta először magát. Eddig azt hittem semmit nem érez irántam. Most pedig, el sem hiszem... itt vigyorgok őt figyelve mint valami idióta. Hihetetlen, hogy tegnap egy csodálatos éjszakát töltöttem el a most alvó lánnyal.
Seulról a gondolataimat a konyhából behallatszódó hangos törés hang zavarja meg. Gyorsan kikeltem, nem akarom, hogy felébresszék. Mivel tegnap nem sokat ittam nem vagyok másnapos. Remélem Seul sem lesz az, habár ő elég sokat ivott. Mi van, ha semmire nem fog emlékezni? Úristen... akkor lehet, hogy ő... na ezért nem szoktam sosem előre örülni...

-Öhm helló, te ki vagy?-kérdezem a konyhában ülő lánytól.
-A barátnőm!-rohan mellé és átkarolja a lányt.
-Réka vagyok-hajol meg vigyorogva.
-Sehun.-viszonzom álmos fejemmel a gesztusát.
-Tudom ki vagy.-még mindig vigyorog.
-Kicsim, mit kérsz reggelire?-nyom a szájára egy puszit és faggatni kezdi a lányt D.O.
-Mindegy oppa, ha te csinálod biztosan finom lesz.-vigyorog rá.
Nekem is kellene valamit készítenem Seulnak. De nem igazán vagyok egy konyha tündér... Így bele is kezdtem a szokásos pirítós és nutella variációmba. Mellé meleg tej. Ezt mind egy tálcára tettem. A konyhában eddig a hűtő melletti polcon lévő vázát kezdtem keresni, tegnap szép rózsák voltak benne.
-D.o hol van a váza?
-Azt Chaenyol összetörte, nem rég takarítottam fel.-Akkor azt hallottam.
-És a virágok belőle?
-Minek az neked? Csak nem van nálad valaki?-kérdezi vigyorogva.-Hisz te tálcára tetted a kaját.-mutat a serpenyővel a pultra.-Kit szedtél fel kis maknae?-vigyorog tovább.
-Elég ironikus, hogy kicsinek hívsz mikor magasabb vagyok tőled.-nevetem el magamat.
-Tudod milyen forró tud lenni egy serpenyő?-kérdezi mint aki nem hallotta amit mondtam.
-Nem.
-És megakarod tudni a bőrödön?-nyújtja felém a sistergő serpenyőt.
-Nem.-bújtam a barátnője mögé.
-Menj el Rékátol!-jön közelebb.
-Oppa, tedd le azt kérlek.-kérleli a lány.
-Oh, ne haragudj kicsim.-vissza megy és folytatja a tojás sütést.
-Akkor a virágok, hol?
-A kukában.-szuper... Sehun romantika ötlete kilőve.
-Jó étvágyat nektek!-fogom meg a tálcámat.
-Kösz.-válaszolja D.O.
-Köszönjük.-hallom meg a lány hangját is, én pedig tovább sétálok a szobámba.

Seul szemszögéből:

Lágy simogatásra és apró puszikra keltem.
-Jó reggelt.-kaptam tovább pofimra a puszik sorozatát.
-Neked is.-nyitom ki lassan szemeimet.
-Éhes vagy?-simít ki pár hajszálat szememből.
-Kicsit.-mosolygok rá.
-Hoztam reggelit.-teszi vigyorogva ölembe a tálcát.-Elsőnek fel kellene ülnöd.-vakarja meg kínosan tarkóját. Mintha izgulna úgy viselkedik.
-Oké.-ásítok párat. Felemeli a tálcát addig én felülök. Lassan teszi vissza rám.
-Jó étvágyat.-puszil meg.
-Te nem eszel?-nézek rá megdöbbenve.
-Oh, hát...
-Gyere adok belőle.-mosolygok rá.
-Nem, nem ezt neked csináltam!-tiltakozik. Nekem csinálta, ő? De aranyos.
-Akkor én sem ehetek.-biggyesztettem le ajkamat.
-Miért?
-Azt szeretném, ha te is ennél.-mosolygok rá.
-Jól van.-egyezik bele.

Sosem hittem volna, hogy egy szelet nutellás pirítóstól ennyire tele leszek. Mint aki vagy öt, hat szeletett evett volna úgy dűltem hátra az ágynak.
-Elég volt?-kérdezi csokis szájjal Sehun.
-Igen, köszönöm.-kuncogom el magam.
-Mi olyan vicces?-iszik bele a bögrébe.
-Semmi.-most még tejbajusza is lett. Istenem, hogy lehet valaki ennyi idősen is olyan mint egy gyerek?! Egyszerűen nagyon édes.
-Mond már!-játssza meg a sértődöttet.
Lassan hajoltam közelebb arcához, Sehun is közelebb hajolt, becsuktam szemeimet és csücsöríteni kezdtem. Már szinte ajkaimon éreztem Sehun leheletét, de nem csókolt meg inkább hangos szitkozódásba kezdett.
-Franc!-áll fel mellőlem.
-Mi a baj?-értetlenül nézek rá.
-Magamra öntöttem a bögrében lévő tejet.-önkétlenül elnevettem magam, hiszen ki lehet ilyen béna mint ő?-Ne nevess már ki!-dobja nekem a hozzá legközelebb eső párnát vigyorogva.
-De! Olyan béna vagy.-nevetek.
-Aigo, tiszta tej vagyok!-néz boxerjére. Én is elkezdem figyelni, így teljesen látszik erekciója. Sehun észre vette, hogy ott nézem.-Seul. Ugye nem bántad meg?-néz rám kétségbeesett fejjel.
-Nem.-mosolygok rá.
-De hiszen nem is szeretsz!
-Tudod nagyon sok mindent köszönhetek neked, mindig mellettem álltál és nagyon megkedveltelek.-vallom be az igazságot.
-De mi lesz NamJoonékkal?
-Mi lenne?-nézek fel rá.
-17 éves korodik stb tudod...
-Oh...-Erre akkor nem gondoltam... De, hiszen nem az apám! Fontos nekem, de ne mondja meg mit csináljak! Remélem apám fülébe ez nem fog eljutni.-Nem mondjuk el!-dobom be ötletem.
-Értem. 

-És most velünk, akkor mi van?-kérdezem lehajtott fejjel. Nagyon kellemetlenül érzem magam, lehet még a bennem maradt pia tett akkor olyan bátorrá most viszont félek a következményketöl. Egy ribancnak érzem magam...
-Én szeretlek téged Seul.-szinte suttogva mondja. Jó érzéssel tölt el ezt hallani, melengeti a szívemet szavai.
-Én...
-Nem tudom, hogyan érzel Jungkook iránt és irántam. De adj egy esélyt, hogy boldoggá tegyelek, kérlek.-szemeim teljesen bekönnyeztek. -Adnál nekem egy esélyt?-ül le elém, kezeimet kezeibe fogja és szemeimet nézi.
-Igen.-nyögöm ki egy kis idő után. El kell felejtenem Jungkookot. Sehun pedig nem közömbös számomra, tudom ő sosem fog megbántani.
-Köszönöm.-szorít erősen magához.

-Jól vagy?-csatolja be közbe a biztonsági övét.
-Már igen.-bólogatok, mielőtt eljöttünk kétszer hánytam el magam, úgy látszik nem teljesen ürült ki a szervezetemből a pia.
-Találkoztál D.oval?-tolatott hátra.
-Nem. Miért?
-Becsajozott.-nevette el magát.
-Tényleg? És kedvesebb, mint az előző barátnője?-érdeklődöm.
-Igen, sokkal. Nem hiszem koreai pedig teljesen úgy néz ki, még is akcentussal beszél.
-Szép lány?
-Nálad nem szebb.-fogja meg két váltás között a kezem.
-De most komolyan!
-Szép.-ismeri be.
-Hmm... megakarom ismerni.-kíváncsi vagyok a lányra.
-Nálad pár évvel lehet csak idősebb.-Réka... nem hallottam még ilyen nevű koreai lányról.
-Sehun, Luhant felhívod majd nekem kérlek?
-Miért szeretnéd?-néz rám.
-Edina, szeretném vele felvenni a kapcsolatot. Alig vannak itt barátaim és tudod Hyolynék nem igazán érnek rám a forgatások, koncertek miatt.-Nézek ki az ablakon.
-Persze, üzenetben elküldöm majd a számát úgy jó?-érdeklődik.
-Tökéletes.-fordulok felé.

-Felkísérjelek?-áll meg az ajtóban.
-Nem, kell. Egyedül is feltalálok.-ölelem meg. Erősen magához szorít.
-Vigyázz magadra! Ma hívlak még.-puszil meg.-Holnap találkozunk?
-Fellépéseink lesznek, de apához befogok menni, ha az SM-ben leszel akkor találkozhatunk.-vigyorgok rá.
-Mindenképp ott leszek.-mosolyog rám. Megfogja mindkét kezével arcom és úgy próbál közelebb húzni magához. Telt ajkai az én ajkaimat ízlelgetik, táncot járva mozognak. Alsó ajkát beharapva szakad meg a csókunk. -Szeretlek.-suttogja fülembe.-Menj fel, meg ne fázz!

-Akkor holnap!-integetek neki az ajtóból.
-Holnap!-int vissza.

A lift ajtó a szokásos módon kinyílik a megfelelő emeleten. Szokásosan haladok belépve, körbenézve megyek a szobám felé.
-TE MÉG IS HOL A BÜDÖS ÉLETBEN VOLTÁL?-ordít rám NamJoon.
-Apánál.-mivel Jungkooknak ezt mondtam, jobb, ha ezt válaszolom.
-"Apánál"-ismétli el.-KURVÁRA NEM OTT VOLTÁL! FELHÍVTAM, HOGY BESZÉLNI TUDJAK VELED, UGYAN IS MA MÉG EGY FOTÓZÁSUNK LESZ ÚGY KÉT ÓRA MÚLVA. VISZONT ANYUKÁD AZT MONDTA NEM IS LÁTOTT MIÓTA ELJÖTTÉL!-anyával elég hihetetlen, de nem találkoztam azóta. Apával mindig jobb volt a kapcsolatom mint vele.-MOST SZÉPEN KEZDJ EL CSIRIPELNI, HOL TÖLTÖTTED AZ ÉJSZAKÁT?
-Elmentem utánatok abba a klubba. De ti nem voltatok ott, igaz is hol voltatok?

RapMonster szemszögéből:

Telefon csörgése ébreszt fel csodálatos álmomból. Tapogatózva próbálom a hangos zaj forrását elnémítani, nagy nehezen megtaláltam. Egy húzással felvettem és már motyogtam is csukott szemmel bele.
-Igen, itt RapMonster?
-Nam öt óra múlva fotózásotok lesz. Már két napja próbáltam megszerezni ezt és végre meg van. Szóval készüljetek majd el. A kocsi pontban ott lesz fél háromra.
-Értettem.
-Mindent bele fiúk! Oh meg hát Seul, mindig elfelejtem, hogy már egy lány is van köztetek!-magyarázza. Álmos szemeimet kinyitva hallgatom ahogy Seulról beszél. SEUL! Felkell hívnom!
-Ne haragudj Hyung! De mennem kell a fiúk összetörtek valamit!-próbálom le rázni.
-Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajuk. Persze, fotózás ne felejtsd el!-figyelmeztet.

Kis lámpámat feloltva keresem ki az apjától kapott számot. Biztonság kedvéért adta meg hátha szükség lesz majd rá. Tárcsázom a számot és várom felvegyék. Miután tegnap elmentünk abba az új diszkóba páran meguntuk és tovább áltunk egy férfiaknak való helyre. Úgy kettő körül JR felhívta Markot, hogy utánunk jöttek Seul kíséretében, de nem találnak minket. Gyorsan összekaptuk magunkat és vissza mentünk a klubba, Seul miatt. De akkor már sehol nem találtuk, a fiuk is elvesztették állítólag leültették egy bárszékre és otthagyták, hogy várja meg őket. Seul és a várakozás? Ugyan... Mindenkitől körbe kérdeztük nem-e látta, aztán végül a csapos mondta, hogy Sehunnal látta. Szerencsénkre vele van és nem rabolták el. Mikor haza jöttünk Kook kiakadva mondta, hogy Seul az apjánál fog aludni. Így megnyugodtunk, hogy Sehun oda viszi, nem pedig nála fog aludni.
-Igen?-szól a telefonba egy női hang.
-Jó napot! Kim NamJoon vagyok a Bangtan boys leadere. Seult keresem!
-Oh, én az anyukája vagyok. De, Seul nincs itt. Amióta elment itthonról azóta nem is láttam. Nem veletek van?-kérdezi kétségbeesetten. Ez szuper, hol a picsában vagyok akkor Seul?
-Jaj, de, elnézést most jött vissza a boltból csak azt hittük magukhoz ment.
-Oh, akkor megnyugodtam. Kérem adja át neki, hogy látogasson majd meg.
-Mindenképpen! Viszlát!
-Szia!

Egyből kipattantam az ágyból és próbáltam hívni Seult, de ki volt kapcsolva. Ez fantasztikus. Az újabb kávémat szürcsölgetve járkáltam, fel alá a nappaliban és a konyhai órát figyeltem. Két óra múlva fotózás, Seul pedig sehol...
A lift nyitódására oda kaptam a fejemet és egy koktél ruhában vánszorgó Seult láttam aki lassan surran be a szobák felé.
-TE MÉG IS HOL A BÜDÖS ÉLETBEN VOLTÁL?-ordítok rá.
-Apánál.-lassan fordul felém.
-"Apánál"-ismétlem el.-KURVÁRA NEM OTT VOLTÁL! FELHÍVTAM, HOGY BESZÉLNI TUDJAK VELED, UGYAN IS MA MÉG EGY FOTÓZÁSUNK LESZ ÚGY KÉT ÓRA MÚLVA. VISZONT ANYUKÁD AZT MONDTA NEM IS LÁTOTT MIÓTA ELJÖTTÉL!-elgondolkozva bámult maga elé, mindig ezt akartam elkerülni, hogy valamelyik tag hazudjon nekem és ne bízzon meg bennem.-MOST SZÉPEN KEZDJ EL CSIRIPELNI, HOL TÖLTÖTTED AZ ÉJSZAKÁT?
-Elmentem utánatok abba a klubba. De ti nem voltatok ott, igaz is hol voltatok?-von kérdőre.
-RÓLAD VAN SZÓ SEUL! UTÁLOM, HA HAZUDNAK NEKEM! MIÉRT HAZUDTÁL? SEHUNNÁL VOLTÁL?
- ÉS HA IGEN?
-VELEM NE BESZÉLJ ÍGY!
-NEM VAGY AZ APÁM!-ordít.
-De a gyámod vagyok.-mosolygok rá.
-LESZAROM. SENKINEK NEM TARTOZOM ELSZÁMOLÁSSAL!
-16 ÉVES VAGY! EGY KIS KÖLYÖK. IGEN IS ELFOGSZ SZÁMOLNI!
-Miért ordibáltok?-kérdezi a mellénk sétáló kis társaság.

-Majd "oppa" elmondja.-válaszol flegmán és beviharzik a szobába, hangos ajtó csapódással jelezte bemenetelét.

-Mit mondtál neki?-kérdezi Jimin.
-Semmi olyat.-ülök le a földre.

-Valamit csak mondtál, ha ilyen.-mondja V.
-Megkérdeztem hol töltötte az estét, mert nem az apjánál volt...
-Akkor hol?-kérdezte egyszerre Jimin és Jungkook.