55. rész

-Valamit csak mondtál, ha ilyen.-mondja V.
-Megkérdeztem hol töltötte az estét, mert nem az apjánál volt...
-Akkor hol?-kérdezte egyszerre Jimin és Jungkook.


-Sehunnál.
-Mi? 
-Miért?-teszik fel sorba a kérdéseket. Nincs kedvem válaszolni nekik, nem mintha tudnák választ adni. Seul nekem sem mondta el, miért nem inkább haza jött? Szétrobban a fejem... Egyedül akarok lenni, hogy a francba beszéljem meg ezt az egészet vele? Leordítás nem jött be, akkor mit a picsát csináljak? Sorba bombáztak meg a fiúk a kérdéseikkel, felállva a földről a szobámba mentem, magam mögött hagyva az ideges kis csapatot.
-Hyung! Állj már meg!-fut utánam Jungkook.
-Ennyire érdekel szedjétek ki Seulból!-vonok vállat és becsukom magam után a szobám ajtaját. Sötét immár három éve saját búvó helyem, puha megvetett ágyára dűltem. Párnám alól kivettem a telefonom és a fülesem, a lehető leghangosabbra állítottam a zenét.

Ennyire rossz leader lennék, hogy nem bízik meg bennem? Lehet többet kellene beszélgetnem vele? Vagy... vagy... egyszerűen nem kedvel?

Seul szemszögéből:

Haragszok NamJoonra. Ne akarjon már kérdőre vonni...! Kérdezgesse a testvérét, úgy hallottam van egy huga vagy talán nővére? Mindegy... őt kérdezgesse ne engem! Biztos azt hiszi bocsánatot fogok kérni... pedig nem! Most épp Sehunnak írom le mi volt vele, ajtó nyikorgására kaptam oda a fejem. Gyorsan lezártam mobilom és a bejövő félénk srác felé fordultam.
-Mit akarsz?-túrok bele hajamba.
-Miért viselkedtél így az előbb?-ül le velem szembe az ágyra.
-Nem hagynátok békén?
-Hol voltál az este?
-Utánatok mentem majd Sehunnál aludtam.-válaszolom egyszerűen.
-MIÉRT NÁLA? HAZA NEM TUDTÁL VOLNA JÖNNI?-ordít rám.
-Jimin, ezért jöttél? Ordítani?-kérdezem flegmán.
-Seul, velem ne beszélj így!
-Jó, akkor én most megyek...-állnák fel az ágyról, de elkapja a kezem és visszaránt.
-Sehova nem mész! Barátok vagyunk és most szépen elmesélsz mindent!-hangja sokkal halkabb még is tekintély parancsoló, nem merek ellenkezni vele.
Az ágynemű gyűrődését kezdtem figyelni, nem mertem megszólalni sem, biztosan ő is neheztel rám.

-Hallgatlak!
-Mit mondjak?-hüvelykujjaimmal játszok.
-Miért Sehunnál aludtál? Van rendes otthonod is!
-Sokat ittam...
-Haza nem tudott volna hozni?
-Én akartam nála aludni.-hangom kicsit megremeg, de egy köszörüléssel leküzdöm.
-Tessék?-értetlen hanglejtésére felkaptam fejem. Szemei rám meredve az előbb elhangzott mondatomat értelmezi.-Történt... más is?-olyan félszen kérdezi, mintha nem akarná tudni a választ. De nem, nem fogom elmondani neki, tudom, hogy elmondaná oppának és akkor engem kinyírna.
-Nem.-próbálom kerülni a szemkontaktusát.
-Biztos?-államat megfogva fejemet maga felé irányítja. Szemeink mintha mágnesek lennének, nem tudnak elszakadni egymástól. Ne haragudj Jimin, de ezt nem mondhatom el...
-Igen, biztos.-Pár másodperc múlva keserű arcára egy aranyos mosoly szökik.
-Már megijedtem, de akkor jó.-elengedi állam és hátrább ül.-Tudod Seul, én még mindig nagyon szeretlek... és hiába csak barátok vagyunk, nekem ez így is jó, ha megbízol bennem.-Még mindig szeret?
-Már, mint barátilag szeretsz, ugye?-Arca hirtelen változik át feszülté, még is próbál mosolyogni.
-Ah-ha igen, miért mit mondtam?-vakarja meg tarkóját.
-Semmit.-mosolygok rá.
Sokáig beszélgettünk még Jiminnel. Elmondta mennyit ittak, meg, hogy haza akart jönni miattam, de nem engedték. Azzal is dicsekedett, hogy hány lány rámászott, de ő mindet vissza utasította.

-Srácok, itt a kocsi, gyertek!-nyit be jHope.
-Gyerünk a fotózásra, te kis alkoholista.-húz fel az ágyról Jimin.
-Ne mond már ezt rám!-nézek rá mérgesen.
-De áruld már el, hogy, ha olyan sokat ittál miért nem vagy másnapos?-nevet ki.
-Este és reggel is elég sokat hánytam...-undorodva mesélem.- fejem is eléggé sajgott, de erős szervezetem van egy kis piálás meg sem árt.-mutatom Jiminnek a muszklimat.
-Ne nevettess, te egy puszedli vagy. Nagyon találó név.-gondolkozik el.-Hasonlítasz rá.-hangos nevetésbe tör ki.
-Olyan okos vagy amilyen magas...-sétálok el mellette.
-Já' ez gonosz volt! Ezt még vissza kapod!-ordít majd utánam fut a lifthez.
-Jól van Chimchim. Addig is nőj meg!-nevetem ki.
-Még mindig magasabb vagyok tőled.-néz le rám lenézően.
-Sehuntól még is kisebb vagy, pedig fiatalabb mint te.
-Já' fogd már be! Idegesítesz!
-Bocs már, törpapa.-vágom vállba.
-Kit neveztél te törpapának?-húzza meg gyengéden a hajam.
-Áh! Engedd el a hajam!-nyúlok kezéhez, minél jobban közelednék annál jobban húzza.
-Mehetünk?-kérdezi unott hangon RapMon és beszáll a liftbe. A többiek szaladva mennek a fémdoboz belsejébe. Csak én maradok kint és Jungkook. Micsoda pech!Jimin is elég hamar berohant, vigyorogva figyel a liftből.
-Menjetek beljebb én is leakarok menni.-próbálom betuszkolni magam, de nem férünk el.
-Ez van puszedli, Jungkookal jössz le.-nyújtja ki rám nyelvét Jimin.
-Puszedli.-neveti el magát V.
-Ez fantasztikus!-mormolom magam elé. A lift ajtó hihetetlen gyorsasággal záródik be és halad lefelé.

Néma csöndben lépünk ki, mögöttünk bezáródik a lift ajtó és rohanva megyünk a már kocsiban ülő társasághoz. Mivel már máshol nincs hely ezért Jungkook és RapMonster közé kell ülnöm. Most ez komoly? Direkt csinálják ezt a többiek?
-Mehetünk?-kérdezi Jin.
-Már jó lenne, mivel késésben vannak.-mondja idegesen a sofőrünk.
-Mindenki itt van.-számol meg minket Nam.
-Indulhatunk.-fordul vissza a sofőr mellett ülő Jin.

Még csak negyed órája utazunk, de már unom... Jimin leghátul ül V és JHope mellett. Neki sokkal jobb, ha előttük nem a sminkes és a fodrászok ülnének oda másznák. De így? Aigo... lennénk már ott.
Lehajtott fejem NamJoon felé fordítom, épp youtun keres rá egy zenére, ha jól láttam a címét akkor "MADTOWN- Yolo" telefonja nagy kijelzőjének hála én is láttam az MV-t. Nagyon jól táncolnak a srácok és az egyik, hogy tudott akkorát ugrani? Azta... szívesen táncolnák velük együtt.

-Megakarod hallgatni?-nyújtja felém fülesét. Gyorsan elfordítom a fejemet, viszont Jungkook nagy bámuló íriszeivel találkoztam össze. Franc... mi a ... huh miért kellett ide ültetni?
-Mit bámulsz?-nézek rá mérgesen.
-Talán, nem szabad?-teszi kezét combomra. Még is mit csinál?
-Vedd le rólam a kezed.-mutatok végtagjára.
-Eddig sosem zavart...-bámul tovább.
-De most már zavar, nem hiszem a barátom örülne neki, hogy fogdosol...-gúnyosan mosolygok rá.
-Tessék?-dadogja el, kezét egyből levette rólam.
-Jól hallottad.
-Jimin?
-TESSÉK?-ordít előre. Jungkook ingerülten fordul hátra.
-EGYÜTT VAGY SEULAL? MEGÍGÉRTED NEKEM! TE PEDIG...
-Jungkook mi bajod?-vág szavába Nam.
-JIMIN ÖSSZEJÖTT SEULAL!-mondja felháborodottan.
-Nem jöttünk össze.-válaszolom tök higgadtan.
-Akkor?-kérdezik egyszerre a mellettem ülök és Jimin is.

-Seul, ma beszélgettünk, és nem is mondtad.-mászik előre a lányokon keresztül.
-Mit vársz? Nem alszik otthon és még neki áll feljebb...-szól közbe Monster.
-Miért foglalkoztok egyáltalán velem? Baszd meg hagyjatok már... 
-Seul, hogy beszélsz?-néz rám Jin.
-Aigo... ott vagyunk már?-kérdezem a sofőrtől.
-Még úgy két perc és igen.-válaszol. Remek... addig sem kell hallgatnom őket.
-Hazudtál másban is?-emeli fel hangját Jimin.-Talán meg is döntött?-kérdezi gúnyosan.
-ENGEM ÉRDEKEL, HOGY TE KIKKEL FEKSZEL LE?-ordítok.
-szóval ti... lefeküdtetek...-dől hátra az ülésbe fal fehér arccal.
-te... és Sehun.. ti együtt voltatok?-kérdezi könnyes szemekkel Jungkook.
-seul... VÁLASZOLJ MÁR!-ordít rám NamJoon.
-Nam fogd vissza magad!-nyugtatgatja Jin elölről.
-Megérkeztünk!-áll meg a kocsival a sofőr. VÉGRE! Jungkookon átmászva rohanok ki, a többiek elől. Semelyikőjüknek nem tartozom beszámolóval. Bementem a nagy elhagyatott épületben. Már a fotós és pár öltönyös ember intézkedtek, a menedzser is beszélt az egyik öltönyös ürgével.

-Ohh, Seul!-integet nekem a menedzser és magához hív. Oda megyek, a többiek még csak most jönnek be a félig leszakított ajtón.
-Ő itt ISeul, az SM cég vezetőjének a lánya.-illedelmesen meghajlok és próbálok mosolyogni. Most, ahogy a menedzsershi is mondta, tényleg meg kellene látogatnom apámat. Hiányzik már.
-FiÚK!-hívja mellém a srácokat. Rájuk nézve kapok jó pár lenéző tekintetet.

A fotós elmondta mit csináljunk, nem igazán sok képen voltam rajta, hál istennek! Inkább a fiúkat fotózták többször. Persze, a csoport képeken szerepelnem kellett, valamilyen új márkát akarnak reklámoztatni velünk és mivel ez férfi márka nekem nem sok hasznom vették...

A fotózásnak este nyolcra lett vége, a menedzser mosolyogva mesélte milyen elégedettek voltak velünk és emlékeztettet a holnapi koncertünkre, majd utunkra engedett.

Előre rohantam a kocsihoz és leghátra ültem be, reméltem V mellém ül és nem neheztel rám se JHope, de a fodrász és a sminkesek ültek be mellém. Szóval most mindannyiuk utál?

Kilenc óra és már korom sötétségbe borult a város, amit az utakon lévő lámpák sora próbál kompenzálni.
-Itt álljon meg kérem!-szól a sofőrnek Jimin. Miért állíttatja meg a kocsit egy park előtt? Még fél óra kellene és már otthon lennénk.
-Mikor jössz?-kérdezi tőle JHope. Ő pedig rám néz és gyorsan rá vágja a választ.

-Koncerten találkozunk.
-Ajánlom ne késs el!-szól rá Nam. Jimin becsapja a kocsi ajtaját és a kis busz tovább halad, de már csak a dorm előtt áll meg. A sminkes és a fodrász lány még messzebb lakik.

A srácok mind beszálltak a liftbe, szuper gondolom megint várnom kéne... inkább lépcsőzöm.
-Hát te, hova mész?-szól utánam V.
-Lépcső.
-Még, be férsz!-állítja meg a bezáródni készült lift ajtókat.