2015. október 29., csütörtök

61. rész

-Micsoda?-neveti el magát Hope.-Ilyennel ne viccelj!
-Nem viccelek, oppa. Elköltözöm!
-Ezt nem teheted dongsaeng!-sírja el magát V.
-Miattam?-szólalok meg a földet bámulva.


Seul szemszögéből:

Nem akarom Jimint hibáztatni. Igazából... ez mind az én hibám. Egyikőjükkel sem kellett volna kapcsolatba kerülnöm. Elsőnek Jimin, majd Jungkook most pedig... Sehun. Miért vagyok mindhármukkal boldog? Egyáltalán szerelmes vagyok valamelyikőjükbe? Jimint nem akarom elveszíteni, nagyon rosszul érezném magam, ha ez megtörténne. Jungkook... kedvelem. Talán több mint kedvelés, de köztünk nem működött talán a sors is így akarta, hogy én Sehun mellett kössek ki. Nagyon kedves velem, figyel rám én pedig még csak viszonozni is alig viszonzom...
-Szóval igen.-szólal meg Jimin.
-Mit csináltál, amiért Seul elakar költözni?-kérdezi idegesen Jungkook.-MOND MÁR!-rohan Jiminhez. Ruháját megragadta és úgy folytatta az ordítozást.-NEM HALLASZ?
-Mit kérsz számon?-kérdezi nyugodtan Jimin.-Nem, te akartad megdönteni, amíg ő fél álomba volt?-Jungkook elengedte Jimint, felváltva néz rám és az előtte állóra.
-Én... EGYÁLTALÁN NEM!
-Fejezzétek be!-szól rájuk NamJoon.-Seul, el költözik, tegnap már megbeszélte velem.
-MI?-kérdezik egyszerre a srácok.
-Mi lesz velünk? A csapatból is ki akarsz lépni?-kérdezi könnyeit törölgetve Tae.
-Most már nem is fogunk találkozni?-kérdezi kétségbeesetten  Suga.
-A csapatban benne maradok. Csak próbákra fogok jönni és persze koncertek stb... Annyiban fog változni, hogy nem nálatok fogok lakni.-sétálok Taehyung mellé.
-Dongsaeng, nem akarom, hogy elmenj!-ölel meg.
-És én sem!-csatlakozik Hope is.
-Csapat ölelés.-szólal meg szomorú hangon Jin.
-Srácok, nem kapok levegőt!-Nem gondoltam volna, ilyen érzékenyen fog érinteni. Hiszen csak elköltözöm, még egy csapatban vagyunk. Nagy nehezen, de mind elengedtek.
V viszont még mindig ölelt.
-Nem lehetne, hogy még sem költözöl el?-törölgeti meg egyik kezével szemét.
-Igazából... már elhoztam minden ruhámat.
-M-mikor?-kérdezi Jungkook.
-Mielőtt ide jöttem volna.
-Egyébként, hol töltötted az estét?-kérdezi ingerülten Jimin.
-Otthon.
-Otthon? De, hát nem voltál reggel otthon.-gondolkozik Suga.
-Te hülye!-vágja fejbe Nam.-A szülei házáról, beszél.
-Oh...
-Akkor mi lenne, ha... hozunk kaját!-csillan fel Jin szeme.-Te maradj itt Seul!-ültet le az egyik sarokba. Majd a fiukon körbe néz.-Te!-mutat rá Jiminre.-Itt maradsz Seulal!-ülteti le mellém.
-Miért pont ő?-kérdezi felháborodva Jungkook.
-Ne vitatkozz! Gyertek!-hajtja ki a többieket.
Mióta elmentek oppaék az a pár perc vagy lehet még csak másodperc krákogással és hangos köhögéssel telt. Mikor felhúztam a lábaim, Jimin is megcsinálta, ha jobbra fordítottam a fejem ő is, még jó, hogy a tükörből láttam, minden arckifejezését.

-Khm...szóval-szólalt meg végre. Kezdett kínos lenni ez a csend.
-Huh?-fordítom felé fejemet.
-Én szeretnék a tegnapiért... bocsánatot kérni.-néz lassan szemeimbe.
-Hm...
-Hm? Ennyi?
-Mit szeretnél? Köszönjem meg?
-Megköszönni? Inkább, kérj te is bocsánatot!-parancsol rám.
-Még is miért?
-Mert...-gondolkozik el.-Mert vártam rád!
-Vártál rám?-kérdezek vissza.
-Vártam. Tudod, milyen sokat? Felhívhattál volna, jól vagy-e!-Aggódott értem? Akaratomon kívül mosolyogni kezdtem. Jól esett, hogy valaki aggódott értem.-Most meg mit mosolyogsz?-fordítja előre fejét.
-Én nem.-tagadom le, de már közel járok, hogy hangosan el nevessem magam.
-Tényleg?-dűlök a falnak, hirtelen felém fordítja fejét és rám mosolyog.-Akkor az ott mi?-mutat arcomra?


-Hol?-tettetem a hülyét.
-Ott!-mutat a számra.
-Oh... ez csak...
-Mosoly?-neveti el magát.-Szeretem, ha boldog vagy.
-MEGJÖTTÜNK!-csapódik ki az ajtó és ordító Tae rohan be rajta.
-Együnk!-jönnek be szatyrokkal a többiek.

-Finom?-kérdezi a velem szemben ülő Suga.
-Igen.-bólintok.
-Beszélhetnénk egy kicsit?-simít végig tarkóján. Oh, csak nem zavarban van?
A terem másik felébe mentünk, érdeklődve figyeltem Suga minden mozdulatát, na meg persze, hogy mikor fog megszólalni. Jó néhányszor megköszörülte a torkát, én pedig reméltem, hogy elkezdi mondandóját.
-Igazából...-halkul el hangja.
-Oppa, mit szeretnél?-kérdezem kedvesen.
-Megadnád nekem Edina számát?-hadarja el gyorsan.
-Hogy, mi?-nevetem el magam.-Minek?
-Nálam hagyott valamit.-vágja rá gyorsan.
-Mit? Ad csak ide, oppa majd én elviszem neki.
-Nem!-emeli fel hangját.-Személyesen szeretném neki átadni.-mosolyog rám.
-Te, tudod. De ugye, tisztában vagy vele, hogy van barátja?-nézek rá szúrós szemekkel.
-Persze.-húzza el a száját.-Akkor meg adod?-kérdezi csillogó szemekkel.

-Holnap!-integetek a kocsiban ülőknek.
-Vigyázz magadra!-ordítja ki  nekem az ablakból V.
-Csukd be az ajtót jól!-mászik V mellé Nam.
-Sziasztok!-Szépen megvárom még el nem tűnik az autó az utcából és csak utána megyek be.
Minden személyzetet elküldtem, még tegnap beszéltem meg apával. Úgy is csak jövő héten jön haza. Anya pedig, Magyarországra utazott a nagyiékhoz. Szóval enyém az egész lakás. Szuper... Egyedül egy nagy házban, egyenesen király...

Egy jó meleg forró fürdő után, úgy döntöttem felhívom Sehunt. Hiányzik. Egyetlen egy üzenetet küldött, mikor elment azóta semmi.
-Halló?-szól bele unott hanggal. Oh... szóval nem is hiányoztam neki.
-Zavarlak?
-Seul?-hangja egyből átvált sokkal vidámabbra.
-Uhu. Csak azért hívtalak, mert hiányoztál. Te pedig...
-Vártam, hogy hiányozzak neked.-szól közbe.
-Oh, tényleg?-kérdezek vissza.
-Igen. Találkozunk? Nem rég értem haza.
-Apáék nincsenek itthon, és kicsit félek egyedül egy nagy házba. Talán... átjöhetnél megvédeni.-kuncogom el magam.
-Apádék? Nem a fiuknál vagy?-kérdezi kíváncsian.
-Ez hosszú történet. Erről is beszélni szeretnék veled.
-Oh. Akkor ne mozdulj, fél óra és ott vagyok!
-Rendben. Akkor siess.
-Hé, kicsim!
-Igen?
-Szeretlek.-amint elmondta már ki is nyomta a telefont.

-Megyek!-ordítok az ajtó másik oldalán álló csengető személynek.
-Szia gyönyörűm!-lép be az ajtón, amint kinyitottam a vigyorgó Sehun. Lehajol egészen a számhoz, már készültem, hogy megcsókoljon, de nem tette. Szemeimet kinyitottam és épp, hogy pár centi távolság volt köztünk.-Rossz kislány. Csókot is akarsz?
-Ez nem vicces!-fordítom el fejemet oldalra. Közelebb hajolt fülemhez és egy nyakra puszi után megszólalt.
-Mérgesen még jobban kívánlak.-szavaira hasam görcsbe rándult, még jobban kényszert éreztem arra, hogy Sehun megcsókoljon.-Nem mutatod meg a szobádat?-fogja meg kezemet.
-D-de.-nyögöm ki és a szobám felé indulok vele.
Amint felértünk, alaposan körbe nézett minden egyes képet, posztert. Bizonyára elszomorítottam, hogy Jungkookal és a többi taggal volt tele az egyik falam. Legjobban ágyamat vette szemügyre és le is feküdt rá.
-Miről akartál beszélni velem?-túr bele hajába.
Eljött az idő. Most kell elmondanom! De mi van, ha megharagszik? Esetleg szakít? De, ha nem most mondom el, még mérgesebb lesz és persze bűntudatom is lenne...
-Megígéred, hogy nem fogsz rám haragudni?-ülök le mellé az ágyra.
-Mit csináltál?-néz fel rám.
-Jungkook... megcsókolt. Én pedig, nem löktem el...
-Csinált veled mást is?-ült fel velem szembe.
-Nem.-Annyira megalázóan éreztem magam. Van egy barátom és hagytam, hogy más megcsókoljon.
-Semmi baj.-simít végig arcomon. Azt mondja nem baj, de a szemében látom a csalódottságot.
-Haragszol rám, igaz?
-Ha megharagszom rád, nem fogom jobban érezni magam. Seul, érzel még valamit Jungkook iránt?
-Mi?-nevetek fel kínosan.
-Érzel még iránta valamit?-áll fel mellőlem, fel alá kezd el járkálni előttem.
-É-én nem.-fejét felém fordította és úgy kezdett el méregetni. Majd helyett foglalt az egyik fotelembe, úgy folytatta a bámulásomat.


-Tetszem neked?-szólal meg jó pár perces néma csönd után.
-Huh?
-Tetszem neked?-ismétli meg kérdését.
-Igen.-érzem, ahogy az arcom kipirosodik. Fel állt, felém sétál.
-Mennyire?-nyalja meg ajkát. Nem tudom levenni szájáról szemeimet.
-Sehun... zavarba hozol.-nyelek egyet.
Cipőit levette és felém kezdett el mászni az ágyon, hamar eljutott hozzám.
-Kívánsz?-hajolt közelebb ajkaimhoz. Mióta megláttam az ajtóba már azóta. Bólintottam és megnyaltam kiszáradni készült ajkaimat. Kezeimet megfogta, össze kulcsolta övéivel, úgy döntött hátra. Még alig csináltunk valamit, de egyre jobban kívánom. Egy érintésével, eltud varázsolni.-Tudod, mikor először voltunk együtt, nagyon élveztem. Mindenedet kényeztethettem.-simít végig bordáimon fel-le. Melegség önt el ahol csak hozzám ér. Még csak meg sem csókolt.-Elég rég volt, mikor együtt voltunk, nem?-érinti ajkát enyémhez. Mielőtt még megcsókolhattam volna elhúzta arcát. Kezeimet, még mindig fogva tartották össze kulcsolt ujjaink.-Egyre jobban kívánsz, igaz?-lehel nyakamba, amitől még a hideg is kiráz.
-Csókolj már meg!-emelem fel fejemet amennyire csak tudom.
-Rossz kislány!-Mosolyog rám.-Adok választási lehetőséget.
-Huh?-kérdezem értetlenül.
-Hol szeretnéd, hogy megdugjalak?-harapja be alsó ajkát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése