-Miről beszélsz? Igen, is szeret!
-Szeret? Tudod mi a szerelem?-kérdezi suttogva közben egyre jobban lekicsinyíti közöttünk a távolságot.
-M-mit akarsz?-dadogom el. Ajkainkat leheletnyi távolság választja el egymástól.
-Ne aggódj, nem foglak megcsókolni, de békén sem foglak addig hagyni amíg belém nem szeretsz!-nyalja meg felső ajkát, nyelve eleje az én ajkamhoz is hozzá ért benedvesítve száraz ajkaim, lesokkolva állok a falnak neki dűlve és az előttem álló vigyorgó fiút figyelve.
-Ti mit csináltok? Főleg, te Seul, ez egy férfi mosdó!-jön be a mellékhelységbe Yugyeom.
-É... én
-Megbeszéltünk valamit.-vág szavamba Jimin.-De már megyünk is.-terel a kijárat felé.
-Oppa!-állok meg mielőtt kimennék az ajtón.
-Huh?-kérdezik egyszerre.
-Yugyeom oppa, a fiúk hol vannak?-baktatok hozzá aranyosan.
-Oh, most próbálnak én is alig tudtam elszabadulni, de ha nem haragszol akkor végezném a dolgom.-mondta elpirosodva.
-Persze, én már megyek is, bocsánat.-slisszolok ki az ajtón.
-Miért akarsz Bambamékkal találkozni?-kérdezi az előttem sétáló.
-Nem mindegy az neked?
-Akinek itt bunkózni kellene az én vagyok, még is normálisan beszélek hozzád.-áll meg, én pedig sikeresen neki ütközök.-Legalább figyelhetnél!
-Bocs.
-Mostantól engem is oppáz!
-Sosem szeretted mikor így hívtalak...-mondom ki a nyilván valót.
-Tisztelet nekem is ki jár.-indul el újra.
Némán követtem tovább, néhány megjegyzést tett még Sehunról, de elengedtem a fülem mellett.
Mikor beértünk a nekünk fent tartott szobába, mindenki felfigyelt ránk kivéve az alkalmazottakat.
-Hát ti?-kérdezi Hope.
-Megbeszéltünk pár dolgot.-von vállat Jimin és leül az üres fotelba..
-Hm...-hümmögi el magát a RapMonster mellett elterülő Jungkook.
Én a sminkes asztalnál foglaltam helyet, Sehunnak írtam egy üzenetet, de nem válaszolt rá. Aish, már most unatkozom... Minek is vagyunk még itt?
-Oppa miért vagyunk még itt?
-A végén lesz egy kis party, azon is részt kell vennünk.
-Party?-kérdezi értetlenül Suga.
-Nem is igazán party, hanem egy kis összejövetel megakarják köszönni, hogy felléptünk.-magyarázza a telefonját nyomkodó Monster.
-Akkor Got7-ek is maradnak?-érdeklődöm.
-Igen.
-Miért érdekelnek ők ennyire dongsaeng?-kérdezi V.
-Rég beszéltem velük...
-Ja, mert el vagy foglalva a drága Sehunoddal.-mondja unottan Jungkook.
-Mi van veled fáj az élet?
-Miért neked talán fáj?-kérdez vissza.
-Nem, nekem nagyon is boldog életem van.-vágom rá.
-Téged leszámítva nekem is.
-Fejezzétek be!-szól ránk Suga.
-Elég sokáig fogom még boldogtalanítani az életed akkor.
-Seul!-szól rám erélyesebben.
-Befejeztem.- Színpadról egészen idáig lehallatszik a zene, így meglehet állapítani, hogy most a Got7 van a színpadon. Viszont még csak most kezdték el... még jó sokáig fent lesznek addig mit csináljak?
Unalmamban a telefonomban lévő képeket rendeztem vagy épp töröltem ki, de így is nehezen telik az idő. Áttértem a névjegyzékre, végig görgetve átnéztem a tartalmát. Egy neven viszont megakadt a szemem, most úgy is van időm, felhívhatnám. Úgy is sok mindent meg kellene beszélnünk...
A srácok fülessel a fülükben ültek a kanapén, Suga és Hope szerintem el is aludtak.
Egy érintéssel már tárcsáztam is, telefont a fülemhez tettem és vártam... közben hallgattam ahogy kicsöng.
-Igen, tessék?-szól bele a még mindig aranyos hangjával barátnőm.
-Seul vagyok.
-Oh, Seul!-örül meg a nevem hallatán.-Hogy vagy? Valamikor találkozhatnánk!
-Én jól és te? Hát igen, az jó volna.-mosolyodom el és a fiúk felé fordulok a görgős székben.
-Én is, most, hogy felhívtál még jobban. Mondta, Luhan, hogy Sehun elkérte a számom, de nem hittem volna fel fogsz hívni...
-Miért?-kérdezem értetlenül.
-Hát ahogyan elváltunk nem volt túl jó...
-Én nem haragszom rád.
-De én rosszul érzem magam emiatt.-meséli szomorúan.
-Akkor kiengesztelhetnél.-dobom be ötletem. Jungkook kihúzta a füléből a fülest, fejét pedig felém fordította. Most hallgatózni akar?
-Semmit nem változtál.-neveti el magát.
-Várj egy kicsit, valaki éppenséggel bámulnak.-nézek rá az engem figyelőre. Felálltam és kisiettem a szobából. Egy folyosón kezdtem el sétálni, végül az egyik falnak neki dűlve folytattuk a beszélgetést.
-Akkor ma hatra menjek a dormotokba?-kérdez vissza.
-Igen, hét fiúval lakom együtt szóval jól fog jönni egy kis erősítés.-nevetem el magam.
-Emlékszel, mikor még általánosba az osztály nagy része fiú volt és csak nyolcan voltunk lányok?-kuncogja el magát.
-Áh, hogy felejthetném el, mindenki oda volt a cuki hangodért.
-Luhan is szereti.
-Ezt valahogy sejtettem.
-Te és Sehun... szóval veletek... na érted!
-Értem.-kuncogom el magam.-Ha átjössz majd megbeszéljük. Na de mennem kell, nem sokára találkozunk. El ne tévedj és Luhant hagyd otthon!
-Jó, jó.
-Le teszem!-mosolyodom el.
Telefonom kijelzőjén elcsodálkoztam. Más fél óráig beszéltünk volna? Fel sem tűnt. Negyed órás magamban mosolygás után, el indultam amerről jöttem. Fordulni készültem mikor homlokomra egy kéz tévedt, így akadályozott meg benne, hogy tovább mehessek.
-Végre, hogy letetted.-Követett?
-Mit akarsz? Úgy tudtam utálsz.
-Egy szóval sem mondtam. Csak annyit, hogy téged leszámítva nekem is boldog életem van.-engedi el fejemet.
-Ez klassz. Mehetek?-kerülném ki, de elém áll.
-Nem! Tudod, mindig azt hittem, hogy én leszek az a valaki akinek neki fogod adni magát.-húzza fél oldalas mosolyra száját.-Tévedtem.
-Micsináltok?-szakítja meg Jungkook monológját Jimin.
-Meg néztem mit csinált ilyen sokáig.-von vállat Jungkook.
-Seul, stylestok már keresnek. Át kell öltöznöd!-áll el előlem Jimin én pedig szépen eliszkolok a két fiútól.
Jungkoook szemszögéből:
-Mit csináltál Seulal? Remélem tisztában vagy vele, hogy van barátja!-áll velem szembe Jimin.
-Ti mit csináltatok kettesben?-húzom fel szemöldököm.
-Honnan veszed, hogy kettesben voltunk?
-Ismerlek Hyung.-mosolyodom el.
-Ne nagyon reménykedj, hogy a tiéd lesz!-nézz rám hunyorítva.
-De a tiéd se.-vonok vállat.
-Sehun nem szereti, hamar össze fogja törni és akkor ki fogja vigasztalni?-neveti el magát.
-Honnan veszed nem szereti?
-Az az én dolgom.-teszi zsebre kezeit.
-Seul az enyém lesz!-sétálok el mellőle.
-Te nem tudtad értékelni, nálam jobban senki nem szereti.-szól utánam. Szavai megállásra kényszerítettek.
-Hyung, tudod te is kaptál lehetőséget még is ellökted magad mellől.
-Magaddal törődj Jungkooksha!
Seul szemszögéből:
-Vegyek még be valahonnan?
-Nem, így jó lesz Ahjumma! Köszönöm.- mosolygok rá az idős nőre.
-Nagyon csinos, jól áll magának!-igazítja meg még pár helyen a földig érő hosszú ruhám.
-Köszönöm.
Hajamat már rég besütötték, sminkemet is feltették. Ha csak egy kis rendezvény lesz, minek így kiöltözni?
Ruhám halvány rózsaszínű, hosszú shifon, mell alatt egy gumi húzza össze a ruha anyagát, így kihangsúlyozva azt. Hozzá illő hófehér magassarkút kaptam, szerintem ebben a cipőben leszek olyan magas, mint Jimin.
-Állj ide kérlek!-szól nekem egy fotós mielőtt kiléptem volna a szobából. A fiúk már rég elkészültek, miattam ki kellett menniük.
-Rendben.-oda álltam ahová a fotós mutatta, kattintott pár képet és utamra is engedett.
-Srácok, gyertek kész vagyok!-szólok ki az ajtó mögül.
-Inkább te gyere Seul!-húzz ki Suga, majd nem orra buktam a magassarkúmnak köszönhetően, de szerencsére megtartott.
-Azta!-nézz végig jó párszor.
-Miért nézel ennyire?-nézek végig magamon.
-Tudsz még ennél is dögösebb lenni?-kérdezi tátott szájjal.
-Oppa, ha ilyeneket fogsz mondani akkor a végén még elfogom hinni.-ütöm vállba.
-Gyertek már!-szalad hozzánk öltönybe V.-Dongsaeng?-kérdezi félénken.
-Oppa?-nevetem ki.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm.-pirulok el. Már csak Sehunnak kellene így látnia!
-Kisasszony?-böki felém vigyorogva karját Suga.
-Huh?-kérdezem értetlenül.
-Karolj belém!-teszi kezemet karjára.
-Ohh.-mosolyodom el.
-A többiek már a nagy terembe vannak. Gyertek oda!-kezd el futni újból Tae.
-Bírsz jönni ilyen tempóba? Vagy menjek lassabban?-kérdezi kedvesen. Mi ütött beléd YoonGi? Mindig így kellene kinéznem, hogy kedves legyél velem?
-Egy kicsit menjünk lassabban.-Épp, hogy tíz lépést megtettem, de a lábam már fáj.
A terembe belépve, hatalmas tömeg látványa fogad. Azt hittem csak a fellépők lesznek itt... de itt van majd nem minden társaság csapata. Na jó, most túloztam, de tényleg rengetegen vannak. Amit "nagy teremnek" hívott V az igazából, hatalmas! Vajszínű falak, sötét barna padlóval kombinálva mindenhol feldíszített asztalok vannak tele kajákkal. Egy kis színpad is ki van alakítva legelöl. A plafonon pedig egy gyönyörű szép csillár lóg. Kellemes, halk zene és az emberek hangja tölti be az egész termet.
-Maradj itt, megkeresem a többieket.-veszi le kezemet karjáról.
-Én, miért nem mehetek?-húzóm vissza.
-Végig szeretnéd topogni az egész termet?-mosolyog rám.
-Hát... -gondolkozom el. Igaza van, jó lesz itt nekem.- Meg várlak.
-El ne merj mozdulni!-parancsol rám.
-Rendben.
Siethetne már Suga! Tíz perce biztosan várok már rá. Inkább vele kellett volna mennem, hiába csak állok így is fáj a cipőben a lábam. Már épp azon gondolkoztam, hogy bele vetem magamat a tömegbe és előkerítem a csapatomat, de ekkor valaki leheletét éreztem meg nyakamon rá nem sokára egy kezet is fenekemen. Mielőtt megfordulhattam volna, fejét vállamra tette, száját pedig fülemhez fordította.
-Ilyenkor egy cseppet sem utállak!
-Jungkook, most engedd el a fenekemet!-mondom idegesen, de még is halkan. Kezét levette hátsómról és elém sétált.
-Most még az eszed azt mondja, hogy nem kellek. De a szíved nem sokára másképp fogja gondolni!-Olyan komolyan mondta, hogy hirtelen nem tudtam mit reagáljak.-Gyere! A többiek már várnak.-fogja meg kezemet és lassú léptekkel a fiúkhoz vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése