54. rész

-Te is Sehun!-mosolyodok el amint kiejtem nevét. Oh Se Hun... Mi ennyire vonzó benned? Vonz magához akár a fény a moly lepkét.

Sehun szemszögéből:

Kintről behallatszódó hangzavar kelt fel álmomból. Párnámat fejemre téve próbálok vissza aludni, de nem megy. A mellettem alvó lány is mocorogni kezdett. Aigo, nem hiszem el ilyenkor kell csörögniük?!
Átfordultam a mellettem alvó Seulhoz, nyakig betakarózva, kócos haja szépen terül el vállain. Így is  milyen gyönyörű. El sem hiszem, hogy nekem adta először magát. Eddig azt hittem semmit nem érez irántam. Most pedig, el sem hiszem... itt vigyorgok őt figyelve mint valami idióta. Hihetetlen, hogy tegnap egy csodálatos éjszakát töltöttem el a most alvó lánnyal.
Seulról a gondolataimat a konyhából behallatszódó hangos törés hang zavarja meg. Gyorsan kikeltem, nem akarom, hogy felébresszék. Mivel tegnap nem sokat ittam nem vagyok másnapos. Remélem Seul sem lesz az, habár ő elég sokat ivott. Mi van, ha semmire nem fog emlékezni? Úristen... akkor lehet, hogy ő... na ezért nem szoktam sosem előre örülni...

-Öhm helló, te ki vagy?-kérdezem a konyhában ülő lánytól.
-A barátnőm!-rohan mellé és átkarolja a lányt.
-Réka vagyok-hajol meg vigyorogva.
-Sehun.-viszonzom álmos fejemmel a gesztusát.
-Tudom ki vagy.-még mindig vigyorog.
-Kicsim, mit kérsz reggelire?-nyom a szájára egy puszit és faggatni kezdi a lányt D.O.
-Mindegy oppa, ha te csinálod biztosan finom lesz.-vigyorog rá.
Nekem is kellene valamit készítenem Seulnak. De nem igazán vagyok egy konyha tündér... Így bele is kezdtem a szokásos pirítós és nutella variációmba. Mellé meleg tej. Ezt mind egy tálcára tettem. A konyhában eddig a hűtő melletti polcon lévő vázát kezdtem keresni, tegnap szép rózsák voltak benne.
-D.o hol van a váza?
-Azt Chaenyol összetörte, nem rég takarítottam fel.-Akkor azt hallottam.
-És a virágok belőle?
-Minek az neked? Csak nem van nálad valaki?-kérdezi vigyorogva.-Hisz te tálcára tetted a kaját.-mutat a serpenyővel a pultra.-Kit szedtél fel kis maknae?-vigyorog tovább.
-Elég ironikus, hogy kicsinek hívsz mikor magasabb vagyok tőled.-nevetem el magamat.
-Tudod milyen forró tud lenni egy serpenyő?-kérdezi mint aki nem hallotta amit mondtam.
-Nem.
-És megakarod tudni a bőrödön?-nyújtja felém a sistergő serpenyőt.
-Nem.-bújtam a barátnője mögé.
-Menj el Rékátol!-jön közelebb.
-Oppa, tedd le azt kérlek.-kérleli a lány.
-Oh, ne haragudj kicsim.-vissza megy és folytatja a tojás sütést.
-Akkor a virágok, hol?
-A kukában.-szuper... Sehun romantika ötlete kilőve.
-Jó étvágyat nektek!-fogom meg a tálcámat.
-Kösz.-válaszolja D.O.
-Köszönjük.-hallom meg a lány hangját is, én pedig tovább sétálok a szobámba.

Seul szemszögéből:

Lágy simogatásra és apró puszikra keltem.
-Jó reggelt.-kaptam tovább pofimra a puszik sorozatát.
-Neked is.-nyitom ki lassan szemeimet.
-Éhes vagy?-simít ki pár hajszálat szememből.
-Kicsit.-mosolygok rá.
-Hoztam reggelit.-teszi vigyorogva ölembe a tálcát.-Elsőnek fel kellene ülnöd.-vakarja meg kínosan tarkóját. Mintha izgulna úgy viselkedik.
-Oké.-ásítok párat. Felemeli a tálcát addig én felülök. Lassan teszi vissza rám.
-Jó étvágyat.-puszil meg.
-Te nem eszel?-nézek rá megdöbbenve.
-Oh, hát...
-Gyere adok belőle.-mosolygok rá.
-Nem, nem ezt neked csináltam!-tiltakozik. Nekem csinálta, ő? De aranyos.
-Akkor én sem ehetek.-biggyesztettem le ajkamat.
-Miért?
-Azt szeretném, ha te is ennél.-mosolygok rá.
-Jól van.-egyezik bele.

Sosem hittem volna, hogy egy szelet nutellás pirítóstól ennyire tele leszek. Mint aki vagy öt, hat szeletett evett volna úgy dűltem hátra az ágynak.
-Elég volt?-kérdezi csokis szájjal Sehun.
-Igen, köszönöm.-kuncogom el magam.
-Mi olyan vicces?-iszik bele a bögrébe.
-Semmi.-most még tejbajusza is lett. Istenem, hogy lehet valaki ennyi idősen is olyan mint egy gyerek?! Egyszerűen nagyon édes.
-Mond már!-játssza meg a sértődöttet.
Lassan hajoltam közelebb arcához, Sehun is közelebb hajolt, becsuktam szemeimet és csücsöríteni kezdtem. Már szinte ajkaimon éreztem Sehun leheletét, de nem csókolt meg inkább hangos szitkozódásba kezdett.
-Franc!-áll fel mellőlem.
-Mi a baj?-értetlenül nézek rá.
-Magamra öntöttem a bögrében lévő tejet.-önkétlenül elnevettem magam, hiszen ki lehet ilyen béna mint ő?-Ne nevess már ki!-dobja nekem a hozzá legközelebb eső párnát vigyorogva.
-De! Olyan béna vagy.-nevetek.
-Aigo, tiszta tej vagyok!-néz boxerjére. Én is elkezdem figyelni, így teljesen látszik erekciója. Sehun észre vette, hogy ott nézem.-Seul. Ugye nem bántad meg?-néz rám kétségbeesett fejjel.
-Nem.-mosolygok rá.
-De hiszen nem is szeretsz!
-Tudod nagyon sok mindent köszönhetek neked, mindig mellettem álltál és nagyon megkedveltelek.-vallom be az igazságot.
-De mi lesz NamJoonékkal?
-Mi lenne?-nézek fel rá.
-17 éves korodik stb tudod...
-Oh...-Erre akkor nem gondoltam... De, hiszen nem az apám! Fontos nekem, de ne mondja meg mit csináljak! Remélem apám fülébe ez nem fog eljutni.-Nem mondjuk el!-dobom be ötletem.
-Értem. 

-És most velünk, akkor mi van?-kérdezem lehajtott fejjel. Nagyon kellemetlenül érzem magam, lehet még a bennem maradt pia tett akkor olyan bátorrá most viszont félek a következményketöl. Egy ribancnak érzem magam...
-Én szeretlek téged Seul.-szinte suttogva mondja. Jó érzéssel tölt el ezt hallani, melengeti a szívemet szavai.
-Én...
-Nem tudom, hogyan érzel Jungkook iránt és irántam. De adj egy esélyt, hogy boldoggá tegyelek, kérlek.-szemeim teljesen bekönnyeztek. -Adnál nekem egy esélyt?-ül le elém, kezeimet kezeibe fogja és szemeimet nézi.
-Igen.-nyögöm ki egy kis idő után. El kell felejtenem Jungkookot. Sehun pedig nem közömbös számomra, tudom ő sosem fog megbántani.
-Köszönöm.-szorít erősen magához.

-Jól vagy?-csatolja be közbe a biztonsági övét.
-Már igen.-bólogatok, mielőtt eljöttünk kétszer hánytam el magam, úgy látszik nem teljesen ürült ki a szervezetemből a pia.
-Találkoztál D.oval?-tolatott hátra.
-Nem. Miért?
-Becsajozott.-nevette el magát.
-Tényleg? És kedvesebb, mint az előző barátnője?-érdeklődöm.
-Igen, sokkal. Nem hiszem koreai pedig teljesen úgy néz ki, még is akcentussal beszél.
-Szép lány?
-Nálad nem szebb.-fogja meg két váltás között a kezem.
-De most komolyan!
-Szép.-ismeri be.
-Hmm... megakarom ismerni.-kíváncsi vagyok a lányra.
-Nálad pár évvel lehet csak idősebb.-Réka... nem hallottam még ilyen nevű koreai lányról.
-Sehun, Luhant felhívod majd nekem kérlek?
-Miért szeretnéd?-néz rám.
-Edina, szeretném vele felvenni a kapcsolatot. Alig vannak itt barátaim és tudod Hyolynék nem igazán érnek rám a forgatások, koncertek miatt.-Nézek ki az ablakon.
-Persze, üzenetben elküldöm majd a számát úgy jó?-érdeklődik.
-Tökéletes.-fordulok felé.

-Felkísérjelek?-áll meg az ajtóban.
-Nem, kell. Egyedül is feltalálok.-ölelem meg. Erősen magához szorít.
-Vigyázz magadra! Ma hívlak még.-puszil meg.-Holnap találkozunk?
-Fellépéseink lesznek, de apához befogok menni, ha az SM-ben leszel akkor találkozhatunk.-vigyorgok rá.
-Mindenképp ott leszek.-mosolyog rám. Megfogja mindkét kezével arcom és úgy próbál közelebb húzni magához. Telt ajkai az én ajkaimat ízlelgetik, táncot járva mozognak. Alsó ajkát beharapva szakad meg a csókunk. -Szeretlek.-suttogja fülembe.-Menj fel, meg ne fázz!

-Akkor holnap!-integetek neki az ajtóból.
-Holnap!-int vissza.

A lift ajtó a szokásos módon kinyílik a megfelelő emeleten. Szokásosan haladok belépve, körbenézve megyek a szobám felé.
-TE MÉG IS HOL A BÜDÖS ÉLETBEN VOLTÁL?-ordít rám NamJoon.
-Apánál.-mivel Jungkooknak ezt mondtam, jobb, ha ezt válaszolom.
-"Apánál"-ismétli el.-KURVÁRA NEM OTT VOLTÁL! FELHÍVTAM, HOGY BESZÉLNI TUDJAK VELED, UGYAN IS MA MÉG EGY FOTÓZÁSUNK LESZ ÚGY KÉT ÓRA MÚLVA. VISZONT ANYUKÁD AZT MONDTA NEM IS LÁTOTT MIÓTA ELJÖTTÉL!-anyával elég hihetetlen, de nem találkoztam azóta. Apával mindig jobb volt a kapcsolatom mint vele.-MOST SZÉPEN KEZDJ EL CSIRIPELNI, HOL TÖLTÖTTED AZ ÉJSZAKÁT?
-Elmentem utánatok abba a klubba. De ti nem voltatok ott, igaz is hol voltatok?

RapMonster szemszögéből:

Telefon csörgése ébreszt fel csodálatos álmomból. Tapogatózva próbálom a hangos zaj forrását elnémítani, nagy nehezen megtaláltam. Egy húzással felvettem és már motyogtam is csukott szemmel bele.
-Igen, itt RapMonster?
-Nam öt óra múlva fotózásotok lesz. Már két napja próbáltam megszerezni ezt és végre meg van. Szóval készüljetek majd el. A kocsi pontban ott lesz fél háromra.
-Értettem.
-Mindent bele fiúk! Oh meg hát Seul, mindig elfelejtem, hogy már egy lány is van köztetek!-magyarázza. Álmos szemeimet kinyitva hallgatom ahogy Seulról beszél. SEUL! Felkell hívnom!
-Ne haragudj Hyung! De mennem kell a fiúk összetörtek valamit!-próbálom le rázni.
-Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajuk. Persze, fotózás ne felejtsd el!-figyelmeztet.

Kis lámpámat feloltva keresem ki az apjától kapott számot. Biztonság kedvéért adta meg hátha szükség lesz majd rá. Tárcsázom a számot és várom felvegyék. Miután tegnap elmentünk abba az új diszkóba páran meguntuk és tovább áltunk egy férfiaknak való helyre. Úgy kettő körül JR felhívta Markot, hogy utánunk jöttek Seul kíséretében, de nem találnak minket. Gyorsan összekaptuk magunkat és vissza mentünk a klubba, Seul miatt. De akkor már sehol nem találtuk, a fiuk is elvesztették állítólag leültették egy bárszékre és otthagyták, hogy várja meg őket. Seul és a várakozás? Ugyan... Mindenkitől körbe kérdeztük nem-e látta, aztán végül a csapos mondta, hogy Sehunnal látta. Szerencsénkre vele van és nem rabolták el. Mikor haza jöttünk Kook kiakadva mondta, hogy Seul az apjánál fog aludni. Így megnyugodtunk, hogy Sehun oda viszi, nem pedig nála fog aludni.
-Igen?-szól a telefonba egy női hang.
-Jó napot! Kim NamJoon vagyok a Bangtan boys leadere. Seult keresem!
-Oh, én az anyukája vagyok. De, Seul nincs itt. Amióta elment itthonról azóta nem is láttam. Nem veletek van?-kérdezi kétségbeesetten. Ez szuper, hol a picsában vagyok akkor Seul?
-Jaj, de, elnézést most jött vissza a boltból csak azt hittük magukhoz ment.
-Oh, akkor megnyugodtam. Kérem adja át neki, hogy látogasson majd meg.
-Mindenképpen! Viszlát!
-Szia!

Egyből kipattantam az ágyból és próbáltam hívni Seult, de ki volt kapcsolva. Ez fantasztikus. Az újabb kávémat szürcsölgetve járkáltam, fel alá a nappaliban és a konyhai órát figyeltem. Két óra múlva fotózás, Seul pedig sehol...
A lift nyitódására oda kaptam a fejemet és egy koktél ruhában vánszorgó Seult láttam aki lassan surran be a szobák felé.
-TE MÉG IS HOL A BÜDÖS ÉLETBEN VOLTÁL?-ordítok rá.
-Apánál.-lassan fordul felém.
-"Apánál"-ismétlem el.-KURVÁRA NEM OTT VOLTÁL! FELHÍVTAM, HOGY BESZÉLNI TUDJAK VELED, UGYAN IS MA MÉG EGY FOTÓZÁSUNK LESZ ÚGY KÉT ÓRA MÚLVA. VISZONT ANYUKÁD AZT MONDTA NEM IS LÁTOTT MIÓTA ELJÖTTÉL!-elgondolkozva bámult maga elé, mindig ezt akartam elkerülni, hogy valamelyik tag hazudjon nekem és ne bízzon meg bennem.-MOST SZÉPEN KEZDJ EL CSIRIPELNI, HOL TÖLTÖTTED AZ ÉJSZAKÁT?
-Elmentem utánatok abba a klubba. De ti nem voltatok ott, igaz is hol voltatok?-von kérdőre.
-RÓLAD VAN SZÓ SEUL! UTÁLOM, HA HAZUDNAK NEKEM! MIÉRT HAZUDTÁL? SEHUNNÁL VOLTÁL?
- ÉS HA IGEN?
-VELEM NE BESZÉLJ ÍGY!
-NEM VAGY AZ APÁM!-ordít.
-De a gyámod vagyok.-mosolygok rá.
-LESZAROM. SENKINEK NEM TARTOZOM ELSZÁMOLÁSSAL!
-16 ÉVES VAGY! EGY KIS KÖLYÖK. IGEN IS ELFOGSZ SZÁMOLNI!
-Miért ordibáltok?-kérdezi a mellénk sétáló kis társaság.

-Majd "oppa" elmondja.-válaszol flegmán és beviharzik a szobába, hangos ajtó csapódással jelezte bemenetelét.

-Mit mondtál neki?-kérdezi Jimin.
-Semmi olyat.-ülök le a földre.

-Valamit csak mondtál, ha ilyen.-mondja V.
-Megkérdeztem hol töltötte az estét, mert nem az apjánál volt...
-Akkor hol?-kérdezte egyszerre Jimin és Jungkook.