47. rész

Ajánlom Sehunnak, hogy ne nyúljon Seulhoz vagy nagyon megemlegeti!

Az oda vezető út elég feszülten telt. Suga és Jhope próbálták oldani a feszültséget, de semmi haszna nem volt. Jimin Jin mellett ült elöl onnan próbálja irányitani a vezetőt merre menjen. RapMonster végig ujjait törgelte, miért ennyire ideges? Én is az vagyok és persze féltem Seult, de kicsit túlzásba viszi.

Seul szemszögéből:

-Nem fázol?-ül mellém az ágyra.
-Nem.-húzom magamra a paplant. Dohos szaga undort kelt bennem, más viszont nincs ami felmelegíthetne. Egyik kezét át teszi vállamon, dörzsölni kezdi vállamat, jobban hozzá simulok puha felsőjéhez.
-Nem fázol,mi?-nézz rám.
-Sehun én...
-Barátok, vágom én.-vág szavamba, talán jobb is.-De nem hagyhatom, hogy megfagyj!-húz közelebb magához. Fejem szívénél helyezkedik el, hallom minden egyes szív dobbanását.-Tudod, arról a múltkori csókrol beszélnünk kellene...-abba hagyja keze mozgatását. Nem szólaltam meg, nem tudtam mit mondhatnék.-Ennyire rosszul csókoltam?-töri meg ismét köztünk a néma csöndet.
-Nem, dehogy-vágom rá egyből. Hisz ez igaz, nem csókol rosszul, sőt nagyon is jól.
-Nem kellett volna megcsókoljalak, de nagyon tetszel Seul és nem tudom hogyan viselkedjek a közeledben, próbálok jó lenni, de mindig mikor kettesben vagyok veled inkább rossz akarok lenni.-túr bele hajába, alsó ajkát beharapta és újbol szemeimet kezdi el figyelni.
-A-aludjunk.-dadogom el.
-Hát persze, aludjunk.-áll fel mellőlem és át megy a másik ágyhoz.

A kis faházban síri csönd uralkodik, az egyetlen egy fényt adó kis lámpánkat is eloltottuk. Szerintem már egy órája is feküdhetünk, viszont aludni nem tudok. Sehun biztosan alszik, mivel mozgolódni sem hallom. Úgy tűnik megsértettem, ha úgy vesszük szerelmet vallott nekem én pedig elintéztem egy annyival, hogy "aludjunk" bravó Seul, ennél nagyobb seggfej sem lehetek.
Kintről behallani a tücsök ciripelését és a fák mozgását, gondolom fúj a szél, mikor a faházhoz értünk már akkor sötétedett. Remélem V hamar eljön értünk reggel.
Még egy darabig forgolódtam, viszont mikor egy állat ordítását meghallottam egyből kipattant az eddig csukva tartott szemem.

-S-sehun!-kezdtem suttogni.
-Huh?-kérdez vissza álmos hanggal. Oh szóval nem aludt.
-Hallottad?-még mindig suttogva szólok hozzá, félek meghallja a hangomat az állat és még a végén valahogy bejön.
-Mit?-hallom ahogyan az ágyon mocorog.
-Az előbb ordított egy tigris, nem hallottad?-még a villanyt is félek felkapcsolni. Teljesen úgy érzem magam mint egy horror filmben. Aigo, nem egy erdőben akarok meghalni!
-Mir...-újra hallható volt az állat hangos bömbölése amit már Sehun is hallott mivel nem fejezte be mondandóját.
-Erről beszéltem...
-Aigo... Jó, nyugi! Hiszen az ajtó be van csukva és azért nem hiszem be tud jönni itt vagy máshol.-Most már nem csak én vagyok ideges hanem ő is. Felkapcsolta az asztalon lévő lámpát és felállt, a szobát kezdte el figyelni.
-Oltsuk le! A végén még tényleg észre vesz minket és nem fog elmenni!
-Seul, nem hiszem a fény miatt van a környéken... Itt vannak a szendvicsek-mutat az asztalra a pezsgő mellé- gondolom V nem gondolt az állatokra...
-Aigo, hogy lehet valaki ilyen Vs.-lépéseket hallottunk, a terasz fapadló nyikorgása árulta el. Egyre csak hangosabb lett és többször is megismétlődött. Mintha valaki dünnyögését hallottam volna, de nem az lehetetlen egy állat nem tud beszélni.-Sehun, most, nagyon félek!-húztam magamra a takarót.
-Ne félj, én megvédelek.-próbál mosolyogni rám, nem igazán hiszek neki mert ha az állat bejön és megtámad minket akkor mind a ketten meghalunk.

-SEUL!-hallottam meg a nevemet, dörömbölés zavarta meg a halálon lévő gondolataimat.
-Ez mi volt?-állok én is fel és az ajtóhoz sétálok.
-Seul!-hallom újra nevemet.
-I-igen?-kérdezem félve.
-ENGEDJ MÁR BE!-ordítja valaki.
-NEM, SZERETNÉK MEGHALNI!-ordítom ki.
-HA MOST BEENGEDSZ NEM FOGSZ!-ezt a hangot bár honnan felismertem volna. Jimin volt, de mit keres itt? Honnan tudja hol vagyok?
-Nyisd már ki!-dörömböl újra az ajtón. Sehun, elveszi az asztalról a kulcsot és kinyitja az ajtót. Hat ideges fiú állt az ajtóban és egyenként jöttek be. Sehun becsukta az ajtót ám előtte szemügyre vehettem a kinti korom sötét erdőt, úristen ilyen sötétben jöttek ide? Nem is féltek a vad állatoktól? Vajon találkoztak az előbbi tigrissel? Hát egyben vannak, szóval biztosan nem...

-Jól vagy?-jön oda hozzám Kook.-Ugye nem történt semmi?
-Na és közted és a ringyód között?-kérdezek vissza.
-Seul te vagy a barátnőm!-fogja meg kezemet.
-Nocsak, feltűnt?-kérdezem cinikusan.
-Én, sajnálom... Mindent sajnálok.-vesz egy mély levegőt.-Beszélnünk kellene, de nem itt és mindenki előtt... Miért nem szóltál az ájulásodról?-erre egyből felkapom a fejemet és a hátam mögött helyet foglaló társaságra nézek akik síri csöndben hallgatnak minket. Vetek rájuk egy rosszalló nézést, hiszen elárultak... Megígérték nem mondják el neki, erre tessék.-Hm?-fordítja fejemet maga felé, hogy szemeimet tudja vizsgálni.
-Három hete... De lehet több is van már, hogy szinte alig beszélünk. Vagy találkozunk, nálad mindig ott van a barátnőd. Velem pedig jimin, sehun, v, rapmon,suga, jin,jhope is többet foglalkozik velem mint te. Te nem érzed úgy, hogy eltávolodtunk egymástól?-nézek az előttem álló könnyes szemű fiúra.
-Te most szakítani akarsz?
-Neked ennyi jött le az egészből? Az nem tűnt fel, hogy azt mondtam állandóan a "barátnőddel" vagy?
- A KURVA ÉLETBE SEUL! ÉRTSD MÁR MEG SZERETLEK! CSAK TÉGED!-ordít rám.
-Jungkook, állj le!-fogja le Jimin.
-Hagyj!-löki le magáról Jimin kezét.
-Jobb lenne, ha vissza indulnánk a kocsihoz.-szólal meg Namjoon.
-Én ugyan nem megyek, az előbb is itt ordított egy oroszlán.-magyarázza oppának Sehun.
-Az tigris volt oppa.-javítom ki.
-Te ne vele foglalkozz hanem velem! Velünk! Seul én nem akarlak elveszíteni, érted?-simít végig arcomon, mitől még a hideg is kiráz.
-Jungkook, szerintem is beszéljük meg ezt majd otthon.-hátrálok meg tőle, mire keze lezuhan a teste mellé.