46. rész

-Akkor talán, így kifogom bírni.
-Tíz perc múlva indulunk.-zárta be maga után az ajtót.
-TÍZ PERC? HOGY MI?? OPPA!

Hiába nyígtam Vnek, rám se hederített. Követtem amíg megmosta arcát és haját is megigazította aztán vissza tuszkolt a szobámba.Az időt kezdte el vissza fele számolni.
-Ha nem öltözöl itt hagylak! Négy perced van még!-nézz telefonjára.
-Akkor legalább nem kell sehova mennem.-huppantam le az ágyamra.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-kezdett el nevetni, mi vicceset mondtam?-Ha nem öltözöl fel, ki dobálom az összes bugyidat az erkélyről.-nevet tovább. El is felejtettem, hogy itt van erkély. Még sosem voltam kint, hogy mi?
-Hozzá ne merj érni az alsónemüimhez!-mondtam paradicsom piros fejjel. Már attól zavarban voltam, mikor Jin kiteregette az alsóneműim.Ezért mosom ki magam a ruháim.
-A micky egeres a kedvencem.-nyúl be szekrénybe és felém mutatja az említett darabot.-Egyébként kettő perced van.-becsukta maga után ismételten az ajtót. Írtó gyorsasággal kaptam magamra kedvenc szürke micky egeres melegítőmet, hajamat egy coffba kötöttem össze. Sminket nem tettem fel, hiszen túrázni megyünk. Telefonomat töltöre dugtam, már szegény rendesen könyörgöt a töltésért.
-SEUL! 5... 4...-Letettem telefonom és rohantam ki Vhez aki már a liftben állt nekem tartva az ajtót.-és 1. Gyors voltál.-Mér végig.-Sehunnak így tetszeni fogsz.-mosolyog rám újból olyan kedvesen.
-Na de oppa! Mért mondasz ilyet?-ütöm vállba.
-Sehunt bírom. Ő nem olyan mint Kook és Jiminie.-wao, Kim TaeHyung komolyan beszél? Sosem láttam még ilyen határozotnak.-Tudok űrlényül, megmutassam?
-Nem szükséges oppa.-moslyogok rá kínosan.
-Abuda, lajlaju...
-Inkább száljunk ki oppa.-Mutatom neki a nyitódó ajtót.
-Pedig Bora, szereti mikor így beszélek hozzá.-bigyeszti le ajkait.
-Gondolom...-motyogom halkan.-Nem is mondtad, hogy ki békültetek.-szaladok a dormot elhagyó V után.
-Nem akarom elveszíteni.
-Ez aranyos. Na és ki kért bocsánatot?-nevetem el magam, hiszen mind a ketten olyan makacsak. Valamiért úgy hiszem V engedett.
-Bora.
-Hogy mi?-lepődök meg.
-Már itt vannak értünk autóval. Az a fekete telepjáró az. Látod?-fordítja fejemet a megfelelő irányba V.
-Igen, oppa.
-Ha haza értünk, elmesélem hogyan volt.-simogatja meg fejemet.
-Oppa, ne kezelj már dedósként!
-Te vagy a legfiatalabb közöttünk dongsaeng. Szokj hozzá, én így szeretlek.-támaszkodik rám egyik karjával.
-Oppa, elfogok esni!
-Olyan nyámnyila vagy.-nevet ki és bepattant a kocsiba Bora melletti üres ülésbe
-Nyámnyila?-mormogom.
-Seul, nem akarsz beszállni?-kérdezi a lány.
-De.-mosolygok rá.-Sziasztok.-Foglalok helyett a telefonját nyomogató Sehun mellett.

Az utat végig hülyéskedte V néha meg is puszilta Bora arcát amit én egy hangos köhögéssel zavartam meg, mindig. Hiszen most ők vagy járnak vagy pedig ennyire jó barátok... A lányokkal pár napja voltam vásárolni, de akkor Bora nem mondta, hogy járnának oppával! Sehun nem igazán foglalkozik velem, biztosan sok dolga van, lehet semmi kedve hozzám?

-Seul, szállj már ki! Miről álmodozol?-teszi mindkét kezét csípőjére V.
-Már meg is jöttünk?
-és mindenki ki is szállt, rajtad kívül...-nézz háta mögött álló Sehunra aki épp telefonál és Borára aki a sportcipőjét köti.
-Oppa, Sehun haragszik rám szerinted?-teszem fel hallkan kérdésem.
-Miért kérdezed ezt dongsaeng?
-Nem is tudom, egész úton hozzám sem szólt...
-Miről csacsogtok?-jön mellénk Bora.
-Semmi komolyról, szerintem jobb lenne haza mennék.
-MI? AZT NEM LEHET!!-szólal meg hangosan V.
-Rosszul érzed magad?-nézi meg homlokom barátnőm.
-Szerintem tény...
-NEM!-vág szavamba Tae és hátat fordít nekem.
-Te is megharagudtál rám?
-Gyere!-mutat hátára.-Addig amíg nem gondolom meg magam!
-Előre megyek Sehunhoz.-puszilja meg Tae arcát.
-Na mire vársz még dongsaeng?-Nem sokat gondolkoztam V ajánlatán, hiszen nem mindig adódik rá alkalmam, hogy a hátán cipeltessem magam. Felpattantam vékony testére.
-Aigo, hány kiló vagy?-tette meg ez első lépéseket a nagy erdő felé.
-Ne nyeríts, inkább vágtass! Hajrá Vhorse! Száguldj!-ordítottam el magam.
-Ez inkább Hopera illik.
-De oppára nem mondhatok ilyet.-szorítom még jobban vállát. Gyorsabb tempóra váltott, hamar utol is értük Borát és Sehunt. Mielőtt beléptünk volna az erdő fa sűrűségébe V letett és kezembe nyomott egy iránytűt.
-Ez minek kell?-nézek rá értetlenül.
-Innen külön válunk. Te Sehunnal én Borával megyek. Menjetek egyenesen északra, ha egy vízesést találtatok akkor onnan nyugatra, ott van egy kis faház, ott találkozunk!- V megfogva Bora kezét nyugatra kezdtek el futni. De miért arra mennek, ha nem is arra van a faház.

-Elindulunk?-szól hozzám ma legelőször Sehun.
-Oh, te hozzám szóltál?-nézek magam mögé majd ujjammal magamra mutatok.
-Seul, kérlek.
-Fárasztalak?
-Nem, csak áh... Menjünk!-kapja ki kezemből az irányt mutató tárgyat és elindul észak felé. Még pár percig ott álltam egymagam, miután észbe kaptam szaladtam az engem otthagyó fiú után, tisztes távolságból kezdtem követni.

Cipőfűzőm kikötődött, megálltam bekötni mint mindig nyuszifüles kötést alkamaztam, bedugtam a cipőmbe. Szemeimmel Sehunt kerestem, de akkor már sehol nem volt. Eléggé bepánikoltam, hiszen egyedül vagyok egy nagy erdőben, még telefon sincs nálam... Aigo, nem, ennyire nem lehetek hülye, hogy itt ragadjak! Apa, gyere értem! Felnéztem az ég felé amit a magas fák lombjai takartak el... Még is mi a jó francot csináljak? Ordibáljak? És, ha valami ragadozó megtalál? Nem akarok meghalni! Inkább elkellene indulnom, ha észak felé kell menni az azt jelenti most így egyenesen, de várjunk mikor legugoltam pont háttal gugoltam Sehunnak, nem? Vagy oldalra? Aigo, még földrajzból sem vagyok kitünő, kellett nekem eljönni, köszönöm oppa... Ha holtan találnátok meg majd azért írjátok a síromra, hogy "bangatn girl" .... Aish, Sehun észre sem vetted, hogy nem vagyok melletted?
-Nincs nála nagyobb barom!-mormogtam hangosan. Úgy sem hall senki...-Na, jó, ha észak akkor erre kell menni mutattam magam elé vagy -fordultam oldalra- vagy erre.
-Észak erre van.-Szólal meg mögülem Sehun. Hangjátol egyszerre könnyebbülök meg, hiszen nem fogok meghalni és leszek ideges mert csak itt hagyott! Felé fordultam és ismét indult volna el, de meghúztam kapucnis felsőjét.-Já' gyere már!
-Miért hagytál itt?
-Miért nem jöttél?-kérdezett vissza egyből.
-Mit csináltál volna, ha bajom esik?Huh? Ha megtámad valami állat?
-Seul..
-Vagy, ha ennél is jobban eltévedek és még meg sem találtok?-egyre idegessebben bombáztam meg kérdéseimmel. Azt akarom, hogy vigyázzon rám, érdekeljem, a régi Sehunt akarom!
-sajnálom... én csak-kezdte el a sötétbarna földet bámulni.
-Te, mi? Sehun miért viselkedsz így velem?
-D.o. megkért hagyjalak békén...
-Te, miért hallgatsz rá?
-Idősebb tőlem és a barátom...
-És én nem vagyok a barátod?
-Seul, te is tudod, hogy én hogyan érzek irántad.
-Sehun, ne legyél velem ilyen kérlek.-öleltem meg, ami nyílván váratlanul érte. Nagyon sokat voltam Sehunnal az ájulásom óta, sokkal nyugodtabbnak érzem magam vele. Annyira más mint, jungkook. Jungkook... Chh... ha lehet csak kerülöm, Hae ha tudd mindig ott van Kooknál na és mindenki elég kíváncsi mi történhet a szobába. Velem meg persze a barátnőjével nem foglalkozik... Logikus, nem? Vagy lehet így akar velem szakítani?

-Látod, ott a ház?!-húz maga után Sehun.
-Végre!-megteszem azt az egy méter távot ami eljuttat a faházhoz és a teraszon lévő faszéken, helyett foglalok. Nem tudom mióta állhat itt bent az erdő közepén egy nagy faház, de gyönyörű és nagyon jó állapotban is van. Sehun kinyitja a nagy tölgyfa barna ajtót, követem a házba.
Két egy személyes ágy, egy pezsgő és szendvicsek vannak az asztalon ami a két ágy között van.
-Ez mi?-emeli fel az egyik ágyon lévő papírt.
-Nézzem!-veszem ki kezéből és hangosan kezdem el olvasni.-" Kicsi dongsaengem és Sehun, Borával úgy döntöttünk kettesben hagyunk titeket. Ne is akarjátok ezt a tervet meghiúsítani ugyan is holnap reggel jövünk értetek! Mire kiérnétek az erdőböl, besötétedne. Van kulcs a bejárati ajtóhoz a pezsgő mellett,vannak állatok szóval, csukjátok magatokra! Ja és NamJoon úgy tudja velem vagy dongsaeng, ne merj neki hazudni, hogy nem így van! Jó szórakozást! A te szerető oppád!"-HOGY MI VAN??-ordítom el magam, amint eljut agyamig a leírt mondatok lényege.
-Ez az!-szólal meg halkan, vigyorogva simít végig haján.
-TE ENNEK ÖRÜLSZ?-Nézek rá gyilkoló tekintetemmel.
-Nem, dehogy is.-vágja rá egyből.
-Vannak állatok is... Ha megtámadnak mi lesz?-ülök le a hozzám legközelebb eső ágyra.
-Itt vagyok. Majd megvédelek.-áll meg előttem.
-Hol van az iránytű?-nyújtom ki kezem.
-A vízesésnél eldobtam.-von vállat.
-Mi? Miért?-kerekednek ki szemeim.
-Azt hittem Vék is itt lesznek aztán majd náluk lesz...
-Egy idióta vagy!-temetem kezeimközé fejemet.
-Legalább együtt vagyunk.-guggol le, kezeimet elveszi fejem alól így kénytelen vagyok magam megtartani nehéz fejemet.
-váltóruhám sincs...-mormogom.
-Nekem mindenhogy tetszel.-simít végig arcomon.

Jungkook szemszögéből:

Fáradtan és leizzadva fekszem az ágyamon, öt perce értünk haza a próbáról, egész végig hívogattam Haet, nem vette fel egyszer sem. Fel sem keresett...

-Kook, vacsora!-Nyitott be J-hope.
A gondolom Jinnek semmi élet kedvene nem volt a főzéshez, mert ide érzem a friss pizza illatát. Egyszerűem mennyei illat, néha még Seul édes parfümjétöl is jobb. Remélem ő is velünk eszik, beszélni akarok vele.

-Ki kér sonkásat?-emeli fel Suga a pizza dobozának a tetejét.
-Hyung, én!-kapok gyorsan a dobozban lévő finomságért, mielőtt még valaki lenyúlná tőlem.
-Jungkook, én is szeretem tudod jól!-nyúl a dobozhoz Jimin.
-Ez az enyém! Kisebb vagyok, add át becsületesen!-húzom magam felé.
-Idősebb vagyok, tisztelj!-távolodik a pizzám, gyorsan vissza húzom magam elé.
-Ne veszekedjetek már!-csap rá az asztalra Jin.
-De hyung!-szólalunk meg egyszerre farkas szemet nézve egymással.
-Kettő sonkásat rendeltünk.-emeli fel a másik pizzás dobozt és Jimin felé nyújtja.

Mindenki az utolsó szeleteknél jár, régen sosem bírtam ennyi szeletet megenni egymagam, de amióta mindennap több mint tíz órát táncolunk azóta meg sem kottyan. Jimin már megette sajátját és mosolyogva nézi az én utolsó két szelet pizzámat.
-Ne is álmodj róla!-mondom neki csámcsogva.
-Kicsi Jungkookie, csak egyet!-vigyorog.
-Ezt benézted hyung!-nevetem el magam.-Egyébként V hol van?-nézek végig a tagokon, Seul gondolom a szobában, de V ki szokott jönni kajálni.
-És Seul?-néz NamJoonra Jimin.-Nem találtam a szobában, csak a telefonját...
-Elmentek kirándulni, V javasolta, hogy biztos jót fog tenni Seulnak az ájulása után.-magyarázza.
-NAMJOON!-ordít rá mindenki a leadere.
-Oh bazd meg!- teszi szájára kezét. Most mi van? Vajon mikor jönnek haza? Seulnak jót tesz az ájulás után? ÁJULÁS?MIKOR?HOL?ÉN MIÉRT NEM TUDOK RÓLA?

-Ájulás?-kérdezem a többiektöl.
-Hol vannak?-kérdezi Jimin.
-Passz. Hívd fel Vt.-javasolja Suga.
Gyorsan előkapja telefonját és az említetett kezdte tárcsázni.
-Az erdőben nincs tére...
-Itt V.-szól bele a telefonba Tae. Jimin kihangosította a készüléket így mind hallhattuk.
-rő.-fejezi be mondatát Jin.
-Hol vagytok Tae? Seulal akarok beszélni!-szólal meg Jimin.
-Most, ő izé nem ér rá...
-Az apja kereste.
-Oh, igazából... Aigo, ne mond el Monnak de Sehunnal van.
-MI?-ordítja el magát Monster.
-Kivagyok hangosítva, igaz?-sóhajt egyet.
-TAE! HOL VAN SEUL?-ordítom el magam. A barátnőm egy erdőben egy másik sráccal, elájult és még erről sem tudtam? Milyen barátja vagyok?
-Emlékeztek mikor a debüt előtt eljárkáltunk abba a faházba? Abba kis erdőbe?
-ODA VITTED ŐKET?-ordít rá Jimin is.
-igen... Srácok ne ha...
-Be sem fejezhette.-szólal meg Jhope.
-Azért nem kellett volna rá nyomni a telejont.-néz rá Suga Jiminre. Aki a telefonját kezdi el nyomkodni.
-Jin elviszel oda?-kérdezi Jimin.
-Én is megyek!-állok fel helyemről és a bólogató Jin után megyek.
-Mi is megyünk!-szólal meg kicsit hangosabban a kelleténél Monster.

Ajánlom Sehunnak, hogy ne nyúljon Seulhoz  vagy nagyon megemlegeti!