48. rész

-Jungkook, szerintem is beszéljük meg ezt majd otthon.-hátrálok meg tőle, mire keze lezuhan a teste mellé.

Jimin szemszögéből:

Fél órája bolyongunk az erdőben, jó párszor rossz irányba mentünk. Végül elértünk a vízeséshez, mindenki felsóhajtott hisz nagyon sokat voltunk itt, nem messze van innen a faház is. Eléggé sötét van, mindenki a telefonja vakujával világít, hogy lássunk is valamit.
-Már látom a házat.-kezd el örülni Jin.
-Akkor szedjétek a lábatokat!-szólt ránk legelől lévő NamJoon. Miért ilyen ideges? Már itt vagyunk, hál istennek. Sehun és Seul kettesbe... nem! Sehun sose tenne olyat!
-Franc! Lefogok merülni...-szitkozódik Suga. Hirtelen egy nagy oroszlán vagy tigris? Nem is tudom, ordítását hallottuk meg, elég közelről. Mire mindenki megállt és mintha levegőt sem  vettünk volna, ja hát én nem is vettem annyira megijedtem.
-Mi bajotok?-Néz ránk RapMon elölről.-Ez csak az ébresztőm volt. Még este próbálni akartam...-mindenki megnyugodva ment tovább közbe pedig a leader jót nevetett rajtunk egész úton.-Komolyan azt hittétek valami állat?-nevet tovább.-Ez egy kis erdő, itt nem élnek ragadozók.-közben már utol értük az elöttünk menőt.
-Szerintem te is megijedtél volna, ha hirtelen meghallod.-néz rá szúrós szemekkel Suga.

-Na kopogjatok!-szólal meg Jin.
-SEUL!-ordítok be és kezdek dörömbölni. Semmi élet jelet nem mutattak.
-SEUL!-ordít be Jungkook és ugyan úgy elkezdi ütni az ajtót.
-I-IGEN?-ordítja ki.
-ENGEDJ MÁR BE!-ordítja ismét.
-NEM AKAROK MEGHALNI!-de kis bolond, mit hisz? Hogy mi vagyunk a baltás gyilkosok?
-HA MOST BEENGEDSZ NEM FOGSZ!-ordítom be neki, jungkook pár megvető pillantást intéz felém, de nem törődöm vele. Ő van felháborodva? Mikor nem is foglalkozik Seulal? Meg sem érdemli...
-Nyisd már ki!-dörömbölök újra az ajtón.

Sehun beengedett minket, elsőnek léptem be, meg akartam ölelni Seult, de Jungkook arrébb lökött. Bármennyire is beverném most a képét csak helyett foglalok a többiek mellett.
Beszélgetnek, mi pedig csak hallgatva figyeljük őket. Olyan szép így is Seul, nincs kicsípve, arcán semmi smink és még is gyönyörű. Ámuldozásomat Kook hangja szakította meg.
-A KURVA ÉLETBE SEUL! ÉRTSD MÁR MEG! CSAK TÉGED SZERETLEK!
-Jungkook, állj le!-fogom le.
-Hagyj!-rántja ki kezeit kezeim közül.
-Jobb lenne, ha vissza indulnánk a kocsihoz.-szól közbe RapMon.
-Én ugyan nem megyek, az előbb is itt ordított egy oroszlán.
-Az egy tigris volt oppa.-javítja ki Sehunt Seul. Jungkook egyből Seulhoz fordult és valamit susmogtak, de jobban érdekelt, hogy akkor megyünk-e vagy nem.
-Tigris?-kérdezi Jhope. Lehet RapMon ébresztőjét hallották ők is.
-Igen.-válaszol Sehun.-Bocs srácok, nem akarok reggelre valami vadállat kajája lenni.
-Az NamJoon ébresztője volt.-kezd el nevetni Suga.
-Mi?-néz értetlenül ránk.
-Igen, valószínüleg az ébresztőmet hallottátok.-nevet Hyung is.-Ez egy kis erdő baszki, itt nem élnek tigrisek.-nevet tovább és akaratomon kívűl én is elkezdek, annyira vicces ahogyan Sehun próbálja felfogni az eseményeket.
-Min nevettek?-jön oda hozzánk Seul.
-Seul, itt nem élnek tigrisek?-kérdezi egy grimasszal Sehun.
-Hát nem igazán vagyok jó ebből, hogy melyik állat hol él...-kezdi el birizgálni összefogott haját.
-Aigo!-csap fejére az exo maknaea.
-Most mi az?-értetlenkedik a lány.-Hiszen hallottam az ordítást és te is!-mutatt az előtte ülőre.
-Az RapMon ébresztője volt.-próbálom abba hagyni a nevetést, de alig megy. Ezek az értetlen tekintetek nagyon viccesek.

-Figyeljetek, nem bánnám mennénk hiszen mindjárt pirkad. Ami azt jelenti kurvára semmit nem aludtunk és ma még próbálnunk kell.-magyarázza leaderünk.
-Szerintem is menjünk.-ölelem magamhoz az álmok tengerén járó kicsi lányt aki nekem dűlve szundikál.
-Nem bánnám, ha nem ölelgetnéd.-motyogja nekem Jungkook.
-Fáj az élet kicsi Kookie?-vigyorgok rá és még jobban magamhoz húzom.
-Csak érjünk haza hyung, csak érjünk haza!-suttogja el nekem.
-Mi lesz, ha haza érünk?-lép közénk mérges tekintettel Suga.
-Semmi hyung.-válaszolja egyből Kook.

Hamar ki értünk az erdőböl, Seult karjaimba vittem el az autóig. Mivel nem sok hely volt ezért ölembe is maradt. Jungkook gyilkoló tekintete mindvégig minden egyes mozdulatomat követte. Olyan édes alszik ez a kis lány, hogy nincs nála édesebb. Próbálja magát keménynek és erősnek mutatni, de valójában egy törékeny porcelán baba. Megígértem neki, vigyázni fogok rá! Lehet okoztam neki fájdalmat, de többet nem fogok! Attól a naptól, hogy elájult mindig próbálok mellette lenni. Mindentől meg akarom óvni!
-Szerintem gyertek utoljára!-szólal meg Jin és besétál a lifthez. Sehunt kiraktuk a dormuk előtt, megbeszéltük jövő héten jön Seulhoz, mivel most fogják ki adni az új dalukat sokat fognak forgatni meg persze próbálni. Az az utáni koncertekről nem is beszélve.
Karjaimba tartott lány arcát tanulmányoztam. Pisze orr, sima, puha bőr, telt ajkak amik kecsegtetően hívogat, de nem! Nem szabad. Nem akarom ellökjön magátol!
-Mit csinálsz?-áll mellém Jungkook.
-Te mit keresel itt? Nem mentél fel?
-Csak nem hiszed kettesben hagylak a barátnőmmel?-kérdezi cinikusan.
-Nos eddig nem érdekelt mikor együtt aludtunk... Na és mik voltak,juj juj. Nagyon jó az ágyban Seul.-mosolyogva bólogatok. Kook feje minden pénzt megér. Annyira dühös ami vicces. Hirtelen érdekelni kezdte a "barátnője"? Eddig meg az se érdekelte él-e vagy hal.
-Ne hazudj! Tudom, nem feküdtetek le.
-Ki mondta, hogy lefeküdtünk?-kérdezem nevetve.
-Inkább indulj meg! Az én szobámba vidd!-parancsol rám.
-Hülye vagy te! Ameddig ő nem megy magatól hozzád, addig nem viszem!

A lift irtó gyors sebességgel haladt az emeletek között. Seult bevittem a saját szobámba amit Jungkook nem akart. Lefektettrm ágyamra, cipőit levettem, hajábol a hajgumit kihúztam, betakartam és egy puszit nyomtam arcára. Én is befeküdtem mellé és hamar el is nyomott az álom.

Merevedő végtagom keltett fel amin valami nehéz volt. Aigo, még is miért kell ennek ilyenkor felállnia? Megdörzsöltem szemeimet és lassan néztem le. Ahol egy kéz markolta farkamat. Nagyot nyeltem és a mellettem lévő alvó lányt kezdtem bámulni. Úristen, rá tette kezét az én, jaj... Seul nagyon nem kéne ilyeneket csinálnod. Újból nyeltem egy nagyot és lassan kezdtem el keltegetni.
-Seul, kellj fel!-lökdöstem meg picit. Nyügösen emelte fel fejét és még jobban rá szorított a keze alatt lévő farkamra. Mire egy hangos morgás szaladt ki torkomból.
-Mi az oppa?-fordította fejét felém.
-A k-ke-zed.-dadogom el és lenézek a már jó nagyra nőtt tagomra.
-Oh, é-én nagyon sajnálom! N-nem tudom mi üthetett belém.-vette el kezét és vörös fejjel ült mellém. Áh Seul, miért kellett oda tenned a kezed? Aigo... Most várhatom meg hogy lelankadjon, nem szeretek magamhoz nyúlni...-Oppa, tényleg sajnálom.-hajtja le fejét.
-Ugyan, semmi gond.-fordítom fejét fel.
-Hallottam mit beszéltetek a liftnél Kookal...-néz szemembe.
-Csak...
-Miért akartok annyira lefektetni?-vág szavamba. Oh, ha tudnád mennyire kívánatos vagy kicsim.
-Én nem.-nyögöm ki. Semmi más nem jut az eszembe.
-Tényleg?-érdeklődik nagy szemekkel.
-Igen.-Közelebb jön, még mindig fekszem ő pedig ölembe ül mire feljebb ülök így pont feneke a boxeremben lévő merev farkam feletz helyezkedik el. Nagyot sóhajtok, ő tartja velem a szemkontaktust, de semmit nem mond. Lassan ajkait az én ajakimhoz közelíti. Fenekét előre hátra kezdi el mozgatni ami nekem egy kínszenvedés. Élvezem, de gyötör. Egyszerűen vágyom rá akarom! Ajkaink között pár miliméter van már csak még sem érinti össze őket.
-Seul hagyd abba!-szállítom le magamról.Tudod, csak játszani akar velem.
-Tényleg, igazat mondtál oppa.-csodálkozik el. Oh ha tudnád hogy hazudtam és most legszívesebben magamévá tennélek, nem hiszem, hogy ugyan olyan jóba tudnánk lenni.

-PRÓBA VAN!-ordít JHope.
-Fáradtak vagyunk.-mormogja Suga.
-Aigo. Szerintetek én nem? Na jó, gyere Seul akkor addig veled át veszem az eddigieket!-állította fel a mellettem ülő lányt.
Egy, két órát próbálhattak folyamatosan, mi addig figyeltük őket. A táncpróbát az ajtón belépő V zavarta meg. Már rég itt kellett volna lenni. Hope leállította a zenét és Vt kezdte el méregetni. Ha mindenki azt gondolta volna Nam fogja leordítani, tévedtek... Ha valaki hiányzik a próbárol Hope átváltozik egy szörnyé és elég kemény olyankor.
-Ne haragudjatok.-hajtja le fejét Tae.
-MÉG IS HOL A KURVA ÉLETBE VOLTÁL? TÁNCPRÓBA! RÉMLIK?-ordítja le.
-Tudom, hyung.
-AKKOR? BORÁVAL AZ ENYELGÉS FONTOSABB VOLT MINT A PRÓBA?
-Hyung, sajnálom.
-FEJEZD BE!
-Oppa, kérlek ne ordíts rá.-áll hope mellé Seul.
-Hagyd Seul! Megérdemlem.
-Nem! Kérlek oppa hagyd.
-Aish. Mindenki álljon be!-lép a hangfalhoz Hoseok. Wáó, ez igen Seul... Megenyhíted még Hoseokot is.

Este kilenc óra. Hulla fáradt vagyok. Végre haza értünk a próbárol is.

Seul szemszögéből:

-Kicsim, beszélhetnénk?-áll meg előttem Jungkook mielőtt beléptem volna a szobába Jimin után.
-Fáradt vagyok.
-Kérlek, ígérem nem foglak lefárasztani.-nyom egy apró puszit arcomra.