-Mi? Miért?-ültem fel az ágyra.Miért ilyen ideges?!
-Hyung! Válaszolj már!-parancsol rá a lihegő Hopiera süti.
-ITT VAN A SAJTÓ! 5 PERC MÚLVA LENT TALÁLKOZUNK!-ezzel ott is hagyott minket. Bambán bámultam a bőröndömbe pakoló Jungkookot. Csak én nem értem miért baj, ha itt a sajtó?
-Seul! Nézd át mindent bele tettem-e! Addig én is bepakolok magamnak.-nézett rám és a már össze cipzározott bőröndömre.
-Kook miért baj, ha itt a sajtó?-kérdeztem tőle értetlenül.
-Ha megtudnák, hogy tizennégy fiúval vagy rossz híred menne. Másrészt mindig ügyelünk rá, hogy ne tudódjon ki hol vagyunk ameddig még azon a helyen tartózkodunk. Nézd át a cuccaid! Szeretlek.-nyomot puszit arcomra és sietett a saját szobájába. Hát akkor ennyi volt a nyaralásunk?
Többször is átnéztem a bőröndömben lévő ruhákat, sminkeimet, cipőimet. Mindenem meg van egyedül a telefon töltöm és a strand papucsom hiányzik ami az előtérben van. A töltöm pedig -néztem körbe a szobában- a konektorban. De át kellene öltöznöm, így nem mehetek haza-néztem végig magamon-.
-Kész vagy kicsim?-nyitott be átöltözve Kook. Kezében ruhákkal, maga mellett pedig megállította bőröndjét.
-Át kellene öltöz...
-Ezt vedd fel!-nyújtja át a ruhákat. Egy fekete szaggatott nadrágot, egy fehér pólót ami elég nagy lesz rám és egy kék sapkát adott át.-Bakancsot tettél be?-érdeklődik.
-Hát... csak egy sportcipőt.-Igen, csak azt tettem be.
-Adok egy bakancsot. Nyílván nagy lesz rád, de úgy kell tűnnie fiú vagy.-mosolyodik el.
-De én nem akarok fiúnak öltözni.-dünnyögöm.
-Jobban szeretnél holnap egy újság címlapján lenni? Mondjuk egy olyan címmel, hogy "Seul a bangtan új tagja fiúkkal töltött egy egész hetet"... Nem szeretném, hogy utána járkáljanak utánad lesifotósok. Hidd el ezt mind miattad csináljuk,kicsim.-ölel magához.
-Még nem akarok vissza menni Szöulba.-bújok hozzá sütihez.
-De hisz velem leszel egy szobába.-vigyorog rám
-Tudom, de na.
-Nem akarsz a sütikéd mellett aludni?-szomorodik el.
-SRÁCOK, GYERTEK!-szól be nekünk Bambam.
-Erre még vissza térünk.-kacsint rám.- Ja, igen! tessék a bakancs.-veszi ki a bőröndjéből.- Gyorsan öltözz fel és a hajad türd be a sapka alá. Maszkod van?
-Van.-húztam számat.
-Nekem így is tetszeni fogsz.-puszilta meg homlokomat.-Lent várunk!
Remek! Ez a póló hatalmas, a nadrágról nem is beszélve. Egyedül a sapka és a maszk fog jól állni. A bakancs csak tíz számmal nagyobb a lábamra. Úgy nézhetek ki mint egy kislány aki felvette az apukája ruháit. Papucsomat majd lent berakom a táskámba. A töltöm eltettem, a telefonom a kezembe. Saját napszemüvegemet is feltettem ami takarja szinte az egész arcomat. Sapka alá elrejtettem szőke lombkoronámat, tényleg úgy nézhetek ki mint egy fiú. Aigo mit vállaltam be...
-SEUL! IGYEKEZZ MÁR!-ordít fel NamJoon. Lány vagyok. Mit várnak?
-Megyek.-dünnyögöm. De tisztában vagyok vele nem hallják. Bőröndömet megragadva hagytam el a fenti szobát. Kis táskám vállamon, benne az irataimmal és a pénz tárcámmal. Jungkook mikor meglátott a lépcső tetején fel sietett, elvette tőlem bőröndömet és egészen az ajtóig le cipelte.
-Te vagy az dongsaeng?-nevet ki V.
-Hyung! Ne nevesd ki!-néz rá gyilkos szemekkel Kook.
-Tudom, hogy szánalmasan nézek ki.-érek le melléjük.
-Nem látni, hogy lány vagy. Ez a lényeg.-mosolyog rám RapMon.
-Velünk jösz haza fele is?-érdeklődik vigyorogva Jackson.
-NEM!-vágja rá Jungkook.
-Most inkább repülnék.-próbálok kicsit bűnbánóan nézni.
-Akkor otthon találkozunk!-szólal meg Yugyeom.
-A repülő tér egy órára van innen. A ti gépetek másfél óra múlva megy szóval induljatok srácok!-terel ki minket JB.
-Figyeljetek a sajtóra! Seul, ne nagyon szólalj meg.-javasolja Márk.
-Értettem.-A földön keresem szemeimmel papucsomat, de sehol nem látom. Hova tehettem?
-Mit keresel?-érdeklődik Suga.
-Csak a papucsomat oppa.-még mindig nem látom...
-Elraktam a bőröndömbe, ne, hogy itt hagyd.-szól közbe Kook.
-Ohh...
-Na figyeljetek! Együtt indulunk el az utcán már vár minket a két fekete kis busz, szóval senki ne maradjon le! A dorm előtt úgy is találkozunk.-vázolja a helyzetet Mon. Megragadva a bőröndömet indultam ki a házból J-hope után mögöttünk a többiekkel.
Rengeteg újság író, fotós, riporter várt minket a parton. Minden egyes lépésünket lefotózták. Kérdéseket tettek fel nekünk mire senki nem válaszolt. Mindenkin maszkok voltak és napszemüvegek, így nem voltam feltűnő. Úgy látszik a senkinek nem tűntem fel. Sikeresen eljutottunk a kis buszokig ahol mindenki beszállt a sajátjába, az ablakon integettem Bambaméknak és már el is indultunk.
A repülő térig az út fárasztó volt és hosszú. Sokat beszélgettünk a következő napokról és hétről, kicsit elszomorít, hogy magántanuló leszek. De hiszen eddig sem voltak a suliban barátaim most pedig csak a hírnevem miatt lennének Egyesével kiszálltunk a járműből, NamJoon megvette nekem is a repülő jegyet. Negyed órás várakozás után felszállhattunk az induló járatunkra.
A jegyem RapMon és Suga mellé szólt. Kook kicsit szomorú volt miatta, de Jimin és V felvidították. Előttünk Jin és J-hope ült. Rengeteget beszélgettem oppáékkal, ki kérdeztem Namot Kook forgatásáról. Suga elmesélte Jimin berúgását, de mintha valamit titkolna előlem. Olyan befejezetlennek tűnt.
Fél órás út után földet is értünk. Hello Szöul megjöttem! Honnan értesültek egyáltalán arról, hogy Busanba voltunk? Nem meglepően itt is elég sok fotós várt minket. Mindenki megkapva a saját bőröndjét vagy épp utazó táskáját beszálltunk a repülőtér előtt várakozó kis buszba.
-Jól vagy kicsim?-ült be mellém Kook.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Haza értünk, pihenhetünk.-dörgölte orrát nyakamhoz.
-Kook a nyakamnál csikis vagyok.-nevettem el magam.
-Ezt még észben tartom.-villantott rám egy bugyiszaggató mosolyt.
Már késő délután van a nap le menő félben. Narancssárga fényei világítják az égboltot. Átgondolva az egész nyaralást, nagyon sok minden történt velem. Az utazás előtt még Jiminnel voltam és úgy hagytam el a fiúkkal közös dormunkat, hogy veszekedtünk. Mára pedig már jungkook barátnője vagyok. Szemeimmel végig néztem J-hope mellett ülőn, aki az ablakon nézett ki. Pedig annyira jól indult vele minden... Nem mondhatnám, hogy utálom azért amiért "cserben hagyott"... cserben hagyott? Inkább segített, ha most ő nincs lehet sosem jövök össze Kookal. De Jimint is nagyon szeretem. Nem akarok vele rosszban lenni... Annyira bámultam arcát, hogy észre sem vettem velem farkas szemet néző tekintetét. Amint észbe kaptam elfordítottam tekintetem és Kook vállának dűtöttem fejemet.
-MEGJÖTTÜNK!-ordította el magát vigyorogva Suga.
-Már is?-kérdeztem ásítozva.
-Hál istennek.-nyöszörgött süti.
-Kik mennek másodszorra fel? Én első körbe megyek!-stoppolta le helyét Jin.
-Majd én.-jelentkeztem.
-Akkor én is.-ásítozott Kook.
-Akkor Suga én és Jin megyünk fel elsőnek.-Már indultak is bőröndökkel a kezükbe a lift felé. Mi is utánuk mentünk Jungkooknak dűlve vártam a vissza érkező liftet. V elindult a lépcsőn fel fele J-hopeal a nyomámaban. Ők nem akarták megvárni a liftet. Jimin én és Jungkook pedig egyszerre kaptuk fel a fejünket a le érkező lift ajtó nyitódására. Jimin és Jungkook engem figyelnek. Miért néznek?
-Menj Seul.-szólalnak meg egyszerre. Na jó ez fura volt. Rá néztem mindkettőjükre, beléptem a bőröndömmel a liftbe és vártam, szálljanak ők is be. A lift ajtajai bezáródni készült, de egyikőjük sem akar megmozdulni. Mi van velük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése