Seul haza megy? De mi lesz velünk? És a bandával?
Seul szemszögéből:
Már jó pár órája próbálom elmagyarázni apának, hogy jól érzem magam a fiukkal és vigyáznak is rám. De mint aki meg sem hallja csak fújja, hogy nem érti miért nem nála szerződtem le mikor híresebb lennék mint most.
-Drágám, gondold végig! Szóló karriered lenne és még Kínában is ismernének.
-Apa! Mondtam már, hogy nekem így jó! Imádok a Bangtan boys tagja lenni.-mosolyodtam el válaszomon.Apám erősen gondolkodik mondandómon, jó pár perces csend után folytatja monológját.
-Egyedüli lány vagy! A banda nevében is benne van bangtan BOYS!-emelte ki a boyst.
-Egyedüli lány vagyok és ezért kezelnek úgy mintha a kis húguk lennék. Engem nem zavar a banda neve, én így szeretem őket. Sokkal boldogabb vagyok velük mintha nálad lennék híres szóló énekes.-álltam fel az ágyról amin eddig helyett foglaltam és az ajtó felé indultam. Már épp kiakartam nyitni...
-MOST AZONNAL SZEDD ÖSSZE A HOLMID, HAZA JÖSZ!-ordította torka szakadtából.Sosem ordított még rám így egyszer sem, most viszont hangjától a hideg is kirázott. Hogy tud egy apa ilyen hangnembe beszélni a saját lányával?
-NEM HALLOTTAD AMIT MONDTAM? IGYEKEZZ!-Még mindig ordít. Felé fordultam, arckifejezése ideges, de nem tarthatja ilyen fontosnak a cégét! Támogatnia kellene!
-Miért is jöttél ide? Mert mikor elmondtam, hogy aláírtam a szerződést azt mondtad nem vagyok többé a lányod.-végig tartottam vele a szemkontaktust. Nem fogom magam hagyni, mindig engedelmeskedtem az utasításainak. Most a saját álmaimat és céljaimat fogom nézni.
-Sehun az én cégemnél van.-válaszolja egyszerűen.
-Áh szóval nem a lányod,hanem az egyik idolod miatt jöttél. Hát akkor menj és vidd dolgozni. Hajtsd ki, had legyen beteg vagy akármi baja ,mert téged csak a siker érdekel, de az is csak a saját cégednél. Miért próbálkozol azzal, hogy haza rángatsz mikor úgy sem fog sikerülni? A Big Hitnél vagyok le szerződve, RapMonster a gyámom amíg nagy korú nem leszek.-próbálom a magabiztosságot tükrözni apámnak, ha észre veszi, hogy egy kicsit is megingok akkor egyből támadni fog.
-Anyádnak hiányzol...-ül le az én helyemre, hangja sokkal halkabb szomorúbb.-Azt mondta beadja a válópert, ha nem békülünk ki-néz fel rám könnyes szemeivel.
-Akkor miért nem tudsz támogatni? Mikor fogod megérteni, hogy nem fogok és nem is akarok a te cégednél lenni?-magyarázom neki mint egy óvodásnak.
-Mindig azt szerettem volna híres és sikeres legyél.
-És az is leszek. A fiukkal.
-Ne haragudj rám kicsim.-sétál mellém,szorosan karjai közé zár. Annyira hiányzott már apa és az, hogy egy kicsit meg értsen... Szemeimből könnyeim akár a niagara úgy kezdtek el folyni.. jól esett mindent kiadni magamból.
-Ne sírj kicsi hercegnőm!-simogatja hátamat.
-Szeretlek apa.-még jobban próbáltam magamhoz húzni. Annyira hihetetlen, hogy megbékélt és végre elfogadja amit csinálni akarok. Más fél hét kellett a fejének, hogy meg eméssze. Lehet leginkább anya befolyásolta, de tudom sosem válna el apától. Túlságosan is szeretik egymást.
-Én is téged. Na jobb lesz, ha lemegyünk. Megakarom ismerni a barátaidat.-törölte le szemeimből a legördülő könnycseppeket.
Boldogan és megkönnyebbülten érzem magam. Lehet ez kellett a lelkemnek, hogy kicsit felszabaduljon? Lépcsőfokokat boldogsággal tettem meg nyomomban apával. Elég hangosak a srácok, de mit is vár az ember, ha egy házban van az exo, a got7, a bts és a sistar? Csendet? Áh ugyan már, hiszen a többség fiú akik még fiatalok. Amint beértünk a nappaliba egyből elhalkultak,kis időben se telt bele már ugyan olyan hangosak voltak. Az exo tagjai a kanapén terültek szét, addig a got7es srácok és az én hét bolond csapat társam szórakoztatják egymást. De a lányokat sehol sem látom. Nagyon remélem nem mentek el egy búcsú nélkül. Nagyon elkeserítenének vele.
-Seul? Minden oké?-siet hozzám jungkook.
-Igen, kook.-mosolyogtam rá sütire. Beszélnem kellesz vele, átgondoltam sok mindent és nagyon hülyén viselkedtem. Nagyon rosszul érzem magam, hiányzik. -Apa ő Jungkook, remélem jóba lesztek. Akik ott állnak az ablak előtt az Suga a magas melletti, a nagyon magas az RapMon aki majdnem vele egy magas ő Jin, végül a mögötte álló az Jimin. Azok pedig ott-mutatok chanyeol előtt hülyéskedő két "gyerekre".-aki most ugrál az V és aki röhögve figyeli ő J-hope.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem uram.-hajol meg apa előtt süti.-Seul, beszélhetnénk?-suttogja.
-Persze. Mindjárt jövök apa.-pusziltam arcon és a házból kimenő Kook után siettem. Egy napozó ágyra ült, majd a vizet kezdte el figyelni. Lehuppantam mellé és vártam, hogy megszólaljon. Csend volt, egyedül a bentről kihallatszó hangzavart lehetett hallani.Ha ő nem akkor majd én megtöröm a csendet.
-Kook én...hogy is mondjam.-kezdtem bele mire felém fordította fejét.
-Ugye, nem hagysz itt?-fogja meg a két karom. Hangja annyira félelemmel teli. Miért hagynám itt?
-Miről beszélsz?
-Hallottam... mit mondott neked.-fejét vissza fordította a medence irányába.
-Kook nem megyek sehova.-vigyorodom el. Hogy lehet ilyen aranyos valaki mint ő? Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.-Na süti! Meg sem ölelsz már?-Dűltem rá görnyedő hátára.
-Seul nekem nagyon fontos vagy, de te úgy látom nem akarsz tőlem semmit.-Most miért mondja ezt?-Legyünk csak barátok, rendben?
-Süti én...
-Ne hívj sütinek! Csak Jungkook. Jobb lesz így mindkettőnknek.
-De Jungkook!-Miért áll fel? Itt akar hagyni?-Állj meg!-megragadtam karját .-Miért csinálod ezt? Azt mondtad szeretsz ! Vagy már ez nem így van?-Nem is válaszol. Szép ...
Kirántotta karját kezem közül és ott is hagyott... Ezért kellett ki hívnia? Ha azt hiszed ilyen könnyen lerázol Jeon Jeong Guk akkor tévedsz!
Vissza mentem a többiekhez, apa úgy látszik jól kijön a többiekkel ami nekem megkönnyebbülés. De Boraékat még mindig sehol nem látom. Jungkook Vvel beszélget valamit, J-hope viszont egyedül áll és mintha szomorú lenne. Vajon mi lehet vele? Majd én felvidítom. Pillanatok alatt mellé álltam, de nem szóltam semmit csak felnéztem rá és vigyorogtam mint a vadalma. Azt hittem nem fog reagálni semmit, de tévedtem.
-Minek örülsz ennyire?-néz le rám. Mindenki olyan magas hozzám képest.
-Mi a baj oppa? Szomorúnak tűnsz.-Némán áll,semmi reagálást nem mutat.-Oppa valami lány ügy talán? Vagy nem akarsz róla beszélni?-Azt hittem most sem fog válaszolni,tévedtem.
-Dasom...-Mondja ki ezt az egy nevet. Dasom? Mi van vele?
-Mi van vele oppa? Tényleg, nem láttad a lányokat?
-Elmentek.-Hangja mintha csalódott lenne. De mit mondott? Elmentek? Búcsú nélkül?
-El sem búcsúztak tőlem.
-Leírták a telefon számukat egy lapra, Hyolyn megkért adjam oda és azt mondta mindenképp hívd fel őket!-nyomja kezembe a cetlit.
-De oppa, miért vagy ennyire szomorú? Főleg Dasom miatt? Talán csak nem... tetszik neked?
-Dasomnak Jimin kell.-Nem is tagadja, hogy bejön neki? Dasom és mi? Jimin? Erről én miért nem tudok? Ja, hisz láttam őket smárolni...
-Hé oppa, ha gondolod beszélhetek neki rólad.-vigyorgok Hopera.
-Tényleg?-Fejét felém fordította, szemei úgy csillogtak mint az égen a csillagok. Szóval neki tényleg tetszik és nem csak fellángolás.
-Neked bármit.
-Köszönöm kicsi Seul!-olyan gyorsan húzott magához és az ölelése akár egy anakondáé. Vicces hasonlat hiszen oppa fél a kígyóktól.
Sokkal jobb a kedve Hoseoknak, végre megint vidám egyfolytában meséli nekem a viccesebbnél viccesebb storyait amin csak nevetni lehet. Már épp kezdett volna bele az új történetébe,de apa félbe szakította.
-Kis hercegnőm, mi megyünk a fiukkal. Sehunnak még próbálnia kell és persze a többieknek is holnap. Ha vissza értetek Szöülba hívj fel, vagy gyere be a céghez. -újra karjai közé zárt.-Beszéltem ezzel a NamJoon gyerekkel, úgy látszik tud rád vigyázni, de ha valami baj van bármikor hívhatsz!-suttogta fülembe.
-Rendben apa.-Annyira jó, hogy minden kezd a jó irányba fordulni. Sütit kivéve, de majd intézkedem. Apa után sorba elköszöntem az exos tagoktól. D.Onak megígértem felhívom amint vissza értünk. Kai hozta szokásos formáját, Sehun ő nagyon nem akart elmenni, de megígértem neki nem csinálok semmi rosszat. Baekhyun és V hosszas búcsúzkodás után elengedték egymást.
Fáradtan és kidőlve fekszem a got7el a kanapén. A srácok ugyan is már vagy aludnak vagy gondolom filmeznek. Jackson egyfolytában Hyolyn száma miatt nyaggat amit a lány kérdezése nélkül nem szándékozom megadni neki. JR és Bambam rajtunk nevetnek. JB laptopon figyeli róluk a híreket. Yugyeom és Youngjae közös képeket csinálnak. Márk pedig épp a fürdőt foglalta el. Utána én vagyok a soros ezt köszönhetem JRnek ugyan is maga elé engedett.
-Seul! Seul! Seul!-ismételgeti Jackson.
-Oppa, oppa, oppa.
-Légyszí! Kérlek! -nyávog.
-Nem. Olyan idegesítő vagy...
-Mi? Még, hogy én idegesítő?-háborodik fel.
-Jackson miért nem hagyod békén?-lépbe a nappaliba egy szál törölközőbe Márk. Haja csuromvizes, vízcseppek vizes hajáról meztelen kockás hasa felé kúsznak egyenesen a tökéletes mellein.
-Mit nézel annyira?-néz Jackson is Márkra.
-Márk öltözz már fel! Nem látod Seul is itt van?-mutat rám.
-Úgy látom neki tetszik a látvány.-válaszolja egy cuki mosollyal.
-É-én jobb lesz, ha me-megyek fürdeni.-dadogom el. Mire Márk csak elmosolyodik. Mit sem törődve Jackson többi beszólásával felrohantam az emeleten lévő fürdőbe
Az ajtót magamra zártam a biztonság kedvéért. A kádat teljesen tele engedtem forró vízzel. Az egész fürdő tiszta párás lett. Találtam a polcon valami fürdősót, abból tettem a vízbe.
Már egy félórája tuti a vízben ülök, ezt a víz hőmérséklete is jelzi. Sokkal hidegebb. Hajamat kimostam, leengedtem a vizet, egy törölközőt magamra tekertem és be siettem a szobámba.
Felvettem Jungkook pólóját ami még mindig ugyan ott volt ahová le tettem, hajamat meg szárítottam majd egy laza copfba össze fogtam. Mivel süti pólója elég hosszú ezért csak egy bugyit vettem alá. Na hát milyen sötét van kint. Pedig nem rég még csak reggel volt. Gyorsan telnek a napok. Befújtam magam kedvenc parfümömmel és rohantam is Kook és V közös szobájába.
Bekopogtam és V ajtót is nyitott.
-Hát te kicsi dongsaeng?-kérdezte ásítva. Még nem aludhatott mivel a mai ruhája van rajta.-Jungkookot keresed?
-Igen, oppa.
-Ő most tusol.
-Oppa kérhetnék valamit?-néztem rá boci szemekkel.
-Mond "puszedli".-mondja cinikusan a puszedlit majd elneveti magát.
-Cserélünk estére szobát?Kérlek.
-Ugye nem akartok ti ketten... szóval érted.-arca rémültséget mutatott.
-Nem oppa! Csak ki akarok sütivel békülni. Naa kérlek. Segítek kibékülni Borával.-mosolyogtam rá.
-Rendben dongsaeng. Borával viszont ne beszélj! Ő neki kell bocsánatot kérnie.-tette keresztbe maga előtt kezeit majd besétált a szobába, követtem és lehuppantam ágyára. Onnan figyeltem ahogy összeszedi ruháit. Akkor jutott eszembe lent hagytam a telefonom. Fantasztikus!
Lefutottam és persze, hogy Jacksonnál van.
-Oppa te mit csinálsz? Add ide!-másztam rá,hogy el vegyem tőle.
-Már mindjárt feloldom! Yugyeom! Fogd le!-Yugyeom megfogta a derekam, de nem sokáig tudott így tartani. Hamar kiszabadultam szorításából.
-Add ide!-mászok rá a kanapén ülőre.
-Kell Hyolyn száma!-emeli fel telefonom.
-Nem adom meg. Nem érted?-Minél közelebb vagyok, hogy megszerezzem annál inkább feljebb tolja kezével.
-Ha megadod megkapod.
-JB, JR, Márk, Youngjae segítsetek már.-nyöszörgök és minél jobban próbálom rugdosni. De mintha meg sem érezné.
-Tessék!-veszi ki Jackson kezéből és átnyújtja nekem a készüléket Bambam. Jackson elképedve bámulja csapat társát.
-Bambam, de mi egy csapatba vagyunk.-mondja meglepődve.
-Állandóan cseszteted.
-Köszönöm oppa.-ölelem meg, mielőtt elhagytam a szobát kinyújtottam Jacksonra a nyelvem mire elkezdett volna kergetni, de Márk lefogta. Huh ezt megúsztam! Úristen Jungkook! Már biztos végzett! Amilyen gyorsan tudtam siettem fel az emeletre. Mielőtt be léptem kifújtam magam, hogy ne lihegve menjek már be azért.
Amint beléptem Jungkook egyből felült és kérdőn tekintetével találtam szembe magam.
Mit sem törődve vele, ledűltem V ágyára. Jungkook végig figyelt mit csinálok. Gondolom most megleptem vele, hogy itt vagyok. Annyira elfáradtam az előbbi miatt, hogy csak aludni akarok. Feljebb feküdtem majd betakaróztam. Telefonomat letettem a mellettem lévő kis szekrényre, fejemet leraktam a puha párnára, szemeimet becsuktam és próbáltam aludni, de a lámpa fényei nem hagytak.
-Leoltanád a villanyt?
-T-te most mit csinálsz?-kérdezte rekedt hangon.
-Aludni próbálok. Miért minek látszik?
-De itt V alszik.
-Ő az én szobámba alszik. Leoltanád a villanyt?-Már egy szót sem szólt csak eleget tett kérésemnek.
Korom sötétség uralkodott a szobában, de nem tudtam elaludni. Megakarom ölelni sütit. Mellette akarok aludni. Már biztos alszik, gondolom. Felálltam és elbotorkáltam a mellettem lévő ágyhoz. Próbáltam lefeküdni, de teljesen elfoglalta az ágyat. Kicsit lökdösni próbáltam, hogy odébb menjen mire csak megszólalt.
-Mit csinálsz?
-Nem tudok aludni.
-És?-dünnyögi.
-Melletted akarok lenni!
-Ott a telefonod játssz rajta!
-Fázom!-mormogom.
-Takarózz be!
-Úgy is fázok.
-Akkor öltözz fel!
-Já' engedj már magad mellé! Veled akarok aludni te barom!-Nem szól semmit. Most aludt volna be? Aigo itt állok fáradtan és még csak maga mellé sem akar engedni? Lehet tényleg nem szeret már?
-Gyere!-adja meg magát mire egy győzedelmes mosoly keretében befekszem mellé. Még jó, hogy nem látja arcomat. Most biztos kinevetne. Átöleltem és szinte rácsimpaszkodva próbáltam álomba szenderedni.
Hallom gyors szívdobogását mire elmosolyodom.
-Tudom, hogy vigyorogsz.-teszi hátamra egyik kezét és feljebb húz.
-Szeretlek süti.-megpuszilom nyakát ugyan is fejem ott foglal helyett.
Gyors szívverése kezd lenyugodni és egy saját dallamon dobogni ami álomba ringat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése