88. rész +18

-Ha kell válaszolsz a kérdéseimre, ha nem kidobom.-vontam vállat. Elidőzött az ajánlatomon, majd válaszolt.
-Válaszolok, ha te is az enyémekre.
-Kezd érdekes lenni.-ültem fel a székben.

 Az eső cseppek, ahogyan az ablaknak vetődtek adtak egy jellegzetes alá festő zenét a kitartó szemkontaktusunkhoz. Nem tudom miért, de a szemei teljesen magával ragadtak. Ő sem szólalt meg, hasonlóan, mint én a szemeimet pásztázta. Nem tudom, miért csináljuk ezt, de déjá vum lett. Elmosolyodtam, majd megköszörültem a torkomat, Edina arca megrezdült és tekintete az asztalra meredt. 

-Tehát, jobb lenne kezdeni, nem?-fontam keresztbe magam előtt karjaimat. 

-Minél előbb, annál jobb.-bólintott. Még mindig nem nézett rám.

-Miért hagytad itt Koreat?

-Miért érdekel?

-Mert szeretlek.-vágtam rá egyből.

-Pontosan ezért.

-Hogy mi?-ráncoltam össze homlokomat. Vállat vont és úgy döntöttem nem állok meg itt.

-Azt mondod azért mentél el, mert én szeretlek.-bólintott.-Ezért nem szóltál Seulnak.-vágtam grimaszba arcom.-Nem lehet, hogy nyomósabb okod volt? Szerintem letudtam volna állni a zaklatásoddal. Vagy egy őrültnek nézel?

-Te tartasz itt az akaratomon kívül.-nézett szemeimbe.

-Nem mintha elakarnál menni.-néztem rá oldalra biccentett fejjel.

-Nem mintha elmehetnék.

-Miért én jövök ki rosszul ebből az egészből? Ennyire utálsz?

-Szeretnem kellene?

-Mi rosszat tettem azon kívül, hogy elhanyagoltalak és a karrieremre koncentráltam?-emeltem meg hangszínem.-Azonban még most is szeretlek. Sosem csaltalak meg, ezt te is jól tudod.

-És én sem.

-Haha.-nevettem fel cinikusan.-Édes, Sugaval akkor ki kavart?

-Szakítottunk.

-Az csak egy átlagos vita volt!-szűrtem ki a fogam között és próbáltam nyugtatni magam.

-Nekem a végét jelentette a kapcsolatunknak.-szögezte le érzelmek nélkül.

Letaglózva ültem és a hangja, az arca, ami semmi érzelmet nem mutatott, a szavai többszörösen az agyamba fúrták magukat. A végét jelentette neki... Felkavar, ahogyan erről beszél. Hogyan tudd, ennyire érzéketlen lenni,ő. Pont, ő, aki annyi érzelmet vitt a szerelmünkbe. Teljes fordulatot vett a viselkedése. Ő már nem az, az Edina, akinek én udvaroltam, akiért bármit megtettem volna, már nem volt olyan kedves és önzetlen, törődő. Ő már egy másik lány.-Tehát most jönnek az én kérdéseim.-szólalt meg magabiztos hangon. Nem reagáltam a szavaira.-Seul, hogy van most?

-Seul... utál engem. Bizonyára azt is utálja, hogy a nap tizennyolc óráját velem kell töltenie. Érzelmileg? Ha jól látom egy roncs. Kihajtja magát, mert nincs senkije. Hallottam néhány napja, amikor az öltözőben sírt. 

-Miért vagytok annyit együtt?-vonta fel kérdőn szemöldökét.-Miért sírt?

-Közös munkánk van. Az újságok azt írják, hogy Jungkooknak IU a barátnője, gondolom emiatt.

-Te tudod, hogy Seul és...

-Sehun a legjobb barátom, mindent tudok.-néztem rá.

-És szerinted IU és Jungkook tényleg együtt vannak?

-Nem hinném, hogy felfogtad, amit mondani akartam. Seulnak már szinte alig van valakije. A legjobb barátnője magára hagyta, a te mentséged pedig, az hogy miattam?! Ezzel állj majd elő neki.-ráztam rosszallón a fejemet és felálltam.-Gondolod ezzel a gyenge indokkal megbocsát neked? Mert én nem ilyennek ismerem.

-Semmit nem tudsz róla!

-De már rólad sem...-csuktam rá az ajtót. Nem érzi át a tetteinek a súlyát? Seul apja nem engedi a közelébe, megtudta fogni valamivel Seult és Edina csak a kapcsolatával foglalkozik, mintsem azzal, hogy Ő hagyta magára? Egy gyenge kifogás miatt, miközben nem vagyok egy őrült zaklató? A régi Edina sosem csinált volna ilyet...

Jungkook szemszögéből:

-Seul?-kérdeztem énekelve a legmagasabb hangon. Kuncogtam párat majd tovább sétáltam a házban.

Nem kellett mennie a forgatásra, micsoda pech. IU nem jött át, ami még több utat engedett Seul felé. A dorm, Seul és én? Kell ennél jobb? Persze, meg is kell leckéztetnem a kicsikémet, de szórakozni akarok és leginkább benne. Mit ne mondjak felültetett. Ami neki vicces lehet, viszont nekem nem. Nélkülöznöm kell a testét, amiért élek halok. Nagyon kívánom, eddig is borzalmas volt várnom, de most, hogy tudom itt van a házban. A srácok kondizni mentek, ahová és is csatlakoztam volna, de a kincsem nem akart menni. Én pedig jó fiú módjára pesztrálom, majd. Gonosz mosoly terült szét arcomon. Elbújt előlem, mégis látom, hogy YoonGi szobájának ajtója résnyire nyitva van. Ő is ment a srácokkal, tehát ott lesz!

Beljebb toltam az ajtót, kezeimmel kitapogattam a kapcsolót. A fény felgyulladt, Seul pedig Suga ágya előtt állt vicces ábrázattal.

-Megvagy.-suttogtam vigyorogva.

-Mit akarsz?-kérdezte hátrálva. Hm... pont jó felé megy. Az ágy hamar útját állta. Becsuktam magam mögött az ajtót és úgy figyeltem.

-Nem fejeztünk be valamit.-sétáltam elé.

-Jungkook ez... Suga szobája...

-Még izgalmasabb lesz.-hajoltam nyakához.

-Nem akarom többször elmondani, hogy...

-Köztünk szünet van... blah blah blah blah.-néztem rá.-Nem tudok neked ellenállni. Nem kell erőltetni ezt a szünet dolgot. Mi össze tartozunk, szerelmem.-csókoltam meg kulcscsontját, mire hangosan felnyögött.

-De nekem ez így akkor is...

-Bébi, ne vitatkozz velem. Eddig kedves voltam, de a farkam túlságosan is vágyik rád és a testedre. Senki nincs itthon. Használjuk ki.-apró csókokat nyomtam arcára.

-Nem érted! Én ezt az egészet IU miatt csinálom.-tolt el magától.

-Hogy mi?

-Más vagy, ha IU itt van. Olyankor engem elfelejtesz... Most, hogy ő nincs itt...-arcát elfordította.

-Kicsim, IUnak van barátja.-nevettem fel.-IU azért lógott velem olyan sokat, mert féltékennyé tette. Mellesleg van egy nagy hírem.

-Mi az?-kérdezte durcásan.

-Dobpergés.-simogattam meg az álla alatti bőrt.-Holnap. Hivatalosan. Szakít velem.-mosolyogtam rá.

-T-tessék?-döbbent arcát figyelve a boldogságom csak megsokszorozódott. -Ez igaz? Tényleg?-Ugort ölembe.

-Igen.-bólintottam. Vigyorogva sikítozott az ölembe, majd ajakival ajkaimat kényeztette. Szó nélkül viszonoztam, kezeim pedig fenekére kúsztak. Erősen markolni kezdtem, majd a nadrág pereménél bele csúsztattam kezem, így eltűnt az anyag alatt. Tapogatva haladtam lefelé, tanga bugyiját kezdtem észlelni, ami csipkés volt. A vágy csak még jobban nőtt bennem. Seul csipkében, te jó ég! -Öltözz le, kicsim.-tettem le. Nem tudok várni, benne akarok lenni, túlságosan is... nem bírom sokáig. Arrébb állt és öltözni kezdett, ahogyan én is egy boxer maradt rajtam és a nadrágomból szedtem elő az óvszert. Amint megtaláltam, megnéztem az alsóneműben előttem álló lányt. Csipkés tanga és csipkés melltartó. Mellesleg fekete, ami istenien jól áll testén. A nyál is összefutott a számban, száraz ajkaim újra ajkait kívánják.

-Jungkook talán még sem kéne...-kezdte, de meg sem várta, hogy befejezze jobb kezemmel tarkóját fogtam, úgy húztam ajkait enyémekre, másik kezemet pedig a bugyijába vezettem és ujjaim egészen oda vándoroltak. Kicsit fel kell izgatnom, gyerekjáték lesz. Ujjaimat körkörösen mozgattam rajta, közben két ujjamat belé dugtam, lassan kezdtem ki be húzgálni. Egész teste vonaglott, csókunk közben nyögött, ami az én boxeremnek nem tett jót, mielőtt elment volna, abba hagytam. Lihegve állt, szemei tele voltak vággyal, ajkai duzzadtak voltak épp annyira vágyik rám, ahogyan én ő rá. Melltartójától megszabadítottam, bugyiját lelökte magáról, addig én is letoltam a boxerem és az óvszert gyorsan felgördítettem. Seult az ágyra löktem gyengéden majd felé tornyosultam. Két kezembe fogtam arcát és gyengéden kezdtem el csókolni, közben lassan mélyültem belé. Amint teljesen benne voltam, felnyögött.  Seul melege és a nyögése, még inkább felizgatott. Mozogni kezdtem benne, egyre gyorsabban. A csókok, inkább ajak harapások lettek és az egész épületet a mi nyögésünk, lihegésünk töltötte meg.

 Nyakát csókoltam, szívtam, haraptam, míg ő a hátamat, fenekemet markolta, karmolászta. Egyre gyorsabb és gyorsabb volt a tempó, amikor elmentem. Seul is közel járt hozzá, ezért még mozogtam benne és próbáltam minél mélyebbre hatolni, aztán egy hangos nyögéssel jelezte is, hogy ő is célba ért. Lassan megálltam és hevertem nedves testén. Teljesen leizzadtunk. De annyira jó illat volt kettőnk izzadságának, hogy többször is érezni akarom. Még, még és még! Nem tudok betelni vele.

-Ez...-nyelt egyet.-Eszméletlen volt.-vigyorgott rám, tüdeje szíve eszméletlen sebességben vert. Elégedettség töltött el, hogy ez miattam van. Miattam ver így a szíve, én teszem őt boldoggá és ez nem fog megváltozni!

Suga szemszögéből:

-El sem hiszem, hogy tízre értünk vissza.-dobtam le magam a kanapéra.

-Többet kéne eljárnod.-huppant mellém Jimin.

-Nem hiszem, hogy ez nekem való. Maradok a zene írásnál és az alap csinálás mellett.

-Te sem leszel már fiatalabb, hyung. De a testednek jó kondiban kell lennie.-karolt a nyakamhoz V.

-Ja'! Ha most lenne annyi energiám, hogy a földbe verjelek...-morogtam.

-De még annyi sincs, hogy fülön csapj.-szemtelenkedett tovább.

-Ja'! Idősebb vagyok, hogy bánhatsz így velem?-kezdtem imitálni a szívszorító fájdalmat.

-Hm... csak nem átérzed végre a helyzetem?-kérdezte mosolyát elrejtve Jin.

-Aish. Túl fáradt vagyok ehhez.-csuktam be szemeimet.

-Hyung, hozzád tényleg nem való ez.-kuncogott Nam.

-Beszél az, akire majd nem rá esett az egyik súly a bénasága miatt.-sóhajtottam fel mosolyogva.

-Az... az csak... attól elég izmos vagyok.-mentette ki magát.

-Ja. Mennyit szoktál lejárni?

-Hoseokal és Jungkookal egy héten kétszer leszoktunk menni.-ült mellénk.

-Áh, akkor Jungkook azért ilyen izmos.-jött közénk ámuldozva Seul.

-Nyugi, kicsim élvezheted még jobban is.-csukott szemmel is hallottam a cuppogós csókjukat. Csók... hm...

-Lefekszem.-jelentettem ki és a szobámba ballagtam. Hallottam még V és Hoseok szekálását, de elengedtem a fülem mellett. Majd holnap megleckéztetem őket, ha nem lesz izomlázam.

Luhan szemszögéből:

Ezt még a serpenyőbe, még kell egy kis olaj. Olaj, olaj, olaj, hol vagy? A gáztűzhelyet lejjebb vettem és elkezdtem keresni. Áh! A pulton hamar megtaláltam, elbújva a zöldségek mögött.

Még egy kis avokádó. Isteni illata van. A serpenyőben az olaj és az étel serceg. Hm... megnyugtató. Egy kóstolás és tálalható is.

-Te mit csinálsz?-szólalt meg Edina. Mit sem törődve vele folytattam az étel elkészítését, kóstolását. Finom lett! Most már tálalhatom.-Tudsz főzni?

-Valami olyasmi.-vontam vállat és a kikészített tányérokra kezdtem el kiszedni az ételt. Szépen elhelyeztem őket, mint ahogy a kedvenc főző műsoromban láttam, majd letettem az asztalra. Edina leült és nézni kezdte a tányért. Levettem magamról a kötényt, elpakoltam a fűszereket, az edényt a mosogatógépbe és leültem vele szembe.-Nem mérgeztem meg.-nyúltam az evőpálcikámhoz.

-Oh... jó illata van.-mondta megszeppenve. Evőpálcikájával felvett egy kis tésztát majd a szájához emelte. Rágni kezdte. -Ennek iszonyat jó íze van.-mosolygott fel.

-Hm.-bólintottam és ettem tovább. Ha tudná, hogy miatta tanultam meg főzni, amíg ő a BTS-el turnézott...

-Bocs.-szólalt meg.

-Miért?

-Csak fogadd el és hagyjuk egymást. Ne ellenségeskedjünk.-nézett fel rám.

-Ezt olyannak mondod, aki szeret téged?-vontam fel szemöldökömet.

-Aish. Megnehezíted az egészet...-halkult el hangja.

-Bocs, hogy én nem tudom túl tenni magam rajtad olyan gyorsan.-mordultam fel.

-Mintha nekem olyan könnyen ment volna.-vágta vissza. Eltettem a tányérokat. Edina elé tettem az édességeket és a kávét. Kérdőn figyelt, jobb lesz ha elhúzok valahova. 

-Hé, hova mész?-kérdezte.

-El.

-Én... én nem akartalak megbántani.

-Feküdj le aludni!-zártam rá az ajtót.

Suga szemszögéből:

A gépen átnéztem az eddigi alapokat, szöveg töredékeket. Semmi ihletem nincs most. A fejem hasogat, minden porcikám fáj. De legalább egy kiadós zuhanyon túl vagyok. A megvetett ágyamba burkolóztam, de nem volt kényelmes. Forgolódni kezdtem hol jobbra, hol balra, végül hasra fordultam. Kezeimet a párnám alá túrtam, ekkor valamibe bele akadt. Homlokomat ráncolni kezdtem az ismeretlen anyagra, majd magamhoz húztam. Feloltottam a kislámpámat és figyelni kezdtem mire akadtam. Egy fekete csipkés melltartó. Nem ismerős, lánnyal sem voltam már hosszú ideje, kié ez? Hogy kerül az ágyamba? Pár másodperc kellett arra, hogy az agyam reagáljon. A szám már nyíl.

-SE-UL!-ordítottam ahogy csak bírtam. Ezek az ágyamban kúrtak! TE JÓ ÉG! Beszennyezték az ágyam! JEON JUNGKOOK, ISEUL AJÁNLOM NE LEGYETEK AZ ÉPÜLETBE!