25. rész

-Oh igen,Jungkook megsérült. Gyertek le gyorsan!-kezd el futni.
-Siessünk le!-szedi össze ruha darabjainkat Jimin. Felkapkodtuk ruháinkat és lesiettünk a lépcsőn. Körbe néztünk a házban. Sehol senki. 
-Hol lehetnek?-nézek Jiminre.
-Gyere, ott vannak.-húz maga után a medence felé.
   


Jungkook szemszögéből:


Végre GOT7 is megérkezett.de Seul hol van? Mindenki itt van csak ő és... Márk nincs itt. Nagyon ajánlom Márknak, ne nyomuljon rá Seulra. Akár, hogy is, de Seul az enyém lesz! Bambamék elmesélték milyen volt az út, a történet végére betoppant a két "csavargó" is. Úgy látszik tényleg jót tett neki, hogy autóval utazott. De várjunk egy kicsit, miért hívják Seult puszedlinek?
Amint Jackson elvitte Seult azonnal kérdőre vontam őket.
-Miért becézgetitek ti a mi kis maknaenkat?-nézek felváltva a nappaliban lévő GOT7 tagjaira.
-Az úgy voooooolt, hooooogy...-kezdi bambam, látom rajta most fog valamit kitalálni azért húzza így a szavakat.
-Márk?-nézek rá szúrós szemekkel.
-Hát izé..-túr bele idegesen hajába.
-JR?
-Hát öhm... Kook ne nézz már így rám!-takarja el szemeit kezeivel.
-Jungkook, mi bajod van? Miért zavar, hogy becézik?-kérdezi tőlem RapMon.
-Semmi, csak... áh hagyjuk. Amugy hyung, V hyung rakta fel rólad azt a ciki képet.-Kisétáltam a medencéhez. Kintre is lehetett hallani ahogyan V és RapMon veszekednek.
-Azonnal gyere ide V!-ordít rá RapMon. Gondolom hyung már elkapta Vt és most jól megjárja. Bocsi V, de nem akarom megtudjátok, hogy nekem bejön Seul.
-Ez gyönyörű!-szólal meg egy ismerős hang. 
-Az.-ez Jimin hangja. Jimin és ... Seul! Ők miért vannak ketten együtt? El is felejtettem, még otthon kiverte a hisztit Jimin, hogy Seul vele lesz egy szobában. Mióta megjött nem is beszéltünk. Nem sokkal később bementek az erkélyről, hallottam ahogyan az ajtó becsukódik. Tudnom kell miről beszélnek! Gyorsan felrohantam az emeletre. Senki nincs itt mindenki a nappaliban vagy épp a parton van. Lassan, lábujjhegyen sétáltam az ajtójukhoz, fülemet az ajtóra tapasztottam. Valami bikiniről beszélnek, most semmit nem hallok biztos susognak. Aigo!
-Seul...
-Igen Jimin.
-Biztos vagy benne? Nem fogod megbánni? Egy ilyen hülyének akarod adni magad?
-Én veled szeretném elveszíteni Jimin- Mi a franc? Seul! Áhh... ezt nem hiszem el! Nem engedhetem megtörténjen! Beroncsak? Akkor kiderül hallgatóztam. Aigo! Jobb lesz, ha elmegyek. Nem akarom végig hallgatni ahogy Jimin megdönti. Én tényleg azt hittem érez valamit irántam, viszont, hogy ezt kimondta biztosan nem... Miért vagyok ennyire ideges és csalódott? Nem tudom mi van velem mostanában... Medence szélén lévő kis pocsoját kezdtem el lábammal szanaszét pocsolni, mikor rosszul tettem le a lábám és szerencsémre  még rá is álltam, amitől megcsúsztam, egy szépet taknyoltam. Próbáltam felállni, de nem bírtam annyira fájt a medence csontom.
-Hyung! Hyung!-kezdtem el nyöszörögni. Amit J-hope meghallott. 
-Jungkook! Minden oké? Jól vagy?-szalad hozzám.
-Hyung ne szaladj a végén még te is elcsúszol.
-Megbírsz mozdulni?-kérdezi.
-Nem, nagyon fáj a medence csontom.-próbálkozom a felállással,sikertelenül.
-Várj itt! Szólok a többieknek.- Már futott is be a többiekért. Ez remek, én itt szenvedek ezek meg ott fent... aish nem hiszem el! J-hope sietett vissza hozzám az egész bagázzsal. Márk és Jackson hiányzott csak meg persze az éppen... huh? Seul és Jimin felém tart aggódó fejjel! Ilyen hamar végeztek volna? Undorítóak... Rá sem nézek egyikőjükre sem. Még a végén valamit beszólnák nekik aztán meg lebuknék.
-Oppa! Jól vagy?-guggol le mellém, ugyan ki? Nem válaszolok, becsukom a szemeimet és magamban szenvedek.

-J-hope fogd meg ott, te pedig ott Jin.Segítsük fel a mi kis goldenünket.-röhög Monster.
-Ez nem vicces hyung!-nyöszörgöm el. Amint felsegítettek kicsivel jobb volt,  úgy gondolom egész nap feküdni fogok.
-Felviszünk az emeletre.-tájékoztatott Jin.
-Gondolom egész nap feküdnöm kellesz.
-Ha pár nap múlva jobban szeretnél lenni akkor igen. Adok egy kenőcsöt amivel majd bekellesz kenni a derekadat. Ha jól gondolom csak az esés miatt fáj és nem lett komolyabb bajod. Ez puszta szerencse Jungkook!-magyaráz nekem Yugyeom. Amíg ezeket mondta a többiek már fel is cipeltek a szobámba.
-Ezeket honnan tudod?-Hiszen Yugyeom is maknae.
-Tudod Jungkook, Yugyeom nagyon oda figyel ránk ezért, ha balesetünk volt mindig ő ápolt minket még ilyen elsőbbségi valamire is eljárt miattunk.-válaszol helyette JR.
-Ohh...-ámuldozok magamban. Nagyon jó fej Yugyeom, de így még jobban bírom.
-Hagyunk pihenni. Később behozom neked a kenőcsöt.-tuszkolja ki a bent lévő embereket. Nagy sötét szoba vele egy sötét , szomorú Jungkookal. A szoba társam sincs itt V hyung. Ő sem szórakoztat így még jobban csak rossz kedvem van. Hallgatok egy kis zenét, de hol a fülesem? Ahh meg van.


Seul szemszögéből:

Jungkook hozzám se szólt. Ez pár napja nem lett volna ilyen meglepő, de azt hittem végre közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon sajnálom szegényt. Ott akarok mellette lenni, hiszen mikor betegek voltunk akkor ő is mellettem volt.
-Na, folytathatjuk kicsim?-jött mellém az ágyra Jimin és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Ne haragudj Jimin, de inkább megnézem Jungkookot, rendben?-álltam fel mellőle.
-Miért aggódsz ennyire miatta?
-Mert a barátom.-gondolkozom el kérdésén. Tényleg, miért is aggódom miatta ennyire? Yugyeom is megmondta pár nap múlva jól lesz. Aish. Nem érdekel mellette akarok lenni.
-ahha.-megint furán viselkedik.
-Majd jövök.
-Menj csak.-sétál ki az erkélyre. Most az a baja, hogy végül nem feküdtünk le? Hülye, barom! Mi ütött belém mostanában? Még csak tizenhat vagyok már elakarom veszíteni? Aigo. Jobb lesz, ha távolabb kerülök Jimintől. Bekopogtam Kookhoz, senki nem válaszolt ezért bementem. Nagyon sötét van a szobában, nehezen elbotorkálok Jungkook ágyához. Tapogatóznom kell, megtaláljam a fejét. Vádliját sikeren megtaláltam, kezem feljebb haladt mikor valami keményet fogtam meg. Na jó, ez mi? Hirtelen felkapcsolódott a villany, Jungkook rémült tekintete kezemet nézte. Óvatosan néztem le kezemre, egyből el is kaptam mikor megláttam hol van.
-T-te még is mit csinálsz?-kérdezi alig hallható hangon. Akár egy lány még el is pirult egy kicsit. Most mit kellene mondanom? Én nem akartam meg fogni az ő izéjét...
-Én, én csak bejöttem még nézni, hogy vagy.-nyeltem egy nagyot. 
-Ezért fogtad meg a ...
-Ki ne mond!-vágok közbe.
-Miért?-vigyorog rám.
-Jungkook miért akarsz zavarba hozni? Nem látod, nem akartam?-kezdek el nyávogni.
-Úgy látom élvezted.-még jobban vigyorog rám.-Nem értem miért vagy zavarba ha te.-hirtelen abba hagyta.
-Ha én?-kérdezek vissza.
-Semmi. Menj el inkább.-hangja ugyan olyan mint mikor a meghallgatáson beszélt hozzám.
-Én aztán nem.-ülök le a mellette lévő ágyra.
-Azt mondtam menj el! Nem akarlak látni!-Mi ez a hirtelen kedv változás? Miért nem akar látni?
-Mi bajod van?
-Azt mondtam hagyj!
-Olyan egy seggfej vagy!-ordítom képébe.
-Már miért lennék seggfej? Te mi vagy,ha én seggfej? Te feküdtél le Jiminnel!-válaszol gúnyosan.
-Honnan veszed, hogy lefeküdtem vele? Huh?
-Az mindegy.-von vállat.
-Mond el! Különben nagyon megbánod!-fenyegetem meg. Remélem be adja a derekát.
-Jimin mondta.-néz a másik irányba. Jimin mondta neki? Még is hogy? Mikor? Miért hazudott volna? Pár perces gondolkodás után nagy vigyorral a képemen szóltam hozzá.
-Te hallgatóztál ?
 -Honnan tudod?-kikerekedett szemekkel néz.-Vagy is hogy feltételezhetsz ilyet?-imitál köhögést.
-Jungkook, Jimin végig velem volt és nem beszéltetek miután kimentünk hozzád, ezek szerint hallgatóztál. De nem feküdtünk le.-Arcát végig figyeltem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről, megkönnyebült.
-Akkor te még... szűz vagy?
-Igen. De nem mintha neked ehhez bármi közöd is lenne.-Nézek rá szúrós szemekkel amit az ajtó kopogtatás miatt félbe szakítok.
-Gyere!-szól Jungkook.
-Hé Kook, ohh szia Seul!-mosolyog rám szégyenlősen Yugyeom.
-Szia.-viszonzom mosolyát.
-Itt a kenőcs. Naponta kétszer kend be vagy is kérj meg valakit kenje be a derekad. Nem is zavarok tovább. Sziasztok.-Át adta kooknak a krémet és rohant is ki az ajtón.
-Akkor én megyek.-állok fel.
-Nem kennéd be a derekamat? Kérlek.-Nem tudom hova tenni a hangulat ingadozásait.
-Áhh szóval szükséged van rám.-vigyorgok rá.
-Igen Seul, szükségem van rád.-Ez nagyon őszintén hangzott.
-Egye fene, mivel ilyen szépen kértél megcsinálom.-sétálok oda mellé, kikapom kezéböl a krémet. Megvárom még megfordul, felhajtom pólóját, hogy ne kenjem össze. Rányomom derekára a krémet majd lassan kezdem el belemaszírozni bőrébe.
-Óvatosabban, azért fáj!-szól rám.
-Ne haragudj!-Folytatom munkám, mikor a krém már teljesen eltűnt vissza hajtottam Jungkook pólóját, ő vissza fordult nagy nyöszörgés után és engem figyelt.
-Töröld nyugodtan bele a pólómba a krémet a kezedről.-nyúl kezeimért.
-Nem, meg mosom inkább.-Kezeim még mindig fogta, kicsit zavarban vagyok hiszen még senki nem fogta a kezem. Még Jimin sem.-Jungkook így nem tudok felállni.-nézek rá kezeinkre.
-Nem akarom, hogy itt hagyj.-Megragadta csuklóimat és nagy lendülettel magára húzott.-Nem foglak megcsókolni addig ameddig te nem akarod.-suttogta. Ajtó csapódást hallottam amire mind a ketten oda kaptuk a fejünket. Senki nem volt az ajtóban. Ez furcsa volt.
-Jobb lesz, ha én most megyek. Pihenned kell. Jó éjt!-állok fel és még utoljára Jungkookra nézek majd elhagyom a szobát.A folyosón Jimin várakozott neki dűlve a falnak..
-Hát te?-sétálok közelebb hozzá.
-Szerintem jobb lenne, ha ennek ami köztünk van itt lenne vége.-válaszolja tök nyugodt hangon.

-Hogy mi?-Próbálom feldolgozni mit is mondott ami elég lassan megy. Azt mondta vége.... de miért?
-Vége. Jobban örülnék neki, ha mással aludnál.-ezzel ott hagyott és lebaktatott a lépcsőn. Ez mi volt? Miért volt velem ilyen? Hol van az hogy szeret? Biztos csak összekaptunk, megint kibékülünk mint eddig. Igen biztosan így lesz! Szemeimből kiszökött pár könny csepp amiket gyorsan le is töröltem.Jobb lesz, ha most kiszellőztetem a fejem.