33. rész

-Leszarom! Azonnal keressük meg Seult!-emelem fel a hangomat. Nem érdekel, Jimin csak Seul. Aggódom érte, mi van, ha baja esik? Egyáltalán hol lehet? Miért ment el? Ahj Seul merre vagy?

Ugyan olyan csapatokra oszlottunk mint reggel, csak Seul helyett Sehun jött és persze Jimin helye kimaradt. Monsterék csapata a parton kereste, Jacksonéké a házban maradt hát, ha vissza megy, mi és a másik csapat a városba mentünk. Próbáltam elmagyarázni a többieknek merre menjenek és jöjjenek vissza, de mivel nem ismerték Busant és nem egy kis faluról beszélünk ahol nem tud eltévedni az ember, ezért együtt maradtunk. Nagyon sok helyre elmentünk, de sehol nem találtuk. Legalább a negyed részét bejártuk a városnak. Hogy lehet, ilyen hülye, hogy egy ismeretlen városba sétálgat? Nagyon mérges vagyok rá... Miért kellett elmennie? Csak kerülj elő te lány és többet el sem engedlek!

Kezdett sötétedni ezért a többiek már nyávogtak, hogy menjünk vissza, lehet Seul is ott van. Nem nagyon akartam bele egyezni, de lehet igmeglepetésez úton csak gondolkoztam, hogy mi van, ha nincs a házba? Mi van, ha elrabolták? Lehet, már többé nem is látom? Kérlek, istenem a debütálás óta semmit nem akartam ennyire mint azt, hogy Seul éppségben a házban a kanapén üljön.

Újra a homokban lépkedtünk és egyre jobban közeledtünk a fényes házhoz. Mire vissza értünk, már teljesen ránk sötétedett ami miatt nagyon feszült lettem. Lehet, nem ért visssza és most ott bolyong valahol az utcákon.

-Megjöttünk!-ordít egy hatalmasat Bambam amint beértünk a házba. Mindenki a nappaliba vette az irányt és próbáltak üres ülő helyett keresni.
Nem mindenki van itt... Amint végig mértem szememmel a nappaliban lévőket feltünt suga és J-hope hiánya na meg persze Jiminé és az övé is...
-Megtalaláltátok?-kérdeztem a kanapén szétterülő RapMontól. Tudtam, hogy mit fog válaszolni, de az ő szájából is hallani akarom.
-Hát...-már rosszul kezdi. Nem hagytam befejezze nem akartam végig hallgatni.
-Tudtam.-sóhajtottam egyett majd folytattam.-Akkor én elmegyek tovább keresni. Ha megtaláltam jövök.-rohantam az ajtóhoz. Épp a kilincset nyomtam le mikor meghallottam azt a hangot amit már pár órája nem hallottam.
-Te még is hova mész? És kit keresel?-csiga lassúsággal fordultam a hangforrás irányába. A lépcsőröl sétált le hozzám. Megállt előttem, szemeimmel végig mértem, hogy nem esett-e valami baja, de nem! Hála az égnek. Köszönöm istenem.Ezért jövök neked egyel.
-Jungkook hozzád beszélek!-legyezgeti kezét szemeim elött.
-Annyira hiányoztál.-húzom magamhoz majd amilyen erősen tudtom, megölelem.
-Csak pár órát voltunk külön.-kezdett el nevetni.
-Azt hittem bajod esett! Egyáltalán hol voltál?-toltam távolabb magamtól.
-Csak sétáltam.-vont vállat.
-Csak? Még is hol? A parton nem voltál majd nem egész Busant bejártuk miattad, de nem találtunk!-emeltem fel a hangom.
-Jungkook, ne ordíts vele! Örülj neki, hogy éppségbe visszajött!-jön mellénk Sehun majd megöleli a lányt. Valamit sugdolóznak... Ennyire jóban lennének?
-Seul, meg van?-ordította kérdését JR.
-Gyere, a többiek is látni akarják jól vagy-e.-tessékelte be a nappaliba Seult. Néma csöndben követtem őket. Miért érzem magamat feleslegesnek? Mintha én lennék a felesleges harmadik...

-SEUL!-ordította el magat vigyorogva BamBam.-Azt hittük már elraboltak.-ölelte meg a lányt.
-Csak sétáltam.-mormolta el válaszát.
-Minket is ölelj meg! Mi is aggódtunk érted!-tette keresztbe kezeit mellkasa előtt Hyolyn.
-Tényleg?-kérdezte meglepődve Seul.
-Még szép, hisz a barátok aggódnak egymásért.-válaszolja SoYou.
-M-mi ba-barátok vagyunk?-dadogta el kérdését.
-Hát persze Seul. És szeretnénk, ha nagyon jó barátok lennénk.-mosolyog rá Bora. Seul, szemei bekönnyeztek. De, aranyos istenem. Egész este mellettem lesz, nem fogok elmozdulni mellőle!

Seul szemszögéböl:

Tényleg nagyon aggódhattak értem a srácok viszont, hogy a lányok is. Ez nagyon jól esett, a barátuknak tartanak. Sosem voltak barátnőim és most négyet is kaptam. Ez olyan hihetetlen mint egy tündérmese. Nagyon sokat beszélgettünk a lányokkal is és a fiúkkal is. Borával és Hyolynal értem meg magam a legjobban. Bora mutatott magárol és Vröl közös képeket és, el mondta hogy mennyire szereti. De csak barátok... Ezt valahogy nem tudom elhinni. Este tíz fele JB és RapMon mindenkit elzavart takarodóra. A lányok is itt fognak aludni és még pár napig velünk maradnak. Mivel a kanapé nagy és kihúzhatö ők ott fognak aludni. Holnap pedig áthozzák majd ide a cuccukat. Sehun is marad, ő pedig Vvel fog aludni mivel Jungkook nem enged abból, hogy vele aludjak és hát Jackson ágya amúgy is francia. Elköszöntünk mindenkitöl, de Sugát,J-hopet és Jimint nem is láttam egész idő alatt. A lépcsőn lassan léptem egyik lépcső fokról a másikra addig amig meg nem éreztem Jungkook kezét fenekemen.
Honnan tudtam, hogy ő az? Elkuncogta magát, azt a hangot pedig bárhol fel ismerem.

-Jungkook mit csinálsz?-fordultam hátra. Így magasabb voltam, mint ő.
-Hiányoztál.-vigyorgott rám.-Gyere, beviszlek a hálónkba.-egy szó nélkül karjaiba vett és jackson szobájába bevitt az ágyra pedig óvatosan lerakott.
-Jungkook! Én megígértem NamJoonnak, hogy...-szavamba vágott.
-Tudom, és várni fogok amíg te nem akarod önszántadból.-mosolygott rám.-Csak a közelembe akarlak tudni, hozzád akarok bújni, megakarlak ölelni és csak csókolgatni akarlak.-válaszolta még mindig felettem állt és szemei könnyesek voltak. De aranyos. Mostanában sokkal kedvesebb velem, törődik velem.

-Jungkook megölelsz?-mosolyogtam rá. Neki sem kellett több egyböl felhúzott az ágyról és ölébe ültett úgy ölelt magához.
-Soha nem akarlak elveszíteni!-suttogta fülembe. Letett öléböl az ágyra állított, így egy magasak voltunk. Két kezével megfogta arcomat, hüvelyk ujjával végig simított számon. Lassan közeledett számhoz, óvatosan ért ajkaimhoz és elég sokáig elidőzött majd óvatosan kezdte mozgatni puha párnáit. Alig pármásodpercig csókolt majd elszakadt ajkaimtól és óvatosan rá harapott alsó ajkamra. Lassan nyitottam ki szememet, ezzel a cselekedetemmel egy könnycsepp is kihullott szememből. Jungkook arcát kezdtem elvizsgálni és neki is kiszökött egy könnycsepp szeméböl. Letörölte arcomról azt az egy könnycseppet majd elmosolyodott.

-Aludjunk, kicsim.-nyomott puszit arcomra. Bólintottam, majd a bőröndömböl kivettem egy pólót és egy rövid nadrágot amit rádobtam az ágyra. Jungkook ledermedve nézte az ágyon lévő ruhadarabokat.-Azt szeretném, ha az egyik pólómban aludnál.-mosolygott rám.
-miért?-kérdeztem értetlenül.
-Mert azt szeretném.-rántja meg vállát.-Mindjárt vissza jövök.-Ezzel ott is hagyott. Azért az alvós rövidnadrágom felvettem és csak vártam kookra.

-Itt vagyok.-lépett be az ajtón. Egy boxer és egy fehér akléta volt rajta. Miért ilyen sexy boxerben? Ne.. Ne nézz oda Seul! Nem szabad! Áhh kit érdekel végig mértem egész testét, főleg boxerját.-Tetszik a boxerem?-kezdett el vigyorogni.-Csak mikiegeresbe volt. Pedig én rózsaszín párducosat akartam.-mondja csalódottan. Ki gondolná, hogy egy 18 éves srácnak miki egeres boxere van? Főleg egy idolnak. -Ohh, itt a póló.-nyújtja át nekem a sima fekete pólót.
-Fordulj el!-parancsoltam rá.
-Ugyan, kicsim már láttalak melltartóba.-kacsint rám.
-De, akkor is!
-Én ugyan nem fogok elfordulni.-helyezkedik el az ágyban, még mindig bámul.
-Aish.-háttal fordultam neki, majd irtó gyors sebességgel cseréltem át a két pólót. Majd befeküdtem süti mellé. Magához húzott, egyik karomat mellkasán pihentettem fejemet pedig vállára tettem.

-Remélem, ma nem hitted azt, hogy csak le akarlak fektetni.-szólal meg. Hát őszintén,de mivel úgy jött le ...-Viszont, ha úgy érzed olyan volt akkor, ne haragudj. Nekem nagyon fontos vagy Seul.-húzott még közelebb magához.
-Jó éjt.-nyomtam puszit arcára.
-Jó éjt, kicsim.-kezeivel hajamat kezdte el birizgálni, nagyon kimerülten a mai nap, ittam is, de nem rúgtam be.

Kook szuszogására eszméltem fel. Ő már elaludt,jó neki. Akár mennyire próbálkoztam nem tudtam, a torkom is kiszáradt, szomjas vagyok. Megpróbáltam kimászni jungkook mellöl hála az égnek nem költöttem fel. Az ajtót óvatosan zártam be, a folyosón sötét van. Már mindenki aludna? Halk léptekkel mentem le a lépcaőn, még így is nyikorgott párszor. Gyorsan berohantam a konyhába és ott feloltottam a villanyt. A hűtőböl kivettem egy kis üveges inni valót, majd elkezdtem inni. Ajtó nyitódásra és hangos nyöszörgésre lettem figyelmes.
-Tegyük, le ide.-ez j-hope hangja.
-Vigyük fel!-szólalt meg suga. Miröl beszélhetnek? Ezek szerint nem vették észre, hogy fel van oltva a villany.
-Tegyük le ide! A végén még bemegy Seulhoz!-magyarázta j-Hope. Gondolom Suga beleegyezett mert egyre hangosabban hallottam lépteiket.
-Áh de nehéz, ez a gyerek.-nyöszörög Suga. Gyerek? Miröl beszélnek ezek?
-Gyere menjünk aludni. Álmos vagyok.-ásitott j-hope.
-Remélem nem fog mászkálni álmába.-már távolabbról hallom hangját. Ezek szerint most mennek fel az emeletre. Valakit letettek a piás szobába? Gyorsan slisszoltam át a ház másik részébe, ne hogy felköltsem a lányokat. Lassú léptekkel közeledtem a piákkal teli szobába. Igen én így hivom, mivel csak piák vannak benne meg egy kanapé és egy tv. Még a fejét is betakarták. Lassan húztam le fejéröl, hogy láthassam valamennyire az illetőt. Az ablaknak köszönhetően a hold fénye rásütött a srác arcára. Közelebb hajoltam, nyitott szemeivel engem nézett.
-Mit csinálsz?-kérdezte nyöszörögve.