32. rész

Bugyim peremén megállt és újra ugyan olyan szenvedélyesen kezdett el csókolni.

-Akarod?-suttogta fülembe, ismét nyakamat csókolta. Puha ajkai mámorba ejtenek. Fel sem tudtam fogni mit kérdez, csak bólintottam bambán.-De, ha nem azt is megértem.-nyelt egyet majd szemeimet kezdte el figyelni. Én nagyon akarom őt, de most? Pont most? Lehet megbánnám... Jiminnel, sosem tettem fel ezt a kérdést, nem is érdekelt mi lesz utána. Végül gyors gondolkodás után belegyeztem.

-Most akarom. Veled!-most én kezdeményeztem, rá tapadtam már duzzadt ajkaira. Próbáltam felé kerekedni, ami sikerült is. Most én feküdtem rajta, Jungkook egyik kezével tarkómat megfogva húzott feljebb szájához, másik kezével a fenekemet kezdte simogatni, ahányszor rá haraptam ajkára, ő válaszképpen erősen rámarkolt fenekemre.Már épp melltartómat kezdte el birizgálni mikor hangokat kezdtem el hallani. Susogva mondogattak valamit... Annyira ismerős a hangjuk... FRANCBA!
-Jungkook hagyjuk abba!-szakadtam el ajkaitól és próbáltam lemászni róla.
-Valamit rosszul csináltam?-értetlenkedett.
-Nem, csak most öltözz fel. Gyorsan!-parancsoltam rá. A hangok egyre közelebbről jöttek. Épp hogy megtaláltam a szoba másik felébe nadrágom, időm sem volt felvenni. Egyből benyitott a négy vizes srác, bosszúra szomjasan, viszont mikor megláttak minket ledermedve álltak az ajtóban. Egy szó nem hagyta el ajkukat. Jungkook mellettem állt egy szál boxerbe és egy pólóban, neki sikerült magára venni.

-Ez nem igazán az aminek látszik.-törtem meg a kínos csendet.
-Fehérneműben állsz elöttünk, jungkookon egy boxer és egy póló, de ez nem az aminek látszik?-néz végig rajtunk RapMon.-Öltözz fel, most!-szól rám erélyesebben. Nem vitatkozom, kicsit megrémiszt amiért ennyire ki van akadva. Gyorsan fel vettem ruháimat, oda sétáltam NamJoon elé és lehajtott fejjel kértem tőle bocsánatot.
-Ne haragudj.-Nem igazán tudom, miért kérek bocsánatott, de úgy érzem most ezt kell mondanom.
-Szerintem jobb lesz, ha mi most megyünk,gyertek fiuk.-szólt JB Márkhoz és Bambamhoz.
Rapmonster besétált mellénk a szobába, intett nekünk, hogy leüljünk, egy szó nélkül eleget tettünk kérésének. Pár percig még méregetett szemeivel minket majd elkezdte mondandóját.

-Seul, szűz vagy még?-kérdezte csukott szemmel.
-I-igen.-válaszoltam rekedtes hangon.
-Jimin vagy Jungkook... csinált valami olyat veled ? Remélem érted mire gondolok és nem kell részleteznem.-nyitotta ki szemeit.
-Nem csináltam semmit vele hyung.-válaszolt helyettem Kook.
-És Jimin?
-Nem, oppa.-válaszoltam.
-Seul. 16 éves vagy!-emelte fel hangját.- De úgy vetődsz a fiúk között ide oda, mint egy baba amint az egyik megunt oda dob a másiknak. Mivel én vigyázok rád ezért azt akarom, ígérd meg nekem, hogy egy fiúval sem fekszel le amíg a 17-t be nem töltöd!-néz rám azzal a *most megöllek, ha nem csinálod amit mondok* fejjel. De igaza van, amióta megismerkedtem személyesen a fiúkkal teljesen kifordultam önmagamból. Sosem engedtem volna, hogy ennyire messzire elmenjek egy fiúval és már majd nem le is feküdtünk. Aigo! Ribancnak érzem magam...

-De hyung! Seul teste,ő élete azt csinál amit akar!-förmed rá NamJoonra.
-Igazad van oppa! Most nagyon szánalmasnak érzem magam... Megígérem!-eröltettem arcomra egy mosolyt ami nem sikerült valami valódira.
- Ezt mind a te érdekedben csinálom, remélem tudod.-hangja most sokkal gyengédebb.
-Tudom,oppa. Most akkor én elmennék.-mutattam az ajtóra.
-Menj csak úgy is még beszélni valóm van Jungkookal.-válaszát megkapva hagytam el a szobát. Sétálnom kellene...

Jungkook szemszögéböl:

Már majd nem az enyém volt... De ez is csak egy álomnak tűnik, hamar véget ért. Láthattam tökéletes mellét és fenekét. Még mindig érzem tenyerembe mellét. Istenem...

-Jungkook hallasz?-csettinget szemem elött NamJoon.
-igen hyung.
-Akkor remélem megértetted amit mondtam! NE NYÚLJ ÚGY SEULHOZ!-szinte már ordította.
-Miért nem akarod? Miért apáskodsz felette?
- Jungkook gondolkodj már! 16 éves! 16!- ezzel ott is hagyott a szobában.

Nagyon is élvezte az előző helyzetett Seul. De arcán láttam a megbánást mikor NamJoon szidni kezdte. Lehet most azt hiszi csak le akarom fektetni, de nem így van. Én csak élvezni akarom vele az életet. Vajon most hol van? Megkell keresnem!

Az összes szobát végig jártam, a nappalit is ott a lányokon és jacksonon kívül mást nem láttam. A ház összes szobájába megnéztem a fürdőben, konyhában is, de sehol. Hol vagy Seul? Kezdek ideges lenni...
A medencénében V,JR és Jin játszottak. A többiek a napozó ágyakon terültek szét. Egyedül Jimint nem láttam még sehol. Nagyon merem remélni nem együtt vannak!
-Srácok Seult, nem láttátok?-kérdeztem idegesen.
-Úgy öt perce a part fele ment.-válaszolt Sehun.
-Baj van Kook?- mászott ki a vízből JR.
-Nem. Megyek megkeresem Seult!- Szinte már futottam le a partra. Hiába, senki nem volt lent. Körbenéztem, de egy árva lélek nem volt sehol. Hol vagy Seul? Vissza futottam a többiekhez,amint kifújtam magam gyorsan elkezdtem nekik vázolni a helyzetet.
-Srácok Seul, eltünt! A parton nincs! A házban nincs! Sehol nem találom!-kezdtem el magyarázni a többieknek, akik még mindig ugyan úgy feküdtek vagy épp pancsoltak a vízben mint előbb.-Nem halljátok amit mondok? SEUL ELTÜNT!!-kezdtem el ordítani. Erre bezzeg mindenki rám kapta a fejét, még Jacksonék is kijöttek a házból. Ilyen hangos lettem volna?
-Hogy érted azt, hogy eltünt?-kérdezi Hyolyn.
-Úgy, hogy nem találom sehol!
-Lehet bement a városba!-próbál nyugtatni Bora.
-Szöult alig ismeri, akkor Busanba szerinted nem fog eltévedni?-akadtam ki feltételezésén.
-Jimin is elment már egy jó ideje, lehet együtt mentek.-szólal meg Dasom.
-MI?-kérdezek vissza idegesen. Nem tudom mi bosszant jobban, hogy nem találom vagy, hogy lehet Jiminnel van...
-Jimin több mint egy órája elment, nyugi Kook.-nyugtatgat Suga.
-És kinek is szólt, hogy elmegy?-kérdezi tőle RapMon.
-Leszarom! Azonnal keressük meg Seult!-emelem fel hangomat. Nem érdekel, Jimin csak Seul. Aggódom érte, mi van ha baja esik? Egyáltalán hol lehet? Miért ment el? Ahj Seul merre vagy?