-A saját barátnődet csókolgasd kis maknae.-suttogta fülembe.
-Akkor is össze kellett firkálnod? Mi van ha nem jön le?-kérdeztem tőle.
-Szólj a sminkeseknek szedjék le rólad. A helyedben sietnék mivel mindjárt jön a csoport képünk.-szólt közbe Jin.
-Aish.-ott hagytam őket. Gyorsan lemostam az arcomról amennyire csak tudtam, szóltam a sminkeseknek csinálják újra a sminkem. Megcsinálták a csoport képeinket. Pár képet külön is és mehettünk haza. Végre.
Seul szemszögéből:
Sosem hittem, hogy ez ennyire fárasztó. Legalább háromszor kellett átöltöznöm. Mindegyik öltözethez új smink és haj. Aztán a fotós utasításai. Erre néz, így állj be,mosolyogj, ne nézz a kamerába. Aish. Nem volt szimpatikus a fotós, remélem legközelebb nem ő fog minket fényképezni. Nagy nehezen, születtek elég jó képek is, nekem a kedvencem mikor a fiukkal vagyunk együtt és mosolyognak. Olyan boldognak tünnek. Mindig életvidámak szerintem ezért szeretem őket ennyire. Apám azóta, hogy elmondtam neki a szerződéses dolgot nem is keres.Van még pár cuccom otthon, de nem tervezek vissza menni értük. A fiuk úgy viselkednek velem mintha a testvérük lennék kivéve két személyt. Jimint és Jungkookot. Jiminnel nagyon jól érzem magam, de Jungkook közelébe többet érzek barátnál. Viszont soha nem fogok vele összejönni. Ő jól el van Haraval, boldogok. Én is meg vagyok Jiminnel. Végre, hogy haza értünk! Mindenki bement a szobájába ledőlni mivel holnap is próbálunk. Jimin lefeküdt mellém és magához húzott.
-Nagyon elfáradtál hercegnőm?
-Igen, legszívesebben már most elaludnék.-csuktam be szemeim.
-Ohh... értem.-sóhajtot.Mi baja lehet? Egész nap alig szólt hozzám.Megakartam kérdezni ekkor viszont ő szólalt meg.-Hogy állsz a szövegírással?-szövegírás? Milyen szöveg írás?
-Milyen szövegírással?-néztem rá.
-Hát tudod, fel kellesz lépned egy élő adásba, saját számmal és utána fogjuk bejelenteni, hogy a csapattagunk vagy.-magyarázta.
-Huh? Erről én miért nem tudok?
-Én azt hittem NamJoon mondta.-gondolkozott el.
-Szerintem jobb lesz, ha ezt most megbeszélem vele.-másztam ki Jimin kezei közül. Gyors léptekkel siettem szobája elé. Bekopogtam, meg sem vártam válaszát benyitottam. Épp ágyán feküdt szétterülve.
-NamJoon oppa!
-Seul?-feküdt tovább.
-Miért nem szóltál arról, hogy nekem saját számmal kellesz fellépnem egy élő adásba?-tettem keresztbe kezeim.
-Ohh... igazából ezt még akkor mondtam mikor áthívtalak hozzánk, a meghallgatásnapján.-válaszolta tök nyugodt hangon. Viszont már ült az ágyon és engem figyelt. Nem emlékszem rá, hogy mondta volna, igazából arra sem emlékszem miket mondott mert másra figyeltem, ezek szerint most kurva nagy gázba vagyok. Hogy hozzak össze egy saját zenét? Gondolom tánc is kell hozzá... és ÉLŐ ADÁS? Lefogok égni.
-Minden rendben, Seul?-kérdezte.
-Igazából én még el sem kezdtem...-vakartam meg tarkómat.-sosem írtam még dalszöveget és nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
-Ne aggódj, szívesen segítek, ha szeretnéd.-mosolygott rám.
-Még alapom sincs amihez szöveget tudnánk írni.-fogtam meg a fejem.
-Viszont az kellene.-túrt bele hajába.-De Suga szokott zene alapokat csinálni kérd meg hátha segít.
-Ohh, ez igaz múltkor is mutatta milyen alapokat csinált.-gondolkoztam el.
-Köszönöm NamJoon.-hajoltam meg.-Ohh és mikor lesz az élő adás?-kérdeztem.
-Pénteken.
-MIKOR?-akadtam ki.-DE- DE HÁT MINDJÁRT PÉNTEK!
-Akkor ideje lenne sietni, nem?-kérdezte.
-Oppa még látjuk egymást.-ezzel becsuktam ajtaját és futottam át Sugához. Rendesen berontottam és oda rohantam hozzá.Éppen alszik. Remélem nem lesz mérges ha felköltöm.
-YoonGi oppa! -kezdtem el ébreszgetni.
-Oppa!-nem válaszolt.
-OPPA, BAJ VAN!
-Miért nem hagysz Seul?-nyöszörgött.
-Oppa segíts nekem! Nagy bajba vagyok!
-Mit csináltál már?-ült fel szemét törölgetve.
-Pénteken élő adásba kell fellépnem és se szövegem, se zenei alapom nincsen, se semmim. LEFOGOK ÉGNI! SEGÍTS KÉRLEK!-kezdtem sírást imitálni, habár nagyon nem kellett mert tényleg a sírás határán voltam. Csak én lehetek ilyen béna.
-Már miért segítenék?-kérdezte ásítva.
-Ohh... tudod mit? Hagyjuk nem kell a segítséged! Majd leégetem az egész csapatot. Aztán majd egész Dél-Korea rajtam fog nevetni.-kezdtem el sírni. Miért nem tud nekem szívességből segíteni?
-Seul, én nem akartalak megbántani.-vágott szomorú arcot.-Gyere, persze segítek neked. Hisz miért vagyok én, ha nem azért, hogy segítselek?-kezdett el nevetni.
-Köszönöm Oppa.-öleltem meg.Jó pár órás munka után végre lett egy zenei alapom. Ami nagyon megnyugtató. Az alap egyben gyors és szerelmes. Lehetséges ilyen? Hát igen, mivel ez ilyen. Kíváncsi vagyok mit hozunk össze péntekig... Egészen hajnali kettőig csináltuk az alapot. Erőm sem volt vissza vánszorogni a szobámba ezért Suga felajánlotta, aludjak itt mellette.. Reggel Suga költött, hogy menjünk kajálni. Mivel a próba óta semmit nem ettem, nagyon éhes voltam.Amint beléptünk az ebédlőbe, láttam mindenki eszik. Jimin rám sem nézett, oda mentem mellé, megpusziltam, de el fordította a fejét. Most meg mi baja?
-Mi bajod?-kérdeztem tőle.Ő nem válaszolt csak itta tovább a kávéját.
-Hogy haladtok az alappal?-kérdezte NamJoon.
-Hála Sugának már kész vagyunk.-mosolyogtam az említettre.-Tényleg nagyon köszönöm oppa.
-Ezt örömmel hallom akkor ma el kedhetjük írni a szöveget hozzá?-kérdezte Monster.
-Természetesen oppa! Már várom milyen szöveget találsz kihozzá.-kezdtem nevetni.
-Ne hidd azt, hogy csak én fogom csinálni.-nézett rám komoly fejjel.
-Tudom.-néztem rá.
-Ohh majd nem elfelejtettem! Mivel Seul pénteken élő adásba fog szerepelni ezért a menedzser megengedte ,hogy egy hétre elmenjünk Jacksonékkal. Szóval ma nem kell bemennünk csak holnap.-ette tovább reggelijét RapMon.
-De hát ez remek. Akkor lesz időnk megírni a szöveget és még nyaralni is mehetünk.-kezdtem el vigyorogni.
-De Seult akkor mikor fogjuk bejelenteni, mint bandatag?- kérdezte J-hope.
-Menedzser azt mondta, ha Seul előadta a saját számát utána fellépünk egy álltalunk kiválasztottal,de abba már Seul is benne lesz, utána sajtó konferencián elmondjuk a sajtónak, meg azt, hogy mikor térünk vissza új albummal.
-Így értem már.-válaszolta Hopie.
-Srácok ti hova akartok amúgy menni Busanba vagy arra a szigetre?-kérdeztem.
-Busan.-vágták rá egységesen.
-Ohh értem.
-És te Seul?-kérdezte Jungkook.
-Igazából én arra a szigetre akartam menni, de akkor Busan.-húztam mosolyra számat.
-Srácok, nekem most el kell mennem. Majd később jövök.-állt fel az asztaltól Jimin.
-Hova mész?-kérdeztem tőle. De nem válaszolt még csak rám sem nézett.Miért ilyen velem? Hallottam ahogy a lift azt a jelegzetes hangot adja ki mikor megérkezik hozzánk.Gondolom már el is ment.
-Minden oké Seul?-kérdezte V.
-Nem. De egyszer az lesz.-mosolyogtam rá.
-Akarsz róla beszélni a bátyádnak?-nézett rám. "Bátyádnak" ez az egy szó a szívemig hatolt.
-Persze.-éreztem ahogy bekönnyezik a szemem. De nem! Nem sírhatom el magam mindenki előtt.
-Seul ne sírj!-szólt rám Jungkook.Amióta megcsókolt mindig összerezzenek, ha csak hozzám szól.
-Én, nem sírok.-mosolyogtam.
-Na gyere szépen velem.-húzott magával V a szobájába.-Ülj le oda szépen.-mutatott az ágyára. Úgy tettem ahogy mondta.Valamit nagyon kereshetett a szekrényében, de aztán pár másodperc után felém mutatta mintha valami gyógyszer lenne amitől jobban leszek.
-Na mesélj kicsi Dongsaeng!-ült le mellém, közbe fiókjából kivett kettő kanalat, az egyiket felém nyújtotta amit el is vettem.
-Egyszerűen nem tudom miért viselkedik így velem Jimin... Mi rosszat csináltam?
-Elmentetek randizni, nem?-kérdezte.
-Randi ? nem. Miért el kellett volna mennünk?
-Tegnap egész úton mosolygott mint valami hülye aztán fotózáson elmondta nekünk, hogy elakar vinni randizni ha haza jöttünk.
-Ohh... én pedig inkább elmentem az alapot megcsinálni.-gondolkoztam.
-Egyél!-nyújtotta felém V a nutellát.
-De akkor miért nem mondta hamarabb? Vagy egyáltalán miért nem mondta el nekem?-kanalaztam a csokis finomságba.
-Én ezt nem tudhatom.De ugye te és Jimin még nem...tudod...nem feküdtetek le, igaz?
-Kim Taehyung! Nem!
-Ahh megnyugodtam.-tette szívére kezét.- Nem éltem volna túl, ha bemocskolják az én kis dongsaengem. ölelt meg.
-Nagyon szeretlek V.-húztam magamhoz.
-Já' szerelmes vagy a bátyádba? Ezt verd ki a buta fejedből!
-Nem! Csak nagyon szeretlek mint bátyámat.-mosolyogtam rá.
-Persze, persze nem kell tagadnod. Habár ki ne lenne belém szerelmes, ha ilyen dögös vagyok?-mutatott végig magán.
-Oppa neked miért nincs barátnőd?
-Erről nem szívesen beszélek Seul.-Még sosem hívott a nevemen vagy talán csak a meghallgatáson.
-Kérlek oppa! Mond el a kicsi dongsaengednek.-mosolyogtam rá. Az ő arca még mindig komoly volt.
-Tudod nekem eddig csak egy barátnőm volt az sem komoly. Viszont nem az én hibámból. Én nagyon szerettem őt, mindent meg adtam neki, nem érdekelt mennyi pénz költök rá. Minden féle puccos helyre elvittem ahová csak akarta. Neki nem tetszett, hogy titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat ezért három hét után megunta, hogy mindig csak nálunk vagyunk vagy éppenséggel nála. Megakartam lepni, elmentem érte az iskola elé, ott vártam rá. Nagyon csinos volt, kitűnt a többi lány közül mikor megláttam mindig boldogság töltött el. Ez az nap viszont meg is változott, amikor egy másik srác karjaiban láttam. Ahogy csókolta a srácot közbe pedig még velem volt. Tőle sosem hallottam azt az egy szót amiért talán még embert is öltem volna.Csak egyszer hallottam volna tőle hogy "szeretlek" talán meg is bocsátottam volna neki.-Ohh ezt nem hittem volna. Mikor felnéztem a mellettem ülő Vre láttam könnycseppeit.
-Ne sírj bátyó.-öleltem meg.Ezek szerint tényleg szerette a lányt. Ha egy fiú sír egy lány után akkor igazán szerette.
-Mit szólnál ha ma elmennénk majd moziba?-mosolyogtam rá.
-Neked dalszöveget kell írnod kicsi dongsaeng..törölgette szemeit.
-Azt gyorsan elintézem. Na mit szólsz?
-Rendben.-mosolygott rám.
-Akkor most megyek és ha Monsterrel készen vagyunk jövök, addig is ne sírj bátyó!
RapMonnal tízórától egészen kettőig írtuk a dalszöveget nagyjából készen vagyunk, de azt mondt holnap még átnézzük. Siettem Vhez aki ágyán ült zenét hallgatva, ráugrottam amire szemeit egyböl kinyitotta.
-Já' de nehéz vagy...-kapkodott levegő után.
-Na menjünk moziba.-vigyorogtam rá.
-Előbb rendbe hozhatnád magad.-javasolta. Végig néztem magamon, a tegnapi ruhám volt rajtam. El is felejtettem, hogy Sugánál aludtam.
-Ohh tényleg! Itt várj, gyors leszek!
-Idő mint a tenger.-rakta fejére párnáját. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, összefogtam a hajamat, kis sminket is raktam fel majd felöltöztem. Remélem így azért nem nézek ki gázul.
-Mit szeretnél nézni?-kérdeztem tőle.
-A minyonokat. Olyan aranyosak.-kezdett el nevetni.
-Huh? Most én egy 10 évessel jöttem vagy egy 20 évessel?
-Na, kérlek!
-Nem!
-Légysziii!-kezdett el aegyozni.Így olyan cuki.
-Ez az!- tapsolta meg magát-Majd én megveszem a jegyeket!-rohant a kasszához. Addig én vettem pattogatott kukoricát és colákat.
-Gyere! Mindjárt kezdődik!-húzott maga után. Majd nem elejtettem a kezemben lévő dolgokat. A film nem sokkal később el is kezdődött amint leültünk a helyünkre.V végig nevette az egészet. Örülök neki, hogy már nem sír. Rossz volt úgy látni. Vajon mi lehet Jiminnel? Haza ért már? Biztosan. Remélem ki tudom engesztelni valahogy. A film után még beültünk egy kis étterembe enni. Csodálkozom, senki nem ismerte fel Vt. Igaz van rajta maszk és napszemüveg de akkor is. Kajálás után haza sétáltunk. Elég sokáig tartott még végül tényleg haza értünk viszont rengeteget beszélgettünk. V pedig még a hátán is cipelt egy darabig, aztán nekem is kellett őt vinnem mivel azt mondta ez így fer. Amint felmászott a hátamra össze is szakadtam vele. Eléggé vicces volt, de ő csak leszidott, hogy milyen gyenge vagyok. Még így is elnevette magát. Másfél órás sétálás után végre haza értünk. Elköszöntem Vtől, a szobám felé vettem az irányt. Meglepetésemre Jimin nem volt még itthon pedig délután hat volt. Mikor akar már haza jönni? Egyáltalán hol van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése