Nem tudom mióta lehettem itt,viszont valamerre el kellene indulnom csak találok egy embert akitől megkérdezhetem hol van a fiuk táncterme!Egy hosszú folyosón sétáltam, mikor a harmadik ajtó elé értem kezeket éreztem derekamon, azok a kezek pedig csak húztak.De hova? Ki az? A legközelebbi szobába vitt elrablóm.Gyorsan maga felé fordított
és ajkaimra tapadt. Gyors reakciójától meglepődtem, egyből viszonoztam csókját. Ajkai akár a drog, mindig többet és többet akarok belőle.Csókunkat ő szakította félbe.
-Végre hogy megtaláltalak.-szorított magához.-De azért este is csókolj majd vissza.-mosolygott rám.
-Huh?-akkor esett le, megígértem neki csak este fogok vissza csókolni.-JIMIN!-vágtam vállba.
-Áu!-nyúlt vállához.
-Azért annyira nem fájhatott.-tettem keresztbe kezeim.-Hogy találtál meg?
-RapMonster már rég vissza ért ő mondta, hogy már neked is vissza kellett volna érned. Mindenki téged keress. Gondoltam feljövök megnézem itt vagy-e és hát itt voltál.-vigyorgott.
-Ezért el kellett rabolnod és még meg is csókoltál akaratomon kívül.-leültem a teremben lévő asztal tetejére.
-Hercegnőm az előbb még is vissza csókoltál.-jött közelebb hozzám.
-Ne gyere ide!-tartottam magam elé kezem.
-Most miért vagy ilyen?
-Nem kellene mennünk?-néztem az ajtóra.
- Itt is izzadhatunk együtt, nem kell ahhoz se tánc, se a többi fiú.-egyre csak jobban közeledett felém.
-Jimin tudod hogy én...-be sem tudtam fejezni, ajkai birtokba vették az enyémeket. Amennyire csak tudott hozzám simult egész testével.Lábaimat elválasztotta egymástól, megállt előttem. Terpeszben ültem az asztal tetején Jimin pedig a lábaim között helyezkedett el.Megfogta arcomat mindkét kezével, lassan engedte el ajkainkat.Még mindig előttem állt, épp hogy leheletnyi távolság volt szánk között. Szép egyenletesen vette a levegőt. Mielőtt újra megcsókolt volna még megsúgta...
-Egyszer így foglak megdugni.-Nagyot nyeltem Jimin kijelentésén. Aztán már csak egy puszit adott mert hallottuk J-hope és Suga hangját a folyosóról.
-Gyere, jobb lesz ha megyünk.-vett le az asztalról. Kinyitottuk az ajtót, szerencsénkre akkor fordultak le az egyik sarkon így nem láthattak . Gyorsan lementünk a táncterembe ahol egyedül Jungkook ült. Azért azt hittem ő is engem keres, de úgy látszik nem. Igaz. Miért is keresne? Nem vagyok senkie még csak ember számba is alig vesz. Pedig a liftes esett kor én tényleg azt hittem, közöttünk alakulni fog valami. Akkor nem tudtam, hogy neki még mindig van barátnője.Mindegy ahogy nagymamám mondta egy férfit csak akkor tudsz elfelejteni, ha van egy másik aki el feleteti veled.Nagy elmélkedéseimet Jimin szakította meg aki megölelt hátulról.
-Kicsim, elmegyek meg keresem a többieket, szólok nekik hogy meg vagy.-nyomott puszit arcomra.
-Rendben.-ahogy ezt elmondtam már a szobában hűlt helye volt. Várjunk csak! Nem még sem lett volna ez rendben. Én és Jungkook kettesbe? Nem, nem.. jobb lesz, ha a szoba másik végébe ülök le. Így is tettem mivel telefonom nem volt nálam ezért a szobát kezdtem el jobban szemügyre venni.
-Szóval te és Jimin, úgy látom kezd komoly lenni.-szólt hozzám.
-Mit érdekel?-tényleg mióta is érdekli?
-Csak szeretnék veled jobban kijönni, annyira baj?-cipőjét kezdte el figyelni.Most mi van? Lemaradtam valamiről?
-Eddig ember számba is alig vettél,most meg haverkodni akarsz?-húztam fel szemöldököm.
-És ha igen?-emelte fel fejét.
-Haverkodj Haraval.-vontam vállat.
-De ő nem olyan mint te.-dünnyögte maga elé alig hallható hangon.Huh? Mi van ma? Már épp vissza akartam volna kérdezni, de Jimin visszajött utána pedig a fiuk is akik egyből hozzám siettek.
-Seul, jól vagy?-ölelt meg V, alig kaptam levegőt olyan erősen szorított magához.
-O-oppa alig kapok levegőt.
-Ohh.-elengedett, mély levegőket vettem és rá mosolyogtam.
-Hogy tudtál eltévedni? Huh? -kérdezte Suga.
-Nem tudom, azt hittem megfoglak titeket találni.
-Miért nem vártál meg akkor vagy jöttél vissza oda ahol voltunk? Aggódtunk miattad Seul.- ölelt meg NamJoon. Ohh még sosem ölelt meg, de ez aranyos hogy aggódtak miattam.Vagy is már aki...
-Ne haragudjatok én tényleg azt hittem ide találok.-vontam vállatt.
-Próbálhatnánk?-kérdezte Jungkook.
-Seul! Jungkook megmutatja hol öltözz át aztán kezdhetjük is.-csapta össze két kezét NamJoon.
-Miért én hyung?-kérdezte.
-Igen! Miért ő? Hisz én vagyok a barátja...-durcizott be Jimin.
-Épp azért! Nem akarom hogy fél órákig smároljatok aztán a végén ott ragadtok. Szóval siessetek. Áh Kook várd is meg Seult ne hogy megint eltévedjen!-Gondolom az előbbi miattad nem akar velem kettesbe lenni, de nekem se nagy álmom. Próbálom elkerülni ,viszont a sors mindig úgy hozza hogy találkozzunk.Ahogy kiléptünk a tácteremböl egy folyosó volt előttünk Jungkook jobbra vette az irányt ezért én is arra mentem, ez a folyosó elég hosszú már 2 perce tuti megyünk végül kinyitja az egyik ajtót amin egy négyzet van. Négyzet? Miért pont négyzet?
-Aztán siess!-keresztbe tette mellkasa előtt kezeit és figyelte ahogy bemegyek.
-Kislány menj szépen vissza ahonnan jöttél!-fogta meg az egyik a karom..
-Szerintem jobban jár ha elenged.-néztem rá szúrós szemekkel. Még hogy menjek vissza...
-Jó-jó, persze!NA GYERÜNK!- szólt rám erélyesebben a másik.
-Engedjenek be vagy kirúgatom magukat!-vontam vállat.
-Nagyon nagy a szád, most már húzzál vissza oda!-mutatott a rajongókhoz.
-Az apámé a cég ön szerint vissza fogok húzni oda?-néztem fel rájuk.
-Ön Iseul kisasszony?-kérdezte a harmadik kissé meglepődve.
-Igen. Szóval álljanak el az utamból. Maguk ketten meg számítsanak arra, hogy ki lesznek rúgva.- néztem mérgesen a velem ordibáló emberekre.Végre oda értem a négy sráchoz, meg kértem engedjenek be viszont nem azt tették amire kértem őket.
-Nem engedhetünk be rajongókat.-mondta a sálas srác.
-Olyan fárasztóak az emberek.sóhajtottam.Apámé a cég fele nehogy már ne engedjetek be! Rajongó? Nem igazán tudom kik vagytok, bocsi.
-Ohh..Te tényleg nem tudod kik vagyunk?-néztek rám.
-Hát nem igazán. De sietnem kell szóval álljatok félre, köszi.-félreálltak, a rajongók pedig csak hangosan skandálni kezdték, hogy Super Junior. Szóval ők lennének a Super Junior? Hm...lehet több csapatot meg kellene ismernem? Gyorsan felsiettem apa irodájához ami az épület legfelső emeletén volt szóval lifteztem. Eléggé elfáradtam egész nap és még, hogy lépcsőzzek is? Nincs az az isten. Apa titkárnője mondta most vannak apánál, ha akarom meg várhatom. Még szép megvárom, remélem sietnek. Fél óra várakozás után kijöttek az irodából. Végre! Amint az öltönyös fazon elment a titkárnő bejelentette apának, hogy itt vagyok majd ki szólt nekem. Mély levegőt vettem és elindultam befelé. Most már elkell mondanom. Meg kell csinálnom! Ha Jungkookot kibírom nap mint nap ez semmiség lesz. Vagy még is?
-Szia kicsikém.-jött oda hozzám apa és puszikkal lepett el.
-Szia apa.-öleltem meg.
-Hogy-hogy itt keresel? Sosem szoktál ide jönni.-ült vissza irodai asztalához, mutatta üljek le vele szembe. Helyett foglaltam, majd hosszú gondolkodás után kinyögtem neki.
-Apa valamit el kell mondanom...-hajtottam le fejemet.
-Terhes vagy?-hangjából érződött a félelem.
-APA! Egy fiúval sem voltam!-néztem rá bosszúsan.
-Akkor mit szeretnél mondani?-érdeklődött. Jobb lesz ha gyorsan elhadarom neki. 3...2...1
-Apa én, leszerződtem a BigHitnél egy fiú csapatba!-ezt mind egy levegő vétellel elmondani, elég nagy dolog.
-HO-HOGY MIT CSINÁLTÁL?-ordított rám. Sosem ordított még velem. Hangjától összerezzentem. Nagyon rosszul éreztem magam.-BIGHITNÉL SZERZŐDTÉL? FIÚ CSAPATBA? ENNYI ESZED VAN NEKED IS? MIÉRT OTT?
-Azért mert saját erőfeszítéseimből akarok sikereket elérni és nem azért mert a lányod vagyok!-válaszoltam alig hallható hangon.
-NEM FOGOD ALÁÍRNI AZT A SZERZŐDÉST!
-Már aláírtam. Ma.-válaszoltam.
-NEM FOGSZ ANNÁL A LEMEZKIADÓNÁL LENNI AMÍG AZ ÉN LÁNYOM VAGY!-szerintem ordibálását a lent lévő rajongók is hallják.Mi az hogy nem leszek ott? Már ott vagyok.
-Én akkor is ott maradok!-álltam fel, és az ajtó felé indultam.
-HA MOST ELMÉSZ NEM FOGOK RÁD LÁNYOMKÉNT TEKINTENI!-ordított még jobban rám.Szavai a szívemet mardosták. Hogy mondhat ilyet? Letöröltem szememből kiszökő könnycseppeket.
-Rendben van apa. Ahogy szeretnéd.-becsuktam magam után az ajtót.A titkárnő nagy szemekkel figyelt ahogy elvánszorgok a lifthez. Ahogy a lift elindult lefele úgy a könnyeim is szememből. Hogyan mondhat ilyet a lányának egy apa? Miért nem támogat?Tudtam, nem fogja jó szemmel nézni, de azt sosem gondoltam, hogy ez lesz belőle.A lift megállt, szemeimet megtöröltem átvágtam a még mindig ott álló négy srácon és a rajongóikon. Csak sétálni akartam és egyedül lenni. Nem érdekelt semmi, se senki.Vajon, ha nem megyek el a meghallgatásra, hogy éltem volna a többi napom? Megérte ekkora nagy áldozatot hoznom az álmom miatt? Jó ötlet volt Jiminnel összejönnöm? Meg se kérdezte tulajdonképpen leszeke a barátnője...
Nem tudom mennyi lehet az idő, már nagyon sötét van. Ideje lenne haza mennem az új otthonomba ami tényleg az. A szüleimhez nem mehetek vissza. Apa még anyának is megtiltaná, hogy hozzám szóljon. Elég közel jártam a dormunkhoz. Kisírt szemeimet megtöröltem, mély levegőket vettem. Magam mögött valaki gyors lépteit hallottam meg, ezért én is gyorsabban kezdtem el menni. Féltem hátra nézni mi van, ha egy gyilkos? Ettől a gondolattól még gyorsabban sétáltam, szinte futottam. Mögöttem lévő ember a futást választotta végül utol ért. Megfogta a vállamat,lassan fordultam felé viszont csak egy lihegő Jungkook volt. Megnyugodtam, nem egy gyilkos vagy akármi más. Miután Kook kifújta magát hozzám szólt.
-Miért siettél ennyire?-eléggé elfáradhatott.
-Azt hittem valami gyilkos van mögöttem.
-Hol voltál? és hé! Te sírtál?-jött közelebb, arcomat két kezébe vette.
-Nem.-fordítottam el oldalra a fejem.-Mit keresel itt?
-Téged kerestelek.
-Minek?
-Nem jöttél haza!-nézett szemeimbe.Csak sóhajtottam egyet, elindultam az előző irányba.-Seul, mi a baj?-hangja eléggé aggódó volt.
-Jungkook ne csinálj úgy mint ha érdekelne!-szóltam rá.Ő csak sétált tovább mellettem.
-Akkor nem kérdeztem volna! Seul...-fordított maga felé.-Te sírsz!-még jobban nézett. Mi? Kezeimmel szemeimhez nyúltam, tényleg sírtok, észre sem vettem. Lehet a több órás sírás miatt, vagy mert a szemeim már nagyon fájnak nem tudom..
-Seul, kérlek mond el mi a baj!-sosem szólt még hozzám ilyen kedvesen.Pár perces csend után megszólaltam.
-Elmondtam apámnak, hogy leszerződtem a BigHitnél.Ő pedig azt mondta, ha elmegyek akkor nem vagyok többé a lánya... Gyere menjünk kezd cseperegni!-mutattam az égre.
-Biztosan nem gondolta komolyan, hiszen a lány vagy!
-De komolyan gondolta! Nem ismered az apám Jungkook.
-De bizt...
-Nem. Hidd el komolyan gondolta! De a többieknek ne szólj róla egy szót se kérlek.-hangom teljesen érzelem mentes, vajon ezt tőle vettem át? Megérkeztünk a dormhoz. Jungkook beütötte a kódot és már mentünk is a lifthez. Beszálltunk, néma csöndben vártuk, hogy a megfelelő emeletre érkezzünk. Azonban Jungkook megállította a liftet és felém fordult.
-Te még is mit csinálsz?-néztem rá.
-Seul nem akarlak szomorúnak látni!-közelebb jött és megölelt.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem tőle.
-Mit?-elengedett, tekintetével szemeimet kereste.
-Közel engedsz magadhoz de mikor már jól kijönnénk ellöksz magadtól.
-Én csak.. megakarlak óvni mindentől.. saját magamtól is.-Mi van? Jó ezt bizonyára álmodom vagy nem tudom.. Nekem ott van Jimin neki Hara! Ne gondolj bele többe Seul! Nem! Amit mondott csak azért mondta, hogy vígasztaljon!
-Nekem ott van Jimin, neked Hara és boldogok vagyunk így!-meg se vártam a reakcióját megnyomtam ugyan azt a gombot amivel eltudom indítani a liftet. Jungkook egy szót sem szólt hozzám azóta, kiléptem a liftből a nappaliba vettem az irányt ahol RapMonsterék már vártak.Ők is biztos lefognak szidni... aigo..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése