35. rész

Ahj süti...-sóhajtok egyett.-Ott vagyunk már?-nyöszörgök mikor kiértünk az utcára.

Már vagy fél órája utazunk taxival, Jungkook hozzám se szól, lehet, hogy ne ismerjék fel? De ez hülyeség, hiszen tett magára egy baseball sapkát, jó nagy szemüveget ami majd nem az egész arcát beborítja és még, ha ez nem lenne elég egy fehér maszk is van szája előtt. A taxis ember nagyon nézi a visszapillantóbol. Kook néha "elköhögi magát" vagy épp tüsszentést imitál. Elég jól csinálja, de engem nem tud átverni.
-Oppa, ott vagyunk már?-kezdem el rángatni karját. Rám sem bagózik. Szép...-Oppa!-kezdek el nyávogni.
Hirtelen leszedi magárol karomat és a telefonjához nyúl. Valamit írni kezd. Felém nyújta telefonját és láthatom üzenetét.
 
  Még 10 perc és ott leszünk. Legyél türelmes, kicsim.

-Ohh...-rá néztem a mellettem ülőre és egyáltalán nem tudom megmondani milyen arcot vághat. Még csak szemét sem látom. Ahj...
Távolabb ültem mellőle majd az ablakon kezdtem el kibámulni. Miért utazunk ennyit? Első randi... azt hittem romantikus lesz, de eddig egyáltalán nem tetszik.

Több mint tíz perc után állt meg a kocsi, Jungkook kiszállt, kifizette a taxist és elém állt.
-Nagyon rossz kislány vagy.-vette le magárol napszemüvegét. Végre láthatom gyönyörű szemeit. Hangjábol ki tudom venni, hogy most jól szórakozik rajtam.
-Mit vársz oppa? Olyan sokat utaztunk, egész úton hozzám se szóltál.-vágtam be a sértődötett.
-Csak nem hiányzott a hangom?-Mikor így nézz rám, tudom, hogy mosolyog. De nagyon is hiányzott, viszont nem adom meg neki ezt az örömöt.
-Csak szeretnéd, süti.-nyújtottam ki rá nyelvemet.
-Hiába tagadod, tudom.-levette szájárol a maszkot és nyomott arcomra egy puszit, olyan vörös lehet a fejem akár egy paradicsom. De miért vagyok zavarban? Próbálom kerülni tekintetét ne, hogy észrevegye.-Miért nem nézel rám?-kuncog rajtam.
-Menjünk inkább.-Nézek rá mérgesen. Vissza tette maszkját és a szemüveget is. Szuper... Pár perces séta után egy sziklás hegységhez értünk. A hegy tetején egy magas kilátó nyúlt az égbolt felé.
-Jó magas, igaz?-dörmögi ki a maszk alól.-Oda megyünk fel.-mutatt az épületre.

-Szép.-szólalok meg végre. De tényleg gyönyörű. Az épület aljában Jungkook megvette a jegyeket. Ide jegy kell? Pedig azt hinné az ember ingyenes. Pár perces ácsorgás után megjött süti és együtt lépcsőztünk fel a kilátó részébe. Igen, az lépcsőzés közben elmondta, hogy ez egy kilátó és Taejongdae parkban vagyunk. Nem igazán parknak néz ki, de gyönyörű főleg a kilátás. Kook le vette magárol a szemüveget és szemügyre vette az elénk terülő csodálatos látványt.

-Tudod, mikor kicsi voltam sokat jöttem ide a szüleimmel. Főleg a kilátás miatt, meg persze azért mert sok lány fel járt.-nevette el magát.-Mikor felvettek gyakornoknak, nem tudtam eljönni ide, szinte, ha egy évben egyszer eljutok Busanba az nagy csoda.-hangja most már sokkal szomorúbb.
-De hát a szüleid is itt élnek,nem?
-De. Nem igazán látom őket. De azert egy évben többször találkozom velük.-megint olyan kis cuki a szeme, szóval mosolyog.
-Nem vagy éhes? Én éhen halok.-fogja meg hasát.
-De, menjünk enni!-lelkesedtem fel. Lehet túlzottan is. Mivel neki mentem egy nálam pár évvel fiatalabb lánynak, elnézést kértem, de a csaj ordibálni kezdett, hogy mit képzelek magamról. Nem épp egy tisztelet tudó, hiszen én vagyok az idősebb tisztelettel kellene bánnia velem.Végül Jungkook aki elég távol állt tőlünk, oda sétált hozzánk, levette maszkját vele együtt sapkáját is. A kis csaj pár perces ledermedés után sikítani kezdett, mindenki ránk figyelt. Aztán több lány is oda jött. Mind autógrammot és közös képet kért tőle. Fél óráig vártam rá, de a tömeg csak egyre nagyobb lett. Jól meggondoltad Jungkook? Inkább ordibált volna velem, miért avatkoztál bele te idióta? Egyre mérgesebb lettem, mikor az egyik vele egy idős csaj adott neki egy puszit. Hát én nem fogom ezt végig nézni! Amerröl feljöttünk ugyan arra mentem le, öt perces lépcsőzés után leértem. Sétálni kezdtem arra, amerre a taxi kirakott minket. Végül úgy döntöttem itt meg várom. Hiszen egyedül nem tudok haza menni, semmi pénz nincs nálam...

Három órás várakozás után Jungkook nevetgélve jött le. De nem egyedül... Az az előző lány is vele volt. A kilátó bejáratánál elköszöntek, amint megpillantott sietett hozzám. Hol a maszkja? És a napszemüveg?
-Miért nem vártál meg?-förmedt rám.
-Ha nem vártalak volna meg akkor már nem itt lennék.-válaszolom flegmán.
-Mi bajod van? Kicsit kedvesebb is lehetnél.
-Miért?-kérdezem felhúzott szemöldökkel.
-Mert kihúztalak a bajból.
-Tényleg? Úgy láttam élvezted...
-Nem mehetnénk enni?-mosolyog rám.
-NEM!-ordítok.-Haza akarok menni.
-De, Seul! Randizunk!-néz rám kétségbe esett fejjel.
-Ez neked randi? Ha ilyen egy randi akkor én soha többet nem fogok randizni!
-Seul. Még is mi bajod?
-Mi bajom? Kérdezd azt a csajt akivel olyan jól elvoltál!-emelem fel hangomat.
-Csak egy régi barátom volt.-mosolyog rám.
-Haza akarok menni. most!-kezdtem el hisztizni. Még, hogy régi barát... Azért puszilgatta mi?

Hívott egy taxit ami elég hamar ide ért. Felrakta maszkját és szemüvegét is felvette,beültünk az autóba egész idő alatt egymáshoz sem szóltunk.
A taxis ugyan ott állt meg ahol pár napja a got7es kocsi.

Amint beléptünk a házba utunkat állt hyolyn,márk és V.
-Na, milyen volt?-kérdezte vigyorogva Márk.
-Volt nyali fali?-imitálta a csókolózást V.
-Mesêljetek el mindent!-mosolygott Hyolyn. Túl sok a kérdés, nem akarok nekik semmit sem mondani. Egy szó nélkül felrohantam a szobámba, most biztos furcsának tartanak a többiek, de még is, hogy lehet valaki ilyen béna, szerencsétlen és huuh, nem is tudom mit mondjak még rá! Kibaszottul mérges vagyok rá, ajtó nyitódásra kapom fel a fejem.

Jungkook szemszögéböl:

Seul itt hagyott, tudom, hogy mérges rám, de kicsit hálás is lehetne. Igaz, azt nem mondtam neki, hogy Hae akivel talalkoztam a volt barátnőm volt, még a debütálásom elöttről. Még jobban ki akadt volna.
-Jungkook, még is mi a jó francot csináltál?-kérdezte V.
-Semmit.
-Akkor lehet kicsit boldog lenne Seul, nem?-fördmedt rám Hyolyn.
-Jobban tennéd, ki békülnétek.-javasolja Márk.

-Nem hagynátok békén?-kicsit arrébb lököm Vt, hogy eltudjak menekülni előlük. Egyenesen Seulhoz veszem az irányt. Az ajtó elött megálltam, vaciláltam mi legyen, közben hallottam ahogyan, idegesen a párnába ordít. Én is sokszor csináltam. Remélem azért nem fog ledobni egy párnával...
Az ágyon feküdt ölébe egy párnával, lassan emelte fel fejét majd vissza is rakta a puhaságra. Levettem cipőmet majd mellé feküdtem, mintha ott sem lenne... Megunta az ülő helyzetett. Ő is lefeküdt és a plafont kezdte el vizsgálni. Végig figyeltem minden egyes mozdulatát. Közelebb tettem egyik kezemet hozzá, kíváncsi voltam fel áll-e vagy kimegy-e. Elbambultan néztem az ajtó kiloncset valami bemélyedést láttam rajta, ami felkeltette érdeklődésemet. Elgondolkoztam rajta vajon, hogyan kerülhetett oda, mikor hirtelen megéreztem valaki kezét sajátomon. Elmosolyodtam, amit látott is. Még mindig az ajtót figyeltem.

-Kérj bocsánatot! És hívj el egy másik randira!-törte meg a csendet az én kis méreg zsákom.