19. rész

-Hidd el volt már olyan mikor nehezebb táncot kellett betanulnom egy óra alatt.
-Én akkor is nagyon hálás vagyok neked oppa.-pusziltam arcon.-De nagyon fáradt vagyok és te is. Szép Álmokat.-integettem a szobám ajtójánál. Jimin mélyen aludt, gondoltam nem vár meg. Nem is baj, egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Nagyon fáradt vagyok épp hogy bedőltem az ágyba már el is nyomott az álom. Remélem minden jól fog elsülni holnap. Fighting Seul!


Reggel hét óra.Ezt honnan tudom? Még tegnap rám szólt J-hope, hogy hétre állítsam az ébresztőm és menjünk hamarabb próbálni. Nyöszörögve kapcsoltam ki az általam beállított ébresztőt, Jimin még mindig alszik. Nem akarom felkölteni ezért gyorsan kiveszek egy laza próbálásra alkalmas ruha szettet a szekrényből. Hát igen, még pár napja pakoltam be. De úgy hiszem pakolhatok is majd ki. Most nem gondolhatok vissza a tegnapira, épp elég ideges vagyok Jimin nélkül is.Felkapkodtam magamra a ruhákat, óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót nehogy Jimin felébredjen. Konyhában J-hope már kávézgatott kómás fejjel.
-Szia oppa!-öleltem meg hátulról.
-Seul?-fordított maga elé.
- Igen?-kérdeztem vissza.
-Miért vagy fent?
-Te mondtad állítsam be az ébresztőm, amúgy sem tudnék aludni, ha nem tudom minden jól fog elsülni.
-Jaj te. Nyugi pár fellépés után megszokod ezt a kapkodást.-kortyolgatta tovább kávéját.
-Megyek rendbe szedem magam utána indulhatunk.
-Addig én is felöltözöm.-túrt bele kócos hajába.
-Rendben oppa. Akkor itt találkozunk, öt perc múlva.-vigyorgok rá. Ő csak bólintott. Szegényt sajnálom, miattam kelt fel hamarabb, tegnap is meddig ott maradt velem. Nagyon hálás vagyok neki. Majd a fellépés után meglepem valamivel. De mit vegyek neki? Nagy elmélkedéseim közbe eszembe jutott miért is jöttem a mosdóba. Elvégeztem a szükséges reggeli teendőimet. Sminket nem tettem fel, egész nap próbálni fogok aztán este fellépés. Állítólag kapni fogok fellépő ruhát. Kíváncsi vagyok J-hopera. Biztosan valami sexy ruhát fog kapni én meg ki tudja. Már alig várom láthassam a fiuk reakcióját mikor meghallják, hogy rappelni fogok.
-Seul! Ez nem öt perc!-dörömböl az ajtón Hope. Óh basszus teljesen kiment a fejemből.
-Ne haragudj oppa, csak elgondolkodtam.-nyitottam ki az ajtót majd ki slisszoltam rajta, Hopet pedig magam után húztam. A liftben teljesen feltudtam mérni J-hope öltözékét. Hát ő sem öltözött ki, de topis sem volt.Bangtan boysos pulóver alatta, egy HBA-s póló, egy fekete szűk szárú farmer és egy adidas cipő villogot lábán. Fején egy kis sapka volt, imádom az ilyen sapkákat rajta olyan manó feje van ilyenkor. Kis cuki. Gondolataimon elmosolyodtam amit ő egyből ki is szúrt

-Miért mosolyogsz?
-Csak aranyosan nézel ki..-néztem rá. Kissé zavarban van.Milyen aranyos.
-M-miért?-mosolygott.
-Szeretem mikor ilyen sapka van rajtad akkor olyan manósan nézel ki.
-Manósan?-nézett rám kikerekedett szemekkel. 
-Nyugi, jól nézel ki.
-Ne, mondj ilyeneket egy fiúnak.-szólt rám.
-Miért?-az oké, nem tudom a koreai lányok, hogy viselkednek, de ebben nem hiszem van valami.
-Mert még azt fogom hinni szerelmes vagy belém.-nézett szemembe,
-Ohh... hát, ha ez így lesz majd szólok neked. Rendben?-kezdtem vigyorogni.
-Inkább menjünk. A taxi már vár.- és tényleg. A taxi már ott várt ránk. Beszálltunk kisebb csend lett, de hamar megtörtem.
-Hé Hope, miért van az a kezedben?-mutogattam az ipadjára.
-Rajta van a dalod.Egész éjszaka ezt hallgattam.-vont vállat.Ohh.
-Miért hallgattad?-értetlenkedtem.
-Hogy jobban menjen.-ja, a közös zenénk. Így sokkal logikusabb.
-Nagyon köszönök mindent oppa.-dűtöttem fejemet vállára.
-A bangtan egy nagy család, aminek már te is a része vagy. Mi pedig segítjük és védjük a család tagjainkat.-simogatja fejemet. Olyan kedvesen mondta. Teljesen bekönnyeztem.
-Nagyon szeretlek titeket.-húzódtam közelebb hozzá.
-Seul szerintem jobb lesz, ha távolabb ülsz. A sofőr már nagyon figyel minket a visszapillantóból.-suttogta fülembe. Igaza volt, tényleg figyelt minket. Egyből távolabb ültem. A még tartó út síri csöndben telt. Az ablakon figyeltem ahogyan az autók elsuhannak mellettünk, az épületeket milyen gyorsaságban hagyjuk el. Lassítani kezdett az autó, gondolom megérkeztünk. Jól gondoltam. Kiszálltunk az autóból, kivételesen én fizettem. Ezt is úgy sikerült elérnem, hogy J-hope leejtette az ipadját és azért aggódott épségben megúszta-e. Csak betört a képernyője, de még működött.
-Ez fantasztikus, most vihetem szervízbe.-kezdett el dünnyögni miközben a tánc terem felé mentünk.
-Miért nem veszel inkább egy újat? Hiszen megteheted.
-Hiába van sok pénzem Seul, én nem szeretem elkölteni, inkább spórolok.-magyarázta. Hát ezt nem gondoltam volna. Kisebb séta és beszélgetés után megérkeztünk a táncterembe ahol már a tegnapi négy lány ott volt. Éppen bemelegítettek. Köszöntünk mindketten, levettük felesleges ruháinkat. Mi is bemelegítettünk és már próbáltunk is. A szólós számunkkal kezdtük és egészen kilencig próbáltuk azért,hogy a fiuk ne tudják meg. Aztán a sajátomat kezdtem el. Igen abba egyedül én táncoltam.De nem végig, néha volt benne sima séta rész is aminek nagyon örültem. Jó pár próbálás után vettem csak észre Jungkookékat, beszélgetnek Hopeval és közben engem figyelnek. A zenének vége lett Jimin egyböl oda jött hozzám.
-Nagyon ügyes az én hercegnőm!-ölelt meg.
-Jimin engedj el!-löktem volna el magamtól, de csak még jobban szorított. 
-Ne haragudj rám!-nyomot puszit nyakamra.
-Miért haragudnék? Nem járunk.-vontam vállat. Éreztem ahogyan szorítása egyre jobban gyengül. Kirántottam magam karjai közül, intettem J-hopenak hogy indítsa újra a zenét én pedig eredeti helyemre álltam mit sem törődve Jiminnel és újra táncolni kezdtem. Ezt megismételtem még jó párszor. Végül már nem bírtam,szédültem ezért csak leültem a földre.

J-Hope szemszögéből:

Nagyon kihajtja magát Seul. Ez így nem lesz jó. Én értem első fellépés és izgul, de ennyire nem kéne hajtania. A tánc remekül megy neki, a rap is csodálkoztam is Suga miért mondta múltkor nem tud.
RapMonsterék is megérkeztek, oda jöttek hozzám, Seulról kérdeztek. Jimin oda ment hozzá amint vége lett a zenének. Elmondtam a többieknek eszméletlen jó produkciót fog nyújtani. Én már most büszke vagyok rá.
Tisztán hallottuk Jimin és Seul beszélgetését. Igazából Seulnak igaza van én sem örültem volna mondjuk ha a barátnőm ölében egy fiú táncol. De még barátnőm sincs. Újra és újra táncolta a saját koreográfiáját, mi csak figyeltük. Mikor viszont zene közben leült a földre kissé megijedtem. Remélem nem érzi rosszul magát.
-Hé Seul minden, oké?-ültem le mellé.
-Persze Hope.- Nem mond igazat. Arca sápadt, akár egy halott, szemei be vannak esve.Vajon reggelizett? Délután kettő van. Ebédelni még tuti nem ebédelt hiszen végig vele voltam.
-Ne hazudj nekem Seul! Gyere elmegyünk eszünk valamit.-húztam fel a földről.
-Nem, én próbálni akarok.-rántotta ki kezét a kezemből. Srácok csak néztek minket. Mit néznek?
-Ti miért néztek? Nem látjátok nincs jól? Tiszta sápadt és még ma tuti semmit nem is evett.-mutattam Seulra.
-Seul, tényleg rosszul nézel ki.-jött mellénk Suga.
-Nem érdekel, próbálni akarok.
-Biztos nem fogsz próbálni!-szólt rá Jungkook.
-Jungkook te ne szólj bele.
-De bele szólok. Így hogy fogsz fellépni? Te meg még bulizni akarsz este..-nézett szúrósan Seulra. Nem mondott rá semmit.
-Na gyere.-nyújtottam neki kezemet.
-Aish.-fintorgott párat majd beleegyezett.
-Ti is jösztök?-kérdeztem RapMonéktól.
-Nem, megvárunk itt titeket.-válaszolta V.

Jimin szemszögéből:

Seul nagyon rideg velem. Ezek szerint látta ahogy a két lány táncolt nekünk. De az csak egy fogadás volt amit Vvel megnyertünk. Most meg már a közelébe sem akar tudni. Igaza van, nem járunk. De nekem akkor is fontos Seul. Ellök magától pedig tudom, kezdett valamit irántam is érezni. Én hülye fasz! J-hope ment el vele kajálni, pedig nekem kellett volna! Vigyáznom kellene rá. De még csak nem is szóltam az előbb sem semmit... Miért mit kellett volna? Úgy veszem észre Jungkookal egyre jobban kijönnek. Már nem is veszekednek vagy szólogatnak be egymásnak. Mi történt egy nap alatt?? RapMonster egész végig telefonált végül jó hosszú idő után betoppant Seul és J-hope. Sokkal jobban nézett ki az én kis hercegnőm. RapMonster elmondta neki, hogy egy óra múlva fellépés és már a helyszínen kellene lennünk. Szóval mindenki össze kapta a cuccát, villám sebességgel rohantunk a céges autóhoz. Nem volt messze a helyszín a BigHittöl. Hamar oda értünk, minket elkísértek a helyünkre ahonnan végig tudjuk majd nézni az előadást. J-hope és Seul elmentek a színpadon is átvették hogyan fognak bejönni majd kimenni. Tíz perccel később nem láttuk őket sehol. Fél óra elteltével Seul jött oda hozzánk fellépő ruhában. Gondolom először J-hopeal kezd majd a végén adja elő a saját számát. De milyen bombázó egy hercegnő. Ezt a ruhát többször is szívesen látnám rajta. Haját kivasalták és mintha csináltak volna még vele valamit, sokkal szőkébbnek nézz ki. Lehet csak a fények miatt. Sminkjét nem látom mivel nekem háttal áll. De csodálatos lábait jól látom. Magassarkúban viszont egyszer sem láttam, de ez a látvány amit most látok bármit megér. J-Hope oda rohant mellé, hogy menjen fel a színpadra. Mivel ő már úgy fog kezdeni. Már csak öt perc volt kezdésig. A néző tér hamar megtelt. Nagyon sokan eljöttek.

Seul szemszögéből: 

Kényelmetlenül érzem magam ebben a ruhában. RapMonster elmondta, elsőnek a saját számommal kezdek aztán jön az én meglepetésem. A színpadon állok már egy jó ideje a fülemben lévő headsetbe állandóan hallom ahogyan visszaszámolnak. A színpad teljesen sötét, szóval a néző térröl körülbelül annyit láthatnak, hogy áll rajta valaki. Egy műsörvezető szerűség kezdett el beszélni. Felkonferált mint a Bangtan boys új csapattagja. A fülemben egyre jobban közeledtek a számok a nullához. Miért dobog ennyire a szívem? Izgulok. Nagyon is izgulok.
-Készülj Seul! 3...2...1..0-amint ezt kimondta a fülemben lévő hang, a zene elindult. A fények felvillantak. Megfelelő résznél a közönség felé fordultam, majd csukott szememet kinyitottam, és énekelni kezdtem. Nagyon ideges voltam viszont miután elkezdtem énekelni, táncolni teljesen úgy éreztem magam mintha próbán lennék. Egy lépést rontottam csak el, de nem hiszem valaki is észre vette. Végül dalom véget ért. Hangos taps vihar hangját hallottam már csak. A színpad megint elsötétült. Hallottam Jungkook hangját.
-Fighting Seul!-ordította nekem. Megkönnyebbültem fújtam ki a bennem maradt levegőt. De a legnagyobb szenzáció még csak most jön. Az emberke megint elkezdett nekem beszélni.
-Seul négy másodperc és kezdjük. Fighting!-megnyugtató volt a srác hangja. J-hopet láttam a jól megbeszélt helyen ahol majd befog jönni. A négy lány beszaladt mellém elhelyezkedtek mellettem és a szám már kezdődött is. Próbáltam mindent úgy csinálni ahogyan J-hope mondta. Végig RapMonsterék arcát figyeltem. Ledöbbent fejüket nézve magabiztosabb lettem. Végül J-hope csatlakozott hozzám, sokkal boldogabb lettem. Tudtam minden jól ment. Mosolyogva rappelte végig az ő részét. Végig táncoltam a lányokkal az egész zenét, teljesen tele voltam adrenalinnal. Nem tudtam egyszerűen leállni. Mosolyogva figyelt Hope. Végül vége lett az előadásunknak. Megtapsoltak minket, az összes bangtan fiu felrohant hozzám és J-Hopehoz. Mind a kettőnket elkezdtek ölelgetni.
-Hát ez mi volt Seul?OMG!-kezdte Suga.
-Nem voltunk jók?-kérdeztem.
-Egyszerűen elképesztőek voltatok.-mondta RapMon.
-Mindent J-hopenak köszönhetek.-mutogattam a mellettem állóra.
-Szerintem jobb lesz, ha megyünk hiszen még be kell nyilvánosan is jelenteni Seult, nem?-kérdezte Jimin. 
-De, igazad van.-helyeselt RapMon.
-Akkor gyerünk Bangtan family.-karolt át Suga.
Vissza mentünk a BigHithez ahol egy szobába vezettek a fiuk. A terem tele volt újságírósokkal, fotósokkal. Menedzserünk is ott volt és persze a BigHit alapítója is. Sok mindent kérdeztek amikre próbáltam megfelelő válaszokat adni. Rengeteg mindent kérdeztek a menedzserünktől és a  fiuktól is egyaránt. Megnyugodtam, mikor végre haza értünk. Nagyon elfáradtam. Este kilenc van. Ohh és még egy bulit is beszerveztem magunknak. szuper na akkor go készülődni!