-Ne ellenkezz, tudom, hogy te is akarod.-csókolja meg nyakamat.
-Sehun!-mellkasát tolni kezdem, de meg sem mozdul.-Hagyd abba!
-Szeretlek.-suttogja és arcomat kezdi el puszikkal ellepni.
-HAGYJ MÁR BÉKÉN!-ordítok rá. Meglepődve néz le rám.
-Most mi bajod van?-nevetek fel értetlen fején.
-Mi bajom?-kérdezem cinikusan.-Azt hittem értesz abból, hogy nem vettem fel a telefont.-Igazából, Jungkook elvette a mobilomat, ezért még csak beszélni sem tudtam vele. De, ne higgye már azt, hogy, ha neki nincs az a csaj akkor majd engem megdönt. Utálom, ha valaki erőszakos velem.
-Most szakítani akarsz?-lepődik meg. Meghátrál és neki dűl a falnak.
-Láttam. Ahogy BoAval táncoltál. Végig fogdostad.-gondolok vissza mosolyogva, undorodom tőle amiért ennyire átvert. Még is a nők legnagyobb fegyvere a mosolya.-Nem szóltál arról, hogy egyáltalán táncolsz egy lánnyal és még te voltál be sértődve...-nevetek fel.
-Seul.-néz rám szomorú szemekkel.
-Igen, Sehun. Szakítani akarok.-nézek az ajtóra.
-De félre érted!
-Nem érdekel. Egy öröm volt, hogy megismertelek, de, ha lehet többet ne találkozzunk.-nézek ismét rá.
Elég kemény vagyok vele. Annyira kétségbeesett feje van és szomorú. Nem is akarok vele szakítani... még is, ha vissza emlékezek arra, ahogy végig fogdosta... jobb lesz, ha eltűnök innen! Az ajtón kijutva, megkönnyebbülten rohantam ki az egész épületből.
Szöul teljesen sötét égboltra váltott, az épületekből kiáramló fények világították a járdákat, meg persze a magas lámpák. Sokkal több ember volt most az utcán, mint pár órával ezelőtt. Ma van december elseje. Lassan itt a karácsony. Mivel nem keresztény vallású vagyok és párom sincs, nem kell ajándékon törnöm az agyam, ha csak a fiuk nem találják ki, hogy lepjük meg egymást. Az időn is megérezni, hogy tél van. Csípősen hideg van, én pedig egy pulcsiban és egy cicanadrágban eljöttem. Kicsit jobban át kellett volna gondolnom ezt az átöltözősdit.
-Meg is jöttél?-kérdezi Jin.
-Hm.-bólintok és leülök őt figyelni, ahogy a vacsorát készíti.
-Minden rendben?-kérdezi aggódva közben megforgatja a serpenyőben a húst.
-Nem akarok megint panaszkodni neked oppa.
-Ha nem érdekelne, nem hallgatnálak meg.-mosolyog.-Na gondold át és két perc múlva kész is vagyok.-Vissza fordult a serpenyőben sülő húsokhoz, kiszedte őket majd tányérokért rohant, ami tőle húszcentire, ha volt. Mint valami szuperhős, úgy forgott jobbra balra, még milyen gyorsan. Kihordta őket. Gondolom az ebédlőbe, hangosan ordított a többieknek, hogy kész a kaja, majd visszajött hozzám. Elém és a magam melletti üres helyre is letett egy tányért, rajta az általa főzött étellel. Hálásan rámosolyogtam, leült mellém és csendben elkezdtünk enni.
-Na mesélj csak.-néz rám.
-Tényleg, nem akarl...
-Seul ne kéresd már magad! Te nem ilyen vagy...-vág közbe és kapja be pálcikájával a húst.
-Sehunnal szakítottam.-Hangosan köhögni kezdett, az étel félig vissza jött amit az előbb nyelt le. Gyorsan megütögettem a hátát, de a köhögést még mindig nem hagyta abba. Rohantam valami innivalóért, majd oda nyújtottam neki amit találtam. Megitta, már nem köhögött, lélegzése is normális volt.
-Bocsánat, csak meglepődtem.
-Miért?-túrók a hús közé a pálcikámmal.
-Én... azt hittem bele szerettél.
-Én is azt, hittem...-dűtöm oldalra a fejem.- mikor megláttam, ahogy egy másik nőtt lefogdos élő adásba, ez az érzés átváltozott dühre.
-Tessék?-fordul újra felém hatalmas szemekkel.
-Ennyi a lényeg. Most pedig, mindent bele fogok adni, hogy a maximumot nyújtsam.-mosolygok rá.-Fighting!
-Seul, de...
-Minden rendben. Jól vagyok.-állok fel mellőle.-Finom volt.
Taehyung szemszögéből:
Kedves Seultól, hogy elhívott, de Jimin így is neheztel rám a szobás dolog miatt. Nem tudom, mit van úgy oda... tudja, hogy én sosem fogok úgy érezni Seul iránt és Seul sem irántam. Egyszerűen barátok vagyunk.
Mellesleg öt perce kaptam egy üzenetet Boratól, hogy találkozni akar velem. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem megyek el, hiszen abban reménykedtem helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat. Tudom alig telt el pár nap, hogy szakítottunk, de én szeretem őt nagyon is.
Gyorsan magamra kaptam egy kapucnis felsőt, telefonomat zsebre tettem. Bőrzsdekimet magamra vettem és a bakancsomat is. A lift gombját nyomogattam, hogy minél gyorsabban jöjjön már.
-Hova, hova hyung?-áll meg a lift mellett Jungkook.
-Nem vagyok vicces kedvemben. Menj a dolgodra.
-Hyung miért vagy ilyen dühös?-A lift kinyílt, de Kook nem engedett be.
-Kook állj el előlem.
-HYUNG! NAMJOON! V ELAKAR MENNI EGY SZÓ NÉLKÜL!-kezd el ordítani.
-Úgy viselkedsz, mint egy pisis.-nevetem ki.
-Mert egy pisissel csak így tudom megértetni magam.-vágja rá.
-Mi bajod van Jungkook?-jön RapMon kócos hajjal.-V, hova mész?-áll meg rajtam tekintete.
-Sétálni.-vonok vállat.
-Vigyázz fel ne ismerjenek! Nem akarok még egy balhét... időben érj haza.-ezzel meg is fordul.
-Ennyi?-döbben le Jungkook. Amíg, azon elmélkedett, hogy Nam így elenged már benne is voltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombját.
-Máskor ne legyél ilyen kis pisis.-kacscintok rá. Felém fordul, szemei kétszeresére kerekedtek és valamit habogni kezdett, de addigra a lift is bezárt.
Megérkeztem a megbeszélt kávézóhoz, a legeldugottabb helyen ültem le. Rendeltem magamnak egy forró csokit és vártam. Bora nem szokott késni, még is mindig tökéletesen nézz ki, most még sincs itt időben.
Forró csokimat szürcsölve néztem, ahogy az emberek beszélgetnek az általuk meghívott személlyel, az én meghívóm még sincs itt.
-A számlája!-nyújtja felém a nálam pár évvel fiatalabb srác. Nem kértem a számlát, de mivel egy órája ülök itt magányomban, jobb lesz, ha megyek. Gyorsan kifizettem és ki is mentem a kávézóból.
Ezért kellett elhívnia? Direkt ültetett fel? Reményeket táplált bennem azzal, hogy már csak írt nekem. Még sem jelent meg. Kapucnimat felraktam a fejemre, s úgy mentem tovább.
Teljesen hülyére vesz, egyáltalán minek jöttem el? Miért kell ilyen hülyének lennem?
Be érve a lakásba a nappali melege egyből megcsapja már átfagyott testemet. Ki kellett szellőztetnem a fejemet, még is hogyan öltözhettem ilyen ősziesen?
-JUNGKOOK, ADD IDE!-ordibálva kergeti Seul Jungkookot, aki csak nevet a lányon.-MEGFOGLAK VERNI, HA NEM ADOD IDE!-fenyegeti.
-Hiszi a piszi.-kacsint rá.
Gyerekek... még össze is kellene pakolnom, akkor let's go V.
Jungkook szemszögéből:
Seul, Oh Seul hol bujkálsz?-vizsgálom végig a ház összes helységét.- Oh! Meg is vagy. V szobája, gondolhattam volna. A földön ül, úgy nézi a vele szemben lévő tévét. Mi az, ami ennyire leköti a figyelmét? A szemei majd ki esnek és még észre sem vette, hogy bejöttem? Közelebb léptem, de csak lábujj hegyen.
Barbie? Ez komoly?
-Barbiet nézel?-kérdezem nevetve. Fejét egyből rám kapta, a tv kapcsolója után nyúlt, ami pont a lábamnál volt. Mielőtt elvehette volna, én vettem el. Vigyorogva mutattam felé a nálam lévő tárgyat. Gyilkos pillantásokat most is kaptam, mint már általában minden tettem ért.
-Add ide Jungkook! Vagy véged!-fenyegetőzünk? Így még magasabbra emeltem. Még mindig ült, én még is az ajtó felé hátrálni kezdtem.-Jungkook!-préseli ki fogai között nevem, felpattan és futásnak indul. Nem fogom hagyni, hogy elkapjon a nappaliba szaladtam ő pedig jött utánam.
-JUNGKOOK, ADD IDE-ordít.-MEGFOGLAK VERNI, HA NEM ADOD IDE!- de hiányzott már ez tőle. Az állandó fenyegetései, amit sosem csinál meg.
-Hiszi a piszi.-kacsintottam rá. A kanapé van csak közöttünk, így nem fog egy könnyen elkapni.
-Jungkook!-szól nekem a liftnél álló V.
-Igen?-Figyelek rá.
-Fighting Seul! Aztán ne kíméld!-Hogy mi? Seul kihasználta a figyelmetlenségemet. A kanapén átmászva rá ugrott a hátamra, nyakamnál kapaszkodott közbe hajamat húzni kezdte.
-Áá!-ordítottam fel. A távirányító kiesett a kezemből, már csak arra figyeltem, hogy leszedjem magamról ezt a kapaszkodó csimpázt.
-Most megkapod!-kezdi karmolni a vállam. A bőrőm égni kezdett a folytonos karmolástól. Seul kezeit megfogva egy nagy rántással rádobtam a kanapéra. Gyorsan mielőtt felállhatott volna, csípőjére ültem és csikizni kezdtem.-Jungkook, nee!-arca paradicsom vörös, szemei öröm könnyekkel teli, nevetése és kapálózása nem hagy alább.
-Na, most szabadulj ki, kicsi Seul!-vigyorgok rá.
Csikizését abba hagytam és a vállamon lévő égő karmolás nyomokat kezdtem el vizsgálni. Jó pár nap múlva fog csak elmúlni. Aigo, Seul ilyen vad macska vagy?
-Azt hiszed nem tudok kiszabadulni?-villant felém egy magabiztos mosolyt.
-Azt hiszem, előnyben vagyok igen.-nézek végig rajta.
Kezeit combom belsejéhez tette, amitől a mosolyom egyből lefagyott az arcomról. Lassan vezette fel egészen a zsebek végéhez. Mielőtt újra feljebb csúsztatta volna kezét, megfogtam azokat és leszálltam róla.
-Na látod meg is volnánk.-felállt és simán elsétált mellettem.-Ne hidd azt, hogy tovább is ment volna a kezem, ha nem fogod le, mert nem.-kacsint rám mielőtt belépett V szobájába. De meleg lett itt hirtelen, kezdem el kezemet legyezni magam előtt. Ennyitől már zavarba lennék? Seul bébi már javul a viszonyunk, idő kérdése és újra magamba bolondítalak.
Seul szemszögéből:
-Oppa, alszol?-fekszek be V mellé. Egy szót sem szól, ezek szerint igen.
Fejemet elhelyeztem a nagy párnán, mibe egyből elsüllyedt a fejem. Meleg takaró felmelegítette elfáradt testemet. Kellemes meleg és V aranyos szuszogása lassan álomba ringatott.
-Srácok, mindent lehoztatok?-kérdezi Nam, amint bepakoltunk minden bőröndöt vagy utazótáskát a kis buszunkba.
-Igen.-mondtuk egyszerre álmosan. Ugyan kinek lenne kedve reggel nyolckor kocsikáznia a repülőtérre.
-Indulhatunk!-szól a sofőrnek Nam, amint helyett foglalt ő is a járműben.
Mindenki kidőlve aludta végig azt a fél órát, amíg a reptérre értünk.
-Na gyertek!-csapta össze a két kezét Jin.
Egy duzzogó Suga és álmos fejek léptek be a reptér bejáratához bőröndökkel. Napszemüveg plusz maszk mindenki fontos kelléke volt. Nem igazán örültünk volna, ha a rajongók most hangos sikoltozással várnak minket épp elég, hogy itt kell lennünk.
-Nocsak, nocsak! Csak nem mellettem ülsz maknae?-vigyorog a mellettem helyet foglaló Jimin.
-Úgy látszik, oppa.-csatolom be magam. Vajon a másik szabad oldalamra kifog ülni? Lehet egy turista?
Hiányzik a mobilom... Jungkook mikor akarja már vissza adni? Tegnap jól el rohantam... Oh basszus el sem köszöntem Edinától!
-Szabad ez a hely?-kérdezi magas hangon Jungkook, oh ez most pont kapóra jött.
-Kook nálad van a telefonom?-kérdezem amint leült.
-Öhm...-túr bele hajába.- a bőröndömben van.
-És, ha valami baja lesz?
-Veszek neked másikat?-kérdezi hezitálva.
-Ch...
-Utaztál már repülővel?-kérdezi a másik oldalamon ülő.
-Igen, de nem jól bírom.-fogom meg övemet.
-Ne félj! Itt vagyok.-mosolyog rám.
Egy női hang elmondta a szokásos dolgokat, rá két percre már be is indították a motorokat.
A gép elindult egyenesen előre, egyre gyorsabban ment. Az ülésem övében kapaszkodtam. Mikor megéreztem, hogy a gép emelkedni kezd egyből az ülésem oldalain lévő karfába kapaszkodtam meg, szemeimet automatikusan becsuktam. Kezemet egy meleg kéz simogatta, majd rátette enyémre.
Amikor már szóltak, hogy szabadon mozoghatunk, megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőmet és a kezemen lévő kezet kezdtem figyelni.
-Jungkook...-kezét egyből elkapta és zsebéből felém nyújtott egy telefont.
-Tessék.
-Azt mondtad...
-Feltöltöttem. Félig le voltál merülve.-vág közbe.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és végre megmagyarázhatom Edinának a tegnapot.
Edinát lerendezve és minden értesítésemet megnézve, nyugodtan lazultam el. Vigyázz Japán itt jön a BTS!
Nagyon jó!!! Gyorsan kövit!!!:-)
VálaszTörlésKöszönöm^^ Igyekszem.:)
Törlés