97. rész

-Ne, ne mondj inkább semmit!-viharzott ki az ajtón.
Barátok? Én igazából nem tudok a barátod lenni, úgy hogy szeretlek és iszonyatosan kívánlak...
Meghoztam egy döntést szakítottunk, de már nem akarok szakítani. Szükségem van rá, jobban mint hittem.

Seul szemszögéből:

Nem hiszem el, még mindig nem akarom elhinni! Könnyűszerrel lemondtunk egymásról... már amennyire könnyű volt. Jó, talán nem akartam, hogy szakítás legyen ennek az egésznek a vége talán egy szerenádnak az ablak alatt és egy csokor virágnak megbocsájtottam volna, de aish... miért kell mindennek ennyire rosszul elsülni? Mikor elkezdte mondani, hogy nem egymásnak teremtettek minket talán akkor még úgy éreztem, de most... Egy kis testi érintkezés Mr.Jeonal és arra eszmélek, hogy nem haragszom rá, sőt jobban hiányzik, mint valaha. Egy őrült vagyok! 

-Akarom tudni min agyalsz?-kérdezte a hűtőt vizslató Luhan.-Úgy forogsz jobbra balra a kanapén, mint egy krokodil, akit elkapott egy idomár.-Igaza volt, észre sem vettem. Minden díszpárna a földön hevert én pedig az ellenkező irányba fekszem, mint ahogy először feküdtem.

-Gondjaim vannak. Azon agyalok felhívjam-e Edinat és rontsam el a holnapi napját vagy legyek kevésbé önző.

-Miért mi lesz holnap?-ült le velem szemben az egyik fotelbe.

-Egy hetesek lesznek YoonGival, reggel hallottam már a terveiről és tudom, hogy most azzal van elfoglalva.-ültem fel.

-Hm...-ivott bele az elővett colájába.

-Bocs.

-Mit?-nézett rám.

-Elfelejtettem, hogy nem vagy túl rajta.

-De!-vágta rá.-Már nagyon kevésszer gondolok rá.-Bólintottam, majd tovább gondoltam. Nem akarom traktálni a hülyeségemmel, mikor ő boldog. De valakinek muszáj elmondanom.-Ha akarod...-köhögött fel.-nekem elmondhatod... 

-Huh?-néztem rá, bizonyára leolvasható arcomról mit gondolok erről, mert Luhan vállat vont. Számoljak be neki a szerelmi életemről? Ennél hülyébb dolgot hallott már valaki? Barátok vagyunk, lettünk, de... nem is tudom...

Végül minden lehetséges érvet és ellenérvet felsorakoztattam és kifújtam az eddig bennem maradt levegőt. Végül is fiú, egy fiú véleménye egy ilyen helyzetről hasznosabb... nem igaz?

-De ha nem akarod akkor...-állt fel.

-Szakítottunk Jungkookal.-rám nézett, majd leült.

-És ezért vagy ilyen?-kérdezte szemöldökét felhúzva.

-Milyen?

-Nem is tudom... a lányok kicsit rosszabbul szoktak lenni egy szakítás után, nem? Olyan... túl jól viseled.

-Mert utána le is feküdtünk.-takartam el kezeimmel szememet. Luhan felnevetett. Elkaptam magam elől a kezeimet, majd ránéztem.-Mi olyan vicces?

-Biztos, hogy szakítottatok? 

-Ha azt mondják, vége egy kapcsolatba, akkor az szakítás.

-Erre ti lefeküdtetek.-mondta fa pofával. Bólintottam.-Kislány, ha szakítás után szexeltetek akkor ott valami baj van.

-Baj? Miféle baj?

-Inkább a lényeg, hogy mit érzel most? 

-Nem tudom. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy szakítottunk és szexeltünk utána. De, most mégis hiányzik Jungkook.

-Egyáltalán miért szakítottatok?-kérdezte, majd ismét beleivott colájába.

Jungkook szemszögéből:

-Akarsz sétálni?-kérdezte a szobámba betörő srác.-Valakivel dumálnom kellene és mivel eddig csak téged avattalak be a dolgaimba...-húzta féloldalra számat.

-Miért ne.-sóhajtottam fel. Idebent úgyis csak Seulra gondolnák. Szakítottunk. Miért ráz ki ettől az egy szótól a hideg? 

-Lent találkozunk.-csukta be az ajtót.

Utálom a szobámat, teljesen utálom. Mindenhol Seul cucca van. A pólója, a pizsamája, a bugyijai, igen azok az istenverte bugyik és melltartók, akár a kínzás... minden rá emlékeztet, még az ágynak is Seul illata van. Hülye barom vagyok! Mindent, teljesen mindent elrontottam!

Nyolc óra felé járhat az idő. A közelben van egy park, mindig teljesen kihalt szokott lenni, leginkább azért mert inkább idősebbek laknak erre, mint tinik. Ezért nem szokták a rajongók megrohamozni a dormunkat. Az ég lassan teljesen besötétül a lámpák már feloltódtak és lassan haladunk a park felé.

-Megkérdeztem a menedzsert Riaról.-szólalt meg Jimin.

-És? Megtudtál valamit?

-Oh, haver.-nevetett fel.-Miután a menedzsernek megemlítettem, úgy tett mintha nem tudná kiről van szó, aztán elküldött, majd bementem próbálni.

-Várj, ez mikor volt?-Azt ne mond, hogy akkor mikor Ria és én...

-Nagyjából három órája.-mondta homlokát ráncolva.-Miért?-Hála az égnek.

-Ja, csak érdekelt.-vontam vállat.

-Szóval elmentem próbálni, talán fél órája, ha táncolhattam, mikor nem fogod kitalálni kijött be hozzám.

-Ki?

-A főnök. A menedzserünk, biztos szólt neki, hogy érdeklődöm Ria iránt. Aztán a szemembe mondta, hogy ő térítette el. Úgy bepöccentem el se hinnéd. De nem eshettem neki, a főnököm. Aztán döntés elé állított, tehát mondhatjuk korrekt volt, amennyire lehet. Ria vagy a karrier.-horkant fel.

-A karriert választottad.-mondtam ki.

-Nem haver.-Elértünk a parkhoz. Ugyan, olyan volt mint mindig. Elhagyatott, öreg. A legközelebbi rozzant padra leültünk és Jimin folytatta.-Elmentem. Nem szóltam semmit csak elhúztam onnan, örültségnek hangzik, de Riahoz mentem. Régen láttam és sokat gondoltam rá. Az egész dologra, megéri-e feladni mindent. Nos, igen mindent felakartam érte adni.

-Csak akartál?-ráncoltam homlokomat.

-Itt jön a sztori lényege.-nézett rám, majd a cipőjét kezdte vizsgálni.-Elmentem a lakására, dörömböltem az ajtóján. Mindent elképzeltem, hogy lesz. Kinyitja az ajtót a karomba rohan, felkapom, megcsókolom és élünk boldogan. Túl egyszerűnek hangzott.-nevetett fel keserűen.-Nem nyitott ajtót. Dörömböltem és semmi. Aztán az egyik feljövő szomszéd mondta, hogy kiköltöztek a lakásból.

-Elköltözött? Hova?

-Nem tudom, de megint elhagyott. Képes lettem volna feladni az egész életemet, de elhagyott, megint.-Felvett a földről egy kavicsot, nézegetni kezdte.

-És mi van velünk? A főnök nem rúgott ki, ugye?

-Le kellett térdelnem elé.-dobta el a kezében lévő követ.-Végül a képembe mosolygott és azt mondta, "Tudtam, hogy jól fogsz dönteni, fiam."-arcán az undor futott át.-Szóval, nincs barátnőm, csajom.-nézett fel az égre.-Azta a csillagok elég szépek. Furcsa, hogy látni innen őket.

-Szakítottunk Seulal.-böktem ki. Nem tudom miért, de egyszerűen kibukott a számon. Amint a szavak elhagyták az ajkamat megkönnyebbülés lett rajtam úrrá.

-Mi?

-Aztán lefeküdtünk. És bassza meg nagyon jó volt.-hajtottam le fejemet.

-Akkor most együtt vagytok vagy nem?

-Nem. Szakítottunk, szexeltünk és azt akarja legyünk barátok.

-Jungkook, néha a lányok szakítás után azért akarnak a barátaink maradni, mert félnek teljesen elveszíteni minket.

-Mi? Nem értem.-túrtam hajamba.

-Egyszerűbben. Seul még mindig szeret, bizonyítja, hogy szexeltetek szakítás után.

-De minek kellett akkor a szakítás?-Ennyire hülye lennék? Mert tényleg nem értem.

-Ember smároltál a barátnőjével, mellesleg Tae volt csajával.

-V egy köcsög. Megcsókolta a barátnőmet.

-Látod!-mutatott rám.-Te is szereted, még mindig a barátnődnek hívod. A lényeg az, hogy ezen is túl fogtok jutni. Legyél férfi és kérj tőle bocsánatot, mutass alázatot és hódítsd vissza.

-Ahhoz képest, hogy most dobtak, elég jó tanácsokat adsz.

-Most mondjam, hogy hozzá szoktam?-komorodott el arca. Még maradtunk, amíg  nem lett teljesen korom sötét, teljesen elbambulva néztük a csillagokat és a holdat, gyönyörűen világít.

Visszafele a következő albumról beszéltünk, amiben több részt fog kapni Jin és Seul. Majd egy mást lökdösve és nevetve értünk be az épületbe.

-Hé, Taeval beszélned kellene.-mondta komolyan és megnyomta a lift gombját.

-Megcsókolta Seult.

-Azóta bánja is. Nem gondolod túl szigorú vagy hozzá, haverok vagytok. Egy csapatban vagyunk. 

-Mit szóltál volna, ahhoz ha Riat csókolja meg?-vágtam rá, talán nem kellett volna, de a düh hamar eluralkodott rajtam.

-Behúzok neki egyet, pár napig duzzogok, majd megbeszélem vele. De ez több pár napnál. 

-És akkor mi van?-léptünk be a liftbe.

-Gyerekes vagy. Lassan ideje felnőni.-veregetett vállon.

Seul szemszögéből:

Elmondtam az egész történetet. Luhan az egészen csak mosolygott, majd felállt és vacsorát kezdett el főzni. Azóta is próbálom kihúzni belőle, mi a vélemény, de eddig nem adta meg magát.

Vacsorára spagettit készített, ami nagyon is finom lett. Luhan tud főzni, én nem. Micsoda szerencse, hogy még finom is a főztje.

-Elmondod végre a véleményed?-tettem le a villámat és hátra dőltem az széken. Teljesen tele vagyok. Megismételte amit én és az a mosoly megint ott ült az arcán.

-A véleményem.-mondta.-Két gyerek, aki megőrül egymásért. Kis akadály lépett az életetekbe ezért féltékennyé teszitek egymást. Igaz, téged letámadtak, de Jungkook éreztetni akarja veled az érzést. Ez bizonyítja, hogy szeret, de mielőtt megbocsájtanátok egymásnak, inkább abba akarjátok hagyni. Csak, úgy mondom így nem lesz jobb. Térjünk vissza, szakítottatok, de annyira vágytatok egymásra és féltek az elszakadástól, hogy szex lett belőle.-kulcsolta össze kezeit az asztalon.-Érted a lényeget?-nézett rám. Csak megráztam a fejemet, ő bólintott.-A lényeg Seul az, hogy ti nem tudtok egymás nélkül élni. Szükségetek van egymásra. Volt egy hibátok, de hé ettől lesz szebb egy szerelem, hogy leküzditek az akadályokat. Azt mondtad, hiányzik. Látod, ez azért van. Valamelyikőtöknek meg kell tenni az első lépést, mielőtt elszúrnátok az egész életeteket azzal, hogy hagytátok kigyulladni a tüzet.

Csak bámultam az előttem ülőre és töprengtem. Félünk az elszakadástól... nagyon is, jobban mint valaha gondoltam, soha nem akarom elveszíteni. Szükségünk van egymásra... vajon Jungkook is gondolja? Luhan talán felnyitotta a szememet és egyet is értek vele, de egy kapcsolathoz nem csak egy ember kell. Kettőnek kell akarnia.-Aludj rá egyet!-simogatta meg a fejemet és bement a hálószobájába. Lemásztam a székről és a kanapén szét terültem, magamra húzva a pokrócomat.

Edina szemszögéből:

-Mehetünk?-kérdezte ásítva Suga. Szememet dörzsölgetve bólintottam. Megitta kávéját, majd beterelt a liftbe.-Lehet kicsit később kellett volna indulnunk, még annyira korán van.-ásítozott.

A lift becsukódott és megindult lefelé. YoonGi nyakán körbe fontam kezeimet, majd megcsókoltam.

-Boldog egy hetet.-rám vigyorgott kómás fejével, majd megölelt.

-Neked is, édesem.-mormolta fülembe.

Három órája vagyunk úton. Este felhívtam Seult és elbúcsúztam tőle, igazából csak tudni akartam jól van-e a hangjából ítélve jobban, mint mikor tegnap reggel találkoztunk.

-Édes, még egy számot végig akarsz énekelni?-nézett rám vigyorogva Suga.

-Énekeltem?-lepődtem meg.-Nem is tűnt fel.

-Akkor most legyen mondjuk...-kapcsolgatni kezdte a rádiót. Hát persze, hogy az ő zenéi voltak rajta. Még is eddig, mindegyiket ismertem.-Ismered?-A zene épp, hogy elkezdődött, de már tudtam és rá is vágtam.

-Let Me Know.-dűltem hátra elégedetten.

-Akkor énekeld azzal a szép hangoddal.-fogta meg kezemet. Mosolyogva néztem rá összekulcsolt kezünkre. Mennyire kellemes érzés, végre együtt vagyunk, szeret el sem hiszem. Mint az egyik álmom, tényleg. Boldog vagyok. Igazán boldog.-Énekelj, édesem.-csókolta meg kezemet, de még mindig az utat figyelte. Mosolyogva néztem gesztusát és próbáltam a zenére koncentrálni.

Jungkook szemszögéből:

-Gyerünk, Jungkook, ha Taehyungal kibékülsz Seulal már sima ügy lesz.-állt az ajtófél fámnak dűlve Jimin.

-Bassza meg, ezért keltettél fel?-dobtam hozzá a párnámat. Mivel a Seulén alszom, amióta elment, hogy érezzem az illatát.

-Ja, Ja!-dobta vissza.-Épp most főz kávét.-biccentett fejével a konyha felé.

-Aish.-csuktam be szemeimet.

-Let's go, Jungkook!-tapsolt kétszer, majd tovább állt, végre!

Végül kicsoszogtam, de mielőtt beléptem volna az ebédlőbe megpofozgattam magam, hogy tényleg észnél legyek. Mindenki ilyen korán kelt? Egyáltalán hány óra? Edina Suga, hol vannak? Leültem az egyik üres helyre és Taehyungot figyeltem, ahogyan a pirítósát vajazta. Jimin krákogott egyet a többieknek jelezve, hogy oszoljanak fel. Kicsit sem volt feltűnő, hogy mindenki egyszerre felállt. Csak hangosan fújtattam, majd a kócos hajamat igazgattam. Tae rám nézett, aztán újra a kajával foglalkozott.

-Szerintem... kezdjük új lappal... oké?-néztem rá. Épp beleharapott a pirítósba és megdermedve figyelt.- Nem volt szép tőlem, hogy az exedel smároltam.-az asztalon lévő tiszta késsel kezdtem el bökdösni az előttem lévő vajas dobozt. Hallottam ahogy rágni kezdi a szendvicsét, majd megköszörüli torkát.

-Bocs.-mondta.-Nem kellett volna megcsókolnom Seult. Ittam, rámenős voltam. 

-Akkor minden oké köztünk?-mosolyogtam rá.

-Miért eddig volt valami?-vigyorgott rám.

-Keblemre, haver.-álltam fel és megöleltük egymást.

-Szent a béke?-kukucskált be Nam. Majd elmosolyodott.-Srácok, gyertek kibékültek!-intett a többieknek.

-Végre!-mondta Jimin vigyorogva. Mindenki leült a helyére és újra hozzá láttak enni.

-Már csak Seult kell vissza csalnunk.-mondta  Jin bólogatva.-Hé Hope hol van?

-Srácok...-jött be az említett. Mind rá figyeltünk ő pedig a lift felé mutogatott.-Az előbb a kaputelefonba...-Még múlt héten cseréltük le a múltkorit egy újabbra, igen itt már beszélhettünk azzal, aki fel akart jönni hozzánk.

-Mondd már ember!-sürgette Nam.

-Itt egy csaj.-nyögte ki.

-Akkor küld el.-mondta Jimin.

-De azt mondta, hogy Edinat keresi.

-Edinat?-kérdezte Jin.

-Mit mondtál neki?-kérdeztem.

-Hogy most nincs itt.

-Akkor ennyi.-vont vállat Jimin.

-De azt mondta a tesója.-akiknek eddig volt valamilyen evőeszköz a kezében azoknak, mind ki esett a markából. Mind rámeredve figyeltük Hopet.-Most mit mondjak neki? Azt mondta nem tud hova menni.

-Majd én lemegyek hozzá.-állt fel Jin

-Minek?-kérdezte Jimin.

-Nincs hova mennie, itt maradhat akkor nem?-kérdeztem.

-Én is lemegyek.-állt fel Tae és Jinnel a lifthez ment.

Taehyung szemszögéből:

-Szerinted csinos?-kérdeztem Jintől.

-Nem tudom.-nevetett fel.-Lehet fiatalabb nála és akkor szívás lehet még tizennégy éves.

-De lehet idősebb.-bólogattam. A lift kinyílt mi pedig kiszálltunk és az ajtóhoz mentünk. 

Megvártam, míg Jin beér és kinyitottam az ajtót. Bőröndökkel mellett álló lány állt az ajtó mellett. 

Krémszínű ruhát viselt, ezzel megmutatta vékony lábát. 

A ruha egyre jobban testére tapadt végül szemeim is feljebb, arcán állapodott meg. Nagy kék szemek, veres egyenes haj, ami a melle alá ér, aranyosan mosolygó ajkak. Szép.

-Te vagy Edina testvére?-kérdezte Jin. A lány felnevetett, zene füleimnek, milyen édes hang.

-Igen, de a nevemet jobban szeretem hallani.-mosolyogva nézett ránk.

-És mi a neved?-néztem szemeibe.

-Dóri.

-Különleges név egy nem koreai lánynak.-jegyezte meg Jin.

-Otthon annyira nem különleges, de itt minden bizonnyal az.-helyeselte a lány. Beszédes ez jó.

-Gyere, felkísérünk.-nyúltam  a bőröndjeihez. Jin is így tett, majd felvezettük.

Míg a liftben vártunk Dóri ránk nézett.

-És... milyen Edina?

-Kedves.-mondtam.

-Nagyon megértő lány.-helyeselt Jin. A lift kinyílt és a fiuk mind ott álltak. 

-Azta, ő csinos.-mondta Hoseok.

-Sziasztok.-a lány kellemes hangja töltötte be a kínos csendet. Beljebb sétáltunk és letettük a cuccait.-Dóri vagyok.

-Már hívtam Seult.-mondta Kook.

-Seul? Seul ő...?-nézett ránk kérdőn Dóri.

-Edina barátnője.

-Oh, igen, már tudom. Még csak négy éves voltam, mikor kiköltöztek ide.-mesélte.

-Akkor fiatalabb vagy Edinanal?-kérdezte Jimin.

-Nagyjából két évvel?!-nézett ránk csillogó szemekkel.

Seul szemszögéből:

Edina testvére itt? Koreaban? Edina tudd róla?

-Biztos ne vigyelek el?-kérdezte a tévét néző Luhan.

-Nem, kösz. Vacsorára akkor csinálsz palacsintát?-kérdeztem miközben a cipőmet vettem fel.

-Igen.-kuncogott.-De csak, ha Jungkookal kibékültök.-ordította utánam.

-Majd jövök.-csuktam be az ajtót.

Szerencsére nem kerültem egy dugóba sem, a forgalom is tűrhető volt. Kifizettem a taxist és rohantam is az ajtóhoz. Még mindig nem jegyeztem meg a kapukódott. Előkerestem a telefonomból és ütögetni kezdtem, mielőtt beütöttem volna az utolsó számot valaki keze az arcom elé nyúlt és egy kendőt nyomott az orromhoz. Olyan erősen tartott, hogy nem tudtam szabadulni, levegőt direkt nem akartam venni, láttam ilyen filmeket. Az ilyenektől kábulnak el az emberek. Csak ne legyen igaza Kainak, hogy nem szabad egyedül mászkálnom... Próbáltam eltaszítani magamtól a kezet, de nem sikerült és minden eddigi levegőm eltűnt, így kénytelen voltam levegőt venni. Amint megéreztem a furcsa illatot, az szemeim nem bírtak nyitva maradni, hiába küzdöttem ellene egyszerűen nem használt. Az agyam teljesen lezsibbadt.