99. rész

-Gyere.-nyújtottam nevetve kezemet.-Bulizunk!
-Hogy mi?-felsikoltott mikor kihúztam az autóból, majd magammal rángattam. De már egy feles volt bennem mentségemre szóljék.

Taehyung szemszögéből:

Hajnali kettő és a többség már haza ment. Jungkook és Seul volt az első, akik leléptek. Mindenki tudta miért mennek el... szex. Ugyan, senki nem hülye. Nam, Jin és Jhope maradtak, úgy két órát, hogy Kookéknak legyen idejük, aztán lassan ők is elpárologtak. A Got7ből Youngjae, JB és Bambam is haza mentek. Luhan itt maradt, megígérte Namnak és Jinnek, hogy figyel ránk. Ígéretet tesz, de iszik. Én is felnőtt vagyok, tudok magunkra vigyázni. Ez az elhagyatott bár nem is rossz. Szinte minden nagyon jó állapotban van csak pókhálós és poros, de a bútorok szinte vadi újak. A srácok hoztak magukkal piákat mielőtt Seult elrabolták volna, micsoda szerencse, mindenki elég sokat piál. Végül elmondták, sajnálták, hogy nem tudtak eljönni a partyra ezért viccből elrabolták, de nem akartak így ráijeszteni, aztán mikor megtudták, hogy Edinanak is aznap volt a születésnapja lesokkolva habogtak... vicces volt, őket úgy látni.

 A zene dübörgése gyors ütemet diktál a táncolóknak, de mi leginkább ugrálunk és röhögünk. Jimin és Yugyeom meg Jackson egymást próbálják lenyűgözni a tánc tudásukkal, ki mozog jobban. Mark és JR egymást itatják le Luhan mellett, aki még segít is nekik, közben ő is lehúz pár pohárral. Én pedig... nos, én Dórival ugrálok, igen ugrálok, ez a lány nem tud táncolni, de így is annyira odáig vagyok érte. Nevetek a hülyeségein, azt mondta még sosem ivott. Hát én félig spicces vagyok, de ennél többet már nem szándékozom inni, nem lenne jó, ha mind a ketten leinnánk magunkat, főleg én... a Seulos eset óta, kerültem a piát, de most valahogy szükségem volt rá.

-TaeTae!-ordítja túl a zenét nevemet kiáltva Dóri.

-Mi az szépségem?-hajolok a füléhez. Ő pedig a kijárat felé mutogat, majd elindul. Követem, egészen addig, amíg kint a hátsó ajtónál meg nem áll. A friss levegő megcsap és a vacogó lányt is. Szembe fordul velem, majd nevetni kezd, vissza nevetek rá, nem tudom miért, de annyira boldog vagyok, hogy nevetni látom. Majd megölel. Én pedig ledermedek, ez most mi?

-Tök jó fej vagy.-ölel szorosabban és viszonzom gesztusát.

-Igen?-kérdezem és mélyen beleszagolok hajának kellemes illatába.

Furcsa, de megnyugtat, ahogyan ölel, ölelem. A szívem hevesen ver, de nem izgulok vagy ilyesmi, hanem nyugodtság jár körbe, olyan jó érzés. Egy ölelés ennyire jó lehet? Többet kellene lányokat ölelgetnem?

-Mire gondolsz?-kérdezi ásítva és fejét mellkasomba temeti.

-Arra, hogy most nagyon jól érzem magam veled.-suttogom. Hümmög egyet.-És te?-kérdezek vissza.

-Arra, hogy annyira puha és meleg a pulcsid, mindjárt elalszom.-mormogja. Felnevetek és lenézek rá. Szemeit csukva tartja, édes, nagyon édes.

-Gyere, kicsi lány, úgy látszik a pia kezd... hé, ne aludj el!-simogatom meg arcát. Rám emeli nagy kék szemeit, kicsit bamba tekintettel néz. Megdörzsöli két szemét majd ásít. Elmosolyodom és leveszem a puha, meleg pulcsim és ráadom, hálásan rám mosolyog, majd a vállát átkarolva bemegyünk a srácokhoz. 

Egy taxiban ülünk haza felé, Dóri elaludt és teljesen rám dűlt, átölelve próbálom feljebb tolni, már szinte az ölembe van a feje a sofőr, így is nagyon bámul. Ezért ráraktam a fejére a süsüt, a felsőm vagy négyszer nagyobb, mint ő. Magas lány, de tőlem alacsonyabb, a számig ér a feje, így könnyen adhatnák neki egy apró puszit, de nem, mit képzelek... egy napja ismerem! Jesszus Taehyung, térj észhez!

Oké, nézzük csak! Bebotorkáltam vele a szobába vagyis Suga szobájába, teljesen némán, oké az ölemben hoztam be, de ahhoz képest jól alszik, mint a bunda. Most le kellene öltöztetnem? Így nem aludhat... Nem, inkább felkeltem.

-Hé!-rázom meg egy kicsit a vállát.-Dóri.-suttogom.-Kicsi lány!-rázom meg kicsit erősebben.Hümmögve lassan rám emeli tekintetét.-Le kell öltöznöd!-mondom, közben ásítok egyet. Körbe pillant a lány, újra rám néz és felül, majd a fejét fogja és jajgat.

-Minden oké?-kérdezem.

-Hol vagyok?

-Haza hoztalak, Suga szobájában vagy.

-Jesszus, miért nem emlékszem rá?-dörzsölgeti a szemét.

-Elaludtál.-kuncogok.

-Bocs, hogy ennyire...-nem fejezi be mert öklendezni kezd, tágra nyílt  szemekkel figyelem ő pedig próbál mély levegőket venni.

-Hé, minden oké? Hozzak valamit, amibe hányhatsz? Vagy a mosdóba akarsz kimenni?-kérdezem aggódva és az arcát vizsgálom.

-N-nem.-néz rám könnyes szemekkel. Ó basszus... na, ne... ez a lány még tényleg nem ivott, mi? Én balfasz! Azt hittem viccel.

-Te... tényleg még nem rúgtál be... igaz?

-Nem.-nevet fel kínosan és megtörli szemét.

-Én... bassza meg... ne haragudj azt hittem... viccelsz.-túrok bele a hajamba.

-Hé, egyszer mindent ki kell próbálni.-mondja nyugodt hangon.

-Megyek keresek neked valami gyógyszert reggelre. Csoda, hogy nem hányod szét magad.-fogom két kezem közé fejemet.

-Azért ne kiabáld el magad.-tapasztja kezét szája elé és megint öklendezik.

-Basszus! Hozok vödröt vagy valamit, amibe tudsz hányni, próbáld visszatartani!-hadarom el és kirohanok a konyhába. Végig nézem a szekrényeket, de sehol nem találok vödröt. A vödörnek nem a konyhába kellene lennie? Mindegy, legalább fájdalom csillapító meg van! Megmarkolom és egy üveg víz kíséretében sprintelek a mosdóba, talán itt lesz. Végig nézem a szobát, de nem találok, majd az egyik mosdószekrényben bukkanok rá, egy kicsi piros vederre, kezem megfogja a fülét és már futok is vissza a lányhoz, közben majd nem hanyat estem a kanapéba. Kezdem érezni, hogy nem vagyok józan. Lehet nekem is le kellene feküdnöm. Kibaszott meleg is van!

-Itt is vagyok!-fújom ki a levegőt és becsukom magam mögött az ajtót a lány gyorsan kiveszi a kezemből a vödröt és elhányja magát. Csukott szemmel is szinte magam előtt láttam a látványt és a hangok, hirtelen én is elkezdtem öklendezni, de legyűrtem, nem fogok hányni! Miután kiadta magából a felesleget átnyújtottam a palack buborékmentes vizet, kiöblítette a száját, majd vett be gyógyszert is.

-Már nem kell hánynod?-kérdeztem lassan. A szemeim kezdenek lecsukódni, nagyon fáradtnak érzem magam.

-Nagyon rendes tőled Taehyung, hogy ennyire figyelsz rám.-mondja komoly arckifejezéssel.

-Elég szarul érzem magam, mit ne mondjak, hogy leitattalak.-simítok végig tarkómon.

-Értem.-suttogja maga elé.

-Vagyis nem csak azért csináltam.-kezdtem el mentegetőzni. Dóri felkapta a fejét és figyelt.-Én csak... vigyázni akartam rád erre tessék elszúrtam.-újból ásítok.
-Fáradtnak tűnsz.-állapítja meg.
-Te sem vagy valami fitt. Ha nincs rám szükséged, akkor én...-sétálok az ajtóhoz, majd még utoljára ránézek. Bólint és magára húzza a takarót.
-Köszi Tae, szép álmokat.
-Neked is, Dóri. Szép álmokat.-leoltom a villanyt és elindulok a szobámba. 

Seul szemszögéből:

Reggel tíz óra. Már két órája fel vagyok, valaki édes ajkai felköltöttek és egy mámorítóan jó szexel indult a napom. Sosem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni Jungkook és a teste, az ajka, a hangja meg úgy mindene, de most valahogy nem tudok betelni vele. Még az ölelésével sem, amit most nagyon is kiélvezek.
Elég hosszan végig beszéltünk mindent tegnap is és most is, de valami eszembe jutott pont ebben a pillanatba.
-Én ostoba!-csapok a homlokomra.
-Mi a baj?-ráncolja homlokát Kookie.
-Edina tesója, Dóri. Nekem beszélnem kellett volna vele... vagyis igen, legalább köszöntenem vagy... valami.-A vállamat csókolgató kuncogni kezd.
-Hidd el nem volt eszébe.
-De ez annyira zavaró. Mit fog gondolni rólam? És Edina? Istenem, Edina! Ma érkeznek haza!-gyorsan kipattanok az ágyból és a szekrényben kezdek el ruhák után kutatni.
-Kicsim, nem hinném, hogy olyan hamar indulnának. Sugat ismerve... jó, ha estére haza érnek.
-Édes vagy, de nem érted...-túrok már amúgy is kócos hajamba.
-Mit nem értek?-ölel meg pucér testével hátulról. Szembe fordulok vele és megcsókolom.
-Szeretlek, de kezdesz káros lenni rám.-harapom be alsó ajkam, mire ő elmosolyodik.
-Imádni való szövegeid vannak.-vigyorog és két keze közé veszi a pofimat.


Három kopogás után benyitok Dóri jelenlegi alvóhelyére, de üres. Hol van? Lehet csak a mosdóban, vagy a ebédlő, konyha, nappaliban? 
Közben Kook is felöltözött és megállt mellettem, bekukkantott a még mindig nyitott szobába és felvont szemöldökkel rám nézett.
-Elvarázsoltad?
-Nagyon vicces.-löktem oldalba. Felnevetett majd össze kulcsolta a kezünket és az ebédlőbe mentünk. Közben felmértem, hogy eddig sehol sincs.
És most már az ebédlőben sem. Hope, Jin és Nam kávéznak, amint helyet foglalunk ránk mosolyognak.
-Nocsak, nocsak jól telt az este?-kérdezte Nam.
-Ohoh, és még a reggel is.-kuncogott Kookie.
-Hé!-szóltam rá.
-Ez nem semmi.-nevet fel Hope.
-Nekem mondod?-folytatja Kook.
-Süti, most már elég lesz, ők is vágják mi a szitu.-mormogom. 
-Milyen kis tüzes valaki.... wá.-arcon csókol, majd enni kezd. Mit sem törődök Jungkook kis
-Srácok, Dórit véletlenül nem láttátok?
-Taeval lelépett.-mondta Nam.
-Mi? Miért? Hova? Mikor? És miért?
-Hé, hé! Mi ez a hirtelen aggódás?-kérdezte Jin.
-Én csak... alig ismer... és én vagyok az egyetlen, akire számíthat, amíg nincs itt a testvére. Edina nem is mondta, hogy Dóri jönni fog...
-Mert lehetséges, hogy ő sem...-mondta Hope.
-Tae vigyáz rá, ne aggódj.-simogat meg Jin, miközben elmegy mellettem.
-Miért?-Hogy került ő Vhez és mi ez, hogy vigyáz rá?
-Gondoltad volna, hogy rajongó?-csácsog süti.-És, hogy Suga a biasa.-nevet fel.-A testvére a biasával jött össze furcsa az élet.
-Néha pofátlanul szar a humora.-lép be az említett. Hatalmas kapucnis felső van rajta, ami teljesen fel van, húzva lehet alatta meztelen? Izzadtság cseppek vannak a homlokán, mond, hogy nem csinált semmi olyat Vvel...
Közben mögötte Tae is belép edző cuccba még sosem láttam ráfeszülős cicanadrág? és egy fehér póló, ami teljesen le van izzadva a hajába, pedig egy hajpánt.
-Mizu?-kérdezi, majd az asztalról elveszi a kitett palack ásványvizet.
-Nekem is tölts kérlek.-néz rá a már mellettem ülő Dóri.
-Ti hol voltatok?-nézek rájuk.
-Futni.-mondta Tae, majd töltött a lánynak egy pohárba inni.
-Ahha.-mondtam elnyújtva ezt az egy szót.
-Rég láttalak Seul.-mosolyog rám a lány.
-Nem hittem volna, hogy emlékezni fogsz rám.-lepődök meg, majd szégyenlősen elmosolyodom.
-Igazából, annyira nem is. Sokat változtál.
-Egyszer nekünk is el kellene oda mennünk.-javasolja Kook.
-Gyönyörű ország.-helyesli Dóri. Megnézve ezt a lányt, kész felnőtt, nem sok a korkülönbség közöttünk, de akkor is szinte érett nő.
-HELLÓ!-ordít Suga. Jesszusom, na ne!
-Megjöttek!-rohanok vigyorogva a hang irányába. Dóri szemei kitágulnak és csak áll ott.
Amint megpillantottam a lift előtt álló táskák egyéneket nyomban egy közös ölelésre fogtam őket.
-Hiányoztatok!
-Jó végre látni.-nevet a nyakamba Suga.
-Úgy látszik le maradtunk valamiről.-mosolyogva tol el magától Edina.-Szóval?-vigyorog és felhúzza az egyik szemöldökét ezzel jelezve, hogy beszéljek szépen.
-Később elmondom, de ti meséljetek! Milyen volt? Hol voltatok?
-Az édes pár is itt van.-mondta vigyorogva Nam, majd megölelte YoonGit és Edinat. Közben a többiek is kijöttek és beszélgetni kezdtünk.
-Srácok szerintem üljünk le a nappaliba.-nevet fel YoonGi. Annyira más most, mint általában sokkal lazább és nem mogorva, nocsak nocsak mit tettél vele Edina?
Közben leültünk a nappaliba és mosolyogva Suga beszélt a korán keléséről, már épp folytatta volna, mikor csatlakozott hozzánk Dóri és Tae.
-Sziasztok!-köszönt nekik Dóri. Edina arcáról leolvadt a mosoly, amint a lány felé fordult és feltérképezte.
-Helló, te ki vagy?-kérdezte Suga egy barátságos mosollyal.-Csak nem becsajoztál Taehyung, míg nem voltam itthon?-kérdezte játékosan. Azta, még nem láttam ennyire boldognak őt, mióta ideköltöztem. A szerelem tényleg csodákra lehet képes.
-Dóri vagyok, Edina testvére.-mondta lány rekedt hangon.
-Van testvéred?-kérdezte a mellette ülő lánytól a Suga. Bólintott, majd felállt.
-Mit keresel itt? Anyáék tudják, hogy itt vagy? Miért nem szóltál, hogy jössz?-állt meg Dóri előtt. Edina alacsonyabb volt, mint Dóri, de a lábán lévő magassarkú szandálban egy magasak voltak. Taehyung elfoglalta Edina helyét és figyeltük őket.-Egyáltalán hogy volt ennyi pénzed, hogy ki gyere? 
-Dolgoztam, félre raktam. Talán a volt barátomtól is nyúltam le valamennyi pénzt, de megérdemelte megcsalt a szemét. Másrészt, pedig te is tudod mennyire kiakartam jönni Koreaba. De az, hogy te a BTSel élsz és a biasom a pasid.-horkan fel.-Elfelejtetted megemlíteni.
-Bias? Én lennék?-kérdezi Suga. Mindketten elengedik a fülük mellett a kérdést és folytatják a beszélgetésnek álcázott veszekedést.
-Sok volt a dolgom. Én is dolgozom, Dóri.
-Ezért hívsz fel egy hónapban egyszer? Hm, oké.-bólint. Meg van sértődve.
-Mikor tanultál meg koreaiul? Eléggé jól beszéled.
-A biasáért mindent megtesz az ember.-mondja. De igaza van Edinanak tényleg, folyékonyan beszél, viszont érezni az akcentusát.
-Én és Suga... ez...
-egy pár vagytok.-segíti ki testvére.-Habár ha már járásnál tartunk valamiért Taehyungra tippeltem, hogy a biasoddal fogsz majd.
-Huh?-kapta fel a fejét V.
-Mikor mész vissza?-kérdezte kicsit ingerülten Edina.
-Még csak most jöttem nővérkém.-nevet fel.-Nem tervezek visszamenni.
-Hogy mi?
-Hm.-bólintott a lány.
-Mi lesz az iskolával? Nem élhetsz itt, mikor még kicsi vagyok, nem vagy nagykorú és mennyi papír lenne mind ezt...
-Reméltem Seul majd segít ebben.-néz rám a lány.
-Hogy én?
-Uhum. Szeretnék az apukád cégénél dolgozni.
-Dóri ez...
-Szerintem nem akarod ezt.-vágott szavamba Edina.
-Tudnál intézni nekem egy meghallgatást? Ha felvennének gyakornoknak akkor maradhatnák. Anyák aláírnák a szerződést meg minden egyebet, hogy az SM vigyáz rám és így tovább...-Dóri egyenesen rám nézett, nem törődött Edinaval.
-Hűh, utána néztél ezeknek?-kérdezte Jin.
-Ha valamit nagyon akar az ember...
-soha nem adja fel.-fejezte be a mondatát Nam.
-Miért érzem azt, hogy senki nem az én pártomat fogja?-kérdezte morgolódva Edina.
-Kicsim én melletted állok.-állt fel Suga majd oda sétált Edinahoz. Dóri csak bámulta őket, majd a szobák felé ment.
-Még túl kicsi ahhoz, hogy ezt végig csinálja.
-Én sem voltam öregebb.-mosolyodtam el.
-De Seul te más vagy, te ebben nőttél fel szinte, de ő.-mutat a szobák felé Edina.
-Adj neki egy esélyt, lehet apa nem is veszi fel.-vonok vállat. 
-Az esélyt mindenkinek meg kell adnunk.-mondja Taehyung.
-Hello srácok!-Totyog be a liftből Jimin kócos hajjal. Most ért haza tegnap óta?
-Jesszus, ennyire elhúzódott a buli?-kérdezte Hoseok.
-Milyen buli?-vonta fel szemöldökét Suga.
-Állati volt, én mondom.-vigyorog, majd tovább csoszog a szobája felé.
-Ez egy nagy hosszú sztori.-sóhajtok fel. Edina kérdőn felvonja a szemöldökét.
-Sétáljunk egyet.-javasolja. Bólintok, majd együtt beszállunk a liftbe.

Taehyung szemszögéből:

-Na ne!-nevet fel YoonGi.-Kajak elrabolták? És sztríptizeltek is neki? Jesszus!-annyira nevet, hogy lassan leesik a kanapéról.
-Szülinapi ajándéknak szánták.-morogja Kook.
-Még szerencse Edina nem volt itthon! Várjunk csak, ezek után sehova nem mehet el egyedül! A végén még őt is elviszik, így.-komolyodott el az arca.
-Tehát akkor ilyen jól telt az egy hét megünneplése?-firtatta Jin.
-Baromi jó volt, nem tudtam betelni vele a testével, a kedvességével, a puhaságával. Imádom ezt a lányt.-vigyorog.
-Végül hova vitted?-kérdezte Kook.
-Amit ajánlottál. Egy kis faluba mentünk. Eléggé messze innen, egy rajongó sem volt, kevesen lakták, de volt egy aranyos fogadója, ami furcsa volt, hogy luxus volt, szóval értitek, medence, étterem, pedig egy eléggé lelakott faluban voltunk. Sose gondoltam volna, hogy egy olyan helyen találok egy ilyen fogadót.
 Felálltam és lassan a szobámba indultam. Suga még órákat is áradozhat arról az egy napjáról én, pedig kimerültem. Reggel egyedül azért keltem fel, mert rendbe kellett valahogy hoznom Dórit mielőtt Edina meglátja vagy bárki más milyen szarul néz ki. A futás jót tett neki is és valamilyen szinten nekem is, de attól még kurvára szét megy a fejem.
A sötét szobámba belépve nem szórakoztam azzal, hogy feloltsam a villanyt, nem akartam fényt látni. A redőnyöm le van teljesen húzva semennyi napfény nem tud beszivárogni és tudok aludni. Ledobtam magamról a nadrágom és a felsőm. Teljesen le vagyok izzadva, de nem érdekel meghalok, ha nem aludhatok. Lassan befekszem az ágyamba és a szemmaszkom után kutatok tapogatózva, amíg meg nem találok egy kezet. Szemeim kipattantak, majd a telefonomat megfogtam és oda világítottam. Dóri. Jesszusom! 
-Mit csinálsz itt?-suttogom. Nem is tudom miért, nem mintha valaki meghallana minket.
-Átcuccoltam hozzád, nem baj?-fordult felém.
-Hogy mi?
-Nézd, V. Tudom, hogy a terhedre vagyok, de beakarok kerülni az SMhez és muszáj addig egy hely, nem lenne gond, ha itt lennék?-néz rám csillogó szemekkel. Miért érzi azt, hogy teher nekem?
-Kislány kettesbe akarsz lenni egy nálad idősebb sráccal, aki most egy boxerben van? Sötét szobában egy lánnyal?
-Nem vagyok az eseted Taehyung, szóval nem tartok tőled.-ásít. A torkomban keletkezet gombócot lenyeltem, majd inkább jobbnak tartottam csendben maradni. Igen én sem hittem volna, hogy bele tartozol, de most ahogy egymáshoz ér a karunk ég a bőröm és a boxerem is kezd feszesebb lenni. Túlságosan is az esetem ez a lány.
Az ágyam mellé ledobott rövid sortomat, amiben aludni szoktam felszedtem, majd magamra vettem. Jobb lesz ha több ruha van rajtam. Mire végeztem a nadrág felvétellel Dóri halk szuszogására lettem figyelmes. Az arca az egyik párnámon feküdt felém fordulva. Óvatosan közelebb hajoltam és csak néztem. Tanulmányoztam az arcát, minden vonalát. Csodálatosan szép, természetes szépség. A hüvelykujjammal óvatosan végig simítottam az alsó ajkán, istenem de puha és telt. Minden gondoltamat félretéve a másik irányba fordultam és próbáltam elaludni.

Seul szemszögéből:

-Azta ez nem semmi.-mondja rám meredve Edina.
-Na igen.-Bólintok.-Szóval most újra együtt vagyunk és remélem örökké.-mosolygok.-Te jössz!
A szemei felcsillannak majd egy mély levegő után hatalmas vigyor terül szét az arcán.
-Igazából nem tudtam hova akar vinni, aztán egy faluba lyukadtunk ki.
-Falu?
-Várj, hallgasd végig a sztorit. Tehát úgy öt órát utaztunk, hanem többet, már azt hittem Busanba megyünk, de aztán megállt egy fogadó előtt, ami furcsa mód abban a kissé lakatlan helyen egy szállodának is elment volna. Egy Szöuli szállodához ugyan nem mérhető, de ott még is nem is tudom, varázslatos volt. 
-Mit csináltatok?-kérdeztem vigyorogva. Volt pár tippem.
-Igen, igen amire gondolsz. Szinte majdnem egész nap.-nevetett fel.- Mikor felértünk a szobánkba volt egy pezsgő és egy rózsákkal teli forró fürdő gyertyákkal megspékelve, mikor megláttam azt hittem elsírom magam.-A szemei bekönnyeztek, majd felnevetett.-Gyönyörű volt, egy nap, de mindent odaadtam volna érte, hogy megkapjam. Sétáltunk, beszélgettünk, szeretkeztünk és akkor minden olyan normális volt, senki nem tudta,hogy ki ő és egy riporter sem volt. Minden tökéletes és nyugodt volt, csak mi voltunk egymásnak.
-Ez nagyon édes, muszáj lesz Jungkooknak is ilyet beiktatnia.-mosolygok rá.
-Most pedig idegeskedhetem Dóri miatt.-sóhajtott fel.
-Edina tudom, hogy félted, de biztosan jobban örülne a támogatásodnak.-Lassan visszaérünk a dormhoz, ekkor pillantom meg az előtte álló kocsit.
-Tudom, Seul, csak ő a kis tesóm. Akár hiszed akár nem nagyon oda volt Sugaért.
-Én is Jungkookért, de mire tényleg összehozott minket a sors sok mindenen keresztül mentünk, lehető  őt másnak szánja, lehet más a végzete, neked pedig pont Suga.-vonok vállat.-Csak azt mondom, hidd el jobban fog örülni neki, ha mellette állsz, mintsem ellene vagy.-Közben, ahogy az épülethez érünk az autóból kiszáll egy magas srác.

-Luhan, mit keres itt?-kérdezi Edina tőlem. Lecserélte az autóját?
-Fogalmam sincs.-mondom halkan, majd közelebb megyek Luhanhoz Edinaval a nyomomba.
-Sziasztok.-köszön mosolyogva.
-Szia.-köszönünk vissza egyszerre.-Mi szél hozott erre?-kérdezem egy mosoly kíséretében.
-Elhoztam a cuccaid. Gondoltam most már szent a béke nem kell, hogy nálam legyen.-nyújtja át egy utazótáskában. Ezeket a ruhákat még ő vette nekem, mert nem tudtam megszerezni a hitelkártyámat. Nos, nem hittem hogy egyszer ezt fogom mondani, de hálás voltam Luhannak, mindenért, nem dobott ki, nem mintha kitehetett volna, de eltűrt, jó fej volt és még segített is. 
-Nem is vagy rossz barát.-vettem el a táskát.-Köszönök mindent. Mikor mész Kínába?-Tudtam, hogy apának most már semmi terve vele, ezért meggyőztem, hogy egy szép fizetéssel engedje útjára, hadd csinálja a karrierjét.
-A lakást már egy hete árul, de nem igazán akarok megválni tőle. Arra gondoltam megtartom.-bólintottam ő pedig elmosolyodott.-Néha, felnéznél és megnéznéd minden oké? Nem törtek-ebe vagy hasonlók?-nyújtja át nekem a kulcsot.-Ez egy pótkulcs.
-Ah, ez nagyon nagy kérés.-fintorgok rá.
-Kérlek, Seul, Sehunnak nem akarom odaadni még nőket fog felvinni.-neveti el magát.
-Honnan tudod, hogy nem költözöm be és teszem tönkre?-húzom fel egyik szemöldökömet.
-Nos, ha így lesz, az apádtól szép összeget fogok kicsikarni.-tette a kulcsot a kezembe.-A kapu kódot ismered, kösz kislány.-kacsint rám, majd beül az autóba. Beindítja a motort felteszi a napszemüvegét, majd elindul lassan az autóval, de mellettünk megáll és lehúzza az ablakot.-Mellesleg ennyi szívességgel tartozol. Még találkozunk!-Közben szemei Edinára villannak.-Minden jót, édes!-félmosolyt küld a lány felé.
-Szia Luhan.-mondja lágyan a barátnőm, majd a kocsi elmegy.