Taehyung szemszögéből:
-Hol van már Seul?-Jungkook fel alá járkált a nappaliba.
-Biztos dugóba került.-mondta Hope.
-Nem veszi fel a telefont sem.-szorongatta az eszközt Kook.-Két óra telt el azóta.-mérgelődött tovább.
-Hm... és addig mit fogunk csinálni?-kérdezte a fejét tartó lány.
-Várunk.-morogta Kook.
-Nyugi Kook biztos minden okés.-nyugtatta Jimin.
-Vagy lehet közbejött neki valami.-vont vállat Nam. Ahogy ezt kimondta, úgy csipogott fel az élettelen telefon Kook kezében. Gyorsan nyomkodni kezdte, majd keserűen felnevetett.
-Seul az?-kérdeztem.
-Üzenetet küldött.-nézett ránk.
-És mit írt benne? Nem tud feljönni?-kérdezte Jin.
-'' Közbe jött valami, ne várjatok.''-olvasta fel.
-Mondtam.-dőlt hátra a kanapéra Nam.
-Nos, hogy Seul nem fog jönni, mit fogunk csinálni?-kérdezte Dóri.
-Mutatkozzunk be elsőnek.-mosolyodott el Jin.-Úgy illik, hogy te is tudd kik vagyunk.
A lány kuncogni kezdett, majd így szólt.
-Majd figyelmes leszek és próbálom megjegyezni a neveteket.-Jin bólintott majd rámosolygott.
-Kim SeokJin vagyok, de hívj simán Jinnek. Én vagyok a legkedvesebb közülük.-biccentett a többiek felé. Jimin felhorkantott Kook pedig ledűlt Jimin mellé a földre. Mikor mind itthon vagyunk elég családias a hangulat, főleg itt a nappaliban. Habár most két csapattag is hiányzik, de... attól még hangulatos.
-Azt kihagytad, hogy a legidősebb is.-tette hozzá Hoseok.
-Ugyan.-legyintett.-Azt is kihagytam, hogy a legjobb parti. Gondoltam ilyenekkel nem traktálom.-Jin szokatlan viselkedésén mindenki elnevette magát.
-Én Jeon Jungkook vagyok.-jelentkezett Kook.-A legfiatalabbik.-A lány rámosolygott, Kook pedig visszatért a telefonja bűvöléséhez.
Dórinak bejönne Kookie? Áh, nem lehet rosszul láttam.
-Seul, pedig a barátnője.-tettem hozzá. Kook felkapta a fejét és féloldalas mosollyal bólintott. Jimin súgott valamit neki, de Kook megrázta a fejét.
-Kim NamJoon vagyok. De hívj csak Namnak vagy Monnak.-Dóri csak úgy kapkodta a fejét a fiuk felé.
-Park Jimin.-integetett a lány felé Kook mellől.
-Jung Hoseok vagyok. De hívhatsz Hopenak vagy Jhopenak, ahogy kellemesebb.-A lány bólintott.
-Én lennék akkor az utolsó.-fordultam felé. Felém fordította igézően szép tengerkék szemét és csak bámult. Veres haj zuhataga körül öleli arcát, szemei pedig csakúgy világítanak, mint egy sötét éjszaka a fényt adó lámpa. Fehér bőrén, pedig szeplők vannak. Akár egy baba. Telt ajkait, így közelebbről szemügyre véve rózsaszín rúzs fedi.-Kim Taehyung vagyok. Szólíts Taenak illetve Vnek és én vagyok a legaranyosabb.-vigyorogtam rá.
-Nos, akkor nézzük megjegyeztem-e.-állt fel mellőlem, majd a nappali közepére állt.-Jin, Jimin, Jungkook, RapMonster, Jhope, V.-mutatott rá a megfelelő emberekre.
-Rajongó vagy?-kérdezte Hope.
-Mondhatjuk úgy is.-vigyorgott a lány.
-Miért nem mondtad?-kérdezte Jin.
-Megspórolhattuk volna a bemutatkozást.-szólalt meg Kook.
-Mindig is kíváncsi voltam egy bangtan bemutatkozásra. De igazából hol a tesóm? és Suga?
-Tudja egyáltalán, hogy idejöttél?-húzta fel az egyik szemöldökét Jungkook.
-Már miért ne tudná?
-Akkor lehet szólt volna nekünk is.-suttogta jól hallhatóan Kookie.
-Oké, oké. Nyugi.-néztem rájuk. Még a végén egymásnak esnek.
-Jó. Nem tudja, na és?-tette keresztbe melle előtt kezeit Dóri.
-Házon kívül van Sugaval.-bökte ki Hoseok.
-Hogy mi?-nézett rá a lány.-Miért vannak együtt?
-Mert együtt vannak.-nevetett fel Jin.-De ezt te is tudod... vagy nem?-hervadt le arcáról a mosoly.
-Nem.-döbbent le a lány.-Ezt nem hiszem el.-ült le mellém újra.-A testvérem összejött a biasomal.
-Suga a biasod?-meredtem rá. Bólintott és bambán figyelte az ablakot. Suga a biasa. Remek! Ennyit az egészről... és én abban reménykedtem, hogy én. Hova álmodozol Kim Taehyung?! Bora után már megtanulhattad volna.-Ez vicces.-a csendet a lány nevetése törte meg.
-Mi?-ráncolta a homlokát Jimin.
-Hogy a testvérem Sugaval jött össze.
-Miért lenne vicces?-kérdezte Hoseok.
-Mert neki Taehyung a biasa.-Ahogy kimondta a nevemet a szívem kihagyott egy ütemet. Jesszusom, miért érzem így magam csak attól, hogy a nevemet mondta ki?
-Lehet akkor az élet téged Taenak szán.-mondta nevetve Jimin. Mindenki nevetni kezdett Dóri is. Én is kierőltettem magamból egy mosolyt. De számomra ez nem volt vicces. Épp eleget szenvedtem Bora miatt, nem kell senki más. Edina húga Dóri nagyon szép lány, de jobb lesz ha nem fűzök hozzá semmi reményt.
Dórit bevezette Jin Suga szobájába, ma ott fog aludni utána pedig kitalálják majd. A többiek is vissza mentek a szobájukba egyedül Jungkook maradt, most pedig a tvt nézzük, de szerintem ő is annyira unja, mint én.
-Ezek a lányok nagyon bénák.-mondta sóhajtva.
-Ennél unalmasabb napom se volt még.
-Nekem ne mond. Pedig már annyira vártam, hogy Seul jöjjön.-kezében lévő telefont ledobta a földre, annak pedig semmi baja nem lett. Még csak szét sem esett.
-Kibékültetek már?
-Viccelsz?-nézett rám.-Szakítottunk.-mondta halkan.
-Szakítottatok.-ismételtem meg.-Akkor miért vártad annyira?
-Azon kívül, hogy rég láttam? Vissza fogom szerezni, szeretjük egymást ez csak egy kis...
-Bökkenő volt?-tippeltem.
-Pontosan. Nem tudom elképzelni, hogy más legyen mellette helyettem.
-Hali.-ült le mellénk a kanapéra Dóri.-Nem zavarok?
-Nem.-mondta Kook, majd felvette a telefonját.
-Srácok, arra gondoltam, hogy valamelyikőtök nem vezetne körbe a környéken?
-Nem sok látni való van itt.-mondtam.
-Tudom, de most vagyok Koreaban először és nekem sokat jelentene.-mondta ragyogó szemekkel. Miért van ennyire gyönyörű szeme?
-Nos én ebből kimaradok.-mondta Jungkook és a csörgő telefonját emelte a füléhez.
-Na és te?-nézett rám.-Kérlek, kérlek, kérlek Taehyung!-Már megint ez az érzés... aigo.
-Nem is tudom. Lenne jobb dolgom is.-nyúltam a távirányítóért.
-Például? Tv nézés? Önsajnáltatás? Egy rajongó vagyok, nem akarsz boldoggá tenni? Vagy azért nem akarsz velem jönni mert nem koreai vagyok?-emelte fel szemöldökét. Boldoggá tegyem, hm... igazából ő se tett engem boldoggá azzal, hogy nem én vagyok a biasa. Oh bassza meg, miért akarom egyáltalán, hogy boldoggá tegyen? Ma láttam életemben először ezt a lányt, de annyi mindent csinálnák vele.
-Ne hülyéskedj, semmi köze ahhoz, hogy nem vagy koreai.-néztem rá.
-Akkor az a baj, hogy nem vagyok egy gyönyörű énekes?
-Semmi köze ehhez.
-Luhan?-szólt bele a telefonba meglepődve Kook.
-Luhan?-néztem Kookra, csak bólintott.
Jungkook szemszögéből:
-Honnan van meg a számom?
-Sehuntól kértem el.
-Mit akarsz Luhan?
-Seul ott van?
-Miért érdekel téged Seul?
-Mert még nem ért vissza.
-Hova nem ért vissza?
-Hozzám.
-Hozzád? Miért ment volna hozzád?
-Nálam lakik Jungkook.
-Mi van? Miért? Van köztetek valami?
-Kai hozzám hozta, de meglep, hogy nem tudtad. Nincs semmi köztünk.-Semmi... mi? Miért lakik nála Seul?
-Seul nincs itt.-mondtam.
-Nálam sincs, de azt mondta vissza jön vacsorára.
-Miért akarna veled vacsorázni?-Seul nem akarna vele vacsorázni! Mit gondol ez magáról?
-Most féltékeny vagy?-Hallom a hangján, hogy mosolyog.
-Ember, ne legyél velem barátságos azután, amit Sugaval tettél, és Seulról is szállj le!
-Gondolom még nem békültetek ki.-Seul elmondta neki? Nem hiszem el...
-Mondd a lényeget miért hívtál vagy leteszem.
-Seul miatt. Nem fogtad fel az előbb? Késő van és nincs itt. Egyedül ment hozzátok.
-Hozzánk nem jött. Üzenetet írt, hogy valami közbe jött neki és ne várjuk.
-Nektek felveszi a telefont?
-Nem. De miért fontos ez?
-Nem furcsa ez neked Jungkook? Fejvesztve rohant hozzátok, aztán lemondja, miért?
-Mert közbejött neki valami.
-Tényleg? És mi? Exosoknál nincs, az apjánál tuti nincs, hisz nincs az országban, nem veszi fel a telefont. Akkor hol van?
-Most hogy mondod...-ültem le.-Ez így tényleg furcsa... lehet baja esett? Vagy...
-Elrabolták?-mondta ki helyettem Luhan.
-Kit raboltak el?-kérdezte a nappaliba jövő Jin.
-Hangosítsd ki a telefont Jungkook!-elképedve hallgatom és csinálom, amit mond. Az agyam kattog, elrabolták volna? Vagy balesete lett volna? Nem, akkor nem írt volna üzenetet. De mi biztosítja, hogy ő írta?
-Oké, oké. Nyugodjatok le!-szólt ránk Nam. Már egy félórája vitatjuk a történteket. Luhan kihangosítva és úgy hallgat minket.
-Mit kellene tennünk?-kérdezte Tae.
-Nyomoztassuk le, Seul telefonját.-mondta Hoseok.
-Ez nem egy film itt most Seulról van szó!-szólta le Nam.
-Tulajdonképpen nem rossz ötlet!-vallotta be Luhan.-Van egy haverom, aki eltudja intézni. Később felhívlak titeket.
-Ez remek, kicsit siess Luhan.-kértem. Egy barom vagyok, lehet élet halál között lebeg a barátnőm és gőzöm sincs róla. Igen, a barátnőm! Nincs az az isten, ami szétválaszthatna minket, ha kell rátapadok mint egy pióca csak kapjam vissza biztonságba.
-Mit csinálunk, ha nem is rabolták el?-kérdezte Dóri.
-Te alapból nem csinálsz semmit. Nem kellenek lányok.-dorgálta le V.
-Ne legyél nő gyűlölő!-mondta mérgesen a lány.
-Nem erről van szó, de ha Seul bajba van nem kell, hogy még valaki bajba kerüljön. Rajtunk kívül.-magyarázta Tae.
-Te itt maradsz, Dóri.-zárta le a témát Nam.-Edina kiherélne minket és Seul is, ha magunkkal vinnénk.
-Mi van, ha nincs is náluk a telefon?-kérdezte Jimin.
-Ez meg eshet.-bólogatott Jhope.
-Egy próbát megér.-sóhajtott nap.
-Nem kellene inkább a zsarukat hívni?-kérdezte Dóri.
-Egy elrabolós filmet sem láttál?-kérdezte Jimin.-Ha a zsaruk feltűnnek akkor a csaj meghal.-Meghal. Mi van, ha Seulnak baja esett? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak.
-Nagyon okos vagy, de ti nem vagytok Jackie Chan. Tudtok egyáltalán verekedni?
-Jungkook tud és V boxolt még régebben.-mondta Jin.
-Tényleg?-csillant fel a lány szeme. Tae bólintott és kiment a konyhába. A telefon újból megcsörrent. Gyorsan felkaptam a készüléket és felvettem.
-Sikerült?-kérdeztem.
-Elküldöm a címet. Ott találkozunk.
-Mi? Nem! Neked nem kell jönnöd!
-Meg van Kook?-kérdezte Jimin. Bólintottam.
-Jungkook, ha tényleg elrabolták Seult akkor jobb az erősítés, tudok verekedni, míg ti kétlem. Ha kell a cím, nem szólsz egy szót sem.
-Rendben.-nyögtem ki. Luhan letette én pedig a többiekre néztem.-Mindjárt elküldi. Menjünk!-Mindenki felpattant és hívtuk is a liftet, közben megérkezett Luhan üzenete is a címmel.
-És én mit csináljak, itt?-kérdezte Dóri.-Had menjek veletek! Akkor a kocsiban maradok és ha egy idő után nem jösztök ki, kihívom a zsarukat. Légyszi!
-Dóri...-fújtatott Nam.
-Végül is ez jó ötlet!-mondta Tae és a lift kinyílt.
-Mi van?-mindenki Vre nézett.
-Mi van akkor ha nekünk is bajunk esik? Valakinek szólnia kell akkor a zsaruknak!
-Basszátok meg...-mondta Jimin.
-Jó, gyere.-morgott Nam.
-Ebből még baj lesz.-mondta Jhope és mind beszálltunk a liftbe.
Seul szemszögéből:
Suttogást hallok, valakik suttognak. Szemeimet lassan kezdem kinyitni. De semmit nem látok. Megvakultam? Jézusom, miért nem látok? Az agyam lassan kezd újra gondolkozni és közben érzékelem, hogy valami a szemeimen van, puha anyag. Bekötötték a szemem. Oké, akkor nem vagyok vak. Próbáltam levenni a szememről, de valami van rajta. Puha. Hátam mögé van össze kötve? Nem, ez puha, de nem sál vagy ilyesmi... De a lábaim szabadok és ülök. Elraboltak. Jesszusom!
-Szerintetek felébredt?-kérdezték suttogva.
-Kik maguk?-kérdeztem rekedt hangon. A torkom teljesen kivan száradva. Mióta lehettem kiütve? Senki nem válaszolt. Lépéseket hallottam, de aztán abba is maradt. Egy hangos dobpergés szólalt meg, majd egy mély hang.
-Készen állsz kislány?-mondta. Mögöttem pedig valaki a kezemet lefogó eszközzel babrált. Pár másodperccel éreztem, hogy szabaddá válik kezem. Előre nyúltam és leakartam venni a szememet takaró anyagot, de megragadták a kezemet.
-Csak akkor vedd le, ha meghallottad a zenét.-szólalt meg ugyan az a hang. A kéz, ami a kezemet fogta eltűnt. Én pedig nagyot nyeltem és, vártam. minek zene? Zenére akarnak vallatni? Megölni? Egyáltalán miért hoztak ide? És kik hoztak ide? Félek. Mit fognak velem tenni? A zene megszólalt, remegő kézzel nyúltam a szememet eltakaró anyaghoz, majd lehúztam. Szemeim elsőnek homályosan figyelték a helyet ahová hoztak, de kellett két perc, míg teljesen kitisztult a látásom. Miután ez megtörtént észrevettem, hogy diszkófény világít, egy sötét, bőr kanapékkal teli helyen vagyunk, ez egy bár? Előttem egy színpad volt és a színpadon nekem háttal hét srác állt. Úristen, mi folyik itt?
A zene átváltozott sokkal lassabbra, de még is ütemes volt. A hét srác megfordult. Azt hittem ott helyben összeesek, ha nem ülnék valószínűleg ez is történt volna.
-Srácok?-kérdeztem remegő hangon. Mind a heten rám mosolyogtam, majd sétálva a színpad közepéig jöttek. Mind ugyan úgy voltak felöltözve. Fekete szaggatott nadrág, fehér ing, fekete nyakkendő és egy hózentróger, és barna bakancs. Mi folyik itt? Egyszerre fogták meg a nyakkendőjüket és lassan leszedik maguktól, közben az ajkukat beharapták és csípőjüket mozgatják. Most mire készülnek? A nyakkendőt kibogozták. Hozzám dobták az anyagot. Közben az inget gombolták ki. Te jó ég! Ez az, amire gombolok, akarom mondani gondolok? A Got7 nekem sztríptizel? Valamiért a nevetőgörcs tört rám, de elnyomtam és tovább figyeltem a fiukat. Ki gombolt ingüket nem vették le, de mindnyájuk meztelen felsőtestére rálátok. Yugyeom előrébb lépett és a többiek közben hátul mozogtak egyszerre, gondolom betanulták a táncot, ha ennyire egyszerre ment nekik. De Yugyeom, amit csinált...
Te szent ég, a legkisebbik, a maknae, szóhoz sem jutok. Úgy mozgatta a csípőjét, hűha, írtó meleg lett ide bent...
Letapizta magát lent és mintha egy lányon feküdne, úgy mozgatta a csípőjét, te szent habakuk!
Jungkook szemszögéből:
-A lényeg, hogy maradj itt, érted?-kérdezte Tae Dóritól.
-Értettem főnök.-fújtatott a lány.
-Szóval ide értetek.-rugaszkodott el Luhan az autójától.
-Ez egy régi bár, nem?-kérdezte Jin.
-De, még két éve működött.-ecsetelte.
-Csak hozzuk már ki épségben Seult!-morogtam és megindultam a bejárat felé.
-Ácsi!-tette mellkasomra kezét Luhan.-Kell egy terv!
-Pontosan!-csettintett Nam.
-Mielőtt ideértem megnéztem van egy hátsó bejárat is és egy kocsi áll ott.
-Akkor osszuk szét magunkat.-mondta Jimin.
-Én, Jimin és V meg Nam megyünk elől.-mondtam.
-Akkor én, Jin és Jhope hátul.-bólintottam és megvártam még a srácok hátra érnek. V az autóban lévő Dórit nézte, aki minket figyelt.
-Tetszik neked?-kérdeztem suttogva, majd Nam kinyitotta az ajtót és lassan beosontunk.
-Nem is tudom haver, szép csaj.-mondta.
-Srácok, ne most beszéljétek már meg!-nézett ránk Nam, majd tovább haladtunk meglapulva. A zene dörömböl, de még is miért? Egyre hangosabb. Már szinte teljesen bent voltunk és fények villództak. Hangos zene és valaki sikítgat. Jesszusom! Seul? A sikítás felé fordítottam a fejemet és ott volt egy széken ült előtte egy színpad volt és hét srác állt boxerben és egy szál ingeben közben táncoltak. Most már semmi nem érdekelt. Az se ha meghalok, semmi. Mi a jó isten folyik itt? Miért pucérak majdnem ezek a... a Got7? Néztem a fényben megvilágított srácokat.
-SEUL?-ordítottam a lánynak. A dübörgő zenén is meghallhatta, mert hátra fordult és rám nézett ugyanúgy, ahogy a srácok is. Mindenki. Luhanék is bejöttek, közben a zenét is kikapcsolta valaki.-Mi a franc folyik itt?
-Mindent megmagyarázunk srácok.-mondta JR.
-Tessék, hallgatlak.-mondta Nam.
-Miért vagytok szinte pucérak?-kérdezte Tae.
-Elraboltátok Seult?-tette fel kérdését Luhan is. Tehát a srácok feltették azokat a kérdéseket, amivel ő akarta őket bombázni.
-Seul, jól vagy?-mentem közelebb hozzá.
-Jól vagyok.-nézett rám megszeppenve.
-Tudjátok mit? Elmesélhetitek nekünk, addig Jungkookék dumálhatnak.-terelt mindenkit egy távolabbi kanapéhoz Luhan. Most nagyon is hálás voltam neki.
Oda húztam egy széket és leültem Seul mellé.
-Biztos minden oké? Elraboltak? Ezért nem jöttél?
-Jól vagyok Jungkook.-nézett rám.-Igen, elraboltak.-nevetett fel nyersen.-Azt hittem megfogok halni.
-Ennyire rád ijesztettek? Miért vittek el így egyáltalán? Esküszöm mindegyikőjüket megleckéztetem!-álltam fel, de Seul megfogta a kezemet és lehúzott vissza a székre.
-Jungkook, miért aggódtál értem? Egyáltalán honnan tudtátok hol vagyok?
-Seul, ma beszélni akartam veled.
-Én is.-sóhajtott.
-Figyelj Seul...
-Nem! Te figyelj Jungkook, múltkor végig hallgattalak és most rajtad a sor. Tudom miket mondtál, hogy nem illünk össze, nem vagyunk boldogak stb... És egyet is értettem veled. De tudod, mit? Egyáltalán nem, úgy gondoltam! Nem akartam, hogy vége legyen, csak annyit akartam, hogy még egy kicsit adj időt, hogy megemésszem Borat. Irtó dühös voltam rád, amiatt mert én nem akartam a csókot Taeval, de te meg csókolóztál Boraval.
-Seul, én sajnálom, tényleg, ha lehetne soha többé nem csókolnám meg.
-Tudom. Aztán szakítottunk és le is feküdtünk egymással és bassza meg túlságosan is szeretlek, ahhoz hogy elengedjelek és ne tudjalak megérinteni. Mert hiányzol, Jungkook. Nagyon. Senki, soha nem hiányzott, úgy mint te! Én szeretlek téged és nem akarom, hogy vége legyen.-nézett rám könnyes szemekkel.
-Én sem akarom, kicsim.-töröltem le kibúvó könnyeit.-Szeretlek. Hallod? Nagyon szeretlek, csak téged, mindig.-hajoltam ajkára, majd lágyan megcsókoltam száraz párnáját.
-VÉGRE!-ordított Luhan és a többiekkel hangosan ujjongtak és tapsoltak.
Csókunk végén Seulra néztem, majd rá mosolyogtam.-Jól hallottam káromkodtál?-felnevetett és megölelt.
-Akkor jöhet Bangtan and Got7 in the house!-ordított Jackson és Mark bekapcsolta a zenét.
-Megmagyaráznád azért miért voltak ilyen kevés ruhába?-kérdeztem Seultól.
-Mivel nem tudtak eljönni a születésnapomra, így akartak bocsánatot kérni. Saját sztriptízt kaptam.-nevetett fel.
-Itt csak egy valaki sztriptízelhet neked. Én.
Taehyung szemszögéből:
Gyorsan kiszaladtam az autóhoz Dóriért. Nem hagyhatjuk kint. Mikor meglátott már tárcsázott is egy számot.
-Kit hívsz?-tártam ki a kocsi ajtót.
-Rendőrséget.-mondta nagy szemekkel.
-Minek?-nevettem fel.
-Futva jöttél ki.
-És?
-Azt hittem üldöznek.
-Gyere.-nyújtottam nevetve kezemet.-Bulizunk!
-Hogy mi?-felsikoltott mikor kihúztam az autóból, majd magammal rángattam. De már egy feles volt bennem mentségemre szóljék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése