86. rész

-Ez azt jeletni...hogy,...-néztem szemeibe.-szakítani akarsz?-arckifejezése mindent elárult. Vörös szemei amik kezdenek beduzzadni a sok sírástól, gyengének tüntették fel. Egyet akartam jelen pillanatban, mosolyogni látni és mindent elfelejteni és csak vele lenni.

Seul szemszögéből:

Szakítani? A szívembe nyilalló fájdalom, még több könnyt csalogatott elő. Nem tudom mit akarok... nem akarom elveszíteni, de ezt már nem tudom elviselni. Jungkook és IU, Edina... túl sok. Már nem bírom, egyedül már nem. Csak nyugalmat akartam és, hogy minden jó legyen. Semmit nem akartam jobban, minthogy Jungkook ölelgessen egész nap és vígasztaljon, meghallgasson és felvidítson. De ez nem fog megtörténni, egyszerűen mindig eszembe jut IU. Miért kellett egyáltalán vele összehozni egy mondatba? Újabb könnyek hullottak le arcomon és hangosan zokogni kezdtem Jungkook arcát figyelve. Nem akarom elveszíteni, túlságosan is sokat jelent nekem. 

-Tartsunk szünetet...-szipogtam fel. Idő kell, míg összeszedem magam lelkileg.

-Szeretlek.-suttogta könnyes szemekkel. Ismerős szó hallatán a szívem egy nagyot dobbant.-Hallottad?-indult el felém.-Szeretlek.-miután elém ért megállt, megfogta tarkómat, másik kezével fejemet felfelé biccentette, hogy szemeibe nézzek.-Szeretlek.-Amint kimondta ajkait ajkaimra vezette. Puha párnái óvatosan csókoltak és hosszan elidőzött, majd mohón kezdte mozgatni ajkát. Viszonoztam csókját, milyen régen csókolt meg, istenem... akár a mennyország. Hiányzott ez az érzés, amit kivált belőlem, amióta IUval foglalkozik egy ölelésnél többet nem kaptam, ezt követően nagy lett köztünk a távolság. Eltávolodtunk egymástól, ki hallott már ilyet? Mert nekem ez eddig új volt, hogy egy szerelmespár elhidegül egymástól. 
Elszakadt tőlem és szorosan karjába vont.-Kicsim...-szemeimből újabb könnyek potyogtak le. Mikor hallottam ezt utoljára? Elég régen, talán ez jobban is hiányzott mint a csókja. Édes hangja, ahogy kiejti ezt az egy szót, ami mögött a birtoklás van elfedve. Kicsim... az övé.-vészeljük ezt át, rendben? Tudom, hogy hiányzik neked Edina, szeretnélek támogatni, segíteni és szeretgetni, de ott van, hogy alig találkozunk. Sok időd itt töltöd, emiatt távol vagy tőlem.-simogatta meg gyengéden arcomat.
-Hm... közben ügyesen elfoglalod magad...-húzódtam el tőle. Homlok ráncolva figyelt, bizonyára nem értette mire értem vagy is kire...-IU.-tettem hozzá, hagytam hagy eméssze ezt a nevet.
-Te is tudod, hogy miért vagyok vele.-mondta rezdületlen tekintettel.
-Miattam..., mert a kapcsolatunkat nem vállalhatjuk fel...
-Ne hibáztass ezért, tudtad mit vállalunk...-fordította el fejét.
-Így van. Mégsem hittem, hogy egy olyan lányt osztanak melléd, akiért rajongsz.-mondtam ki felháborodottan. Nem is tudom miért hoztam ezt fel, de nagyon kiakaródzott már jönni a számból. Kíváncsi voltam a magyarázatára, hogy eddig miért nem mondta el, kíváncsi mindenre, mit szeret benne, hogy nem érez-e többet iránta... nekem is így kezdődött. Én rajongtam Jungkookért aztán bele is szerettem és most itt tartunk.
-K-ki mondta, hogy rajongok érte?-dadogott, majd megtalálta hangszínét.
-Mikor akartad elmondani?
-Miért kellett volna? 
-Miért kellett volna?-ismételtem meg cinikusan, az agyam kezdett felforrni. Nem sokáig tudok uralkodni magamon. Kérdőn felhúzta szemöldökét, mire még jobban bepöccentem. Ez vicc? Ennyire hidegen hagyja, ennyire átlagosnak véli?-JUNGKOOK, ÉN IS ÍGY ÉREZTEM EZELŐTT IRÁNTAD ÉS EZ LETT BELŐLE!ÉRTED? EZÉRT OLYAN NAGY SZÁM!-ordítottam el magam. Kezeim ökölbe szorultak, amiért ennyire nyíltan szerelmet vallottam neki, kényelmetlenül éreztem magam. Még sosem került erre sor, igen, nyilván tudta, hogy szeretem, hiszen mondtuk egymásnak, de bevallani sosem vallottam be neki, ellentétben vele. Kitágult szemekkel figyelt, öröm csillant fel fekete íriszeiben, aztán kialudt és csak bámult. Éreztem, ahogy a sírógörcs kerülget. Mélyeket lélegeztem, ő még mindig csak figyelt.
-É-én...-szólalt meg.-Nagyon bírom IUt.-Ez komoly? Így akarja velem tudtomra adni, hogy bele szeretet? Hirtelen meg sem tudtam szólalni, egy hang sem jött ki a torkomon. Így ő folytatta:
-De én téged szeretlek, és már nagyon nem tudom, hogy bizonyíthatnám be.-szemei rá találtak enyémekre. Közelebb lépet hozzám, kezemért nyúlt majd össze kulcsolta ujjaival.

-Ha azt mondom neked, hogy többé nem lehetünk együtt mit éreznél?-tettem fel kérdésemet. Erősen rászorított kezemre és arcomat simogatta szabad mancsával.
-Miért kérdezed ezt hirtelen?-kérdezte zavartan.
-Válaszolj, Jungkook.-kértem gyengéden. Mély levegőt vett és elkezdte.
-Nem tudom, úgy hiszem fájna nagyon, sokkal közelebb kerültél hozzám, lelkileg és testileg is. Eddig senkinek nem mondtam, hogy szeretem, kicsim.-nyomot puha csókot számra és folytatta.-Talán még szerelmesnek sem mondhattam addig magam, míg meg nem ismertelek. Elképesztő milyen hatással voltál rám.-vigyorodik el.-Tudod, mikor eljöttél a meghallgatásra, rettenetesen felidegesítettél. Én is sokáig kérdeztem magamtól, miért vagyok ideges a jelenlétedtől, aztán lassacskán rájöttem.-mosolyodott el lágyan. -Talán az ébresztett rá, mikor kettesbe kerültünk vagy mikor Jiminnel olyan jóba lettél. Féltékeny voltam rá.-fordította el fejét.-Aztán összejöttetek.-Arca komorrá vált.-Talán ugyanúgy érezném magam, ha elhagynál... nem! Százszor pocsékabbul, nem heverném ki. Nem tudlak elveszíteni és nem is foglak elengedni. Hiszek a sorsban, kicsim! Nem véletlenül sodort hozzám az élet. Ennyi megfelel?-mosolygott rám és ajkait enyémekre vezette. Viszonoztam lágy érintését, ami kezdett elmélyülni. Vigyorgása szakította meg ezt a meghit pillanatot.
-Mit vigyorogsz?
-Tudod most jut eszembe...-szívdöglesztő kisfiús mosolya még mindig arcán ékeskedik, s egyre vidámabb és vonzóbbá válik.
-Mi?-kérdeztem őt bámulva. Csodálatosan néz ki.
-Az előbb vallottál szerelmet.-Oh basszus! Igaza van... teljesen kiment a fejemből, az előbbi csók miatt... Érzem, ahogyan a fejem elpirul. Hú, de meleg lett itt hirtelen! Kezeimmel kezdtem legyezgetni magam, Kook vigyorgott rám. Kezei derekamra helyezte és szorosan magához húzott.-Szeretnéd, ha kicsit...-abba hagyta és derekamat ágyékának szorította.Számat beharapva néztem tüzes fekete szemét.
-Jungkook... 
-Tudom kicsim én is kívánlak.-simított végig ajkamon.
-Komolyan gondoltam a szünetet...-ekkor ujja megállt.
-Mivel tudnálak meggyőzni? Nem akarlak elveszíteni...
-Nem veszítesz el. Csak... hagyjunk magunknak egy kis időt.-sóhajtottam fel.
-Megcsalás nélkül!-nézet rám fenyegetően.
-Megcsalás nélkül.-bólintottam, majd lágyan rámosolyogtam. Mintha egy kis terhet leemeltek volna a vállamról, sikerült megegyeznünk és nem vesztünk össze. Megnyugtató, hogy ezt felhozta. Nem, mintha megcsalnám... és tudom, hogy ő sem engem, de IUban nem bízom.
-Szóval.-harapta be alsó ajkát.
-Szóval?-vigyorogtam rá.
-Jungkook vagyok, és te?-hajolt nyakamhoz.
-Attól még ismerlek.-kuncogtam fel.
-Játsszuk el, hogy nem. Izgatóbb.-csókolt bele a nyakamba. Szavaira teljesen felpezsdült a vérem.-Kis szerepjáték.-nyelvét végig húzta a nyakhajlatomnál, azt hittem ott esek össze a karjaiban. Közben kezeivel felfedező útra indult. 
-Mi lenne, ha magunkra csuknánk az ajtót?-nyögést elharapva tettem fel a kérdést. Nem tudom Luhan hova ment, de nem hiányzik, hogy ránk nyisson vagy bárki más.
-Ne mozdulj, cica!-engedte el fenekemet és az ajtóhoz kocogott. Cica... a szájából még ez is annyira feltüzel. Hosszú lábaival hamar vissza jött és ajkaimra tapadt. Annyira mohón falta számat, mintha többet nem érhetne hozzám. Közben a kezeimet hátára vezettem. Izmos testét kezdtem el fogdosni. Mikor lett ennyire kigyúrt? Tényleg rég voltunk már együtt, ha izmos háta is új számomra...-Túl sok a ruha, cica.  Muszáj gyors menetnek lennie.-nézett rám, vágytól égő szemeivel.-Nem akarom, hogy valaki megzavarjon minket.-nadrágja övét kezdte el piszkálni, míg én nyakát kezdtem el szívni. Egy kis figyelmeztetés iUnak... 

Luhan szemszögéből:

-Hé, haver hol vagy?-szólt a telefonba idegesen Sehun.
-Tesóó!-vigyorogtam hangján.
-Mi van veled, Luhan? Hol vagy?
-Egy bárban.-nevettem fel.
-Oda megyek. Melyikbe?
-Honnan tudjam tesóóó?-húztam el az utolsó szót, ez vicces a tesót így is lehet mondani?
-Mennyire vagy részeg?
-Én tök józan vagyok HunSe.-vigyorogva nyúltam a pulton lévő italomért.
-HunSe mi...-motyogta.-Add oda egy közeledben ülőnek a telefont!-parancsolt rám.
-Áhh, ez a beszéd kicsi HunSe.-át nyújtottam a mobilt a báron belüli dolgozó csajnak. Már jó ideje bámult tátott szájjal, most biztos elmegy nyomban, ha a haverom beveti magát. Igen, ez az én tesóm. Valamit dumáltak és a csaj visszaadta a telefont, akkor már Hun letette. Hát ennyi?
Ha Edinának ezt elmesélem, biztos nevetni fog.-Kislány, még egy kört.-mutattam üres poharamra.

A bárszékben ülve megszédültem, kicsit lehet sokat ittam, de most nagyon kellett az ital.
-Szét vagy csúszva... és egy ilyen helyre jönni...komolyan Luhan...-ült le mellém teljes bunkerben Sehun.
-Mi ez a hadviselet?-néztem rá röhögve. Hirtelen kettőt láttam belőle. Kezemmel elkezdtem hadonászni, hogy elkapjam a két Sehunt, de ide oda imbolyogtak.
-Állítsd már le magad.-nyúlt kezemért, ekkor teljesen egy lett belőle.-Ez csak elővigyázatosságból van.-nézet magára.
-Maszkban meg szemüvegben egy csaj se lesz a tiéd.
-Nekem senki nem kell.-túrt bele hajába, majd levette szemüvegét.
-Jaa... Seul kell neked.-ittam bele a félig üres poharamba.
-Ne mondj hülyeséget.-intet le.
-Kis csaj nagyon szét van csúszva, mellesleg tökre nem csíp.-nevettem fel.
-Van vér a pucájában, az tény. Ki az aki téged nem bír?!-kérdezte cinikusan.
-Edina... mikor megismertük egymást ő sem bírt.-felnevetet.
-És most bír?
-Valószínűleg nem.-ittam ki a pohár teljes tartalmát.
-Miattad lett vége, haver.
-Jó nagy hülyeség volt... a munka se jött össze.-sóhajtottam.
-Na látod ez szívás és emiatt vesztetted el a lányt, akit szeretsz.-hm..., ha Sehun tudná azt, amit én...
-Haza viszel, haver?-Bólintott. Letettem az asztalra valamennyi wont, talán többet is a kelleténél, de nem érdekel, haza akarok menni. Imbolyogva dűltem neki a mellettem elhelyezkedő pultnak. Sehun segített kijutnom a kocsiáig. Az enyém az SMnél maradt.

Az úton Sehun elmondta, hogy látta Seult sírni, szólt Jungkooknak. Végig azt magyarázta, hogy nem érti miért nem becsüli meg Seult. Sehun is olyan balfék, mint én... csak én nem engedem el azt, ami az enyém ellenben vele. Két taccsolás után, lehúzott ablakkal kezdtem vissza térni a rendes világba.

Jimin szemszögéből:

-Seul meddig lesz az SMnél?-kérdezte V.-Tökre hiányzik.
-A Big Hit elég jó pénzt kap érte, tehát, amíg jól tejelnek hagyják, hogy promózzák a dalt, majd jön az új comeback-el velünk.-ecseteli Hope.
-Honnan veszed?-kérdeztem.
-Kihallgattuk tegnap.-szólt közbe Suga.
-Hyung, szoktál ilyet?-kérdeztem vigyorogva.
-Ha már nem tudok olyan mozdulatokat táncba, mint te ilyet tudnom kell.-nevetve hallgattam. Amióta eljárunk közösen táncolni nagyon jól kijövünk. Ezzel tettük túl magunkat, amennyire túl lehet a csalódáson. Seul én és Suga. Hárman. Habár most Seul ritkábban jár, amit Suga is észrevett. Hiányzik a kislány, sokat köszönhetünk neki, ha akkor nem nyaggat minket, hogy kezdjünk el eljárni este próbálni, talán még mindig Riat siratnám. 
Még mindig hiányzik a lány, de próbálok nem gondolni rá. Suganak szoktam segíteni a saját mixtapeben vagy az új szám írásban. Közben a többiek is meg vannak. Jin egyetemre jár, aminek nagyon örülünk. Nam és SoYou egyre többet vannak itt, amit nem tudunk hova tenni vagy számírásban segít neki vagy pedig itt kezd kialakulni valami... Taehyung pedig Hope üti el az időt. Jungkook IUval szokott lenni, Seul meg az SMnél...

Mindenki elment a saját szobájába. Sugaval, ma kihagyjuk a táncot, kifárasztott mindkettőnket a zene írás. Több mindent megtudtam az alapkészítésről, komponálásról. Az ajtómat félig nyitva hagytam, igaz tök sötét van bent, de azt várom, hogy Seul haza jöjjön. Puha ágyam nagyon is kényelmes, szeretem ezt az ágyat.
-JungKook...-Seul suttogása ütötte meg fülemet.
-Mond.-hangjából is hallható, hogy fülig ér a szája. Tehát végre nekik sikerült helyrehozni a kapcsolatukat. Megkönnyebbülés.
-Nem fogunk állandóan szexelni. Ez csak...
-Oké, oké.-innen pont látom, ahogyan Jungkook az ajtónak tolja Seult. Cseszd meg, legyetek már tekintettel másokra!
-Szünet. Mindenre érvényes.-nyúl a kilincsért Seul. Szünet?
-Majd meglátjuk, cica.-cica? Mi van ezekkel? Lehet már agyamra ment a szex nélkülözése és félre hallok. Jobb, ha most hagyom őket.

Luhan szemszögéből:


-MEGJÖTTEM!-ordítottam el magam mosolyogva. Épphogy ledőltem a kanapéra a telefonom megcsörrent. Szuper! Sehun ellenőrizni akar?
-Megvagyok, haver, nyugi.-szóltam bele.
-Luhan, minden rendben van?-Erélyes férfi hang hallatán egyből felültem. Seul apja... franc!
-Elnézést uram, igen, minden rendben.
-Edina nem ébredt fel?-franc... tökre elfelejtettem.
-Nem, uram.
-Rendben. Seulnak egy szót se, vagy nem fogsz befutni sehol Luhan a zeneiparban.-megszakította a vonalat. Hm... mintha érdekelne, miután Edina velem van már ez hidegen hagy.
Bementem a hálóba, ahol Edina volt. Tudtam, hogy ma idehozzák, de miután ittam teljesen kiment a fejemből. 
-Elég késő jársz haza, mostanában mindig ezt csinálod?-nézett rám undokul. Aggódik értem? Nyilván Seul apja őt is megfenyegette, mert nem igazán akar elmenni innen, nem mintha engedhetném.-Ide érzem a pia szagát.
-Kérsz? Szerintem még van itthon valamennyi.
-Kösz meg vagyok nélküle.
-Miért mentél el Koreaból?
-Miért vagy Koreaban?-Oh erre a felállásra nem számítottam.
-Miért nem akarsz elmenni?
-Miért rád bíztak? 
-Válaszolj már Edina!
-Rég hívtál a nevemen. Mindig becéztél. Tehát veled kell itt lennem.-sóhajtott.-Seul, ugye nincs ki nagyon? és ...-hagyta abba a beszélést.
-Nem beszélhetek neked róla. De a társaságom a tiéd.
-Nem fogod neki elmondani, hogy itt vagyok, igaz?
-Nem tehetem...
-Mindig ilyen voltál Luhan, mindig.-húzta magára a takarót. Hát persze, hogy nem lesz minden, olyan mint régen volt... Hát persze, hogy leginkább azzal a Sugaval akarja tudatni, hogy vele minden oké... Hát persze... vajon tartották a kapcsolatot? áhh... akkor nem ment volna el innen.