74. rész

Jimin szemszögéből:

-Ideje menned. Nem igaz?-néz az ajtóra.
-Nem is örülsz, hogy láthattál?-mosolygok rá.
-Azt mondtad hívsz. Máskor, ha találkozni akarsz hívj. Egyáltalán honnan tudtad, hogy ebben a szobában szálltam meg?
-Azt mondtad, interjút kellesz csinálnod velünk.-foglalok helyett a szobájában lévő fotelben.
-Igen, és?
-Na, pontosan ezért vagyok itt.-teszem keresztbe lábamat.
-Este van. Fáradt vagyok. Menj el Jimin! Egyébként, te dobtál ki. Akkor most mit akarsz?-fordít nekem hátat és a bőröndjéhez totyog.
-Ki mondta, hogy akarlak?-Na jó, igen szükségem van rád, de az túl egyértelmű lenne és az nem az én műfajom... Én csak magam mellett akarom tudni.
-Akkor arra az ajtó Park Jimin!-mutat még egyszer a kijáratra.
-Aigoo... Aigo...-állok fel.-Bocsánat kéréssel tartozol. Ugye tudod? Holnapig várok, ha nem kapom meg, ne számíts interjúra.-sétálok ki magabiztosan.


Egy szállodában vagyunk, hogy nem lepődök meg?! Hiszen újságíró... Ami, jelen pillanatban nekem kedvez. De, vajon örült nekem, hogy látott?
Őszintén megmondva nem erre számítottam, annál inkább egy szenvedélyes csókra.

Beérve a szobámba alkohol szag csapja meg orromat. Baszd meg Taehyung... Máshol nem tudtál volna inni? Remélem nem hánytál be! Egyáltalán hol van? Amint a lámpa megvilágította a szobát egyedül a negyedéig tele üveg helyezkedett vízszintes helyzetben a ágyán. A földön pár rendelten ruha, a bőröndje szét cipzározva terül szét, ezzel elfoglalva a szoba szabad felét.
Aigoo... nincs itt, de még rendet is én tegyek helyette? Ez az utolsó, hogy egy szobában vagyunk Taehyung! 

Gyorsan rendet raktam. V cuccait összehajtottam és a bőröndjébe tettem, amit összecipzározva a fal mellé állítottam. A maradék piát kiöntöttem a lefolyóba, míg az üveget a szemetesbe dobtam. Az ablakot kinyitottam, hogy az esti szellő átjárhassa az egész szobát, így eltüntetve az alkohol erős illatát és békésen aludhassak. Amint, megbizonyosodtam róla, hogy V nincs a fürdőben sem elmentem a bárba hátha ott megtalálom, de a felszolgálók még csak nem is látták. Majd, úgy döntöttem inkább Jinéktől kérdezem, hisz, ha valakik tudnak valamit, azok ők. 

Jin felháborodottan szitkozódott, hogy Nam biztos elvitte valahova és eltévedtek. De, Jhope lenyugtatta, hogy Nam mesélt neki arról, hogy régen itt élt egy vagy két évet már nem emlékszem. Szóval Tae Nammal van. Akkor most már én is vissza térhetek lepihenni.
-Jó éjt srácok!-csukom be magam után az ajtót.

A pia szag elhagyta a szobát, sokkal inkább a hideg váltotta fel. Miután becsuktam az ablakot és vettem egy forró fürdőt, befeküdtem a hideg, puha ágyamba és a szoba sötétségének köszönhetően hamar el is aludtam.

Suga szemszögéből:

-Jó Reggelt!-simogatom meg Edina arcát. Semmi smink. Haja rakoncátlanul terül szét, lepedője gyűrött, párnái feje felett díszelegnek ő pedig békésen alszik.

Nem kell fel, hiába szóltam neki. Nem is baj, így legalább feltudok neki hozni reggelit. Ágyba reggeli? Milyen romantikus lettem... Nem mindenkiért tenném ezt meg, de, ahogy észrevettem rossz kedve volt este, remélem ezzel boldoggá tudom tenni és megmosolyogtatni.

Reggeli zuhany után magamra kaptam egy nadrágot és pólót, majd halkan kiosontam a szobából. A folyosón össze találkoztam egy kócos Jungkookal, aki mosolyogva  ment a lifthez. Beszálltam mellé, majd megszólalt.
-Seul most már tényleg az enyém.-vigyorog. Így úgy néz ki, mint valami nyúl.
-Lefeküdtetek?
-El sem tudod, hinni milyen eszméletlen volt...-dűl neki a lift oldalának.-A teste egyenesen tökéletes és az ágyban. Wáó.-nevet fel.
-Legalább jártok?-nézek rá.
-Hát...-gondolkozik el.-Lefeküdtünk. Az járás, nem?-nézem rám kétségbeesetten.
-Jungkook, te hány olyan lánnyal jártál, akivel lefeküdtél?-nevetem ki. Mind jól tudjuk, hogy sok lány megfordult már a háló szobájában és akikkel komoly kapcsolata volt elég kevés.
-De hát ő lány...-néz maga elé bambán.
-Azt, hiszed egy lány nem dobhat egy éjszaka után?-A lift megérkezett a földszintre és mindketten kiszálltunk. Kiderült, hogy Jungkook is reggelit visz Seulnak ágyba, mivel még ő is alszik. Micsoda véletlen legjobb barátnők és egyiket sem lehet felkölteni.

-Hyung, akkor azt mondod, hogy ez nem komoly?-várakozik a mögöttem álló, amíg megkapom a kért reggelit. Nutellás goffrit kértem, forró csokival, míg Jungkook csokis palacsintát, tejeskávéval.
-Én azt mondom biztosítsd be magad!
-Hogyan?
-Ne beszélj, úgy mint egy szűz fiú kérlek.-nézek rá értetetlenül. Ennyire szánalmasnak és tehetetlennek érzi magát Seulal szemben?
-Hyung, te ezt nem érted. Én nem akarom újra elveszíteni főleg, hogy már az enyém lett...-túr bele hajába.
-A rendelése.-szólal meg angolul a pultos, majd oda nyújtja nekem a rendelésem. Jungkook pedig elhadarja neki, hogy írja fel a számlánkra. Az angol tudásom, eléggé hiányos, még szerencse, hogy Jungkook is velem jött. Hálám képen megvártam és együtt mentünk fel.

-Mindent bele!-mosolygok rá. Ő pedig, bólint majd tovább megy a szobája felé. Fél kézzel próbálom kinyitni a szobát a kártyával, ami nagy nehezen, de sikerül. Viszont az ágyban már senki nem feküdt. A fürdőből a víz csobogását hallom. Oh, szóval fürdik... 

-We are, we we are...-énekli ahogy kilép a fürdőből. Amint meglát megtorpan, felállok és próbálom kivenni, hogy most mire is gondol.
-Tegnap bunkó voltam ... és hát rossz kedved is volt... meg mélyen is aludtál gondoltam hozok reggelit...-szemei csillognak, ajkai pedig fel felé görbülnek. Nyugodva préselek ki magamból egy mosolyt.

-Köszönöm!-rohan felém és karjai közé zár. Vizes haja pólómat teljesen összevizezi, de addig nem érdekel, amíg a szívem ilyen boldog, amiért megdobogtatja.

Seul szemszögéből:

-Khm... khkhkhmm...
-Sss!-miért kell krákognia, mikor szépet álmodok?
-Seul, fel vagy?-hallom lépéseit, ahogy közelebb jön.
-Szerinted? Valakinek ilyenkor kell krákognia...-dugom fejemet a párnába.
-Én most elmegyek, később vissza jövök az asztalon a reggelid.- szavait hihetetlen gyorsasággal hadarta el. Öt percembe telt, míg felfogtam mit mondott. De akkor már rég itt hagyott... Reggeli? Asztalon? Azt hittem együtt eszünk majd.

Szemeimet meg dörzsöltem, majd a földön hevert pólót, ami a Jungkooké felkaptam magamra. Hajamat össze kócoltam és elvonszoltam magam az alig pár méterre lévő asztalhoz. Bele ültem a mellette lévő fotelbe és figyelni kezdtem az asztalon lévő enni valót.
Palacsinta. Már csak az emlékekre is elmosolyodtam, amik eszembe jutottak a palacsinta szóról. A beköltözésem napja volt? Igen, ha jól emlékszem. Mikor Jinnek segítettem, majd megkért, hogy hozzam ki a szobájukból a többieket. Akkor Kook Haraval járt...
Az asztalon egy hajgumit is találtam, vajon ezt is Jungkook tette ide? Áhh, biztos nem. Az furcsa lenne... honnan tudná, hogy pont hajgumit keresek? Össze fogtam kócos hajamat egy lófarokba, majd enni kezdtem a tejből készült finomságot.

Miután megettem a reggelit rendbe tettem magam, egy natur sminket feltettem arcomra, hajamat megfésültem majd, úgy fogtam újra össze. A szobát is rendbe tettem. Tudom, hogy vannak szoba lányok, de nem szeretem, ha nincs rend.
De vajon Jungkook hova ment? Lehetséges, hogy kerül? A tegnapi miatt? Most akkor kettőnk között milyen kapcsolat is van...? Aigo...
Meg kellene beszélnem vele... 

Ez mi ez a hang? Valamilyen zene szól. De hülye vagyok! Hol a telefonom? Gyorsan a hang irányába megyek és a lehető legtöbb dolgot felforgatom, ami az utamban áll, csak, hogy végleg megtaláljam a csörgő telefonomat. Amint célba értem egy mozdulattal veszem is fel.
-Halló?-szólok bele levegő után kapkodva.
-Kicsim én vagyok az.
-Apa?-mi ütött bele, hogy felhívott.
-Igen. Turnén vagytok?
-Uhm.
-Hol?
-Jól vagyok, kösz, hogy megkérdezed, apa...-hangsúlyozom ki az apa szót.
-Ne haragudj kicsim, csak, a menedzsereddel akarok beszélni.
-Mi? Miért? 
-Egy duettről.
-Milyen duett? És engem nem akartál megkérdezni erről?-észre sem vettem, de a szobában kezdtem el járkálni fel alá.
-Az egyik SM az egyik BigHites taggal, ez elég nagy reklám lenne mindkét cégnek.
-Ahha, és engem meg sem akarsz róla kérdezni akarom-e?
-Ugye elvállalod, kicsim? Úgy, sem tudunk együtt lenni karácsonykor, hiszen turnén leszel, kérlek vállald el a kedvünkért. Anyáért és értem.-Na persze...
-Mindig ilyenkor kell felhoznod ezt a szöveget, ugye?-sóhajtok.
-Mi van veled és Sehunal?
-Elvállalom.-vágom rá egyből.
-Lekötelezel kicsim, de Sehunról még beszélünk. Egyébként láttam az Incheoni fellépéseteket és büszke vagyok rád. Azt akartam, hogy az én cégemnél legyél sztár, de ha te így akartad elfogadom.
-Köszönöm, apa.
-Vigyázz magadra!
-Szeretlek apa.-mosolyodom el.
-Mi is és ha túlhajtanak csak szólj majd intézkedem és bepereljük őket!
-Apa!-szólok rá.
-Értettem.-nevet fel.- Uram, az egyik idol van itt.-szólal meg a titkárnője a háttérbe.-Mondja meg neki, hogy jöjjön! 
-Majd beszélünk, ha vissza mentem. Menj csak, vár a munka!
-Szeretlek szuper sztárom.Szia.-majd ki nyomta a telefont.


Jungkook szemszögéből:

-És ezt mondta Suga és tanácstalan vagyok... mit csináljak?
-Vegyél neki rózsát!-javasolja JHope.
-Rózsa.-írom fel a telefonom jegyzetébe.
-Kérdezd meg, hogy lenne a barátnőd! Mondjuk gyertya fény vagy együtt fürdés.-mosolyog Jin.
-Nem akar velem együtt fürdeni...-rázom meg fejemet.
-Lefeküdtetek nem? Akkor ez már semmiség.-mondja Hoseok hyung.
-De a kedvében akarok járni és nem zavarba hozni...
-Csillag nézés.-dobja be ötletét Nam.
-Hm. A tetőről szépen látni őket.-helyesli Hoseok.
-Remélem nem fogtok veszekedni, nem akarjuk megint átélni.-vakarja meg fejét Nam.
-Inkább szorítsatok, hogy legyen a barátnőm.-állok fel és az ajtóhoz megyek.
-Fighting Kicsi Jungkook!-ordítják egyszerre mosolyogva.
Akkor menjünk beszerezni a kellékeket!

Seul szemszögéből:

-Srácok, ti sem láttátok Jungkookot?-nyitok be Jimin és V szobájába, ahol Taehyung az ágyon szenved fejét fogva Jimin pedig ágya előtt áll feje fölött egy párnával, amit most rá is dob Vre.-Zavarok?-nézek felváltva kettőjükre.
-Pont jó kor jössz dongsaeng. Jimin megakar ölni!-mutat rá.
-Megakarlak ölni? Huh? Tegnap beivott Bora miatt. Meséld csak el szépen! A piát itt hagyta az egész szoba bűzlött! Hajnali 4 körül meg vissza tévedt, de még álmomból is felvert.
-Ittál?-megyek be a szobába.
-Csak egy kicsit.-dörzsöli fejét.
-Kicsit?-nevet fel Jimin.-A whisky háromnegyede hiányzott. Ugye, Kim Taehyung?!-dobja neki erőteljesen a másik párnáját.
-Áh!-ordít fel.
-Nem vagy normális, ember! Viselkedj férfiként!
-DE HÁT ÚGY VISELKEDEM! NEM A CSAJ ELŐTT CSINÁLOM!-ordít rá V Jiminre. Csodálkozva nézem az előbb még fejét fogót, aki most mérges arccal ordította le idősebb barátját. Felkapta maga mellől a palack ásvány vizet és rajtam átjutva kiviharzott a szobából, hangos ajtó csapódással jelezve tettét.

-Wáó...-mondom ki hangosan meglepődésemet. Jimin arcára egy mosoly kúszik.-Miért mosolyogsz? Most ordított le.
-Mert felnőtt férfi módjára viselkedik.-szedi össze a párnákat.-Egyébként nem láttam Jungkookot. De jó, hogy itt vagy. Beszélni akarok veled.-néz rám, amint helyre tette a párnákat.
-V-velem?-kérdezem félve. Miért akar velem beszélni?
-Uhm.-bólint.-Ülj le!-teszem amit mond és figyelni kezdem. Mit akarhat?
-Szóval... eléggé bunkó voltam veled... és te is velem... szerettük egymást meg történtek közöttünk dolgok..., de úgy hiszem én nem úgy szerettelek..., hanem mint egy testvért...-néz rám.-Mi lenne, ha mindent félre tennénk és új lappal kezdenénk az egészet? Legyünk újra barátok.-mosolyog rám.-Szeretném, újra a bizalmadat, hogy eltudj mondani mindent és én is neked. Elfogadod?-nyújtja felém kezét. Arcomra egy vigyor ül ki.
-Hát persze.-teszem kezem kezébe és erősen megrázom.
-Akkor gyere ide te!-teszi szét két kezét. Elfogadom az ölelését és boldogan ölelem át.-Hiányoztál.
-Te is!-engedem el.
-Ajánlom, hogy ne játssz Jungkookal!-néz rám gyilkos pillantásokkal.
-Én?-nevetem ki.-Hisz azt se tudom mi van kettőnk között...-nézek ki az ablakon.
-Akkor itt az ideje mesélned!-huppan le az ágyra. Maga mellett megpaskolja a helyet, amit elfogadok és újra bele kezdek a mesémbe...

Taehyung szemszögéből:

-És akkor miért nem keresel egy lányt magadnak?-javasolja Edina.
-Csak meg ne forduljon az agyadba, hogy Edina lesz az a lány!-néz rám hunyorítva YoonGi.
.-Meg se fordult, hyung-nyugtatom meg.-Ne vedd a szívedre Edina. Szép vagy, de hyung, megölne.-mutatok a mellettem ülő srácra. Aki lassan fordítja felém a fejét és kezeivel elakar kapni, de mielőtt hozzám ért volna felálltam és Edina mögé bújtam.-Védj meg!
-Engeded el rögtön!-áll fel Suga.
-YoonGi nyugi!-nevet Edina.
-Most taperol le!-háborodik fel.
-Itt a kezem!-emelem fel a magasba, mintha fegyvert szegezne rám.
Az ajtón kopognak, majd belép rajta Seul.
-Hé oppa, Jimin nem haragszik rád.-kacsint rám.
-Tudom.-vonok vállat.
-Megjött, a mi kis hercegnőnk.-ujjong Edina.
-Milyen volt a reggeli?-kérdezi Suga Seultól.
-Finom, miért?
-Reggel Jungkook nagyon izgult, hogy ízleni fog-e.
-Oh... én azt hittem azt a szoba lányok hozták...-gondolkozik el.
-Szegény gyerek...-nevet Suga.
-Miért Jungkook nem mondta neked, hogy ő vitte?-érdeklődik Edina.
-Nem. Egész nap nem is láttam.-mondja csalódottan.
-Megszökött volna?-gondolkozom hangosan.
-Lehet elment csajozni.-mondja Suga nevetve.
-Beszéltél vele? Csajozni? Miért menne?-teszi fel a folyamatos kérdéseket Seul. Látszik, hogy aggódik Jungkookért, főleg, hogy kikezd-e más lányokkal. Vajon Bora egyszer is aggódott emiatt? Nem mintha megtettem volna...
-Szerintem menj és várd meg a szobádban.-javasolja neki Edina.
-Igen, igen.-hesegeti ki Suga Seult.-V te is menj csak.-lökdös az ajtó felé hyung.
-Elakartok tüntetni?-akadok ki.
-Valami olyasmi, délután hat van csinálj valamit Jiminnel. Holnap úgy is próba.-csukja rám az ajtót. Hát ez szép.


Seul szemszögéből:

A szoba még mindig Jungkook mentes. Hol van? Nem hiszem el, hogy nincs itt... 
A telefonom újra megszólalt. Ezúttal egy üzenetet kaptam:

" Gyere fel a tetőre! Melegen öltözz és csinos legyél!

       Egy titkos hódolód''

Rejtett szám. Remélem Jungkook írta, mert a nem akkor... áh! Inkább öltözök.
Magamra kaptam egy fekete meleg bélelt cica nadrágot, hozzá illő fehér garbóval, ami elég nagynak bizonyult, de legalább meleg. Hajamat befontam. Számra egy halvány rózsaszín rúzst kentem, nyakamat pedig kedvenc parfümömmel leptem el. Amint elkészültem rohantam is a lifthez, ami felvisz a tetőre.

Amint felértem a negyven emeletes szálloda tetőterére az izgalom a gyomromban egyre nagyobb lett. Téli bakancsom, ami a Jungkookéhoz hasonló lábamon díszelget. Lábaimat egymás után téve haladtam előre, de senki nem volt fent. Kétségbeesetten néztem mindenfelé, amíg jobb oldalt meg nem láttam az asztalt két székkel. Az asztalon egy üveg pezsgő, két pohár és egy szál rózsa volt. Gyönyörű! Sosem lepett meg még így senki. Egyszerűen csodálatos! Még a szemem is bekönnyezett.

A kilátás gyönyörű innen fentről. Hamarosan teljesen besötétedik, de Jungkookot még mindig nem látom. Az idő hűvös, de nem mondanám északi sarki hidegnek. Kellemesen hűvös. Helyet foglaltam az egyik székben a rózsát pedig a kezembe vettem és szagolgatni kezdtem.
Lépteket kezdtem el hallani. Szám egyből elmosolyodott. Tudtam, hogy Jungkook az. Direkt a rózsát csodáltam és nem figyeltem rá.

A lépések alább hagytak és mellettem állt. Szemeimet ekkor már rá vezettem. Egy fehér, kék mintás garbó, fekete nadrág és ugyan olyan bakancs, amilyen az enyém volt rajta. 
-Köszönöm, hogy eljöttél.-nyújtja nekem kezét. Bele telik néhány másodperc míg rájövök, hogy azt akarja, hogy adjam oda az én kezemet. Majd megteszem ő pedig megcsókolja. Arcom teljesen piros lesz, úgy érzem magam, mint egy filmben. Helyett foglal velem szemben majd figyelni kezd.

-Miért vagyunk itt fent?-töröm meg a csendet kettőnk között.
-Hogy együtt nézhessük a csillagokat.-mosolyog.
-Még nincs olyan sötét.-nézek fel az égre.
-Igazából elég romantikusnak gondoltam, de így hallva már nem az.-nevet fel.
-Micsoda gentleman!-nyúlok a pezsgős pohárért. Ő is ugyan, úgy tesz. Számhoz emelem, de megállít.
-Várj! Még előtte kérdezni akarok valamit...-nézi poharát.
-Én is...-teszem le a poharat eredeti helyére.-Miért tűntél el reggel? Miért nem mondtad, hogy a reggelit te hoztad nekem? És... 
-Ízlett?-kérdezi félénken.
-Igen.-mosolygok rá hálásan.- Jungkook... mi van kettőnk között...?
-Seul... én azért hívtalak fel, mert el akarok neked mondani valamit....-teszi le ő is poharát.
-Mit?
-Emlékszel, mikor először találkoztunk a meghallgatáson és utána állandóan veszekedtünk?-Megvárta, míg reagálok majd folytatta.-Én már akkor éreztem irántad valamit... akkor még nem tudtam, hogy mi is az. De, amint jobban elkezdtem a kérdésre a választ keresni annál nehezebben jöttem rá egészen addig, amíg nem csókolóztunk először. Akkor már tudtam, hogy mit érzek irántad. Tudom, hogy sok hülyeséget csináltam, mondtam. De én mindig őszintén szerettelek, ha még nem is látszott. És én most is nagyon szeretlek. A tegnapi éjszaka hihetetlenül csodálatos volt számomra. Lennél a barátnőm?-sétál elém.
-I-igen.-nyögöm ki. Kook letérdel elém mindkét lábával, kezeivel megfogja arcomat, majd egy gyengéd csókot nyom számra.-Szeretlek.-nézek szemében, amint elszakadt ajkaimtól.
-Szeretlek.