83. rész

Nevetnek, közben hallom, ahogy a többiek is megérkeznek és én csak figyelem Jungkookot és azt a lányt. Ki ő? És miért érzik magukat ennyire jól?

Vártam és hallgattam, ahogyan vihorásznak. Jungkook egyenesen issza a lány szavait, de nem látom ki az, viszont nem akarom megzavarni őket, még nem...

-Jungkook...-szólal meg Suga. Kook fel kapja a fejét és rá néz, YoonGi fejével felém biccent szemeit átvezeti hozzám, majd a mosolya szélesebb lesz. Feláll és hozzám siet, megölel. A többiek helyet foglalnak a nappaliban, de Jimin és Suga a szobák felé haladnak. A lány felénk fordul, így láthatom arcát. Nem ismerem. Arca makulátlan egy pattanás sincs rajta, telt ajkai vannak, szemei is szépek, hosszú haja van és aranyos mosolya.

-Seul, ő IU.-ecseteli mosolyogva. Majd hirtelen már nem ölel és távolabb áll tőlem.

-Örülök, hogy megismerhetlek.-áll fel és felém sétál.-Az igazi nevem Lee Ji Eun.-mosolyogva nyújtja felém kezét és a nevét kényesen ejti ki. Még a hideg is kirázott.
-Úgy szintén. ISeul.-fogadom el kéz fogását, de teljességgel hidegen hagy a csaj, miért bájolog itt velem?
-Ő Kook barátnője.-böki ki Taehyung. Hirtelen megszédültem. Pislogni kezdtem, hogy múljon el, vettem egy mély levegőt, nem túl feltűnően.-Mármint, az álbarátnője.-javítja ki magát V. Igen... valahogy sejtettem, de hogy ilyen hamar találtak neki valakit... ez annyira... váratlanul ért.
-Énekes vagy?-haladok a mögötte lévő kanapéhoz. Le kell ülnöm. Vékony lábai vannak, csinos és magasabb nálam... 
-Nem hallottál még róla?-hökken meg Kook. Csodálkozva nézem. A szemei csillognak.-Ő IU ki...
-Khm...-kezdett el hangosan krákogni Hope.
-kicsi Seul, nagyon híres.-fejezi be mondatát félmosollyal arcán. Miért hív Seulnak? Eddig elég kevésszer szólított a nevemen, amióta együtt vagyunk.
-Jaj Jungkook.-simogatja meg vállát, majd elmosolyodnak. Miért ér hozzá? 
-Hány éves vagy?-A fiuk mind rám néztek kimeresztett szemekkel. Most mi van?
-23.-válaszol.-és te?
-16.-egyenesedek ki.
-Szép kor.-próbált bókolni, de arcán láttam, hogy nem vagyok szimpatikus neki. Hümmögtem egyet. Csend ült az egész szobába, amíg Kook meg nem törte.
-Akkor holnap együtt vezetünk majd egy...
-Igen, Kook.-fejezte be helyette a mondatot és még becézgeti is.-Jobb lesz, ha megyek. A fotósok biztos sok képet készítettek már kettőnkről.-indul el a lift felé.
-Várj, lekísérlek!-rohan utána Jungkook.
A lift becsukódott, én és a többiek a nappaliban ülünk csendben. Ez most mi is volt...?
-Még nem olvastál be neki... ez haladás.-veregeti meg a vállam Hoseok nevetve.
-Egy darabig bírd ki ezt, oké?-ült le mellém Nam.-Menni fog?
-Hm...-rá sem néztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy süti miért volt ilyen... miért nézett úgy rá? Nam megsimogatta a fejem és ott hagyott, közben a többiek is bementek a szobába. Jungkook bizonyára mindjárt vissza ér. Inkább el pakolom a cuccaimat, amit az előbb akartam. 

Végül a pakolásból még nagyobb rumli lett és inkább tanulni kezdtem, ami furcsa volt, nem szeretek, de most van, ami ösztönöz. Muszáj a fellépéseken ott lennem! 


Jungkook szemszögéből:

Úristen! Úristen! Szóval az álbarátnőm IU! OMO! Vigyorogva megyek fel a lépcsőn a házunkhoz. Annyira boldog vagyok, hiszen imádom a hangját és annyira tisztelem. A kedvenc énekesem!
Meg is hallgatok tőle pár számot, mellesleg gyakorolnom kellene holnapra együtt fogunk vezetni egy műsort és nem akarok semmit elszúrni, főleg nem beégni előtte.

-És akkor következzen az eko... Oh basszus exo, miért akarok k-t mondani az x helyett? Mellesleg magamban beszélek...

Na jó le kellene feküdnöm... holnap korán kelek. Vajon Seul mikor jön aludni? Tényleg... igazából egész nap nem is beszéltünk.

Jin szemszögéből:

Hajnali kettő és szomjan halok. Kómásan kivánszorogtam az ágyamból. Aigo... már nyelni is alig tudok. Gyorsan ki slisszoltam egy pohár vízért, majd hálásan felsóhajtottam és megtöröltem a szám. Vissza fele haladva vettem észre, hogy az ebédlőben ég a villany. Seul biztosan, így felejtette... bementem, de Seul bent volt Sugaval. Mindketten aludtak, de miért voltak ők itt ketten? Közelebb mentem és láttam Suga szeme nedves. Sírt?

Seul szinte már Sugan fekszik. Aigo ezek itt... Lassan simogatni kezdtem Seul arcát, hogy keljen fel, de csak szemeit nyitotta ki és szerintem azt se tudta álmodik-e vagy fel van.
-Seul, menj a szobádba!-suttogtam neki mosolyogva.
-Oppa még tanulnom kell.-mondta szemét dörzsölve. Tanulnia? 
-Seul, hajnali kettő is elmúlt már. Nyomás az ágyba most!-parancsoltam rá.
-Oh, oppa itt maradt még?-lepődik meg az alvó YoonGin.
-Szoktatok beszélni?Suga nagyon ritkán szól hozzánk...
-Ma jött ki hozzám először este, aztán valahogy elaludtam a hangjától, azt hittem itt hagyott.-gondolkozik el.
-Nyomás az ágyba!
-Oppa...-torpan meg mielőtt kimenne.
-Hm?
-Jungkook... nem tudod, miért örül ennyire annak a lánynak?
-IU-t nagyon tiszteli, ő a kedvenc énekesnője, amióta csak megismertem.
-ahh...-érződött a csalódottság hangjából.-Jó éjt!-sétált ki. Most már csak Suga maradt.
-Suga...-kezdtem el lökdösni, mire hümmögött, de nem mozdult. 
Öt perce biztosan, hogy ébresztgetem, de nem ébred fel. Áh... komolyan! Akkor itt hagyom, nem érdekel, én is álmos vagyok... A nappaliban lévő pokrócot ráterítettem, ezt követően vissza feküdtem és álomba merültem.

Jungkook szemszögéből:

-És akkor jöjjön...
-Amelyre a legtöbb szavazat érkezett.-nézek rá a mellettem lévő IUra, majd együtt a kamerába és hangosan mondjuk ki egyszerre.
-Az EXO!-kezdtünk el tapsolni.Végül Vt is bevették műsor vezetőnek, így lettünk mind a hárman benne az élő adásban. 
-Mit szólnátok, ha a következő zenének a koreográfia részletét eltáncolnánk, hogy a rajongók hamarabb rájöjjenek?-kérdezte a kamerát nézve IU. Mosolyogva válaszoltunk, majd elkezdett számolni, mi pedig táncolni. Máskor is lennék vele műsorvezető, nagyon élvezem.

-És... VÉGE!-ordít nekünk a producer és megtapsolnak minket.
-Szép munka!
-Köszönjük!-mondjuk egyszerre Taehyungal és hajlunk meg mindenkinek.

Az öltöző felé tartunk, de Tae előre futott, így egy magam maradtam. Vajon Seul látott? Este mikor jöhetett vissza aludni?
-Hé Jungkook!-hallom meg IU hangját és a magassarkúja szapora kopogását, felém fut.-Ügyes voltál!-ölel meg, ami teljesen váratlanul ért. Majd távolabb áll és biccent, hogy menjünk tovább.
-Más színű lett a hajad?-érdeklődtem.
-Igen, nem sokára új MV-t fogok kiadni, így szükséges volt.
-értem.-kellemetlenül érzem magam az előbbi öleléstől.-Noona...
-Kérlek, Kook hagyjuk el a formalitást.-nevet fel.-Tegnap is mondtam már.
-Itt az öltözőm.-állok meg az öltöző előtt.
-Oh... tényleg.-nevet fel.-Akkor utána találkozunk? Hova menjünk moziba vagy étterem?
-Igazából eléggé fáradt vagyok.-Mit ne mondjak csábító ajánlat, de az igazi barátnőmmel akarok lenni, amiről persze IU nem tud, hogy van csak azt, hogy pletyka volt.
-Jungkook ne érts félre.-hökken meg.-Csak a főnök miatt csinálom, ő mondta sok helyen jelenjünk meg együtt.-megnyugtató ezt hallani, de rosszul is esett, mintha közölte volna, hogy nem érdeklem, nem mintha engem érdekelne ő, hiszen szeretem Seult.

Seul szemszögéből:


-Mára végeztünk, Tanár úr?-kérdezem a irodalom tanárom.
-Igen, Seul. Meglep, hogy mennyit fejlődtél a két nappal, ezelőtti óra óta, így tovább!-mosolyog rám.
-Köszönöm, Tanár úr.
Ma elég hamar végeztem a magán óráimmal. Apa, felhívott, hogy ma menjek be hozzá. Lövésem sincs mit akarhat... csak remélem nem hallott rólam és Jungkookról.

NamJoonnak küldtem egy SMS-t, hogy az SM-nél leszek, amire nem reagált még. Teljesen be kellett öltöznöm, hogy ne ismerjenek fel. Mióta debütáltam a fiukkal és turnéknak is vége lett, eléggé megnőtt a rajongóim száma, főleg a fiuk terén, amiért egy hete Jungkook dühös volt. Tíz szerelmes levelet kaptam és ajándékokat is, nem tudom miért húzta fel magát ezen akkor, mikor neki naponta több száz ilyen érkezik én még is megpróbálok róla nem tudomást venni.

A titkárnő megkért várjak kint egy kicsit, amit egy bólintással letudtam. Ide hív, de még is nekem kell rá várnom... Elég rég nem láttam, habár a karácsonyi ajándékát elküldtem neki is és anyának is. Anya mostanában sokat utazik, amit nem értek miért van.
-Bemehet.-szólal meg egy telefon után a titkárnő.
Felálltam, majd komótos léptekkel az iroda ajtaja felé tartottam.

Apám mint mindig öltönyt viselt, nagyon oda figyelt a kinézetére, miután vissza költöztünk Koreaba. Nagyon határozott személyiség volt, talán ezért lett ilyen sikeres az SM is. Hiszen most már nem társtulajdonos, hanem az egész cég az ő nevén fut. Ha valamihez értett az-az üzlet kötés volt és a pénz forgatása, mindig is nagyon jól bánt a pénzzel, még megtakarítása is volt, amikor Magyarországon éltünk ezt később anya mesélte nekem. Imádott apáról mesélni, mikor ő dolgozott, ódákat zengett róla, hogyan ismerték meg egymást és, hogy milyen menő volt.
-Szia, apa.-ültem le vele szemben.
-Kicsim!-hangja vidámságot tükrözött. Felállt és felém sietett, hamar megölelt, ami váratlanul ért, de jól esett.-Hogy vagy?-néz végig rajtam.
-Meg vagyok, készülök a vizsgákra.
-Akkor ezért nem láttalak mostanában  a fellépéseken.-gondolkozik el.
-Te hogy vagy?-mosolygok rá.
-Most már jobban, kicsim.-von karjaiba.-Olyan régen láttalak. Hogy is volt az, hogy meglátogatod, majd öreg apádat?-Oh basszus! Teljesen kiment a fejemből... Még a turné alatt, megígértem neki meglátogatom...
-Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből, annyi minden történt...-akadt el a hangom. Ennyi elég volt, nem kell tudnia róla.
-A botrányra érted?-tol távolabb. Szóval tud róla. Valahogy sejtettem, még is reménykedtem nem.-Ez a Jungkook gyerek érdeklődik irántad vagy csak pletyka, ahogy a BigHit is közölte?-Mit kellene mondanom, a saját apámnak? Tagadjam vagy mondjam az igazat?
Igazság vagy tagadás? Melyik?
-Miért hívtál ide?-váltottam gyorsan témát. Utáltam apának hazudni, de jobb ha nem mondok semmit sem.
-Oh, igaz is! Emlékszel a duettra, amit említettem neked? Nos, a BigHitel írtunk szerződést is, tehát a napokban el kellene kezdenünk a szám feléneklését, klipp forgatás, teaeser kiadás és így tovább.
-Uhum... jól hangzik.-hazudtam. Vizsgáim lesznek... nem hiába nem járok fellépni se. De tudtam mennyi pénz van ezekben, ezért nyílván nem mondhatom, hogy nem akarom.
-Ne legyél elkenődve, mindjárt bemutatom a társad.-Apám a telefonjához nyúlt és szólt az asszisztensének, hogy küldje be. Vajon ki lesz a partnerem? Őszintén egy cseppet nem bírt érdekelni, viszont az jobban, hogy Jungkook haza érte már.
Apa közben kérdezgetett ezt azt, hogy vagyok mostanság, hogy megy a tanulás alap dolgokat, de tudtam nem igazán érdekli. Közben az ajtó egy kopogás után kinyitódott. Apám felfigyelt rá, de én még csak hátra sem fordultam, nem bírt érdekelni. Megcsináljuk és ennyi lesz, miért kellene jobban érdekeljen?
-Itt vagyok, uram.-megállt a mellettem lévő fotelnél. Apám intett neki, hogy foglaljon helyet. A hangja... nem biztos nem ő. Tekintetemet lassan vezettem át és akkor ott ült mellettem. Hangosan felnevetek, amit apám nem tud hova tenni és kérdőn néz rám.
-Ez komoly?-nézek rá és apámra felváltva. -Egyáltalán, hogyan? Szóval ő nem is a cégnél van... vagy tévedek?-Egyszerűen dühös vagyok, rettentően. Ez most mi akar lenni? Nem, ő már nincs a cégnél, akkor most még is miért lesz velem duettben? 
-Te sem vagy a cégemnél, amit természetesen nem én akartam.-Apa hangja mint mindig nyugodt és kiegyensúlyozott, ritkán tudtam csak felidegesíteni, mint például, amikor a BigHitnél szerződtem.
-De miért pont Luhan?-mutattok a mellettem ülőre, akin látom, hogy kényelmetlenül érzi magát.
-Így könnyebb lesz elsimítanunk a sok pletykát.-Ch... és ehhez engem kell felhasználni... Valamiért nagy utálatot vált ki belőlem ez a személy, talán azért mert őt hibáztatom azért, hogy Edina eltűnt és még csak nem is keres...
-Lenne egy feltételem.-állok fel. Ez inkább kérés, mint sem feltétel.
-Hallgatlak.
-Segíts megtalálnom valakit.-nézek Luhanra, aki érdeklődve figyel. Szóval lövése sincs kit akarok megkeresni?
-Ugyan, kit?-kérdezi érdeklődve apa.
-Emlékszel mikor Magyarországon éltünk? Ott megismertem egy lányt és ő lett a legjobb barátnőm, de miután vissza jöttünk soha nem találkoztam vele és még csak a kapcsolatot sem tartottuk...
-Igen... valami rémlik.-gondolkozik apa.
-Edina.-Luhan megdermedt a név hallatán.-Segíts megkeresni, egy ideje eltűnt.
-Hogy érted, hogy eltűnt, ha azt mondod nem tartottátok a kapcsolatot?
-Nem rég újra találkoztunk... A barátjával volt.-Egyszer sem vettem le a szemem Luhanról. A semmibe meredve bámult és hallgatta mit mondok.-Még a turnén is velem volt, a barátja elhanyagolta, majd elakart vele költözni, úgy hogy meg sem kérdezte, aztán szakítottak. Edina nagyon ki volt, de hát ki nem? Végül hozzám és a fiukhoz költözött. Minden kezdett jó lenni, Edina is jól érezte magát, de Taehyung buliján megjelent a volt barátja és elakarta vinni és még verekedett is. Az nap este eltűnt és nem is jelentkezik, föld nyelte.
-Na hát...-szólal meg apa.-A BigHitet kérted már, hogy segítsenek?
-Természetesen, de nem sokat haladtunk. A te céged befolyásosabb apa, kérlek segíts nekem. Meg akarom találni!-nézek apám szemébe. Ebből nem fogok tágítani vagy segít vagy szerződést bontunk!
-Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, kicsim. Nos-köhög egyet apa.-Elég gyászos lett a hangulat, nem de?-néz Luhanra, aki próbál magából egy mosolyt kipréselni.-Tehát kaptok egy egy CD-t amin a szám alapja van rajta hallgassátok meg, holnap gyertek be kaptok egy tánc termet és a koreográfussal találjatok ki valamit, vagy csak hagyjátok rá az egészet. Ha a koreográfia meg van felvesszük a a hangotokkal a szöveget is, majd a klipp és aztán kezdhetjük a fellépéseket, persze ez mind attól függ mennyire lesz sikere, de mellette ugyan úgy járnotok kell a saját koncertetekre és fellépésetekre.-Megnyugvás. Nem akarom az egész időm vele tölteni és azzal a hülye szám feléneklésével, majd promózásával...

Luhan ment ki elsőnek. Én elköszöntem még apától és a lelkére kötöttem, hogy felbontom a szerződést vele, ha nem fogja megtalálni. Tudom, hogy apa képes rá...
Lift helyett lépcsőztem, be akartam köszönni D.Onak, múltkor alig beszéltünk a bulin. 
A próbatermük előtt állok és nem szól a zene. Délután öt óra, talán haza mentek?
Bekopogtam, majd benyitottam. Mind bent voltak és persze, ő is... Luhan.
-Szia Seul!-állt fel mosolyogva Baekhyun.-Taehyung is itt van?-nézett a hátam mögé.
-Szia.-integettek a többiek mosolyogva.
-Sziasztok.-integettem vissza.-Nem ők gondolom próbán.
-Mi szél hozott?-érdeklődik, majd betessékel.
-Csak D.O.hoz jöttem...-nézek szét közöttük. Sehun és Luhan beszélgetnek, amíg a többiek rám figyelnek.
-Hozzám?-lepődik meg.
-Aha, de majd máskor beszélünk. Látom vendégetek van.-nézek Luhanra.
-Áh, inkább Sehun vendége.-nevetnek egyszerre. Tényleg eléggé el vannak. Sehun mosolyogva hallgatja Luhant. Milyen régen láttam mosolyogni...
-Gyere ülj le!-mutat a földre Chen. Leültem, majd faggatni kezdtek, amiért meglepődtem. Úgy volt, hogy D.O.val fogok beszélni ehelyett faggatnak. Elmosolyodtam a gondolaton.

Nos, eléggé gyorsan telt ez a kis idő amit a fiukkal töltöttem. Luhan és Sehun egész idő alatt oda se jöttek hozzánk, amiért hálás voltam. Nem akartam egyikőjükkel sem beszélni. A srácokkal rengeteget beszélgettem, megígérték, hogy majd mikor itt leszünk sűrűn meglátogatnak, hogy ne érezzem egyedül magam, igen, gondolom sejtették, hogy Luhan nem a szívem csücske... Luhan előttem, úgy tíz perccel le léphetett, én épp taxit akartam fogni, mikor egy autó megállt előttem. Odébb mentem, úgy gondoltam nem miattam állt meg, de nem tágított előrébb gurult. Most már lehajoltam és megnéztem a sofőrt. Luhan... Mi az isten van vele? Húzzon már el!
-Szállj be!-húzta le az üveget.
-Húzz el!-ordítottam oda neki.
-Haza viszlek.
-Nem érted, amit mondok? Mondjam angolul?
-Beszélni akarok veled.-hangja komolyságot sugallt. 
-Miről?
- Beszállsz vagy nem?-Érdekelt mit mondhat ezért beszálltam az autóba. Épp, hogy beültem ő elindult. Az út felét megtettük, de nem szólalt meg.
-Szóval... beszélj!-néztem rá.
-Edinaról...-elhallgat a hangja.-ha megtudsz valamit, szólj nekem is.-Hirtelen a nevetés elkapott és nem tudtam vissza tartani.
-Hogy mi? Ez komoly? Ennyit akartál?-kérdeztem már komolyan.-Akkor most tegyél ki!- Egy gombot megnyomott, így az egész autót lezárta és tovább vezetett.-Mit csinálsz?-kezdem el rángatni a kocsit, hogy nyitódjon ki az ajtó.-Nyisd ki, MOST!-ordítok rá.-Nem hallod? NYISD KI!
-A ROHADT ÉLETBE BE FOGNÁD?-ordít rám. Hangjától megijedtem.-KURVÁRA CSAK MAGADDAL TÖRŐDSZ, NEM FOGOD FEL? FELŐLEM UTÁLJ, DE SZERETEM EDINÁT! ÉS JELEN PILLANATBAN NEM TUDOM HOL VAN, AHOGY TE SEM! SZÓVAL KUSSOLJ BE ÉS EZT AZ EGY SZÍVESSÉGET TEDD MEG NEKEM, HOGY ÉRTESÍTESZ ARRÓL, HOGY HA MEGTUDSZ VALAMIT!-Hm... igen ezt eddig is tudtam , hogy szereti..., de akkor meg kellett volna becsülnie. Ez után nem szóltam, hozzá nem mintha barátok lennénk  vagy valami. Csak azt vártam tegyen ki és ez hamar be is következett. Megállt, de a kocsit nem nyitotta fel.-Ne haragudj a kitörésem miatt.-szólalt meg bűnbánó hangon.
-Kinyitnád a kocsit?-Nem szólt, csak megtette.
-Jó éjt.-szólt miközben rácsuktam a kocsi ajtót. Ne higgye azt, hogy jóban leszünk, mert nem.

Végül este kilencre értem haza, amit már nagyon vártam még tanulnom kellene, de előtte egy meleg fürdőt akarok venni és lehetőleg Kookal. Viszont mikor felértem, teljesen lesokkolódtam.
A fiuk a nappaliban szét terülve néznek egy valóság showt. Egyedül Suga hiányzik és Jimin, de a többiek mind itt vannak meg persze IU is... Nevetnek, jól érzik magukat. IU Jungkook mellett ül és vihorásznak, akárcsak a többiek. Ez most már minden napos lesz...? Bírjam ki? Ha most tudnák mennyire kell türtőztetnem magam, hogy ne ordítsam le a fejüket.