79. rész +18

-Legalább tetszettem?-kérdezi YoonGi Edinától, aki hevesen bólogat.
-Dongsaeng most nekem kellett volna nyernem...-vakarja meg fejét V.
-Te gyere velem!-fogja meg csuklóm Kook.

Csak húz, vonszol maga után egyenesen a szobánkba, ahol ránk csukja az ajtót. Kulcsra. Kulcsra? A szobához van kulcs? Eddig is volt? Miért csukja be...? 

Leültet az ágyra és én csendben figyelem. 

-Nem a barátodnak kellett volna nyernie?-guggol le elém, combomba megkapaszkodva. Szemei végig siklanak melleimen, majd számon időzik el.

-Nem akarsz nekem mondani valamit?-teszem keresztbe magam előtt kezeimet. Ennek hatására a melleim megemelkednek. Mély kivágású felsőmnek köszönhetően Jungkook szép kilátást láthat jelenleg. Ahogy gondoltam, szemei felső végtagomra vándoroltak. Szemei kikerekedtek, lágyan beharapta alsó ajkát, majd szemeit vissza vezette tekintetemhez.

-Tudod, nagyon kívánlak.-simít végig combomon, hangja és tüzes tekintete bizsergést váltanak ki belőlem. Jeon Jungkook, mit csinálsz, hogy ilyen érzéseket váltasz ki belőlem?-Mi lenne, ha megbüntetnél?-hajol nyakamhoz. 

-Jun...-mielőtt tiltakozhattam volna lágyan rá lehelt a nyakamra, mitől a hideg is kirázott, majd egy puha csókot nyomott rá.

 Majd a másik oldalon is folytatta, szép lassan haladt ajkaimhoz.

-Miért haragszik rám a szerelmem?-Szerelmem. A szívem óriásit dobbant, ahogy ezt az egy szót ki mondta. Szerelmem. Szív melengető érzés ezt az egy szót, olyantól hallani, aki különleges érzéseket vált ki belőlünk. 
-Ki mondta, hogy...
-SEUL! SEUL, GYERE KI! GYORSAN!-dörömböl az ajtón V.-SIESS MÁR!-próbálja kinyitni az ajtót. Mit akarhat V?
-Jungkook nyisd ki!-állok fel.
-SEUL, IGYEKEZZ MÁR!-dörömböl egyre hangosabban Tae, lassan ránk töri az ajtót. Hirtelen egy rossz érzés fogott el. Jungkook sietve az ajtóhoz ment és kinyitotta. Taehyung nagy szemekkel figyelt.
-Seul... itt van Sehun.-Ismerős név hallatán, az agyamba újra átfutnak az emlékek vele kapcsolatban. Düh és izgatottság váltja fel az előbbi kellemes érzéseket. Jungkook mondott valamit, de nem tudtam rá figyelni. A lábaim maguktól elindultak a nappaliba. Tudnom kell mit akar és miért jött. Ez a két dolog foglalkoztat most a leginkább.
Ahogy egyre közelebb érek a nappalihoz, az idegességem úgy sokszorozódik lépésről lépésre.

Beérve a helységbe magassága feltűnik. Háttal áll nekem és a vele szemben lévő Edinával beszélget, a fiuk aggódó tekintettel néznek rám, amint észrevesznek, ugyan is ők Edina mellett állnak. Megtorpanok, mikor észreveszem, hogy Sehun megfordulni készül.

Amint teste száznyolcvan fokos fordulatot vett, jobban is felmérhettem. Egy inget viselt, szaggatott nadrágjába bedugva. Tekintete lassan talált rá enyémre. Lágy mosolyt invitál felém, amit nem tudok hova tenni.
-Rég találkoztunk. Seul.-mondja lassan nevemet. Furcsa érzés egy, olyan embertől hallani a saját nevemet, akiben csalódtam... gyűlöletet vált ki belőlem.
-Minek jöttél?-szólal meg mögülem Kook.
-Seulnál már nincs esélyed.-áll elém Taehyung, ezzel el takarva Sehun elől. Egy prédának érzem magam, amit V próbál meg megvédeni. Aranyos tőle... ezért is szeretem ennyire a srácokat. Családtagként védenek és óvnak, ha nekem nem is tetszik akkor is.
-Nem Seul miatt jöttem.-húzza féloldalas mosolyra ajkát.-Vagy is. Nem csak, Seul miatt.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá kérdőn.
-Igazából Edinához jöttem.-néz a már mellette álló barátnőmre.
-Hozzám? Miért?
-Négyszemközt szeretném ezt veled megbeszélni.
-Ja'! Ja'! Ja'! Mondd csak itt!-mondja felháborodottan Suga.
-Mit akarsz Edinától?-kérdezem.
-Amíg tőled nem akar semmit addig nekem mindegy.-szólal meg Jungkook.


Edina szemszögéből:

YoonGi szobájába vezettem Sehunt. Ő megállt az ajtóhoz közel, míg én helyet foglaltam az ágyon. Hogy miért jött? Vannak ötleteim...
-Hallottam, hogy már nem vagytok együtt Luhannal...-kezd neki.
-Hm...-Furcsa érzés kerít hatalmába a kimondott név hallatán.
-Tudod... nem fogok köntörfalazni! Hiányzol neki... talán jobban is, mint ahogy eltudnád képzelni.-néz rám.
-Ezzel mit csináljak Sehun? Adj tanácsot... mert... mert én már egyszerűen nem tudom mit tegyek... érted?-hajtom le fejemet és Luhannal a közös emlékeink jutnak eszembe. Sehun hallgat én pedig vissza játszom a fejemben azokat a szavakat, amiket mondott. "Szeretlek", "Mi vagyunk a szét választhatatlan páros", "Sosem szerettelek, még ennyire". Elmosolyodom. Aztán bevillan, hogy mennyire elhanyagolt, hogy a koncert alatt szinte alig hívott és a megkérdezésem nélkül akart elköltözni... Szemeim nedvesek. Fejemet a plafon felé fordítom és pislogni kezdek, nehogy elsírjam magam.

-Nem igazán vagyok szerelem szakértő.-ül le mellém.-De azt tudom, hogy ti szeretitek egymást. Te és Luhan nagyszerűen illetek egymáshoz.-mosolyog rám.
-Luhan...- bizonyára Kínaban van... igen, akkor miért akarom még is azt, hogy ne legyen ott?
-Luhan...-ismétli meg Sehun.- a lakásotokon piál napi tizennyolc órában. A maradékban alszik. Nem akartam ezeket elmondani... hiszen eléggé kellemetlen, de aki tudna vele valamit kezdeni az te vagy!
-Én?-nézek rá értetlenül.
-Gondold át és látogasd meg, minél hamarabb lehetőleg. Tisztázzátok a dolgokat, ahogy észrevettem nem közömbös a számodra, hiába külön váltatok.-mosolyog.-Rendben?-áll fel.
-Uhm.-bólintok.
-Tudom merre a kijárat, szóval maradj csak.-integet, majd becsukja maga után az ajtót.
Mit csináljak? Mit? Az agyam és a szívem két különböző dolgot mond. Mit tegyek? Elakarok menni hozzá és azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint volt régen. Viszont ő bántott meg ezért neki kellene bocsánatot kérnie, nem nekem rohanni hozzá... nem tudom mit csináljak. Hiányzik. Nagyon is. Sosem voltunk ilyen sok időt távol egymástól. Lehet haza kellene utaznom...

Jimin szemszögéből:

Semmi érdekes műsor nem megy... Seul mellettem ül és bambán nézi a tévét. Amit minden másodpercben elkapcsolok egy másik csatornára. Nyilván nem a tévé érdekli, hanem Sehun. Fel lenne dúlva? Ahogy végig mértem, nyugodtnak látszik. 
-Héé, minden oké?-lökdösöm meg. Nem reagál.-Hahó!-kezdem el bökdösni.
-Hah?-néz rám.
-Seul beszélhetnénk?-jön közénk Sehun. Seul ügyet sem vet rá. Én csendben érdeklődve figyelem, mi fog kisülni ebből az egészből
-Seul! Hahó, figyelsz?-kerüli meg a kanapét, amin ülünk és a lány elé áll.
-Mi van? 
-Beszüljünk.-biccent a fejével a lift felé.
-Szerintem addig menj, amíg Jungkook nem jön ki és kezd féltékenykedni.-javaslom. Ahogy észrevettem fontolóra vette, s másodperceken belül Sehunnal a nyomában a lift felé sétáltak.

Seul szemszögéből:

-Beszéltél édesapáddal?-nyomja meg a lift gombot.
-Mostanában nem igazán.- feszültnek érzem magam.
-Jobb lenne, ha minél előbb beszélnél vele.-száll be a megérkező lift be. Követem, majd megnyomja a földszint gombját. Az ajtók összezárulnak, a légkör fusztráltá válik.-Sajnálok mindent. Ne haragudj Seul...
-Tessék?-nézek rá fel.
-Tudom, hogy láttad a fellépést, mikor...
-Szerintem lezártuk ezt az egészet.-vágok szavába. Ahogy végig mérem Sehun szánakozó és nyugodt tekintetét, úgy kezdek egyre idegesebb lenni.
-Sajnálom. El kellett volna akkor mondanom...
-De nem tetted.
-Rosszul tettem. Nem hittem, hogy emiatt lesz vége köztünk.-halkul el a hangja. 

A lift megérkezett Sehun kiszállt, mentem volna utána, de megállított.
-Menj fel. Jungkook biztosan aggódik!
-Szia.-Megvárta még becsukódott újra a lift én pedig csak néztem a lift ajtaját. Bocsánatot kért... Nem hitte volna... hm... Sehun remélem nem várod el, hogy puszi pajtások legyünk...

Szokásosan kinyílt a fém ajtó, még ki sem léptem de a Jungkook ott állt. Felhúzott szemöldökkel. Megtorpanva álltam. Mérges? Ideges? Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Az ajtó viszont újból össze akart zárulni, amit Jungkook keze állított meg. Két lépéssel belépett mellém a fémdobozba és megnyomta a lefelé gombot. A lift újból lefelé indult, de épphogy elindult meg is állt. Jungkook megállította a liftet.
-Sehunt kísérted le?
-Megbeszéltünk pár dolgot.
-Például?-dűl neki a lift falának összefont kézzel.
-Bocsánatot kért.-vonok vállat.
-És te?
-Én mi?-nézek rá értetlenül.-Féltékeny vagy?-mosolygok rá.
-Ne mosolyogj, ilyenkor rám. Túlságon is...
-féltékeny vagy?-vigyorgok jobban.
-Élvezed, igaz?-teszi nadrágja zsebeibe kezeit.
-Egy kicsit.-kuncogom el magam.Zsebeiben valami csörgő hangot hallok, mire odakapom tekintetem. Előhúzza zsebéből és egy fogvillantós mosollyal közeledik felém.

Ismerős papírzacskó láttán sütinek még nagyobb mosoly kúszik arcára. Amíg a mosolyát figyeltem fel sem tűnt, hogy ajkaimhoz közelít.
-Te... most... itt... akarsz...?
-Most hol van a magabiztosságod, édes?-nézz szemeimbe. Mosolyognak szempárjai. Lehet ennél dögösebb? Megőrjít ez a srác. Komolyan, megőrjít.
-Jungkook... menjünk inkább fel és..
-Kicsim, én itt akarlak. Itt és most!-hajol ajkamhoz. Jobb kezével, amiben a kotonospapír volt arcomat fogta, ajkait pedig intenzíven mozgatta. Kezei közben nadrágomhoz vándoroltak. Amit hamar leszedett rólam. Közben nyelvével kényeztette nyelvemet. Nadrágját kezdte kigombolni, közben nem szakadt el ajkaimtól, ha még is akkor hamar sietett szabad párnáim után. Nadrágját letolta, kezét bugyimhoz vezette.
Kezét körkörösen mozgatni kezdte nemiszervemen. Ajkai nyakamat szívták, hangom pedig egyre hangosabb lett. Vágyom rá, annyira...
-Áhh!-sikítok fel. Kook elégedett mosollyal jutalmaz majd lehúzza bugyimat ő is boxerjét. Meglátva merev tagját megnyaltam számat.
-Nem kicsim, most gyorsan végzünk.-nyom ajkamra egy gyors csókot. Kibontja a zacskós papírt, magára húzza, majd ölébe kap és lassan rácsúsztat farkára. Hangos nyögéssel reagálok. Jungkookba kapaszkodva, míg ő a lift falának dűt kezd el mozogni először lassan, majd egyre gyorsabban.  Mámorító érzés, mikor bennem van. Annyira édes. Eszméletlen milyen észveszejtően örömteli. Ahogyan egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Folyamatos ütemünk és nyögéseink dallama, s testünk melege teszi még izgatóbbá ezt az egészet. Meg persze, hogy bármikor lebukhatunk, ez annyira izgató.
-Gyerünk... ki-csim...-liheg nyakamba.-Menj el...-harap bele alsó ajkamban. Közben egyre erősebben hatol belém. Lihegve, kapaszkodom Jungkookba, míg ő érzem, ahogy elmegy bennem, de lök még belém és ennek hatására én is követem őt, amit hangos nyögésem jelez neki.
-Na, nem is volt olyan rossz, nem igaz?-vigyorog csókunk közbe, majd magára húzza a boxerjét és a nadrágját. Vigyorogva megcsókolom, s én is gyorsan magamra veszem a levetett ruhadarabjaimat. 
-Mehetünk?-von karjai közé.
-Igen.-nyújtózok fel ajkaihoz. Kook megnyomta a gombot, a lift újra elindult. Hamar leérkeztünk, aztán vissza fel, ahol a nappaliban veszekedő srácok fogadnak minket.

-MI A JÓ ISTEN EZ??-ordítozik Nam.
-NEM TUDJUK! 
-MIÉRT MINKET HIBÁZTATSZ?-kérdezik felháborodottan a többiek.
-Mi a baj?-engedem el sütit és megyek közelebb a többiekhez.
-ÁH! MEGJÖTTETEK! EZ MI A JÓ BÜDÖS FRANC?-tolja elém tabletjét Mon. Twitter tele van képekkel rólam és Jungkookról, ahogy fogjuk egymás kezét és arcon puszilom. Címnek mindenhova az van írva "BANGTAN ROMANCE" hatalmas betűkkel. -HA A FŐNÖK MEGLÁTJA KURVA NAGY SZARBAN LESZTEK! DE NEM CSAK TI! MI IS!-ordítozik, mintha  nem is önmaga lenne. A főnök! Atyaég... nekem most lesz végem...
Épp hogy megszólaltam volna Nam telefonja csörögni kezdett. 
A telefon nem volt kihangosítva, de teljesen érthetően kihallatszott a menedzser ordítása és az, hogy egy órát kapunk Kookal, hogy ott legyünk. Fantasztikus. A szép világ most fordul át a valósággá.

Jungkookal azonnal leindultunk és fogtunk egy taxit. Próbált nyugtatni, hogy ne idegeskedjek, de látom rajta ő is fél. A taxiban a kezemet egyszer sem engedte el. Szorítása egyre erősebb, ahogy közeledünk a BigHIthez. Mielőtt kiszálltunk elengedte a kezem.

Menedzser kíséretében a főnök irodájához tartunk. Menedzsershi egy szót sem szólt hozzánk, egyedül annyit, hogy kövessük. Látni lehet rajta milyen ideges, hát persze, velünk van tele a twitter... Szóval vagy kitesznek a csapatból vagy vége a csapatnak ez történik legrosszabb esetben. Nem akarom egyiket sem... De hogy, került ki rólunk ilyen kép? Hiszen mindig oda figyeltünk, hogy mikor, hol vagyunk együtt. Jungkookra pillantottam, aki mellettem jön lehajtott fejjel néma csöndben. Rám sem néz,  a kezemet meg sem merte fogni azután miután meglátta a menedzsert.
A hatalmas két szárnyú barna ajtó kinyílt. A menedzser beengedett minket maga előtt, majd követett minket. A főnök a hatalmas tárgyaló asztal egyik székén ült, míg mi meghajoltunk és lehajtott fejjel vártunk.
-Nézzetek fel gyerekek!-határozottan szól ránk. Hangjában semmi kedvesség, inkább magabiztosság és céltudat. Szóval tudja mit fog tenni... remek. A főnökre néztünk, aki leültetett, s egyre idegesebb lettem.
-Együtt vagytok?-néz ránk felváltva. Félek bármit is mondani. Nem tudom, mikor mit lenne jó mondani... nem akarom elszúrni lehet tudunk még valamit menteni.-Ezek szerint igen.-Kook sem szólalt meg.
-Szólaljatok már meg!-förmed ránk a hátunk mögött álló menedzserünk.
-Igen.-mondja halkan Jungkook. Aish! Kook most csendben kéne lenned!
-Hm.-a főnök felnevetett.-Becsülöm benne Jungkook, hogy bevallottad és nem tagadtad le.-mosolyog rá.-De, ha továbbra is együtt akartok lenni az titokban legyen. Nyilvánosságra semmiképp nem hozhatjuk! Seulra nagyon rossz fényt vetne, főleg, hogy veletek él együtt! Ezért ezt lerendezzük, annyival, hogy kishúgként nézel rá!-ezt meghallva hangosan felsóhajtok. Nagy kő esett le a szívemről.-Még ne nyugodj meg annyira Seul!-néz rám a főnök.-Most mindig titeket fognak figyelni emiatt a pletyka miatt, ezért mindenképpen kell találnunk Jungkooknak egy befektetős barátnőt.
-Tessék?-szólal meg Jungkook.
-Barátnőt?-kérdezek vissza.
-Ne ijedjetek meg ennyire. Jungkook és a lány eljátsszák, hogy együtt vannak. Valamelyik társaság lány csapatából választunk majd, így mind a két társaságnak reklám lesz ez az egész. Haszon lesz, ez a botrány. Seul, mivel te még fiatal vagy ezért kell...
-De mi együtt maradhatunk akkor, igaz?-vágok a főnök szavába.
-Nyilvánosan nem mutathatjátok ki az érzelmeiteket! Ha még egy ilyen alkalom előfordul komolyabban fogok eljárni. Remélem érthető voltam!-néz ránk szigorúan.
-Igenis uram.-válaszoljuk egyszerre Jungkookal.
-Menjetek pihenjetek és figyeljetek oda!-enged el minket. Meghajlunk és kimegyünk.

A menedzsertől fél órás szidást kaptunk, majd végre haza engedett. A saját kisbuszunk szállított haza, de valahogy Jungkook és én egy szót sem szóltunk egymáshoz. Leginkább az foglalkoztat, hogy ki lesz az "álbarátnője". Mi van, ha utána megszereti? Vagy ha velem már nem fog foglalkozni? Ezeket nem akarom. Lehet csinosabb lesz tőlem...
Közben megérkeztünk és a felfelé tartó utunk ugyan, úgy csendben telt. Megrémít ez a csend. A lift hihetetlen lassan megy. Hm... lift... nem rég, még én és Kook itt szeretkeztünk. Most pedig... csendben megyünk felfelé.
Némán mentünk be a többiekhez. Jungkookot megállították a többiek és faggatni kezdték őt, de én csak Edinát akarom és sírni akarok. Miért érzem már most a kapcsolatunk végét?